Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-22 / 69. szám
1961. március 22., szerda nepcisAG 5 Mit hozhatott a tavasz? Lehetett már mezítláb járni, s nem kellett szenet guberálni a vasúti töltések mentén, vagy a szeméttelepen. Mit hozhatott a tavasz? Már nem didergett az az ember, s a Nap, ez az „osz- tályokon-feletti” jóság, hozzásegítette a legyöngült szervezetet, hogy D-vitamint termeljen az angolkór ellen, ha még nem változtatta pipaszarrá a végtagokat. Mit hozhatott a tavasz? Móra Ferenc kis hősének papsajtot az árokszélen, József Attila, vagy Tóth Árpád munkáslányainak világos hajnalt... Semmi mást. A tavaszváró remények, az ember örök hite a változásban, igaz minden márciusban, a ta1 vaszi napfordulókor felforrósodott ott legbelül és hinni próbált valami kis változásban hogy lesz kenyér és munka, annyi legalább, hogy az elkövetkezendő tél könnyebb, emberibb, kibírhatóbb legyem Mert úgy élt ott az ember — kivéve a keveseket —, mint az állat. A nyár csak arra volt jó, hogy a télre készüljön, hogy kibírja a telet, mert az ember azért mégse állat, hogy álomra bújjon valami vackon, átaludván a telet. De a tél múlta is fájdalmasan érintett sokakat: mert a tél hóval jár, a havat el kell lapátolni, s ezért pénzt lehet keresni. A nyár még ilyen lehetőségeket sem biztosított. S ha fellapozzuk a statisztikát, amely a maga száraz nyelvén mindennél kegyetlenebből mondja el, hogy a tavaszváró remények mennyire csak hiú remények voltak, — megdöbben a ma embere. A nyomor, az éhezés, az egészségügy hallatlan primitív volta az oka, hogy például 1921-ben kereken 70 ezerrel több ember halt meg, mint 1957-ben, s ami még ennél is rettenetesebb, az egy éven aluliak közül 49 ezer halt meg, az ugyancsak 1957- es alig tízezerrel szemben. Ezek számára nem jutott még tavasz sem! De hagyjuk, ne hánytorgas- suk tovább a múltat, tudják, akik tudják, milyen volt, rettenetes volt —most inkább az új tavasz reményeiről essék szó. Erről a tavaszról, amely egy új tervidőszak első évszaka, hajnala is egyben. Nagyszerű tervek, elgondolások, további felemelkedés, egész népünk gyarapodása jellemzi a mostani tavaszt —, de a további évszakok végtelen sorát is. Hogy most adták át a megyében az új hatvani rendelőintézetet és befejezés előtt áll számos kisebb-nagyobb létesítményünk, hogy szövetkezeti mozgalmunk erősödik, izGazdát talált az elhagyott bánya Petőfibányától mintegy 400 méternyire fekszik a Rózsa- szentmárton felé vezető országút mellett az a használaton kívül levő homokbánya, amiről sokat beszéltek mar a hatvani járás dolgozói. Keserű könnyek, szomorú tragédiák vésték örök emlékezetbe a magasba meredező homokfalakat, az omladozó bányát. Több halálos baleset következett már be amiatt, mert a bányának nem volt „gazdája” — a bányák keletkezésére vonatkozó szabályokat nem tartották be az illetékesek. A járásbíróság a közelmúltban helyszíni szemlét tartott a bányában és megállapította, hogy a bánya, — oly sok szomorú tragédia színhelye — ma is életveszélyes, bármelyik pillanatban újabb halálos baleset következhet be. A gyermekek most is ott játszadoznak, a bánya falai állandóan omlanak. Nincs kerítés és sokáig figyelmeztető tábla sem volt. Mázsás földrögök és összetapadt homoktáblák gördülnek napról napra a mélybe. S a pe- tőfibányai gyerekek nem okulva az eddigi tragédiákból, ma is ott játszanak, kapargatják, ásogatják a homokfalat, úgy, mint nem is olyan régen Márcsuk András és Varga László tettékÉs vajon ki a felelős az élet- veszélyes bányáért? Á szabályok értelmében az ilyen bányákat körül kell keríteni, kapuval kell megakadályozni, hogy bárki engedély nélkül oda behatolhasson, feltűnő helyen figyelmeztető táblát kell elhelyezni és szükség esetén gondoskodni kell a bánya megfelelő őrzéséről is. Legcélszerűbb lenne a bányát dózerral elsimítani. A tanácsi kirendeltség érezte a felelősséget. De honnan vegyenek pénzt a kerítésre, kapura, s gépet a földegyen- getésre? Végre megoldást találtak. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt veszi kezébe az elhanyagolt bánya ügyét, így nemcsak kötelesség, hanem mód is lesz arra, hogy a megfelelő biztonsági óvintézkedéseket megtegyék. De a gyermekeket könnyen baj érheti. Felelősek értük a szülők, nevelők és felelősek vagyunk — mindnyájan. Dr. Rőczey Ödön. Jól haladnak a tavaszi munkák Hevesen Heues község határában 29 »rögép kezdte meg a tavaszi szántást-vetést. Az 1212 hold szántani valóból 800-at már felszántottak a gépek és ameny- nyiben az idő kedvező marad, egy hét múlva — a kukorica- vetés kezdetére — minden földet felszántanak. . Heves község legnagyobb termelőszövetkezetében, a Petőfi Tsz-ben eddig 22 hold zöldborsót. 30 hold étkezési borsót, 70 hold tavaszárpát, 60 hold vörösherét és 20 hold lencsét vetettek el. Jó ütemben halad az őszi kalászosok hengerezése, a pillangósok fogasolása is. A kertészetben ugyancsak jó ütemben halad a munka és már befejeződött a paradicsom-, paprika-, káposztapalánták kitűzdelése is. A szövetkezetbe érkezett 2900 naposcsibe szépen fejlődik és az eddigi elhullási százalék is igen csekély. A csibéket a szövetkezeti asszonyok háztáji gazdaságaikban gondozzák. Vo- na B. József né 1100, Kis Já- nosné 650, Úri Gézáné 650 és Barna Lászlóné 500 darab csibét nevel a háztáji gazdaságban. Fülöp Irén Emberek! Semmi ok a kétségbeesésre. a kishitűségre, semmi, de semmi ok holmi reményvesztésre. Igaz, hó esett a Blikkben, s az is igaz. hogy a márciusi szép napokat, márciusi csúnya napok váltották fel, az is igaz, hogy újból hamut kell szedni és szenet hordani a pincéből, de akkor sincs semmi ok a kétségbeesésre. Legyünk bátrak és dacosak, fütyüljünk az északról betört hideg légtömegekre, nézzünk vidáman a naptárra, amely ím 22-ét mutat és márciust. Nem novembert, vagy januárt, hanem márciust, amely után április, majd május, a szerelmes május következik. Tehet amit akar az Északi-sark őfensége, mindenképpen a tavasz lesz a győztes. Emberek, fel a fejjel, már hallanám a pacsirták lágy danáját — csak ne fagyott volna le a fülem. (—ó> Szántanak és vetnek a füzesabonyi járásban BEKÖSZÖNTÖTT T a tavasz. A nap teljes erővel ontja sugarát, s ezekben a derűs, meleg márciusi napokban mindenfelé benépesült a határ a füzesabonyi járásban. Bármerre is nézünk, gépek zúgásától hangos a környék, az ekék jókat hasítanak a föld fekete húsába, s a termelőszövetkezet tagjai mindenhol vetik a tavasziakat. Szaporán tárkállanak a lófogatok Füzesabony határában, ahol mindkét tsz tagsága talpon van, s a jó idő minden percét kihasználva, megújult erővel, lendülettel dolgoznak. Mindenekelőtt a Füzesabonyi Gépállomásra látogatunk el, ahonnan már a hónap első napjaiban kirajzottak a gépek a környékbeli termelőszövetkezetekbe. Simon Mihály főmezőgazdász elmondja, hogy az idén 27 termelőszövetkezetnek végeznek gépi munkákat, s amint az idő megengedte, már nyolcvan erőgépet munkába is állítottak. Jelenleg már több mint 100 gépük dolgozik a környéken, később pedig még ennél is több áll munkába. A gépműhelyben már befejezték a téli gépjavítások zömét és a tárcsák, vetőgépek, fogasok, hengerek, négyzetbevetőgépek egész sora vár munkára. A tavaszi munkák során már szép teljesítmények is születtek a szorgalmasabb traktoristáknál. Itt van például Győri Miklós, aki a közelben, a helybeli Szabad Nép Tsz földjein dolgozik, lánctalpas gépiével. Eddig már több mint 150 holdat szántott fel a tavasz folyamán, s jó munkát végzett a Petőfi Tsz földjein is. A vetési munkákban élenjárók közé tartozik Csepje István traktoros, aki a káli Március 15. Termelőszövetkezetben már egy hete végzi az árpa vetését. SZ1HAL°M I SIS' termelőszövetkezet időben hozzálátott a tavaszi munkákhoz, amint az idő és a talaj azt lehetővé tette. Amikor a talaj még nem bírta el a gépet, már akkor 27 szövetkezeti lófoga- tos szántotta a határt, ma pedig már a vetéseknél tartanak. Munkához láttak az elmúlt héten a szihalmi Petőfi Tsz tagjai is. Megkezdték, sőt már be is fejezték 20 hold mák vetését, most pedig a borsó, majd az árpa vetése van soron. Szorgalmasan dolgoznak itt a traktoristák, mindennap nyolc erőgép és ugyanannyi lófogat szánt. Szükség is van . erre a munkára, hiszen igen sok a szántani való Farkas Pál, a szövetkezet elnökhelyettese, arról is tájékoztat, hogy a traktorok éjjel►»♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦«♦♦♦♦♦♦•♦♦♦♦» ******** \ felkorbácsolt emberi érzelmek szilaj hullámai még alig csendesedtek el, mikor először sikerült rövid beszélgetésre találkoznunk. Reggeli féldeciken edződött hangja rekedten durúzsolt fülemben még napokkal később is,' hiszen mindnyájunkat foglalkoztattak a kérdések: hogyan tovább? Mert eddig megvolt mindenki egyedül, dolgozott is, de mi lesz, ha az évszázados kerékvágásból kizökkent emberek nem tudnak új csapásra találni?... Erre gondoltam akkor is, mikor rekedt hangját hallgattam. Jóízű szólásokkal fűszerezett beszéde patakként ömlött keskeny ajkai közül, de úgy, hogy parttalanul hömpölygött a semmibe, csak színe volt zavarosan piszkos, mert nem kis vihar rázta fel a gondolatok poshadó vizét. Az alacsony emberből nem vártam ennyi beszédet, azonban a féldecik, vagy az új élet szele megoldották nyelve kötelékeit. Nem volt könnyű a mi sorsunk! Az öregek kuporgat- tak, hidd el, soha feleslegesre. Jó magam nagy húszfont voltam, mert az öregem búzájából tettem félre a vasárnapi borravalót. No, csináltunk is gyönyörű estéket, az anyja kutyafáját!! Kedvenc szólását többször szavai végére akasztotta, mintha ezzel is nagyobb súlyúvá akarta volna tenni mondókáját. — Aztán elmentek az öregek, itt maradtunk mi, fiatalok. Megkaptam azt a másfél A döntés holdat, de bíztam benne. Reggel keltem négykor, este feküdtem tizenegykor. Tudod, magamat öitem bele a földbe, hiszen megkérdezhetsz akárkit, vasárnaponként is ritkán voltam itthon. Színház? Mozi? — rekedten nevetett — semmikor, érted, semmikor. — Most meg adjam oda, amit apámmal szereztünk ... Nem vagyok én buta ember, tudom, könnyebb nagy táblákon termelni, mint kis parcellán, de mintha a szívem szakítottam volna ki! Gépek? Igaz, a kis földeken bem sokat ér a traktor, hiszen tavaly nagyon megküzdött a szomszédoméban, mikor szőlő alá forgatott. Mondta is a füstös koma a traktor nyergében: — Hej, te atyaisten, csak ne kellene megint fordulni! Beléptem igaz, de nem tudok közösben dolgozni. Magamnak megcsináltam, abban hiba nem volt — büszkén emeli meg a hangját —, azonban most elképzelni sem tudom! — olyan mozdulatot tett kezével, hogy mindennek lehetett érteni. csak bizakodásnak nem. felváltunk aztán, mentünk a magunk dolga után. Emlékszem, ő a háztáji ügyében serénykedett, így csak néhány szóval panaszolta el baját. Még csodálkoztam is, ha nem törődik az egésszel semmit, miért jár mindennap a tsz-be? A háztáji! Akkor is saját érdekeit nézte, és „minden szentnek maga felé hajlik a keze” elve alapján magyaráztam igyekezetét. Márciusban korán beköszöntött a tavaszi időjárás, a dombokon nagy igyekezettel csattogtak a metszőollók, mintha a késést szerették volna oe- hozni. A száraz szőlővesszők engedelmesen hajoltak földig, hogy átadják helyüket az új hajtásoknak. S a rügyek ott húzódtak a tőkék mélyén, az alkalmas pillanatot várva, mikor itt lesz az idő az íjj termést ígérő hajtások nevelésére. Mert az új tavasz mindig új termést hoz, csak a teremtő emberi kéztől függ, hogy színarannyal - töltjük-e meg ősszel a hordókat. Csak a zöldfagyás le ne borotválja, mert akkor jöhet a biztosítás! Ez utóbbi dolog már újra ismerősöm gondolata. A márciusi vasárnap őt is elcsalta a meccsre, habár ritkán szokott járni. Hazafelé keveredtünk össze, én kérdeztem, hogy s mint vannak a tsz-ben? Szemében megcsillant a lenyugvó nap fénye, mikor felém fordulva magyarázgatni kezdett. — Phű, mi van ott! Már bevittük a lovakat, tudod, a fo- gatosokhoz kerültem, és amint pirulni kezdett a föld teteje, neki akasztottuk az ekét. Hogy megjártam tegnapelőtt! A tárnappal, tehát két műszakba» is dolgoznák, s vezetőik egymást váltva érik el szép eredményeiket. Egy-egy erőgép naponta 10 hold szántását végzi el, s a traktoristák kőiül dicséretre méltó a két Vom- testvér szorgalma, valamint. Morancsik Lajos és Kovács Pál teljesítménye. Igyekezetüknek köszönhető, hogy rövidesen a tavaszi vetések zöme, ezek között 70 hold borsó is a földben lesz. Nagy szorgalommal és teljes erővel munkához láttak Dor- mánd község termelőszövetkezetei is. Az Üj Élet Tsz-ben lófogatokkal láttak hozzá a tavaszi búza vetéséhez, és sikerrel el is végezték azokat. A Vörös Hajnal Tsz-ben is állandóan vetnek a lófogatok. Földbe került már 20 hold mák, most vetik a 40 holdas tavaszi árpa táblájukat, 100 holdon kiszórták a műtrágyát, a közeli napokban pedig újabb 100 holdon végeznek ezzel a munkával is. A szövetkezet tagsága az idén is foglalkozik kertészkedéssel, és Csuhái József kertész vezetésével már készítik is a melegágyakat, előkészítik a talajt a zöldségfélék számára. A járás területén talán Kál község és környéke az, ahol a legjobban állnak a tavaszi munkákkal. A homokos talajon korán hozzáláthattak a szántáshoz, s az itteni szövetkezetek jó részénél már földben van a tavaszi vetések zöme. A káli Április 4. Tsz-ben már befejezték a mák és a tavaszi árpa vetését, a Március 15. Tsz-nél már elvetették a borsót, ezenkívül 60 hold tavaszi búzát, s nemsokára az árpa vetésével is végeznek. Szorgalmasan vetnek Nagy- úton és Tófaluban, ahol a Béke Termelőszövetkezetnél gépekkel és lófogatokkal egyaránt igyekeznek. Megkezdődött a munka Mezőtárkány és Besenyőtelek községben, sőt a járás délibb, mélyebb fekvésű talajain is munkához láttak. Jól halad a munka a sarudi Kossuth, és az újlőrincfalvi Május 1. termelőszövetkezetekben, de hasonló igyekezettel szántanak és vetnek a poroszlói, valamint az egerfar- mosi termelőszövetkezetekben is. és igyekezet, SZORGALOM , ,, ... ________________í két szó jellemzi most leginkább a füzesabonyi járás traktoristáinak és termelőszövetkezeti tagjainak munkáját. Ennek köszönhető, hogy a jó idő hívó szavára mindannyian egyszerre talpra- álltak, becsülettel megfogták a munka nehezebbik végét, s a jó idő minden percét kihasználva, időben elvégzik a tavaszi munkákat. Cs ászár István Olyannyira belemelegedett a beszédbe, hogy restellkedve pillantott szét. Kérdeztem volna még tovább is, de útunk szétvált, így megkérdeztem még: hogy is állunk a munkával a közösben? Hümmentett mielőtt válaszolt volna, a lenyugvó nap felé intett. — Csak kicsalja az embert ez az idő, gondolkodtam sokat, már döntöttem. Hiszen ha mindnyájan egy akarattal dolgozunk, megyünk majd valamire. Igaz? Közösen csináljuk, könnyebb is lesz talán, csak dolgozni kell, mindenkinek. — Es az élet, közösen, az milyen? — Nehéz megszokni nagyon! — Hamiskás fény villant fel apró szemeiben, amikor búcsúzóul még megjegyezte: — Azért esténként, ha bevezetem a lovakat az istállóba, a sárgának több szénát adok. A csuda vigye el, nagyon nehéz megszokni, hogy nemcsak a sárga az enyém, hanem a többi is! 17isszazengenek fülemben ennek a beszélgetésnek szavai is. Nehéz a döntés, de meg kell tenni! A márciusi nap megérleli a gondolatokat. Lassan leülepednek a felkavart gondolat-tó hullámai, s ha nehéz is kimondani azt, hogy: miénk, egyre többen mondják ki. Hiszen az ember arra termett, hogy dolgozzék, s ha dolgozik, már nem lehet kétséges, hogyan tovább?! Nagy Sándor gámat egy deressel fogtuk az eke elé, nem ismertem még. így aztán, mikor ostorral osztottam nekik a szentjánosál- dást, a deres mindkét lábával a csillagokat kereste nappal is. Az orrom előtt zúgott el! Még mosolyogva biccentett szavai után: — az anyja kutyafáját! — Igaz, tegnap búzát kellett hordanunk, nem szántottunk. De már éppen szárnít- gattam, ha még két nap kimegyünk, befejezzük a megkezdett táblát. Furcsa, mert nagyobb méretekben kell gondolkozni! Hanem, tudod milyen emberek vannak? Azt hiszik, már gondolkozni sem kell. ETosszan bizonygatta, hogy 11 én is ismerem, akiről szó van, minden nénjét, unokáját segítségül hívta. Ráhagytam, mert kíváncsi voltam a történtekre. — Ki a fene látott már tizennyolc zsáknál többet egy kocsin? ö meg többet is fel akart rakni. Hát ember, nem tudsz számítani? Ez a kocsi nem bírja, meg mi lesz, ha lecsúszik a zsák? Szétszakad, kiömlik a búza, megvan a kár! Még azt vágta a. fejemhez, nem az én károm, mit sírok felette? Jól megmondtam neki a magamét: a kár nem az enyém, nem is csak a tiéd, hanem a miénk! Mindnyájunké, érted-e már? mosódik, hogy mind több és több gép kerül falura — ezek csak példák, mégha vidáman árulkodó példák is. Hiába lapoznánk fel a statisztika régen voltról szóló adatait, ott aligha találnánk számokat az üdültetésről, s egyszerűen nevetséges lenne összehasonlítást tenni a társadalombiztosítás akkori és jelenlegi aránya között. Hiába lapoznánk bele a statisztikai évkönyv Horthy-rendszerről szóló adataiba, aligha találnánk még csak tudomásul is vehető számokat a közoktatásról, a munkás parasztfiatalok egyetemi arányáról, a nők foglalkoztatásáról, a termelékenységről.. Ha ma megkeressük a néhány évvel ezelőtti adatokat, hallatlan nagy fejlődés számai vállanak korunk győztes erőfeszítéseiről. Ha 1938-at 100-nak vesszük az egész ipar bruttó termelését illetően, akkor 1939-re — háborús évek voltak már ezek, amikor az iparnak fokozottan kellett termelnie! — csak 14 százalékkal emelkedett a termelés, míg 1956-tól 57-ig — közben egy ellenforradalom is lezajlott hazánkban — 46 százalékkal nőtt a termelés — 1938-hoz képest pedig éppen 337 százalékra! S azóta! Nos, nem a kétségbeesés, a reménytelen reménykedés tavaszai köszöntenek ránk az évek múlásával. Nálunk a tavasz nem a már előre rettegett télre való, szinte „állati”-ösz- tönű felkészülés kezdetét jelenti. Ez az évszak nálunk megkapta kicsit romantikus, megkapó és megható rangját, amelyről eladdig csak a lírai költők zengedeztek, de amelynek romantikus líraisága aligha ragadta magával a hárommillió koldust, a Zoliért, az uradalmi cselédet, a gyárban éppen dolgozó, vagy a gyárkapun kívül nem „éppé n” munka nélkül őgyelgő munkást. Reményeinknek biztos alapja van: terem tő-alkotó két kezünk, a szabadság, amely erőt és teret ad alkotó vágyainknak, eredményeink, amelyek igazolást adnak a holnap terveihez és a holnap tervei, amelyek éppen ezekre az eredményekre épülnek. Ma már nem kell új tavaszi reményről beszélnünk, elhagyhatjuk az „új” jelzőt, mert már nem új, hanem megszokott, állandó és örök: a mi tavaszaink végtelen sorának virágot bontó és gyümölcsöt is érlelő reménye. Gyurkó Géza Tavaszi remények