Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-27 / 98. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. április 27., csütörtök---------if il l Drága szökőkút. . . áll Egerben a Dobó téren. Drága, mert nemcsak akkor került pénz­be, amikor az elmúlt évben meg­építették medencéit, s felszerelték világítással, különböző vizszóró rózsákkal, hanem most is sokat kell költeni rá. Nem másért, csu­pán azért, mert az emberek, fiata­lok és idősek ■ egyaránt, nem áll­ják meg, hogy a szökőkút melleit elhaladva, ne dobjanak különböző szemetet annak medencéjébe. Ez aztán rövidesen halomba gyűlik, s már el is dugaszolja a lefolyókat, rongálja a különböző, beépített fel­szereléseket. De nemcsak ez a baj, hanem az is, hogy senki sem szól azoknak a gyerekeknek, akik merő kedvte­lésből időnként azzal szórakoznak, hogy a kisebbik víz szóró-fejből ki­álló apró rézcsövecskéket letörde­lik. Az első időben piros karszalagos úttörők teljesítettek „szolgálatot” a szökőkút körül, védve annak épsé­gét. Most már nincsenek ott, s ta­lán ezért is van a sok baj. Egyébként, kedves szemetelők, a városi tanács arra is hajlandó, hogy megszünteti a szökőkút mű­ködtetését, leereszti a medencék­ből a vizet, s akkor zavartalanab­bal használhatja mindenki szemét­gyűjtőnek ... (w) — A NAGYŰTI Kossuth Termelőszövetkezetben 160 hí­zott sertésre és 20 szarvasmar­hára kötöttek szerződést eddig az állami értékesítési szervek­kel. Baromfi-törzsállományu­kat ezerre emelik: s ez évben háromezer csirkét adnak át — szerződéses alapon — a feldol­gozó iparnak. (Nagy András) — A BÉLAPÁTFALVI Ce­ment és Mészmű Vállalat Gárdonyi Géza Kultúrottho- nának színjátszó csoportja két esetben Bélapátfalván, három esetben a környező falvakban sikeresen mutat­ták be a Tabáni legenda cí­mű háromfelvonásos színmű­vet. Április 30-án újabb be­mutatót tartanak a Tündér­laki lányok című színdarab­bal. A színjátszó csoport tag­jai lelkesen készülnek a be­mutatóra. (Mikó Ernőné.) — AZ ABASÁRI Rákóczi Termelőszövetkezetben a na­pokban kezdték meg a szőlő- oltványok iskolázását, több millió oltványt ültetnek majd el. Kedden több mint 400 szö­vetkezeti tag dolgozott az olt­ványok ültetésénél. — AZ EGRI Faipari Válla­latnál az új bútortípusok gyártásánál 3 millió forintos, a gyöngyösi Kéműipari Vál­lalatnál 2 millió forintos termelésnövekedésre számí­tanak ebben az évben. — JÓ EREDMÉNYEKKEL zárták a múlt évet a nagyúti Kossuth Termelőszövetkezet tagsága, több mint 40 forintot fizettek munkaegységenként. Az idén ezt az eredményt is túl akarják szárnyalni. E célból fejlesztik tovább kertészetüket. A nemrég megvásárolt motor­ral, s a hozzávaló szórófejes berendezéssel meg tudják ol­dani a több holdas kertészet öntözését. (N. A:) — A HORTI művelődési ház bejáratához betonutat építettek társadalmi munká­val a helyi kőműves kisipa­rosok. A kultúrotthon udva­rán táncparkettet készítenek a fiataloknak. — HEVES MEGYE területén 1961-ben 8 kilométeres távol­ságban végeznek villanyháló­zat-bővítést az ÉMASZ szak­emberei. EGRI VÖRÖS CSILLAG Hívatlan látogatók EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Házasodni akarunk GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kiábrándulás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Therese Raquln HATVANI KOSSUTH Mennyei pokol HEVES Nincs előadás PÉTERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY A láp kutyája Egerben este 7 órakor: Tűzijáték (Kisfaludy-bérlet) Farkasok közt, védtelen 1961. ÁPRILIS 27., CSÜTÖRTÖK: ARISZTID 170 évvel ezelőtt, 1791. április 27-én született SAMUEL MORSE amerikai feltaláló. 1837-ben ő szerkesztette a napjainkban is hasz­nált Morse-ábécét, 1844-ben Washington és Baltimore között ő lé­tesítette a világ első távíró-vonalát. 85 évvel ezelőtt, 1876-ban e napon született CLAUDE FARRERE francia író, aki a haditengerészetnél szerzett tapasztalatait exo- tikus regényeiben (Ópiummámor, Nyugati bestiák, Aki ölt) írta meg. 35 évvel ezelőtt, 1926-ban ezen a napon, Budapest utcáin 8000 salgótarjáni bányász és bányászasszony az elviselhetetlen nyomor és munkanélküliség miatt éhségfelvonulást rendezett. 10 éve, 1951-ben az olasz fémipar 600 000 dolgozója 24 órás sztrájkba lépett, tiltakozásul a gyárak leszerelése és a munkások tömeges elbocsátásának kísérlete miatt. TOGÓ 1960. április 27-én nyerte el függetlenségét. A második OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG 1945. április 27-én ala­kult meg. FILM Thevese Kaquin A film Zola regénye nyomán készült, díjnyertes francia— olasz filmváltozat, amelynek főszerepét Simona Signorét játssza. A filmet a hatvani Vörös Csillag Filmszínház mutat­ja be április 27-től május 2-ig. Konyhakert és virágok a gyár tövében A ki ezt a könyvet írta, maga is végigjárta a szenvedések véráztatta, hulla­hegyekkel tarkított útját. Aki ezt a könyvet írta, maga is ott volt a buchenwaldi koncentrá­ciós tábor — a fasizmus leg- szömyűbb kínzókamrájának — foglyai között. Harminckét nemzet 250 ezer fiát zsúfolták itt össze a szögesdrótkeríté­sekkel övezett blokkok barak- jaiban. Hányán haltak meg kö­zülük, hányukat gyilkolták ha­lomra, — nem tudni pontos ada­tot. S azokata szörnyű és borzal­mas szenvedéseket sem tudja érzékeltetni a szó, amelyben a drótok mögé zárt embereknek részük volt. Buchenwald ... Bükkerdő ... Milyen szép csengésű, szép je­lentésű szó. De mennyi go­noszság, szadizmus és mennyi embertelenség vert fészket itt — csak azok tudják igazán, akik a náci fasizmus gyilkos kálváriájának valamennyi stá­cióját túlélték. Valamennyi, a nácizmus gaztetteit felemlegető és leíró dokumentum, vagy irodalmi alkotás olvasása közben felve­tődik önkéntelenül is egy kér­dés: miért nem támadtak bán­talmazóikra az elkeseredett százezrek, hiszen az őket őrző maroknyi fegyveressel el tud­tak volna bánni; hiszen tudták, hogy a paláiba mennek, mit kockáztattak volna hát?! A lágerlákók az utolsó pilla­natig bíztak szabadulásukban, s nem akarták, hogy meg nem gondolt cselekvésükkel ezre­ket és ezreket tegyenek ki az SS-ek vérszomjas bosszújának. Volt-e erő, amely az ember­ségükből kivetkezett feneva­dak megfékezésére szövetke­zett? Igen. Volt ilyen Buchenwald- ban. És más haláltáborokban is. Nemzetközi Táborbizottság — ez volt a szervezet neve. Orosz, német, holland, francia és len­gyel hazafiak szervezete volt ez, amely a tábor felszabadí­tásán fáradozott. Fegyvereket loptak be a táborba, s azokat a legképtelenebb helyekre rej­tették az SS-kopók elől, hogy amikor eljön az idő, kézbe ve­hessék és használhassák — éle­tük védelmében. Az ellenállá­si csoportok tagjait rendszere- sep tanították a fegyverek ke­zelésére. A kommandókat a legmegbízhatóbb emberekből állították össze — ez volt a leg- legálisabb fogolyszervezet, er­ről a német lágerparancsnok­ság is tudott. De sejtelme sem (Bruno Apitz regénye) volt arról, hogy kommunista szervezkedés folyik a barakok- ban, hogy ezrek készülnek a fegyveres kitörésre. Ám egy napon újabb fogoly­szállítmány érkezett az ettes- bergi tetőre, s az egyik fogoly gyermeket csempészett bő­röndjében a lágerba. A gyerek összekuszálta, felborította a konspirációs terveket, megne­hezítette az NTB munkáját. Mert a gyerek életének meg­védésére összefogtak az embe­rek, bújtatták, rejtegették a parányi életszikrát, életsugárt, — de a Titok, hogy gyermeket rejtegetnek a táborban, kitu­dódott. Letartóztatták Höffelt, az ellenállási csoportok fegy­veres kiképzőjét, s egy társát. Spion került a ruharaktárban dolgozó kommandó emberei közé, s az újabb 46 ember ne­vét közölte az SS-ekkel. Mi lesz a 46 ember sorsa?! „Agyon­lőni!” — ez volt Kluttig, tábor­parancsnok SS-tiszt vélemé­nye. A 46 halálraítélt között nem volt egyetlen ember sem az ellenállók közül. Mégis az NTB úgy döntött: az embere­ket meg kell menteni, el kell rejteni, nem szabad engedni, hogy elpusztuljanak az utolsó órában! Mert a front ágyúdö­reje már egyre közelebbről hallatszott, a németek lába alatt egyre forróbbá vált a talaj. Evakuálás... a legborzalma­sabb szót jelentette ez az em­bereknek, a tábor lakóinak. A táborparancsnotkság hozzáfo­gott, hogy végrehajtsa a himm- leri parancsot, hogy kiürítsék a tábort. Először a zsidókon kezdték. (Döbbenetes a re­génynek ez a része.) Nagy ne­hezen mégis elindították az el­ső transzportokat Útközben Két kanadai tudós, dr. Ewen Gameron és dr. Leslie Sólyom (Sólyom László?), a Kanadá­ban megjelenő „Geriatrics” cí­mű orvosi szaklapban cikket közöl arról, hogy egy új eljá­rással erősen fokozni tudták öreg emberek emlékezőképes­ségét és általános szellemi frisseségét A két kutató 84 idős betegnek, több hónapon ét ribonukleinsavas készítményt adott be, s a szer az esetek akartak végezni a foglyokkal. Schwahl lágerparancsnok nem akart egyetlen hullát sem hát­rahagyni a láger területén. Az NTB kiadta a másodfo­kú riadókészültségre a paran­csot. A fegyvereket előszedték rejtekhelyükről. Kilométernyi­re ropogtak már akkor a front fegyverei. Az SS-vezetők, mint megriadt patkányok, menekül­tek, mentették irhájukat. S akkor Ochov, az NTB egyik vezetője, kiadta a parancsot: harmadfokú riadókészültség! És golyózáporok zúdultak a tábor őrtornyaira, az SS-le- génység laktanya-épületére. Félóra leforgása alatt a fog­lyok kezére került a tábor. S elcsukló hangon jelentette egy hang a láger hangszóróján át: „Baj társak! Szabadok va­gyunk!” A buchenwaldi koncentrá- ^ ciós tábor szögesdróttal körülvett területe most mú­zeum. A látogatók, akik ide betérnek, hallgatnak és sietve távoznak. Hallgatnak, a haj­dani borzalmak emlékeinek láttán — s csak az öklök ke­ményednek. És sietnek, hátha újra megelevenedik a láger­élet, s ők a szögesdrótokon be­lül maradnak. A láger helyén most nem nő fű. Csak csene- vész és hitvány a növényzet. A vért és halált látott tele- vény nem tűri meg az életet. Kopárságával is tüntetni akar, mutatni és bizonyítani. És fi­gyelmeztetni: soha ne történ­jék hasonló a Földön. Bruno Apitz regénye felka­varó írás. Oda kéne adni erí a könyvet mindenki kezébe: ol­vasd, emlékezzél és ne felejts! Ne engedd elszabadulni az em­beri gonoszság ördögét! (P. D.) több mint felében jelentéke­nyen fokozta a betegek emlé­kezőtehetségét. Az orvosok megállapítása szerint a leg­több betegnél a kezelés nyo­mán jóval élénkebb magatar­tás, nagyobb kezdeményező­készség és fokozottabb önbiza­lom nyilvánult meg. A szert tablettában és injekció alakjá­ban is lehet adagolni, de be­fecskendezve időnként külön­böző melléktüneteket idéz elő. Hegyek lábánál, s völgyek találkozásánál modem gyárat teremtett az emberi akarat, társadalmi-gazdasági rend­szerünk gondoskodása. Messze a falu, nincs piac, pedig a gyá­ri munkások, a lakótelep és a napközi otthon sok élelmiszert igényel. A szükség diktálta és szorgos emberek létrehozták a gyár konyhakertjét. 21 hold szántója, gazdag konyhakertje van a Mátravi- déki Fémműveknek. Terem itt árpa a sertéseknek. Mert disz­nókat hizlalnak. Az idén is 44- et állítottak be. Április 4-ére 11 másfél mázsásat vágtak és május elsejére is jut vagy nyolc. Kimérik a dolgozóknak és juttatnak az üzemi konyhá­ra. Szépen zöldell már a lucer­na, négy tehénnek ad az bősé­ges és sok tejet hozó takar­mányt. — Zöldséget, káposztát, spe­nótot, paprikát és paradicso­mot nem kell Egerből szállíta­ni, magunk palántáljuk és ter­meljük. És Barócsi András kertész büszke örömmel muto­gatja a palántákat a porhanyós földű konyhakertet, a gyár kedves kis birodalmát. Palántázzák a káposztát, a melegágyban szépen fejlődik a paprika, paradicsom, s az itt dolgozó öt embernek még arra is marad ideje, hogy rózsafá­kat előgyökereztessen, primu­lát és hortenziát neveljen. Új gyógyszer az emlékezőtehetség fokozására (8.) Az utolsó januári reggelen Martin Bormann meg meré­szeli zavarni Hitler reggeli álmait. Erről a következők­ben számol be feleségének, Gerda asszonynak: „Ellenséges páncélos egység lépte át Wriezen mellett' az Oderát! Ez volt a reggel nyug­talanító híre, amelynek alap­ján a Führert fel kellett éb­resztenünk. Ismered Wriezent, Jäckelsbruch közelében fek­szik ... Ennek alapján Speer a legjobb szobrokat teherko­csikkal Geislerhez küldte ... Holnap Kinkéit Alt-Rehsebe küldöm néhány kofferral... az egyik tartalmát majd hű­tőszekrénybe kell tenni”. A rezéri bunker Gerda Bormann a követke­zőképpen válaszol: „Breker azt mondta, hogy az embernek egyáltalán nem szabad a helyzetre gondolnia... Megkísérlem megvigasztalni, mert végeredményben ezeket a kőszobrokat igen nehéz len­ne elpusztítani... minden­esetre abban kell reményked­nünk, hogy az oroszok nem tudnak mélyen behatolni Oderbruchba ... Nagyon re­mélem, hogy nem fogtok megfázni...” Bormann feleségének nem kell aggódnia, a berlini Füh- rer-bunkerban nem fázik meg senki. Ez a sors azoknak jut osztályrészül, azoknak a férfi­aknak, nőknek és gyermekek­nek, akiket a náci őrült ki­ürítési parancsa értelmében arra kényszerítettek, hogy el­hagyják szülőföldjüket és most Kelet-Poroszország, Po- meránia, vagy Szilézia hóval borított síkságain végtelen oszlopokban vonulnak nyugat felé. A Führer-bunkerban idilli­kus állapot uralkodik. Külön szoba jutott Hitler kedvenc német juhászkutyájának és kölykeinek, valamint házior­vosának, Morell professzor­nak. A Führer lakosztálya egy szobából, hálószobából, fürdő­ből és egy előszobás konfe­rencia-teremből áll. A többi bunkerhelyiség 12 lépcsővel feljebb fekszik. Föld alatti idill Február 5-én éjjel Hitler szeretője, Éva Braun, szüle­tésnapi ünnepséget rendez. „ ... Fél tíz után érkeztünk és a Führert már a hölgyek­kel találtuk” — közölte Bor­mann feleségével. — „... Éva igen jó hangulatban volt, de nagyon sajnálta, hogy nincs egyetlen táncpartner sem je­len ... Fél kettő körül a fő­nök elhívta Évát, csakhamar mentünk mi is. A mellékelt kolbász ajándék a kedélyes összejövetelről, azonnal meg kell enni! Remélem mindazt, amit az élelmiszeres kocsiban legutóbb küldtem, épségben és jó állapotban megkaptad... Egyébként van fürdőtök a a bunkerban? Ez nagyon lé­nyeges!” Miközben a legfőbb nácive­zetőség a bunkerban tánc, ze­ne, kávé és kalács mellett Éva Braun születésnapját ün­nepli, fent a felszínen rémü­let szorongatja az emberek szívét. Elszabadul a pokol Alig múlik el 48 óra, fényes nappal amerikai bombázók jelennek meg Berlin fölött, s a város történetében a legsú­lyosabb bombazáport zúdít­ják le, ezerszeres halált bű­nösökre és ártatlanokra egy­aránt. A belváros, amelyet eddig is már sokszor megse­beztek, most kapja meg a ha­lálos csapást. A friedrich- strassei állomástól a hallei kapuig, a Spittelmarktól Schünebergig jajveszékelés és halottak hörgése hallatszik. A város fölött összefüggő láng- és füsttenger terjeng. A katonák, akik február 5- én a kormánynegyed romos palotáiban kóvályogtak és va­lami használható után turkál­tak, azok az emberek, akik mészporosan a romok között tántorogva, kétségbeesetten kutatnak hozzátartozóik után, nem is sejtik, hogy a Führer ebben az órában az elpusztult paloták alatt, valahol a föld mélyén, bombabiztos bunker­ban éppen szeretője születés­napját ünnepli. Gramofonze­ne mellett, kutyája társaságá­ban ... Ha Hitlernek 1945 február­jában volt „csodafegyvere”, akkor az egyedül Goebbels propagandagépezete volt. A kis nyomorék ember igen jól ismerte a német polgár men­talitását. Himmler terrorja egyedül már nem tudná fékentartani a lakosságot, ha a Gestapótól való félelemhez nem kapcso­lódna a nácipropaganda által annyit hangoztatott érzés: minden németnek az utolsó rögig ragaszkodnia kell a ha­za földjéhez. A nácipropagandisták „mű­vészete” abban állt, hogy sa­ját dolgaikat szoros kapcso­latba hozták a német nép nemzeti- érzéseivel. Azok szá­mára, akik a hazugságnak ezt a szövevényét szét akarták szakítani, a tizenkét éves náci rendszer gázkamrái és töme­ges kivégzései mutattak utat. Túl kicsiny volt azoknak a száma, akik alkalmasak lettek volna arra, hogy a németek millióit kiemeljék a tompa kétségbeesésből, a rezignáció­ból és a helytelenül értelme­zett hazafiéi érzésből. Goebbels „szocialistau menetoszlopa A goebbelsi propaganda ügyesen használta ki az em­berek differenciált lelkiálla­potát. A Kelet-Poroszország- ból és a Pomerániából mene­külők oszlopai a központi saj­tó jelentéseiből a német köz­társaság szimbólumaivá vál­tak, amelyben mindenki egy­forma, eltűnnek a társadalmi különbségek, hiszen a nagy- birtokos junkerek és a mező- gazdasági munkások ugyanab­ban a menetoszlopban menetel­nek. Mindannyian elvesztették mindenüket, s ennek a gonosz bolsevisták az okai, nagybir­tokost és napszámost egyazon reménység fűti: elérni a fron­tot és beállni a népfelkelés­be... „A vöröshadsereg füzében alakult ki a szocialista népkö­zösség” — írják a lapok. Ezeknek a mondatoknak céljuk van. Az az értelmük, hogy a régi taktikát felhasz­nálva elámítsák a néptársa­kat. Elhitetni velük, ha Hitler győz, akkor megvalósulhat a szocializmus is. E hazugságoknak természe­tesen igen kevesen dőlnek be, a „szocialista” fogalom hasz­nálata az elmúlt 12 év alatt csak formális volt. Goebbels- nek ezek a fogásai eleve cső­döt mondanak. Egy másik kérdésben a pro­paganda minisztere • számára új lehetőségek nyílnak. Sike­rül felkorbácsolni a kedélye­ket. (Folytatjuk;f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom