Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-30 / 76. szám

1961. március 30., csütörtök NÉPCJSAO 5 A termelőszövetkezetek vezérkara Nem könnyű vezetőnek len­ni még állami vállalatnál, in­tézménynél sem, de talán még ennél is nehezebb a vezetők, — mindenekelőtt az elnökök — dolga a termelőszövetkeze­tekben. Ez így van annál is inkább, mivel nálunk a ter­melőszövetkezeti mozgalom vi­szonylag új, így legtöbb elnö­künk még csak kevés tapasz­talattal rendelkezik, másrész­ről így van azért is, mivel a termelőszövetkezeti vezetés nem olyan, mint az állami, mások a módszerek, má" sok az eljárások és enné’- fogva más maga a vezetés is A termelőszövetkezet gazdája a tagság, a javak tulajdonosai a termelőszövetkezeti tagok és így ők maguk, — tehát a tag­ság —, akarata állítja oda, vagy mozdítja el beosztásából a szövetkezet vezetőit, az el­nököt is. Éppen ezért a termelőszö­vetkezeti elnöknek feltétlenül olyan embernek kell lennie, aki rendelkezik a jó vezető tu lajdonságaival, ugyanakkor él­vezi a tagok megbecsülését, szeretetét is. Az elmúlt hetekben Pápán jártam, ahol több mint ezer termelőszövetkezeti elnök ta­nult, — közöttük százan me­gyénkből valók. Sokakkal be­szélgettünk és csaknem vala­mennyiük azt hangoztatta, mennyire hiányoznak az ott­honiak, az emberek, a szövet­kezeti tagok. Millió gondról, a kezdet nehézségeiről beszéltek, arról is, hogy milyen nehéz az emberekkel bánni, de ugyan­akkor hangjukból lépten-nyo- mon kicsendült a hozzájuk va­ló ragaszkodás, a közösség iránt érzett szeretet. Példának szántam e szavakat, de arra is utalhatnék, hogy milyen sok szövetkezeti vezetővel, elnök­kel találkoztunk már, akiknek szinte a haja se látszott ki a gondok közül, arról panasz­kodott, hogy nem tud aludni éjjel, folyton a szövetkezet ügyei, gondjai nyomják a vál­lát, meg hogy az asszony is unja már otthon az éjfélekig való gyűlésezést, tanácskozást, a korahajnali kelést és mégis mindezek ellenére hajtja, űzi valami kimondhatatlan „bel­ső erő”, amely szinte szárnya­kat ad neki a munkához és ő, az elnök harcol, tesz, dolgozik mindaddig, amíg meg nem szü­letik az eredmény, a siker. És vajon mi ez a belső „ti­tokzatos” erő, amely feledteti a fáradságot, a tegnapi sérel­meket, a gondokat és amely újabb tettekre sarkall? Ma már — tapasztalataink elérnek addig — választ tudunk adni erre a kérdésre is. Ez a csodá­latos erő a közösség szeretete, a szocialista gazdálkodás ügyé­ért folytatott közös harc, ame­lyet az elnök a tagság akara tából, megbízásából irányít és vezet. Mindez, és az önbecsü­lés ad erőt a szövetkezeti ve­zetőknek ahhoz, hogy megis­merjék a szövetkezeti tagsá­got, megkülönböztessék a szö­vetkezet egészséges erőit a ke­rékkötőktől, hogy elbírják a kritikát, hogy határozottak, ugyanakkor igazságosak legye­nek, és hogy megbirkózzanak a mindennapok -gondjaival. Az is igaz — mert ez is a magunk tapasztalataiból való már —, hogy a jó vezető, a jó elnök legtöbbször elöl jár esv lépéssel és olyan feladatok megoldásáért is tud harcolni, amelyet elfogad ugyan a tag­ság, de az ügy népszerűsége nem túl nagy még a kezdet kezdetén. Az év elején lezaj­lott zárszámadási közgyűlése­ken nem egy termelőszövetke­zeti elnök — közöttük az egyik makiári tsz elnöke is — szá­mokkal, tényekkel — ha úgy tetszik — forintokkal bizonyí­totta be a tagság előtt, hogy helyes volt a törekvés, amely­nek érdekében ő, az elnök ver­te a vasat, amelyért körömsza­kadtáig harcolt. Helyes volt a sertés-, a baromfitörzs megte remtése, helyes volt a Zetor megvásárlása, mert mindez ma mór jelentkezik a több munkaegységben is. Még egyszer mondjuk ki te­hát: nem könnyű dolog tsz- elnöknek lenni. És most arról érdemes szólni néhány szót, hogy kire, kikre támaszkodjék mindenekelőtt munkájában az elnök, a szövetkezet vezetője. Legjobb lesz talán azt leszögez­ni, arra egyetlen elnök sem szá­míthat, hogy mindig, minden­kor, mindenkinek egyformán tetszeni fog majd, amit csi­nál, mindenkinek kedvében járhat. Bizonyos azonban, hogy a tagság egészséges ereje, a szorgalmas, dologszerető, be­csületes emberek mindenkor pártolni fogják, ha mindany- nyiuk érdekeiért, az igazságért harcol és nem hagyják cserben semmilyen körülmények kö­zött. Az is igaz, hogy az elnök nem lehet bábu, aki mindent helyesel, aki mindenkinek iga­zat ad. Az ilyen elnököt, az ilyen vezetőt legelőször maga a tagság veti meg és mondja ki rá a „fémjelzést”: nem el­nöknek, nem vezetőnek való. De mint ahogy nem való el­nöknek bólogató János, ugyan­úgy nem való a parancsolgató, más véleményének fittyet há­nyó ember sem, aki azt hiszi magáról, hogy ő tud mindent a legjobban, ő okosabb min­denkinél. Az elnök tehát hall­gassa meg az emberek véle­ményét, támaszkodjék a szö­vetkezet egészséges erejére, a szorgalmas, derék, becsületes emberek táborára és bátran, határozottan, a legjobb tudá­sa, legtisztább szándéka sze­rint cselekedjék. Ugyanakkor, amikor az el­nöküktől sok mindent elvár­nak a tagok, maguknak a ta­goknak is segíteniük kell elnö­küket. Álljanak ki mellette bátran, amikor igaz, jó ügyet képvisel, és gátoljanak meg, verjenek vissza minden alap­talan pletykát, vagy rágalmat, amit esetleg róla, egy-egy dol­gozni nem szerető, de sok pénzt keresni akaró terjeszt. És nem utolsósorban helyes, sőt fontos, hogy a pártszerve­zetek, a tanácsok segítsék a termelőszövetkezetek elnökeit, adjanak nékik sokoldalú se­gítséget, mert csak így tudnak megbirkózni azzal a százrétű feladattal, amely reájuk vár, most, a termelőszövetkezetek megszilárdításának, fejlődésé­nek időszakában. Szalay István Egy kiváló autószerelő 4 Elüzeni lett, elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját a Hatvani Konzervgyár A Hatvani Konzervgyár múlt évi jó munkája eredmé­nyeként elnyerte a Miniszter-- tanács és a SZOT vörös ván­dorzászlaját és az élüzem cí­met. A vállalat minden üzem­része túlteljesítette a tervet. Mi a titka a sikernek? A legfontosabb okok közül csak néhányat említünk meg: tavaly átszervezték az üzem egy részét; milliós megtakarí­tásokat, nagy termelésnövéke- dést, biztonságos munkát- elő­segítő újításokat vezettek be, gépesítették és automatizálták a nehéz fizikai munkát igény­lő és bonyolult munkafolya­motokat. De a legfontosabb ok: az üzem dolgozóinak haté­kony és a termelési eredmé­nyekben is megmutatkozó együttműködése, összefogása. Fizikai munkások és mű­szakiak, segédmunkások és adminisztrátorok összeforrott- ságát, eredményes munkáját dicséri ez a mostani siker. Az összefogás a munkahelyen, az újítási irodában, a termelési tanácskozáson — az üzemi élet minden területén megmu­tatkozik.­Több mint negyvenen szó­laltak fel például a múlt évet záró termelési tanácskozáso­kon. Dicsértek, hiányoltak, kértek, panaszkodtak, követel­tek; hogy növekedjék a ter­melés, javuljon a minőség, csökkenjen az önköltség. A határozatok parázs viták fü­zében születtek, a termelést növelni akaró lelkesedés füzé­ben. Ez a lelkesedés, lendület, munkaszeretet és szakértelem már sok dicsőséget hozott a konzervgyáriaknak. A nagy kitüntetés, a magas elismerés Íiíx#: .v/.VAV/WlhXVivi’Wivivivi'X*! €t j§ A tegnapot vagy idézni, vagy mielőbb felejteni szokta az ember. Idézni, ha jó, felejteni, ha kellemetlen. Vannak azonban életünkben olyan tegnapok is, amelyeket jó len­ne feledni, de nem szabad, mert nem engedi az élő lel­kiismeret. Ilyen tegnap a mi tizenhat évvel ezelőtti időnk. Idézni kell, hogy ne feledjük. Idézni kell, hogy megbecsüljük a mát. Idézni kell, hogy bátran, szemtől szembe álljunk az emberiséget tizedelő háborúval, a nyo­morral, a kultúra hiányával, az embertelen körülmények között pusztuló apró gyermekéletekkel, hogy kézzelfogha­tóan mérni tudjuk: mit jelent ma harcolni a békés, bol­dog életért. Erdőtelek. A házak kihaltak. A nagy ablakok redőnyei lehúzva, csak itt-ott áll a kapuban egy öreg­asszony, hogy hangos szóval beterelje az utcán csellengő aprójószágot. No, meg az isko­la udvarán zajlik az élet, ahol a gyermekzsivaj vidámságát, vagy .a tanulást megszakító esengő hangja csendül időn­ként. A felnőttek, a termelő­szövetkezetek tagjai már a föl­deken dolgoznak, hiszen itt a tavasz és az új jövő váromá­nyosai mér ott vannak, ahol főidbe került a mag, ahol dol­gos kezük adja a nap nap utá­ni munka ritmusát. Dr. Márton Ferencet, a köz­ség sok nyomorúságát, baját, felemelkedését ismerő idős or­vosát ezen a tavaszi napon is őrhelyén, a hófehér rendelő­ben találtuk. A sok fertőtle­nítéstől és kézmosóvíztől fehér kezét összekulcsolva, a körü­lötte ülőket feledve, réved egy kicsit a múltba, s látszik, hogy valami erősen kikívánkozik belőle, amint szemtől szembe néz a tegnappal. — A Papszász, a Pazonyi és a Balázs uradalmak cselédné­pe volt az erdőtelki. Nedves, apró ablakú házaikban fészket vert a betegség, a kisgyerme­kek élete megszákadt az em­bertelen körülmények miatt. Meghalt a született csecsemők 20—30 százaléka. Tehetetlenek voltunk. Előadást tartani? Mi­nek? Kinek? Mikor? A kis­gyermekes anyát is hajtotta a munka, a kenyér, a szó szerint vett betevő falat. Az anyák te­je elapadt, mitsem tudtak a vitaminokról, a csecsemő he­lyes táplálásáról. Tanácsadás? Ha csak magam m#g nem ál­lítottam egy-egy asszonyt az utcán! De miért is mondtam volna neki, hogy vitamin kell, meg jó táplálkozás? Miből? így aztán azokon a „tegnapi napokon” alig győztem a már megerősödött betegségek gyó­gyítását. De azt hiszem, akkor állok igazán szemtől szembe a tegnappal, ha minél többet emlegetem a mát, a tizenhat éves utat, amelyet együtt jár­tunk meg a felszabadult embe­rekkel, falum népével. Itt voltam, amikor felosztot­ták a hatezer holdat, amikor az emberek hozzáfogtak az építkezésekhez, hogy a földbe süllyedt házak helyére, nap­fényest, világosat, újat emel­jenek. És ma sem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a felszabadulás hogyan szaba­dította fel az emberek gondol­kodását is. Először szórványo­san, félénken, talán kicsit hi­tetlenül, de jöttek az édes­anyák, hogy meghallgassák a gyermekük nevelésével kap­csolatos tanácsomat, s ma már el sem tudják képzelni, ho­gyan lehetett gyermeket ne­velni úgy, amint ők nevelték valaha. Ma a községben 2,7 pedig még jobb munkára, még jobb teljesítményekre sarkallja őket. Ezévi tervüket már'úgy állították össze, hogy a termelés — a vörös vándor­zászlót és az élüzem címet el­nyerő szinthez képest is — növekedjék. Tavaly például 181,6 százalékra teljesítették a lecsótermelési tervet: az idén újabb 80 százalékos termelés- növekedést irányoztak elő. Ugyanígy növelik a befőttek és a pritamin termelését is. Ügy látszik; a hatvaniak jö­vőre is el akarják nyerni a vándorzászlót. Ez az akarat, ez a szándék már a tervezés­nél is megmutatkozik. A ver­senyvállalások, a dolgozók igyekezete és lendülete kellő biztosítékot nyújt arra, hogy a szándékot tettekre változtat­ják. százalékra szorítottuk a cse­csemőhalálozás arányszámát. Én értem volna el? Egy kicsit talán én is. De elérte a kor, amely lehetővé tette, hogy az anya otthon maradjon kicsi gyermekével és ápolja, védje, nevelje a holnapnak. Elérte maga a nép, amelyik lám, élni tudott a szabadságadta lehető­ségeivel, s most életem kicsit fáradt évei után nyugodtan mondhatom, első és legfonto­sabb gondom már a felvilágo­sítás és a megelőzés. Az em­berek is szembenéztek a múlt­tal, ezért jó ma köztük élni, s látni azt, hogy okultak a teg napból és tanulnak a má­ban...! Nem lehetett ezt a zengő monológot megszakítani, mert aki hallgatta, érezte, hogy nem nagy szavak ezek, hanem az életben sokat látott, sokat tapasztalt ember összegezése arról, mint vált egy falu kö­zösségének tulajdonává az egészségügyi kultúra. És a gyerekeik, akik nem is tudják, hogy amikor friss gyermekhangjuk csengő sza­vával köszöntik a doktor bá­csit, ő válaszával együtt fel­mérő pillantást is vet rájuk, s mosolyogva nyugtázza egészsé­güket. Ezek a gyerekek most az iskola udvarán éppen kézi­labda-edzést tartottak. A já­ték hevétől pirosán, lobogó hajjal dobták a labdát. Gál Ernő pedagógus, aki húsz esz­tendeje él itt, lakása ablaká­ból elgondolkodva követi a labda útját pillantásával. — Szeretek itt élni. Hej, pe­dig húsz esztendővel ezelőtt, de sokszor gondoltam arra — mikor taníthatnék úgy kilen- cedmagammal, hogy a gyere­kekből gondolkodó, alkotó fel­A gyöngyösi 34-es Autóközlekedési Vállalatnál dolgozik Ko­vács András motorszerelő. A Szilágyi-brigád tagja, ahol el­sőnek szervezték meg az éjszakai műszakot. Jó munkájáért már kétszer kapott kiváló dolgozó oklevelet s legutóbb meg­kapta a kiváló dolgozó jelvényt is. Mint KISZ-tag segít a fiatal dolgozótársainak is és munkafegyelmével példát mu­tat a szerelőműhelyben. Képünkön az egyik gépkocsi ten­gelykapcsolójának javítását végzi. (Foto: Kiss) Ünnepre késsülnek as Egri Fűtőhásban Erre az április 4-re nem úgy készülnek az emberek, mint a hat-nyolc évvel ezelőtti ünnep­re. A mostani készülődés sok­kal csendesebben, kevésbé látványosan történik. Nem lo­bogózzák hetek óta az üzeme­ket és a középületeket. Vala­hogy mintha a tárgyak, az épületek helyett az emberek szíve öltözött volna zászló­díszbe. ★ A MÁV Egri Fütőházát jár­va nem találtam egyetlen fel­iratot, még egyetlen zászlót sem. Már azt hittem, hogy itt megfeledkeztek a közelgő nagy napról. Az emberek vég­zik megszokott, mindennapi munkájukat a szénrakások mellett javítás alatt álló moz­donyokon, a sínek között, a raktárban, vagy éppen az iro­nőttet neveljek! A zsúfolt, ro­zoga iskola tantermeiben dél­előtt, délután próbáltunk a kis fejekbe tudást csepegtetni. A kicsik még csak jöttek. A na­gyobbak? Néhány állandó is­kolába járó volt, a többi apja, anyja mellett húzta az igát. De akik ott voltak az iskolá­ban, azok tanultak, azokkal foglalkoztunk, azokból próbál­tunk embert nevelni. És sike­rült. Hiszen ma azok vették kezükbe a község irányítását, azok értették meg az idők szavát, azok léptek a közös gazdálkodás útjára. Pedig ne­héz volt, mert ha valamit — egy-egy nehéz anyagrészt — meg akartunk magyarázni, ketten-hárman összedugtuk a fejünket: szemléltető eszközt készítettünk. Ma? Sokszor nem hiszem el a változást. A szép, nagy is­kolát, az ezreket érő szemlél­tető eszközöket, sőt — nem szabad rajta nevetni — a sa­ját fizetésemet, nyugalmamat sem. A falu életében lejátszó­dó változást, a művelődési/ há­zat és a fiatalok gondolkodás­módját is álomnak hiszem né­ha. Ilyenkor kitekintek az ab­lakomon, látom a gyerekeket, szembenézek a mával, s úgy találom magam leghamarabb szemben a felejtésre ítélt, de mégsem feledhető múlttal. | Leáldozóban a koratava- í i szí nap. Az úton kavargó { * porban szivárványt feste- 1 { nek az utolsó sugarak, s a } 1 házak kéményéből bodorar i 1 csavarog az ég felé a va- 1 J csora füstje. Ismét egy bé- j t kés este köszöntött Erdőte- j J lekre. t 1____________________________5 Cs. Adám Éva dában. — Kétszázh armmcanj mozdonyvezetők, mérnökök, lakatosok, fűtők, takarítók. H* szól hozzájuk az ember, pillái natra felnéznek munkájukból, aztán ismét lapátolják a szá­nét, és folytatják a hegesztést — A héten ünnepi műszakot adunk a felszabadulás tiszte­letére — mondja magyarázó- an Magyart János, a fűtőháas főnöke, akivel „portyázgat- tunk” az üzemben. — Mi az ünnepi műszak célja? — Röviden így foglalhat­nám össze: mindent terven fe­lül, mindent az élüzemi színt felett akarunk teljesíteni. — Talán az élüzem dmid pályáznak? — El is nyertük már, de szeretnénk megtartani is. —• Kétszeresen megdolgoztunk aZ élüzem címért. Tavaly máj? első félévi eredményeink: alapján is megilletett volna bennünket, de akkor több üzem nálunk is sokkal jobb munkát végzett. — Év végére aztán nekünk is sikerült. Mái november 10-re teljesítettük d múlt évi tervet; s másfél hó­napig fűtöttük a mozdonyod kát — megtakarított szén bők — Ez majdnem egymillió fo­rintot jelent. Már mindenki tudja az ese­ményt, hisz a főnökség „köz­hírré tette” a hirdető táblán. S még azt is, hogy az élüzem- avató ünnepséget ma tartják* a vasutas szakszervezet szék­házában. — És a negyediki ünnepsé­get? — összevonjuk a kettőt; d fűtőháziak ünnepét s az or­szág ünnepét. így készülnek ők, a FűtőháZ dolgozói az ünnepre. Már egF év óta. Azóta termelnek él­üzemi szinten. — Nem csi- nadrattával, dobveréssel, ha­nem rendszeres, pontos, jő munkával. A munka lelkesedése tör át az arcukra rakódott szén- és olajrétegen, ez avatia számuk­ra mée nagyobb ünnepüé az ünnepet. (krajzcár) LővöldiWő-niozi Majna-Frankíurtban „lövöl­döző-mozit” rendeztek be a rendőrség részére. Itt olyan filmeket mutatnak be, ame­lyekből a rendőrök megismer­hetik a bűnözők üldözése köz­ben előadódó különböző hely­zeteket. A rendőrök rá is lő­hetnek a vásznon megjelenő gengszterekre, bizonyságot té­ve gyorsan működő reflexió­ikról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom