Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-17 / 41. szám

4 NÉPÜJSAG 1961. február 11., péntek ti ISIS Kertészkedő gimnazisták Öntudat A gyöngyösi MÁV Kitérő­gyártó Üzemi Vállalatnál Gelb József fazonmaróssal beszél­gettem. — Felajánlást tettünk, hogy műszakonként 206 geo-lemez helyett 226 darabot gyártunk. Ennek valóra váltásán dolgo­zunk most — magyarázta nagy lelkesedéssel. — Sikerülni fog? Kicsit megrovóan és csodál­kozva néz rám. — Már hogyne sikerülne. Muszáj neki. Mi vállaltuk, ne­künk kell azt megcsinálni, persze a műszakiak segítségé­vel. F. L. — ZENEOKTATÁS kezdő­dik a nemrég felavatott horti kultúrotthonban. Pianinót vásároltak, és rövidesen zene­gépet is kap a művelődési otthon, így a zenei ismeretter­jesztő előadásokat is megin­díthatják. _ EREDMÉNYESEN DOL­GOZOTT az elmúlt gazdasági évben a kerecsendi Aranyka­lász Tsz. Az 1960. évi tevé­kenységre a tsz tagsága feb­ruár 14-én tett pontot; Ekkor tartották meg a közös gazda­ság zárszámadó közgyűlését. — EGER VAROS tanács­ülése szombaton tárgyalja az idei községfejlesztési tervet. Ebben az évben 4,4 millió fo­rintot szánnak a város fej­lesztésére, szépítésére. _ VIRÁGZIK A PÁLMA az egri városi kertészet üveg­házában. Mellette azonban rövidesen sok más virág is ki­nyílik. Így nagyon szépen fej­lődnek a hortenziák, amelyek­ből úgy számítják, húsvét tá­ján már mintegy I500 darabot tudnak a virágot kedvelő vá­sárlók rendelkezésére bocsá­tani. — A MÖNOSBÉLI községi színjátszó csoport — a Há- mán Kató kulturális sereg- szemlén is bemutatott — A kőszívű ember fiai című szín­művet a környező községek lakóinak is bemutatják. Szombaton Bükkszentmar- ton, vasárnap Mikófalva köz­ségekbe látogatnak el. — A MÓNOSBÉLl szénosz­tályozónál három kádban vég­zik a drótkötélpályán ideérke­ző csehi szén mosását. A fel­újított és újonnan beállított kádakban történő mosások után jelentősen javult a szén kalóriája — üzemi átlagban 60 százalékkal; 200 százalék­kal emelkedett a daraszén ka­lóriája is. Januárban a csehi szén átlagkalóriája 4020 volt. a daraszén kalóriája 4294. _ ZENEI ismeretterjesztő el őadássorozatot szerveztek a pétervásári járási kultúrott­honban. Eddig a komoly ze­néről és a dzsesszről tartottak előadást. A legközelebbi elő­adásra, melyet Giuseppe Ver­diről tartanak, operaénekest is meghívnak. — Füzesabonyban a Já­rási Művelődési Otthonban 60 KISZ-tag részvételével politi­kai iskola működik. Hetenként egyszer tartanak foglalkozást, amelyet Rátkay István vezet. Az elmúlt foglalkozásokon a fiatalok nagy aktivitásról tet­tek bizonyságot. — ÁPRILIS 4-IG a községi tanácsok kezelésébe kerülnek Bükkszék, Erdőkövesd, Ivád és Szentdcmonkos letéti könyvtárai. A községekben a könyvek átvétele alkalmából ünnepséget rendeznek. — AZ EGERCSEHI Bánya­üzemben megkezdődött az északi fővonal falazása, két csapat dolgozik itt. Tovább folytatják a 12-es ereszke alsó rakodójának, s déli fővonal vágatainak falazását is. AZ EGRI GÁRDONYI Géza Gimnázium generációkat ne­velő falai között járunk és mi tagadás, nehéz szabadulni az életútját nagyrészt már meg­járt embernek azoktól a szub­jektív érzésektől, amelyeket — ha csak rövid időre is — az „alma mater”-hez való vissza­térés pillanatában érzünk. Most azonban nem a látoga­tókról, hanem inkább a látot­takról és azokról az iskola fa­lai között élő és tanulmányai­kat végző fiatalokról akarunk szólni, akik előtt az élet útjai még nyitva állnak. P a p p Sándor elvtársat, az iskola igazgatóját, elvonjuk né­hány percre munkájától, aki készséggel ad felvilágosítást az intézet politechnikai irányú munkájáról. Harmadéves a gimnázium szakirányú oktatása — mondja az igazgató elvtárs — és azóta évről évre igyekszünk azt újabb tagozatokkal is bővíteni. Ma már: asztalos, autószerelő, esztergályos, géplakatos, könyvkötő, élelmiszer- és tex­tilkereskedő, nőiszabó. villany- szerelő és mezőgazdasági szak­irányú oktatás folyik az inté­zetben. A mezőgazdasági oktatás ke­retében a kertészeti tagozatot is bevezettük. A tanulók az alapvető szakmai ismeretek mellett megszerzik a gimná­ziumi érettségit és a pályavá­lasztás az itt szerzett szakmai ismeretek birtokában már sok­kal könnyebb, de lehetnék az itt elsajátított ismeretek majd alapjai is egy magasabb igényű képesítésnek. — A mezőgazdasági, illetve a kertészeti szakirányú oktatás érdekelne leginkább. ERRŐL SUBA SÁNDOR, a mezőgazdasági és kertészeti szakismeretek tanára beszél. — Ebben a tagozatban, itt a gimázium kacsaparti dombbal ütköző oldalán, ott, ahol az egyetlen épen maradt ősi vá­rosfal húzódik a Heves megyei Nyomda Vállalat alatt — mu­tat ki az ablakon —, néhány sor szőlővel és gyümölcsfával, és az azok közötti munkálko­dással kezdtük a tagozat okta­tását. Később az intézet erre a célra alkalmas pincéiben pró­baképpen sampinyon gombát telepítettünk. A gombater­mesztéssel vetettük meg az alapját a mostani kertészeti részleg megszervezésének. A tanulók nagy szeretettel és buzgalommal végezték mun­kájukat. Már az első évben nagyszerű eredménnyel zárult a gombatermesztés. Négy-öt­száz négyzetméter területen több mint százezer forint érté­kű gombát lehet termelni. Ez a jövedelem adott lehetőséget a mostani beruházásra. Megépí­tettünk egy 3x12 méteres, cső- kemencés fűtésű, korszerű üvegházat, és egy 4x5 méteres előkészítő helyiséget. Az építési munkálatok már be is fejeződtek, és a napok­ban megkezdjük a dísznövé­nyek, a virágok és primőrök palántázását. — Kik végezték a munkála­tokat? — A rajzokat az MTH-inté- zet mesterei készítették és ugyancsak ők adtak segítséget, akik a mi »II/A. osztályos ta­nulóinkkal karöltve, végezték az építés munkáját. Nagy se­gítségünkre voltok a kiszisták és ezek közül is dicséretes munkát végeztek Safranka József és Horváth Kálmán II. éves ipari tanulók. A kivi­telezésre került építkezés érté­ke éléri a százötvenezer forin­tot. — Hány tanuló érdeklődik a mezőgazdasági, illetve a kerté­szeti szakoktatás iránt? — A II/A osztály fele, 19 ta­nuló esztergályos és lakatos tagozaton tanul, 19-en pedig a mezőgazdaságin. Az a szándé­kunk. hogy a 19 növendékkel a dísznövény- és virágnevelés mellett megtanuljuk a parko­sítás műveleteit, és a dísznövé­nyekkel és virágokkal való dí­szítés művészetét. A nagyobb gyakorlati munkákat, ame­lyekre kevés a mi szűkre sza­bott helyünk, a városi kerté­szetben fogjuk majd végezni. — Kedvelik-e a tanulók a kertészkedést, mint foglalko­zási ágat? — Nagyon. Annyira megsze­retik, hogy kielégítő örömöt lelnek a munka végzésében és gyakran ők szabnak feladato­kat maguknak, és ha sikereik vannak, együtt örülünk azok­nak. — Jut-e az idén a termelvé- nyek értékesítéséből nyaralás­ra, táborozásra? — A gombatermesztés az ősszel szünetelt, mert pi­hentetni és fertőtleníteni kellett a pincéket, a pénz­tartalékot pedig most beépí­tettük, de azért reméljük, hogy a kertészet is fizetni fog, ha szakszerű, szorgalmas, oda­adó munkával végezzük fel­adatunkat. ★ VÖRÖS TÉGLÁS épület vas­vázas üvegezésre váró bordá­zatával, magas kéményével ott áll a kertben, ahol valamikor a város őrzői tanyáztok a vá­rosfal kiszögellő bástyái alatt. Körülötte melegítőbe öltözött fiúk és lányok szorgalmasan végzik a takarítást, az utolsó simításokat a maguk alkotá­sain. A „magukénak” mondott épület minden darab téglája sok szeretetről és melegségről szeretne beszélni, hogy építői mennyi sok emberi érzést ad­tak magukból e falakhoz, hogy felépüljenek. Okos Miklós EGRI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem, Andalúzia EGRI BRÖDY öt perc a paradicsomban GYÖNGYÖSI PUSKIN A bíró GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Dr. Faustot elvitte az ördög HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szép Lunette HATVANI KOSSUTH Diplomácia, ó! HEVES Az elvarázsolt herceg pétervAsAra Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás 1961. FEBRUAR 17., FENTEK: donAt 105 évvel ezelőtt, 1856. február 17-én született HEINRICH HEINE, a legnagyobb német költők egyike. Első kötete (Dalok könyve) már le­tér a romantika útjáról és a min­dennapi életet mutatja be. Írásai­val az irodalmat, a művészeteket és a társadalomtudományt egyaránt uralta. A német társadalmat s az eltunyult nyárspolgárságot osto­rozta műveivel, ezért hazájából 'ranciaországba kellett emigrálnia, lelne a világirodalom egyik legol­vasottabb költője. 370 éve, 1591-ben e napon szüle­tett JUSEPE DE RIBERA spanyol festő. Szerette a naturalisztikus áb­rázolás mellett a látomásos, eksztá- tikus ábrázolást, művei gyakran klasszikus tárgyúak (Diogenesz, Herakleitosz, Sánta kőid un gyer­mek. Szt. András vértanúsága). 165 éve, 1796-ban e napon halt meg JAMES MACPHERSON skót költő, ő írta az ír népi hagyományokon alapuló ún. „Ossziá­nt költemények”-et. Az általa Ossian kelta király fiának tulajdo­nított költemény-hamisítványok nagy sikert értek el. 70 éve, 1891-ben e napon halt meg THEOPHIL HANSEN osztrák építész, az ő műve a bécsi Parlament, a Fegyvermúzeum, a Tőzs­de és számos más bécsi épület. 605 éve. 1356-ban ÉTIENNE MARCEL, párizsi polgármester ve­zetésével a felkelt parasztsággal (Jacquerie) szövetségben, Párizs­ban, királyságellenes felkelés kezdődött. HEINRICH HEINE FILM: Öt perc a paradicsomban Igen érdekfis, szokatlan környezetben játszódik ez a ju­goszláv fiVmdráma. A két főszereplő kitűnő eszközökkel raj­zolja meg az életúnt és semmibe sem hivő emberek portré­ját. A filmet az egri Bródy Filmszínház mutatja be február 17, 18-án, és 21, 22-én. HOP. vám JÓZSEF'­m U8or<1 Egerben este 7 óraikor: DALOL A TAVASZ (V örösmarty-b érlet) Fedémesen este 7 órakor: Dulszka asszony erkölcse * • _ . > . _ ••••••• • •••••••• ,* ,*i Lr pia jL' jSy |r •%***•*•*•*•*#*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*« ,V. v *v1 < v.v.v.v.v.v.v.v.v.v, (41) Szerencsés mohón élvezte a sok jótéteményt. Egyszer-más- szor rosszallóan megjegyezte ugyan, hogy Júlia túlságosan elhalmozza minden jóvaL de az asszony gyöngéden elhárította a szemrehányást: — Drága szivecském, te any- nyit szenvedtél, s annyit nél­külöztél életedben, hogy soha­sem kárpótolhatlak érte. Pedig Szerencsés ugyancsak habzsolta az életet. Júlia nagy háztartást vezetett be. Nemso­kára új lakásba költöznek. Gondoskodott új berendezésről is. Háztartási alkalmazottat vett fel. Szerencsés alig tudta meggyőzni a romlatlan falusi lányt, hogy nem szabad őt „nagyságos úrnak” szólítania. Még meghallja valaki. S mire hazamegy a gyárból, fehérre terített asztalon pom­pás falatok várják. Júlia való­ságos konyhaművész. Szeren­csés nem győzött ismerkedni a sok újféle, sohasem kóstolt ízzel, a ragyogó ételekkel, s a változatos, palackozott borok­kal. Az étkezés valóságos ce­remóniává lett. Júlia maga szed a férje tányérjára, meg­hatóan önzetlen, Szerencsés kapja a legfinomabb falatokat. Szerencsés eleinte borongósan vette tudomásul az új háziren­det, de amint mondani szok­ták, megszokta, mint kiskutya a verést. A jót könnyű meg­szokni. Csak egyetlen újdon­sággal nem tudott igazán meg- , barátkozni. Nem fért a fejébe, I miért ragaszkodik Júlia ahhoz, hogy ő minden étkezés után megegyen egy szelet sajtot. De Júlia azt mondta, ebből nem lehet engedni, ez „ko- milfó”. Eleinte az is kellemetlen ér­zéseket okozott Szerencsésnek, ahogyan Júlia kiöltöztette. A legjobb belvárosi üzletekben vásárolta cipőit, fehérneműit, nyakkendőit. Júlia ügyet sem vetett Szerencsés aggodalmai­ra. Hiszen csak rá kell nézni, egészen megfiatalodott az új módiban! Szerencsésnek na­gyon is imponált ez az új mó­di, a figyelmet keltő elegancia. De azért benne megszólalt az okosság is: mi lesz, ha a gyár­ban szembeötlik a hirtelen vál­tozás? Azzal mégsem állhat oda, hogy kihúzták a kölcsön- kötvényét, hiszen erről min­denki tudott volna. Ám Júlia eltökéltségével szemben nem használt a józan ellenkezés. Aminthogy hiába tiltakozott Szerencsés a gyakori társasva­csorák, kissé túlságosan fé­nyesre sikeredett vendéglátá­sok miatt is. Rövid idő alatt egy víg társaság szokott a há­zukhoz. Ez azzal kezdődött, hogy Júlia meghívta vacsorára unokafivérét, Bottlik Elemért. Bottlik Elemér magánéletét sű­rű homály fedte, és semmi bi­zonyosat sem lehetett tudni foglalkozása felől. Ügy tudták róla, hogy mérnöki diplomája van, de akármikor megkérdez­ték, „pillanatnyilag éppen ál­lást változtatott”. Elemér leg­közelebb két hasonszőrű cim­boráját is magával hozta Sze­rencsésékhez. Júliának határo­zottan imponáltak az arany- ifjak. Szellemesek voltok, csu­pa „spéci” nyelven beszéltek, minden új amerikai slágert be­téve tudtak, elragadó politikai viccekkel traktálták a háziakat és páratlan tájékozottságot árultak el a művelt Nyugat legfrissebb szenzációi dolgá­ban. De legfőbb erényük az utolérhetetlen udvariasság és bókolási készség volt. Ügy tud­ták dicsérni Júlia asszony konyháját, hogy Júlia olvado- zott. Minden fogást külön kéz­csókkal köszöntek meg. Sze­rencsés eleinte furcsállotta ezeket a kézcsókokat, de aztán hízelgett neki a dolog. Júlia észre is vette, és finom, jóleső mosollyal »yugtázta, hogy ami­kor kettesben étkeztek, Szeren­csés ugyanígy bókolva köszön­te meg az ízletes ebédet és az aranyifjakat utánozva, maga is csókot lehelt a háziasszony ke­zére. A lebzselő házibarátok oda­nőttek Szerencsés otthonához. Szerencsés immár tőlük szerez­te be világpolitikai informá­cióit. De az aranyifjak á bel­politika világában is otthono­san mozogtak. A. legapróbb hi­bákról és zökkenőkről is pon­tosan tudtak, ami csak a ma­gyar gazdasági, társadalmi és politikai életben történt. S eze­ket nem is holmi mazsolasze­menként tálalták, hanem be­ágyazták roppant összefüggé­sekbe. Abból a tényből pél­dául, hogy a kerületi tanács az idén elkésett a parkok fásítá­sával, messzemenő konzekven­ciákat vontak le a szocialista rendszer teljes csődjére nézve. Vagy ha megpillantották, hogy kiesett egy szemeteskocsi ke­reke, habozás nélkül megálla­pították: a magyar közlekedés­ügy végső válságba jutott, s a vasúti mozdonyok már alig vonszolják magukat. Bottlik Elemér és társai előtt mindig tárva-nyitva állt Sze­rencsés háza. Ha őket nem is, de névjegyüket akárhányszor ott találta a gyárból hazatérő férj: mindig virággal kedves­kedtek Júliának. Júlia szörnyű ideges volt, amikor a víg tár­saság valami okból távol ma­radt és kettesben kellett eltöl- teniök az estét. Ámbár ezek az órák sem múltak el haszontalanul. Júliá­nak mindig volt egy-egy kitű­nő ötlete, amelyet behatóan megvitattak. Most például ép­pen azzal a gondolattal vívó­dott, hogy valahonnét építő­anyagot kellene szerezni egy jóképű kis dunai víkendház- hoz, de hát ilyen pocsék vilá­got élünk. Volna rá pénz, hála istennek, mégsem lehet az em­ber olyan boldog, amilyen sze­retne ... Júlia csak egyetlen gondot nem tudott levenni Szerencsés János válláról. Ezt magának kellett cipelnie napról napra. Szembe kellett néznie a vi­lággal, amelyet becsapott. Benkőt úgy kerülte, mint macska a forró kását. Félt a vele való találkozástól. Nem is Benkő kérdezősködésétől tar­tott, hanem inkább önmagától: ha Benkő mégis kérdezősköd­nék, talán el­hagyná az ere­je, s nem tud­na szemrebbe­nés nélkül ha­zudni neki. De éppen elég gondja volt másokkal is. Amikor új, re­mekbe szabott öltönyeiben megjelent a gyárban, min­denki körül­vette, megcso­dálta, megdi­csérte a finom ruhát. Sokan őszinte öröm­mel tették, a Szerencsés iránt érzett emberi rokon- szenvtől su­gallva. Lám, mégis van igaz­ság — mondták az emberek —, mégiscsak helyrebillen Szerencsés János élete. Hanem a harmadik, negye­dik öltönynél ezt a nyílt együtt­érzést furcsa sejtelmek váltot­ták fel. Hát mégis, miből telik ilyen választékos öltözködésre? — tűnődtek az emberek. Sze­rencsés észre is vette ezt, s igyekezett a gyanakvás elébe vágni. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom