Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
1\ NÉPÚJSÁG 1961. április 2., vasárnap • nevessünk HÚS VÉT REGGELÉN AZ EGRI SZÉCHENYI UTCÁN ’US* Köszönöm a vizet, és ez a magáé! KARAMBOL UTÁN- ^SC Orvos: Érdekes, még mindig van benne néhány százalék ver. KÉP A JÖVŐBŐL ebéd. Ne csavarogj el csak a Marsig, mert egy óra múlva ÓKORBAN-'Ss — — Egy számmal nagyobb nincs? Kiss Béla rajzai. «mimiiiiiuiiiiiniiiuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiitiiniiiuiiiiiniiiiiiiniiiiiiiniiiiiiMiiniiiiiiiiiimiini Palkóék kenyere — A fű csakúgy kizöldül, hozzáintézett intelmére, most | mégis fogta a kannát, s beteg is ^2) (eK<g)<£> UTOLSÓ KÍVÁNSÁG mint máskor, a bogarak jönnek-mennek, s milyen jó nekik, van mit enniök, s mégis, valahogy olyan más az élet. Nekünk meg nincs élelmünk, anya is beteg, kishugom kenyérért sír, de nincs kihez mennem, hogy kérjek. Ilyenformán kesergett Palkó magában, s hogy egy kicsit megvígasztalódjék, egy piros hátú bogarat igyekezett más irányba terelni egy fagally segítségével. Egy ideig elszórakozott vele, ■ de követelőző gyomra neki is megkordult, ételt kért. És Palkó bárhogy gondolt is édesapja komoly és Április 4. 1 2 3 4 ° 7 6 9 I'1 li u 13 14 a 15 3 In 17 § 18 a lv 2<; 2' 22 gg 23 24 25 ái2í 8 27 " Sä29 3 30 31 32 a 33 34 35 3c> a 37 3<> SU39 ar « 12 43 a 44 , 3l4i 47 48 gg 49 50 3 52 53 54 sH55 5ó 57 58 gg 59 60 61 62 Vízszintes: 1. Gyökeres változást hozott népünk életében. 13. A sebész teszi. 14. Emelvény. 15. Indulatszó. 16. Sportszer. 18. Vízinövény. 19. Csúnya. 21. Lovacska. 23. Görög betű. 25. Igekötő. 26. Fém. 27. Képző. 29. Hitves. 30. Nem jó felkavarni. 31. Nem kell vasalni. 33. Éneklő szócska. 34. A vízsz. 62. sz. hozta nekünk. 37. Kettős, mássalhangzó. 39. Fiún év. 40. Ingat. 42. Romlott. 44. Dátumrag a fordítottja. 45. Az újságban sok van. 46. Idegen helyeslés. 47. Hosszú gödör. 49. Gabonaféle. 51. Hangszín. 52. Főzelékféle. 54. E napon. 55. Ruhatartozék. 56. Ennivaló. 59. Sísánc. 62. Barátunk. Elűzte népünk sanyargatott. Függőleges: l. Eredet. 2. Fél eper. 3. Enyhén lefelé húzódik. 4. Ferde. 5. Z. A 6. Kártyajáték. 7. Jószívű. 8. Szovjet folyó. 9. Vissza: gyerekjáték. 10. Kabátanyag. 12. Mély lélegzete. 17. Német prepozíció. 20. Ahol járni lehet 21. Bocsánat! 22. Kecsesen hajló. 24. Nem egészen karcsú. 26. Aram mérték. 28. Névelővel nagyobb település. 30. Kopó fele. 31. Ing keverve. 32. Vadászkutya. 35 Mohamedán férfinév. 36. Mesebeli varázsló. 37. Évszázad. 38. Lakat. 41. Recseg, szikrázik. 43. Kártyajáték. 45. Arábia egy része. 46. Dal páratlan betűi. 48. Ébredő. 50. Mutatószó. 51. Eltűnt régi nép. 53. Lopva figyel. 55. Északi pénznem. 57. Tüzel. 58. M. H. 60. G. S. 61. Személyes névmás. mégis elsírta magát. anyjának, kishúgának hozta a Nagyon régen volt az — Pál-Ívizet. kó legalábbis ágy érezte — amikor édesapja maga elé állította, megfogta erősen két vállát, jné- lyen a szemébe nézett, s azt mondta neki: — Nézd, kisfiam, nekem most el kell mennem. Elmegyek, mert azt szeretném, mire te felnősz, szabad, boldog országban tanulhass, s tudjak neked új ruhát is venni, ne kelljen szégyenkezned mások előtt rongyos öltözeted miatt. Elmegyek, s nem tudjátok majd, hol vagyok, de értetek teszem, amit- teszek, és értetek harcolok, a ti és sok más szegény embertársunk boldogságának megteremtéséért. Ezt te még nem érted, hisz’ fiatal vagy nagyon, s látod, most mégis reád kell, hogy bízzam édesanyádat, kishúgodat. Vigyázz nagyon rájuk, drága gyermekem, hisz’ most te leszel a férfi közöttük. így mondta édesapa: „Te leszel a férfi”, s őt akkor valami nagy büszkeség töltötte el, s apjának munkától edzett, dolgos kezét amikor megszorította, úgy érezte, nagyon erős lett egyszeriben. Apja elment, és még keservesebb napok köszöntöttek reájuk. Anyja mosni járt, míg ő odahaza vigyázott testvérére. Azután pincébe kellett menniük a mind gyakrabban megjelenő bombázó repülőgépek elől, s ő cipelte a batyuba kötött kis holmit, amely olyan nehéz volt, hogy vézna teste csaknem összeroppant a súly alatt. Apja szava azonban még most is fülébe csengett, s ha össze is rezzent a becsapódó aknák fülsiketítő hangjára, a gépfegyver vad kattogására, s félelmében vacogott a foga, Elmúlt a tél s tavasz lett újra. De milyen tavasz?! A föld felszaggatva, apja ki tudja, hol van, anya bent fekszik a ház egyetlen épen maradt kis szobájában, betegen, s kis- huga kenyeret kér. Kenyeret?! — honnan? Elindult, maga sem tudta hová, kihez? A falu melletti kis erdő felé vette útját. Alig haladt azonban pár percig az erdőben, amikor egy magas, szőke katona állította meg, kinek sapkáján megcsillant egy ötágú vörös csillag, s beszélt Palkóhoz mosolyogva, de bizony ő nem értette a szavát. Ahogy ott álltak egymással szemközt, Palkó a távolból feléjük közelítő embereket pillantotta meg. Nézte, kerekre tágult szemmel őket, majd hangós örömujjongással rohant feléjük, mert egyikükben megismerte édesapját. Ő meg magához ölelte végtelen boldogsággal fiát, s most már együtt indultak vissza a faluba. S ahogy boldogan lépdeltek kéz a kézben hazafelé, s apja tarisznyája duzzadt a két szép kenyértől, szalonnától és cukortól, Palkó úgy érezte, most érkezett meg igazán a mindent életbe szökkentő, pompázó tavasz, s máris valami meg nem magyarázható örömmel telt meg a levegő. Keskeny Ilona OOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOCOOOOC jnoOOOOOOOOOQüpOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXJÜOüOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOODOCXXiOOOOOt» Böhönye pompás vicceket tud, szeret és akar elmondani. Ezt a viccet onnan tudom, hogy ezt is ö mondta el nekem minap, amelynek keretében rögtön elmondott egy viccet, már nem is tudom miről és amelynek keretében félhülyére vihogta saját magát. Böhönye ugyanis pompás vicceket szeret és akar elmondani, csak nem tud. az ő vicceitől búskomorrá válik az ember és óhatatlanul is az elmúlásra ‘ és az öngyilkosságra gondol. Amikor meglátom Böhönyét, amint gülü szemekkel vizslat az utcáknak nevezett széles pampákon, holmi áldozati bárányok után, lehetőleg igyekszem kivonni magamat látómezejéből, mert ezen a mezőn nekem nemhogy fű, de még vicc se terem. A Böhönye különben is olyan, mint az egyiptomi hét csapás, mint valami modern sáskajárás, s fájdalmas vicceinek rágóival elpusztít maga körül minden a öLeeel vidámságot, kiegyensúlyozottságot s a jókedélynek még a tövét is kirágja. Ezek után most már ismerik Böhönyét, s cseppet sem lepődnek meg, amikor halk sikollyal ajkamon vettem tudomásul, hogy végórám bekövetkezett, sorsom beteljesedett, s az elkövetkezendő egy, másfél óra keretében csendes, de biztos agóniának leszek kitéve, mert Böhönye betéve tud, vagy ötszáz viccet, s neki mindenről a vicc jut eszébe, — még a viccről is. — Szervusz, édesegy- komám — vigyorgott rám halszemeivel, s rpgtön megfogta kabátom fazonját, amint a sarkon, oktalanul nem körülnézve, beléfutot- tam karoknak nevezett csápjaiba. — Szervusz — mormoltam vissza ecetarccal, s titkon abban reménykedtem,hogy igenis vannak még csodák, vagy őt üti meg a guta menten, vagy engem... De hiába, csodák nincsenek. — Há... há ... látom, szomorú vagy, ne lógasd az orrod, komám, mert úgy jársz, mint Arisztid, aki ment az utcán... Határozottan irigyelni kezdtem Arisztidet, mert ő mehetett az utcán és nem kellett hallgatnia Böhönye fáradt vicceit itt a sarkon. Böhönye mondta és mondta, Arisztidről eszébe jutott a János bácsi, János bácsiról, hogy mi az abszolút közöny, az abszolút közönyről, az abszolút pánik és így tovább. Mesélt és nevetett, vihogott, röhögött, hahorá- szott, fuldoklóit, a hasát verte, a kabátomat rángatta és én hiába próbáltam makogni: — De kedves barátom ... várnak ... értekezlet ... most operálnak ... megyek a saját temetésemre, erről igazán nem késhetek el... — nem zavartatta magát, csak megnyugtatott: — Na még ezt az egyet... — és elmondott még ötöt, még tízet, hogy azon kezdtem gondolkodni, máskor cián nélkül a zsebben nem indulok el hazulról, mert ennél a halál is jobb. — Hű a mindenit neki — kapta buzogányorra elé óráját — de elvicceltük az időt... Jól feltartottál, nem mondom, már el is késtem az értekezletről... De mindegy, fő.hogy elszórakoztunk, mi7 Szeretlek komám, mert van humorérzéked — ütött váltamra és gyorsan indulni akart. Megfogtam a kabátját, s ráripakodtam: — Sehova sem mész addig, amíg ezt a viccet meg nem hallgatod, nagyon jó ... Nekem elhiheted. És mesélni kezdtem a vicceket, ötöt, tízet, húszat, jókat vigyorogtam, mert tényleg szellemes viccek voltak, fogtam Böhönye kabátját, hogy meg ne szökjön, meg különben is kapaszkodnom kellett valakibe, nehogy összeessem a röhögéstől, olyan pompás vicceket mondtam. Másnap * hallottam, hogy ez az emberi torzó, ez a vicc őrző Böhönye széltében híreszteli a városban, hogy én állandóan vicceket akarok és szeretek mesélni, csak éppen nem tudok ... És hogy szinte lehetetlen a karmaimból megmenekülni. Ostoba fráter, de majd bebizonyítom neki. Elmondom legközelebb, hogy Arisztid és Tasziló autót vesz és ... Had’ tanulja meg, mi az, ha valaki jó viccet tud és azt jól is adja elő ... (egri) "nClllllllllliailllllllllllllllllUIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllllllli IIIIIIIIBilllIIIIIIIB!llll|lllllBllllllilBIIIIIIIIII!BII||||||||||liBilB!iaMII(CIII!!ll!l!IBIIIillli|1l|ll|ll|IIBII|IIBI'BIIItll!llllllll!l|!IIII|t1|ll|M|ll|naiihii|,iaiiaii«| FORGALOMBA HOZZA: A HEVES MEGYEI VAS- ÉS MŰSZAKI NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT, EGER ITT A TAVASZ! KIRÁNDULÁSRA, — SZÓRAKOZÁSRA MOST VÁSÁROLJON MOTORKERÉKPÁRT! . OII'IIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIUIIIIIKHM iliiliiim-t. • i A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat egri, gyöngyösi, és hatvani jár48 cm3 Berva-Moped ä 5515.— Ft mű szaküzletei, a földműves- 1 48 cm3 Panni-Robogó a 6500 — Ft szövetkezeti áruházak és az i 125 cm3 Danuvia á 12 840.— Ft egri Állami Áruház bőséges = 175 cm3 Tünde-Robogó á 15 700.— Ft készlettel áll rendelkezésére. 1 250 cm3 Pannónia, fekete a 19 900.— Ft DÍJTALAN BEMUTATÁS f 250 cm3 Pannónia, burkolt, és s színes a 22 000.— Ft SZAKTANÁCSADÁS! | • •‘iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[iiiiaiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiuiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiitiiiiiiiiii:iliiiil|liil]iiii',iiikii4íiiiiiiiii„il:(iillllliliiiil|iiil||iiifl||]|iiii!|ll