Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-05 / 55. szám
4 NEPÜJSÄG 1961. március 5., vasárnap Lassan elnéptelenedik a presszó Még mindig jó téma a tavasz. Jó, mert jön, s jó, mert várni lehet. És tavaszi téma? Lesz mindaddig, amíg tavasz- várás van és fiatalok vannak. — Tessék, parancsoljanak! — Köszönjük, talán... Kis tétovázás, és a két fiatal csendben kifordul a napsütötte utcára, halkan behúzva maguk után a hatvani Rózsa presszó ajtaját. Andalog- va ballagnak egy darabig, aztán leülnek az emlékmű körül elhelyezett padokra. Beszélgetésükből látszik, hogy nincs senki rajtuk kívül, csak ők ketten. Még én sem vagyok, akinek a keze azért fázik a csomagon, amit cipelek, és sanda pillantásomat sem veszik észre, pedig csak azt akartam mondani: „megfáznak még idekint!” Lehet, hogy én igen, de ők? ök még nem! (á) — AZ EGRI Űttöröház és a Városi Művelődési Ház együttes műsoraként az úttörőházban filmvetítés lesz ma délelőtt 10 órától az 1. számú Általános Iskola tanulói részére. A rendezvényt az iskola szülői munkaközösségének kérésére adja a két szerv. — HEVESEN a Il-es számú Általános Iskola tanulói igen szép előadást mutattak be, amit közkívánatra többször megismételtek. A szülők és a község lakossága nagy megelégedéssel fogadta az előadást, ami a pedagógusok lelkiismeretes munkáját dicsén. — KÉTHETENKÉNT, minden keddi napon ateista előadást tartanak Bélapátfalván a kultúrházban. A hat részből álló előadássorozatot dr. Földi Pál, a Marxizmus—Le- ninizmus \Esti Egyetem igazgatója vezeti. — KISKORÉN, az Űj Élet Termelőszövetkezetben ebben az évben 50 férőhelyes sertésszállást, és 20 férőhelyes ser- tésfiaztatót építenek. Az állam 114 000 forinttal támogatja a szövetkezet elltatározásá- nak megvalósítását. — ÜZEMI bizottsági ülésen vitatták meg az Egri Dohánygyárban az ez évi termelési terveket és a szocialista brigád mozgalom szervezésének kérdését. — TÖBBSZÖR hírt adtunk már arról, hogy a hevesi járásban a nők mindent elkövetnek a baromfiállomány növeléséért. Az idén az elkészült terv szerint a járás dolgozói elhatározták, hogy 344 000 kilogramm baromfit értékesítenek. — A MEGYE termelőszövetkezeteinek vagyontárgyi értéke a múlt év végére elérte a 366 millió forintot. Egy év alatt a szövetkezetek 304 millió forinttal gyarapodtak. — KÁLBAN, a Tarnamente Termelőszövetkezetben az elmúlt évben ló holdon termeltek dohányt, s egy hold 11 000 forint fölött jövedelmezett. A kedvező tapasztalatok most arra ösztökélik a tagságot, hogy az idén 20 hold Virgínia fajtájú dohány termesztésére kössenek szerződést. — EGERFARMOSON, az Űj Barázda Termelőszövetkezetnek 385 778 forint volt 1959. év végén a tiszta vagyona. A múlt év végére viszont elérte az 1 513 000 forintot. Egy év alatt a szövetkezet a dolgozók jó munkája folytán 1137 835 forinttal gyarapodott. Egerben délután 3 és este 7 órakor: KÜLÖNLEGES VILÁGNAP Füzesabonyban este 7 órakor: Dalol a tavasz Felsőtárkányban este 7 órakor: Kilóg a lóláb Prémium-muzsika A HANGULAT már az első pillanatokban igen magas volt. Hosszú hetek lázas készülődése oldódott fel a Makiárra utazó gyermekekben, akik azzal a szép elhatározással jöttek el, hogy műsorukkal köszöntsék a három termelőszövetkezet dolgozóit. Szorosan voltunk a vasúti kocsiban, de ez a „testközelség” lelkileg is közelebb hozta a csoport tagjait: a gyermekeket, nevelőket és szülőket. A jó hangulatról egyelőre csak a csillogó szemek, piros, arcok árulkodtak — a hanggal takarékoskodni kellett az esti hangversenyre. Dienes Tiborné és Olasz Ist- vánné énektanárok ötlete volt ez a kedves rendezvény. Ök is átérezték, milyen fontos feladat a falu szocialista átszervezése és ehhez azzal járultak hozzá, ami hivatásukból ered: a szocialista kóruskultúra remekeiből adtak ízelítőt a kul- túrházat megtöltő tsz-tagok- nak. Nem hosszú az út Egertől Makiárig. Az egri pajtások frissen, jókedvűen szálltak le a vonatról, s hamarosan ösz- szebarátkoztak a makiáriakkal. Vidáman beszélgetve, kart karba fűzve mentek a kultúr- házba, s a hangverseny megkezdéséig ismerkedtek egymással. öt órakor gördült fel a függöny. A Makiári Általános Iskola és az Egri Pedagógiai Főiskola Gyakorló Iskolájának egyesített énekkara megkezdte a jutalomhangversenyt. Az első részben a vendégpajtások mutatták be tudásukat. Versek és dalok hangzottak el, a versek a mai falu hangját tolmácsolták, mint a Gömöri Mária pajtás által előadott „Traktorok dala” című, és a múlt keserű könnyeit idézték. (József Attila: Éhség. Szavalta: Balogh Klára). Még a legidősebb arcokra is mosolyt csalt Vendrei Klára szavalata, aki Igazi gyermeki átéléssel szavalta el Petőfi bájos versét: „Arany Lacihoz.” AZ ÉNEKSZÁMOK a kórus- művészet széles skálájáról adtak keresztmetszetet. A klasz- szikus Mozart-számtól Kodály népdalfeldolgozásain keresztül a mai életből sarjadt úttörődalokig, ezernyi színfoltot villantott fel a hallgatók előtt. Gyermekdalok, finn, néger, valamint Heves megyei népdalok tették teljessé ezt a gazdag énekcsokrot. Hasonló gazdagság jellemezte a makiári pajtások műsorát is. Zenekaruk, Parádi Gusztáv tanár vezetésével, pattogó ritmusú népdalok előadásával aratott sikert. Az énekkar repertoárja szintén gazdag és változatos magyar és külföldi népdalok mellett klasszikus és modern kórusszámokkal léptek fel. Olasz Istvánná tanárnőt lelkes és igényes karvezetőként ismerte meg a közönség. Juhász Gyula Munka című versét Apostol Imre, Simon Lajos Levél faluról című versét pedig Balogh Erika adta elő mély átérzéssel, finom mértéktartással. A műsorszámokat a pajtások a szövetkezetek egy-egy kiváló dolgozójának, munkacsapatának ajánlották, akik különösen boldogok voltak, s valamennyi öröm közül a leg- igazabbat érezték, hiszen jó munkájukért a gyermekektől — gyermekeiktől kaptak ajándékot. Parádi János, Szűcs An- talné, idős Simon János és a többi sok-sok tsz-tag talán egy nagy lépéssel közelebb jutott a nagy felismeréshez: milyen nagy erő az összefogás, az egymás iránti megbecsülés és milyen szép, nemes célokért szálltak harcba, amikor a közös útra léptek. A nyugdíjasok pedig — akikről szintén külön megemlékeztek a pajtások — megnyugodva láthatják, mennyire megbecsült tagjai 5k is társadalmunknak, csak ez a társadalom mentesítheti az embereket az öregkor létbizonytalansága alól, a kisemmi- zettség, és a kegyelemkenyér alól. Már elhangzottak az utolsó szám: az úttörődalok záróakkordjai is — amelyet szintén az egyesített kórus adott elő —, de a közönség nehezen tud felszabadulni a hatás alól. Nem akar elülni a tetszésnyilvánítás ovációja, a tapsorkán, s amikor végre kimennek a teremből, még sokáig ott beszélgetnek a kultúrház környékén. Este van már, kigyúrtak a villanyok, de itt is, ott is beszélgető csoportok alakulnak ki, s lelkes hangon tárgyalják az élményeket. — Egyem meg a lelkűket, de szépen tudták mondani — hangzik az egyik csoportból. — Ez nekem ért annyit, mint a prémium. De hisz éppen- hogy az volt: prémium-muA PAJTÁSOK részére még nem ért véget az élménysorozat. A makiáriak az iskolában megvendégelték őket, majd a vonatindulásig játék, tánc következett. Most már teljesen felszabadultak, túl voltak az izgalmakon, a siker pedig szárnyat adott a jókedvnek. De — a jónak is vége szakad egyszer. Szívükbe zárva a sok-sok kedves makiári bá- csit-nénit, pajtást, közülük sok új barátot szerezve, búcsúztunk tőlük — a viszontlátás reményében! Halasy László «11» Mónik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG 5—6-án: Tisztes úriház EGRI BRÓDY 5—6-án: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 5—6-án: Próbaút GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 5- én: Messzi utca 6- án: Két emelet boldogság HATVANI VÖRÖS CSILLAG 5- én: Találkozás az ördöggel 6- án: Sas tengeralattjáró HATVANI KOSSUTH 5- én: Ütött az óra 6- án: Nincs előadás HEVES 5- én: Lámpaláz 6- án: Tűz a Dunán PÉTERVÁSÁRA 5- én: Fatima 6- án: Nincs előadás FÜZESABONY 5—6-án: Fapados szerelem 1961. MÁRCIUS 5., VASÁRNAP 90 évvel ezelőtt, 1871. március 5-én született ROSA LUXEMBURG német forradalmi szocialista. Már fiatal lány korában bekapcsolódott a munkásmozgalomba és Kari Liebknechttel együtt részt vett az Internacionálé, majd a Spartacus Szövetség és a Német Kommunista Párt megalapításában. Az első világháború alatt a háború és az imperializmus ellen folytatott harca miatt bebörtönözték és 1919-ben a börtönben meggyilkolták. 265 évvel ezelőtt, 1696. március 5-én született GIOVANNI TIEPOLO olasz festő. Élete utolsó éveiben Madridban dolgozott. Nagyszámú, főleg vallásos tárgyú freskói közül a velencei Palazzo Labia, a Scalzi templom és a Madridi Kastélyban levő művei emelkednek ki. 40 évvel ezelőtt, 1921-ben e napon ROSA LUXEMBURG alakult meg a Svájci Kommunista Párt. 50 évvel ezelőtt, 1911-ben e napon jelent meg Alpári Gyula szociáldemokrata csoportjának lapja, a „Szociáldemokrata”. A MOSDÓ NÖ Szilágyi Elek raj2a <aiiiitiitiiiiiiiuiiiiiiiniii>tiiiiiiiiiii!iiiiiiii><*iiiiiiiiiiiiH«t»«iiiifiiiiiiiHiiiiiiiH>iiitiiHiiiiiiiiifliiiiiiuiiiiuiii«iiatiiuiuiiiaiiBiiiuaiiiHiuiitiiiiii«iii iBitaHiHiiiatiin»iifmn?fuiHBii«HinBiiiiiiiiiHBiiB<iBiiiiiBtiittaftaHftiBJtBitvuBitBiiBiiaHiM«iiaiianB-iauiii«iiaiiaiiaitBiiaiiaiiaiiai»a HORVfiW JÓZSEF: .......... •>•••••• •••••••••••• • ♦ • ♦ • • I • V. _ ... •.V.VAV.“V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.. (55.) Beérte egynéhány intő szóval, s még az is nehezére esett! Es ha most majd drágán kell fizetnie ennek az embernek ezért az oktalan kíméletért? Es inost? Mitévő legyen? Hiszen még most is azt súgja valami itt belül, hogy hallgasson, ne tegyen egy lépést sem, mintha észre sem vette volna ezeket a dolgokat. Ha egyszer majd valami kiderül és Szerencsés csávába kerül, ő akármikor moshatja kezeit. Kinek jutna eszébe Szerencsés elbukásáért felelősségre vonni az üzemi pártbizottság titkárát? Senkinek. De hohó! Szerencsés különös élete... Semmit sem tudnak arról, hogy hol volt, mit csinált élete első felében? Sok, azóta szerzett benyomás ugyan azt látszott igazolni, hogy egy becsületes munkásemberrel van dolguk, aki tud és szeret dolgozni, sőt, hozzá volt szokva a munkához, tehát nem valószínű, hogy valami elkallódott burzsuj. Meg aztán senki sem kereste őt, márpedig ha valami jelesebb családból kallódott volna el, már ezerféle módon kutattak volna utána. Szóval, fel lehet tételezni, hogy nem kígyót melengettek a keblükön, de azért ilyen esetben mindenre gondolni kell. Mármost ezért az emberért ő személyes felelősséget vállalt a párt, Haraszti igazgató, s az egész munkáskollektíva előtt Ö fogta a kezét, ő hozta a gyárba, ő javasolta kiemelését, sőt, egyszer párttagságának ügyét is a pártbizottság elé vitte. Az ő személyének felelőssége vitathatatlan. De mi lehet Szerencsés átváltozása mögött? Hol itt a kutya elásva? Csak abból indulhat ki, hogy Szerencsés nem tisztességes úton igen nagy összegű pénzhez jutott. Sikkasztott? Hasított bele a gondolat. — Az lehetetlen. Az ő helyén sokféleképpen lehet fekete pénzhez jutni. Például úgy, hogy összejátszik egy hasonszőrű csalóval, aki valamelyik építőanyag-nagykereske- kedelmi vállalat értékesítési osztályán ül, nagy tételben anyagot rendel nála a gyár nevében, s aztán az anyag valahol útközben ,,elkallódik”, sohasem érkezik meg a gyárba, hanem fekete csatornába jut, viszont az átvételt ő, Szerencsés elismeri, és kifizette az eladó vállalatnak. Az anyag árán pedig megosztoznak a cinkossal. Ez is egy mód, de hányféle rejtett módszer akad még, emlők, amelyeken át mindenféle gazember szívja a társadalom vérét? Eleget lehet olvasni ilyesmit az újsá- ban. Elképzelhető, hogy Szerencsés ilyen úton-módon jutott csalárd pénzhez. Elhatározta, hogy ennek a végére jár. Alig várta, hogy pirkadjon, besietett a gyárba. Boldizsár Istvánnal beszéli meg az ügyet. Boldizsár megbízható ember, kommunista, jól képzett számviteli szakember... — Foglaljon helyet, Boldizsár elvtárs — kínálta, amikor hívására Boldizsár átjött a főkönyvelőségtől. — Egy fontos és bizalmas ügyben kérem a segtíségét De szeretném a lelkére kötni, Boldizsár elvtárs, hogy kettőnkön kívül egyelőre senki sem tudhat az ügyről. — Kérem. — Ma délután, mondjuk negyed hatkor, amikor az irodából mindenki hazament, átmennénk az építési osztályra. Át kell vizsgálni az anyagkönyvelést a bizonylatokkal együtt. Feltevésem a következő: az osztályon nagyszabású sikkasztás történhetett, például megvett, kifizetett, de le nem szállított anyag eltulajdonítása útján, vagy ilyesmi. Ezt maga már jobban tudja. — Nem lesz könnyű. Meddig kell végezni? — Még ma éjjel. Legkésőbb reggel hatig. — Rendben van, Ben kő elvtárs. Csak egyet kérek. Hadd hozzam magammal Tímár elvtársat, segítségül. Kezeskedem érte. — Nem ismerem, várjon csak? Nem az a kövérkés, vő- 'röses hajú? — De igen. Feltétlenül megbízhat benne. — Jó. Akkor várom az elvtársakat öt órakor itt. Benkő egész nap nyugtalanul mászkált a gyárban. Nem akart Szerencséssel találkozni. Összevissza kavargóit a feje. Mit csináljon? Egy ilyen barátot „kinyírni”, hát nem hóhérmunka ez? De hátha csak a látszat, s minden mentve van. Nem, ez teljesen valószínűtlen. Valaminek lennie kell. A párt, a tisztesség, azt követeli, hogy irgalmatlanul tárja fel a bűnt, ha elkövették és távolítsa el a fekélyt. De követelhet-e olyat a párt, hogy valaki a legjobb barátját kínpadra vonszolja? Eh, de nehéz ez. Most mindenestre mindent tisztázni kell. A legapróbb részletességgel és kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal. Amíg nincsenek bizonyítékai, addig vár és hallgat. Ot órakor a két könyvelő jelentkezett a pártlrodán. Benkő ablakán át figyelte a távozókat. Negyed hatkor megpillantotta köztük Szerencsést is. Sietős léptekkel indult az autóbuszmegálló felé. Ekkor átmentek az irodaházba. Benkő órákon át figyelte a két könyvelő munkáját. Minden pillanatban el volt készülve, hogy valamelyikük elébe tesz egy hamis bizonylatot, vagy valami egyebet, amelyből fény derül az egész históriára. De nem így történt. Már reggeledett, amikor Boldizsár felállt: — Hát, Benkő elvtárs, végeztünk. Felelősségem tudatában állítom, hogy semmiféle hamisítás, csalás, vagy lopás nem történt. Szinte mikroszkóp alatt vizsgáltuk át az anyagot. Benkő nem tudta, hogy örüljön-e, vagy sem. Megköszönte a két szakember közreműködését és megkérte őket, hogy hallgassanak. Szerencsés zaklatott lélekkel járt-kelt a szobában. Rostás Mancika komolyan aggódott főnökéért. A feketével együtt óránként frissítőt is vitt neki. Akárki kereste az osztályvezetőt, mindenkinek letagadta. Hiszen láthatóan gyengélkedik szegény. Amint ugyanis Benkőéktől hazaérkeztek, Júlia parázs veszekedést csapott. — Oktalan szamár vagy! — toporzékolt. Miért ittad le magadat? Es miért fecsegtél össze-vissza? Előre figyelmeztettelek, hogy ne játssz a tűzzel. Es azt is a lelkedre kötöttem, hogy ne légy szentimentális. Már f' íW a villamoson jf észrevettem ff rajtad, hogy ér® zelegsz. Miért is nem fordultam veled vissza? Tudod te mekkora bajt idéztél fel? Ezer szerencse, hogy a barátod is leitta magát és tréfára vette a te nagylelkű ajánlatodat. Te, úgy látszik, megbolondultál. (Folytatjuk.)
