Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-08 / 82. szám

1961. április 8., szombat NEPOJ8AO 3 »•. • az indulásra bármelyik pillanatban készen állunk.. HOMOKBAN, (Foto: Kiss) Tervezés társadalmi munkában A rűgyfakasztó márciusi fényben virgonc szellő cirógat­ja a faluszéli akácok koroná­ját. Az árokparton asszonyok ülnek, tereferélnek, s találgat­ják, mit akarhat az utcájukba tévedt idegen... Békés, csen­des vasárnap délelőtt Kom­lón... A könyv — Parasztsors — parasztgond —, amelynek nyo­mán, hosszas keresés után, a szélső-sorra visz utam, egy ré­gi tavaszon keltezett doku­mentumot őriz. „Nagyméltósá­gú M. Kir. Földművelésügyi Miniszter, Kegyelmes Urunk... kegyeskedjék alábbi kérésün­ket meghallgatni... a mai ne­héz és súlyos gazdasági hely­zet következtében a gazdasá­gi munkások ma elhelyezked­ni nem tudunk ..: legyen kegyes a Franciaország­nak felajánlott munkások csoportjába bennünket is fel­venni... az indulásra bárme­lyik pillanatban készen ál­lunk...” Néhai „Nagyméltóságodnak alázatos szolgája” volt Szószt János is, aki a falu végén, a „telepen” lakik, ikerablakos házban. Kemény szorítású, kérges tenyere, a markáns ar­cában mélyen ülő szemek, enyhén hajlott háta, szorgos munkáséletről tanúskodik. Akkor, a „régi szép világ­ban” nem találta meg számí­tását, bármennyire igyekezett is. Azokhoz tartozott, akik in- ségmunkában hordták össze a falu határában — ma emlékez­tetőül emelkedő — lődombot, amit a kömlőiek „nyomor- domb”-nak neveztek el. Sokan ma is „gyomordomb”-nak hív­ják. Mindkét elnevezés igaz, mert napi két kiló lisztet ke­restek ott, fárasztó kubikolás- sal... Beszélgetésünket kocsizörgés szakítja félbe. — Megjött a vöm... A háztájit indul foga- solni... Menjünk, nézzük meg. Az utca végéig nyúló szán­tás szélén állunk meg. Az öreg gyönyörködve nézi az éledő, széles határt, hogy porzik a tavaszi szántás a két ló nyo­mában és a múlt terhes em­lékétől felszabadultan, szinte önmagának mondja. — Most méf jól élünk... Mintha fel­ébredtünk volna a felszabadu­Az angol televízióban be­mutattak egy „modern passió­játékot’, amelyben Krisztus cowboy-nadrágot visel, hosz- szúhajú huligánok veszik kö­rül és szól a rock and roll. A különös passiójátékot Ér­zi kontyos zsúptetőn televí­zió-antenna nyújtózkodik, öreg, volt földesúri cselédé. Itt még új házakat is fednek szal­mával, könnyebb hozzáférni, mint a cseréphez, meg olcsóbb. A reggeli napsütést derítő fény­nyel veri vissza a domboldal, s ettől tisztábbak a fehér, a szürke, a rózsaszínű bóbiták­kal pislogó mandulafák. Min­den világos, egyértelmű. Az is, hogy reggel van, éhes vagyok, s ideje kinyitnia a földműves­szövetkezeti boltnak. Azt mondják, jól süt a pék. A pav­lovi reflexek tudatomig hatol­nak, nagyokat nyelek a púpos, meleg zsömle elképzelt illatá­tól. Fél szemmel rápillantok a hatszemélyes étkészlettel kibé­lelt kirakatra, és már nyitom is az ajtót, jó reggelt, sok-sok zsömlét kérek, hozzá felvágot­tat... Mondanám, de belém reked az agyonisten. Mert én még olyat, mint a boltban, nem láttam. A derékszögű pult előtt nagymamák, fiatalasszo­nyok, s mindegyikkel kisgyer­mek. Az apróságok duci keze a pult szélébe kapaszkodik, a kiszolgálók mint a motolla, ütemesen söprík be a forinto­kat, s osztogatják a csokoládét. Hányadika van? Hol már a húsvét? Hiszen ma nincs ün­nep? láskor... 3 hóid földet kap­tam... Beléptem a kommunis­ta pártba. Egy ideig feles dó- hánykertész voltam, meg út­építésnél dolgoztam, aztán 1951. március 15-én beiratkoz­tam a Kossuth Tsz-be... A kenyerünk i egvan, jó­szágot is tartok. Nemrég ad­tam el két alja malacot, egy tavaszi hízó saját szükségletre, és három leszerződött hízó, anyakoca van az ólban, az is­tállóban még fejős tehén. — Invitál és mutatja állatállomá­nyát. — Máma annyi disznót ölök, amennyit akarok... Nem az számú jó esztendőnek, ha egy girhes malacot vághatok, vagy hogy újkor meg tudóm adni a kölcsönvett búzát, hanem az, hogy többet keresek, mint az előző évben... — Mennyit keresett tavaly? — Egymagám, 62 éves lé­temre 474 munkaegységet tel­jesítettem a gyümölcsösben... Igaz, csak 35,50-et osztottunk, kevesebbet, mint az azelőtti évben, mégis hogy jön ez ah­hoz, amikor kubikolni jártam... Tavaly alakítottuk át, bőví­tettük a volt „faksz”-házat, ar­ra is telt, de csak megéreztük a gyengébb esztendőt, a keve­sebb osztást... Volt már olyan év is, hogy 6 kiló búzát kap­tunk egységenként, tavaly meg 3-at... A szavából csendülő józan elégedetlenség olyan társasán gazdálkodó paraszt aggodalma, aki a közösben napról napra előbbre akar lépni... Ez a ter­mékeny nyugtalanság mi más, ha nem az igény... Szászi Já­nos ma is közvetlen életkörül­ményein át nézi a világot, sor­sából ítél, mint a „régi jó vi­lágban”, amelyben elkerülhe­tetlenül szenvedő hősévé vált egy szomorú krónikának. Ma természetesnek tartja, minden­nap érzi: milyen más a pa­rasztsors. A parasztgond az egész ország gondja. — Kiván­dorolni? — eszébe sem jut. 56-ban is helyt állt a többi kömlői volt zsellérrel együtt... — Dolgozni ma is kell, de a magunkét csináljuk —sum­mázza a ma krónikájának esz­mei mondanivalóját. — Sok még a problémánk, igaz, azért rendbe jövünk, hiszen most nest Marvin anglikán pap és Etvan Hooper fiatal televízió- rendező készítette. Céljuk, hogy „e modernizált változat­tal közelebb hozzák a vallást a mai fiatalokhoz’’. — Hát persze, hogy nincs — csodálkozik rám egy nagyma­ma. — Mért kéne, hogy az le­gyen? — Gondoltam, azért ennyi a kisgyermek, s mind csokoládét vesz, mint a vásárban. — Nem, nem — mosolyog rám a néni —, csak mennek az óvodába. — Most nyílt meg talán? — Dehogy! Már régen. Még mindig nem értem, mi­ről van szó, és nem akarok hinni a szememnek, fülemnek. Kiderül, hogy ha hiszem, ha nem, az úgy van, ahogy van. Itt az a szokás, hogy reggel, mielőtt óvodába viszik a kicsi­ket, csokoládét kapnak. Hogy elmenjenek. Különben nem le­hetne velük bírni. — Miért? — kérdem még mindig értetlenül —, olyan rossz lenne nekik az óvoda, hogy csokoládéval kell csalo­gatni? Nevetnek az asszonyok. Kö­rülöttem sapkájuk alól kikan­dikáló óriási masnival kislá­nyok, elmélyülten falatozó kis­fiúk csodálkoznak,, és nem ér­tik, hogy én mit nem értek. — A mi kislányunkat azzal már mindenki benn,van a kö­zösben... És nem panaszkod­hatunk... Az én asztalomra három-négyféle étel is jut na­ponta... A ruhával sem szű­kölködünk... Egyik vöm a gép­állomáson dolgozik, a másik a termelőszövetkezetben, jól keresnek ők is... Nem nélkü­löz az öt unokám sem, sőt vidáman, becsülettel nevelke­dik... És írja már meg azt is, hogy András öcsém nemrég Párádon üdült... Egyszer még rám is sor kerül... * Felébredt a világ. De nem könnyű még. Az új, a társas élet ezernyi rezdülése, gond­ja, szépsége lassan plántáló- dik a nyíló szívekbe. A most közösségi emberré formálódó kömlői parasztokban duzzadó energia, tehetség nagyszerű tettekké válik. Ami a légbát- rabbaknak is titkón dédelge­tett álma volt hajdanán, ma természetes valóság. S a ro­hanó idő a hajdani jobb sors­ra érdemes zsellérek, kubiko­sok kései unokáinak még az emlékezetéből is kitöri! a „régi szép világ” maradék keserűsé­gét is. Raffai István Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából Kar­nis Pál, a KISZÖV Heves me­gyei elnöke Munka Érdem­érem, Bálint István, az Egri Cipész Ktsz műszaki vezetője és Borosi István, a Hatvani Szabó Ktsz elnöke, a Szövet­kezeti Ipar Kiváló Dolgozója, Bóta Ferenc, az Egri Építő­ipari Ktsz elnöke, Nagy Jó­zsef, az Egri Festőipari Ktsz elnöke, Prokai András, az Egri Vas- és Fémipari Ktsz dolgozója, az egri ktsz-ek KISZ-titkára és Molnár Já­nos, az Abasári Vegyes Ktsz elnöke, a Kisipari Szövetke­zet Kiváló Dolgozója kitünte­tést kapták. A KISZÖV Heves megyei vezetősége az 1960 második félévi termelési eredmények alapján az Egri Építőipari Ktsz-nek ítélte a KISZÖV vándorzászlóját, a vele járó oklevelet és pénzjutalmat. Második helyezett az Egri Cipész Ktsz, harmadik helye­zett a Gyöngyösi Gép- és Mo­torjavító Ktsz. Ugyanakkor a KISZÖV vezetősége döntött a felszabadulási verseny iparági vándorzászlóinak odaítélésé­ről is. Ezt a versenyt a múlt év április 4-től folytatják. Az építőiparban az Egri Epítő­szoktuk megijeszteni, hogy ha rossz lesz, beadjuk az óvodába — magyarázza egy menyecske. — Valamivel meg köll ám ijeszteni, ha pajkos. Aztán, amikor megindult az óvoda, nem akart menni. Ha csokolá­dét kapott, nagy nehezen rá­állt, de tele köllött tömni a zsebét. Most meg már meg­szokta. — Tetszik tudni — fejtegeti a másik —, úgy van az, hogy az ember megadja, amit lehet. Mér fájjon annak a kicsiknek, hogy a másik csokoládét eszik, ő meg nem kap. Nem olyan nagy dolog ez ... Nekünk úgy­se volt, hát legyen legalább nekik... Most jut eszembe, tegnap délután két fiatalasszony tolta kisbabáját kocsiban, a hegyről lefelé. Már jó párszor gondol­kodtam azon: ugyan, mi kény­szeríti arra a falusi kismamá­kat, hogy apró kerekű, áram­vonalas kocsiban sétáltassák a csecsemőket, amikor elég lenne az udvarra kitenni a kicsit, 'hogy levegőzzék. Divatból sé­táltatják? A hófehér áramvona­las kocsi miatt? Mert a buckas úton ringatni teljesen haszon Szenvedélye — az evés Dr. Gordon Kennedy, a Cambridge! egyétem előadója, diétaszakértők előtt Ismertet­te egy 25 éves fiatalember esetét, aki „kórós evési szen­vedély” rabja. Mint mondot­ta, a fiatalember úgy kívánja az ételt, mint az alkoholisták a szeszes italt. Már 14 eszten­dős korában 100 kilón felül volt és később közel 250 kiló­ra hízott meg. Több hónapig tartó szigorú kórházi kezelés­sel lenyomták a súlyát és már-már .úgy tűnt, hógy meg lehet gyógyítani, de nemsoká­ra kiderült, hogy időnként képtelén ellenállni és többna­pos „evési orgiákat” rendez Természetesen alig tud meg­mozdulni a szörnyű háj tö­megtől. Dr. Kennedy szerint a fia­talember esete alátámasztja azt az elméletet, amely szerint ugyanaz az agyközpont szabá­lyozza az étvágyat és a moz­gás iránti hajlandóságot. Ha ebben az agyközpontban rend­ellenesség mutatkozik, akkor az ember egyszerre válik a szokásosnál éhesebbé és lus­tábbá. A két jelenség közötti összefüggés természetesen még fokozza az elhízás veszé­lyét. ipari Ktsz, vas és és fémipar­ban a Gyöngyösi Gép- és Mo­torjavító Ktsz, a fémtömeg­cikk iparban az Egri Vas- és Fémipari Ktsz, a textil- és ruházati iparban a Gyöngyösi Szabó Ktsz, a bőr- és ruháza­ti iparban a Füzesabonyi Ci­pész Ktsz, a faiparban az Eg­ri Asztalos Ktsz, vegyesipar­ban első a Nagyfügedí Vegyes Ktsz, második a Hevesi Ru­házati és Szolgáltató Ktsz és a szolgáltató iparban a Hat­vani Fodrász Ktsz nyerte el a vándorzászlót. Vannak még ma is olyan apák, akik a jogerős bírósági ítélet ellenére sem hajlandók gyermekeik eltartásáról gon­doskodni. A magukra maradt édesanyák mindent elkövet­nek annak érdekében, hogy gyermekeik részére biztosítsák az anyagiakat, de sokszor ők maguk sem vállalhatnak mun­kát és így különösképpen rá­szorulnának a tartásdíjra. És ez a tartásdíj sok esetben nem érkezik meg. Pedig köztudo­talan dolog. Olyan az, mint va­lami megmodernizált bölcső. Bölcső? Erről jut eszembe, hogy utoljára múzeumban lát­tam. Azt hiszem, új bölcsődal sem igen születik ezután, s a klasszikus bölcsődalokkal is rá­dió útján altatják a kicsiket. A nagyobbakat pedig a „Jó éjsza­kát gyerekek” című mesék kí­sérik aludni. Azt kérdeztem, divat-e a pi­rostojás? Még festenek néhány helyen, de inkább csokoládé­tojást vettek húsvétra. Az mégis más ... Kétségtelen. És ebben a hirtelen támadt gyer­mekkultuszban rengeteg jó dolog is akad. Nem lehet elég­gé örülni annak, hogy nincs mezítlábas, rongyos gyermek, hogy az iskolában, a takarító nénik szalvétába csavart alma, sztaniolpapír, és kolbászos- kenyér maradékot söpörnek össze. De mégis, elgondolkozta­tó: nem túlzás-e agyonhalmoz­ni jóval a gyermeket, nem vesz-e el az örömérzésből a szülő, aki versengve ontja fia­lánya elé mindazt, amit annak idején maga még ritkán sem kapott meg? Egy biztos: ezek a gyerme­kek elmondhatják, hogy asztal körül kergették őket, ha óvodá­ba menet nem ettek csokolá­dét. Szemes Piroska Senki sem kötelezte őket arra, hogy társadalmi mun­kában tervezzenek. Tűzkő Alajosnénak, Pozden Pálnak, Balogh Zoltánnak és Mészá­ros Józsefnek, a KPM Egri Közúti Üzeme mérnökeinek senki sem parancsolta meg, hogy Halmajugra,’ Terpes és Nagyréde termelőszövetkeze­teinek társadalmi munkában utakat és hidakat tervezze­nek. Eddig 50 ezer forint érté­kű tervezési munkát végez­tek a három község szövetke­zetei javára — társadalmi munkában. Munkaidő után hajolnak a térkép és a ter­vezőasztal fölé, hogy segítsék az új, mezőgazdasági nagy­üzemeket. A társadalmi munka — mindennapos, megszokott do­log. Hozzátartozik a társa­dalmi élethez. Az az egy­két óra, amit gyárrendezés­sel, parképítéssel, üzemát­szervezéssel töltünk el, — nem megerőltető, sőt, mivel a társasági élet egyik érdekes formája lett, szórakoztató is. mású, hogy aki a tartási köte­lezettségét nem teljesíti, bűn­tettet követ el és egy évig ter­jedhető börtönnel büntetendő. Súlyosabb esetben három évig terjedhet ez a börtönbüntetés. A hatvani járásbíróság ho­zott ítéletet Sz. I. bűnügyében. A hatvani városi és járási ügyészség tartási kötelezettség elmulasztásának bűntette miatt emelt ellene vádat, a sú­lyosabb törvényi minősí­téssel, mert már a nyomozás során is bizonyítottnak lát­szott, hogy fizetési kötelezett­ségének elmulasztásával négy- és ötéves gyermekeit súlyos nélkülözésnek tette ki. A hat­vani járásbíróság 1959. decem­berében kötelezte őt arra, hogy gyermekeinek tartása fe­jében havonta 600 forintot fi­zessen, és a tárgyaláson maga Sz. I. is beismerte, hogy az íté­lethozatalig fizetési kötelezett­ségét egyáltalában nem telje­sítette. Megállapítható volt az is, hogy sehol nem akar állan­dó munkaviszonyt létesíteni, azért, hogy fizetéséből a tar­tásdíjak összegét le ne tilthas­sák. Alkalmi munkából él, és az alkalomszerűen szerzett ke­resetét italra költi. 1959 szep­temberében elhagyta család­ját, de felesége sem bírta már állandó ütlegeléseit és iszákos- ságát. Mint ahogyan a tanúk A statisztikából kiderül, hogy az elmúlt évben az észak-atlanti légiforgalomban a repülőgépek összesen több mint 750 000 üres üléssel köz­lekedtek. Ennek ellenére a négy évvel ezelőttihez képest a transzatlanti utasforgalom közel megduplázódott: 1960- ban az atlanti légitársaságok 1 919 750 utast szállítottak, Egy-két óra. Tíz, húsz óra, Értéke száz-kétszáz fórint csupán, de a sok egy-két óra, a sok száz-kétszáz forint Sók­ra megy. S ők négyen... Egyenként is több mint tízezret érő a társadalmi munkájuk... Fejlett öntudat, közösségi érzés, a kollektíva, a nagyobb közösség érdekeinek jó isme­rése kell ahhoz, hogy az em­ber bármilyen munkát „el­lenszolgáltatás" nélkül végez­zen. És ahhoz, hogy valaki tíz­ezer forintról mondjon le azért, hogy Nagyrédén esős időben se süllyedjen le a traktor, hogy Hálmajugrán és Terpesen jó utakon köz­lekedhessenek a gépek —, hogy a mezőgazdasági munka lehetőségei megjavuljanak, ennél is többre van szükség. Űj utak, új hidak terveivel ajándékozzák meg a tsz-eket. De talán egy kicsit a saját maguk, a városiak útját is építgetik... A falusi emberek szívéhez. (K. I.) A tárgyalóteremből Börtön a tartásdíj fizetési kötelezettség elmulasztásáért Légiforgalom az Atlanti-óceán felett elmondták, két kislánya, Ilon­ka és Annuska, a legnagyobb nélkülözések között élnek, ed­dig egy ruhájuk volt, s az egyik szomszéd megsajnálva őket, a napokban vásárolt ré­szükre két szoknyát. Édesany­juk pillanatnyilag sehol nem tud elhelyezkedni, s ha nem élne a nagymama, talán még tragikusabb lenne a helyzet. Sz. I. a tárgyaláson nem ta­gadta, hogy tartási kötelezett­ségét elmulasztotta, de bűnös­ségét nem ismerte be, és a megbánás, vagy a két kislánya iránt érzett apai szeretet leg­kisebb megnyilvánulását sem árulta el. Nem mutatott haj­landóságot arra, hogy a jövő­ben igyekezni fog gyermekei­ről gondoskodni és a jogerős polgári ítélet rendelkezései szerint eljárni. A járásbírósá­got azzal akarta félrevezetni, hogy jelenleg a hahóti terme­lőszövetkezet tagja, így állan­dó munkahellyel rendelkezik, de ez a törekvése sikertelen volt, mert a munkakönyvé, személyi igazolványa, a terme­lőszövetkezet és a községi ta­nács igazolásai állítását meg­cáfolták. A törvényeket nem tisztelő és a gyerekekről gon­doskodni nem hajlandó „édes­apát” a járásbíróság négyhó­napi börtönbüntetésre ítélte. Dr. Rőczey Ödön míg 1957-ben alig valamivel több mint egymilliót. Az ulas- szám emelkedése ellenére a légitársaságok kevesebb jára­tot indítottak: 32 257-et, vagyis 853 járattal keveseb­bet, mint előző évben. Ez fő­leg a nagyméretű sugárhajtá­sú gépek bevezetésével ma­gyarázható. Krisztus — cowboy-nadrágban Mindennapi csokoládénk add meg nekünk ma... Több KISZÖV-vezető kitüntetést kapott Értékelték a felszabadulási versenyt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom