Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-24 / 71. szám

1991. március 24.. péntek NBPÜJSAO 5 ff » • hogy megtalálják helyüket a szocialista társadalomban “ * ... összegezve a vizsgálat eredményét, megállapítjuk, hogy a kisiparosoknál foglal­koztatott tanulókkal többet kell törődniük a tanácsi moz­galmi szerveknek ... Szükség van arra, hogy ezek a fiatalok is megállják helyüket a szo­cialista társadalomban...” — írják a helyiiparban foglalkoz­tatott ipari tanulók helyzetét, képzését felülvizsgáló — a HVDSZ, az Eger Városi KISZ- bizottság, az MTH Intézet, a megyei tanács és a városi KIOSZ képviselőiből álló — brigád jelentésének szerzői. Hogyan, hát ezeknek a fia­taloknak még ezután kell be- illeszkedniők a szocialista tár­sadalomba? Hát eddig hol ék- tek? Még az idősebb korosztá­lyok is megelőzték őket? őket, akik már az új világban szü­lettek? A probléma — kissé köze­lebbről nézve — nem ilyen egyszerű. Az ipari tanulók most is a szocialista társada­lomban élnek, de most „csak” élnek. Még nem termelnek. És ez a társadalom más követel­ményeket támaszt velük szemben, most, mikor tanul­nak, és más követelményekkel lép fel egy-két év múlva, mi­kor szakmunkások lesznek, és részt vesznek a rendszeres termelő munkában. Most az a feladatuk, hogy el­sajátítsák a szakmát, felké­szüljenek az alkotó munkára. Felkészüljenek arra, hogy szakmunkásként bekerülve a gyárba, szövetkezetbe. — nagy­üzembe — kivegyék részüket a kollektív termelésből. És ez a probléma. A felké­szülés, a szakmai és politikai felkészülés. Az MTH Intézet oktatói és vezetői tanúsítják, hogy a kis­ipari tanulók felkészültsége, tudása alatta marad a nagy­üzemben nevelődő, ott dolgozó tanúlókénál. A különbség szembetűnő és ezt nem lehet egyszerűen azzal magyarázni, hogy az a gyár, a nagyipari környezet eredménye. Kétség­telen, hogy ennek is köze van hozzá, de nem ez a döntő. A különbségnek az a „titka”, hogy a nagyüzemek másként nézik a tanulóképzést, mint a magán-kisiparosok. Többet foglalkoznak a tanulóval és — annak ellenére, hogy a nagy­üzemben nagyobbfokú a spe­cializálódás, — ott a mesterek­nek arra is van gondjuk, Jiogy a „jelölt” sokoldalú képzettsé­get szerezzen, és a rosszul fel­fogott gazdasági érdekek, álta­lában. nem akadályozzák, hogy a tanuló elérje a tanmenete szerint megkövetelt munkafo­lyamatokban, fogásokban való jártasságot. A nagyüzemben a tanuló akkor sem végzi hónapokon át ugyanazt a munkát, ha tegyük fel egy brigád, vagy egy üzemegység huzamosabb ideig foglalkozik egyféle gyártmány előállításával. Ez nem okoz nehézséget, mert addig a ta­nuló esetleg más üzemrészbe megy — ezzel is tágul látóköre. És a nagyüzemekben a tanuló­felelősök tisztában vannak az­zal, hogy mit követelnek a szakmunkásoktól az életben, de azt is tudják, pontosan tudják, hogy' mit kémek szá­mon tőlük az iskolában. Ép­pen ezért gondoskodni tudnak arról, hogy felkészítsék őket — ezeknek a követelményeknek megfelelően. A nagyüzemekben korszerű tanulóképzés folyik. Éppen azért, itt jobban felkészítik a fiatalokat arra, hogy felszaba­dulván „megtalálják helyüket a szocialista társadalomban.” És a gyár légköre is jobb is­kola a fiataloknak. Politikai szempontból is. Nyilvánvaló, hogy egy szocialista nagyüzem embernevelő hatása jobban érvényesül, mint egy kis mű­helyé — ha a kis műhelynek egyáltalán van ilyen hatása.. Magánkisiparosok műhelyé­ben, környezetében különböző, általában kispolgári hatások érik őket, s „nem politizálok” felfogás alakul ki bennük — éppen a tanítómesterek befo­lyása eredményeképpen. Mi a teendő? Vonjuk meg a kisiparosoktól a tanulótartás jogát, vagy „parancsoljuk meg” az idős mesteremberek­nek, hogy máról-holnapra vál­toztassák meg világnézetüket és aszerint neveljék a tanuló­kat? Egyik sem helyes, egyiket sem lehet. Azt hiszem a legfontosabb feladat az, hogy a tanítómes­terek is megismerkedjenek a szakma korszerű követelmé­nyeivel. Ha tanulót tártnak, tartsanak lépést a szakma fej­lődésével és vegyék maguknak azt a fáradságot, hogy afelől is tájékozódjanak, mit kémek számon „inasaik”-tól az MTH Intézetben. Mert ott osztályoz­zák őket. • A KIOSZ pedig éljen jogá­val, és ha rendellenességeket tapasztal, lépjen fel — a mes­terrel szemben is. De a KISZÖV-nek is van né­hány tennivalója ebben a te­kintetben — a „saját portáján”, a ktsz-ekben. Mert neki kell felelősségre vonni az olyan ktsz részlegvezetőt, aki kerek­perec kijelenti, hogy nem haj­landó átadni a tanulóknak a „szakmai titkokat”, mondván, hogy az „ő taníttatására súlyos pénzeket adtak a szülei." S a társadalmi szervek? Ipari tanulók ügyében a KISZ és a szakszervezet az il­letékes. Az ifjúsági szövetség fokozottabban fordítson gon­dot ezeknek a fiataloknak a fejlődésére, politikai képzésé­re. Kötelessége, hogy felvegye a harcot a negatív hatások el­len, melyek a tanulókat érik. A szakszervezet pedig, együttműködve az MTH Inté­zettel és a szülőkkel, tegyen meg mindent, hogy a jövő szakmunkásai munkaidő utáni szabadidejüket tartalmas szó­rakozásra, tanulásra használ­ják fel, és már most megte­gyék az első lépéseket afelé, hogy majdan „megtalálják helyüket a szocialista társada­lomban”. Ahol „nem boldogul más, csak aki dolgozik, aki mun­kás.” — Aki jól dolgozik, aki jó munkás. Krajczár Imre Korszerűsítik a káli vasútállomást Több millió forint értékben korszerűsítési és felújítási munkálatokat végeznek ebben az évben a káli vasútállomá­son. Az első vágány átépítésé­nek határideje március 20-a volt. Felszabadulásunk tiszte­letére azonban vállalták a szo­cialista brigádok, hogy napok­kal előbb átadják a forgalom­nak az első vágányt. Március 15-én 18 órakor már át is ha­ladt az első vonat az új vá­gánypáron. Most a második vágány korszerűsítésén fára­doznak a pályamunkátok. A szocialista brigádok vállalást tettek, hogy május elseje tisz­teletére határidőn belül átad­ják a forgalomnak a második vágánypárt... « Hét brigád 140 embere dol­gozik itt. A brigádok verseny­ben állnak egymással. E ne­mes vetélkedés jelenlegi állá­sa a következő: 1. Várkonyi István, 2. Caál József, 3. Osz- lánczky Sándor brigádja. J anuár volt, hó nélküli napok, de kemény hír deggel. Több százan gyülekez­tünk az egri II-es körzet párt- iielyiségében: lakatosárugyári munkások, hivatali dolgozók, innen rajzottunk szét a Mak- Lári hóstya házaiba. Ketten- hárman indultak egy-egy gaz­dához a szervezők. Volt ahol zárt kapuk, zárt ajtók fogad­tak bennünket, bespalettázott, sötétített ablakok. A nyitott ajtók mögött sem találkoztunk mindenütt vendégmarasztaló Barátsággal, kedvességgel. Ez többnyire érthető volt. Évszá­zadok óta apáik földjét, gaz­dálkodási módját vették át a Eiúk, s ez öröklődött generá­lóról generációra. Az embe­rekbe belerögződött a föld szeretete, amely a holdak sza­porodásával gőggé érlelődött, •capzsiságba fordult, sőt: csú­nya önzéssé fajult. Sok vér is apadt a földhöz. Az emberek jlni tudtak és öltek is — a jussért; apa a fiát, fiú az apját jlte meg. A föld differenciál- a, választotta 6zét egymástól ávol eső kategóriákba sorolva íz élőket. „Kasztok” alakultak: íagygazdak, közepesek, kisbir- ;okosok, szegényparasztok. Volt idő, mikor a választójogot s vagyoni cenzushoz kötötték. \ kinek földje volt szavazha- ;ott, akinek a rajtavalón kívül semmije, azt meg sem kérdez- ,ék, mások döntöttek — he- .yette. A föld beleszólt a szerelem- ne is ... Föld a földdel házaso­dott. Nagy föld a nagy földdel, logy növekedjék a vagyon. A föld kiölte az emberek- ^ bői a fiúi szeretetet... k tsz-szervezések során több paládnál találkoztunk olyan Esettel, hogy az idős anya A vonat megy • • • (Jtóhang a Isz-szcrvezésekhez azért nem akart belépni a szö­vetkezetbe, mert szőlőjét már a fiára íratta, aki ezért tartot­ta el őt. S hány családnál pa­naszkodtak — a fiatalabbak távollétében — az öregek, hogy csak azért kapnak „kedveske­dést”, mert abban reményked­nek, hogy rájuk marad a sző­lő. Mennyi tragédia és emberi szere tétlenség példázó ja ez a két eset! A fiú, a gyermekek csupán azért ■ tartják el szülei­ket, mert az rájuk íratta a bir­tokot. A lánya és az unokája azért „kedveskedik” a nagy­mamának, mert akkor majd a halálos ágyán biztosan rájuk végrendelkezi azt a néhány száz négyszögölnyi szőlőjét. Csupán a szőlőért, a „birto­kért” képesek a szeretétre, a kedveskedésre az öregek fiai, unokái?! A tapasztalt esetek azt bizonyították, hogy igen. Az ilyen szülőknek, nagyma­máknak szinte jól jött a tsz- szervezés. Földjüket beadták a közösbe, s hathónapi dolgozás után megkapják nyugdíjukat. Az állam, a szövetkezet tartja el őket. És nem kell minden forintért, minden falatért kü­lön hálálkodniok. Más jelenséggel ts találko­zott a szervező a Makiári hós- tyán... Az a család, amelyik­nél magam is megfordultam — egy délután többször — nap­számos, cselédsorból kapaszko­dott a földdel rendelkezők közé. Az állam csinált belőlük „birtokos” parasztokat, az ál­lam szüntette meg nincstelen- ségüket. Az említett családnak 300 négyszögöl öröklött szőlője volt, az állam juttatott nekik 800 négyszögölet. Konokan, görcsösen és makacsul hada­koztak a szövetkezés gondola­ta ellen. — Enyém a szőlő. Nyolcszáz négyszögölet az állam adott 45-ben. De minek adta, ha most meg elveszi tőlem? — így az asszony. És hiába volt minden érve­lés, minden magyarázkodás, meggyőzés,. hogy elvételről szó sincs, a szőlő továbbra is a nevén marad, örökölhető. Az állam megtéríti a szőlőben végzett eddigi munkát. Pincé­re, borra nincs szüksége a le­endő tsz-nek. De, ha úgy hoz­za a helyzet, hogy más tároló helysége nem altad a szövet­kezetnek, bérleti díjat fizet­nek a pince használatáért, ha azt a tulajdonos hajlandó bér­be adni. Földjükért megkap­ják a földjáradékot s a ház­táji szőlőjük több lesz, mint amennyit szüleiktől „örököl­tek”. Ha egész évben jól dol­goznak, végelszámoláskor szé­pen kapnak terményt, kész­pénzt, anélkül, hogy állatokra, gazdasági felszerelésekre és más egyébre már gondjuk vol­na. Sok bajtól, gondtól, ve- sződségtől és fejfájástól szaba­dítják meg magukat, mert a szövetkezetben Százak és szá­zak osztoznak a munkában, osztoznak a gondban Is — ke­vesebb jut egy-egy emberre a bajból —. százak és százak ad­ják segítségüket, erejüket és szívüket, hogy minden nehér­Termelőszövétkezeteink meg­becsülik, szeretettel látják a fiatalokat. Igaz, sok helyen hátat fordítottak a tsz-hek a fiatal lányok és fiúi; és másutt próbáltak szerencsét. Sokan közülük azonban már vissza is tértek falujukba, termelő- szövetkezetükbe és otthon igyekeznek megteremteni az életet, amelyre vágynak. Több szórakozás^" rendszeres pénz­beli jövedelem. Ez a két fő in­dok, amelyet emlegetni szok­tak a fiatalok, amikor arról érdeklődnek tőlük, hogy mi­ért mennek el városra. Tényekkel tudjuk azonban bizonyítani ma már, hogy egész sor termelőszövetkezet­ben jól érzik magukat a fia­talok. A KISZ-szervezeten be­lül, a tsz vezetőségének segít­ségével megtalálják falujuk­ban a szórakozás lehetőségeit is. Ma már sok szövetkezet­nek van televíziója, rádiója, lemezjátszója, könyvtára és . ok helyen rendszeresen fizet­ek munkuegységelöleget is. Jól érzik magukat a lerme- 'öszövetkezetben a gyöngyös- halászi fiatalok is. Deák Ma­rika, aki a kertészetben dolgo- gozik, az elmúlt évben 269 munkaegységet szerzett, édes­anyjával közösen pedig kerek négyszázat, amelynek értéke a gyöngyöshalászi Kossuth Tsz- ben húszezer forint. Marika és többi leánytársai szeretik munkájukat, s mint mondják, a munka mellett jut idő bőven a szórakozásra is. — Jó itt élni. szép is. sze­retem a munkámat s nem' "seréinél; egyetlen üzemben dolgozó lánnyal sem — mond­ja Deák Marika és büszkén mutatja a nagv fej salátákat, amelyek ezekben a napokban kerülnek a piacra. (szalny) Tudományos önképzőkör A GYÖNGYÖSI Vak Boty- tyán Gimnáziumban március 21-én, a proletárdiktatúra győ­zelmének 42. évfordulóján, az intézet a tudományokban el­mélyülni kívánó tanulókból egységes önképzőkört alakított meg. Az iskolai ünnepség után Sereg József elvtárs, az inté­zet igazgatója nyitotta meg az alakuló gyűlést. Rámutatott arra, hogy az eddigi szakköri rendszer szétforgácsolja diák­jaink munkáját, nem alkalmas arra. hogy fiataljaink egymás problémáit, munkáját ismerve dolgozzanak. Az új önképző­kör azt a célt szolgálja, hogy fiataljaink alkotó, kulturált emberek legyenek, sokoldalú­an képzettek. Ez csak úgy és akkor valósítható meg, hogyha az egységes önképzőkör szak­osztályai időnként iközös, ün­nepi gyűléseket tartanak, me­lyeken a tagok megismerik a többi szakosztályok eredmé­nyeit. •v ... • ..»■»■—w ­— Bízom abban — fejezte be megnyitóját az igazgató—, hogy nagy hagyományú ön­képzőkörünk ebben az új for­mában meg fogja valósítani azokat a reményeket, amelye­ket hozzá fűzünk. A bevezető után Pampuk Imre, az irodalmi szakkör régi tagja . olvasta fel értekezését „A Tanácsköztársaság irodal­mi- hagyományai” címmel. Be­séget legyűrjenek a közös gaz­dálkodás kezdeti szakaszán ... Eredményt az említett csa­ládnál nem értünk el, a belé­pési nyilatkozat rubrikái ki­töltetlenül álltak továbbra is. Es mások, más szervezők be­széde is hatástalan maradt, nem talált megértésre abban a házban. rj c ezren és ezren megér- tették, miért van szük­ség a mezőgazdaság nagyüze­mi átszervezésére és önként választották a közös utat. Me­gyénk, városunk földművelő lakossága átérezte nagy több­ségében, hogy ez a változás törvényszerű s az ő érdekük­ben történik. A Makiári hós- tyai gazdák — öt-hat család kivételével — már mind ott dolgoznak, végzik a tavaszi munkákat a Nagy József Tsz- ben. A Makiári hóstya gazdái felszálltak a nagyüzemi szoci­alista mezőgazdaság vonatára. A vonat türelmesen várako­zott, felszedte az utasokat' s csak azután indult el. A vonat megy. Menetközben már ne­héz felülni rá. És ha az ember mégis utazni akar, meg kell várja a másik vonatot. Csak­hogy azon a vonaton már más utasok lesznek. Aki jegyet vál­tott a mostani vonatra, nyu­godtan és hittel foglalhatta e! helyét a szerelvényen. A vo­nat elindult, a vonat előre ha­lad és utasai biztosak lehetnek afelől, hogy biztosan célhoz érnek, nem kalandoznak el mellékvágányokon. A jöven­dő. melynek építésén most már városunk parasztjai is munkálkodnak, minden dolgo­zó embernek egyformán — ke­nyeret ad . Pataki Dezső szélt a Tanácsköztársaság re­formjairól, a tömegnevelő munkáról, a kulturális tanfo­lyamokról, amelyeket a prole­tárdiktatúra 133 napja alatt indítottak el és valósítottak meg. Ezután Móricz Zsigmond szavait idézte a Tanácsköztár­saságról: „Megvolt a forrada­lom, most már ki kell épülnie az új világrendnek. Egyenlő­ségnek, igazságnak, becsületes testvériségnek kell elkövetkez­nie. Űj világot kell teremteni... Magyarország eddig a koldu- 'sok országa volt, most lett szabad embérek földjévé. Vi­gyázzatok, hogy megint kol­dussá ne legyen, koldusabbá, mint a kihalt, a nyári aszály­ban kiégett legelő.” Befejezé­sül elmondta, hogy a magyar proletárforradalom napjai nem tűnt el nyomtalanul sem az emberek lelkében, sem a ma­gyar irodalomban. Ez az idő­szak betetőzése egy folyamat­nak, az új- magyar 'irodalom kialakulásának, s egyben nyi­tánya is eg£ új korszaknak, amikor az alkófíS ' iröáaíöm örömmel és büszkén vállalja a szocialista rend szolgálatát. AZ ÉRTEKEZÉS elhangzása után Szabolcsi Éva, Földy Má­ria volt tanítványunk „Szabad évek a 325 év történetében” című tanulmányából a 19-es proletárdiktatúrára vonatkozó részt mondta el: „A Tanács- köztársaság ideje alatt a gyön­gyösi gimnáziumban zavarta­lanul folyt az oktató-nevelő munka. A párt tagjai nem egy esetben meglátogatták az is­kolát, s a ifjúság ezeken a lá­togatásokon mindenkor tanú­idét adta, hogy haladó szel­lemben, szocialista világnézet­ben akar élni, hogv az úi Ma­gyarország hű Dolgára lehes­sen. Az intézetben szocialista diákszervezetet is létesítettek, ennek feladata a marxi—lenini tanok ismertetése és minél szélesebb körben való elter- iesztése volt. Tagiait párttag­nak nevezték, s felvételükről, egy, az iskolában alakult bi­zottság, a direktórium döntött. A felvettek tagsági jegvet kap­tak. s e tagsági jegy egyszer­smind a „Vachot” Szociális Önképzőkör tagsági igazolvá­nya is volt. Tehát az önképző­kör a szocialista diákszerveze­ten belül működött.” A nívós tanulmány és a ké<\ kulturáltan előadott vers után dr. Fülöp Lajos tanár ismer­tette a tudományos önképző­kör életrehfvásának szükséges­ségét, szervezeti felépítését és jelentőségét: „A serdülő kor­ban diákjainknál szerteágazó érdeklődés nyilvánul meg a tudomány, a világ problémái iránt. Ez az érdeklődés akkor helyes, ha komoly kérdésekre irányul: ezért az új szervezet legfontosabb feladata az lesz. hogy utat mutasson a dolgoz­ni, a többet tudni vágyó fia­taloknak, segítse őket egyéni­ségüknek megfelelő munkate­rületük megtalálásában, s egy­ben megkönnyítse számukra a pályaválasztás problémáit. Ja­vaslom, hogy az önképzőkör Bugát Pál nevét vegye fel, aki intézetünknek kiváló tanítvá­nya volt. Ö alapította meg a Magyar Természettudományi Társaságot, a 48-as szabadság- harcban főorvos volt, s mint nyelvújító is beírta nevét a tudomány történetébe. Ügy gondolom, hogy neve szimbó­lum és társadalmi és termé1 szettudományi munkálkodást egyaránt jelent: méltóbb pél­daképet nem választhatnánk új szervezetünknek. AZ ÖNKÉPZÖKÖUI foglal­kozások érdeklődő tanulóink számára lehetővé teszik a kö­telező tananyagnál szélesebb ismeretkör megszerzését, ön­álló. munkára serkentik. őket, növelik önbizalmukat, vállal­kozó szellemüket és kialakít­ják a közös érdeklődésen ala­puló jó, közösségi szellemet. Az a törekvés, amely az élet­hez kívánja közelebb hozni az iskolát, az effajta munkálko­dásban kedvező megvalósulást talál. Szükséges is, hogy az ön- képzőköri tevékenység legfon­tosabb alapelve, az életközel­ség .legyen, a valósággal, a tár­sadalommal, a történelmi múlttal s a mindennapokkal való szoros kapcsolat. Az új szervezetnek 10 szakosztálya lesz, amelyeknek az önképző­kör csúcsszervként fog szere­pelni. így lehetőség nyílik a központi irányításra és a tu­dományos összhang megterem­tésére. Javaslom, hogy ese­ménynaptár alapján állítsák össze munkaprogramjukat a szakosztályok négytagú veze­tőségei. Negyedévenként a szakosz­tályok munkáját összegező, stencllezett formában megje­lenő Akarat című lapot kiad­ni. Meggyőződésem, hogy a ré­gi önképzőkörnek ez új formá­ban való megvalósítása inté­zetünkben szebb, színesebb tu­dományos életet fog megte­remteni. Ehhez a munkához minden önképzőköri tagnak töretlen munkakedvet kívá­nok.” Ezután Sereg József igazga­tó bejelentette, hogy április 1-én lesz az első összevont ön­képzőköri gyűlés, amelyen a beérkezett 47 tanulmányi ver­senypályázat eredményeit hir­detik ki. és szavalóversenyt rendeznek. AZ ÜNNEPI GYŰLÉS befe­jezésül az önképzőkör tanárel­nökéül dr. Fülöp Lajost válasz­totta meg. diákelnöknek pedig Szabolcsi Évát, a gyöngyösi irodalmi kör tagiát. Papp Miklós Három új lax’állomáH Egerben Eddig csak a líceum mö­gött volt taxiállomás. Aki a Knézich Károly utcából, vagy éppen a laktanya környékéről akart indulni, jó summa üres fuvart fizetett. A szerencséseb­bek telefonon rendelhették meg a taxit, ilyenkor sietős az ember dolga. Az egyre növekvő igények kielégítésére, a jobb. gyorsabb és kényelmesebb közlekedés céljából március 25-től egy-egy gépkocsit kihelyeznek a Me­cset mellé, illetve a Dobó lak­tanya elé. kettőt pedig a vas­útállomáshoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom