Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-29 / 75. szám

N CP 0JSÁG 1961. március 29., szerda 44 «mii /Ve Hsórjuk a forintokat! A tavaszi szántás-vetési munkák mellett megyénk ben mindenütt a határban javaban folyik az őszi kalászosok es tavaszi vetemények műtrágyá­zása. Egymás után ürülnek ki a papírzsákok; és sajnos, egy más után el is dobaljak, ezeket a zsákokat az emberek. A föl­deken mindenütt elszórva, os - szeszedetlenül, szetsz»W*» hevernek a mutragyas papír zsákok, amelynek darabja J 4 forint között van. Gondoljuk el! Egy ezerhol­das termelőszövetkezetben csak^ a papírzsákokra 8 ezer fönn tot fordítottak, s ez ott megj tönkre, idő előtt, meggondolat­lanságból és nemto>J°do™8é£ bői a földeken. Pedig a zsa kokat többször is íeI ^efl|r és fel is kell hasznaim. Erre mód és lehetőség számtalan ki Z,inzik A zsákokat megvá­sárol a MÉH, visszaveszi a “ár de a szövetkezeten belül Többféleképpen hasznosit­harehát"egy kicsit óvatosab- ban szerényebben bánjunk ezekkel a zsákokkal és szed­ekössze a földeken hanyag­ságból elszórt forintokat. t _- AZ ECSEDI Szikl^Sán­dorrIÜttör0Ä klubdel- utántJ "rendeztek, amelyen* x&ssr&t* versfenyekkel ^rakwUk fiatalok. (Agocs Lajos) _ MEGYÉNKBEN 116 ter- ■m Mszövetkezeti varos es koz Zn A működő termelő­szövetkezetek f^Jpázszá- adat 1958-hoz kepest szaz sz talékos emelkedést mutat A termelőszövetkezetekben össze sen 57 765 parasztcsalad d BOZ- BEMUTATÓT tartott vasarnapabélapáttalvá^­operettet adták elő nagy sí kerrel. .. _ .« _ AZ ECSÉDI Vörös CsU­lsm Termelőszövetkezet a ViíBSsr.SfíSí esett a költségvetésről, a tér melési munkák jelenlegi állá­pról és a munkaverseny meg­SÄ, _ ÁPRILIS 9-én hangversenyt rendeznek Fü Msabonyban a iridósi Hájban. A bangv «yen a helyi zeneiskola no­I^EZEKBEN a napokban mernénk minden termelő szö­vetkezetébe megérkezik _1ipi t hibrid kukoncavetomag. nVelL HÉTFŐN EGERBEN a megyei nőtanács kibővített jfa£d titkári értekezletet tar­Fraokel Leó emlékezete Hí atvanöt évvel ezelőtt, 1896. máricus 29-én I nagy csapás érte a magyar munkásmozgalmat: meghalt Frankel Leó, a magyar mun­kásmozgalom 19. század máso- ; dik fele történetének egyik j legnagyobb alakja. Halálának évfordulóján néz­zük meg, Ki volt az az ember, i akinek a magyar munkásmoz­galom annyit köszönhet. Óbudán látta meg a napvi­lágot 1844-ben. Ötvösmester­séget tanult, s mint vándorló mesterlegény bejárta az akko­ri Európa jelentékeny részét A munkásmozgalommal Né­metországban ismerkedik meg. 1867-ben Franciaországban ta­láljuk, ahol azonnal bekap­csolódik az I. Internacionálé harcaiba. Az 1871-es Párizsi Kommün idején a kommün aktív harcosa, a munka és ke­reskedelemügyi bizottság ve­zetője, s egyik legkiemelke­dőbb alakja az első proletár- diktatúrának. A kommün ide­je alatt állandó kapcsolatot tart fenn Marx Károllyal, s tanácsait mindig kikéri. A pá­rizsi munkásokkal együtt har­colt a barikádokon is, s mint az utolsó menekülők egyike hagyta el Párizst. Egy ideig Londonban telepedett le. Majd 1875-ben hazatért Magyaror­szágra. Hazatérése után azon­nal bekapcsolódik a hazai munkásmozgalomba. Érkezése pont a legjobb pil­lanatban történt. Ugyanis eb­ben az időben vették fel a ma­gyar szocialista munkásmozga­lom legjobbjai a magyar mun­kásság önálló szocialista párt­ja létrehozásának gondolatát. — Frankel, aki külföldön ala­pos marxista tudást szerzett, hamarosan a magyarországi munkásmozgalom élére került. Az ő irányításával kezdő­dik meg a magyar szocialista párt létrehozásának előkésztő munkája. Frankel és munka­társai első feladatuknak a magyaros zági munkásság szocialista nevelését, a marxizmus terjesztését tekin­tették. Munkája eredménye­képpen a magyar szocialista munkásmozgalom magyar és német nyelvű sajtója: A „Munkás Heti Krónika” és az „Arbeiter Wochen-Chronik” rövidesen magas színvonalú sajtóorgánummá, a szocialista propaganda és agitáció kiváló eszközévé vált. Ahhoz, hogy a létesítendő munkáspárt szilárdan a tudo­(1844-1896) mányos szocializmus alapján álljon, Frankel Leónak és a köré csoportosuló szervezett munkásoknak úrrá kellett len­niük a munkásmozgalmon be­lül jelentkező, a marxizmussal ellentétes eszmei áramlatok­kal. Az 1870-es évek végén két ilyen eszmei áramlat ütöt­te fel fejét Magyarországon. Első az úgynevezett betegse- gélyző pénztárak kispolgári opportunizmusa, amelyet az Általános Munkásegylet volt. vezetői képviseltek, második, a hol radikális, hol nacionalis­ta jelszavakkal fellépő frak­ció. amelynek Külföldi Viktor volt a vezetője. Ebben az időben a legkáro­sabb tevékenységet a Külföl­di-féle frakció fejtett ki, az­zal, hogy akadályozta az egy­séges internacionalista alapo­kon álló munkáspárt létreho­zását Frankel ezért főleg e frakció ellen harcolt. Ebben a harcban jött létre Frankel ve­zetésével 1878-ban a Nemvá­lasztók Pártja. Ennek a párt­nak tulajdonképpeni feladata széleskörű agitáció felhaszná­lásával az önálló munkáspárt létrehozása. A Nemválasztók Pártja ésa munkássajtó felvi- lágostó munkájának hamaro­san meglett az eredménye. A Külföldi-féle frakció elszige­telődött, s hívei, hogy létüket mentsék, elfogadták azt a szocialista programot, amelyet Frankel Leó az új munkáspárt számára kidolgozott. A mun­kásmozgalom egyesítése lehe­tővé tette a szocialista mun­káspárt létrehozását, amely 1880-ban, Magyarországi Álta­lános Munkáspárt néven ala­kult meg. Az alakuló kongresszus ál­tal elfogadott program, amely­nek kidolgozásában oroszlán- része volt Frankelnek, szocia­lista program volt, a végső célt a termelőeszközök köztu­lajdonba vételében jelölte meg. A párt megalakulását köve­tő néhány évben Frankel Leó magas színvonalú elméleti munkát fejtett ki, vezette a munkásosztály harcát a pol­gári demokratikus szabadság- jogokért. Frankel forradalmi harcát jól látta az uralkodó osztály is. Félelmében mindent meg­tett azért, hogy Frankéit el- hallgattassa. 1881-ben perbe­fogta és elítélte, hogy ezzel el­távolíthassa a munkásmozga­lom éléről. Frankel elítélé­sével nagy forradalmi vezető­jétől fosztotta meg a pártot, munkatársait pedig, akik kü­lönben is hajlamosak voltak a megalkuvásra, megfélemlítette, így az Általános Munkáspárt vezetésében — röviddel meg­alakulása után az opportunista irányzat kerekedett felül. — Frankel az 1881-es perben hozott ítélet letöltése után úgy látta, hogy a magyaror­szági viszonyok között lehetet­len továbbra eredményesen dol­goznia, ezért külföldre emig­rált, hogy ott tovább folytassa a harcot a munkásosztály ügyéért. Távozása után az Általános Munkáspárt egészséges fejlő­dése megakadt, a párt erejét belső harcok forgácsolták szét. p1 ran kel tevékenysége a 1 magyar munkásmozga­lom történetében kiemelkedő helyet foglal el. Halála után méltó megbecsülést csak a fel- szabadulás után kapott és kap. Szecskó Károly • • »■ m Oil EGRI VÖRÖS CSILLAG A gyűlölet áldozata EGRI BRÖDY Afrikában jártunk GYÖNGYÖSI PUSKIN Rómeó, Júlia és a sötétség GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Alázatosan jelentem HEVES Egy kislány keresi az édesapját PÉTERVASARA A rab madár FÜZESABONY A próba folytatódik 1961. MÁRCIUS 29., SZERDA: AUGUSZTA 215 évvel ezelőtt, 1746 márciusá­ban született FRANCISCO GOYA Y LUCIENTES spanyol festő. Első müvei a rokokó derűs szellemé­ben készült arcképek, később a függetlenségi háború és a Napó­leon elleni küzdelem jelenetei ihlették meg ecsetét (Puerta Del Sol melletti harc, Utcai harcosok agyonlövése, Háború borzalmai). Késői képeivel (Leány a korsóval, A köszörűs) az impresszionizmus előfutárjává lett. 135 évvel ezelőtt, 1826. március 29-én született WILHELM LIEB­KNECHT, a német munkásmozga­lom egyik vezető egyénisége. 1849-ben a badeni felkelés szervezője volt, majd emiatt hazájából menekülnie kellett. Emigrációban Marxszal és Engelsszel dolgo­zott együtt. 1869-ben visszatért Németországba, s a Szociáldemok­rata Munkáspárt egyik alapítója,, s a párt Vorwärts című lapjá­nak főszerkesztője lett. 135 évvel ezelőtt, 1826-ban e napon halt meg JOHANN HEN­RICH VOSS német költő, haladó gondolkodása a junkerek és a jobbágyrendszer ellen írt Idill-jeiből tűnik ki. Jelentősek a görög és latin irodalom remekeinek fordításai. 60 évvel ezelőtt, 1901-ben e napon született UUNO KAILAS finn költő. Lírai költeményeiben az emberi lét végzetszerüsége és a halál gondolatai foglalkoztatják. Alom és halál című köteté­ből Bán Aladár fordított. Grafomániósok öröme FRANCISCO GOYA A New York-i földalatti vil­lamoson sem ismeretlen az az utas-típus, alti előszeretettel firkálja össze a hirdetéseket, rajzol bajuszt a szép nők orra alá, vagy szemüveget a film­színésznek. A hirdető vállalatok most rájöttek, hogy az emberek raj­zolási vágyát is kamatoztatni lehet. Olyan plakátokat készí­tenek, amelyek egyenesen ar­ra a célra születtek, hogy „be­fejezzék” őket. Külön felhívás­sal fordulnak a közönséghez, hogy kedvükre rajzolják meg a plakáton szereplő személyek szemüvegét, bajuszát, stb. Néhány kérdés Csak helyeselni tudom, hogy az Elet és Tudomány legutóbbi számá­nak melléklete részletesen beszá­mol arról, ki talál­ta fel, hogyan fej­lődött a történelmi korszakokon ke­resztül és válto- — a sár­in ármint, madzagon és futunk vele, hogy felszáll- jon. Ha felszáll -* zott is, kány. amit tartunk sárkány, ha nem száll, akkor vacak papír — madza­gon. E kezdemé­nyezés ösztökélt arra, hogy ezúton adjam elő kérése­met, hogy néhány más, ehhez hason­ló és engem mód­felett érdeklő kér­désre is választ kaphassak. Kérdé­seim: Ki találta fel a spulnit?... ... az erdei nü­ni tinóra Egerben este 7 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK (Bianco-bérlet) Műkét és mi az? ... a tejfölt és miért? ...a bot másik végét és kinek? ... a rekamiét és minek? ...a fuszeklit és hogyan? ...az atombom­bát és mi a fészkes fenének? Több kérdésem momentán nincs, ha lesz, ismét je­lentkezem. (egri) Farkasok a havasokban Ausztria magas hegyeiben 1910 óta idén észlelnek elő­ször farkasokat. Egy népes fal­kát éppen szarvasvadászat köz­ben lőttek le. A síelők és téli kirándulók veszedelmes ellen­ségei valószínűleg a jugoszláv hegyekből vándoroltak át. BobkS) Gyufit! I<2C£3E&>. A Hazafias Népfront és a TIT megyei titkársága ma délután 5 órakor Egerben, a művelődési ház klubjában előadást rendez „A verseny és kereskedelem lehetőségei az aranyrubel megteremtésével” címmel. Az előadást Bácskai Tamás egyetemi docens tartja. — Tegnap tartotta meg a művészeti szakosztály megyei plenáris ülését. — Ma délután fél 3 órakor a TIT-klubban a biológiai, fél 5 órakor pedig a csillagászati szakosztály tart megyei plená­ris ülést, amelyen a megyé­ből meghívott szakosztályi ta­gok és Egerből valamennyi szakosztályi tag megjelenése kötelező. Az ülések napirend­jén szerepel: a megyei beszá­moló és a határozati javasla­tok előterjesztése és az új el­nökség megválasztása. A harmadik menetben az amerikai föléje kerekedik. Shellers fejére dobban az ő ökle, s mialatt veri, veri, veri, addig az amerikai üti állcsont­ját, orrát; amit szabadon ha­gyott, azután a füle tövére sújt az átkozott és azt is hagy­ja. Nincs semmi ötlete, semmi csele, már nem érdekli semmi. Finom fátyol telepedik a sze­mére és már nem is lát, csak csapkod. Az arénában rettentő a ha­lálos csönd, nem moccan sen­ki, mindenki dermedten figye­li őket. Csak az ő lihegésük haitik, mint két fújtató, prüsz­kölő masináé. Nem tudja azt sem, ki van előtte, csak a nyelvét érzi, amely előbb olyan száraz volt, de most valami meleg folyik rá. Vér. A gong csak most szólal meg. Tántorogva teszi meg a né­hány lépést a szorító sarkába a kis székig, és lehanyatlik. A tréner vizes kendőt bont rá és egész halkan suttogja. — Jól van, Usumbu. így kell. Egész derék nigger vagy. Egy ember a tömegből pedig feléje süvölti, s a nagy hang­orkánból ezt hallja meg csu­pán. — Büdös néger! „Lefeküd­tél!” Ezt a szót kapta el a füle és evvel a szóval megy a negye­dik menetbe. ö kezd, s üti az orrát, a fü­lét, a szemét, a fogát, hatal­mas lendülettel, mintegy ellen­súlyozni akarván azt a szót. De Shellers nem hagyja magát, bár kissé fáradtnak látszik. Emelten az alsó bordák közé sújt. Kerülgetik egymást, és összeakaszkodnak, egymás há­tát verik. A bíró szétválasztja őket. Usumbu agya kinyílik. Érti most már, miről van szó. Per­sze, hogy érti. Hát ezért jár­káltak a városban egész nap felettesei. Hogy megrakják kis pénzzel ellenfelét, s mikor ő veszít, magas téteket kapja­nak. Ezért kell hát veszteni! Mert spekulálnak! őrá. Aztán mi lesz? A felháborodott ezrek, akik elvesztik a pénzüket, őrá ro­hannak. — Büdös néger! Büdös né­ger! Büdös néger! — ordítják és őneki vége. A gong a menet végét jelzi. A tréner dühöngve hajol hozzá és szidja. — Te marha, te őrült, miért mentél úgy neki. Ha kiütöd, véged van, elzavarlak, te osto­ba nigger; Vigyázz, mert ezt megkeserülöd. — Beszél, be­szél, suttogva hadarja, szidja mocskolja. — Feküdj le. Engedj ki há­rom fogadat. — Ezzel a szisze­gő paranccsal küldi újból vissza. De ő most már megvesze­kedett. Ádáz dühvei ront el­lenfelére, mert nem csupán sa­ját magáról van most szó, ha­nem fajáról, erről a mocskos niggerről, kicsúfolt afrikairól, akit idelöknek az aréna po­rondjára, akivel mindent lehet csináltatni, aki mindig csak a parancsra ütjiet, ám ha azt diktálják, akkor hagyja ott a fogát. Ha küldik, oda megy, mert néger, mert fekete a bő­re, valahol Afrikába, a sötét zugban összeszedett söpredék, akikkel mindent, de mindent végre lehet hajtatni, úgy, hogy abból soha, sem neki, sem fa­jának haszna nem származhat. Üti, Shellerst, okosan, meg­fontoltan támad és hatalmas izmai újból és újból támadás­ba lendülnek. Az amerikai szorul hátra, fél lépést, még egy fél, no, még egy fél, már ott van újból a kötél mellett, dagad kifelé a kötél, ő üti, vágja. Shellers vére elered, a néger most nem ellenfelét lát­ja benne, nem egy embert, ha­nem azt a fajt, akit nem sza­bad ütni, kitől ki kell, ki kell kapni, de csak azért se!... A gong keményen kondul... A tömeg üvölt, mint egy bir­kacsorda, sapkák, kalapok re­pülnek a levegőbe, de Usumbu megvetően köp ki, szájából vér habzik elő, és most nem tiszta a szemefehérje, hanem vörös, véreres és öklét rázza a feléje hadonászókra. Amazok azt hi­szik üdvözli őket, s még job­ban ordítanak. A tréner toporzékol. A nagy ordításban hangosabban be­szélhet, és Usumbu fülébe ha­jolva kiabál vele. — Mit parancsoltam neked? mi?! Ha nem engedelmeskedsz, széttaposlak, te rongy! Usumbu ránéz a fehér úrra, erre a hústömegre, aki vörös arccal ordít rá. Fekete arcán diadal jelenik meg, mosolya még jobban szétterül, s elővil­lannak fégai. — Te taposol szét, uram? Te? Majd én téged! Szitkokkal kénytelen újra a ringbe engedni Leeds, a tréner. Fejjel ront újból Shellers gyomrának s karjai, ezek a hosszú, vastag karok úgy dol­goznak, hogy csupán elmosó­dó körvonalakat látnak a né­zők, akikben elhűl a vér s dermedten nézik ezt a pontos, hidegvérrel és mégis olyan gyűlölettel dolgozó feketét. S ő, minden erejét, ügyessé­gét, akaratát beleadja a harc­ba. Mert már harc! Nem já­ték! Irtózatos nagy harc a fe­hér és feketék között, amely közül az egyik világosodó ön­tudatában, a másik a pénzért, a dicsőségért harcol. Usumbut már nem érdekli a hírnév, az újságok fekete betűi, a fotóri­porterek gépei, most már csak egy, egyetlen pont van előtte: a fekete Afrika, s szűkebb ha­zája: Kongó, s a szánalmasan eltiport emberek hada, akiket ezek a fehér urak, a pénz imá­dói tettek szolgáikká. Azok közül való ő is, aki eddig te­hetetlenül engedelmeskedett fehér urá­nak, akinek a pénz a vagyon a fon­tos, s akinek ő csak eszköz volt. S ezek a pénzüket do­bálok az ő éle­tére, az ő éle­tükre törnek! Nem! Nem engedi! Egy szabályos horog balról Shellers álló­nak, az ellenfél felemelkedik a levegőbe, majd elzuhan a po­rondon, a kötél mellett... A bíró szá­mol. — Egy... kettő ... há­rom ... öt... nyolc... kilenc ... Az ellenfél nem kel fel. A bíró Usumbu karját föl­emeli. A tréner a haját t^pi, káromkodik. Usumbu, Afrika fekete fia ott áll, arca nagyon fáradt és szomorú. (Vége.) hal...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom