Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-09 / 58. szám

4 NÉPÜJSAG 1961. március 9., csütörtök Csak anyu tudja! — Anyu! Ki volt az apuká­in az első embernek? _ •> — A nyu! De mondd már meg, mert engem ez nagyon izgat? — És az írás négyes nem izgat? — Ugyan! Négyest még kap­hatok, de erre a kérdésre csak te adhatsz választ! Uramisten! Még egy mon­dat és — felsülök! * (á) — AZ ELMŰLT hetekben a megye területén is megszer­vezték az osztálybizottságo­kat a KPVDSZ-ben. A bizott­ságok feladata, hogy fenn­tartsák a kapcsolatot az üze­mi alapszervek és a megye­bizottság között. — SOK MUNKÁJUK volt az elmúlt esztendőben az egri In­gatlankezelő Vállalat szakem­bereinek. összesen 4409 eset­ben kellett kisebb-nagyobb ja­vításokat végezniök a város állami kezelésben levő lakó­házain. — MIKÓFALVÁN a Kos­suth Termelőszövetkezetben 120 férőhelyes sertéshizlaldát építenek ebben az évben. Az állam 81 ezer forinttal támo­gatja a szövetkezeti gazdák tervének a valóraváltását. — MA ESTE hét órai kez­dettel az egri TIT-klubban Lő- kös István főiskolai tanársegéd ünnepi megemlékezést tart Tárász Sevcsenkóról. — MÁRCIUS 16-ÄN ta­nácsülést tart Bélapátfalván a Községi Tanács. Az ülésen a tavaszi mezőgazdasági mun­kák helyzetét vitatják meg. — „LEGÚJABB mezőgazda- sági könyveink” címmel ked­den kiállítás nyílt meg a kará- csondi Ady Endre Kultúrott- honban, ahol a korszerű szak- irodalmat mutatják be a köz­ség lakóinak. — AZ EGERFARMOSI Üj Barázda Termelőszövetkezet az elmúlt évben 196 828 fo­rintot ruházott be saját erő­ből. Ezt az összeget elsősor­ban istállók építésére és gé­pek vásárlására fordították. — TÁJÉRTEKEZLETET tar­tottak tegnap Pétervásárán a Hazafias Népfront e járás köz­ségeiben dolgozó elnökei és titkárai. Maruzs János, a HNF járási titkára előterjesztése után a tavaszi munkákra való felkészülést vitatták meg. — TEGNAP délelőtt ta­nácsülést tartott a Poroszlói Községi Tanács. Az ülésen az általános iskola munkáját és az ifjúság nevelésének prob­lémáját tárgyalták meg. — A HATVANI MTH-iskola fiataljai a Pettyes című szín­darabot térítés nélkül mutat­ták be a Petőfi Tsz tagságá­nak a hatvani városi művelő­dési házban. A tsz fiataljai sem „kívánták ingyen” a mu- ■lattatást, vacsorával vendégel­ték meg a szereplőket. A va­csora után vidáman szórakoz­nak tsz és az MTH fiataljai, ■ezzel is erősítve barátságukat. — AZ ÉM HEVES megyei Építőipari Vállalalatnál 1935. éta dolgozik Hajdú György vegyesbrigádja. A brigád há­rom tagjának ácsszakmunká- si képzettsége van, két ács pedig vizsgázott kőműves, de a brigád többi tagja is sok mindenhez értenek. Sok ér­demük van abban, hogy jól halad a gyöngyösi 24/11. épít­kezés. EGRI VÖRÖS CSILLAG Oz; a csodák csodája EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Babette háborúba megy GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ordító egér HATVANI VÖRÖS CSILLAG Zápor HATVANI KOSSUTH Normandia-Nyeman HEVES Nincs előadás pétervásAra Nincs előadás FÜZESABONY Francis Különleges világnap Gondolatok az egri bemutatóról „Pardon, egy percre!” — szó­lít meg vasárnapról vasárnap­ra Tabi László a Népszabad­ság utolsó oldalán, szelleme­sen bemutatva, kipellengérez­ve egy-egy, társadalmunkban előforduló hibát, visszásságot. Ezeken az estéken nem a Nép- szabadság, nem is a Ludas Matyi hasábjairól szól hoz­zánk, hanem az egri Gárdonyi Színház színpadáról, ahol az elmúlt napokban mutatták be Tabi vígjátékát. Nem volt könnyű feladat, hisz a Különleges világnap te­le van buktatókkal a színé­szek, de főleg a rendező szá­mára. Elég egy pici félresik- lás, túl játszás, és máris meg­változik a mondanivaló. Hogy­ha van dráma, amelynek elő­adásában a legkisebb momen­tum is nagy szerepet kap, ak­kor a Különleges világnap az. Erre utal egyébként az a tény, hogy az egyes színházak elő­adásaiban oly nagy különbség van e vígjáték esetében, hogy szinte nehéz ráismerni az ala­kokra, a szituációkra. Utalha­tok a budapesti és a debrece­ni előadásra, amelyeket alkal­mam volt látni. Véleményem az, hogy a látottak közül az egri előadást jellemezte a leg­nagyobb mértéktartás. Színhá­zunk művészei valóban Tabit játsszák. Az író ebben a művében a fiatalok védelmében az idő­sebb korosztályokról szól, akik még tele vannak előítéletekkel a fiatalok tetteivel, magatar­tásával... kapcsolatban. Tabi László vígjátéki helyzeteket teremt szélsőséges jellemeivel, amelyeket egyáltalán nem le­het, de nem is szabad típus­ként felfogni. Az „antagonisz- tikusnak” látszó ellentét dr. Baranyai-Burger Antal Kos- suth-díjas egyetemi tanár és Zsenda Gyula, most megvá­lasztott ÜB-elnök között van, akik egy fedél alatt laknak 25 éve, mindig jó viszony volt közöttük, de Zsenda Gyula el­nökké választásával különle­ges világnap keletkezett. A há­rom felvonás a különleges nap három óráját öleli fel, amikor- is igen-igen sok esemény tör­ténik: az egyetemi professzor lemondja a bulgáriai kikülde­tését, hogy a 3. felvonásban bosszankodjék amiatt, hogy ő sem pótolhatatlan ember; Zsenda Gyulát, az egyszerű munkást megválasztják a gyár­ban ÜB-elnöknek, aki ezzel nem tartja összeegyeztethető- nek a házmesteri teendők to­vábbi ellátását; félmondat fe­leségével Burgeréknak, mert Zsendáné a huszonöt évi cselédsége alatt visszeres- sé vált lábai miatt így is so­kat szenved, no de nem is illik ezután, hogy felesége afféle házimindenes legyen; a Bur- ger-villa falán leleplezik Pócs Márton, a gyermekek nagy ba­rátja, a közismert „züm-züm” dal írójának emléktábláját és ezzel az egyetemi tanár villá­ja mintegy átjáróházzá válik; Zsenda Gyula szolgálati laká­sát bérleménnyé változtatja át és újabb szoba kiutalása után tesz lépéseket... de a legnagyobb poén, ami ezen a különleges világnapon is a legkülönösebb, hogy - a pro­fesszor fia és Zsenda Gyula lánya szeretik egymást, mi több, egymáséi is lesznek. A fokozott napfolttevékenység­nek, persze nem sok kö­ze van mindezekhez. Épp ezért a különleges világnapot sem a Nap eltávozása zárja be, hanem Zsendáné bölcses­sége, aki kacagtató, hatásosan felépített jelenetben összebé- kíti a ház két hatalmasát: Zsendát és Burgert. A cselekmény nem nagy, de a történés ideje is rövid és nem is ezen van a hangsúly. Poén poén hátán csattan, neve­tünk az elénk vázolt karika­túrán, az élet megannyi mu­latságos, de olykor mindenna­pos szituációin. A keddi előadásnak megle­hetősen prömier-hangulata volt. S ez nem is csoda, hisz a vendégművész Greguss Zol­tán után ezen a napon mutat­kozott be Burger Antal igen nehéz szerepében Kürtös Ist­ván. Dicséretére legyen mond­va alakítása. Figuráján akad ugyan még javítanivaló, de alapjában jól megtalálta a jel­lemet. Kovács Mária ez alka­lommal mintha nem neki való szerepet kapott volna, bár már megszoktuk tőle, hogy művé­szi skálája igen széles. Az első felvonásbeli naccsága egyálta­lán nem hasonlít a 3. felvo­násbeli Burgernéhoz, aki ta­lán „öntudatosabbá” vált a há­rom óra alatt Zsendáéknál is. Csapó János Zsendája is az indításnál a legsikeresebb Több jelenetében a Csodálatos Vargáné férjét juttatja eszünkbe. Igen ügyesen érzé­kelteti viszont a Zsendában meglevő szélsőségeket. Alakí­tása sok-sok komikum forrása. Zsendáné, Olasz Erzsébet, az előadás egyik főerőssége. Egy­szerű eszközökkel megformált jelleme, hangulatos játéka többször váltott ki nyíltszíni tapsot. Szólni kell még a fia­talokról: Varga Editről és Szo- boszlay Sándorról. Mindketten kedves színfoltjai az előadás­nak. Egy-egy villanásnyi szerepe van Dánffy Sándornak, Heré- dy Gyulának, Köti Árpádnak, Kleszó Imrének és még sorol­hatnánk, de jelenetük emléke­zetes. Szabó Lajos díszlete nagyon ügyes, igen szép. A darabot Horváth Árpád rendezte sok ötlettel. Feltétlen érdeme, hogy sikerült kikerül­nie a buktatókat, a szerző el­képzeléseit megvalósítani ügyes, egyszerű eszközökkel. Valószínűleg a későbbi előadá­sokon kiküszöbölődnek a he­lyenként tempóbeli differenci­ák és már az indításkor meg­kapja a nézőt az az atmosz­féra, amely a Különleges vi­lágnapra annyira jellemző. Tabi László vígjátéka bizo­nyára nagy sikere lesz szín­házunknak, az eddigi előadá­sok is ezt igazolják. Nagy Andor Egerben este 7 órakor: KÜLÖNLEGES VILÁGNAP (Kisfalu dy-b é riet) Gyöngyösorosziban este 7 órakor: Kilóg a lóláb Horton este 7 órakor: Dalol a tavasz 510 évvel ezelőtt, 1451. március 9-én született AMERIGO VISPUCCI olasz tengerész. Négy felfedező utat tett Dél-Amerika északi és ke­leti partjai felé, 1497-ben Hondu- rast, 1501-ben Brazíliát érte el. Uta­zásait népszerű munkáiban ismer­tette, meggyőző érvei biztossá tet­ték, hogy új földrészen járt. Egy 1507-ben megjelent atlaszon az ő keresztnevéről nevezték el Ameri­kát. AMERIGO VESPUCCI 40 évvel ezelőtt, 1921-ben ezen a napon a csehszlovák kommunisták Pozsonyban tüntetést és sztrájkot rendeztek azért, mert a bur- zsoá kormány 30 magyar politikai emigránst az országból kiuta­sított. Érdekes találmányok és felfedezések: 110 évvel ezelőtt, 1851-ben e napon halt meg HANS OERSTED dán fizikus, 1820-ban felfedezte az elektromágnesség jelenségét. Fontosak az elektromosságra és a mágnesességre vonatkozó ku­tatásai. Róla nevezték el a mágneses térerősség egységét. 95 évvel ezelőtt,. 1866 márciusában született PJOTR LEBEGYEV orosz fizikus, aki 1900-ban meghatározta kísérletei alapján a fény nyomását a szilárd testekre, 1910-ben pedig a gázokra. Jelentősek az elektromosság terén végzett kutatásai, amelynek eredménye­ként korában a legrövidebb hullámhosszú elektromágneses hullá­mokat sikerült fejlesztenie. 1961. MÁRCIUS 9., CSÜTÖRTÖK: FRANCISKA FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Q%9 a csodák csodája Látványos, kedves mesefilm, Judy Garland nagysikerű színes, amerikai, magyarul beszélő filmje, amelyet az Egri Vörös Csillag Filmszínház mutat be március 9-től 15-ig. .>tiiii«ii>tiiiiaiiiimiiitiii!insiiiiiiuaiiiiiin»iiaiimiiiiiiiiiiii«iiiiitiiiiiBiiiiiBtiiitiii>iiBiiaiiiiiiHaii*imjiaMaiiiinii>iiBuiiiaiii!iinaiiaiiBiiBii«ii>iiin«!,i íaijifiaiiiuanaiiaiirrraiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiiiiiitiMiiiiMaiiaiiaiiitiaiiaiiaJiaiiaiiiiiauaiiaiiiiiiiiiiiiiia'tiniiiaiiBiiaiiiiianaiiaiiiiiifii HORVÁTH JÓZSEF: • ••••• • •«••••• _ . a _ w • ••••••• M fa* V -F j J*T ' • • •••••»••••••»♦••♦• • ••••••a D FT FT WM * • » • •«••••••••••••••< (58.) Benkő maga is feszült ide­gekkel figyelte Szerencsés ideges rándulásait, ujjainak remegését. S egyszer csak hir- telenül, mintha ez a gondolat egyenes következményeként folyna a mondottakból, meg­jegyezte: — Te, az én szememben a legnagyobb és legszentebb do­log — két ember barátsága. Én nem tudnálak becsapni té­ged. Szerencsés karja lehanyat­lott és hangtalanul megmoz­dult a szája. Benkő mélyen a szeme közé nézett: — Pedig tudom, hogy te be­csapsz engem. Te nem az vagy, akinek mutatod magadat! Szerencsés szempillantás alatt összeomlott. Hogy ő nem az... De hát honnét tudja Benkő? Ez rettenetes... Vagy mégsem tudja? Ez csak annak az érzésnek megfogalmazása volna, hogy hamis ez a kettős élet, kétkulacsos magatartás? Jaj, mi lesz, ha Benkő elfor­dul tőle? Júlia is, most Benkő is... Vége, mindennek vége. Szerencsés feltápászkodott, Benkő követte pillantásával. Éles és átható volt a tekintete. Szerencsés úgy érezte, mintha nézésével egy helybe szögezné. Benkő észrevette, hogy ez az ember pillanatok alatt meg­öregedett. Szemében eszelős félelem viliódzik. Tehát minden úgy igaz, ! amint elképzelte. De hát rni ennek az embernek a bűne? Hogyan jutott a csalárd pénz­hez? Szerencsés szűkölt. Elcsuk] ó hangon könyörgött Benkőnek: — Ne hagyj el, ugye nem gyűlölsz? Gazember vagyok, becsaptalak téged ... De kö- nyörgök, bocsáss meg nekem. Benkő elszánt volt, hideg és könyörtelen. — A teljes igazságot aka­rom tudni! Szerencsés eltámolygott az ablakig, megfordult és két te­nyerével megkapaszkodott az ablak párkányában. Benkőt nézte, esedezve, végső kétség- beeséssel. — Ha tudnám — motyogta félhangosan —, hogy még nem késő, hogy még vissza lehet fordulni... mindent be­váltanék, mindent jóvátennék! S megint elhallgatott, mint aki ígéretre, vagy legalább biztatásra vár. De Benkő né­ma volt és arca mozdulatlan, mint egy szoboré. — Ha tudnám — ismételte eszelősen, most már hangosan Szerencsés —, hogy még jóvá lehet tenni ... Benkő nyomatékosan vála­szolt: — A mi életünk óralapján van egy piros vonal, s ez a piros vonal az osztályárulás határa. Azon innen az is visz- szafordulhat, aki megbotlott, elesett. Neked tudnod kell, meddig mentél eil Szerencsésből zokogva, hö­rögve tört fel a tiltakozás: — En nem vagyok áruló! Elestem, elbotlottam, de áruló nem vagyok! — Megint re­ménykedve, kínlódva hadart: — Mondd, ugye megbocsá­tasz nekem, ha mindent be­vallók? Én nem kérem, hogy mentsél ki ebből a szörnyű­ségből, csak annyit kérek, hogy te bocsáss meg! Benkő megrázta a fejét, nyomatékosan mondta ki a szavakat: — En nem vagyok pap, én nem osztogathatok feloldozást. Nálunk az a rend, hogy bűnö­ket csak az bocsáthat meg, aki ellen elkövették. Ülj le ide és embereid meg magadat. A tel­jes igazságot követelem. Szerencsés lerogyott az asz­tal mellé. Lehunyta a szemét és remegő ajakkal beszélni kezdett. Benkő zúgó fejjel ült és hallgatott. Szinte együtt szen­vedett Szerencséssel, vele együtt élte át életének bor­zasztó epizódjait. Időnként rajtakapta magát, hogy csor­dultig megtelt részvéttel. Ri­adtan hessegette el magától ezt az együttérzést és tárgyi­lagosságot erőltetett magára. Szerencsés hangja olykor felforrósodott. Szenvedélyesen és ítélkezőén beszélt tulajdon vétkeiről. Mintha az ember, akinek életútját most feltárja, ott ülne a vádlottak padján, ő pedig az ügyészi emelvényről ostorozná a bűnöst és bűneit. S ezek az ügyészi vádak, ér­vek kérlelhetetlen logikával csattannak el, mélységesen igazak, s ugyanilyen kímélet­len meztelenségükben tárul­nak fel a bűnök indítékai is. Hiszen az ügyész tökéletes biz­tonsággal igazodik el a bűnök lényegében, s a bűnös lelkivi­lágában egyaránt. Benkőnek ez jólesett. Hát mégis van en­nek az embernek lelküsmere- te! Egy kicsit az emberiség próbaköve is ez: tudsz-e kí­méletlen és hajthatatlan íté­lőbíró lenni magad felett? Mert nincs szabadulás a hí­nárból anélkül, ahogy könyör­telenül szembenéznél önma­gaddal és ne magad mond ki a legkeményebb ítéletet! Bele­látsz mások lelkének rejteké- be? De belelátsz-e a magadé­ba? Mert ezt a rejtekhelyei süket és visszhangtalan tapló­fallal takarja előled az emberi gyarlóság, esendőség s az ön- szeretet. De ember vagy, s megtisztulsz, ha nyílt tekinte­ted áthatol ezen a rétegen is, és haraggal tudod illetni tu­lajdon hibáidat. Benkő, miközben Szeren­csést hallgatta, megriadt a gondolattól, hogy neki kell ítélkeznie fölötte. De ez lehe­tetlen! Ezt nem teheti meg. Felmentést sem adhat, pálcát sem törhet, mert ő is felelős Szerencsés sorsának alakulá­sáért. Főként azért, mert sü­keten, vakon ment el Szeren­csés magatartása, az árulkodó jelenségek egész sora mellett, s nem követelte idején az igazságot, hagyta barátját, mígnem elnyelte az ingovány. Talán éppen a kettőjük ba­rátságára való tekintette] nem léptek fel az elvtársak eré­lyesen Szeren­csés gesztusai ellen? Megle­het, de annál rosszabb neki, aki a majom- szeretet palást­jával óvta még fúvó széltől is. Hallgatni? Fe­dezni? Azt nem lehet. Benkő kom­munista meg­győződése azonnal tilta­kozott a gon­dolat ellen. Még a múltkor, amikor csak sejtések és fel­tevések bi­zonytalan giz- gazában járt, s korántsem lát­ta a teljes valót, felbukkant benne a gondolat, mi lenne, ha nem venne tu­domást semmiről? De most már teljes határozottsággal alakult ki benne a szándék: ebben a pártnak, nála hiva- tottabb bíráknak kell ítéletet mondaniok. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom