Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

1961. április 16., vasárnap NCFOJSAO 3 Átadták a Hevesi Állami Gazdaság; IllSZ-szerrezeiének a KISZ KB versen y zászlaját Pénteken este bensőséges ünnepség színhelye volt a He­vesi Állami Gazdaság köz­ponti irodája, ahol a gazdaság több mint 130 KlSZ-fiatalja ünnepelte meg saját jó mun­káját. A gazdaság ifjúsági szervezete még a KISZ orszá­gos kongresszusa előtt bene­vezett a kongresszus tisztele­tére indított mezőgazdasági munkaversenybe. A hevesi kiszisták több mint 300 állami gazdaság fiataljait megelőzve, jó munkájukkal elnyerték a KISZ Központi Bizottság ván­dorzászlaját és az első helye­zésért kitűzött értékes jutal­mat-. Az ünnepségen, amelyen részt vett többek között Uzo- nyi Sándor, a KISZ KB pa- rasztifjúsági osztályának veze­tője, Misi Sándor, a KISZ Heves megyei bizottságának első titkára, Sramkó László, a Hevesi Járási Pártbizottság titkára, Tóth Sebestyén, a KISZ-szervezet titkára tartott rövid beszámolót, ismertetve azokat a körülményeket, ame­lyek lehetővé tették e magas kitüntetés elérését. Ezután Uzonyi Sándor emelkedett szólásra, méltava az országos első helyezést elért KISZ-fia- talok munkáját és átadta a szervezet részére a KISZ Köz­ponti Bizottság versenyzászla­ját, valamint az értékes jutal­mat. Felszólalt az ünnepségen Vaskó Mihály országgyűlési képviselő, a gazdaság igazga­tója is, aki a gazdaság vezeté­se, „idős” dolgozói nevében köszöntötte a fiatalokat és kért további segítséget tőlük. Az ünnepséget kultúrműsor, közös vacsora, majd tánc kö­vette. Michelangelo a költő, a szobrász, a festő Művészettörténeti előadás az Egri Pedagógiai Főiskolán Pénteken tartott művészet- történeti előadást Michelange- loról, az Egri Pedagógiai Főis­kola egyik előadótermében dr. Dombi József művészettörté­nész. A szakember jártasságával és olaszországi utazásának él­ményszerűségével ismertette azt a Firenzét, amely Michel- angelot adta a világnak és a művészetnejc, és azt a Firen­zét, amelyhez Michelangelo haláláig hy szívvel ragaszko­dott. Vetített képekkel illusztrál­ta a művészóriás életét, mun­kásságát. Megismertette hall­gatóságát a festő, a szobrász, az építész és nem utolsósorban a költő Michelangelóval, aki a művészet sok ágában örökér­tékűt alkotott. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Párizsból szár­mazó diapozitívekkel mutatta be a mai absztrakt festé­szet egy-egy képviselőjét. A gunyorosan és rejtetten is pe­dagógiai célzatú ráadás nem rejtette véka alá az előadó ál­láspontját, a művészeti kérdé­sek filozófiai megítélését és az absztraktoknak bírálatát. Vízvezetéket építenek Erken Néhány évvel ezelőtt még nem volt artézi kút Erken, a lakosság ivóvíz-ellátását nor- ton-kutak biztosították. Ta­valy fúrták az első artézi ku­tat, amelyből 180 literes per­cenkénti sebességgel tör fel a víz. A községi tanácsülés hatá­rozatot hozott, hogy vízvezeté­ket építenek a községben. Az artézi kút vizét hydroglóbus- ban tárolják és cementcsöve­ken vezetik. A csövek mái* megérkeztek a faluba és rövidesen megkez­dik azok lefektetését. A mun­kálatok áthúzódnak a jövő évre. A vízvezeték elkészítése több mint egymillió forintba kerül. OOOOOOOUOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOCOOO JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCCOGOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOU EGY SORS MARGÓJÁRA Ma törvényhozói választásokat tartanak Lengyelországban. Ez alkalomból közöljük Lengyelország térképét. — Terra — A JÁRÁS VEZETŐIVEL beszélgettem Hevesen, amikor az egyikük — annak igazolá­sára, hogy a falvakban a ter­melőszövetkezetek élén mi­lyen kiváló, s ma mór egyre nagyobb mértékben fiatal szakemberek dolgoznak — megjegyezte: — Kiss Lászlóról, a tarna- mérai Ezüstkalász Termelő- szövetkezet agronómusáról ír­ni kellene: Miért pont róla, ezt is meg­mondta: — Fiatalember, mind­össze 24 éves, de máris kitűnő Szakember, tele ambícióval, szorgalommal — dolgozni és haladni, fejlődni akar. így került neve a jegyzet- füzetembe. Még aznap elhatároztam, hogy felkeresem. Beszélgetni akartam vele. Az utam először a tarnamérai tanyák világába vezetett. Itt is sokat hallot­tam róla. Az egyszerű embe­rek, a ' szövetkezet dolgozói emlegették szerénységéért, a mindennapi feladatok lelkiis­meretes elvégzéséért. Este végre találkozhattunk. Lakásán kerestem, de még nem volt otthon, helyesebben már ismét elment a szövetke­zet irodájába. — Vezetőségi ülésen van — világosított fel fiatal felesége, aztán elkísért az irodába. Mint ahogy sejtettük is, még nem kezdődött meg az ülés, csupán gyülekezőiéiben volt a szövet­kezet vezérkara, amikor be­mutatkoztunk. — A tavaszi munkák állásá­ról, a soron következő felada­tok meghatározásáról, a szer­ződéskötésekről lesz szó a mai vezetőségi ülésen — magya­rázta, amikor megkérdeztem, hogy mivel foglalkozik ma a vezetőség. S aztán arról is be­szélt, hogy ilyenkor — régi tapasztalat — éjfélig is elhú­zódik az ülés, míg megszüle­tik a minden oldalról alaposan megvitatott határozat. De hát ez szükséges is, hiszen csak így tudnak előrelépni, így tudják közös gazdaságukat vi­rágzóvá tenni. A TAVASZI MUNKÁKRÓL [ beszélt, arról, hogy elvetet­tek idejében mindent, és a kertészetben is elégedettek az emberek munkájával. A para­dicsom- és paprikapalánta jól sikerült, a dohánnyal volt egy kis baj, de idejében észrevet­ték, újra ültették, s így, mikor majd sor kerül a kiültetésre, a szükséges palántamennyiség biztosítva lesz. — Olyan a növény, mint az újszülött kisbaba — mondta találóan — sőt, még ennél is rosszabb. Mert a kisbaba, ha valami baj éri,' legalább sír, ha valami bántja, csak elher­vad, elsápad. Ezért kell na­gyon ügyelni rá, figyelni min­dig, míg meg nem erősödik. Gondozni, ápolni kell, óvni a széltől, naptól... mindentől. Hangjából a tapasztalat, a munka szeretete csendült ki tisztán és őszintén. — Rajongásig szeretem mun­kámat. Hajnalban kelek, késő este fekszem... Mindez apai örökség, mert tőle tanultam, aki szintén „bolondja” a föld­művelésnek. Csakhát mégis óriási a különbség köztünk. Apám fiatal korában a betevő falatért küszködött, robotolt, én pedig az egész szövetkezet gazdagodásáért, boldogulásáért fáradozom, dolgozom; Ezek után tudtam meg, hogy édesapja legénykorában Hirs Albert földbirtokos uradalmá­ban cselédeskedett, hajtotta az ökröket. Amikor nem bírta tovább a hajszát, Budapestre ment, ott volt az egyik teme­tőben virággondozó. Később a nyomorúság 8 hónapi summás- kodásra Németországba haj­totta. Amikor hazajött Faragó Antal malmában dolgozott egészen a felszabadulásig. — 1945 gyökeres változást hozott a mi családi életünk­ben is — mesélte elgondolkod­va. — Kikerültünk a cselédek­re jellemző hétgyerekes lakás­ból. Földosztáskor 5 hold föl­det kaptunk. Ezen gazdálkod­tunk. Szépen megéltünk belő­le, jutott mindenre. Ebből tudtak iskoláztatni... Igaz, tanyán laktak ezután is, de a saját tanyájukon, em­beri körülmények között. On­nét járt iskolába. Korán reggel indult, s késő délután ért ha­za. De szeretett tanulni, kitű­nő eredménnyel végezte az ál­talános iskolát, és később, amikor beiratkozott az egri mezőgazdasági technikumba, itt sem. vallott szégyent tudá­sával. Szorgalmasan tanult, elsajátította a tudnivalókat. Ezt bizonyítja, hogy jeles ered­ménnyel fejezte be tanulmá­nyait. kí- nál­AZONNAL ÁLLÁST tak fel neki a városban, de ő nem vállalta. Sőt, Hevesen sem, pedig itt is elhelyezked­hetett volna. — Azért tanultam, hogy tu­dásomat szülőfalumban hasz­nosítsam — mondja határozot­tan. — Hazajöttem és községi agronómus lettem. Tamaméra, Zaránk község határa tarto­zott hozzám. Nyolcezer hold. Tizennyolc éves voltam, tele akarattal és kevés tapasztalat­tal. Nem panaszkodhatom azonban az első évekre sem, mert a község vezetői minden támogatást megadtak, hogy munkámat időben, teljes egé­szében elvégezzem. Mint DISZ- tag, a szervezőtitkári teendő­ket is elláttam a községben és én vezettem az MHS lövész­körét is. 1956-ban, mint kom­munistát tartottak számon a faluban, s csak a lélekjelenlé­temnek köszönhettem, hogy az egyik ellenforradalmár le nem szúrt. Látom, nem szívesen beszél a történtekről, de barátok kö­zött — ha szóba kerül — dió­héjban megemlíti, hogy éppen ismerőse esküvőjére mentek 1956. november 3-án, amikor javában dühöngött az ellen- forradalom. A násznép szokás szerint bement a templomba, az esküvői Szertartásra, ő vi­szont kint maradt. Nem ment be, felült a bakra, vigyázott a lovakra. Épp akkor járt arra az egyik nagyhangú részeges, s hogy ismerte őt, fellépett a kocsira. — Te piszkos kommunista! — üvöltött arcába és kést rántott elő. Szúrni azonban nem tu­dott, mert a fiú hátraszaltóval leugrott a kocsiról és — elűz­te a támadót. — Pedig csak DISZ-tag vol­tam, és fiatal, 19 éves — réve­dezik az elmúlt időkön. — Most már határozottan tudom, miért akartak bántani. Mert én voltam a falu agronómusa, aki igyekezett elősegíteni a kö­zösség kialakítását. Irigyeltek, hogy apám nincstelen ember volt, én, a fia pedig, fiatalon a falu egyik szakembere lettem. Kiss László, a tarnamérai Ezüst Kalász Termelőszövetke­zet agronómusa, párt- és KISZ-tag. Fiatal agrárértelmi­ségi, 24 éves, 5 hónapja nős. Szüleinél lakik, a falú egyik legszebb házában. Saját erőből építették, s ma nem cserélnék el egy fényes palotával sem. Jól tudja ezért Kiss László, hogy miért kell dolgoznia. Jól tudja, hogy miért kell az em­berekkel csendesen, megértőén viselkednie, miért kell elkép­zelését megbeszélni a közös­séggel. Tudja, hogy apáinak barátaival, gyermekeivel, az ő gyermekkori pajtásaival dol­gozik együtt, valamennyiük boldogulásáért. fiata­lon tu­EZÉRT ISMERIK EL dását, ezért szeretik, tisztelik ä faluban. Ezért ismerik a já­ráson, ezért lehet gyakorta ne­vével találkozni a tarnamérai tanyákon is. Fazekas István ERNST THALMANN születésének 75. évfordulójára A hamburgi Thälmann családnak a bismarcki mun­kásüldözés kellős közepén, 75 évvel ezelőtt, 1886. április 16-án született meg Ernst fiuk. Két évvel később apját már börtönbe vetették: kiderí­tették, hogy kocsmájában il­legális összejöveteleket tart... A fiatal Thälmann, nélkü­lözésekkel teli gyermekévek után Amerikába hajózik, ahol alkalmi munkákból tartja f(;nn magát, majd visszatér Hamburgba és ettől kezdve, mint szakszervezeti tag, majd vezető, részt vesz az itteni munkások forradalmi meg­mozdulásaiban. Mi sem ter­mészetesebb, hogy nemcsak a vezető körök, hanem a szo­ciáldemokrata párt háborút igenlő vezetői ellen is fellé­pő Thälmannt már 1914. első háborús napjaiban behívják katonának. A fronton Kari Leibknecht írásait terjeszti és 1915-ből származik a Fő­ellenségünk saját országunk­ban van című kiadványa. Befolyása olyan nagy volt, hogy 1917-ben, szabadsága alatt sikerült a hamburgi szociáldemokrata munkáso­kat átvinni a kommunista párt soraiba. A háborús évek kemény iskolája és az orosz forradalom nagyszerű győ­zelme Ernst Thälmannt, az egyszerű munkást elszánt forradalmárrá tette. Még nem volt 40 éves, mikor a Német Kommunista Párt fő­titkára lett. Egyszerű, nyílt, fáradságos küzdelemben megacéiosodott munkásve­zérré vált, ő volt a weimari köztársaság idején a politi­kai élet legnépszerűbb agitá­tora és szónoka. Feljegyezték róla, hogy politikai beszédeit a tárgyilagos politikai átte­kintés jellemezte, melyeket könnyen megértettek hallga­tói. Rövid néhány sorunkba nem fér életútjának részletes jellemzése. Röviden csak annyit, hogy Thälmann, Au­gust Bebel, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg után a német nép igazi vezérévé lett. Az első világháború után felismerte, hogy a szo­ciáldemokrácia régi formája már csak „egyletesdi”-vé lett, s a kommunista pártot, mint élcsapatot kell a munkásosz­tály vezetőjévé tenni. Érde­me továbbá, hogy sikerült a kommunista párt, a szo­ciáldemokraták és a keresz­tényszocialisták, valamint a parasztok részvételével az antifasiszta egységfrontot megteremteni Osztálya el is ismerte érdemeit: két ízben, 1925-ben és 1932-ben a vá­lasztások alkalmával biro­dalmi elnöknek jelölték. Megindító olvasnunk nem sokkal letartóztatása előtt, 1932-ben elmondott szavait: „Ismerünk egy országot, ahol nincs fasizmus, ahol — Németországgal ellentétben — elképzelhetetlen, hogy fa­siszta orgyilkosok a munkás­negyed utcáin szabadon űz­hessék véres mesterségüket: ez az ország a Szovjetunió.” 1933. március 3-án letar­tóztatták, s Göbbels rádió­ja azt hazudta, hogy átszö­kött a holland határon. Ti­zenegy és fé! évig tartották fogságban, anélkül, hogy el­ítélték volna. Az egész világ felemelte megmentésére sza­vát. Magatartásával még -a börtönben is példát mutatott. A mosbiti fegyházból 1944. augusztus 18-án a buchen- waldi táborba vitték, ahol két SS-gyilkos agyonlőtte és elégette holttestét. Halálakor már szétrombol­va hevert Németország. Éle­te küzdelem volt: Bismarck szocialista-üldözése alatt kez­dődött és a német imperia­lizmus katasztrófájakor ért véget. Utolsó napjaiig is bí­zott a munkásosztály győ­zelmében. Ernst Thälmannt megöl­ték, de életével és munkás­ságával kijelölte a nemzet­közi és a német munkásság harci feladatait. Alig telt el halála után egy év és felsza­badult hazája szívébe zárta sokat szenvedett fia emlékét, —ts-r. Kibővített aktívaülés Pétervásárán A pétervásári Járási Műve­lődési Házban pénteken dél­előtt 9 órai kezdette júbővített aktívaülést tart az MSZMP járási bizottsága. Erre az ak­tívaülésre valamennyi párt- alapszervezet titkára mellett meghívták a községi tanácsok elnökeit, a tsz-agronómusokat, a járási tanács és a tömeg­szervezetek vezetőit. Az aktívaülés egyetlen na­pirendi pontját a járás mező- gazdasági helyzetének jelenle­gi helyzetét, Nedeliczki Pál, az MSZMP járási bizottságának titkára ismerteti, majd , vitát indítanak a beszámoló felett. A nagy érdeklődéssel várt aktívaülésre már felkészülve érkeznek a meghívottak, hogy elmondják észrevételüket az eddigi munkákról és helyes utat válasszanak ahhoz, hogy a pétervásári járásban is gyor­sabb ütemben haladjon a ta­vaszi munka és jelentős sike­reket hozzon 1961 tavasza. í— ács) NŐI KABÄTOK, modern fazonban, több színben 980. Ft-tól NŐI SZÖVETRUHA 270.— Ft-tól NŐI KOSZTÜM, több színben 680.— Ft-tól KÖNNYŰ A VÁLASZTÁS, MERT NAGY A VÁLASZTÉK AZ EGRI ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN (Dobó tér)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom