Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

IMI. március 26., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 Az agitációs munka új vonásai A sikerek titka bgercsehiben Az egercsehi bányának az idén 25 száza­lékkal több szenet kell termelnie, mint 1959- ben, méghozzá változatlan létszámmal. To­vábbi eredményeket kell elérni a tisztánter- meiésben, a szén termelési költségeinek csök­kentésben. Tovább kell szilárdítani a munka­fegyelmet és egy sor műszaki fejlesztési fel­adatot kell megoldani. Ez a felsorolás nem teljes, de talán némi képet ad az idei félada­tokról. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb követelmé­nyeknek csak szervezettebb, célratörőbb ve­zetéssel, a munkások, műszaki- és gazdasági vezetők összefogásával tudnak eleget tenni. De hogyan, mint lehet ezt megvalósítani? Mi az a döntő láncszem, amelyet meg kell ra­gadni, hogy előre vigyék a termelés ügyét? Az egercsehi bánya párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetői úgy gondolták, hogy első­sorban mélyíteni, alapvetően javítani kell az üzemi agitációs munkát. A párt alapszerveze­teire és ezen belül a bányaüzem körzeteiben dolgozó kommunistákra alapozták az agitáci- os munkát. Alapvető feladatnak tekintik, hogy a körzetek párttagjait rendszeresen tá­jékoztassák az üzem, vagy üzemrész tervfol- adatairól. Egyszerű szavakkal, nyíltan meg­mondják a problémákat. A párttagok és a legjobb dolgozók segítségét kérik. Így tör­tént ez a közelmúltban is. A IX. ereszkei körzet a széngyalunál bekövetkezett problé­mák miatt nem tudta tervét teljesíteni. A X- es ereszkei front párttagjai és öntudatos dol­gozói megértették, hogy most nekik kell „csa­tasorba” állni. Januárban és februárban át­lagosan 134 százalékra teljesítették tervüket és derék helytállásukkal 20—25 vagonnal csökkentették az üzem lemaradását. Egercsehiben az üzemi agitáció már ta­valy is, de jelenleg is, elsősorban a termelé­kenységre irányult. Elő valósággá kellett tenni, hogy a termelés növelését kétharmad részben a termelékenység növelésésvel, tehát létszámemelés nélkül kell megoldani. A ter­melékenység ilyen nagymértékű emelése el­képzelhetetlen a dolgozók aktív segítsége nél­kül. Milyen eredménye volt az üzemi agitá- ciónak, hogyan reagáltak rá a bányászok? Ezt a tények megmásíthatatlan adataival, a fel­színre küldött szén mennyiségével lehet leg­inkább lemérni. A bánya vezetősége 1960-ban ezer tonna tervtúlteljesítést vállalt. A bányá­szok 10 592 tonna szenet adtak terven felül. 1959-ben egy ipari munkásra 72 073 forint termelési érték jutott, 1960-ban pedig 75 096 forint. „Hiába termelsz többet, úgysem lesz na­gyobb a kereset” — suttogta egy-két demagóg. Ezekkel szemben adminisztratív eszközökkel is felléphetett volna a pártszervezet, egysze­rűen elkergethette volna a bújtogatókat. De nem ezt tette. Céltudatos és szívós agitációt folytatott a termelékenység és az életszínvo­nal közvetlen összefüggéseiről. Nem általá­nosságban, elvont gazdaságpolitikai érvekkel bizonyították az igazságot, hanem az üzem életéből vett, bárki által ellenőrizhető szám­adatokkal. Az üzem 105,1 százalékra teljesí­tette termelési tervét és ennek megfelelően a tervezettnél 1 331 000 forinttal több munka­bért fizettek ki a bányászoknak. 1959-hez vi­szonyítva tavaly átlagosan 1022 forinttal nö­vekedett az egercsehi munkások keresete. Az előző évi 13 nap nyereségrészesedés helyett az idén 16 napi bérnek megfelelő nyereség­részesedésre számítanak. Tehát bárki a saját sorsán, a saját borítékján lemérheti, hogy a termelékenység és az életszínvonal között igenis közvetlen és szükségszerű összefüggés van. Nyilvánvalóan nem számíthat nyereségré­szesedésre és több munkabérre az, aki fegyel­mezetlen, igazolatlanul és indokolatlanul tá­vol marad a munkahelyről. Nemcsak önma­gának, de a népgazdaságnak is tetemes kárt okoz a termelésből kimaradozó munkás. Az agitációs munka egyik fontos, súlyponti ^ér­dese a munkafegyelem megszilárdítása. Éger- csehiben mindig kellő szigorral lépnek fel a fegyelmezetlen munkavállalókkal szemben, de nem mondanak le a példamutatás nevelő hatásáról sém. Elsősorban a párttagokat győz­ték meg és alapvető erkölcsi kötelességnek nyilvánították a munkában való pontos meg­jelenést. Az elmúlt esztendőben mindössze két párttag hiányzott igazolatlanul. De a töb­bi dolgozó előtt is hasznos és eredményes volt az agitáció, a példamutatás, hiszen 1959- ben 767 műszak esett ki igazolatlan hiányzás miatt, 1960-ban pedig csak 368 műszak. Lehet és kell is szervezni, irányítani a munka versenyt. De átütő, tartós sikerre csak a munkások alulróljövő kezdeményezésének kibontakozásával számíthatunk. Ezt a tényt soha, egyetlen pillanatra sem szabad szem elől téveszteni. A munkások versenyvállalá­sának műszaki-szervezési intézkedésekkel va­ló támogatása, a verseny nyilvánossága nem kampányfeladat, hanem az üzemi agitáció ál­landó és elsőrendű feladata. Az üzemi agitá­ció hatékonyságát bizonyítja, hogy Egercse­hiben ma a dolgozók több mint 40 százaléka versenyben áll. Ebben a tényben a vezetők garanciát látnak árra, hogy az ötéves terv első évi feladatait Egercsehi és Szarvaskő teljesíteni fogja. Tíz brigád indult a szocialis­ta munkaversenyben és öt brigád, összesen 40 fő nyerte el a kitüntető szocialista brigád címet. Az emberek tudatának átformálását, a munkaköri kötelességen messze túlmenő helytállást bizonyítja az a tény, hogy az el­múlt évi jó munka alapján 170-en nyerték el a kiváló dolgozó és a szakma kiváló dolgo­zója címet. Egy fabatkát sem ér az a műszaki fejlesz­tési terv, amelyet a központi irodán egy-két ember állított össze, aztán a titkos iratok közé jól elrejtették, a dolgozókkal nem vi­tatták meg, nem kérték véleményüket és se­gítségüket. A műszaki dolgozókat és a mun­kásokat arra kell biztatni, hogy a műszaki fejlesztési tervben körvonalazott legfonto­sabb feladatokra irányítsák újítási tevékeny­ségüket. A Politikai Bizottság szeptemberi határo­zatának végrehajtása nem egyszerű gazdasági feladat. Széleskörű politikai felvilágosító munkának kell megelőznie. A ... mérések, a megfigyelések adatait szinte nap mint nap kell ismertetni a frontokon, a körzetekben. Ezért a legteljesebb mértékben helyeselnünk kell az egercsehi bánya vezetőinek kezdemé­nyezését, hogy az agitációs munka megjaví­tására az üzemvezetők és osztályvezetők be­vonásával agitációs bizottságot hoztak létre. Az üzemi agitációban nem elégszenek meg az eddigi formákkal, hanem fokozott jelentősé­get tulajdonítanak az írásbeli és a szemlélte­tő agitációnak is. Gazdaságpolitikai, szakmai előadások sorozatával, munkásakadémiákkal. Mindezekből világosan kitűnik , hogy a termelés és az üzemi agitáció, a politikai és a szakmai képzés egymástól elválaszthata'lan. A módszerek egyik-másika sem új, de követ­kezetesen, célratörően élnek vele. Ez a sike­rek titka. De ez nyílt titok, megyénk bármely üzemében élhetnek és éljenek is vele. Dr. Fazekas László Élüxemavató ünnepségek ­A Parádsasvári Üveggyár tegnap délután 6 órakor tar­totta élüzemavató ünnepségét. Eger Állomási, dolgozói még csak most készülődnek a nagy napra. A vasutas szakszerve­zet székházában március 29-én, délután négy órakor kezdik áz ünnepséget. A siker, az elismerés felvi­dítja a munkásszíveket, meg­elégedett, jó hangulatban be­szélgetnek az emberek és az ünnepi ruhákon fényesen csil­lognak az új kitüntetések: ki­váló dolgozó, a szakma kiváló dolgozója. Hosszú hónapokon és éve­ken át együtt dolgoztak az emberek, most együtt ünnepel­nek, s együtt örülnek a siker­nek. A közös munka öröme megsokszorozza az erőt, s új feladatokra, merészebb célok megvalósítására ösztönöz. .4 zöldségtermesztés is fokozta a jövedelmet Apcon Jól jövedelmezett az elmúlt évben az apci Béke Termelő- szövetkezetnek a sárgarépa termelése. Tíz katasztrális hol­don termeltek sárgarépát, s erről 7 vagon termés átadásá­ra kötöttek szerződést a MÉK- kel. A szerződtető vállalat azonban a jó termés következ­tében 25 vagon sárgarépát vett át a leszerződött 10 hold föld­ről. A tavalyi jó tapasztalat alapján a termelőszövetkezet az idén is leszerződött 10 hold sárgarépa termesztésére, s a jó termés biztosítására a talajt már gondosan elő is készítet­ték. Vasárnapi jegyzetek Kedves, ismeretlen asszonyom, engedje meg, hogy a nagy nyilvánosság előtt fejtsem ki pedagógiai munkássá­gom, melynek keretében megtanítanám önt egy kétség­kívül bonyolult, sajátos, nehezen artikulálható magyar szóra, amelynek tanítását ugyan már kétéves korban elkezdik, de mire felnövekszik a gyermek, úgy látszik — tisztelet a sok kivételnek — elfelejti. Minden bizonnyal ön is elfelejtette ezt a szót, s most kötelességemnek érzem, hogy megtanít­sam erre. Feledékenységére akkor döbbentem rá, amikor már vagy tizedszer találkoztam önnel — lehét, hogy mind a tízszer más „Ön” volt! — és én mind a tízszer, férfihoz illően, kö­telességemet teljesítve, természetszerűleg előre engedtem Önt az ajtón. Tettem ezt azért, mert így néveltek, mert tu­dom, ml az udvariasság és becsületszavamra nem azért, mert asszonyon, Önt, karcsú bokával áldotta meg a ter­mészet felelőse. És csodák csodája, Ön mind a tíz esetben úgy vonult ki előttem, mint Erzsébet angol királynő: né­mán, jóformán észre sem véve „alattvalói hűségemét”, szóra sem nyitva korall ajkait, hogy legalább elsuttogja, elre- begjé azt a bűvös szót, amelyet úgy áhítoztam, vártam, lestem, hogy: köszönöm. Márminthogy: KÖSZÖNÖM! Tudom, nehéz ez a szó, sok benne a mássalhangzó, s unalmasan egyformák a magánhangzók. Azt is tudom, hogy nem egyforma erővel ejtik az emberek a szavakat, s éppen ezért, amikor ötödször se hallottam egy mukkot se, még mindig azt hittem, megköszönték udvariasságomat, csak a fülem rossz, öregszem, s ilyenkor, hiába, romlik már az ember hallása. Elmentem hát a fülgyógyászhoz, aki megnyugtatott, fü­lemet a nyúl megirigyelhetné — a szemész, hogy tekin­tetem élessége vetekszik a saséval, az illemtanárhoz, aki megnyugtatott, hogy emlékezetem kifogástalan, mert tény­leg nemcsak az illik, hogy é n, de az is, hogy ö n udva­rias legyen. Már mint nekem, férfinak, kötelességem önt előreengedni az ajtón, s önnek, mint nőnek, legalábbis illik — megköszönni ezt. Kedves asszonyom, olyan szerény és kisigényű va­gyok, oly kevéssel beérem — tegyen bodoggá. Ó, nem mo­solyát kérem, nem is titkos kézfogását, nem randevút és mély érzéseket kérek és várok én, csak annyit, hogy kö­szönöm. Köszönje meg udvariasságomat, az egymás mellett élés íratlan, de jóleső szabályai szerint, - tegye értelmessé és tartalmassá az előrebocsátás mechanizmusát, kerekítse ajkát erre a kétségkívül nehéz szóra: Köszönöm... Előre köszönöm! Gyurkó Géza A hatvani állomás elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Elnökségének vörös vándorzászlaját Á hatvani állomás dolgozói elnyerték a „Minisztertanács és a SZOT Elnökségének vörös vándorzászlaját.” A dolgozók és a vezetők fá­radságos munkáját siker ko­ronázta. A jó munka titka az volt, hogy az állomás párt- és szakszervezete, a szakszolgálat vezetői és dolgozói a párt- és a kormányhatározatoknak végre­hajtását, a gazdaságos terme­lést. a tervek teljesítését, az önköltségcsökkentést, a szocia­lizmus építésének meggyorsí­tását állították megoldandó feladatként mindennapi mun­kájuk végzésénél. A gazdaságos termelést nagyban elősegítette a párt 1959 márciusi határozata, melynek alapján állomásukon is kongresszusi versenyt indí­tottak, a pártszervezet, szak- szervezet és szakszolgálati ve­zetők irányításával, a dolgo­zók munka- és versenylendü­letével már 1959. év mindkét félévében az élüzem célkitűzé­sét túlszárnyalták, az évi ter­vüket 102,9 százalékos ered­ménnyel zárták. A kongresszusi versenyleri- dület nem állt meg egy pilla­natra sem. A szakszervezeti bizottság 1960. évre éves ver­senyt szervezett. Intézkedési tervet készítettek és célul tűz­ték ki, hogy az 1960. évben él­üzem szint felett teljesítik ter­vüket. A célkitűzések valóra vál­tak, mert 1960. I. félévi terv­teljesítés átlaga 103,59 száza­lék, a II. félév átlaga 102,75 százalék. Az egész évet 103,17 százalékos tervteljesítéssel zár­ták. Az 1960. évi tervek teljesíté­sét elősegítette az igazgatósági célkitűzések, többek között az őszi forgalmi célkitűzés, amely­ből a forgalmi dolgozók győz­tesként kerültek ki. Az első helyezést érték el és ezért 30 000 forint pénzjutalomban részesültek. A gazdaságos termeléshez, a tervek túlteljesítéséhez hozzá­járult, hogy 1960. év elején az állomáson beindult a szocialis­ta munkaverseny, amelyben 27 brigád 135 fővel vett részt, és versenyzett a szocialista bri­gád cím elnyeréséért Ennek eredményeképpen két brigád „Szocialista brigád” címet ok­levéllel, egy brigád a „Szocia­lista brigád” címet nyerte el. A műszakok egymás közti versenyében 1960. év II. fél­évében a harmadik műszak, Gólya Sándor elvtárs irányítá­sával került ki győztesként 104,8 százalékos, az egyes mű­szak Várhegyi Ferenc forgalmi szolgálattevő irányításával 103.6 százalékos, a második műszak Juhász Lajos forgalmi szolgálattevő irányításával 102.7 százalékos tervteljesítést ért el. 1960. évben 105 dolgozó ré­szesült „kiváló dolgozó” okle­vél, vagy „kiváló dolgozó” jel­vény kitüntetésben, és ezzel együtt 81 000 forint került szét­osztásra. Az élüzemünnepségen 24 dolgozó kap „kiváló dolgozó” oklevelet, vagy „kiváló dolgo­zó” jelvényt. Az állomás 1957 II. félévtől kezdve minden félév tervidő­szakában élüzem célkitűzés fe­lett teljesítette tervét, öt eset­ben vezérigazgatói, egy eset­ben élüzem kitüntetésben ré­szesült. Az állomás először 1954. év­ben nyerte el a Miniszterta­nács és a SZOT Elnöksége vö­rös vándorzászlaját. A dolgozók termelési tanács­kozáson vitatták meg az 1961. évi feladatokat, határozatot hoztak, hogy a kiadott tervszá­mokat az intézkedési terv alapján túlteljesítik. Az állomás vezetősége és dolgozói bíznak abban, hogy a termelési tanácskozáson hozott határozatokat megvalósítják és a termelési terveket most az élüzem célkitűzése felett fog­ják teljesíteni. Révész József lőle. Igaz, a szövetkezet elnö­ke, de a vezetőség valameny- nyi tagja is, minden támoga­tást megad, hogy minél na­gyobb és szebb eredményeket tudjanak elérni a kertészeti dolgozók. Tény az is, hogy Gyöngyös- orosziban befejezték a 300 hold szőlő metszését, és teljes erő­vel hozzáfogtak a szőlő első kapálásához, a nyitáshoz. Elsőrendű feladatuknak te­kintik ebben az évben is a kö­zös vagyon gyarapítását. Vesz­nek szőlőművelő traktort, hor­dókat a pincébe, motoros per­metezőt, fürgemozgású kerti traktort, szuperzetort, az ön* tözéshez TLM gépcsooortot. és nem utolsó sorban GAZ—51-es terepjáró gépkocsit, több mint félmillió forintért. NAGY TERVEK EZEK. Megvalósításuk jelentős ki­adással jár. Bíznak azonban munkájuk eredményességében. Építenek egy 1500 mázsás ku- koricagórét saját erőből és felnevelnek 8 ezer baromfit, aminek érkezését már a közeli napokban várják. — Amit az egyik évben ki­adunk a jobb zsebünkből — mondta az egyik szövetkezeti tag találóan. — az a következő esztendőkben háromszorosan, vagy még ennél is többszörö­sen visszatérül bal zsebünkbe. Ezért érdemes lelkiismeretesen dolgozni, ezért érdemes a kö­zös vagyont gyarapítani. Első­sorban mi magunk járunk jól vele. Ezt bizonyítja az elmúlt egy év is. Fazekas István őre lép tét is, hiszen egész évben be­csülettel eljártak dolgozni a tsz-be es szépen is kerestek. Ez volt a múlt... ez volt az elmúlt év eredménye, amely megszámlálhatatlan tapaszta­latot, példát nyújtott a jövőre nézve, az idei feladatok elvég­zéséhez. S ez az egy év is elég volt ahhoz, hogy a szövetkezet második esztendejét az előző év jó és rossz tapasztalatait figyelembe véve, a legjobban kezdje el. A szövetkezet veze­tősége az idén idejében elké­szítette a terveket, hiszen terv nélkül nem tudnak biztosan előrelépni. A szövetkezet tag­jai már megkezdték a 96 férő­helyes istálló építését, de emellett a kertészetben is ja­vában folyik a munka, a pa­lánták nevelése, gondozása, ültetése. Húsvétra fejessalátát vihetnek a piacra. — így fo­gadták meg a kerészeti dolgo­zók, s aki manapság megfi­gyelte az oroszi szövetkezet sa­látáit, nem kételkedik a dolgo­zók elhatározásának megvaló­sulásában. A fejessaláták szé­pen fejlődnek. Ez annál is ér­dekesebb, mivel az orosziak- nak nincs üvegházuk, csupán egyszerű melegágyuk, és még­is vállalták a feladatot. Maga az elnök kételkedett a saláták ilyenarányú növekedésében, — fogadtak a főkertésszel — s amint látni, ezt a fogadást a kertész nyeri meg, a közös pe­dig nagy' hasznot lát majd be­yősoroszi el vették részüket a munkából. A mezőgazdasági munkák elvég­zése mellett gondoltak a fiatal szövetkezet vagyonának gya­rapítására is. Saját erőből 396 ezer forintot ruháztak be egy év alatt, s mi több 563 800 forintról 1 millió 97 ezer fo­rintra emelték egy év alatt a szövetkezet fel nem osztható, közös vagyonát. 651 ezer fo­rint értékben új pincét vág­tak, ami a múlt év őszén ké­szült el és 1500 hektó bor bef ő* gadására alkalmas. Ha azon­ban betonhordókat építenek be a pincébe, akkor jelentősen megnövelhetik befogadóképes­ségét, ezért azt tervezik, hogy pénztárcájukhoz mérten, mi­előbb megoldják ezt a problé­mát is. A TERMELŐSZÖVETKE­ZET jelenlegi vagyona meg­haladja a 4 millió 956 ezer fo­rintot. S ez ugyancsak jelentős összeg, ha tudomásul vesszük, hogy a zárszámadás napján; 1961. január 21-én a tagok kö­zött kiosztottak 2 millió 984 ezer 164 forint munkaegység részesedést. Egy munkaegység­re 50 forint 12 fillér jutott, ami Zimány Kálmán szövetke­zeti tag esetében több mint 36 ezer forirít évi jövedelemnek felelt meg. Zimány Kálmán az elmúlt évben 720 munkaegy­séget teljesített. De ez csak egy példa. Felsorolhatnánk azonban Szemec Elek, Szőke Gábor, Berzsenyi Béla kerese­Gyöngi BIZONYSÁGUL elmond egy példát. Az ő termelőszö­vetkezetük 1951. február 24-én alakult, de igazi nagy szövet­kezet csak a múlt év február­jában lett, amikoris 311 tag­gal kezdték meg a munkát. Mindjárt az első évben létre­hozták a kertészetet, ahol Er­dei András főkertész vezetésé­vel 20 nő 200 százalékra telje­sítette tervét, ami máskülön­ben azt jelenti, hogy a gyön- gyösoroszi dimbes-dombos, he­gyes vidéken a kertészet meg­duplázta a szövetkezeti tagok évelejei elképzelését. — No, azért nemcsak a ker­tészet hozott szép summát az év végére, hanem az állattar­tás és a növénytermesztés, a szőlő is — magyarázza Tóth B.udolf főagronómus tárgyila­gosan, amikor az elmúlt év eredményeiről beszélgetünk. — Az emberek, a szövetke­zet tagjai, nagy szorgalommal láttak a munkák elvégzéséhez. Aratáskor például néhány nap alatt levágták a kalászosokat és a szüretkor is elég volt, hogy a községi hangszóró be­mondja, melyik brigád melyik- dűlőbe menjen dolgozni, s másnap valamennyien ott vol­tak. szüreteltek, dacoltak a múlt évi rossz időjárással. Való igaz, a gyöngyösoroszi Február 24. Termelőszövetke­zet tagjai az elmúlt évben lel­kiismeretesen, becsülettel ki­RÉGI ELBESZÉLÉSEKBEN úgy örökítették meg Gyön­gyösoroszi községet az öregek, hogy a falu a vén Mátra déli lejtőjén, két hegy közé tele­pült, és úgy el van. rejtve az emberi szem elől. hogy aki egyszer kijön belőle, oda soha vissza nem talál. Ami a földrajzi megfogal­mazást illeti, ma is időtálló az öregek beszéde, de manapság az elrejtés már nem fedi a va­lóságot. Igaz ugyan, hogy a falut közelről enyhébb emel­kedésű dombok, távolabbról pedig magas hegyek övezik, s a szél elzúg magasan a falu felett, de a napsugár, a tavaszi fények hordozója utat talál a hosszú földszintes, egy utcasor épült a község házaihoz. S ott, ahol ma süt a nap, különösebb baj nem lehet az élettel, fő­leg akkor nem, ha közel van a város és gyakran közleked­nek az autóbuszok, taxik és motorkerékpárok... — Ez a valóság — helyesel mosolyogva Molnár Lajos bá­csi is, a gyöngyösoroszi Feb­ruár 24. Termelőszövetkezet könyvelője, aki túl a félévszá­zadon életével, maga előtt lát­ta fejlődni a falut. — Nincs itt senkinek se pa­nasza a község ellen — folytat­ja tovább — talaja a legjob­bak egyike, amely a szőlő ter­melésére kiválóan alkalmas, mi több, az utóbbi egy évben az is bebizonyosodott, hogy a kertészek is nagy eredménye­ket tudnak elérni a gyöngyös­oroszi határban, ha akaratuk párosul a tudással.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom