Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-02 / 28. szám

2 NEPŰJSAG 1961. február 2., csütörtök ^|^Mel6izcweteet|ii^k^ Amerikai idegenforgalmi propaganda Európában Márciusban Európába érke­zik egy csoport amerikai ide­genforgalmi szakember, akik­nek az a feladata, hogy kam­pányt indítsanak az amerikai idegenforgalom emelésére. Az idegenforgalom emelésé­vel a dollárválságot akarják enyhíteni és ennek érdekében mozgalom indult azért is, hogy a turisták könnyebben kaphas­sanak amerikai látogató vízu­mot. Megállapították ugyanis, hogy számos európai ország­ban, így pl. Görögországban hónapokig tárt, míg valakinek megadják az amerikai turista vízumot, és ezért a turistáknak elmegy a kedvük az amerikai utazástól. Az európai idegen- forgalmat Amerikában 3 éven belül 300 százalékkal szeretnék növelni. építettek két juhhodályt, mint­egy 60 ezer forint értékben, egy süldőszállást és egy fiaz- tatót 50 ezer forintért, kukori- cagórét 40 ezer forintért, ezen­kívül takarmányost és tejházat is építettek. 37 ezer forintot fordítottak a mezőgazdasági kisgépek vásárlására. A beru­házás mellett jelentősen nö­velték az állatállományt is. Jelenleg 59 szarvasmarhája 19 anyakocája, s mintegy 300 birkája van a szövetkezetnek. A szövetkezet gazdagságára vall az is, hogy zárszámadás­kor egy munkaegységre 45 fo­rintot osztottak. Nem egy olyan szövetkezeti tsig volt, aki készpénzben többi mint 20 ezer forintot kapott. Murányi György, aki családjá­val dolgozott a nyáron, 30 ezer forint felett kapott része­sedést. Alsó Kotroczó József 22191 forint, Bíró Sándorné 24 043 forint, Kotroczó József- né pedig 12 278 forint részese­dést kapott a zárszámadási közgyűlés után. Orcskai Mihály Kennedy kongresszusi üzenetének washingtoni visszhang fa Sximonov t Nappalok és éjszakák azok, akik a futóárkok mélyén kuporogva túlélték a reggeli órák pokoli tüzet — a golyó­szórókhoz ugrottak ők is, vagy automatát, puskát ragadtak az ellenség fogadására. A szaka­dék, amelyet még az első né­met támadások alkalmával az elmúlt héten „halálárok”-nak neveztek el, most újra rászol­gált erre a névrf; lejtőit né­hány perc alatt elborították a holttestek és a haldoklók. Vol­tak, akik húsz, tizenöt, tíz mé­ternyire megközelítették a sán­cot: úgy látszott, hogy csak egy másodperc, egy félmásodperc telik bele és átugorják — de nem ugrották > át. Az utolsó percben elfogta őket a halál borzadálya és hátrálásra kész­tette a legbátrabbakat is. Pedig ha nem fordulnak vissza, el­juthattak volna a sáncig. De megtorpantak, s akik nem hul­lottak el, amikor előre rohan­tak, szembe a fegyverekkel, azokat utolérte a halál hátrálás közben. A z első roham kudarcot vallott, s akkor elölről kezdődött minden. Ám, ha első ízben csak két óra hosszat tar­tott a pokoli tüzelés, másod­ízben öt és fél órán keresztül zengett-dörgött szünet nélkül. Mintha csak eltökélte volna az ellenség, hogy a parti sávon senkit sem hagy életben! Az egész sávot annyira felszántot­ták a becsapódások, hogyha a gáfántok egyszerre robbantak volna, valóban, még hírmondó­nak sem maradt volna itt élet­ben senki. A lövedékek azon­ban, szerencsére, bizonyos idő­közökben robbantak, s mi­helyt valahol tölcsért vájt a bomba, a vöröskatonák máris belefeküdtek, s onnan lőttek az ellenségre; ott pedig, ahol a következő bomba robbant, már nem voltak emberek. Így folytatódott ez a halálos játék, halálos bujócska öt és fél órán keresztül. Mikor azután a né­metek a hatodik óra vége felé támadásba mentek át, a moraj­tól félig süket vöröskatonák lerázták magukról a földet, amely félig betemette őket, talpra ugrottak, elkeseredve lövöldöztek mindenre, ami elé- bük került, fáradságtól és por­tól fekete arccal rohantak elő­re, s visszaverték ezt a roha­mot is. A harci lárma lázgörbéje hirtelen újra a magasba szö­kött. Most repülőgépek szálltak fel, ötösével, tízesével, húsza­sával jöttek, s olyan alacso­nyan repültek, hogy a robba­nások megingatták a gépeket a levegőben. Ügyet sem vetve a földön dúló tűzre, a sáncokat rohamozták, s a futóárkokban lapulókat gépfegyverezték, alig húsz méter távolságból. Lángszórók nyaldosták végig a földet, felülről hullott a tűz az alsóra, mint amikor folyóba esik az eső. T dőzített és repeszes bombák, kicsik és na­gyok, olyanok, amelyek öt mé­ter mély tölcséreket vágnak és Olyanok, amelyek éppen csak érintik a talajt s felrobbannak, mihelyt földet érnek, ezernyi repeszt szórva szét, olyan ala­csonyan, hogy a füvet is leka­szálták volna, ha fű termett volna itt a kövek közt — félel­mes erejű bombák, amelyek kétszáz méter magasságban robbannak, hogy tíz kisebb bombára szakadva, srapnellzá- port ontsanak a földre — a bombák és lövedékek minden fajtája ott kavargóit a vörös­katonák feje fölött, körülbelül három óra hosszat. De amikor pontosan este hét órakor a né­metek harmadszor is rohamra mentek, most is csak holttes­teikkel tudták betemetni a ha­lálárkot. Szaburov először életében látott ennyi temérdek halottat ily kicsiny térségen. Reggel, amikor a megerősí­tés érkezésekor megolvasta az embereit nyolcvanhármam voltak. Jól megjegyezte ezt a számot. Most esti hét óra után harmincötén maradtak, ezek­nek kétharmada is könnyű se­besült. Feltehető, hogy ugyan­ez volt a helyzet tőle jobbra és balra is. A sáncok fel voltak dúlva, a futóárkokat lépten-nyomon megszakították az egyenesen beléjük vágódott bombák, sok fedezék teljesen használhatat­lanná vált. Az egész térséget felszántotta a támadás. Sza­burov maga már harmadik napja zúzódásos sebeket vi­selt és majdnem teljesen meg- siketült. Már régén véget ért a csata, de az ő fülében még mindisr zúgott, harsogott a po- 'koli dörej. Ha valaki később megkérte volna, mondja el mindazt, amit ezen a napon átélt, vol­taképpen néhány rövid szóval ecsetelhette volna a csata le­folyását: A németek tüzelni kezdtek, erre mi elbújtunk a sáncok mögé; amikor abba­hagyták a tüzelést, mi felug­ráltunk, lőttük őket, ők meg­hátráltak, újra kezdődött a tüzelés, mi úira elbújtunk és amikor támadásba mentek át, megint erősen lőttük őket... T ényegében csakugyan így történt. Ez volt minden, amit ő és bajtársai ezen a napon cselekedtek. Ér­dekes, hogy Szaburov soha életében nem érzett olyan for­ró vágyat az élet után, mint ezen a meleg napon. Csak most maradjon életben! Nem volt ez halálfélelem, nem is az bántotta, hogy eddigi for­májában megszakad az élet, minden örömével, minden bá­natával együtt, nem is az a gondolat gyötörte, hogy eljön a holnap és nem lesz már a világon. Nem, benne a bombázás egész ideje alatt csak a vágy tartotta a lelket, hogy megér­je azt a percet, amikor beáll a csend s megkezdődik a roham, hogy ő is felpattanhasson, s lőhessen az ellenségre. Mind­azok, akik körülötte lapultak, vele együtt a nap folyamán harmadszor is csak azt a per­cet várták. Nem tudták, mi lesz azután, de addig a percig élni akartak minden áron. És amikor este hét óra után visz- szaverték az utolsó rohamot is, amikor beállt a csend, s az emberek újra emberi hangon szólhattak egymáshoz, szavaik szokatlanul csendeseknek, s szelídeknek tűntek fel a har­sány vezényszavak, nem is emberi, hanem állati ordítá­sok és vad szitkok után, ame­lyeket lövedékeik kíséretében az ellenségre szórtak. fTjjongó öröm repesett a levegőben. Mintha vá­ratlan fordulat állott volna be, mintha valami rendkívül fontos dolog történt volna. Szaburov érezte, hogy ők ma győzelmet arattak az ellenség felett — több volt ez annál, amit a Tudósító Iroda talán így foglal majd szavakba: „Ez meg ez az alakulat megsem­misített nyolcszáz Hitler-ka- tonát.” Ez a mai nap azt bi­zonyította, hogy a Vörös Had­sereg erősebb, mint ellenfele. kerülte a kelet-európai népek ,.felszabadítása” kifejezést, s nem beszélt a i,rab nemzetek­ről” sem. Ezáltal az elnök to­vábbra is nyitva hagyta az aj­tót a szovjet—amerikai viszony javítására irányuló tárgyalá­sok előtt. Az igazság az, hogy az elnök üzenetének a kelet-európai or­szágokról szóló része pontosan beillik Kennedy külpolitikai irányvonalának keretébe. Az Egyesült Államok elnöke a je­lek szerint új módon, szerinte megfelelőbb és hatásosabb esz­közükkel kívánja szolgálni a régi célt: a szocializmus győ­zelmének megakadályozását. Lényegében azt mondta: hajlandók vagyunk tárgyalni a leszerelésről — pontosabban: a fegyverzet ellenőrzéséről —, az atomfegyverkísérletek szüne­teltetéséről, közös űrkutatási programról és más kérdések­ről, amelyeknek megoldása csökkentené a nemzetközi fe­szültséget. De a mostaninál nagyobb erő pozíciójából aka­runk tárgyalni és mindent megteszünk nemcsak azért, hogy erősebbek legyünk, ha­nem azért is, hogy gyengítsük az ellenfél politikai és morális erejét. Röviden: Kennedy .szeretne elődjénél hatékonyabban cse­lekedni — hogy az ő termino­lógiáját használjuk — a „kom­munista vetélytárs leküzdése érdekében”. isztyija iái kapcsolatokról nak, hogy az új elnöknek szándékában van megjavítani a szovjet—amerikai kapcsola­tokat, megelégedéssel fogadta a világ közvéleménye. Ez arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió békeszerető politikája meghó­dította embermilliók szivét és eszét, s ezek most arra várnak, hogy az Egyesült Államok vé­gül kellő józanságot tanúsít és építő jellegű intézkedéseket tesz a népek békéjének és meg­értésének megszilárdítására. Természetesen nem szabad ar­ra számítani — jegyzi meg a lap —, hogy a hosszú évek alatt felgyülemlett kérdések tömegét most egy varázsütésre sikerül megoldani. Idő kell ah­hoz, hogy megszűnjenek a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásának útjában álló aka­dályok. (MTI) Meghalt Eugene Dennis NEW YORK (MTI): Kedden New Yorkban, hosszas beteg­ség után, 56 éves korában el­hunyt Eugene Dennis, az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának elnöke. Eugene Dennis, a Kommunista Pártba 1927-ben lépett be, s 1938- ban a párt országos bizottságának tagjává választották. A háború vé­gén, 1944-ben és 1945-ben William Z. Fosterrel együtt erélyesen fellé­pett a revizionista, likvidátor! né.- zetek ellen. Az 1945. évi rendkívüli pártkongresszuson a titkárság tag­jává, 1946-ban a párt főtitkárává választották, 1959-ben a párt elnöke lett. Haladó politikai tevékenységéért többször állították bíróság, illetve vizsgálóbizottság elé. Az „amerika- ellenes tevékenységet vizsgáló bi­zottság«* í947-ben egyévi börtönre ítéltette, majd 1949-ben tíz más elv­társával együtt Dennist ismét bíró­ság elé állították. 1950 májusában börtönbe vetették, innen 1951-ben szabadult, de még ugyanez év jú­liusában ismét bebörtönözték. 1959-ben a szenátus vizsgáló bi­zottsága elé hurcolták. Nem sokkal ezután kiújult szívbajához tüdőrák Járult, ez okozta korai halálát is. (MTI) Idő járás jelentés Várható Időjárás csütörtök estig: Szerdán borult, csendes idő, 60k helyen eső, csütörtökön felszaka­dozó felhőzet, .megélénkülő nyuga­ti-északnyugati szél, már csak futó­esők. a hegyeken futó hózáporok. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: plusz 3—mínusz 1. legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön: plusz 2—plusz 4 fok között. (MTI) Zársxámadás után a dormándi Vörös Hajnal Tsx-ben A dormándi Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben 47 fo­rintot ért az idén egy munka­egység, amelyből 20 forintot részben előlegként, részben pe­dig természetben az év folya­mán már megkaptak a tagok. Ez évben a tsz hatalmas lé­pést tesz előre, mert bevezetik a készpénzfizetést, a készpénz­részesedést. Ügy tervezik, hogy az esztendő minden hónapjá­ban húsz forint előleget folyó­sítanak munkaegységenként, ami havi 30 munkaegység meg­szerzése esetén 600 forintot je­lent a tagnak. A termelőszövetkezet, K o- vács József elvtárs vezetésé­vel jól dolgozott az elmúlt esz­tendőben, amit bizonyít az is, hogy a tsz vagyona 200 ezer fo­rinttal gyarapodott és jelenleg meghaladja az egymilliót. Ter­ményeit szerződéses alapon ér­tékesítették, mintegy 850 ezer forint értékben. A 14 hold te­rületen fekvő kertészetből 160 ezer forint jövedelmük szár­mazott, de az idén újabb 60 holddal növelik a kertészet te­rületét. Termelési szerződései­ket már meg is kötötték az il­letékes szervekkel. A szövetkezet szarvasmarha­állománya harminc darabbal szaporodik az idén, 20 szarvas- marhát és 120 sertést szerződ­tek. A sertéstenyésztéshez szükséges fiaztató építését sa­ját erőből megkezdték. Megkezdik a baromfitenyésztést a tarnabodi Rákóczi Tsz-ben A tarnabodi Rákóczi Terme­lőszövetkezetben február 3-án tartják meg a zárszámadási közgyűlést. A termelőszövetke­zetet fagykár érte az elmúlt esztendőben, de ennek ellenére kielégítőek az eredmények, amelyet többek között az is mutat, hogy 46 forinton felül osztanak egy munkaegységre. A termelőszövetkezet tiszta vagyona jelenleg másfélmillió forint és az, elmúlt évben több mint 200 ezer forintos saját be­ruházást eszközöltek. A fiatal szövetkezet jószágállománya is gyarapszik, Jelenleg 100 ■.'■.lauaiiB■ 11,1 aoaiiául.il llRullllllll!■ A pétervásári járásban a szederkenypusztai dolgozó pa­rasztok voltak az elsők, akik egy emberként léptek a szocia­lista gazdálkodás útjára. Itt is, mint a többi községekben, nem minden gondolkodás nél­kül választották a közös utat a dolgozó parasztok. Több es­te összejöttek, hogy ’megvitas­sák a szövetkezés problémáit. Az egyik este részt vett egy ilyen összejövetelen a párttit­kár elvtárs is, és Szederkény­puszta minden dolgozója előtt kitöltötte a belépési nyilatko­zatot. .Példáját hamarosan kö­vette az egész puszta. A közös munka ’ azonban csak az őszi betakarítás után kezdődött el. A munka felvé­telében nagyon sokat segített a párt és a termelőszövetkezet vezetősége, élén Murányi Gá­bor tsz-elnökkel. A jó gazdálkodásnak és a szorgalmas munkának hama­rosan meg is lett az eredmé­nye. Jelentősen növelték a termelőszövetkezet közös va­gyonát. 1960-ban saját erőből Jól sikerült az első közös esztendő Szederkény pusztán szarvasmarhájuk van és átla­gos tejhozamuk eléri tehenen­ként a 3180 litert. Az idei eredmények mellett figyelmet érdemel a termelő- szövetkezet terve is. Sertésál­lományukat kétszeresére növe­lik és 100 hízót szerződnek le az illetékes vállalattal. Tovább fejlesztik a kertészetet is és a közeljövőben szerzik be a még hiányzó deszkát. Terveik sze­rint az idén nyolcvan hold ker­ti növényre kötnek szerződést a MÉK Vállalattal. A tsz vezetősége és tagsága megértette, hogy a nagyobb jö­vedelem biztosításához ered­ményesen hozzájárul a barom­finevelés is. Éppen ezért az idén megkezdik a baromfite­nyésztést és a háromezer csibe részére saját erőből építenek majd ólakat, férőhelyet a kö­zeli hetekben. Terveik meg­valósítását az állam egy 120 fé­rőhelyes sertéshizlalda építésé­vel segíti elő. Tizennyolc évvel ezelőtt fejeződött be a II. világhá­ború legnagyobb ütközete: a sztálingrádi csata. Az ellen- támadásba lendült vörös­hadsereg megsemmisítő csa­pást mért a fasiszta betola­kodókra. A gigászi küzdelem hevét jól érzékelteti az aláb­bi regényrészlet. P eggeli nyolc órától kezd- *-*■ ve, amikor az első né­met támadás indult, egészen este hét óráig, amikor elcsitult a harc, tizenegy keserves óra telt el, s közben alig adódott ötpercnyi csend és nyugalom. Az elmúlt héten, amikor a hadosztályt, ezen a szakaszon erősen a partnak szorították, Frocenkonak gondja volt rá, hogy csapatai ott különös gond­dal erősítsék' meg állásaikat. Az egész térséget keresztül- kasul szelték a sáncok és futó­árkok, az épületmaradványok alapjai alatt gödröket, s fede­zékeket vájtak, elöl pedig egy aránylag keskeny, de meglehe­tősen mély szakadék húzódott. A németeknek, ha az orosz ál­lásokhoz akartak jutni, így vagy úgy, de okvetlenül át kel­lett kelniök ezen a szakadékon. Ha diagrammot lehetne raj­zolni a csatatér morajának hullámzásáról, akkor látni le­hetne, hogy az, mint a váltólá­zas betegek hőmérséklete, a nap folyamán, háromszor szö­kött a magasba, hogy hirtelen leszálljon megint. Reggel a németek az ezred- tüzérség köszöntésével kezdték a harcot. Majd bekapcsolódtak a nehéz aknavetők, azután a hadosztály tüzérsége. Követ­keztek a nehéz rohamágyúk, végül pusztító bombázás in­dult meg. Amikor a fülsiketítő robaj tetőpontjára hágott, hirtelen elhallgatott, s az ellen­ség rohamra indult, amihez csak a golyószórók szakadatlan ropogása adta a kísérőzenét. Nyomban talpra ugrottak avö- töskatonák is — már tudniillik nyékét két csoportba lehet osz­tani. Az egyik vélemény sze­rint az elnök a „kelet-enrópai népek szabadságának” megem­lítésével némileg visszalépett azoktól a kijelentéseitől, ame­lyek azt sejtették, hogy komo­lyan keresi a megoldatlan kér­dések rendezésének útját a Szovjetunióval. E vélemény hívei hangoztat­ják, hogy valahányszor az Egyesült Államok a „kelet­európai népek szabadságának védelmezőjeként” lépett fel, az mindig erőteljes visszauta­sításban részesült Moszkvában és a népi demokratikus álla­mok fővárosaiban. Az a tény, hogy Kennedy mégis jónak látta felvetni ezt a kérdést az első kongresszusi üzenetében, nem tesz jó szolgálatot a szov­jet-amerikai viszony megjaví­tása ügyének. A másikfajta vélemény kép­viselői — s ezek vannak több­ségben Washingtonban — arra mutatnak rá, hogy Kennedy el­lommunista pártok rszágaik területe ermentes övezet és megállapodtak abban, hogy az északi népeknek minden rendelkezésükre álló eszközzel támogatniok kell ezeknek az országoknak törekvését a teljes függetlenségre. (MTI) Az Izve a szovjet—amerik MOSZKVA (TASZSZ): Az Izvesztyija keddi számában foglalkozik a szovjet—ameri­kai kapcsolatokról. Eisenhower ma már nincs. Sem ő, sem pedig ügyefogyott alelnöke, Nixon, nem mérgez­hetik többé a két nagyhatalom kapcsolatait. Kennedynek azokat az első lépéseit, amelyek arra mutat­anaiiauanaMaiiaiiaiiBit« laiiaiiaiiauaniiiaiiaiiBiiBitiiit WASHINGTON (MTI): Ken­nedy első kongresszusi üzenete éles vitákat idézett elő wa­shingtoni politikai körökben. Demokrata párti szenátorok és képviselők úgyszólván fenn­tartás nélkül helyeslik az el­nök értékelését az Egyesült Államok helyzetéről, valamint terveit is. Számos republikánus párti törvényhozó viszont nyíltan rosszallását fejezte ki. Közülük legtöbben azt mondják, hogy Kennedy pénzügyi elgondolá­sai irreálisak és lehetetlen lesz előteremteni a szükséges ösz- szegeket a tervbe vett belső beruházásokhoz, katonai ki­adásokhoz és külföldi segé­lyekhez és ugyanakkor rendbe­hozni a deficites fizetési mér­leget, valamint megszilárdítani a dollárt. A legnagyobb feltűnést Ken­nedy üzenetének az a része keltette Washingtonban, amely a kelet-európai népekről szól. Az ezzel kapcsolatos vélemé­\i észak-európai k követelik, hogv 01 legyen atomfegyv STOCKHOLM (ADN): Nor­végia, Svédország, Dánia és Finnország kommunista pártjá­nak képviselői értekezletet tar­tottak Stockholmban. A kiadott közlemény megál­lapítja, hogy „a NATO atom­hatalommá változtatása, Nyu- gat-N émetország felfegyverzé­se atomfegyverekkel és megnö­vekedett katonai befolyása Dá­niára és Norvégiára, veszélyez­teti a békét és valamennyi északi ország önállóságát.” Az értekezlet részvevői követelték, hogy egész Észak-Európa le­gyen atomfegyvermentes öve­zet. A tanácskozáson foglalkoz­tak a gyarmatosítás alól felsza­badult országok iránt tanúsí­tandó szolidaritás kérdésével __ .- ______

Next

/
Oldalképek
Tartalom