Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-09 / 107. szám

1981. május 9., kedd NÉPŰJSÁG 5 Sok száz úttörő és kiszista énekes, zenés seregszemléje Egerben ELŐFORDUL OLYAN ESET is, amikor az újságíró nem tud egészen tárgyilagos ma radni, amikor meghatottság szorítja össze a torkát, s az események hatása alá kerül így volt ez vasárnap, ami­kor a seregszemlére felvonuló sok-sok gyerek és fiatal egész évi munkájában gyönyörköd­hetett. Hatalmas tömeg gyűlt össze Eger három legnagyobb kultúrtermében, a Városi Mű­velődési Házban, a Szakszer­vezeti Székház nagytemében és a Helyőrségi Tiszti Klub­ban, hogy megnézze, meghall­gassa a sok színes táncost, az énekeseket és zenekarokat. Nem sokat számított a várat­lanul jött zuhogó eső, mert a hetek óta hirdetett kúlturális seregszemle iránt megnyilvá­nuló érdeklődés nem törődött az idővel. Megteltek a termek, a szereplők legnagyobb része kiszorult a városi nézőközön­ség miatt a folyosókra, öltö­zőkbe és minden üres terem­be. Es ez jó. Nagyon jó, mert hiszen egy év készülődését, egy év kemény, rendszeres munkáját mutatták be, s ez az első év, amikor nemcsak egymás számait nézték meg, hanem igazi, széles rétegű kö­zönség tapsolta végig a szebb­nél szebb produkciókat. A Szakszervezeti Székház nagytermében órákon keresz­tül pergett a műsor. Váloga­tott táncok, színes ruhák ka­varogtak a színpadon, s szállt az ének, a kísérő hangszerek zenéje. Mikor a késő délután folyamán vége lett a táncnak, akkor összeült a zsűri, hogy véleményt mondjon, hogy egyenként értékelje a fiatalok munkáját. Megállapítást nyert az, hogy eben az évben az eddigiek­nél is komolyabban készültek fel a csoportok a szereplésre. A JÁRÁSI CSOPORTOKAT értékelték először, s bár rang­sorolás nincs, nem első vagy második helyért folyt a ver­sengés, mégis kialakult egy bizonyos ranglista, amelyben á járási úttörőcsoportoknál a Kerecsend, Szilvásvárad, Mi- kófalva sorrendet állapították meg. Általános hiányossága volt a csoportoknak, hogy nem tudtak megfelelő zenét bizto­sítani a tánchoz, s ha már er­re nincs lehetőség, akkor leg­alább énekes csoportot kell melléjük állítani, hogy segít­sék a táncoló éneklőket. A KlSZ-csoportok sorrend­je a következőképpen alakult: Bekölee, E gercsehi, Balaton, Verpelét, Nagyvisnyó, Osto­ros, és egészen külön álló egy­séget képezett a Felsőtárkányi Népi Együttes új népi tánc­játékával, a Nagyanyó far­sangjával. Eger város csoport­jainak értékelésére tulajdon­képpen még csak két hét múlva kerül sor, de a zsűri úgy tartotta helyesnek, hogy a friss feljegyzések és a friss élmények alapján már most Ítéletet mondjon. így a követ­kezőket állapították meg ^na­gyon jól szerepelt kisdobos csoportok közül az I. számú Általános Iskola zenei tagoza­tának csoportja és a III. szá­mú iskola kisdobosai. Az út­törőcsoportok közül legjobb volt az I. sz. iskola Földmű­vesszövetkezeti Uttörőcsoport- ja, különösen kihangsúlyozta táncaik jellegét a sok színes, jellegzetes népi ruha. Német táncukat meg is kellett ismé­telniük. De jól szerepelt a VIII. számú iskola csoportja is. A KISZ ifjúsági csoportok körülbelüli rangsorolása a kö­vetkező: Városi Művelődési Ház tánccsoportja, a Helyőr­ségi Tiszti Klub tánccsoport­ja, a Finomszerelvénygyár tánccsoportja. A Helyőrségi Tiszti Klub nagytermében a prózai elő­adások és szavalatok, monoló­gok bírálatára került sor. Az értékelés szerint legjobban szerepelt a Verpeléti Helyőr­ségi Tiszti Klubból Halmai Bélóné, akit kimagasló ered­ménye alapján a megyei dön­tőbe javasoltak. A színjátszás terén az egerszalókiak tűntek ki a Dunántúli rapszódia elő­adásával, s őket is javasolta a zsűri a megyei döntőbe. Szép teljesítményt nyújtott a ver­peléti honvédség a Honvágy című dráma előadásával. A szilvásváradi csoport egy helyi népi játék-hagyományt dolgozott fel és hozott el r seregszemlére, amelynek elő adása olyan nívós volt. hogy szintén a megyei döntőbe ke­rült. A bábcsoportok — elég kevés volt — közül a Verpe­léti Helyőrségi Tiszti Hltib vált ki legjobban, kiemelkedő volt a kisegér alakítója. A VÁROSI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN reggel fél tíztől délután fél négyig megállás nélkül követték egymást az énekkari, zenekari, ének- es hangszerszólószámok. Itt lehe­tett legjobban lemérni a se­regszemle nagyságát, hiszen egy-egy énekkarban nagyon sok úttörő, vagy KISZ-fiatal vett részt a rendszeres próbá­kon. Az úttörő énekkarok kö­zül meg kell külön említeni a novajiakat, akik ugyan már Csillebércen aranyérmet nyer­tek jól összeállított kis ze­nekaruk kísérte énekkarukkal, de az egri közönség ilyen szé­les tömege csak most ismer­kedhetett meg velük jobban Dicséretet érdemel Tóth And­rás, aki nem is szakos ne­velő, mégis ilyen nagy ügy­buzgalommal foglalkozik az ének- és zenekarral. A sok jó ének- és zenekar közül még feltétlen meg kell emlí­teni a , verpeléti honvédség kislétszámú, de nagyon tiszta, jó hangvételű énekkarát, ame­lyik igen nagy sikert aratott pattogó ritmusú, kétszólamú katonadalaival. De legalább ilyen értékű volt a többi énekkar is, s fel is merült né­hány hiányosság az értékelés folyamán, ezt a karnagyok az I Érdekes és igazsá- I gos döntést hozott a j minap, a bonni bíró­ság, amely két új­ságírót ítélt pénzbír­ságra, mert megsér­tették Strauss nyu­gatnémet hadügymi- g nisztert. Ez a két új­ságíró ugyanis nem J átallotta úgy ábra-| zolni egy karikatú­rán Strauss urat, ] hogy az éppen egy J szőnyeget harapdál... Szőnyeget! Valóban, felhábo­rító és ízléstelen ka­rikatúra ez, hisz a szőnyegharapdálás nem mindenkinek | van fenntartva. Sző­I nyeget harapdálni Hitler volt szokott oly gyakori dühro­hamában, bár arról nincs feljegyzés, hogy a perzsaszőnyeget, vagy inkább a szmir- nát részesítette előnyben. Igaza van a bonni bíróságnak, hogy jön Strauss vagy még in­kább a két újságíró, hogy holmi szőnye­geken vezesse le a dühét. Az Hitlernek volt fenntartva. Ügy bizony! Így hát, kédves Herr Strauss, legyen szí­ves a bonni bíróság ítélete alapján mást harapdálni! Esetleg egy Bun- deswehr-csizmasarok is megteszi! (—ó) egri szakemberek segítség- nyújtása mellett ki fogják kü­szöbölni a következő sereg­szemlére. Említésre méltó és egy kérdést magával hozó teljesítmény volt az egri hely­őrség fúvósötöse, amelyik olyan koncertet produkált, hogy nem egy ember ajkáról hangzott el — délután fél há­romkor — „ezért érdemes volt itt ülni”. Nos! Ha ez így igaz, mert így igaz, akkor miért csak most és miért csak itt hallot­tuk ezt a remek fúvósötöst, amelyiknek minden tagja művésze hangszerének, s mi­ért nem halljuk, hogy nyilvá­nos városi koncerten szerepel­nének? Erre a kérdésre re­méljük, szereplés kiírása lesz a válasz! Az énekkari számokat bí­ráló bizottság úgy döntött, hogy a városi szereplőket csak későbbi időpontban bírálja, így csak a vidékiekről volt bővebben szó. Szerepeltek a seregszemlén az említett no­va ji ének- és zenekaron kívül a makiári, a felsőtárkányi, a bélapátfalvi általános iskolák kórusai, ezenkívül a mikófal- vi úttörő és KISZ veayeskar. az ostorosi KISZ-énekkar és a szilvásváradi művelődési otthon két szólistája. LEZAJLOTT HÁT A JÁ­RÁSI DÖNTŐ. Egy év mun­kája után most megkapták a csoportok az emléktárgyakat, a könyveket, vagy képet, hogy ha elhelyezik a csaoatr.tthon- ban, vagy a művelődési ház­ban, mindig emlékezzenek er­re a szereplésre. De néhány szót szólni kell még a rende­zésről s azt is meg kell mon­dani, hogy az ének- és zene­karok. ének és hangszerszólis­ták szereplése körül nagy volt a szervezetlenség, a kapko­dás. Igaz, legnagyobb töme­geket az énekkarok mozgat­nak. Itt a szereplés lebonyo­lításához nagyobb körültekin­tésre és felkészültségre van szükség. Ez volt a város és a járás első közös rendezése amelyiknek hiányosságaiból és eredményeiből tanulva a ké­sőbbiek folyamán valószínű­leg jobb és pontosabb lebo­nyolítási tervet készítenek a rendezők. Cs. Adám Éva Köszöntő a Román Kommunista Párt megalakulásának 40. évfordulójára IQAI május 8-án a ro­I7UI« mán nép nagy lel­kesedéssel ünnepelte a Román Kommunista Párt megszületé­sének negyvenedik évforduló­ját. . Az októberi forradalom győ­zelme Romániában is fellendí­tette a munkásmozgalmat és a munkásosztály, a nép legjobb­jai létrehozták forradalmi pártjukat. A román kommu­nisták az eltelt negyven évben a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt küzdöttek népük felemelkedéséért. Szilárd erői voltak a nemzetközi munkás- mozgalomnak, támogatták a haladásért vívott harcot. A Román Kommunista Párt a Szovjetunió elleni fasiszta támadástól kezdve minden erejével azért harcolt, hogy Romániát leszakítsa a fasiszta tömbről, hogy a román népet felsorakoztassa az antifasiszta szövetség mellé. Óriási küzdel­mek, áldozatok árán ez végül is 1944. augusztus 23-án sike­rült. Hogy csak akkor és nem előbb, ezért az úgynevezett „demokratikus pártok” — aho­gyan ők magukat nevezték: a „történelmi pártok” — és azok vezetői felelősek. Visszautasí­tottak minden kommunista kezdeményezést, úgyszólván végig ellenálltak olyan egység­front megteremtésének, amely­ben kommunisták is részt vesznek. Húzódásuk oka az volt, hogy igyekeztek előkészí­teni az angol—amerikai impe­rialisták balkáni manővereit. A szovjet hadsereg gyors előre­nyomulása, a kommunisták kö­vetkezetes harca következté­ben 1944. augusztus 23-án ki­robbant fegyveres felkelés hosszú évszázadok, sok-sok vér­áldozat után végül is a román népnek is meghozta a szabad­ságot, a végleges felszabadu­lást a feudálkapitalista uralom alól. A felkelés elősegítette és gyorsította a szovjet hadsereg újabb győzelmeit is. A létre­jött új demokratikus kormány — amelyben a kommunisták is részt vettek — hadat üzent a fasiszta Németországnak, részt vett a további német-ellenes harcokban. A szovjet hadsereg oldalán harcol — a több ezer román kommunista is és életét egy részét a tanácsok és válla­latok vették át. A mezőgazda­ság szocialista átszervezésével kapcsolatban a Központi Bi­zottság már 1953 augusztusá­ban határozatot hozott. A párt 1955 decemberi kongresszusa pedig a szövetkezetekben folyó politikai munka megjavítására hozott nagy jelentőségű határo­zatot. Mindez hozzájárult ah­hoz a nagyszerű győzelemhez, amelyet a román nép pártja vezetésével elért: p mezőgazda­ság szocialista átszervezésével lényegében a Román Népköz- társaság lerakta a szocializmus alapjait. Jelentős változás következett be Romániában a nép életkö­rülményeinek javulásában is. Hogy csak néhány példát em­lítsünk: megjavították a bér- és a normarendszert, nagyará­nyú béremelést hajtottak vég­re, felemelték a nyugdíjakat. A román nép ma már maga él­vezi szorgalmas munkájának gyümölcsét. Négy évtizedes, dicső múlt áll a Román Kommunista Párt, és örököse a Román Munkás­párt mögött. Ez a dicső múlt nagy harcokat, küzdelmeket őriz, vértanúk és hősök nevét írja albumába. Hosszú éveken keresztül illegálisan, a fasisz­ták, a „bojárok Romániája” ál­tal üldöztetve küzdhetett csak a román nép felszabadításáért. De akkor is mint ma, a nép igazáért harcolt — és a marxizmus—leninizmus tisz­taságáért. Az éles elvi, politi­kai harcok a burzsoáziával a demokratikus átalakulásért, megvédték a pártot a szektás torzításoktól, majd a XX, kongresszus után, amikor a re­vizionista elemek itt is felütöt­ték fejüket — a párt vezető szerepét tagadták, pártellenes frakcióharcot folytattak —, ha­tározottan és keményen küz­dötte le ezt a támadást, és a revízionizmus fő képviselőit kizárta a pártból. A Román Kommunista ™ Párt megszületésének dicső évfordulóján a nemzet­közi munkásmozgalom üdvözli a román kommunistákat és kö- • szönti a román népet, amely- pártja vezetésével győzedelme­sen halad a szocializmus útján. (P-) MÁJUSI FÉNYBEN fürdik az ostorosi határ. A Szadur, Előhegy, Rápca, Kövesdi út- tető, Hermány, a Vizesvölgy, Csátés meg a többi, híres riz- linget termő domb és völgy eleven a friss tavaszi ragyo­gásban Emberek szorgoskod­nak a szőlőkben. Fenn állunk a „Törökmű­nél”, ahonnan belátni a szé­les, zöldellő vidéket. Képes Pista bácsi, a Kossuth Tsz tagja magyarázza, hogy haj­danán a bélapátfalvi kolostor cisztercita papjai itt telepítet­ték az első szőlőtőkéket. — Nagyon gazdag föld ez — mondja menet közben. Asz- szonyok jönnek szemben, - dél­időben hazafelé tartanak. Hó­nuk alatt kapa. — Befejezték? — Már túl vagyunk a kapá­láson, csak babot, meg krump­lit fészkeltünk... Vaskos tenyerével megtör- li gyöngyöző homlokát az öreg. — Ahogy januárban megalakult a szövetkezet, kö­zel 100 hold szőlőt vettünk át az egriektől. Az utóbbi napokban meg kényszerhasz­nosításként még tíz holdat. — Milyen termés ígérkezik? — Csuda jó! Nézze — mu­tat egy fiatal tőkére —, ez megadja a másfél litert. 12 pi­ci, törékeny fürtöt számolunk meg a gyerektenyémyi levelek között. Zizeg a föld a lábunk alatt, ahogy ereszkedünk a Baglyos oldalon. A parcellák végén ce­menthordók állnak. A cse­resznyefákon már zsendül a gyümölcs. Négy férfi füstöl az árnyékban. Csokoládébar­na a hátuk. A SZAKÉRTELEM magas­iskolájáról szóló tréfán derül- . nek épp pihenőben. Valaki pár éve megboronáltatta a friss hajtású szőlőt és a szü- retelőket csak úgy tudta meg­vendégelni, hogy máshonnan vitt nekik egy kocsideréknyi szőlői Híres marad az ostorosi bor... — Ezen a parcellán sem sokkal több lesz — mondják enyhe túlzással az egri „ma­szekok” gazos, elhanyagolt sző­lőjére, amit kapálnak. És vi­tatkoznak: felesleges munka ez, vagy sem? Ha már egy­szer megmetszették, még a gyengébb termésért is érde­mes megkapálni. De ősszel aztán kiszáhtják... — Mással készen vagyunk, csak az egriek földjén van még párnapos munka — mondja Szerencsi László. — Nem baj, úgy is azt tart­ják nálunk, ha valaki jó bort akar inni, menjen Egerbe, de ha még jobbat, jöjjön Osto­rosra. — Jóízűt nevetünk. Sokat dolgoztunk azért, még az asszonyok is metszettek — mondja Nagy Mihály. Koós Sándor véleménye szerint sokkal jobban halad a munka, előbb állnak, mint amikor még egyénileg gazdál­kodtak. Ezt a többiek is meg­erősítik. Eleinte . néhány em­bernek érvelni kellett, de most már nem szükséges a biztatás. Tudják valamennyien, hogy az ostorosiaknak továbbra is az ostorosi földből kell meg­élniök. SZORGALMAS NÉP mun­kálja itt a szőlőket. Ügy sze­retik földjüket, hogy puttony­ban hordták fel a hegytetőre a termőtalajt: hogy jól megkös­sön, mélyen gyökerezzen min­den tőke. — A jövő héten már neki­fogunk a permetezésnek — mondja Nagy Mihály. — Olyan termés lesz itt, hogy... — Nem esik csorba az os­torosi bor hírnevén? — Nem! Feltétlenül meg­őrizzük. Híresebb lesz, mint valaha — válaszolják egy­szerre többen is, meggyőző­déssel. — Szakszerűbben is tudjuk majd a bort tárolni — véle­kedik Koós Sándor. A szakértelem a legfonto­sabb Képes Pista bácsi véle­ménye szerint is. Értik a dol­gukat a szőlősgazdák, mégis vitatkoznak: matadorral, vagy rézkénporral védekezhetnek hatásosabban a kártevők el­len? Aztán a tervekről esik szó... — Pár év múlva gépesíteni lehet a szőlőművelést — mondják. — A „siskás”, gazos részt meg kiszántjuk és gyümölcs­fákkal ültetjük be. — Barackot, málnát, diót érdemes itt termeszteni... — Meg szamócát, mandulát, egrest... — Az új szőlőknek a Rácpa fennsíkon legkedvezőbb a ta­laj... Hallgatom a véleményeket. Ezek már a társasélet izét kóstolgató szőlősgazdák sza­vai, akik új életet akarnak teremteni. Kicserélni a korha­dó tőkéket, fiatal szőlőt tele­píteni és gyümölcsöst, nagy­üzemi módon felvirágozni a hegyoldalokat. Szívükben gyö­kerez a földszeretet és már csak a maguk hasznát látják, a közösségért dolgoznak, mindannyiukért... AZ ASSZONYOK szorgal­ma is ezt mutatja, akik lenn, a völgyben uborkát ültetnek Tizennyolcán kapálnak egy sorban. Kezük munkáját di­csérik a virágzó paradicsom­tábla, a szépen sarjadó ko­rai káposzta is... Az Arany­bika dűlőben 27 tagú bri­gád munkálkodik. A Rakoty- tyási dűlőben 35-en dolgoz­nak. Odébb, a 300 holdas ku­koricatáblát hengerezik... A tavaszi búza hosszabb már a férfiarasznál, szépen díszük a virágzó borsó is... — Jó termés ígérkezik min­denből, ha az idő kedvez, jó ütemben halad a munka. — Ezt a summázást már az iro­dában halljuk a határszemlén részt vett szakemberektől, akikkel véletlenül találkoz­tunk benn. örülünk, hogy egyezik a véleményünk. A szövetkezet elnökét, Zse­be Józsefet, akinek estefelé­ig nem jutott ideje még ebé­delni sem — kérdezzük a so­ron levő feladatokról. — A több mint 400 hold közös művelésű és a háztáji' szőlők permetezése elsőrendű munka. Egy 120 literes tar­tályban keverjük a rézgáüc- oldatot. Már beoltottunk 120 mázsa meszet is. Mindenki­nek van otthon kézipermete­zője és azt a területet perme­tezi, amit művelésre elvál­lalt. Négyszázan is dolgozunk majd a határban és egy jó hét alatt befejezzük a mun­kát... Nyilas László raktáros mu­tatja is a 106 mázsánvi rézgá- licot, a 20 és fél mázsa raf- fiát, ami bőven fedezi a szük­ségletet. — A földműveszö- vetkezeti raktárban még van rézgálic, ami elegendő a ház­tájiak permetezéséhez — mondja... • ALKONYI FÉNY hull az ostorosi határra, mikor búcsú­zunk A Szadur, Hermány fe­lől jönnek haza a kapások, akik holnap friss erővel in­dulnak megint a határba. A májusi fényben szorgoskod­nak a Kossuth Termelőszö­vetkezet tagjai, hogy gazdag szüretet ünnepeljenek majd és közösen öregbítsék az os­torosi bor hírnevét. Raffai István áldozta hazánk felszabadításá­ért. R ománia felszabadulása után a kommunisták álltak a népmozgalom élére, harcoltak a népi forradalom győzelméért, a kapitalizmus igájának lerázásáért. Itt is, mint a többi felszabadított or­szágban, a burzsoáziát csaK hosszú és nehéz harcokban si­került elszigetelnie a pártnak. A tömegek jelentős részét ki kellett szakítani a különböző polgári pártok befolyása alól és meg kellett hódítani a szo­cialista forradalom számára. Nehezítette harcukat az is, hogy a burzsoázia képviselői is részt vettek az antifasiszta harcokban és tagjai lettek az antifasiszta koalíció kormányá­nak. Le kellett leplezni a bur­zsoázia frázisait, demagógiáját, amellyel valódi céljait álcázta, támaszkodva a, tömegek hiszé­kenységére. Végül is lépésre»! lépésre, ha nehéz harcok árán is, a párt kivívta a demokrati­kus átalakulást, megteremtette a szocialista forradalom győ­zelmének előfeltételeit. A felszabadulást követő évek, a kommunisták helyes politikája, a tömegekre való támaszkodása a Román Nép- köztársaságban is mélyreható változásokat eredményezett. Románia felszabadulását meg­előzően az ipar, a mezőgazda­ság elmaradott volt. Az elmúlt évek során új iparágak fejlőd­tek ki, főleg a nehéziparban je­lentős a fejlődés. Különösen sokat fejlődött a gépgyártó­ipar. A román népgazdaság már első ötéves terve során modern gépeket, kőolajtermelő beren­dezésekét állított elő: ipari termelése az 1938 évinek négy­szeresére növekedett. A párt politikáját torzító ” jelenségek román test­vérpártunkban is jelentkeztek. A román kommunisták azon­ban következetesen felléptek a hibák ellen és azok kijavítása nagyobb konfliktus nélkül meg is történt. Az SZKP XX. kongresszusa után a párt javaslatára jelen­tős intézkedések születtek az állami és gazdasági élet de­mokratizmusának kiszélesítésé­re. Csökkentették a miniszté­riumok számát és feladataik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom