Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-10 / 59. szám
1961. március 10., péntek nbpojsag 5 &íc A TERtl^izÖVmíZíTBER Molnárné, a munkacsapatvezető 4. Délben nem illik faluhelyen a látogatás. Főleg akkor nem, ha éppen a háziasszonnyal van beszélnivalója az embernek. Mindez akkor jutott az eszembe, amikor bekopogtattam Molnár Illésnéékhez Gyöngyöshalászon, a Rákóczi téren. Nem volt már lehetséges a „visszakozz”, hiszen a konyha küszöbén álltam, és az asz- szony, hátrafordulva a tészta gyúrásából, mondta, hogy ő az, akit keresek. Foglaljak helyet, aztán a két hancúrozó gyerekre szólt rá, hogy legyenek csendesen, várjanak egy kicsit, mindjárt kifő a tészta, a leves is hűl néhány percet, ehetnek, s mehetnek az iskolába. Leültem hát, félre, hogy ne zavarjam a munkájában, mert az ebédnek el kell készülnie, mert megszokták már a családban, hogy mindennap pontos időben kerül az asztalra az ebéd. Jön hamarosan a férj a szövetkezetből, a nagyobbik gyerek is az Atkári Gépállomásról, s valamennyien éhesek. Nézem az asszonyt. Komoly tekintetű, határozott, gyors mozgású. Harmincnyolc éves lehet. Később kiszalad az udvarra, hogy hozzon valamit a tűzre, mert különben sohasem fő ki a tészta ... Tördeli a venyigét, s hogy szóba került a szövetkezet, elmondja, 1957-ben lépett be a helybeli Kossuth Termelőszövetkezetbe. Azóta ott dolgozik. Jelenleg munkacsapatvezető. Egy évvel a szövetkezetbe való belépése után választották meg csapatvezetőnek. Azért esett rá a választás, mert megszerették a többiek, és a hozzáértése is megvolt a munkacsapatvezetői teendők ellátásához. Húsz nő dolgozott vezetésével a szőlészetben, a szövetkezet szántóföldjein. Szorgalmasan kapálták egész évben a kukoricát, a cukorrépát, de ha a munka úgy követelte, becsülettel megállták helyüket mindenütt, ahol erre égetően szükség volt. Húszán, 23 hold területet gondoztak példamutatóan. Molnámé élen járt a munkában, de emellett kifogás nélkül ellátta a tisztségével járó kötelezettségeket is. O írta jóvá a munkaegységeket, és mint elmondta, a nyáron, a mezei munkák idején vasárnap délutánjai azzal teltek el, hogy rendbetette a „papírmunkákat”. Míg mások szórakoztak, vagy éppen pihentek, ő munkaegységet számolt türelmesen, ügyelve arra, nehogy a szövetkezet, vagy az illető dolgozó becsapódjék. Természetesen, nemcsak ez volt a feladata, ö irányította a soron következő munkák elvégzésére is a csapat tagjait. Ismernie kellett ezért a hozzá beosztott asszonyok, családanyák problémáit, ügyesbajos dolgait, s mindig úgy kellett a munkát irányítania, hogy minden rendben menjen. Szorgalmas. példamutató asszony Molnárné. Az volt vílágéletében. Munkára, küzdelemre nevelte a múlt, a gyermekkora. Tizennégy éves korában már cselédeskedett Bíró Lajos nagyságos úrnál, majd három évig summáskodott Gyöngyösön, aztán 21 éves korában férjhez ment, 10 évig élt első férjével, aki később otthagyta. Egy gyermek nevelése, gondozása szakadt a vállára. Fiatal volt igaz, 31 éves, de lélekben megtört. A családi tragédia nyílt sebként fájt; sokáig nem tudta feledni a történteket, de az idő begyógyította, a közösség visszaadta életkedvét. A szövetkezetben ismerkedett meg második férjével, akivel megértik egymást, és akivel újra kezdte az életet Ma már csak rossz emléke a múlt. Fájni sem fáj, de megtörtént s ilyenkor feleleveníti az ember a múltat, mérlegeli a jelent, sokáig elgondolkodik rajta. Így ül előttem az asztal mellett Molnámé. Elgondolkodva az életen, amely azóta lett vidám, derűs, amióta a közösben keresi a boldogulást. Az iskolában ő a szülői munka- közösség elnöke, de szorgalmas munkája jutalmául esett rá a választás akkor is, amikor a Hazafias Népfront megyei bizottságába kellett képviselő a faluból. Tudták tavaly tavasszal az emberek, ha Molnárnét küldik, jói cselekednek, mert Molnárné mindig az ő érdekeiket képviseli. Nevetve meséli, hogy nem is tudott a megválasztásáról, mert beteg volt abban az időben. Bokatörést szenvedett és otthon feküdt, amikor éresí- tették a választás eredményéről. Napfény, mosoly, megbecsülés övezi napjait és még a meglevő problémák is köny- nyebbek, amióta a közösben dolgozik. Azóta tud jobban élni, azóta tudja terveit megvalósítani. Férjével együtt a zárszámadás napján több mint 35 000 forintot kaptak kézhez, amelyben természetesen benne van a termények értéke is. Es Molnámé már nemcsak megszokta, de meg is szerette a szövetkezetei, ahol társaival együtt szívesen dolgozik. Fazekas István Művelődnek a ha jtóműgyári fiatalok Az egri Hajtóműgyár KISZ- szervezete elhatározta, hogy előadássorozatot szervez, amelyben ismerteti a fiataloknak a modem élet, a modem kultúra néhány fontos problémáját. Az előadássorozatban foglalkoznak majd sportkérdésekkel, a nukleáris fizika problémáival, az ifjúságnak a szocializmus építésében betöltött szerepével, az ipar automatizálásával és a kultúrának korunkban bekövetkezett és végbemenő általános fejlődésével. Az előadásokat dokumentum- és riportíilmek vetítésével élénkítik. — KA L ÉS VERPELÉT Környéke Vegyes Ktsz március 11-én tartja 1960. évi évzáró mérlegismertető közgyűlését Kálban, a MÁV kultúrotthon- ban. A halál oka húsz éven aluliaknál Az Egészségügyi Világszervezet legújabb jelentése szerint Európában a 20 éven aluli fiatalok elhalálozásának az esetek egyharmad részében, baleset áz oka. A leggyakoribbak a közlekedési balesetek, második helyen szerepel a vízbefulladás, harmadik helyen az égési sebek. Jön a buss, megy a huss... Jó, hogy a hatvani járás területén sok autóbuszjárat van. Ott topogok én is a csodavárók tömegében. Hol az egyik reménykedő csoporthoz vánd- lizom, hol a másikhoz. Egy-egy lottószám alatt helycserés játék folyik. Lottószámnak mondom a kocsiállások számait, mert talán négyes találatra is nagyobb valószínűsége van bárkinek, mint azt kitalálni, hogy melyik kocsi honnan, indul. Kérdezem a sorstársakat, hogy az enyém, a Petőfibányára menő vajh, honnan? ... Senki sem tudja. — Nem utazik senki Petőfibányára? — kérdem. — Szeretnénk... hangzik a fásultan egykedvű válasz innen is, onnan is. — Majd én megtudom — villan át agyamon a „heuréka”. -Megkérdezem a forgalomirányítót. — Kérem, azt nem lehet tudni, honnan melyik kocsi indul — ad mosolnogva felvilágosítást a forgalmista. — Majd ahol hely lesz ... Hogyan? A véletlen műve lesz, hogy egy-egy várt kocsi indul? És ha nem lesz hely? Vonattal kellett volna hazamennem, gondolom fanyar keserűséggel. Igen, de a vonat pontosan ugyanakkor (tizenhét- nullaöt) indul Salgótarján felé, mint a rózsaszentmártoni busz... Jött a busz... az én helyem azonban nem szabta ki a Sors még úgy sem, mint mikor a feleségem az uborkásüvegekbe a legutolsó uborkát szuszakolja bele... Csendes szemlélője voltam a további eseményeknek. Mélabús belenyugvással áltattam magam: jobb is, hogy nem férek fel, hisz ez csak fakarusz... A kalauz oktat, magyaráz, érvel, mentegetőzik, az utasok egymást gyűlölő, lángoló tekintettel marakodnak, s én kétkedő szomorúsággal kérdezem magamtól: jól van ez így? ... S a busz — még ha fakarusz is — megtömve, mint egy heringesláda, elmegy, otthagyva egy másik buszravaló tömeget. Földi Gyula A „Szocialista Kultúráért Érdemérem“ tulajdonosai között (A képes riport folytatása az 1. oldalról) Soós Ferenc, az énekkar elnöke — maga is kitüntetett dalos — régi tapasztalatairól, s az énekkar múltjáról beszélget a kórus tagjaival. Akik körülveszik: id. Hatos Gyárfás, Miku- sai Imre, Grébecz László, Kiss Lajos, Kovács Éva és Fekete Kinga. Száll az új dal. Most még kottából ismerkednek a kórus tagjai Kodály Békeóhajtás című művével, de a debreceni nemzetközi dalosversenyen már a megszokott biztonsággal árad majd a dal. Bódi Mária és Szávai llus a kóms fiatal utánpótlásához tartoznak. OOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXDOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOC X»0000CX)00CXXXXX?000000CXXXXXXX>0<XXX)000CKX)00000ü00<X)<XXX>000CKX)000000CO0C«T0<>>X1000(M00000000C>D000<yX)00ű0G00C)000CX.. Diákgond — nagy gond! Ha ezt halljuk, kicsit magunk, felnőttek is elgondolkodunk. Mert ez a mondás nem gúnyolandó, nem nevetséges, hanem a maga korában nagyon is komoly! Sőt. Az ilyen és effajta „diákgondokból” lesz a felnőtt gond, de a gondolat is, amelyik előbbre viszi majd a fiatalt azon az úton, amelyikre az iskola után rálépett. És ez a diákgond egy kicsit felszabadul akkor, amikor az órarend előre jelzi: osztályfőnöki óra. Értsd: nem kell felelni. Pedig dehogynem kell! Csak nem jegyre, nem a megszokott módon, hanem az osztályfőnök által felvetett problémákhoz kell hozzászólni, s a vitatkozás során nemegyszer derül ki, hogy az eminens diák elvi tisztánlátása korántsem olyan biztos, mint algebraötösei. De az is megesik, hogy a küszködve felelő diák osztályfőnöki órán felszabadulva a jegy, az írott jegy következményeket magában rejtő nyomása alól, világosan, szabatosan meg tud felelni olyan kérdésekre, amelyekre egy rendes óra keretében talán vállalkozni sem merne. És az osztályfőnöki órának ez az egyik legnagyobb értéke. Már az általános iskolában is eljutottunk oda, hogy a pedagógus nem teljesen tanácstalanul, magára hagyatva állítja össze az osztályfőnöki órák anyagát, hanem segédletként iránymutató címeket, gondolatokat, tárgyalandó témákat Jkap. De még nagyobb szükség Egy óra, amelyiken nem kell felelni van az osztályfőnöki órákra ott, ahol már az életre való közvetlenebb felkészülés, a pályaválasztás előkészületei folynak, a középiskolában. Nemrégiben meglátogattam egy osztályfőnöki órát a Gárdonyi Géza Gimnázium első osztályában. Érdekes és elgondolkodtató megállapításokra juthat az ember ilyen látogatás után. Az óra nem vette figyelembe a „vendéget”. Semmi keresettség, semmi formalizmus. Éppen úgy kezdődött, mint máskor, éppúgy folytatódott, mintha senki sem lenne ott. Mert az osztályfőnöki óra az osztály és az osztályfőnök „magánügye”. Ide kerülnek az olyan dolgok, amelyek a hét folyamán történtek, hogy az évekig együtt élő osztály kollektíva mondjon ítéletet, hozzon döntést, vagy határozzon dicsérendő ügyekben. Sok esetben olyan kérdések is előjönnek, amelyek soha többé nem kerülnek ki az osztályból, mint kedves, közös titkot, úgy őrzi a harminc, negyven fiú. Nos, ezen az órán is előkerültek heti történetek. — Mi történt a lyukas órán? — teszi fel a kívülálló számára mit sem jelentő kérdést Irlanda Dezső, a fiatal osztályfőnök. Először csend. Néhány fiú lejjebb húzódik a széken, mások a megkönnyebbülés érzésével húzzák ki magukat. Aztán előkerülnek a „bűnösök” — csúszkáltak a teremben, rongálták a nép, az iskola, közvetlenül — a saját vagyonukat, rendetlenséget csináltak az osztályban, s a kollektíva szidást kapott néhányuk miatt. Hát ez történt. Az osztályközösség megtárgyalta, az ítélet elhangzott, s a kis incidens letárgyalása után mint egyik végszó a másikhoz, kapcsolódott az óra elvi anyaga: „A szocialista fiatal néhány tulajdonsága.” őszintén szólva, kicsit meglepődtem, hiszen alig tizenöt évesek között vagyunk, s így, bejelentve a címet, az óra tárgyát? Nem sok reményt fűztem a dologhoz. Ez esetben kellemesen csalódtam. A fiatal tanár részben felkészültsége, részben talán kora miatt is megtalálta azt a hangot, amelyikkel ilyen témáról gyümölcsözően el lehet a fiúkkal beszélgetni. És zökkenőmentesen, fegyelmezetten szóltak hozzá, egyenként elmondták elképzeléseiket, s ha ez rossz volt, volt aki cáfoljon, s ha makacs vitatkozót találtak, azt is meg tudták a helyes elgondolásról győzni. Kérdések és válaszok pattogtak a levegőben. Mi a jelentősége annak, hogy a fizikai munkások szívesen tanulnak? Miért jellemző a mai fiatalokra a sokoldalúság? Mi ebből a hasznuk? Mennyivel kap ma többet a diák az iskolától, mint régen? Mik a kötelességei? S aztán a kérdésekre adott válaszból ügyes pedagógiai érzékkel vonta meg a kérdés lényegét a tanár — mik is a szocialista fiatalt jellemző tulajdonságok? Én, aki némán, figyelve ültem végig a parázs vitától — élettől — duzzadó órát, úgy éreztem a negyvenöt perc letelte után — nem maradt nyitott kérdés. De azt is észrevettem, hogy a tanár egy-egy felelet hallatára elégedetten mosolyog. Tetszett neki. Nekem is. A mód, ahogyan a gyerek mondta, s a tartalom, amit mondott. Sikeres óra volt, ahogy pedagógus nyelven mondani szokás: „elérte célját”. És ez a legfontosabb. Mert mi más lehetne az óra célja, ha nem az, hogy a fiatal választ kapjon olyan felvetett kérdésekre, ami talán még határozott formát sem öltött benne, de fejlődő, bontakozó értelme már beleütközött, már feleletet vár. És kitől várjon feleletet? Természetesen a pedagógustól, akinek éppen az a hivatása, hogy a tanítás mellett az élet nagy kérdéseire is választ adjon a reá bízottaknak. Cs. Adám Éva Minden szem a karnagyon — ez a pontos, kifejező éneklés első titka. Mert Szabó Tivadar a szemével is, kezének finom mozgásával is érzékelteti a dallamívelést, a zenei kifejezésmódot. (Kiss Béla felvéteieif Másfélmilliós beruházás a verpeléti Dózsa Tsz-ben A verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet ez évi beruházási tervében egy száz férőhelyes istálló, valamint egy harminc vagonos magtár építése szerepel, összesen másfélmillió forintos költséggel. A termelő- szövetkezet a beruházandó összeg tíz százalékát saját erőből adja. A közös gazdaságban egyébként lassan megkezdődnek a tavaszi munkák. Legelőször a mákot vetik el, a munkához a talajt már előkészítették. A kertészetet az idén öntözésessé fejlesztik, s az itt' dolgozó brigád ez évben kilencven holdon gazdálkodik majd. Szerződéses alapon paprikát, paradicsomot, zöldborsót, uborkát és zöldségféléket termelnek. A tsz-ben rövidesen megkezdik a baromfinevelést is, hiszen ebben az évben 12 000 baromfi nevelését vállalták. A szárnyasok számára saját erőből építenek férőhelyet. A háromtagú baromfitenyésztő brigád tanfolyamon sajátította el a szükséges tudnivalókat.
