Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

1961. április 23., vasárnap

NÉPÚJSÁG

3

RIPORT

ywvvwwvwwv

MAKLÁRRÓL

Zalka Máté születésének 65. éví orcluSój ára

A falu ki-halt, csendes, Itt- ott lehet csak emberekkel találkozni, de azok is sietőben vannak. Ebédre térnek haza, mert dél van. A nap is kisütött. Tavaszi szerénységgel tűz ugyan, de a kétnapos eső után nem panaszolja fel senki, mert mindenki' örül annak, hogyha máskor nem Is, de valóban már az utolsó „percekben” esett.

Ez volt a szerencsénk! — mondja örvendezve Szarka István, a makiári Üj Élet Termelőszövetkezet főagronómu- •sa, hogy az. időjárás alakulásáról, a tavaszi munkák végzéséről beszélgetünk a szövetkezet irodáján. — Szerencsénk volt, hogy hosszú szünet után mégiscsak esett az eső, máskülönben komor arccal beszélgethetnénk az idei terméskilátásokról. De hát, így nincs különösebb okunk a búslako- dásra, mert minden munka megy, folyik a maga rendje- módja szerint, és az Üj Elet Tsz tagjai az idei terméskilátást illetően bizakodóak.

A későbbiek folyamán a szövetkezetben látott és hallott események a főagronómus szavait igazolták, mert a makiári Üj Élet Termelőszövetkezetben valóban

élénk temnóban végzik az emberek a munkát.

Már az ősszel elvetették a tervezett 250 hold búzát, és 28 hold árpát. A tavaszra nem maradt hátra más, mint 110 hold tavaszi árpa, 77 hold zöldség és 200 hold kukorica földbejuttatása. Ma már ott tartanak, hogy a kukoricát kell vetniük, s aztán elmondhatják: minden vetésre szánt magjuk időben a földbe került. •

— Azt látta volna — dicsekedik Hídvéginé, a szövetkezet egyik női munkacsapatvezetője —, amit csináltak az asszonyok az elmúlt napokban a dinnyeültetésnél. 45 hold dinnyét két és fél nap alatt „beboronáltak”, azaz elültettek. A szó szoros értelmében: égett a munka a kezük alatt! Nem is gondolta senki a szövetkezetben, hogy üyen hamar befejezzük a dinnyeültetést.

— Nincs is panasz az asszonyokra — veti közbe a főagronómus. — Hazudna az az ember, aki rosszat mondana a mi asszonyainkról. A télen történt, — hogy csak egy példát említsek a sok közül —, hogy panaszkodtam: A trágyát ki kellene hordani a földekre és nincs elég férfi a munkához, nem tudom mikorra végeznek vele.

— Majd mi segítünk! — Ajánlkoztak ők minden habozás nélkül, — amire még álmomban sem mertem gondolni. , Másnap reggel munkába álltak. Akár hiszi, akár nem, de az asszonyok megszégyenítették a férfiakat. Mert míg a férfiak egy nap alatt 5 vontatóval vittek ki, addig az asz- szonyok nyolccal.

Ügy gondolom ez a kis példa is bizonyítja a makiári Üj Élet Termelőszövetkezet tagságának munkakedvét, munkaszeretetét. Az eltelt egy év — a szövetkezet múltja — bebizonyította valamennyi szövetkezeti tag előtt, hogy csak úgy tudnak hasznot látni a szövetkezetből, ha tesznek is érte valamit. Ez a felismerés tükröződik mindennapi cselekedetükben. Ezzel magyarázható a soha nem látott, tapasztalt munkakedv és akarás a tsz- ben. Mert meg kell mondanunk őszintén, a szövetkezet vezetői

ma már

munkaerőfelesi égről beszélnek.

s van úgy, hogy gondot okoz az emberek foglalkoztatása. Nem azért mert nem akadna éppen munka — hiszen 1285 holdon 238 tag gazdálkodik —, hanem azért, mert a mindennapi feladatok felosztását kellene jobban megszervezni a szövetkezet vezérkarának. S

I ezzel van egy kis baj. Bíznak azonban a vezetők abban, hogy legyőzik a még előforduló kisebb szervezetlenségeket — mivel ismerik —, s okosan tudják majd munkára irányítani a jövőben az embereket.

— A faluban irigyelnek bennünket — mondja az egyik szövetkezeti gazda — irigyelnek, mert az első évben már kitettünk magunkért. Tudniillik 1959-ben, amikor megalakultunk, nem volt egy darab sertésünk sem, csupán két szarvasmarha búsult az istállónkban. Ki is nevettek azok, akiknek a háztájában is több volt. De mi nem keseredtünk el, hanem elhatároztuk, hogy tervszerűen, becsületesen dolgozunk, s gyarapodni fogunk.

Az első néhány napot leszámítva a „proletár tsz” tagjai — ahogy titulálták ^gyesek itt a faluban — valóban elhatározásuknak megfelelően cselekedtek. Dolgoztak egész évben rendületlenül.

Építkeztek, vásároltak

Több mint 800 000 forintot ruháztak be saját erőből. Ez az összeg a szövetkezet egész évi bevételének majdcsak a felét teszi ki. De nem bánták! A beruházási összeg 80 százalékát istállók építésére fordították. Felépítettek az elmúlt év folyamán 4 szarvasmarha-istállót. Vásároltak egy Zetort, a hozzávaló munkagépekkel. De vettek állatokat is. A múlt év végén 30 anyakoca és 143 szarvasmarha szerepelt leltárukban. Az idén 35 anyakocát és 220 szarvasmarhát szeretnének az épületeikben látni. Decemberre ez is meg lesz. Így határoztak! Tervük megvalósításában pedig nagyon bíznak: mindent elkövetnek, hogy amit a tervjóváhagyó közgyűlésen elfogadtak ne csak papír maradjon, hanem a valóságban is testet öltsön.

S ha már az idei tervekről beszélgetünk, mondjuk még el azt is, hogy a makiári Üj Elet Tsz tagjai az idei terveket ra- gyon reálisan készítették el. A múlt évet vették alapul, amikor a jelentős beruházás mellett 41 forintot tudtak egy munkaegységre fizetni a zárszámadás napján. Az idén

40 forintot terveztek egy munkaegységre,

gondolva a legrosszabb időjárásra, és arra is, hogy inkább egy forinttal tervezzenek kevesebbet, mintsem többet, s aztán a zárszámadáskor kellemes meglepetés érje vala- mennyiüket, mint csalódás. Ha az időjárás engedi, akkor 50 forintos részesedésre is sor kerülhet. Ha az első évben 109,7 százalékra teljesítette Aruér- tékesítési tervét a szövetkezet, akkor bízhatunk, az idei tervek megvalósításában sem lesz különösebb baj.

— Akarat kell hozzá — mondják tapasztalatból az emberek. — Ez pedig az Üj Élet tagjaiban meg van. Már biztosnak vehető, hogy megvalósítják az idei terveket. Folyik az építkezés, ismét megkezdődött a vásárlás. Hamarosan elkészül a szövetkezet tanyáján két baromfiól, amely 3—4000 csirke, valamint ugyanennyi víziszárnyas férőhelyét biztosítja. Ezen kívül a 6 vagonos kukoricaszárító, 50 és 60 férőhelyes lóistállók építését is hamarísan megkezdik.

Az itt leírtak az egyéves szövetkezet múltjából és jelenéből, ez évi terveiből kiragadott részletek. Korántsem nyújtanak átfogó, mindenre kiterjedő képet a tsz életéről, feladatairól, mégis megállapítható, hogy a közösség tagjainak elképzelése reális, a napok múlásával egyre gyorsabban megvalósul. Aki közelebbről ismeri a makiáriakat, tudja, hogy eredményesen és szorgalmasan, példamutatóan dolgoznak.

Fazekas István

Ma 65 évvel ezelőtt született Zalka Máté, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló képviselője, a neves író. Zalka Máté élete egyik legszebb példája az emberi szabadságért folytatott rendületlen harcnak. Emléke idézéséből csak erőt meríthetünk magunknak

mindennapi munkánkban.

A Szatmár megyei Tu- nycg-Motdcson látta meg a napvilágot 1896. április 23- án. Gyermek- és ifjúkora távoli országok felé szálló álmok szövögetése, s rengeteg olvasás közt telt el. Legszebb élménye — kinek alakja egész életén át végig kísérte — a Kemény László 48-as magyar huszárról szóló köny- volt. Kemény László alakját egyik fiatalkori színdarabjában is megörökíti.

Iskoláit éppen csak elvégzi, amikor kitört az első világháború. Zalka önként jelentkezik katonának. 1916 tavaszán orosz fronton hadifogságba esik. Itt. a hadifogolytáborban kezdi meg írói tevékenységét, s itt ismerkedik meg a munkás- mozgalommal és a marxizmussal. A krasznojárszki hadifogolytáborban már részt vesz egy titkos marxista kör munkájában. Amikor ez kitudódik, ki akarják végezni, de sikerül elmenekülnie.

Amikor 1917 októberében győz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, Zalka már tudatos katonája volt a proletárforradalomnak. Végigharcolta a három évig tartó polgárháborút, s annak ideje alatt a legcsodálatra méltóbb hősiesség példáit mutatta. A polgárháború befejezése után sem tette le a fegyvert. Törökországba

megy, s ott harcot Kenrál pasa seregében. Majd visszatér Moszkvába, Rövid ideig

tanult, azután az Állami Kiadónak egyik vezetője lett. Megismerkedett az akkor élő legkiválóbb szovjet írókkal. Ekkor kezd szárba szökni irodalmi munkássága. Témáit a polgárháború történetéből veszi.

Zalka Máté teremtette meg a kapcsolatot a magyar kommunista írók és a szovjet írók között. Szoros barátság fűzte az emigrációban élő magyar írókhoz.

Amikor 1936-ban Hitler és Mussolini a demokratikus Spanyol Köztársaságra rászabadította a spanyol ellenforradalmat, Zalka Máté az elsők között fogott fegyvert a spanyol nép szabadságáért.

1936 őszén Zalka Máté is Madridban termett, Lukács Pál tábornok néven. A spanyol köztársasági kormánytól kapott feladatát, hogy külföldi munkásokból és parasztokból szervezzen • egy dandárt, tüneményes gyorsasággal hajtotta végre. Dandárja a legdicsőbb fegyvertényeket hajtotta végre. Nevét híre hamar világgá röpítette.

A legendás hírű hős tábornok 1937. június 11-én, Madridtól északra halt hősi halált. Mikor a világ hírt kapott haláláról, pár pillanatra minden szabadságszerető ember tekintete Magyarország felé fordult.

'Míg itt minden vágya az volt, hogy majd ha egyszer Magyarországon szocializmust építenek, akkor annak ő is tevékeny részese lehessen. Ez a vágya nem teljesülhetett. De az az ügy, amelyért harcolt, s életét áldozta, mindig hőn szeretett hazájában is győzött. így küzdelmes és harcos élete nem volt hiábavaló.

Szecskó Károly

A barátság jegyében

Az egri lengyel napról

Uj versenylendület a Mátraderecskei Téglagyárban

Ebben az évben március 10- én indult a nyersgyártás és március 20-án a cserépgyártás. Főleg felújítási & karbantartási munkákat végeztek, újjászületett a gyár. Aki két- három esztendeje járt erre, rá sem ismerne. Építkezik az egész ország, kell a fcserép és főleg a tégla. De elsőrendű követelmény, hogy kiváló minőségű árut kapjon az építőipar és a lakosság.

A minőségi követelmények biztosításáról és az ésszerű, gazdaságos termelésről tárgyalt a napokban a gyárvezetőség, a párt és a szakszervezet vezetősége.

Kiss r. József gyárvezető péntek délután kidolgozott javaslattal áj It a munkások elé. Termelési tanácskozást tartottak, munkások és vezetők azon tanakodtak, miként, hogyan lehetne megjavítani a munkát, jobbá és olcsóbbá tenni a termelést. Egyet értettek és elfogadták a javaslatot, hogy a két műszak között verseny induljon. A kemencéknél meg a brigádok mutassák meg, hogy ki mit tud. A pacalozóknál különösen tartsák szemmel a minőséget, mert ezen múlik a cserép minősége.

,A téglás műszaknak 43 000 téglát kell gyártani, a pacalo- zóknak a napi cserépgyártáshoz szükséges anyag biztosítása mellett 15 000 téglát kell termelni. A mennyiségi mutatótól való ezer lemaradás két rossz pontot, a túlteljesítés egy jó pontot hoz a műszaknak. De ha rossz anyagot készítenek elő a pacalozók. öt rossz pontot írnak a terhűkre.

— Szabad bangettára gyártjuk a téglát, nem mindegy az, hogy rendesen lefedjük, szabályosan összerakjuk, vagy eldől a téglarakás. Hogy értékelik itt a versenyt — kérdezték többen is.

— öt rossz pont dőlés, vagy a fedés hiányossága miatt és kettő annak a brigádnak, ahol igazolatlan hiányzás lesz.

— No, akkor jó lesz, ha egymást is ellenőrizzük — hagyták jóvá a munkások.

Az új szárító még nem működik. De két műszakban 12 ezer darab cserepet vállalhatnak Mátraderecskén. Ez nem sok, az igaz, de számoltak az új üzemrész próbájával, telep- rendezési és egyéb munkákkal. Fontos követelmény, hogy fél százalékkal tovább csökkentsék a selejtet. A verseny értékelésére’ és különösen a minőségi követelmények ellenőrzésére bizottságot alakítottak. Hetenként végigjárják

ÖRÖMMEL hallottuk a faluban, hogy a fiatalok milyen szép elhatározása valósul meg rövidesen. Nagyon szép ifjúsági klubot létesítenek, ahol kulturált környezetben tanulhatnak, szórakozhatnak a falu fiataljai. A klubban válik valóra másik régi vágyuk is, a cukrászda-büfé, ahol Kerekharasz- ton először feketét is lehet majd kapni. Egyszóval a falu megnövekedett igényeit hivatott kielégíteni ez a klubhelyiség. Annak idején, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a fiatalok lelkes hangú összejövetelen Ígéretet tettek, hogy mivel a községi tanácsnak nincs erre pénze, megépítik a klubot társadalmi munkával, csak szakembert és anyagot biztosítsanak hozzá.

Nos, az ötlet természetesen, a járási KISZ-bizottságnak is tetszett. Olyannyira, hogy 2000 forintot biztosított építőanyagra, hogy semmi se akadályozza a kerekharaszti fiatalok alkoa munkahelyeket és szemügyre veszik a legyártott árut és két jó pontot írnak a jobb minőségű cserepet gyártó műszaknak. A versenybizottság dönt a vitában, hogy a cserépgyártásnál a behordás elégtelensége miatt volt-e fennakadás. szabvány szerint lör- tént-e a kihordás. De figyelemmel kísérik a vevők reklamációit és a kocsiállást is.

Megállapodtak a derecskei- ek és írásban is rögzítették, hogy miért mennyi jó-és rossz pont jár, megalakult a bizottság. Anyag van bőven, a gépek és kemencék jól működnek, csak az embereken múlik, hogy ki nyeri a versenyt és milyen téglát, cserepet gyártanak Mátraderecskén.

lókedvének kibontakozását. Megvették tehát az anyagot. A szövetkezeti falut patronáló Selypi Cementgyár is értesült a szép elhatározásról, s azonnal küldtek szakembert a klub építéséhez. Minden meg volt tehát, csak a fiatalok hiányoztak. Elfeledkeztek talán Ígéretükről?

OTTJÁRTUNKKOR is, magára hagyva küszködött a cementgyár szakembere. A termelőszövetkezet, miután nem nézhette tétlenül a munka elhúzódását, néhány fiatalt küldött segítségül, akik — munkaegységért — most már hajlandóknak mutatkoztak részt venni az ifjúsági klub építésében.

A munka persze, így lassan halad, hiába mutatta meg segítő szándékát a járási KISZ- bizottság, a tsz, a patronáló üzem, a községi tanács. Akiknek épül a klub, akikért történik az egész, a falu fiatalsága „oda sem dugja az orrát” az építkezéshez. Vannak pedig

MÉG BIZONYARA sokan emlékeznek felszabadulásunk 15. évfordulójára rendezett barátsági hetek élménygazdag programjára. Utoljára akkor jártak Egerben a lengyel elvtársak. S most újra zászlódíszbe öltözött a városi művelődési ház. A TIT és a művelődési ház vezetősége a lengyel kultúra magyarországi képviselőit várja. Fogadásukra megjelentek a megyei párt és állami szervek képviselői is, akik mint régi ismerősöket üdvözölték az érkezőket. A baráti fogadtatást Jan J. Bystrzycki, a kulturális küldöttség vezetője köszönte meg, majd kezdetét vette az egri lengyel nap, amelyet hagyományossá kívánnak tenni a rendező szervek.

Tizenkét óta után néhány perccel dr. Baskai Ernőné, a TIT művészeti szakosztályának elnöke megnyitotta a városi művelődési ház klubjászép számmal, hisz csak a KISZ-be 30-nál többen tömörültek. De ezerféle kifogást találnak, ha ígéretük beváltására szólítják őket.

Nem arról van szó, hogy munkára kötelezzenek valakit, hiszen a kerekharaszti fiatalok maguk ajánlották fel, hogy segítenek az építkezésnél, hogy minél előbb kulturáltabb körülmények között tölthessék szabad idejüket. De hogy az adott szóval így játszanak, cseppet sem méltó hozzájuk.

A FALU VEZETŐI, akik ezt a „társadalmi-munka ügyet” ismerik, mindezek ellenére is bíznak abban, hogy a kerekharaszti fiatalok visszaszerzik jó hírüket, mégpedig azzal, ami miatt majdnem elvesztették — a köz hasznára végzett önzetlen társadalmi munkával. így még válóra válhat az eredeti elhatározás: május 1-re megnyílik a kerekharaszti fiatalok ifjúsági klubja.

Kovács Endre

ban rendezett érdekes lengyel plakátkiállítást. A megnyitó után Gergely Pál, a megyei képzőművészek nevében köszönte meg a kiállítás megrendezését és kérte a delegáció vezetőjét, hogy egyéb művészeti anyaggal is keressék majd fel városunkat.

A KORA DÉLUTÁNI órákban több baráti találkozóra került sor. Dr. Stanislaw A. Sochacki elvtárs, a pedagógiai főiskola hallgatóival beszélgetett el hosszasan, akik elmondották, hogy szeretnének egy lengyel pedagógiai főiskolával kapcsolatba kerülni. A küldöttség vezetője a párt és a tanács képviselőivel folytatott megbeszélést, míg Kazimierz Morski zongora- művész a József Attila Kollégium diákjaival találkozott.

Délután a Bródy moziban a X-es és Il-es számú általános iskola úttörő csapatai vetélkedtek: ki tud többet Lengyelországról? A nemes vetélkedésben a Il-es számú iskola csapata lett az első, míg az egyéni győztes a X-es számú iskolából került ki. Az igen értékes jutalomtárgyakat a tíz helyezettnek Dr. Vass Gyula, a bizottság elnöke adta át. A szellemi vetélkedőt lengyel dokumentum-, táj- és művészi filmek 'vetítése követte.

Este a zeneiskolában folytatódott a lengyel nap gazdag programja. A hangverseny előtt Bystrzycki elvtárs, a Lengyel Olvasóterem vezetője beszélt a lengyel nép kulturális forradalmáról, Ismertette a 16 év eredményeit, majd megkezdődött az est művészi műsora.

Morski Kazimierz, az alig 21 éves szőke, szerény, mosolygó fiatalember megjelenése a pódiumon, nem is sejtette, hogy mily művészi élményben lesz része az est közönségének. Nagy műsor- darabjaiban a' hallgatóság előtt bontakozott ki egy nemcsak kiváló felkészültségű, de egyben gazdag fantáziát sugárzó, érettnek minősülő művész, akinek kiválóságát a VIT-díj is fémjelzi. Műsorát Bartók „Mikrokozmosz” című művének csúcsát képező, hat bolgár ritmusú táncában acélos billentéssel ragyogtatta fel a bonyolult harmóniákban tobzódó, csattogó hang-kaval- kádot. Megnyugtatóan hatott Szimanowki b-moll etűdjében a billentés finom, puha színeivel éneklő meleg dallamvilág. Műsorának zömét természetesen Chopin-művek alkották. A zongora nagy poétájának remekműveiből adott elő egy csokorravalót.

Palotai Erzsi előadóművésznő ez alkalommal lengyel műveket adott elő ihletett tolmácsolásban. Valóságos tapsvihar jutalmazta T. Kubiak: Varsói esték című versének előadását, de még nagyobb tetszést aratott Sienkiewicz: Muzsikus Jankó című novellája. Sokáig nem akart csitulni a zsúfolt nézőtér, a szünetben pedig valósággal ostromolták a művészeket.

Szünet után ismét Morski1 Kazimierz lépett a hangversenydobogóra. Mazurkák, pre- lüdök igen változatos hangulatvilágában gyönyörködtetett. A fiatal művész igen rokonszenves volt. Biztonságos, öntudatos, szerény magatartása közkedveltté tette. A háláá tapsokat több ráadással köszönte meg.

Az est dús élvezetekkel

ajándékozta meg a hallgatóságot, melynek szűnni nem akaró tapsa mindennél jobban igazolta az est nagy sikerét.

A TUDOMÁNYOS Ismeretterjesztő Társulat megyei elnöksége nevében dr. Szántó Imre elvtárs köszönte meg a lengyel kulturális delegációnak, külön a művészeknek az élménygazdag lengyel nap megrendezését. A kulturális küldöttség tagjai a késő esti órákban távoztak el városunkból.

A lengyel—magyar barátság tovább erősödött ezen a napon. Viszontlátásra, lengyel elvtársak, lengyel barátaink!

A kerekharaszti Hiúsági klub is a „társadalmi munka“