Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-03 / 53. szám

s~y 1961. március 3., péntek NEPCJSAG Emberekről és számokról Tanuló traktorvezetők között N< J em mindenről készíthetünk statisz­tikát. A szépség nem fér mutatószámokba, a hangulatot nem lehet sem higanyoszloppal, sem stopper-órával mérni. És nincsen még tudományos műszer az emlékezés erejének pontos mérésére sem. Pedig mi megszoktuk a statisztikát, igé­nyeljük a pontos számokat, szükségünk van a százalékokra és törtekre, — mert az építő munka lendületében is tudományosan gon­dolkozunk, tervezünk és mérlegelünk. A mi világunk embere számokban is gondolkodik, mert a számok a valóságról szólnak — a teg­napiról, a mairól, a holnapiról. Soha még nem számolt, számolgatott any- nyit az ember nálunk, mint ebben a korban. Soha nem volt annyi köze a hat—hét szám­jegyes tételekhez, mint ma. Soha nem vonult be az emberek magánéletébe, tervezgetéseibe annyi matematikai tétel — országos matema­tikai tétel — mint manapság. Másfél évtized alatt leküzdöttük az írás- tudatlanságot. Keveset gondolunk; erre, de leküzdöttük a számtani tudatlanságot is. Valamikor az egy­szerű ember életében a legnagyobb matema­tikai látóhatárt, a legnagyobb .összeget, amellyel számolt, — az adóhátraléka jelen­tette, vagy a „Hangya”-szövetkezetben a kon­tójára rótt sok mínusz ... Ma ezek az embe­rek megtanultak százezres és milliós számok­kal bánni. Felmérik a legnagyobb tételeket, pontosan tudják, mi a részük benne, mi a kötelességük és mi a tiszta hasznukra társa­dalmi tiszta haszon, a munka, a harc, a for­radalom felsőfokú terméke, a szocializ­mus. Vj egszünt a számtani írástudatlanság, — mert az egész nép lett az ország ügyeinek intézője, számvetője. Magas kulcs­osai tanultunk meg számolni, hiszen mintegy. 10 millió embert szerzünk be a hajdani ál­mok összegével, a mái munka összegével... Nemcsak arról van szó, hogy a hajdani kisgazda egy-két holdja, vagy nincstelensége helyett száz és ezer holdak, sőt: százezer hol­dak termésére gondol. Nemcsak arról van szó. hogy bérfizetéskor a munkás már nem csupán a boríték tartal­mát számolja, — hanem az egész üzem, az egész ipar, az egész termelés számadatait mérlegeli. Ennél is többről van szó. , Arról, hogy a munkás, a paraszt és az értelmiségi megtanulta, hogy ő maga a leg­fontosabb és a legnagyobb tétel az ország életében. A legnagyobb tétel, amely mindent oszt és mindent szoroz. Megosztja bölcsen a munkát és megsokszorozza az anyagi és szel­lemi kincseket, összead és kivon — összeadja a jót a jóval, s kivonja az életből, a mából* a lálekből a tegnapit, a keserűt, a rosszat. Nem mindenről készíthetünk statisztikát. Nincs a statisztikai mutatószámok között a hűség és ragaszkodás tüntetése, amelyet népünk a párt mellett rendez életünk min­den napján. A párt mellett, amely nemcsak a politikai egyszeregyre, de az „ új társada­lomépítés magasabb matematikájára is meg­tanította a dolgos tömegeket, a hajdan elnyo­mottak, alacsonyabb „kasztokba” sorolt nép­rétegek között megerősítette az egyenlőség jelét és az összeadás jelét. És megbonthatat­lan egységbe kovácsolta őket. Az X, Y, Z az algebrában az ismeretle­nek neve. A hajdani politikában a nép, a nagy tömeg volt a névtelen, az ismeret­len, a szürke X, Y és Z. A mai politikában — mely építést, tanu­lást-és harcot jelent — a hajdan ismeretle­nek és névtelenek millió arca ragyog fel. ök ülnek az íróasztalok mögött, ők készí­tik a statisztikai ^jelentéseket is, ők állnak a munkapadok mellett, ők dolgoznak szocia­lista munkabrigádokban, ők a mérnökök és a tervezők. Minden szám, adat és minden siker mö­gött egy életrajz rejlik. S minden életrajz történelmünket tükrözi: az elmúlt 15 eszten­dő rohamos változásait, de az azelőtti évtize­deket, sőt, az azelőtti évszázadokat is. Min­den termelési eredményünk, minden munka­sikerünk történelmi érv a múlt ellen, a jelen mellett. A jövő érdekében. Megtanultunk számolni, megtanultunk statisztikát készíteni és tervezni. Van azon­ban olyan tétel is, amely átszövi valameny- nyit — az ipari mutatószámokat, a mezőgaz­dasági termésátlagok adatait, a költségvetés számoszlopait és a népszámlálás tételeit —, olyan tényező, amely jelen van minden szám­munkában, amit végeztünk és amit végezni fogunk, — de számokban ki nem mutatható. S ez a tényező: az öröm és lelkesedés, az építéssel növekvő öröm és az építést növesztő lelkesedés. Számláló nép lettünk, pontos nép, mely szigorú számvetést, világos könyvelést vezet múltról és jövőről. A jövőről, melynek újabb állomása felé most indultunk el a má­sodik ötéves terv országépítő útján. Paíaky Dezső JANUÁR ELEJÉN Az Egri Vendéglátóipart Vállalat termelési tanácskozásáról A4 'elmúlt napokban több mint 200 vendéglátóipari dol­gozó gyűlt össze a városi ta­nács kultúrtermében, ahol az Egri Vendéglátóipari Vállalat tartotta az elmúlt évi munka eredményeiről és az idei leg­fontosabb feladatokról terme­lési tanácskozását. A tanácskozást a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára nyitotta meg és az el­múlt évi versenymozgalom helyzetét elemezte. Elmondot­ta, hogy a vállalat egész évi paját termelési tervét hatmil­lió 250 000 ezer forint helyett, nyolcmillió 135 000 forintra, áruforgalmi tervét 32 millió 400 000 forinttal szemben, 38 millió 394 000 forintra teljesí­tette, s ebben a sikerben nagy része van a szakszervezeti vescnymozgalomnak. A válla­lat dolgozóinak eredményes munkája révén most mód nyílt arra, hogy a „Kiváló vál­lalat” cím elnyerésére pályáz­hassanak. Ezután Cseh Antal, a válla­lat igazgatója tartott beszámo­lót a múlt év második felében elért eredményekről, a tapasz­talt hiányosságokról, az idei tervfeladatokról és az ezzel kapcsolatos tennivalókról. Az ez évi hálózatfejlesztési terveket ismertetve elmondot­ta, hogy ebben az évben befe­jezik a népbüfé átalakítását, ahol modern, korszerű bistrót rendeznek majd be. Szilvás­váradon egy kisebb cukrászda létesítését tervezik. A Marx Károly utcában — a volt Széchenyi Szálló földszinti he­lyiségeinek kiürítése után szintén egy új üzemegységet rendeznek be. A Népkerti Sö­rözőben a nyitott veranda be- üvegeztetésével a vendégeket megvédik az időjárás viszon­tagságaitól, s ebben az évben mór meghosszabbíthatják az üzemeltetés idejét is. — A legfontosabb tenniva­lónk most az — mondotta a többi között Cseh Antal —, hogy a lehető legrövidebb időn belül elkészítsük a tava­szi, nyári felkészüléssel kap­csolatos részletes intézkedési tervet. Ebben különösképpen ki kell emelnünk az idényjel­legű feladatokat, a húsvéti forgalomra való felkészülést, a nyári jellegű üzemegységek időbeni rendbehozását, tataro­zását, s ezek forgalmának be­indítását. Az igazgató beszámolóját hosszan tartó vita követte. Sok javaslat és ötlet hangzott el a tanácskozáson részt vevő dolgozók részéről a gazdasá­gosabb termelés elősegítésére vonatkozóan. Válaszadás után Kamarás István ismertette a munka­versenyt értékelő bizottság 1961. február 20-i értekezle­tén készült jegyzőkönyvet. A bizottság a vállalati összdol- gozók létszámának 10 száza­lékát, összesen 27 személyt ja­vasolt kiváló dolgozó jelvény­nyel, oklevéllel, vagy ennél magasabb kitüntetéssel és az ezzel járó egy-két heti fizetés­nek megfelelő összeggel való jutalmazásra, az elmúlt esz­tendei kiváló munka alapján. kezdte meg munkáját a Füzesabonyi Gép állomáson az a vontatóképző tanfolyam, amelyen 35 terme­lőszövetkezeti traktoros kap szakképzettséget s ezzel együtt jogosítványt a különféle erő­gépek vezetéséhez. Barkóczy György főmérnök, a tanfolyam felelős vezetője a következők­ben határozza meg a tanfo­lyam célját: Ma már nem elég az, hogy egy ember ráüljön a gépre és vezesse, hanem a fo­kozott munkateljesítmény, a gép kímélése, a magasabb mű­szaki képzettség érdekében tu­dásra, szakképzettségre van szükség. Jelenleg 35 tanuló traktoris­ta végzi ezt a tanfolyamot. Mindegyiküket a szomszédos községek termelőszövetkezetei­ből küldték ide. Itt a tanfo­lyam elvégzése után szabály- szerű vizsgát tesznek, jogosít­ványt kapnaki és úgy mennek vissza dolgozni szövetkezete­ikbe. — Nagy szükség van erre a tanfolyamra — mondja Mezei Gyula, a gépállomás igazgató­ja, — hiszen a szövetkezetek egyre inkább ellátják magu­kat univerzális gépekkel, s ugyanakkor a megfelelő szak­ember utánpótlásáról is kell gondoskodniuk. Jó dolog az, ha a szövetkezet a saját tagsá­ga közül nevel ki trakotoroso- kat, hiszen ezek fokozottan érdekeltek abban, hogy jó munkát végezzenek. A TANFOLYAM | ke^te mindennap rendszeresen jár­nak a hallgatók, s bizony már sok mindent megtanultak itt. Vass főhadnagy elvtárs, a já­rási rendőrkapitányságtól a KRESZ szabályait ismerteti Velük. A műszaki ismeretek előadója Németh Boldizsár, a gépállomás mérnöke, akit mindannyian nagy szeretettel hallgatnak és akitől igen so­kat tanulnak. Képzett szakem­berek tanítják őket a gépsze­relésekre, valamint a vezetésre is. A tanfolyam műszaki te­matikája egyébként' igen gaz­dag és változatos. Magába 'fog­lalja és felöleli a G—35-ös, a Zetor, az Utos, a Belorussz, a T—28-as, a Super Zetor és a többi gépfajták szerkezeteinek, működési elveinek megismeré­sét, kezelését, az üzemzavarok elhárításának módját is. Meg­ismerik a legszükségesebb kar- bartartási teendőket, a motor-, a jár- és kormányszerkezet, az erőátviteli részek, a fékbe­rendezések működését, javítá­si, szerelési munkálatait. A gépállomás udvaráról ép­pen most kanyarodik ki egy piros színű Belorussz. Vezetési gyakorlat van most, amelyen Kovács János és Takács Béla mezőtárkányi tsz-tagok, Szere- di András oktatótól tanulják a gép vezetését. A gép közben a 3. számú főútvonalhoz ér. Mit kell most tenni? — teszi fel a kérdést az oktató, mire a tanuló vezető megáll, széjjelt.ekint, szabad-e az út, majd jelzést ad, kapcsolja az első sebessé­get és elindul. Odabenn a szerelőcsarnok­ban éppen műszaki gyakorla­tokat végeznek. Zeíei László szerelő a Zetor olajszűrőjének levételét mutatja be, majd ar­ról beszél, hogyan kell ezt tisz­títani, rendszeresen karbantar­tani. A tanfolyam hallgatói zárt gyűrűben állanak körü­lötte, figyelemmel kísérik min­den mozdulatát. — No, elvtársak, hogyan is csináljuk, ki mutatja meg? — kérdi az oktató, s erre Gál István, a füzesabonyi Szabad Nép Tsz tanuló ze to rosa azon­nal jelentkezik. Jól odafigyelt, és minden bizonnyal jó gépész is válik belőle, mert pontosan és szakszerűen elvégez . min­dent. — No, ha már itt vagyunk, — mondja Barkóczy György főmérnök —, tartsunk egy kis villúmvizsgát, nézzük meg, ki mennyire haladt már. Az első kérdés, hogyan kell légtelení­teni? Alacsony, sovány ember a jelentkező, Nagy Antal, a be- senyőteleki Béke Űtja Tsz tag­ja. Szakszerű magyarázatba kezd, de a főmérnöknek mind­ez nem elég. — Mutassa meg a gyakorlatban is — mondja, s amint a továbbiak során ki­tűnik: Nagy Antal itt is meg­állja a helyét. DE A VIZSGA n.lég,tovabb ________________ tart, egy­másután pattognak a kérdések Milyen karbantartást és tisz­títást ,, igényel a légszűrőd Mi szükség van az égéshez? Miért van szükség fékberendezésre? Mi a kormányszerkezet szere­pe? Milyen időközönként kell tisztítani az olajszűrőket? — hangzanak a kérdések, s hol simán, hol akadozva hangza­nak a válaszok, * amelyekből mindenesetre kitűnik, hogy a ta nfolyam hallgatói nem jár­nak ide hiába. Elsajátítják a szükséges ismereteket és jó gazdái lesznek gépeiknek. Kü­lönösen sokat tanulnak és jó eredményt mutatnak fel Gál István, Gál László, Bakos Vil­mos, a füzesabonyi Szabad Nép Tsz * tagjai, de a többiek is eléggé igyekeznek. A gépállomás műszaki gár­dája szíven viseli az új trakto­rosok képzésének ügyét és ko­moly követelményeket állít velük szembe. A műszaki ok­tatási órákat igyekeznek kü­lönféle rajzokkal, dia-vetíté­sekkel szemléletesebbé tenni, mégis van egy tényező, ame­lyik gátolja az oktatás sikerét. Annak ellenére, hogy erről már földművelésügyi miniszté­riumi utasítás is megszületett, még mindig nincs megfelelő tankönyv a hallgatók számára. Tankönyv nélkül pedig igen nehéz az új ismeretek elsajá­títása. az estébe hajlik, a | KÖZBEN AZ IDŐ vezetési gyakorlat is véget ér, s a gép, hangos pöfögéssel, be­áll a szerelőcsarnokba. Az örömtől és a hidegtől kipirult arccal szállnak le rdia a ta­nuló traktorosok. Közben a műszaki oktatás is véget ér, de mielőtt végképp búcsút ven­nének a tanuló traktorosok, oktatójuk lelkűkre köti, hogy az itt hallottakat tanulják meg alaposan, hiszen közeleg a vizsga ideje. Komoly figyelmeztetés ez,: hiszen március tizediké körül szigorú vizsgabizottság előtt kell számot adniuk tudásuk­ról, de, ami még ennél is sok­kal fontosabb, a tavasz első napjától kezdve, gépeikkel égyütt helyt k,ell állniuk oda­haza, termelőszövetkezeteik­ben. Az eddigi tapasztalatok, az' oktatók lelkes és odaadó munkája, a hallgatók szorgal­ma és igyekezete egyaránt azt bizonyítják, hogy ezek az új tsz-traktoristák künn a szántó­földeken, a munka dandárjá­ban is megállják a helyüket. Császár István mtSi HVSE szurkolók! Elkeseredett hangú, sporttal kapcsolatos leve­lüket megkaptuk, tekintettel azon­ban arra, hogy a lévél nincs alá­írva, azt felhasználni nem tudjuk. Névtelen levelekkel ugyanis nem foglalkozunk. Szepesi Pál, Noszvaj: A kultúr- házról szóló Írását megkaptuk, s azt lapunkban félhasználjuk. Kér­jük, máskor is írjon szerkesztősé­günknek a kultúrcsoport munká­járól, tevékenységéről. Kiss Géza, Mezőtárkányi A zár­számadásról írt tudósítását meg­kaptuk. Arra kérjük, hogy a jövő­ben az esemény megtörténte után ^azonnal írjon, hogy idejében kö­zölhessük tudósításait. További írá­sait szívesen vesszük. Agócs Lajos, Hatvan: Az MHS gyűlésről és az álarcos bálról kül­dött tudósítását megkaptuk, azt- azonban közölni nem tudjuk, mert későn érkezett, és ezekről már la­punkban hírt adtunk. Kérjük, máskor . gyorsabban küldje be tu­dósításait. További leveleit várjuk. Kiváló kőbányászok Ügyelni kell a minőségre, at­tól függ a kitermelt kőmeny- nyiség értéke. Ezt magyará­zom a fiataloknak. Mert két­évenként kiadok egy embert a kezem alól. így mondta „embert”, külö­nös hangsúllyal, megfontol­tan, lassan. A szó után kivárt egy kicsit, bólintott, és vizs­gáló szemmel fürkészett, ‘va­jon tudom-e, hogy milyen ré­gi szakma az övék. Nem lehet ezt mejgtanulni iskolában. Tik­kasztó nyári hőségben, der­mesztő téli hidegben a kőbá­nyában kell elsajátítani ezt a mesterséget. Gyímesi József jól megtanulta, tudását be­csülettel átadja a fiataloknak, munkahelyén helyt áll télen- nyáron, hát ezért kapta a ki­váló dolgozó kitüntetést. ★ Hanuszek István lőmester mellettünk állt, szerényen, szótlanul. — Gyímesi Józsi bácsi keze alól nőttem ki én is. Koráb­ban az építőiparban, meg az erdészetnél dolgoztam. Most lőmester vagyok. Szeretem ezt a szakmát. Ebben a hó­napban a Il-es szinten dolgo­zunk. A meddőzés folyik. Jó az anyag, egy-két nap múlva megtörténik a bányanyitás. Az idén sok értékes követ akarunk onnan kitermelni. — Hogy állnak a balesetek­Gyímesi József, recski kőbányász, kiváló dolgozó kitüntetést kapott, 38 éve dolgozik a szakmában. A termelési tanácskozáson három nevet olvastak fel: Ha* nuszek István lőmester, Mag- dus József hasító és Gyímesi József kővágó. Megkérdezték a munkásokat: kővágókat, csilléseket és pakolókat, tehát azokat, akikkel évek óta együtt dolgoznak, hogy elfogadják-e a javaslatot, méltónak tart­ják-e a három munkást, hogy elnyerjék a kiváló dolgozó ki­tüntetést. Egyöntetű volt a válasz: igen. És felcsattant a taps. Három kiváló kőbá­nyászt éltettek, három mun­kást ünnepeltek, de mindnyá­jan örültek. Közös volt a munka és most együtt örültek a sikernek. Ki ez a három munkás? ★ Gyímesi József 50 éves. Kő­vágó. Arcára mély ráncokat karmolt az élet. De szeméből életerő és jókedv csillog. — Tizenkétéves koromban kerültem a bányába. Itt, Recs- ken 1955 óta dolgozom. De ré­gebben éveket töltöttem Ba­dacsonyban, Tokajban (hun­cut fény villan szemében, s bizonyára a környék kiváló boraira gondol), aztán a so­moskői bányába kerültem, majd művezető voltam Szarvaskőben. Itt törőt és ma­gasrakodót építettünk. Mosta­nában a kővágókalapácsot forgatom. Kevés szóval, így mondta el élete történetét Gyímesi József. A dereka bírja még az örö­kös hailást? — Nincs okom a panaszra. Ha jó formában vagyok, két- három óra hosszat is dolgo­zom felegyenesedés nélkül. Mert, tudja, jó derék, meg nagy szakértelem, gyakorlat is kell a mi munkánkhoz. Ér­zéssel odakoppintok a kőre, s a kalapáccsal szinte millimé­terre vágom a kemény szikla­darabot. Megadott méretre, •szabvány szerint dolgozunk. kel — érdeklődöm a lőmes- tertől. — Két év óta balesetmente­sen termelünk — s a válasz után jogos „ büszkeséggel ki­húzza magát. Ügy gondolom, ez a tény nagyban hozzájá­rult, hogy Hanuszek István kiváló dolgozó lett. ★ Magdus Józsefet hiába ke­restük a bányában. Most nem beszélhettünk vele, s a fény­képezőgép lencséje sem tudta elkapni. Pétervásárán van, mert ö az üzemi párttitkár és valami fontos tanácskozásén vesz részt a járásnál — tájé­koztatnak munkatársai. — Magdus József hasító. Éppen olyan munkásember, mint mi. Tonnás szikladara­bokat hasogat, aztán lapos­kocsira rakja a kisebb dara­bokat. Mi úgy mondjuk, hogy platóznak. Igyekezni kell a munkával, mert a kővágók várják az anyagot. Meg ügyel­ni kell, hogy egy platóról a 32 darab kockakő kijöjjön. Mag­dus József, a mi párttitká­runk, olyan ember, hogy előbb példát mutat, aztán beszél a munkaversenyről, meg a kö­telességről. Ezért a munkások előtt' becsülete van és bíznak benne az emberek. Magdus József nem idős ember, olyan javakorabeli, de szavára hall­Hanuszek István lőmester Gyímesi József keze alól került ki. Most egyszerre kapták meg a kiváló dol­gozó kitüntetést, tehát kötszeréi öröm érte őket. gatnak a munkások. Ügy néz­nek rá, mintha apjuk lenne. Kár, hogy nem találta itthon, jó lett volna, ha megismeri.­— Ismerem. , A nyáron so­káig beszélgettem vele, ott a laposkocsik mellett. Láttam hogyan markolja meg a bun­kózó kalapácsot. — Hát ha ismeri, akkor nem kell róla bővebben beszélni. De annyit mondhatunk, hogy Magdus József megérdemelte a kitüntetést. • F. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom