Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-02 / 52. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. március 2„ csütörtök Bobobo . .. Kedvtelve hallgattam minap a rádióban azt a bájos kis szá­mot, amelyben egy valaki be­megy, vagy nem megy be a zserbobobobobóba ...A fülem­ben duruzsolt sokáig ez a zser- bobobobobó... És én is be­mentem a boboboboboltba, ahol kértem tíz deka bobobo- bobobonbont... Mire a mentő­ket kihívták és engem elvittek a bobobobobo... Oda! Engem. Pedig én még pénzt sem kap­tam ezért a marhaságért! (—ó) — A MÁTRÁI Ásványbá­nya Vállalat felnémeti mész­kőőrlő üzeme február 27-én az első műszakban teljesítet­te február havi termelési ter­vét. A hónap másfél napján 1300 tonna mészkőőrleményt adott mezőgazdaságunknak, talajjavítási célokra. — A T ARN ASZENT - MÁRIÁI Általános Iskolá­ban a honvédséggel közösen megoldották a felsőtagozatos tanulók orosz nyelvi tanítását. A közelben állomásozó katonai egység egyik tisztje vállalta, hogy harminc gyereket rend­szeres nyelvoktatásban része­sít, ezzel segíti elő az iskola a továbbtanulókat. — MÁRCIUS 11-EN Perbá­lon (Pest megyei község) szán­tóversenyt és bemutatót rendez az Agrártudományi Egyetem. Ezen a versenyen megyénk traktorosai közül is többen részt vesznek. — A RECSKI kőbányában elektromos gépkezelői szak­mai továbbképző tanfolyam indul villanyszerelők és gép­kezelők részére. A recski bá­nyában nyolc, a vállalatnál összesen 20 dolgozó vesz részt ebben az oktatásban. Egy­idejűleg bányamesterek és művezetők részére is tarta­nak szakmai továbbképzést. — AZ URÁNIA Csillagvizs­gáló és a TIT kétéves csillagá­szati szakkörének tagjai első félévi vizsgáikat a napokban tartották meg. Kulin György és Róka Gedeon neves csilla­gászok előtt 12 egri és 14 mis­kolci csillagászati szakköri tag számolt be felkészültségéről. — HETVENEGY taggal mű­ködik az egerfarmosi Rákóczi Termelőszövetkezet. Munká­jukat példamutatóan végezték az elmúlt évben. Szorgalmukra jellemző, hogy 1960-ban a szö­vetkezet dolgozói 1000 munka­egységet takarítottak meg. — A MATRAVIDÉKI Szénbányászati Tröszthöz tar­tozó üzemekben 38 brigád kezdett versenyt a szocialista munkabrigád címért. A ter­melési tanácskozás 20 brigá­dot hagyott jóvá, ebből 8 bri­gád már elnyerte a kitüntető címet. — SZIHALMON a Kossuth Termelőszövetkezet az idén 50 férőhelyes növendékistállót, 20 férőhelyes sertésfiaztatót és 120 férőhelyes sertéshizlaldát épít 275 ezer forint állami tá­mogatás mellett. — AZ ÉMÁSZ Salgótarjáni Üzemigazgatósága március 6- tól kéthetes villamos baleset- védelmi kiállítást rendez Hat­vanban a Városi Művelődési Házban. Az érdekesnek ígér­kező kiállítás felhívja a figyel­met a villamos vezetékek, ház­tartási gépek szakszerű keze­lésére. — AZ EGERCSEHI Bánya­telepen az újcsehi I-es akna víztelenítési munkálatai be­fejezéshez közelednek és rö­vid időn belül az aknában is megkezdődik a folyamatos termelés. — AZ EGRI Dohánygyár KISZ-szervezete nyári kirán­dulásra készül. A fiatalok úgy tervezik, hogy a nyár folya­mán kétrhárom napot a Bala­ton mellett töltenek. A kirán­dulás költségeit az alapszerv rendezvényeiből fedezik. — A SZARVASKŐI bánya dolgozói vállalták, hogy ápri­lis 4-re átépítik a gépházat, új kerülővágatot hajtanak, és át­alakítják az 1. köereszkét. Az ereszke átalakítása a megin­duló új frontfejtések miatt vált tzükségessé. MflfM WOLFGANG KOEPPEN: Halál Rómában „Es még ugyanaznap kegye- letes megdöbbenéssel vette hí­rül a világ, hogy meghalt”. — Így végződik Gustav von As­chenbach sorsa. Élete a töké­letes művészetet tisztelő német polgár tragédiája. A művészet tökéletes, de nincs kollektív társadalmi alapja; és az egész gyönyörű konstrukció az első megrázkódtatásra összeomlik. A világ kegyelettel vette tudo­másul Thomas Mann hősének pusztulását. 'Kegyelettel, mert különleges világa nem az álla­ti gyilkolás eszközeit kereste. A Halál Velencében utolsó mondatát választotta regénye mottójául Wolfgang Koeppen. Figyelmeztet, hogy ami regé­nyében következik, kegyetle­nül leleplező lesz, de nem szá­míthat az emberek kegyeletes megdöbbenésére. Judejahn volt náci tábornok halálát, az általa szimbolizált fasizmus halálát az egész em­beriség várta. „Az újságok még ugyanaznap este hírül ad­ták Judejahn halálát, és ez a hír a körülmények folytán az egész világot bejárta, de senki sem fogadta megdöbbenéssel.” A két német út közül Jude­jahn „a helyes úton haladt nyílegyenesen és mindig előre, a Führerhez, a Birodalomhoz és a becsülethez vezető úton.” De mit takar ez a becsület? Fákon, lámpavasakon himbá- lódzó holttesteket, lefejezett, agyonkínzott földhányások előtt és falak mögött elpusz­tult hazafiak utolsó jajkiáltá­sát. Ez az út a „hadak útja”. S Judejahn arra rendeltetett, hogy öljön, öljön Németor­szágban a tarkónlövő különít­ményben, vagy a Szaharában, EGRI VÖRÖS CSILLAG Tisztes úriház EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Próbaút GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Messzi utca HATVANI VÖRÖS CSILLAG Találkozás az ördöggel HATVANI KOSSUTH Ütött az óra HEVES Nincs előadás PÉTERVASARA Nincs előadás a perzselő homokban. Benne rendeltetett el a halál. Ez a torz filozófia bontako­zik ki Wolfgang Koeppen regé­nyéből. Azért lett hőséből fa­siszta, mert gyermekkorától ösztönei által predesztinálva van erre az életre. Megtanítot­ták zsidógyűlöletre, az öldök­lésre. Judejahn nem egyetlen náci vezér. Szadizmusa szim­bólum, az állativá alacsonyo- dott fasizmus jelképe. Az el­rendeltetett pusztítás és pusz­tulás filozófiája Wolfgang Koeppen kényelmes álláspont­ja. Kényelmes, mert nem kell és nem lehet küzdeni ellene és mellette. Németország „másik útja” a művészeté. A másik lehetősé­get Siegfried zenéje nyújtaná. Az elképzelt ifjúkori táj csil­logó világ, de ez sem az élet világa. A lét és pusztulás nagy­szerű pillanatait kutató csodá­latos szimfónia is elvész a nagy Semmibe. Ezt a másik utat is a halál borotválja vé­gig. Mint Thomas Mannái Gustav von Aschenbach közös­ségtől elszakadt művészete, úgy Siegfried zenéje is a ha­lál közellétében mellőz min­dent, ami a való világhoz kap­csolná. örökké él egymás mellett a két Németország. Ezt hirdeti Wolfgang Koeppen filozófiája. A humanista és a fegyveres Németország. A két német út igaz, a céltalan semmibe, a halálba vezet, de az egész misztikus halál-koncepció, amelyben az ember vagy az öldöklés végrehajtója, vagy áldozata lehet, sötét színekkel festi be a regény minden so­rát FÜZESABONY A barlang titka Egerben este 7 órakor: DALOL A TAVASZ (Bianco-bérlet) Hevesen este 7 órakor: Különleges világnap Bükkszéken este 7 órakor: Kilóg a lóláb Az életre nincs szava az író­nak. Nemcsak Hitler és Ade­nauer Németországa létezik. Van egy világ, amelyben Pfaffrath Frigyes Vilmos, a Führer pénzügyi intézője, a haszonleső, karrierista elnök- igazgató újra főpolgármester lesz, de van egy másik világ is, ahol nem a levitézlett ná­cik a haladás bajnokai, hanem a teremtő, eleven életet élő német nép. Erről a „harmadik útról” nincs egyetlen szava sem az írónak. Az erőtlen re­alizmus éppenhogy ott szen­ved a regény lapjain. De van egy nagyszerű érde­me! Megmutatja, hiába élte túl a fasizmust szimbolizáló Judejahn a Birodalom pusztu­lását, halálra ítéltetett, s ha­lálát nem döbbenettel, hanem megnyugvással veszi tudomá­sul az emberiség. Az embert állattá alacsonyító öldöklés is pusztulásba rohan, de életkép­telen a néptől elszakadt művé­szet is. Életképtelen, mert a zene dallamaiban a földről a Semmibe emelkedő, s azzal örökre egyesülő torz életfilo­zófia cseng vissza. Mindemellett Wolfgang Koeppen regénye igazán nagy­szerű olvasmány. Sötét vilá­gával nem enged felejteni, em­lékeztet a szörnyetegre, amely tovább él, ha levágják is egyik fejét. Figyelmeztet s védeke­zésre int az emberi sorsok biz­toskezű bemutatásával. (Európa Könyvkiadó. Fordí­totta Csányi István.) Nagy Sándor Nem játszanak német filmeket az izraeli mozik Amint közeledik az Eich- man-tárgyalás dátuma Izrael­ben, egyre inkább érezhetővé válik a németellenes hangulat. A mozitulajdonosok már jó ideje üres házak előtt vetítik a németajkú filmeket, úgyhogy Jeruzsálemben el is határoz­ták, hogy egy darabig német filmet nem mutatnak be. Április 24-re tűzték ki a „Mein Kampf” című svéd do­kumentumfilm bemutatását és ennek kapcsán várható, hogy a németellenes hangulat még to­vább fokozódik. 1961. MÁRCIUS 2., CSÜTÖRTÖK: LUJZA 115 évvel ezelőtt, 1846 márciusá­ban született VASZILIJ DOKUCSA­JEV orosz természettudós, a fe­kete termőtalajok kiváló kutatója. Kutatásai után elkészítette az egész északi félteke talajtani tér­képét. Tőle származik a védő­erdősávok telepítésének, a füves vetésforgó bevezetésének, valamint a talaj termőképességének javí­tási módszere. 5 évvel ezelőtt, 1956. március 2-án írták alá Párizsban a francia—ma­rokkói nyilatkozatot: Afrika észak- nyugati részén, a Földközi-tenger bejáratát uraló területen a 9 823 000 lakosú és 456 400 négyzetkilométer területen fekvő ország kivált a francia gyarmatbirodalomból és önálló lett. Aladin — filmen Kairuanban megkezdték az Aladin csodái című film for­gatását. A főszerepeket Vitto­rio de Sica, Raymond Bussi­cres, Aldo Fabrizi és Michéle Mercier játsszák. A statisztá- lásnál számos teve, oroszlán és ló működik közre. PAPP MIKLÓS: Testvéremről Az újság betűi: piros és fekete szavak néznek szemembe: fölnevetek az egyikkel pillámat húzza a másik; megint raboltak, Afrikában most golyók éle csapolta meg ütő-ereit megvonaglott kínjában a föld szívem darabja hullott a testtel. * * * A hant alól szavai kúsznak, vére átfolyik táncoló városokon megdermednek a párok túljut a hegyek akadályán csitító szólamokat söpör el megnőtt erejével át a tengereken tévhitek akadályain keresztül tüzével csúcsokat izzít és lapos szívek völgyeit egyaránt a paloták csillogó-súlyos kapuja sem állíthatja és bedörömböl fagyott ablakokon; éledő kunyhókba világít mártíros fénye a szemek mögé szorítja vissza a könnyek szomorúságát; s a tűzhelyekben forróbbak lettek a lángok szívek lávája ömlik a gyilkosokra: aki ölt, pusztuljon el! Hozzád szólok, meggyilkolt áldozat: egy versed hallottam a rádióban s a lelked is: befolyt vivőereimbe a véred, fekete hős, szabadság, ember! COOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOC Szemes pmo/u-a• tartottak. Az épület még zár­A Jodenbreestraat-i nagy házból megindult a temetési menet. Szent Mihály lovát hozták ki először, a leterített koporsóval. A fekete posztóba öltözött koporsóvivők kissé ol­dalt fordultak a keskeny lép­csőn. Két férfi és egy nő lé­pett ki utánuk. A nő a férfiak mögött ment, karján kisfiúcs- kával. Nagyon sokan követték őket. Mintha be lettek volna préselve a házba, annyian vol­tak és megállós nélkül csordo­gáltak ki az ajtón. A gyerme­ket vivő nőnek ellenszenves volt az arca. Még a mély gyász sem enyhítette kellemetlen vo­násait. Arcán némi türelmet­lenséggel és elégedetlenséggel párosult öröm ült. Néha ma­gához szorította a kisfiút, gü­gyögött is hozzá, de szeme a szótlanul előtte lépkedő festőt őrizte. A gettó falai mentén nehéz illattól rezegtek a jázminbok­rok. Az utcai árusok már cse­resznyét kínáltak. Amikor a menet odaért hozzájuk, meg­feledkezve árujuk dicséreté­ről, elhallgattak és hosszasan utánuk néztek. A bámészko­dóknak feltűnt, hogy a teme­tési menet vége is éppolyan csendes, mint az eleje. Nem beszélgettek, és nem sírtak. Komor, kihívó gyászt árasz­tottak a harsogó napsütésben. Természetellenesnek tűnt az egész. A régi templom felé va volt, a koporsóvivők letet­ték terhüket. Valaki elment a sekrestyésért. Néhány kíváncsi polgár és polgárasszony távolabbról bá­mult a bezárt templomajtó előtt álló gyásznépre. — Azt mondják, hogy a bo­lond festő felesége halt meg — súgta egy asszony. — Rembrand van Rijne? Aki abban a nagy házban la­kik? — Az, aki a gettóba jár fes­teni! — Onnét az a sok pénze? Bajosan hiszem ... — Az asszony is nagyon gazdag volt... — Az ott az ápolónője ... Úgy viszi a gyereket, mintha máris van Rijn felesége len­ne... — Annyira tán nem bolond az a festő... Hol van ez attól a szép nőtől... — Szép? Hát akit annyira teleaggatnak, mint azt a Sas- kiát is ... Ügy járatta, mintha herceg lett volna... Pedig csak valami közönséges mol­nár volt az apja ... — De a felesége előkelő nő volt... — Meglehet, de van Rijn mégiscsak egy felkapaszkodott senki, egy festő... A sekrestyés megérkezett. Kinyitotta a templomajtót és a kíséret a kis orgona alá ment, ahol a sírbolt már tá­totta üres száját. A halottvi­vők letették Szent Mihály lo­vát. Van Rijn úgy nézett maga elé, mint aki kívül áll az egé­szen,. és csak Hiedelemből kel­lett eljönnie ide, nem is tud­ja, hogy miért. Amikor a íe- metésrendező két embere le­szedte az egész koporsót beta­karó fekete posztót, úgy rém­lett neki, mintha Geertje, az ápolónő hajtogatna össze egy lepedőt. Látta, hogy kötélre helyezik a koporsót, a lelkész zsoltárt olvas, miközben tom­pán visszhangzik egyhangú imája. Sötét van. A gyertyák rosz- szul adják a félárnyékot. Nem jól helyezték el őket, borzasz­tó a világítás. Mindent elta­kar. Nem látni tőle gaskia mosolyát pedig az csak kellő fényben juthat érvényre. Kis árnyék kell a homlokára, egyik szemét még érheti, de a má­sik sarka már fényt kíván, hogy beleolvadhasson a ragyo­gásba a nevetése. Egy megviselt, tanulatlan földműves verseket olvasott fel közben. Van Rijn csak any- nyira figyelt oda, amennyiből megállapíthatta, hogy nem jól beszél, nem is érti, mit mond. Hirtelen kellemetlen kocsma­szag csapta meg. Tizenhat em­bert számolt össze a koporsó körül. Sörfuvarosok, vagy ha­lászok lehetnek. A fekete kö­peny alól kivillant szennyes munkaruhájuk, amikor leha­joltak, hogy utoljára meg­emeljék köteleikkel a kopor­sót és végleg leengedjék a mélybe Saskiát. Rembrand van Rijn csak annyit fogott fel az egészből, hogy sötét van, semmi másra nem tudott figyelni. Eszre sem vette, hogy már el is vit­ték előle a koporsótartó áll­ványt, s betették a templom mögötti lomtárba, ahol a fel- szerelési tárgyakat őrzik. A menet már kint volt, a szer­tartást végzők a tenyerüket tartották borravalóért. Doktor van Loon egy ideig várt még barátja mellett, majd meg­érintette karját. Rembrand szó nélkül engedelmeskedett és kifelé indultak. Geertje a kisgyerekkel elő­reszaladt, nehogy előbb érkez­zenek haza a vendégek. Úrnő­je szobájában terített a tor­hoz. A tűz még égett a kony­hában, az étel elő volt készít­ve. Mélyenülő szemei tüzeltek, arca is kipirult. Boldogan gon­dolt arra, hogy előkészítette a legjobb halotti tort, amit va­laha az utcában csináltak. Sas­kia ágya körül eligazította a kék drapériát. Ügy látta, min­denütt rend van, senki nem találhat kifogást. A halotti tor vendégei las­san szállingóztak csak. Egy ideig hiába kísérletezett, sen­ki nem ült asztalhoz. Kiöntöt­te a söröket és egyenként kí­nálta meg a gyászoló népet, örült, hogy ezzel sikerült a teríték elé kényszeríteni ven­dégeit. A doktor és Rembrandt még mindig nem érkeztek meg. de Geertje hozzáfogott a tálalás­hoz. Ahányszor a konyhából kijött, mindig azt remélte, hogy ott találja majd urát Rembrandt utolsónak hagy­ta el a régi templomot. — Mindennap vittem neki rózsákat... Hiányérzetem van. Mintha ma elfelejtettem vol­na, pedig tudom, hogy nem fe­lejtettem el... Soha nem tűz­hetem a hajába . .. Van Loon nem felelt. Eszé­be jutott, hogy ez a gyámolta­lan óriás milyen gyanútlan volt még nemrég is. Ügy imádta Saskiát, ahogy egy gyönyörű képet szeretett. Mindössze az­zal a különbséggel, hogy egyik vászon és olaj volt, a másik hús és vér. Emlékezett az ét- len-szomjan eltöltött napokra, amikor le sem jött a műter­méből, pedig tudta, hogy be­teg az asszony. Nem volt ké­pes abbahagyni a festést, amíg túl nem jutott valamilyen megoldhatatlannak látszó iz­galmán. Csak akkor döbbent meg, amikor figyelmeztette, milyen beteg a felesége, és mennyire fontos, hogy ne az a kiállhatatlan Geertje legyen mellette. A doktor gyűlölte az ápolónőt. A gyanútlan Remb­randt nem vette észre, hogy Geertje mennyit árt a beteg­nek. Amikor barátja figyel­meztette erre, otthagyta az emeleti műtermet és egészen haláláig maga ápolta Saskiát. Hányszor volt tanúja a reggeli rózsák átadásának. Szegény ember, mindennap úgy látta, szebb a felesége, pirosabb gyógyul. Eszébe sem jutott, hogy arca színe a láztól pi­ros és már arra sincs ereje, hogy a szobában sétáljon. Be­költözött hozzá, a kék szobába. Maga is számtalanszor érezte ennek a szobának megnyugta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom