Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-09 / 107. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A vizsgamunka AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 107. szám ÄRA: 50 FILLER 1961. május 9., kedd A bálványok nem mosolyognak Ü TTÖRÖK ÉS KISZISTÄK SEREGSZEMLÉJE EGERBEN ÖT PERCCEL 12 UTÁN ★ HÍRES MARAD AZ OSTOROSI BOR ★ AZ ÉDESANYÁKAT ÜNNEPELTÉK ★ BEMUTATÓRA KÉSZÜL A KELEMEN LÁSZLÓ IRODALMI SZÍNPAD ★ 40 ÉVES A ROMAN KOMMUNISTA PÄRT ★ KÜLPOLITIKAI JELENTÉSEK ★ HÍREK — SPORT Különleges szakma elsajátítását választotta Papp István, az Egri Építő Kisipari Te*. melőszövetkezet egyik tanulója. Üvegcsiszoló és tükörkészítő szakmát tanul. Érdekessége, hogy a megyében egyetlen, aki ezt a szakmát választotta. Nagy figyelmet, pontosságot és nem utolsósorban kézügyességei kíván, ha valaki igazi mestere akar lenni ennek a szak- l mának, ügy látszik, hogy ez Papp Istvánnál megvan, mert oktatója Boros Mihály csiszold ? w megelégedetten nézi a szépen elkészített velencei tükröt, ami egyben vizsgamunka is. < (Foto: Kiss BeUi ../Most búcsúzunk és elmegyünk... Évről évre új, évről évre megható, de már ősidők óta hagyományos dolog az, hogy a tizennyolcévesek, a matu randusok végigjárják a tér meket, hogy csengő szól nyomukban, hogy a feldíszített udvarokon ott várja őket édesapa, édesanya, a kisebb testvér, mert... ballag a vén diák... Ballagnak. Elmennek az iskolából, ahol éveken keresztül tanultak, izgultak, dolgoztak, alapozták új életüket, s a vén diák könnyes szemmel járja az ■ utat, a folyosót, a tantermeket, közben gépiesen énekel, de szeme előtt ott lebeg a nagy betűvel írt Ismeretlen, az Elet... Továbbra is méltóan a zászló jelszavához... A Dobó István Gimnáziumban 11 óra után néhány perccel zengett fel a hosszú folyosókon a dal: Ballag már a vén diák... Ahogy a negyedikesek járták a tantermeket, az emeleteket, úgy erősödött halkult az ének, amelynek kedves dallamát az udvaron várakozó szülők meghatottan hallgatták. Végre az egyik kijáratnál megjelentek a ballagó diákok. Az egész udvar, a már türelmetlenül várakozó szülők, hozzátartozók megmozdultak. Most lehetett látni mennyi fejkendős parasztasz- szony, fekete ruhás, fekete kalapos parasztember ül itt a székeken: hány földművelő ember gyermekének adatott már meg az, hogy gimnáziumi érettségivel lépjen az életbe. Felhangzik a Himnusz, s míg diák és szülő egyforma áhítattal énekel, lassan behozzák az iskola és a gimnázium Rudas László KISZ- szervezetének selyemzászlaját. Néhány pillanat múlva sokak kezében kattogni kezdenek a fényképezőgépek: ezeket a pillanatokat az alma matertől búcsúzás meghitt, örökké emlékezetes eseményeit sokan szeretnék megörökíteni. Először egy érettségiző, utána egy harmadikos diák lép a mikrofon elé. A ballagó fiatalember, aki mint társai szinte nem tudja hova tenni a szeretet jeleként kapott sok virágot, így fejezi be búcsúzó szavait: • -. j — Méltóak leszünk zászlónk jelszavához: hűség a néphez, hűség a párthoz. A harmadikos gimnazista ezt mondja: — Fogadjuk: eredményesen folytatjuk azt a munkát, amelyet elődeink, köztük a most érettségizők is elkezdtek. Most ismét a figyelmet teljesen lekötő percek következnek. Sípos István, a gimnázium igazgatója szól a balla- gókhoz. Köszönti őket, útra- valót ad számukra jó tanácsok formájában, s e szavak hatása még akkor ’S érződik, amikor már a szülők fogják közre a 18 éveseket, köszöntik, s nézik büszke szeretettel fiaikat. gigjárására, a megemlékező néhány perces megállásra itt e beszéd után került sor. Ünnepélyesen, s a meghatódott- ság kicsit rezgő hangjain szállt a dal, a 200 éves épület ódon falai között, amelyet úgy feldíszítettek a fiatalabbak, hogy még a folyosó köve is virággal volt tele...-. „ . .. Nincs okuk félni az élettől .. Búcsúzunk, de nem felejtünk... A Gárdonyi Géza Gimnázá um udvarának feldíszített részére ezt írták a harmadikos gimnazisták: Búcsúzunk, de visszavárunk. A búcsúztató diák is erről szólt ballagó társaihoz, bár mindjárt azt is hozzátette: — Tulajdonképpen néma is búcsúzunk, csak rövid időre, míg utánatok lépünk mi is az évek múlásával, a munka, az alkotó, az egész országot gazdagító tettek területére. A negyedikes gimnazista fehér matrózblúzos lány, aki társai nevében is beszélt, ezzel válaszolt: — Mi, itt megtanultunk a közösségben élni, s azért dolgozni. Éppen ezért búcsúzunk, de nem felejtünk, s visszatérünk ebbe az iskolába, ahol oly sok szépet és jót tanultunk. Az iskola selyemzászlaját itt is átadták a ballagok a harmadikosoknak. Papp Sándor igazgató itt is meleg szavakkal búcsúztatta a távozó negyedikeseket, akik egyben ennek az öreg iskolának első gimnazistái voltak. S a dalra, a régi, kedves osztályok véA Szilágyi Erzsébet Leány- gimnázium folyosóit virágtenger borította. A diákok, akik az iskola tanulói maradtak továbbra is, a tanárok, akik számára a munka nem fejeződött be a ballagással, mind azon dolgoztak, hogy a négy búcsúzó osztály olyan élményekkel váljon meg az alma matertől, hogy amíg él, emlékezzen erre a napra. Az osztályokban, a negyedikesek termében olyan látvány fogadta a könnyezve, énekelve búcsúzó diákokat, hogy emlékezetükbe vésődik ez a búcsú, amíg élnek. Aztán levonultak az udvarra, hogy József Attila szobra előtt tegyenek hitet jövendő életük alkotó munkássága mellett, hogy búcsút vegyenek a tanároktól, a diáktársaktól, hogy átadják a zászlót, a tanulás stafétabotját, a kollektív munka nagyszerűségének érzését az utódoknak, a kicsiknek, a nagyobbaknak, a jövőre végzősöknek. Újvári Ottó, az iskola igazgatója meleg szavak kíséretében adta meg utolsó „utasításait” az életbe induló diákoknak, s talán legigazabb mondata az volt az útravaló közül: — Nincs okuk félni az élettől, mert maguk mellett áll az egész szocialista társadalom1 Aztán, miközben a falakat borító repkény között vidáman trilláztak a kismadarak, elhangzott Tolnai Éva búcsúztatója a harmadikosok és az iskola nevében, majd köny- nyeivel küzdve Csík Mária vett búcsút az iskola közösségétől. Átadták a búcsúzó diákok a KISZ-zászlót, majd Misi Sándor, a KISZ megyei (Folytatás a 2. oldalon.) Nagy tetszés mellett mutatták be a szakszervezeti színjátszók új műsorukat Az. elmúlt. hét péntekjén iparitanuló-intézet tanulói elő — a Hámán Kató kulturális seregszemle keretén belül —, szombaton pedig a .nagyközönségnek” mutatták be a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa művelődési otthonának színjátszói új műsorukat, Óta Safranek Makrancos házasok című művét A közönség körében nagy tetszést aratott mű szerepeit Dóra György, Joó Magda, Balogh Ildikó, Bata Bemát, Nagy Erzsi, Török Ernő, Iszlai Emese, Kocsis József, Bíró Marika és Molnár Klári játszották. A darabot Horváth Jenő, a Gárdonyi Géza Színház rendezője rendezte. A színjátszók Óta Safranek művét május 20-án Ostoroson, 27-én Noszvajon, júniusban pedig Verpeléten és Felsőtár- kányban adják elő. A hatvani járás KISZ- és MHS-vezetői megbeszélés, tartottak. Május 21-én rendezik Hatvanban az ifjúsági béketalálkozót, erre készülnek már Boldogon, Csány- ban és Apcon, de a járás minden községében. A petöfibányai rádiós szakkör vállalta, hogy felszerelik az ünnepség hangszóróit. Feláll a másik küldött: a hatvani vasutas mo. dellezők együtt akarnak működni a petöfibányaiak- kal. A boldogi fiatalok az idén feldíszített, virágos kocsikon jönnek az ünnepségekre. — Mi is! — csatlakozott nyomban a csányi KISZ- titkár. Hatezer fiatalt várnak az idei hatvani béketalálkozóra. — Ott leszünk mind! — mondták fiatalos lendülettel a küldöttek. lenne elegendő, mert az égés emberiséget akarja fölfaln: Múltjával és jövendőjével. Gyarmati rendszer — ásít ; világrészekre a bálványi szá és egész nemzetek őrlődnél országos nyomorúságban, sö tétben és a szabadság élteti atmoszférája nélkül. Az áldozatokat követeli modem minotaurusz — a ka pitalizmus és annak fattyúhaj tása: a fasizmus ma is tényé szik egész sor országban. Mer akadtak „emberek”, akik tá mogatják létező erőit, akii ápolták, dédelgették és véd ték átkos csíráit. Ki ad számot a történelem nek, hogy ezeket a szörnyeké vérrel és lélekkel tápláltál ebben a gyönyörű században! Lesz-e vajon olyan bölcs utód, aki megérti: a fény« korban, mikor a világ egyil részén az ember a csillagot ostromára készült, a kozmi- kumban kereste új léte koordinátáit, a másik részén megtűrték Moloch isten bálvány- kölykeit és a megsokasodott falánk szörnyeket életben tartották? Mikor a világ fele méf írástudatlan volt, nem okoi betűt, hanem uszító gonoszságokat nyomtattak a Föld egyil felében; millió tonna számrE áldozták búzát, pedig országok éheztek a Föld kincsé mellett; városok f ölrobban tá- són törték eszüket a tudósok amikor Indiában százezrek éltek hajléktalanul;, baktériumbombákkal kísérleteztek valamiféle orvosok, amíg Afrikában álomkór aratott és sárgaláz, rengeteg volt a fém, de azt ágyúk ették meg, hegyekben állt a cukor, amelyet ci- linderes bűvészek fegyverekké varázsoltak át, volt édes méz és gyöngyöző bor, de azt frakkos diplomaták és revans- vágyó hadvezérek a háború istenének torkába tömték bele. Vf ennyi gyilkos esztelen- ség kortársai vagyunk! A történelem sötétjéből, a középkorból, a rablólovagok és inkvizítorok áporodott világából ittmaradt egy darab s modern technikával igyekszik rabolni és téríteni. De... ezek a bálványok sem erősebbek az ércből öntött, gránitból vésett s lerontott elődeiknél. A Szovjetunió meghirdette nagyhorderejű javaslatát a világbéke biztosításának érdekében: általános és teljes leszerelést, a gyarmati rendszer felszámolását. Hruscsov elvtárs szava a Föld nemzetedhez nem csupán javaslat volt, hanem — ítélet is. Ítélet a gonoszság, az esztelenség fölött, az éhség és a tudatlanság fölött — a rettegés és veszély múlandóságának örömhíre. A történelem áll az ítélet mögött, s nincs erő, fondorlat, sanda ügyeskedés, ami az ítéletet megváltoztathassa. A józan nemzetközi közvélemény állhatatosan küzd a mi korunkban állampolitikai rangra emelkedett békeszeretet^ jegyében; eszmélve rázkódik meg az oszthatatlan világ s mindent lebíró karját már emeli az apokalipszis pusztulásra méltó halál-lovagok ellen. A fasizmust megsemmisítettük tizenhat esztendeje, s megsemmisítjük mostani, újabb tenyészetét is, mert az emberiségnek boldognak kell lennie. S mert az emberiségnek boldognak kell lennie: megsemmisítjük a fegyvereket, a bombákat és a rakétákat — és megsemmisítjük magát a megsemmisülést! Pataky Dezső 1 Qd,1^ 9 • ■ Tizenx s l f f jjat gyygi ezelőt e napon ért végei a második világháború; eme tizenkettedik órában kondul- tak meg hatalmasan az ércharangok, hírül adva a világnak, hogy megszűntek Európában a fasiszta háború gonoszságai, az emberek halál- félelme. öröm és gyász napja ez az évforduló. Öröm azoknak, akik végigjárták a szenvedés és gyötrelem véráztatta hullahegyekkel tarkított útját s élve kerültek ki a legszörnyűbb poklokból. S gyász azoknak, akik hiába várták vissza szeretteiket, kedvesüket. Ezrek, százezrek, milliók maradtak holtan a nagy csatamezőkön, lövészárkok gödreiben. Mennyi gyilkos esztelenség kortársai vagyunk! Mennyi gyilkos esztelenség áldozatai, érzői vagyunk! Ezen a napon és máskor is mindig, mindig vissza kell gondolnunk az emberiség történetének e sötét korszakára. Vissza kell gondolni az ártatlan áldozatokra. S emlékezni kell azokra a bátrakra, akik törhetetlen emberi hittel, meggyőződéssel és elszánt önfeláldozással küzdöttek azért, hogy a bamain- ges őrültnek végét szakasszák, akik életüket is adták azért, hogy soha többé el ne szabadulhasson láncairól, fel ne támadhasson poraiból a gonoszságok leggonoszabbja, a kegyetlenségek legkegyetlenebb- je — a vérrel és élettel kal- márkodó! — fasizmus. Tizenhat évvel ezelőtt e napon — nem dördült többé gyilkos puskalövés. Csak a győzelem ágyúinak díszsortü- ze. A Harmadik Birodalom összeomlott. Berlin elesett. A fasiszta akropoliszban a Hitler ellen hadra kelt szövetséges haderők katonái meneteltek. A náci horogkereszt, a halál fekete propellere — darabjaira hullt szét. Berlin elesett... S ez nemcsak egy gyalázatos korszak végét, a fasiszta Németország halálát jelentette — de egy új világ kezdetét is. Közép-Euró- pa országaiban a korhadt társadalmi rendszerek, a fasizmust kiszolgáló barbár rendszerek helyébe a történelem legigazibb és legméltóbb társadalmi rendszere — a szocialista társadalom lépett. S útjára indult a felszabadult népek világméretű mozgalma: háború a gyarmatosítás ellen! \ z ember valamikor if- jak vérével áldozott a falánk isteneknek, amelyeket ő maga alkotott nyomorúságának képére és hasonlóságára. Tüzes bálványkarok tárultak az élet felé, hogy az életet magukhoz ölelve mi észszék; villogó bálvánnyi szájak vigyorogtak, hogy félelemben és nyomorúságban tarthassák a hajdani embert. Ezek a bálványok régen ledőltek ... de még mindig a Földön ólálkodnak a megsokasodott szörny utódaik. Kí- sértet-utódok, mert érc-testük láthatatlan; mégis izzanak, vigyorognak s követelik az áldozatot, áldozatokat. Algériában és Laoszban, Kongóban és másütt. Létezőbbek a hajdani isten-szörnyetegeknél, mert városokat, mezőket, népeket perzselnek össze, vagy elragadják az alkotó éveket, fölfalják a boldogságot, fel- hörpöljk a sziklák közt is előbuggyanó jóakaratot. Militarizmus... hidegháború ... — tárul a világ felé a bálványi kar, áldozatot parancsolva és fenyegetve: s immár az emberáldozat sem
