Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-05 / 104. szám

4 NEPÜJSAO 1961. május 5., péntek Majd csalvisszajön! Alig négyesztendős fiúcska ácsorgóit tegnap délelőtt az eg­ri Dobó téren. Kitartóan bá­multa az eget. Már néhányan szintén a vakító kékséget ku­tatták. de mivel :ehol semmi nem volt látható, az egyik férfi lehajol az emberkéhez: — Mit nézel, öcsi? — A léggömböt! — De hiszen nincs is sehol léggömb! — Majd lesz, mert amit én május elsején felengedtem, az még nem jött vissza! (á) — A POROSZLÓI Közsé­gi Tanács havi rendes ülé­sét május 10-én tartja. Az ülésen a község közegészség- ügyi helyzetét tárgyalják meg. Ugyanakkor a végre­hajtó bizottság a soron levő ügyekkel is foglalkozik. (Csala) — A MEGYEI gyermek- és ifjúságvédelmi tanács május 22-től 28-ig gyemiek- és ifjú­ságvédelmi hetet rendez a me­gyében. — A NAGYTÄLYAI Vi­harsarok Termelőszövetke­zetben megkezdték egy 200 sertés befogadására alkal­mas sertéshizlalda építését. A munkálatokat a szövetke­zet saját, „házi” építőbrigád­ja végzi el. — A RECSKI úttörők az Úttörő Mozgalom fennállásá­nak 15. évfordulójára tett 15 vállalásukat csaknem teljes egészében teljesítették. Érdekes munkát végez a csapat két őr­se, akik a régi betyárvilággal, Vidróczky-val kapcsolatos ada­tokat gyűjtenek. — MÁJUS KÖZEPÉN há­romnapos néprajzi vándor- gyűlést rendeznek Gyulán. A gyűlés központi témája: a nemzetiségi néprajzkutatás kérdései. A vándorgyűlés harmadik napján az önkén­tes néprajzi gyűjtők tarta­nak értekezletet. A néprajzi vándorgyűlésen részt vesz­nek megyénk képviselői is. — A PARÁDSASVÁR1 Üveggyárban fiatalok és idő­sebbek örömmel kapcsolódnak be a kultúrmunkába. Húsztagú színjátszó csoportjuk, 38 tagú énekkaruk, 9 tagú zenekaruk és 12 tagú tánccsoportjuk szóra­koztatja előadásaival a parád- sasváriakat és környékbelieket. — A KPVDSZ HEVES me­gyei MÉK alapszervezete eb­ben az évben tizenegyezer forintot fordít a szocialista brigádokban tevékenykedő dolgozók jutalmazására, — A ZAGYVASZÁNTÓI KTSZ-szervezet színjátszó cso­portja tanulmányi kirándulást rendezett Eger—Miskolc—Ta­polca útvonalon. Egerben és Miskolcon színházi előadást lá­togattak, hogy az ott szerzett tapasztalatokat öntevékeny munkájukban felhasználhass sák. — MA DÉLUTÁN 5—6-ig Egerben, az Állami Biztosí­tó városi fiókjának helyisé­gében Mészáros József ta­nácstag fogadóórát tart, aho­vá várja válásztóit. — CSÜTÖRTÖKÖN is foly­tatták az egri Városi Művelő­dési Házban az ötven éves kort elért férfiak törlését a honvéd­ségi nyilvántartásból. Mint az első napon, az „obsitosokat most is emléklappal ajándé­kozták meg ebből az alkalom­ból. A KARÁCS ONDI Kossuth Tsz ebben az évben is nagy gondot fordít az állatállomány fejlesztésére. Szépen szaporo­dik baromfiállományuk, de a juhtenyésztésre is gondolnak, ugyanakkor 200 kismalac a sertésállomány fejlesztését szolgálja. — AZ EGYÉVES múlttal rendelkező erki Űj Barázda termelőszövetkezet az elmúlt évben megteremtette a gaz­daság állattenyésztését. Az idén az eladásra szánt állatok után 2 millió 426 ezer fo­rint jövedelemre számítanak. égerben este 7 órakor: Xüzijátéls Henryk Sienkiewicz A lengyel regényirodalom ** egyik legkiválóbb kép­viselőjére, Henryk Sienkie- wiczre emlékezik a világ. Egy olyan íróra, aki valójában már életében túlnőtt hazája hatá­rain, akinek művei ma is iz­galmat, érdeklődést keltő ol­vasmány-számba mennek, s aki ugyanakkor a lengyel iro­dalom egyik legtöbbet vitatott, az irodalomtörténészek számú ra is sok fejtörést okozó egyé­nisége. 1846. május 4-én született Wola Okrzejskában, a legen­dás hírű lengyel hadvezér, Kosciuszko vereségének egy­kori színhelyén, majd a híres varsói főiskolán tanult, a len­gyel pozitivizmus fellegvárá­ban, amely írói pályájának is meghatározója lett. Pályakez­désének esztendejét egyébként 1872-re szokás tenni, ui. ekkor adja közre Humoreszkek Wor- szyllo tárcájából címen elbe­széléseit. Lévén a Przeglad Tygodniowy pozitivista lap (itt jelentek meg az elbeszélések) — érthetően — a Sienkiewicz-no- vellák is a pozitívizmus szelle­mét hirdetik. Harcos szemlélet ez akkor Lengyelországban (bár nyugaton már rég reak­cióba torkollott), mert kemé­nyen emelt szót a társadalom visszásságai, a feudális kon­venciók, a polgárság erkölcse, a nemesi züllöttség, léhaság el­len. De ez még csak a kezdet. 1876-ban írónk külföldre, Ame­rikába utazik, s itt szabadult csak fel igazán minden „írói energiája”. Az Amerikai úti levelek (Listy z A meryki) tesz­nek tanúbizonyságot erről, amelyek „társadalmi mondani­valójukkal messze kiemelkedik az író addigi termeléséből”, s új színt, új hangnemet s nem utolsósorban sok érdekes új témát hoznak a lengyel iroda­lomba. Történetei jó része most is lengyel vonatkozású, keserű igazság szorul beléjük, s köny- nyeket csaló emocionális hatás­sal nyűgözik le az olvasót. Ki ne emlékezne a Szénrajz, A világító torony őre, vagy éppen a Muzsikás Jankó c. elbeszélé- sek-keltette, igazán nagy mű­vészi élményre, amely aztán teljem nagyságában jelentkezik majd a nagyszerűbbnél nagy­szerűbb sienkiewiczi történel­mi regényekben. A történelmi regény írá- ^ sónak, szerkesztésének gondolata a nyolcvanas évek­től kezdve foglalkoztatja az írót. Ez az az időszak, amikor a pozitívizmus bizonyos érte­lemben már csődöt mondott Lengyelországban, a kapitaliz­mus ellentmondásos viszonyai­ra nehéz volt választ adni, s ennek következtében megjelent légy sajátos nemesi idealizmus, amelynek legegyénibb ” írói képviselője kétségtelenül ép­pen Sienkiewicz volt. Azonban sietünk mindjárt azt is megje­gyezni, hogy a nemesi élet túl­fűtött, túlszépített idealizálása mellett is meg tudott maradni műveiben írónak, a szó leg­szorosabb értelmében vett zse­niális jellemteremtő, képalko­tó, mesteri tollú regényírónak. Olyan nagyszerű művek bizo­nyítják ezt mindennél ékeseb­ben, mint a Tűzzel-vassal, a Vízözön, a Wolodyjowski úr, vagy éppen a Quo vadis c. re­gények. Az első három egy nagyszerű trilógia, amelynek pompás nyitánya a Bogdan Hmelnyickij idejében játszódó Tűzzel-vassal, avagy lengyelül: Ogniem i mieczem. Hatalmas freskó, n.ozgó emberalakokkal a kép, amely itt elénk tárul. Történelem, a XVII. század vérzivataros szakasza, a pusz­títás, a harcok, a megpróbálta­tások világa, amelynek közép­pontjában állandóan ott lebeg Skrzetusld úr és Helena ro­mantikusan szép, tiszta szerel­mi története. A történelmi hát­tér pedig: Bogdan Hmelnyic­kij, a legendás hírű kozákve- zér és katonáinak küzdelme a lengyel oligarchák ellen. S ha az összkép, amelyet kapunk a korról, bizonyos értelemben félrevezető is, részleteiben an­nál nagyszerűbb, eredetibb, a realitás igényeit messzemenően kielégítő kompozíció, amely szenvedéllyel telített romanti­kus világával, az alakok hát- borzongató lélekrajzával, nagy­szerű leírásával válik izgalmas olvasmány-élménnyé. S a tö­HATVANI VÖRÖS CSILLAG Alba Regia HATVANI KOSSUTH Megtorlás HEVES Spessarti fogadó PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás retlenül ívelő pályának még itt sem szakad vége. Az 1896- ban megjelent, nálunk is leg­többet olvasott Quo vadis c. regény újabb kirobbanó sikert hoz (irodalmi Nobel-díjat kap érte), s benne sajátos történel­mi környezetbe ültetve ugyan, de mégis sikerül nagyszerű képet rajzolni kora sok prob­lémát rejtő lengyel társadal­máról, az arisztokrácia dege­nerálód ásáról. Harmadik nagy történelmi regényének születési ideje az 1897—1900. közötti időszakra, a porosz—lengyel ellentét végső kiéleződésének időszakára esik. Arra a korszakra, amikor a terjeszkedő német imperializ­mus „a lengyelek ellen ország­szerte ... kivételes rendszabá­lyokat vezetett be... és meg­kettőzte a németek lengyel te­rületre való telepítésének pénzügyi alapját”. Az író a dicsőséges grünwaldi csata emlékét idéző Keresztes lova­gok című regényében emeli fel tiltakozó szavát a féktelen ter­ror ellen, s szeretett népe ér­dekében, Jan Matejko egyazon témájú híres festményéhez ha­sonló, nagyszerű regény-kom­pozíció keretében, amely a nagy életmű befejező részének is tekinthető. 1911-ben megírta még Sivatagon, vadonban c. színes, izgalmas fordulatokban gazdag könyvét, de ennek té­mája, mondanivalója sokban eltér korábbi nagy alkotásai­nak tartalmától. A z első világháború viha­^ rai külföldre kénysze­rítették, s ott is halt meg 1916. november 15-én, nem sokkal születésének 70. évfordulója utón. Lőkös István Nagy teljesítményű elővájó kombájn Karagandában kipróbáltak egy nagy teljesítményű elő­vájó kombájnt, amely 8 méter átmérőjű föld alatti vágatok kihajtására is alkalmas. A gép még a legkeményebb kőzetek­ben is gyorsan halad előre. Na­pi teljesítménye az eddigi leg­jobb elővájó gépek csaknem egy havi teljesítményévei felér. A kombájnt teljesen auto­matikusan irányítják. Különle- jges műszerek határozzák meg j a gép előre megadott irányban történő mozgását és szabályoz­zák sebességét a kőzetfajták keménységi fokától függően. A kombájnt három ember I kezeli. EGRI VÖRÖS CSILLAG Warrenné mestersége EGRI BRÓDY Serdülő lányom GYÖNGYÖSI PUSKIN Napjainkban történt GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Háború és béke (L rész) 1961. MÁJUS 5., FENTEK: GOTTHARD MARX KAROLY, a tudományos szocalizmus megteremtője; 1818. május, 5-én született. Az ún. I. Internacionálét, a munkásság első nemzetközi szervezetét 1864-ben, Londonban, ő alapította. Fő­műve az 1867-ben megjelent A tőke. 140 évvel ezelőtt, 1821-ben, seregének 1815-ös Waterlooi tönkre- verése után, az angolok fogságában. Szent Ilona szigetén, szám- kivetetten halt meg NAPOLEON BONAPARTE. Katonai sikereit még a francia forradalom vívmányai védelmében aratta, az 1796- ban Felső-Olaszországban kezdett hadjáratától azonban katonai diktatúrája révén, Európa népeinek leigázója lett. Május 5-e a SZOVJET SAJTÓ NAPJA, arra emlékezésül, hogy 1912-ben a Pravda első száma ezen a napon jelent meg. Ez a nap ETIÓPIA nemzeti ünnepe. 1941-ben ekkor történt meg az ország függetlenségének visszállítása. Érdekes találmányok és felfedezések: 75 évvel ezelőtt, 1886-ban e napon halt meg ALBERT JOSEPH német feltaláló, 1868-ban ő találta fel a fénymásoló eljárást (Al- bertotípia.) A csillagászati távcsövet 350 évvel ezelőtt, 1611-ben JOHAN­NES KEPLER német csillagász és természettudós találta fel. Asszonyok és lányok.. • A nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezetben az elmúlt években csak a férfiak foglalkoztak szőlőoltványok készítésé­vel. Napjainkban azonban már megdőlt ez a ■„kiváltság’’ a férfiaknál. A tél folyamán tanfolyamot végeztek a termelő- szövetkezetben dolgozó lányok és asszonyok, s ma már nagy- nagy igyekezettel és szorgalommal készítik az oltványokat, és az elkészített vesszők minőségben sem hagynak maguk után kifogásolni valót. Képünkön a szőlőoltványt készítő női bri­gád tagjainak egy csoportját mutatjuk be munka közben. létrehozásáról tárgyaljanak az angol—amerikai erőkkel; Gehlen biztos abban, hogy a Bajorországba áttelepített „Fremde Heere Ost” még egy­szer szerepet játszhat. De ennek a háborúnak még nincs vége... (14) Csak néhány évnek kellett eltelnie a Harmadik Biroda­lom bukása után és Pullach ismét a német történelem po­litikai szégyenfoltja lett. Itt, ahol a barna horda utolsó ja­vait halmozta fél, néhány év­vel később a bonni Szövetségi Hírszerző szolgálat üti fel fő­hadiszállását, az új vállalko­zás főnöke Hitler egykori ge­nerálisa, Gehlen lesz. 1945 tavaszán Gehlen még a zosseni bunkervárosban kuk­sol és mint a „Fremde Heere Ost” osztály vezetője naponta szállít helyzetjelentést a „Füh- rernek”; Vándorol a zászlócska A zosseni bunkerben, amely­nek falait képek borították, ahol a berendezés, a hatalmas térképasztal a jupiterlámpák fényében csillogott, nagy tétre ment a játék. Az iitt élőknek a háború, a teljes összeomlás borzalmas képei, a halál elől a jeges hómezőkön, az égő falvakon át menekülők száz­ezrei csupán jelek, és színes papírzászlócskák voltak a had­műveleti térképeken, amiket a) tanácstalan stratégák óráról órára húzgáltak Berlin felé. A tábornok urak tudománya csődöt mondott, Gehlen művé­szete abban merült ki, hogy főnökének, Guderiannak, a keleti front összegyűjtött hír­anyagából megjósolta a vár­ható további hadműveleteket, amiket akár egy gyerek is ép­pen olyan jól előre kiszámít­hatott volna az adott helyzet­ben. Csak egyetlen következ­tetést felejtett él Zossenben levonni: véget vetni a hábo­rúnak. Ezek a tábornokok, akik csendes magányukban olyan szívesen hivatkoztak a ha­gyományokra, amelyek szinte csillagászati távolságban vol­tak az egykori őrvezetőből lett Hitlertől, nemegyszer csak csekély hányadával rendelkez­tek annak az értelmes és lel­kiismeretes német hadveze­tésnek, amely 1918 októberé­ben kinyilatkoztatta, hogy „a harcot be kell fejezni, a né­met népet a további szükség­telen áldozattól meg kell kí- mélni”j A zosseni „patkányok“ ' Ök, a zosseni patkányok, még öt perccel tizenkettő utá­nig is Hitler tábornokai; Amikor Gehlent Hitler már­cius végén, mint a „Fremde Heere Ost” vezetőjét felmen­tette állásából, mivel nem tu­dott mást jelenteni, csak a szovjetek átgondolt akcióit, ő az „Experte” anyagával a tá­voli bajor Alpesekbe távozott. Ügy gondolta, hogy anyagát a háború utáni időben is fel tudja használni, ő maga pedig megújhodva, mint keleti „spe­cialista” újból rangot és állást nyerhet. A magasállású SS-vezetők kapcsolatkeresése Svájcban, Himmler tárgyalásai Berna­dette gróffal, Gehlenben azt a reményt ébreszti, hogy ta­lán sikerül a nyugati szövet­séges oldalon felkelteni az érdeklődést „tapasztalatai” iránt. És bizonyára egyes nyu­gati körök nehezen értik meg, amit Guderian, a- Wehrmacht vezérkari főnöke mondott március elején a német és a külföldi sajtó képviselői előtt: „Újból meg akarjuk terem­teni egykor virágzó keleti tar­tományainkat... Igyekszünk a jelen bajain túl, lelkünk min­den hevével és szenvedélyével a német Keletet újból felál­lítani...^ Keresik a kapcsolatot a Nyugattal Az United Press egyik je­lentése szerint a német kül­ügyminisztérium egyik képvi­selője hivatalos brit helyek­kel lépett kapcsolatba Stock­holmban, hogy a különbéke Weichsel hadcsoport front­ja, amióta Hitler kezéből Heinrich vezérezredes kezébe került, északi szárnyával Wol- lin és Usedom szigetére tá­maszkodott, lejjebb az Odera nyugati partja mellett Schwedt, Küstrin és Fürsten­berg mellett egészen a Neisse torkolatáig húzódott. Mellette Schömer harccsoportja állt, melynek frontvonala Lausitzon és a Cseh—Morva-hegye­ken át Szlovákiáig húzódott. Heinrich, ez az ötvenes hadfi, aki Hitler keleti rablóháború­jában lett „hadvezérré”, ami­kor a „Weichsel” hadcsoport vezetését a Prenzlau melletti főhadiszálláson átvette, azt az utasítást kapta, hogy a vörös­hadsereg előnyomulását az Oderán keresztül mindenáron akadályozza meg és tar­tóztassa fel. Mielőtt azon­ban a parancsnoklást átvette volna, Zossenbe, a hadsereg- főparancsnokságára utazott és felkereste Guderiant, hogy átvegye tapasztalatait és meg­beszélje vele a kialakult hely­zetben a háború továbbfolyta­tásának elképzelhető lehető­ségeit. Játék a térképasztalon — Az oroszok az Odera nyugati partján két hídfőt tar­tanak a kezükben — magya­rázta. Guderian a jupiterlám­pák fényében álló hatalmas térképasztal mellett. — Mind­két hídfőállás Küstrin körül van. Nekünk még négy kisebb hídfőnk van a keleti parton. — Guderian keze végigfutott az .Odera vonalán. „Itt Küst- rinen kívül Frankfurtnál, Dressennél és a pölitzi üzem­anyag üzemnél. Ezek azonban nem sokat jelentenek. Az orosz hídfő miatt mi csak egy keskeny földnyelven keresztül vagyunk kapcsolatban Küst- rinnel. Az oroszok déli hídfő­jében 600—800 üteg van, ha ez a koncentrált tűzerő műkö­désbe lép, abban a pillanatban készen vagyunk. Az ön felada­ta — oktatta Guderian az új- jonnan kinevezett frontpa­rancsnokot — az kell legyen, hogy a leggyorsabban foglalja vissza az oroszok legfontosabb hídfőjét, meglepetésszerű tá­madással. Ezt úgy érheti el, ha a mi hídfőnknél Frankfurt mellett összegyűjti az erősebb kötelékeket és onnan hátbatá- madják a szovjeteket Küstrin- nél, Busse tábornok 9. had­osztálya megteszi a szükséges előkészületeket...” Heinrich mozdulatlan arc­cal hallgatta Guderian utasí­tásait Ez a térképasztalon folyó játék egyetlen kézmondulattal emberek tízezreinek életéről döntött. Itt a katonai nyelv lelketlen szakkifejezéseivel a véres tartalmat beszélték meg, az előre kitervezett ha­lált és pusztulást a „hadmű­vészet” glóriájának fátylával borították le. (Folytatjuk<*

Next

/
Oldalképek
Tartalom