Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-23 / 119. szám
2 NEPOJSAO 1961. májas Rí, kedd I. Heves megye dólgozó parasztsága az 1960-as évben a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. A megye összterületének 96,8 százaléka, szántóterületének 96 százaléka, szőlőterületének 90 szzaléka a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek birtokában van. A megye termelőszövetkezetei 324 864 hold összterületen gazdálkodnak, amelyből a szántó 258 243, szőlő 23 590, rét-legelő és egyéb más mező- gazdasági hasznosítású terület, valamint fanett 43 041 hold. Az 1960-as gazdasági évben termelőszövetkezeteink eredményesen gazdálkodtak, amit mutat az a tény is, hogy Heves megye néhány cikktől eltekintve teljesítette, illetve túlteljesítette az állami felvásárlási tervét. A termelőszövetkezetek közös vagyona többszörösére nőtt. Az első év nehézségei és az aszályos időjárás ellenére, az egy munkaegység értéke elérte a 32,70 forintot és egy tsz-család reál- jövedelme — beleszámítva a háztájiból származó jövedelmet is — 14—16 000 forint között mozgott megyei átlagban. Az eredmények még kiemelkedőbbek lehetnek az 1961-es esztendőben, csak továbbra is fontos elmélyíteni azt a bizalmat, bensőséges viszonyt, amely a párt helyes politikájának következtében már eddig is kialakult. A mezőgazdasági üzemek feladatát az MSZMP VII. kongresszusa a következőkben határozza meg: „A mezőgazdaságnak ki kell elégíteni a hazai élelmiszerfogyasztás növekvő szükségletét, biztosítani kell az ipar jobb ellátását mezőgazdasági eredetű nyersanyagokkal és nagymértékben hozzá kell járulni az export növeléséhez. E feladatok megoldása céljából tovább folytatjuk a mezőgazdasági termelés szerkezetének belterjes irányú átalakítását, a területegységen termelt érték állandó növelését. Az életszínvonal emelése és a nemzetközi piacokon való versenyképesség megköveteli, hogy a termelés fejlesztése gazdaságos legyen és együtt járjon a munka termelékenysége növelésével és az önköltség csökkentésével.“ A párt által a mezőgazdaság elé tűzött feladatok végrehajtása szükségszerűvé teszi a mezőgazdasági termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítását. A mezőgazdaságra háruló feladatokat csak akkor tudjuk végrehajtani; hatsz-.eink olyan nagyüzemekké válnak, amelyek többet termelnek az előző kisparcellás gazdaságoknál és megfelelően el tudják látni áruval a növekvő igényeknek megfelelően a város dolgozóit. Ezért mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy árutermelési tervünket teljesítsük. Ezt várja tőlünk egész dolgozó népünk. Áru tervünk: A Heves megyei tevmelőssövetheseteh to bbtermeléséért Irta: Tamás László, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője Lezáratlan, rossz tavaszi szántás kenyérgabona szarvasmarha tej bor hízott sertés baromfi tojás 3 000 vagon 14 500 db 150 000 hl 180 000 hl 40 000 db 42 vagon 11000 000 darab Felnött ikersoros kukorica a Füzesabonyi Állami Gazdaságban Hogy teljesítsük áruértéke- 6itési tervünket és a közös gazdaságokat is fejlesszük, szükséges a termelésben rejlő lehetőségek jobb kihasználása. A több termés, több áru, a több áru pedig több jövedelmet jelent a termelőszövetkezeti parasztságunk számára is. Ezt nem értette meg több tsz- tag és tsz-vezető, amely a múlt évi eredményes gazdálkodásban még rontó tényezőként hatott. Termelőszövetkezeteinknek tanulniuk kell a múlt évben egyes tsz-ekben még előforduló olyan hiányosságokból, hogy nem vették eléggé komolyan a gazdálkodásban rejlő és a termelési lehetőségek alapos figyelembe vételével igen jól kihasználható átmeneti módszereket. Pedig ezen módszerek helyes ^kihasználásával sok termelőszövetkezetünk jobb terméseredményeket ért el, alacsony termelési költséggel. így több árut tudott értékesíteni, amely sok millió forint többletbevételhez juttatta a termelőszövetkezetet és így annak tagságát is. Azért írjuk le, az átmeneti és nem átmeneti módszerek egy részét, mert ezek megvaismerő Les azonban a 6zéles tagság előtt az, hogy ezen módszerek bevezetése milyen eredményeket hoz. Ezért nem foglalkozunk az ismert általános termelés-technika kérdéseivel, hanem az olyan új módszereket általánosítjuk, amelyek az ismert termelési módszerek kiegészítőjeként, a termelésben nagyobb termésátlag elérését biztosíthatják. Az általános agro- és zoo- technikai módszerek figyelembe vételével javasoljuk ezeket az átmeneti és nem átmeneti új, a termelést elősegítő módszereket bevezetni. Helytelen azon tsz-vezetők álláspontja, akik az említett módszereket lebecsülik, mert ha csak egy mázsával emelkedik a termésátlag, az is tízezer forintokat jelent a tsz-nek és annál többbet, ha ezt járási, vagy megyei viszonylatban nézzük. A kételkedőknek a füzesabonyi járás példáját hozzuk fel bizonyságul. A füzesabonyi járás 14 000 holdon termelt 1960-ban kenyérgabonát. A mélyművelés, a jó vetőmag — az igen kisadagú műtrágya hatására — több mint 2 mázsával volt magasabb a termésátlaga, mint a korábbi években. Ez a mennyiség több mint 30 000 mázsa kenyérgabonát jelentett, ami például Hatvan város lakosságának évi kenyérszükségletét fedezte. Tehát látható az átmeneti és nem átmeneti módszerek helyes alkalmazása (amely az agrotechnikai, zootechnikai. gazdasági és termelésszervezési kérdések komplexumát foglalja magában) még az exten- zív kultúrák termelése esetében is igen komoly hatású. Annál inkább kiemelkedően mutatkozik ez a belterjes kultúrák, mint a szántóföldi kapások. dohány, zöldségfélék, szőlő, szőlőoltvány, stb. esetében. De nem lebecsülendő eredményeket értünk el az állattenyésztésben is az átmeneti módszerek helyes alkalmazásával. n. A jövedelemelosztás fS elvének a munkaegység-rendszert kell tekinteni. Emellett ■ i.t-».TOPP'D Ikersoros kukorica a Füzes abonyi Állami Gazdaságban akkori körülmények között, az. akkori fajták esetében. Mai hibrid kukorica-fajták sűrűbb szemtermésnél holdanként 18— 23 ezer tőszám mellett adják a legjobb termést, silókukoricánál pedig a 28—30 ezer tőszám esetében. Elérhető-e ez a mai négyzetes soros és ikersoros művelési módok esetében? Igen: elérhető. Ha négyzetes vetés esetén 70X70-es kötésbe vetünk és az egy elés idején, szemtermés esetében kettőt, silótermés esetében 3 termőszálat hagyunk egy fészekben, akkor 23 500. illetve 30 ezer tőszámot kapunk. A Népszabadság 1961. április 16. számában Gonda Béla „Keilő számú növényállomány, nagyobb kukoricatermés” című cikkében az alábbi sor- és tótávolságokat javasolja: Sor- és tőNövényszám távolság, cm kh. 60X60 15 900 egyszálas 70X70 23 400 kétszálas 70X70 17 500 egy^kétszálas 70X60 20 500 egy-kétszálas 70X50 14 600 egyszálas 80X70 20 400 kétszálas 80X80 17 900 kétszálas 90X35 18 500 egyszálas 90X40 16 000 egyszálas (Folytatjuk.) nem lebecsülendő részét alkotja a jó minőségű, nagy terméshozamot adó vetőmagvak, amely sok esetben az agrotechnikai előírások betartása alapján minden különösebb különmunka és anyag befektetése nélkül is igen komoly terméseredmény-növekedést adhat. Erre külön példákat felsorolni nem szükséges, hisz ez bebizonyosodik minden cserélt vetőmag esetében. Különösen kiemelkednek a nagyhozamú olasz, de különösen a szovjet búzafajták, amelyek jobban akklimatizálódnak a mi talaj- és éghajlati viszonyainkhoz. De sokat jelent termelőszövetkezeteinknek az MV. 5-ös hibrid kukorica-vetőmag és a koptatott répamag használata is. Nem engedhetjük meg, hogy továbbra is érvényesüljön egyes szűk látókörű emberek véleménye a termelőszövetkezetekben, akik sajnálva 5—10 százalékos többletkiadást, a vetőmagcsere ellen vannak, mert ennek elsősorban a termelőszövetkezet látja kárát. A talajmunka igen komoly mértékben befolyásolja a termésátlagokat negatív, vagy pozitív irányban. Különösen fontos tavasszal, mert a lezáratlan szántást nagyon nehezen lehet elmunkálni, a rosszul elmunkált talajban rossz a kelés és így nem megfelelő a tőszám, ami terméskiesést jelent. Fontos a talajok lezárása azért is, mivel — ha a szántást nem követi megfelelő időben a talajmunka — egy, de nagyon sokszor másfél normálholdnyi gépi többletmunka teljesítményt kell egy hold területre fordítani. Nagyon fontos kérdés a mezőgazdasági termelésben a művelési mód és az optimálisan szükséges tőszám elérése. Különböző szaklapok főleg a kukoricát emelték ki ilyen szempontból. De fontos a megfelelő tőszám elérése a többi mezőgazdasági kultúra esetében is. A töszámnövekedés ugyanis több termést hoz, ugyanakkor a termésnek megfelelően nem jelént több munkabefektetést. Vegyük a kukorica művelését. Korábban elfogadott volt a népi nyelven ismeretes „lófogú” és „magyar” kukoricáknál az, hogy 70 cm sortávolság mellett 60—70 centire hagytak egy szál kukoricát, mert így lesz jó nagy cső. Így kb. 13—15 ezer szálat hagytak egy holdban. Ez elfogadható volt az fontos elvet kell figyelembe venni: Először is azt, hogy az álló kultúrák, mint pl. a szőlő, gyümölcs esetében, hosszú időre egy állandó helyen, lehetőleg egy dűlőben legyen kiadva. Ez nagyon fontos azért, mert nem zsarolják ki a szőlőt, még ha gyengébb területet is kap a tsz-tag, rendbehozza, kipótolja, mert tudja, hogy jövőre és az utána következő esztendőkben is az lesz az övé. A helyes kezelés következtében egyenletesen többet terem, amelyből tekintélyes mennyiséget el tud adni a tag az államnak, szerződés útján, amely beszámít a termelőszövetkezetek közös borértékesítési tervébe. Ha a közös össztermésnek 80 százalékát az államnak értékesíti a tsz, 30 százalékos felár jár a termelőszövetkezetnek. Sajnos, több tsz-vezetőség nem veszi még eléggé komolyan ezt a fontos kérdést, ami abban jut kifejezésre, hogy 3—6 helyen, sokszor még a közös területből is adnak ki háztájit. Engedve annak a hamis nézetnek, hogy a háztáji a biztos jövedelem a tsz-tagoknak. így a jó szőlőket letermelik, mert a tsz-tag azt tartja, hogy jövőre majd máshol kap szőlő háztájit. Éppen ezért, mindenütt törekedni kell az állókultúrák esetében a tsz-tagság zömének józan elképzelésével teljesen egyező állandó háztáji terület kijelölésére. Másik kérdés a szántó háztáji problémája. A közös szempontjából és a tsz-tag szempontjából is jobb, ha nem tavasszal, hanem ősszel adjuk ki a háztájit, a szántás előtt felhívják a tsz-tag figyelmét a trágyázásra. így a trágyázott, ősszel megszántott terület többet terem a tsz-tagnak is, mivel az első évben a trágya 40 százaléka értékesül. De az így kiadott terület többet fog teremni a közös számára is, mert a trágya még utána, több évig hat. Jó ez olyan szempontból is, hogy a közös szántóterület trágyázását elősegíti. Ma még a közös állatlétszám nem elegendő, ezért még kevés a köják, minek osztják szét a területet, mikor közösbe hozták össze. Erre csak azt felelhetjük, hogy azért, mert ez a közös számára és a tsz-lagok számára is hasznos, nagyobb jövedelmet jelent az adott körülmények között. Előnye ennek a módszernek, hogy be lehet vonni a család azon tagjait a közös munkába, akik különben nem tudnak rendszeresen részt venni és akik azelőtt a mezőgazdaságban, mint besegítő munkaerők dolgoztak. így a férj mellett segíteni tud az asszony, mert az ebédfőzés után az ő 4 órás munkája is mérhető, a gyerék, nagyszülők, stb. Kiszámítottuk, hogy az 1960-as gazdasági évben, ha csak a szokásos korábbi rendszert alkalmazzuk, az állattenyésztésben fogatosnak, takarmánytermesztésben, valamint a gabona aratására nem jutott volna munkaerő, mert a többi munkák elvonták volna. Ezzel a módszerrel pedig megműveltük az összes kultúrákat és kielégítő termésátlagokat értünk el. Mindemellett nagy előnye még a területkiosztásnak az, hogy nem lehetséges munkaegység-hígítás, mert a területet tavasszal kimérik és az alapján számolják el a munkaegységet egy-egy munka befejezésekor. Nagyon fontos azért is, hogy nagyobb egyéni felelősséget erezzen a tsz-tag, mivel egész évben szemmel kísérhető, hogyan műveli a rájutó területet. A területkiosztás mellett is a rendelkezésre álló gépeket maximálisan ki tudjuk használni és a kiosztott területen a tépesíthető munkafolyamatokat el tudjuk végezni. A talajmunkát, vetést, de a növényápolásba is be tudunk a gépekkel segíteni, mivel itt a kultúrák már nem kisparcel- ákban, hanem nagyüzemi táblákban vannak. A kultúrák gépesithetőségé- nek fokozása ezen művelési módszeren is változtatni fog, eltolódik az általános nagy- izemi szervezési elvek irányába. Fontos feladatnak tartjuk azt, hogy a termelőszövetkezeteink tagjaik részére rendszeresen fizessenek munkaegység- slöleget. A szerződéses rendszer megteremti ennek anyagi előfeltételét. Azt javasoljuk a termelőszövetkezeteknek, hogy munkaegységenként havi. 10— 20 forint előleget fizessenek. Különösen fontos ez a fiatalok részére, mivel ezek így a termelőszövetkezetben maradnak, esetleg visszatérnek a termelő- szövetkezetbe dolgozni. Jó példa erre az elmúlt évi tapasztalatok alapján a viszneki, a nagyfügedi és a gyöngyösi Dimitrov termelőszövetkezetek példája. Az utóbbi termelő- szövetkezet minden hónapban az előző havi munkaegység alapján 30 forintos munkaegységelőleget fizetett ki tagjai részére és annak ellenére, hogy ezen termelőszövetkezet igen belterjesen gazdálkodik, mégsem volt munkaerőhiány, a termelőszövetkezetben minden zös állatállománytól termelt trágya. A háztáji terület a közös szántóterület 10 százalékát teszi ki, tehát így a szántó trágyázás! forgója ezen módszerrel megoldható, mivel így a termelőszövetkezeteink szántó- területei 25 százalékát évente le tudják trágyázni. A háztáji terület zömét a tsz-tagság kukoricával veti be, a háztáji kukoricát a tsz-tag gyorsan, általában szeptember hónapban betakarítja, a szárat levágja, így a tsz őszi búzát vethet ebbe a területbe. Az időben elvetett, előző évben trágyázott területbe vetett őszi búza, más területhez viszonyítva a mi körülményeink között másfél-két mázsás átlagtermés-emelkedést jelent III. A növénytermelés agrotechnikai módszere: A megyei párt-VB meghatározta a mezőgazdaság előtt álló legfontosabb tennivalókat 1961. évben. Ebben szerepel 130 000 hold kalászos területének nyári mélyszántása. A megmunkált területek lezárása és megfelelő, jó minőségű vetőmagvak biztosítása a termelőszövetkezetek részére. A termésátlagok emelkedésének legelterjedtebb a munkaegy- 1 ség plusz prémiumos rendszer. 1 A lényege ezen rendszernek < az, hogy a területet családok- ' ra kiosztják, illetve tsz-csalá- 1 dók elvállalják. A termelési terv alapján meghatározzák, ; hogy az elvállalt területen egy 1 kultúra esetében milyen mun- i kákát kell — az agronómus és < a brigádvezető által meghatá- < rozott optimális időben elvé- < gezni és ezért összesen meny- 1 nyi munkaegység jár. Meghatározzák még az adott : területre a termésátlagot, és ; ami azon felül van, annak 25 ' —50 százaléka pénzben, vagy 1 természetben a művelő csaJá- ' dé, vagy tagé. Elterjedt szőlő ; esetében az is, hogy a területet . családokra osztják ki és a . többlettermés után járó pré- : miumot a munkacsapat tervé- : nek- teljesítése után adják ki , egy-egy tagnak, a vállalt területen szerzett munkaegységének arányában. Elterjedt még különösen a zöldségtermesztésnél a hatvani járásban 40— 60 százalékos művelés. Ugyancsak a szórványgyümölcsösöknél az 50 százalékos alapon való szedés, a cseresznye, meggy és szilva esetében. A tag az általa leszedett gyümölcs félvásárlási értékének 50 százalékát kapja meg. Vannak, akik azt mondják, hogy ez visszalépést jelent, mások azt mondmunkát időben, megfelelő minőségben el tudtak végezni. Igen fontos kérdés, amit sokan nem vettek figyelembe eléggé az elmúlt években, ez a háztáji terület kérdése. Itt két fontos átmeneti módszer, különösen a belterjes kultúrák esetében (a kapások, zöldség, szőlőoltvány, szőlő, gyümölcs, dohány, stb.) a terület lebontása brigádokon belül munkacsapatokra és ezen belül családokra egyéni vállalás alapján, amelyről írásos egyezséget köt a tsz minden tsz-csa- láddal. A megyei párt- és tanácsi VB javasolta a tsz-eknek a te- rületkiosztásos rendszert, több variáns alapján. Ezek közül lósítása lehetséges a mi (negyén k területén működő tér- mélőszövetkezetekben is. Ezen módszerek égy részét tsz-eink és állami gazdaságaink már eredményesen hasznosítják, ezenkívül számos termelőszövetkezeti tag még egyéni korában számos olyan termelési módszereket alkalmazott, amelyeket érdemes hasznosítani a termelőszövetkézetekben is. Ezekkel a módszerekkel elősegíthetjük termelőszövetkezeteink több termelését. Nem
