Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-07 / 81. szám
1961 április 7., péntek NEPOJSAG 5 Mit tud a higauyklorid — Mustáros doboz az Elida szappangyárnak billiós selejt nyomában a Mátravidéki Fémműtöknél A Mátravidéki Fémművekben senki sem beszél róla szívesen. Szégyell!, aki gyártotta, éppen elég baja volt vele már eddig is a MEO-soknak és a vezetők sem dicsekszenek vele. De a selejt ettől függetlenül létezik, eszi az anyagot, emészti a munkabért, kedvezőtlenül befolyásolja az önköltséget és rontja a gyár hírnevét. Uol és mennyi selejt keletkezik ? Az előbb említett okoknál fogva nem olyan könnyű erre választ kapni. Nagy területen fekszik a gyár, több üzemben, sok gyártmányon dolgoznak egyszerre, de a feljegyzések, és a hivatalos kimutatások kendőzetlenül tárják fel az igazságot: tavaly 1 200 000 forint értékű selejtet gyártottak a Mátravidéki Fémművekben. Nagy összeg ez, egész vagyjn, még egy ilyen nagy gyár életében is. Tehát érdemes egy pillantást vetni arra, hogy gyártmányonként miként alakult a selejt az elmúlt esztendőben. Kerékpárlánc *1,7 százalék, dobozok, 2,2, ipari lánc 1,4. De a legtöbb baj volt—és van még most is — a tubusokkal. 360 fajtát gyártanak belföldre és exportra. Milyen mennyiségben? Erre csupán egyetlen adat álljon itt szemlél tetőül: négymillió darab horganyhüvelyt gyártat nak havonta. 360 fajta tubus, különféle méretben, a szivárvány minden színében, bolgár, orosz, csehszlovák és magyar feliratokkal. A kész tubusokat rekeszekbe rakják, a műhelyben és a raktárban le- és felrakják. Nemrégen történt, de megesett, hogy vigyázatlan kezelés közben benyomódtak a tubusok, nem fogta be azokat a festék, 200 000 darab „Jesen- kát” és 150 000 Barbust át kellett válogatni. A megmenthe- tőkre alappal mentek rá és újra festették azokat. Mindez sok költséggel és lényeges időveszteséggel járt. — Mit tettek, hogy ilyesmi »e ismétlődjék? — összehívtuk a munkásokat és megmagyaráztuk, hogy ezeket a rekeszeket nem lehet dobálni. Ügy kell velük bánni, mint a hímes tojással. Űj gyártmány ez nálunk, de a betanulás ideje lejárt. Április végéig műveletenként megállapítják a selejt felső határát és azt mindenképpen be kell tartani. Most még nincs minden a rendjén. Manner Mária panaszkodik a tubusüzemben, hogy a kompresszor szűrőjében víz csapódik le és ettől vízfoltok képződnek a tubusokon. — Azt mondták: engedjük le a vizet. De ötpercenként nem ugrálhatunk fel a géptől. Hiába veszekszünk a lakatosokkal és eddig eredménytelenül panaszkodtunk a műszakiaknak — méltatlankodik. Ügy véljük, hogy jogos a munkásnő felháborodása. Kovács Miklós lakatos az elmúlt két óra alatt többször cserélt szerszámot. Űjakat rakott fel, de mindez nem használt, szennyeződés látható a tubusokon. A fröccsöntőgép, vagy a kenőpor a hibás? A műhelyben nem tudják. Laboratóriumi vizsgákra küldték a mintákat, talán ott majd eldől. Plósz Ernő csoportvezető és Kovács Gyula üzemvezető úgy vélekednek, hogy kevés a szerszám, hiányos a technológiai utasítás... Az első arcvonalban a selejt ellen öten dolgoznak a központi MEO-irodán. Beszerzik a mérőeszközöket, a szabványokat, kidolgozzák az ellenőrzés rendszerét, és segítik a műhelyek minőségellenőrző ' munkáját. A tubusüzemben tizenhat MEO-s figyeli, vigyázza a selejtet. A húzásnál, vágásnál és a többi műveletnél köny- nyen becsúszhat a baj és ha nem veszik idejében észre, sok forintra rúg a kár. Nagy Józsefné — aki nemrég maga is munkás volt — higanykloriddal vizsgálja, hogy jól fed-e a tubus lakk- rétege. Később ellenőrzik, hogy megfelelő-e az alapozás, és a színezés. Nem lehet sem szemcsés, sem sűrűbb, vagy vékonyabb a festés és a rózsaszín „legravaszabb árnyalata'’ sem „mászhat el” egy árnyalatot sem ha éber az ellenőrzés, ha vigyáznak a munkások. Kerek Józsefné és a gondjaira bízott asszonyok alig látszanak ki a 10—15 fajta rekesz- és kartondoboz-hegy mögül. A csomagolóban nagyon szűk a hely. Ezzel magyarázzák, hogy az Elida Szappangyárba véletlenül 1500 darab mustáros dobozt küldtek, az illatszerek közé meg gyógyszeres doboz került, ígérték, hogy nagyon vigyáznak, addig is, amíg az exportcsomagoló elkészül, mert akkor majd könnyebb dolguk lesz. A szakképzés, a technológiai utasítás és a közös összefogás sokat segíthet A gyár központi irodájában, sőt, a munkahelyeken is éberen őrködnek a minőségi ellenőrök. Munkaórában és forintban is elég sokat költenek a Liszkóban arra, hogy csökkentsék a selejtet, rend és fegyelem legyen a tubusüzemben, a láncgyártásnál és minden munkahelyen. De úgy véljük, nem elegendő az egyes munkaköröket betölteni. Céltudatosan és szervezetten törekedni kell a dolgozók szak- képzettségének növelésére. Ez egyaránt vonatkozik a meó- sokra, a műszakiakra és a munkásokra. Nagy körültekintést és alapos munkát igényel a pontos és a szabatos technológia kidolgozása. Nyilvánvalóan igazuk van azoknak, akik mindezt sürgetik, de azoknak is, akik a technológiai utasítás betartását és a szigorúbb ellenőrzést követelik. A magas selejtszázalék, az elmúlt évi 1 200 000 forintos selejt, a majdnem 5 százalékos anyag- többlet-felhasználás, a mindössze 72,6 százalékos tervlel- jesítés arra figyelmeztet mindenkit, hogy ebben a gyárban sok a becsületbeli adósság. De a műszaki fejlesztési terveket ismertették-e már a műhelyekben, megbeszélték-e már azt a művezetőkkel, és a munkásokkal? Április az újítások hónapja, de készítettek-e már a Mátravidéki Fémművekben újítási feladattervet, figyelembe vették-e, hogy milyen munkafolyamatoknál, milyen selejt keletkezik és céltudatosan ezek kiküszöbölésére ösztönözték-e a dolgozókat? A szak- irodalom tanulmányozása és a tapasztalatcsere számtalan lehetőséget rejt magában. Igaz, nagy feladatok előtt áll a gyár, sokrétű és alapos munkát követel ezek .megoldása a vezetőktől és a munkásoktól egyaránt. De az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy elszánt akarattal és közös összefogással a feladatokat sikeresen megoldhatják. Dr. Fazekas László BOBKÓ GYULAI Régi arcok A piaci légy A piacon, ahol annyi a gyümölcs, meg a dinnye, meg a sok édesség, csak úgy röpködnek a méhek, darazsak, legyek. Meg-meg- kóstolnak mindent, és hess, továbbszállnak. De a piaci legyek nem. ők ott gunnyasztanak az Eger patak hídja melletti kőpárkányon, a Dobó szobor mögött. Sorban, egymás mellett, mint a fecskék a dróton. Csak éppen nem fecskefarkú frakk van rajtuk, se cilinder. Kiselejtezett bakaruhába öltözködnek, nyáron is abban a meleg zubbonyban vannak. Télen rossz katonaköpeny azon, amelyik el nem itta. Külön-külön nevük is van. Az egyiket Gazsinak hívják, nagy darab bikaember, káromkodós, és ha berúg, ott alszik a legnagyobb rumliban, nem zavartatja magát senkitől. ■ Pali bácsi már öreg, kiszikkadt vén csibész, a sokszoknyás falusi lányokra kacsingat, s ha közelebb jönnek hozzá, a lábuk felé kapkod, azok meg visítva futnak tőle. Ott ül Nyakó is, vörös madárorrával, a közepestől valamivel alacsonyabb. Éppen cigarettacsikkekből szedi ki a dohányt a két lába előtti újságpapírba. Piaci legyek. Ez a közös nevük. Hajnalban kihordják a kofák sátrait, meg motyóikat, délben visszahordják. Vannak vagy hatan-nyolcan, nevüket se érdemes felsorolni. Piaci légy. Ez a nevük, így ismeri mindenki őket, itt termettek a piacon, a rothadt krumpliból, dinnyehéjból, almacsutkából. Talán nem is anya szülte őket. Csak valahogy ott termettek a híd mellett, a szobor mögött. Délelőtt (ha nem voltak berúgva) csomagokat vittek ide-oda a városban, a nagyságák után. Délután már nem lehetett velük 'tárgyalni. Vezér nem volt közöttük, nem tömörültek se csapatba, se trösztbe, vagy részvény- társaságba. önálló és szabad egyéniségek voltak. Függetlenek, ha nem akartak dolgozni, akkor nem keltek fel félig guggoló ülésükből. Csupán egyetlen közös vonás volt bennük: mind ivott. Barátkozás, mulatás, duhajkodás nélkül, csupán ittak. Ittak és lerészegedtek. Olyankor egyik sem volt beszámítható. De még részegek is külön-külön voltak. Gazsi, az cifrán káromkodott, mivelhogy ez is művészet. Nap mint nap igyekezett önmagát túlszárnyalni. Pali bácsi vihogott, könyörtelenül röhögött, akármit is mondtak ilyenkor neki. Nyakó, az más volt. • Jó volt részére a sör is, meg a bor is, de a legjobb volt a pálinka, illetve a szesz. Abból is egy fél liter. Attól már kezdett spicces lenni. Ha attól is többet ivott, akkor berúgott, és csendesen elaludt. De ő vigyázott magára. Fél liter denaturált szesztől általában többet egy délelőtt nem ivott. Szé- gyellte volna magát, ha már délelőtt berúgva, aludni látnák. Meg délután dolga is volt. Denaturált szeszt is csak azért ivott, mert ez volt a legolcsóbb és a legerősebb. Az üveg ott volt a bal zsebében, gondosan bedugva, hogy az ereje el ne menjen. Nyakó Világoskék szeme fáradtan nézett a piacra, s baljával oda-odatévedt a zsebéhez. Csak úgy fél kézzel kivette a dugót, nyakánál fogva kiemelte az üveget, húzott belőle, aztán vissza az üveggel a zsebbe, vissza a dugóval az üvegbe, megtörölte a száját és bágyadtan újból a sokadalmat nézte. Dehogy adott volna másnak belőle, kár lett volna kérni! Az üveg tartalma a piac végére elfogyott. A tárgyalóteremből Szórakozásra és ifalra kellett a pénz — Anyagilag szorult helyzetben volt? — hangzott a kérdés. — Nem. Feleségemmel együtt jól kerestünk, gyermekünk a nagyszülőknél nevelkedik,* rá nem volt anyagi gondunk. — Hát akkor miért követte el a sorozatos bűncselekme- nyeket? — Szórakozásra és italra kellett a pénz! — mondta H. L., aki a megbánás semmi jelét nem árulta el kihallgatása során. Ott állt a bíróság előtt, mint aki tudja, ismerik már. — Igen, nem is olyan régen, amikor egyik munkatársának táppénzét jogtalanul felvette s aláhamisította a jogosult nevét, a járásbíróság csalás és okirathamisítás bűntette miatt háromhónapi börtönbüntetésre ítélte, s akkor még nem derült fény arra, hogy a 24 éves fiatalember a bűncselekmények milyen sorozatáért felel majd egyszer. S most elérkezett ennek az ideje is. — Ha szórakozni akartam s nem volt zsebpénzem, elhatároztam, hogy betörök valahová — ismételgette H. L. — Miről is adnak száníot a bizonyítékok? ! Hosszú hónapokon keresztül nyomozott a rendőrség a tettes után, aki 1956 áprilisában éjjel felfeszítette a 4. számú Pályafenntartási Iroda ajtaját, s behatolva a helyiségbe, feltörte az íróasztalt is, ahonnan az árvízkárosultak megsegítésére összegyűjtött négyezer forintot ellopta. 1957 januárjában a MÁV Miskolci Igazgatósága 1. számú Hatvani Pályarnesteri Irodájának dolgozói arról értesítették a rendőrséget, hogy betörés történt és a tolvaj az íróasztalból ellopott 996 forintot. 1959 májusában a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat hatvani irodájának ablakát betörték s az íróasztalban levő vaskazettából készpénzt loptak el. Júliusban újabb betörés történt Hatvanban. A hatvani MÁV kocsijavítóműhely irodahelyiségében feltörték az íróasztalokat s a vaskazettában levő szakszervezeti bélyegekből befolyt 240 forint készpénzt ellopták. A hatvaniak ezután kezdtek megnyugodni, mert néhány hónap telt el, minden különösebb esemény nélkül. Azonban, úgy látszik, a betörések sorozata korántsem ért még véget. 1959 novemberében már win Érdeklődéssel olvastam, hogy egy nyugatnémet pszichológus kísérletei szerint rendkívül jót tesz, ha mielőtt gondolkodunk, legalább i| egy félórát tornászunk. A torna frissít, üdít, növeli a i| koncentrációs képességet és rugalmassá teszi az izmokat. Mindez onnan jutott eszembe, hogy a minap azon töprengtem, erősen koncentrálva gondolataimat: szájon vágjam-e azt a huligánbimbót vagy sem, aki pontosan három percen keresztül plmaszko- dott velem. Eszembe jutott azonban a nyugatnémet pszichológus kísérlete, s sürgősen tornászni kezdtem; mielőtt gondolkodtam volna, hogy lesz szájonvágás, vagy sem. Pontosan félórát tornásztam és pontosan félórái röhögött rajtam a bimbó, s egy tized- másodperccel a félóra letelte előtt ő vert szájba, s elszaladt... Most azon tornászom, azazhogy gondolkodom, utána szaladjak-e, vagy sem? (- 6) reggel szétfutott a hír: éjjel betörtek a Jókai utcai napközis óvodába, ahonnan a gyerekek élelmezési pénzét, 2600 forintot lopták el. Alig telt el néhány nap, amikor újra csengett a rendőrség telefonja és valaki azt jelentette, felfeszítették a Bajcsy-Zsilinszky úti napközis óvoda ajtaját, felforgatták a szekrényeket s nemcsak a készpénzt lopták el, de az Eötvös-alap sorsjegyeit is, amelyeket elárusításra kapott az óvoda. S az emberek talán még fel sem ocsúdtak az első meglepetésekből, amikor megismétlődött mindez a Jókai utcai óvodában, de a tettes ekkor már nem találta meg a készpénzt, amit óvatosságból a napközi dolgozói megfelelő és biztonságos helyen őriztek. Azután új évet kezdtünk és az elvetemült bűnöző 1960-ban sem hagyott fel jogellenes cselekedeteivel. A bíróság előtt kellett felelnie tetteiért, mert ő volt az, aki sorozatos betöréseivel, mintegy húszezer forinttal károsította meg a társadalmi tulajdont és dolgozótársait. A bizonyítékok súlya alatt sem törik meg, s a tanúk hiába cáfolják meg sorra, alaptalan védekezéseit. A rendőrségen már beismert mindent, sajátkezű- leg lerajzolta betöréseinek helyszínét is és most indokolni sem tudja konok tagadását. Néhány esetet azért elismer. Dolgozó népünk elítéli azokat az egyéneket, akik sorozatos bűncselekmények elkövetésével fosztogatják társadalmunk féltve őrzött vagyonát, ami valamennyiünk tulajdona és sorozatosan megkárosítják dolgozótársaikat Törvényeink szigorú büntetést helyeznek kilátásba azokkal szemben, akik súlyosan megsértik jogrendünket. A hatvani járásbíróság ítéletet hirdetett H. L. bűnügyében s többrendbeli betöréses lopás és társadalmi tulajdon sérelmére lopással ismételten elkövetett bűntett miatt négyévi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Dr. Rőczeyödőn — HATVAN VAROS ebben az évben 18 millió 651 ezer forintot kap városfejlesztésre. Ebből épületek, utak és egyéb létesítmények felújítására 2 millió 350 ezer forintot fordítanak. Mikor úgy négy óra tájban kitisztult a piac, és csak a Hangya előtti sor maradt meg a gyümölcsöskofákkal le a Meszes közig, addigra Nyakó benyakalta a fél liter denaturált szeszt. Könnyű mámor fogta el, valami olyan vágy, ott abban a szeszes agyban művészi ösztön kezdett kékes lánggal égni, hogy felkelt és elindult. Hideg nyugalmat erőszakolt magára, megigazította katonazubbonyát, vörös arcán kétfelé tolta kesebajszát, és erős, határozott léptekkel megindult a Dobó szobor melletti aszfaltra. Jobb kezét zsebében szorongatta, míg a bal zsebéből az üres üveg nyaka kandikált elő. Megnézte a terepet. Sima, világos színű és tiszta az aszfalt. Ez jó. A terület is elég nagy. Valami 6—7 méter széles az útig, a Minoriták felé. Lefelé is van hely bőven. Sapkáját homlokára tolta, s gondolkodott... Azután hirtelen kirántotta jobb kezét zsebéből, csupán most lehetett látni, hogy ujjai között egy nagy faszéndarabot szorongat. Senkire sem nézve, nem is érdekelve, munkához fogott. Nagy ívekben húzogatta a faszenet az aszfalton, ujjai között erősen szorítva aztj és vázolta a szobrot, a várat, árnyékolta a ruha redőit, marcona, vagy derűs vonalkákat pin- gált az arcokra, míg begörbült hátát egy-. szer sem egyenesítette fel. Szemével fel sem pislantott a szobor felé, mégis benne volt agyában minden kis vonás, minden hajlat. Dobó alakja köré pedig csoportosult a többi, akárcsak ő körülötte az’ emberek bámészkodó serege. Nyakó ezekre sem nézett. Szenvtelen, a külső világ felé érdektelen arccal rajzolt, s kezei között a faszéndarab művészírónná változott. A szobor mása ott feküdt a piactér szürke aszfaltján, de Nyakónak ez még nem volt elég. Az ő fantáziája már nem a szobrot, hanem egy elképzelt hősi kort mintázott tovább. Ködös agyában Dobó élt, meg a többi, akik mellette harcoltak. Több kell, több harcos kell, ezt dobolta agya, s talán a szíve is. Fúvó paripákon száguldó hősöket, puskaport daráló malmokat, ágyúkat és török fejeket rajzolt tovább, körös-körül a szobormás köré. Meg égő várakat és síró asszonyokat. Hatalmas csatakép tárulkozott ki a darab faszénből ott az aszfalton, Nyakó kezei közül, ki, mint varázsló, merev arccal egyre csak teremtette őket. A tömeg gyűlt, ő észre sem vette őket, csak a művét nézte, ide egy vonás, oda egy törött kard... Mikor készen lett, felegyenesedett. A faszéntől mocskos kezét nadrágjához dörzsölte és elindult. Ment a városháza alatti festékesboltba. Szótlanul, magában. — Aggyon ‘egy fél litert — tartotta oda az üvegjét a pult mögött álló segéd felé. A segéd, mint mindig, rászólt: — Sok lesz az, Nyakó. Nyakó rántott egyet a vállán, nem szólt, csak tartotta az üveget és kiguberálla a pénzt. Másnap hajnalban még részegen aludt, amikor a sok piaci nép, ügyet sem vetve a rajzra, tülekedni kezdett az aszfalton. Az <j munkáját meg széttaposták.
