Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

1961. február 9., csütörtök í népcjsag s NÉHÁNY GONDOLAT Uj összefüggések a magas vérnyomás okainak felderítésében Dr. Jacques Genest, a montreali orvosegyetem pro­fesszora, a kanadai belgyógyá­szok és sebészek évi konferen­ciáján beszámolt a magas vér­nyomással kapcsolatban vég­zett kutatásairól. Elmondotta, hogy a magas vérnyomás kiváltó okait az or­vostudomány eddig nem ismer­te fel világosan, jóllehet, igen sok esetben különböző gyógy­szerek alkalmazásával segíteni tudnak a bajon. Mivel azonban a kiváltó okokat nem ismerik eléggé, az orvosok nem tudják pontosan megállapítani a gyógyszerek hatásmechanizmu­sát. Genest szerint az orvostudo­mány eddig úgy vélte, hogy nincsen összefüggés a magas vérnyomást kiváló öt legálta­lánosabb tényező — az öröklés, a szervezet sókészlete, az em­ber érzelmi állapota, a vesék és a mellékvese-hormonok rossz működése között. A kanadai kutatócsoport Genest vezetésével most össze­függést állapított meg eme té­nyezők között. raw Olvasom az újság­ban, hogy „felső lég­körünkbe enyhe óceáni légáramlat ér­kezett.” Olvasom és felháborodom. Mi van itt? Már megint csak a felső légkö­röknek jut enyheség? Már megint kivétele­zés, már megint kaszt­rendszer? S az alsóbb légkörökkel mi lesz ? Azoknak nincs joguk enyheséghez, nincs joguk egy-egy szip­pantásra az óceár áramlataiból? Pedi éppen az alsóbb léi; rétegek tartják el felsőket, éppen ezek a légrétegek dolgoznak reggeltől estig, estétől reggelig, hogy meg­birkózzanak a gyárak füstjével és a szom­szédom pipájának bű­zével! Fel vagyok hábo­rodva! Ügy vélem, körül kell már nézni a me­teorológia berkeiben, ahol gyanús szimpá­tiával viseltetnek a felsőbb légrétegek iránt. Ebereknek kell '.ennünk! (-Ó) 1981. ionuár Baleseti krónika Az új év első hónapjában — megyénk útjain — tíz közleke­dési baleset történt. A balese­tek zöme a sebességkorlátozás megszegéséből és ittasságból következett be... Dr. K. B. egri lakos, január 2-án a havas úttesten kocsijá­val megcsúszott, s az útmenti fának ütközött. Felesége sú­lyos, ő pedig könnyebb sérü­lést szenvedett. A személygép­kocsiban keletkezett kár mint­egy 10 ezer forint. Két nappal később, január 4-én, T. M. szűcsi lakos, a 34-es AKÖV autóbuszával — a je­ges úton, a követési távolság be nem tartása miatt — egy előtte haladó, szabályosan köz­lekedő termelőszövetkezeti lo­vaskocsinak szaladt neki. Sé­rülés ugyan nem történt, de a társadalmi tulajdon ezer forint értékű kárt szenvedett. Január 25-én, Z. T. tama- zsadányi lakos — a 34-es AKÖV tulajdonához tartozó — tehergépkocsijával 800 forint értéknyi kárral járó balesetet okozott. Jeges úton előzni akart, de mert a szembenjövő forgalmat zavarta volna, hir­telen fékezett. A kocsi meg­csúszott, s Z. T. a megcsúszott kocsit egyenesben tartani már nem tudta. Összeütközött a Brigádokra, munkacsapatokra és családokra osztották ki a munkaigényes növények területét a hevesi Ezüstkalász Tsz-ben es nem szembenjövő ÁFORT egyik tartálykocsijával. Még ezen a napon, pár órá­val később, Á. J. gyöngyössoly- mosi lakos a jeges úton meg nem engedett sebességgel haj­tott végre egy kis ívű kanyart. Az Élelmezési Szállítási Vál­lalat tehergépkocsija a meg nem engedett sebességgel vett kisívű kanyarnál megcsúszott és felborult. A vezetőfülkében utazó két utas súlyosan meg­sérült. Január 30-án a köd miatti rossz látási viszonyok mellett, a tükörsima betonúton gyor­san haladt egy budapesti sze­mélygépkocsi. Amikor mintegy 70 méter távolságban volt az úttesten keresztül haladó von­tatóhoz, a személygépkocsi képtelen volt a megállásra. Belecsúszott a Nagy gombosi Tangazdaság vontatójába. Pár perccel később vele azonos irányból érkezett az Élelmezé­si Szállítási Vállalat egy másik tehergépkocsija — amelyet B. D. horti lakos vezetett — és nekiszaladt a budapesti sze­mélygépkocsinak, majd a von­tatónak. Az Élelmezési Szállí­tási Vállalat tehergépkocsijá­nak hátsó kerekein a gumik olyan kopottak voltak, hogy ez a baleset még vizes úton is be­következett volna. Személyi sé­rülés nem történt, de 10 000 fo­rintot jelent az a kár, amely a baleset következtében a társa­dalmi tulajdont érte. Sok baleset származott az új év első hónapjában ittasság miatt. De ebben az esetben nem a járművezetők ittassága okozta a baleseteket... Sz. L. gyöngyösi lakost janu­ár hatodikén Egerben érte bal­eset. Kerékpárjával ittasan át­hajtott az út baloldalára, ami­kor arrafelé közeledett a sza­bályosan haladó Mátrai Ás­ványbánya V. személygépko­csija. A kerékpár és a személy- gépkocsi egymásnak ütközött. Sz. L.-t súlyos sérüléssel szál­lították kórházba. Gyanútlanul kerekezett ke­rékpárján K. G. atkári lakos, mikor az országúton J. A. ugyancsak atkári lakos — itta­san! — lovaskocsijával neki­hajtott. K. G.-t könnyebb sérü­léssel szállították kórházba. Az összeütközéskor kerékpárja is teljesen összetörött. M. J. egri lakos, erősen ittas állapotban próbált áthaladni az úttesten, amikor a 32-es AKÖV* bányászjáratú autóbu­sza közeledett feléje. Könnyű sérüléssel kórházba szállítot­ták. A balesetért kizárólag csak M. J. gyalogos a felelős, hiszen a vizsgálat megállapította, — a szemtanúk meghallgatása alapján is, —, hogy a gépkocsi elé való haladás a féktávolsá­gon belül történt. Két baleset is történt janu­árban, melyeknek oka más ter­mészetű, mint a fentebb felso­roltaké... F. B.-né, kerecsendi lakos, a 22. számú útvonalon kétkere­kű kézikocsin tolta édesanyját. A kézikocsi a lejtőn kissé meg­szaladt, s mikor F. B.-né hátra­tekintett, a kézikocsi a mögöt­tük közeledő személygépkocsi útvonalára tért át. A féfctávol- ságon belül keletkezett ve­szélyt elhárítani már nem le­hetett. A kézikocsin ülő asz- szonyt súlyos sérüléssel szállí­tották be az egri kórházba; Január 28-án a jászberényi 54-es AKÖV autóbuszával — amelyen 33 személy ült — a gépkocsivezető nem tartotta be a követési távolságot, s figyel­metlensége folytán beleszaladt az előtte jobbra beforduló te­hergépkocsi hátúlsó részébe; Személyi sérülés ez esetben nem történt, de a keletkezett kár 600 forintot tesz ki: A felsorolt balesetek okozói ellen a büntető eljárás megin­dult. A gépjárművezetőktől — az elkövetett cselekmények sú­lyosságától függően — az el­lenőrző lapokat, illetve a gép­jármű jogosítványokat bevon­tuk. Nyomatékosan felhívjuk a gépjárművezetők figyelmét ar­ra, hogy a csúszós, havas, jeges úttesten rendkívül óvatosan, körültekintően vezessenek; Heves megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedési Alosztálya Egerbaktán a párt- és íőmegszervezetek segítik a népfrontmunkát Vasárnap ülést tartott az egerbaktai községi népfront­bizottság. Az ülésen részt vet­tek a községi párt- és tömeg­szervezetek képviselői is. Szálkái Istvánná, a községi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, népfront-bizottsági tag, beszámolt a Hazafias Nép­frontnak a tsz-szervezés terü­letén végzett munkájáról. A beszámoló megvitatása után a bizottság meghallgatta — Győrffy Gyula, községi nép­front-titkár előterjesztésében — az 1961 első fél évére elké­szített munkatervet. A munkaterv megszabja a népfront-bizottság feladatait, a társadalmi munka szervezése, a tsz-patronálás, a tömegszer­vezeti munka egybehangolása, a sportélet fellendítése, a taka­rékossági mozgalom beindítá­sa, gyűlések, felvonulások szer­vezése területén. A bizottság elhatározta, hogy nagyarányú társadalmi munkára mozgósít­ja a község lakosságát a Laskó patak szabályozási munkálatai­nak befejezéséért. Határozatot hoztak arról is, hogy a megyei és járási tanácstagok fogadó­napjainak időpontját ismerte­tik az egerbaktaiakkal. meghaladta a 31 kilót, s gyors ütemben növekedett az elmúlt években is, de nem növekedett a sertések száma, sőt helyen­ként ráadásul még csökkent. S nem a szövetkezeti moz­galom miatt, vagy ha „m i- a 11”, hát csak azért, mert nem volt, illetőleg nem volt uralkodó jellegű a magyar me­zőgazdaságban! Csakis és egye­dül a szövetkezeti mozgalom, a nagyüzemi termelés — még ha most v első lépései vitával és veszekedéssel, útkereséssel járnak is — hozhatja meg, hogy ne kelljen francia búzát be- , hoznunk, hogy ne csak marha-, de sertéshús is bőven legyen, hogy a mezőgazdasági termelés felzárkózzék nemcsak jellegé­ben, de termelékenységében is az iparhoz. Különben semmi baj nincs a szövetkezeti mozgalommal, — már amennyire e bajt, mint baljóslatú fogalmat, kívánják egyesek használni. Baj van a szövetkezeti mozgalomban ép­pen elég, amit inkább így hí­vunk, hogy gond, mert igazabb és találóbb ez a megfogalma­zás. De hát mi sohasem hittük, hogy elkiabáljuk, itt a tavasz, s máris virágba borul minden. Nem hittük azt sem, hogy a forradalmi gyorsasággal vég­bemenő változás egy csapásra nem is tavaszt, de már ka- lásztbeérlelő nyarat hoz az or­szág szövetkezeti mozgalmá­ban. Egyet azonban nem hi­szünk, hanem tudunk: nem kell sokáig várni sem a ta­vaszra, sem a nyárra, s nem­csak türelmünk, de eszközeink is vannak, hogy megértéssel, reális bizalommal kivárjuk és segítsük a gazdag gyümölcsö­ket érlelő nyarat. A pacnifelhőkből fergeteges vihart riadók számára még csak tanácsot sem tudok adni, I legfeljebb csak egy megjegy­zést: a felhő nemcsak a közel­gő vihart, de a távozó rossz időt is jelentheti. Jelenti is! Gyurkó Géza Meg akart halni Hitlerért lentkezett a német rendőrségen. „Az ellenség elleni harcban szeret­tem volna elesni — mondotta. — Mindegy volt szá­momra, hogy ki az ellenség, véletle­nül az angolok akadtak az utam­ba. Azt szerettem volna, ha síromra rávésik: „A hazá­ért esett el’’. ba öltözött és pus­kával szerelte fel magát, majd betört az angol hadse­reg rattingeni rak­tárának őrszobá­jába és rálőtt egy katonára, aki le akarta fegyve­rezni. A 22 éves katona a vállán sé­rült meg. Röviddel ez­után Dietmar je­A 18 éves Diet­mar Kirschstein azt a tanulságot vonta le a nyugat­német televízió egyik dokumen­tumfilmjéből, hogy Hitler idején min­den „csodálatos volf’. Dietmar más­nap házilag készí­tett SS-rohamosz- tagos egyenruhá­nál nagyszerűbb és tökélete­sebb kovásza. És nem azért nincs rizs, mert szövetkezeti mozgalmat szer­veztünk, hanem azért, mert rossz volt a termés. Egysze­rűen és világosan kimondva: kevés rizs termett. Mert azért a szocializmusban is lehet szá­razság. vagy éppen fordítva, túlságosan is sok csapadék. S ha még ehhez az is hozzájárul, hogy nem kevés disznót vág­tak mindenütt, szerte az or­szágban, hogy csak és csakis rizzsel töltenek hurkát — ma már! —, nem kell különösebb tudomány megállapítani, miért kevés a rizs. Ami pedig a lisztet, vagy még inkább a búzát illeti, hadd idézzek Kádár János pil- fai beszédéből: „ ... nagyon gyakran emlegetik, hogy a múltban Magyarország volt Közép-Európa gabonaraktára, hogy sok gabonát eladtunk külföldre, most meg Magyar- ország nem exportál gabonát, hanem egyes években még be is hoz. Gondolom, a mi orszá­gunk nem is olyan sokára szál­lít majd gabonát külföldre is. Csak mi nem úgy akarunk gabonát exportálni, ahogyan ezelőtt harminc évvel. Akkor az a dolgozó ember, aki itt élt, nem jutott annyi élelmiszer­hez, amennyire neki és család­jának szüksége lett volna; vi­szont a gabonát kiszállítot­ták.. .” Világos beszéd ez.. Évről év­re nő a fogyasztás hazánkban gabonaféleségekben,- húsban, mindenfajta élelmiszerben ép­pen úgy, mint ipari cikkekben. De eddig legalábbis korántsem emelkedett ugyánúgy a mező- gazdaság termlése. Holdanként lényegében még ma sem halad­ta meg a tíz mázsát az orszá­gos átlag, s ennyi volt fél év­századdal ezelőtt is, azelőtt, úgy a harmincas évek derekán, még a huszonöt kilót sem érte el a húsfogyasztás, ezenkívül alig fogyott a baromfi, 1957-re I edig a húsfogyasztás már Szerinte — baj van a szövet­kezeti mozgalommal. Mert nem arról van szó — mint mondja —, hogy nem a szövetkezeti út a helyes, de igazán lehetett volna még várni, máris itt a sok vita, ugyanakkor nincs rizs cs francia lisztet árulnak a bol­tok. Ö ezt előre megjósolta, s őszinte szívvel mondja, de iga­zán rosszul esik, hogy jóslata bevált. Eddig ama monológ, amelyet a minap előadott nekem egy életművész, akiből meglehető­sen sok szaladgál még az asz­falt-színpadon, akinek szíve tele van jószándékkal — tény­leg! —, csak a fejében kavaro- dott össze egy s más, kellő ren­dezetlenségben. Nem is ott a baj, hogy akad ilyen jó né­hány, mint inkább ott, hogy ezekből a típusokból verbuvá­lódik ama kétségbeesett hadse­reg, atpely az első hűvös szél­ből zimankós telet, egyetlen pacni felhőből orkánt vél ki- riadózni, lehetőleg nagyszámú publikum, a széles nyilvános­ság előtt. Elmondtuk nemegyszer, s nyilván még el is kell monda­nunk, hogy a szocializmus épí­tése városon, vagy falun, nagy feladatok végrehajtása, avagy éppen csak kis résztennivalók során nem megy és nem is me­het mindig holmi lampionos, farsangi felvonulásként. A szo­cializmus lelkesítő, nagyszerű eszme, az emberiség jelene, a kommunizmus a holnapja, de egyben harc is, küzdelem is, ahol lehetnek és vannak is pil­lanatnyi nehézségek, sőt, uram bocsá’, még pillanatnyi meg­torpanások is: mert a szocia­lizmus az maga az. élet és az élet hallatlanul bonyolult egy valanii. Baj van a szövetkezeti moz­galommal, — mert a most ala­kult szövetkezetekben sok a vita. Hát mi van ezen kétség­beesni és mi van ezen csodál­kozni való. Attól, mert a pa­raszt aláírta azt a papírt, ame- l'-én még , ^újjászületésének’” dátuma is szerepel, nem lesz egyből szocialista gondokodá- sú, a nagyüzemi táblák távla­tában gondolkodó ember, — legalábbis nem egyik napról a másikra. S különben is! Miért ne vitázzanak, amikor vég­eredményben a „hogyanról”, a holnapról, a közös munkáról van és lesz szó Hogy ezek a viták nem mindenkor „szalon­képesek”? Bizony, nem a sza­lonok elfogadott illemtanköny­vei szerint folyik az élet, de biztosíthatom a kedves aggó­dót. h,ogy ami az illemet illeti a vi.'cában, azt is meghozza az i uö, az összeszokottság, a közös munka eredményének minden­egyről s másról ját, amikor neki tetszik, vi­szont a munka elvégzése nem húzódhat túl a megjelölt ha­táridőn, hiszen az már kárt, veszteséget jelentene a közös­nek, a tagságnak. A múlt évben előfordult olyan eset is, hogy valaki nem kapálta be a kijelölt időre a kukoricáját. Brigádvezetője, munkacsapatvezetője felszólí­tására sem tett eleget a vál­lalt kötelezettségének, ezért a közgyűlés határozata értelmé­ben 3 mázsa kukorica kártérí­tés megfizetésére kötelezték az illetőt. Ezt a tagság nem tartotta igazságtalannak, hi­szen ma már mindenki jól tudja az Ezüstkalászban, hogy a tagok jövedelme elsősorban a szövetkezetből, a közösből várható, és éppen ezért min­den tagnak kötelessége leg­jobb tudása szerint eleget ten­ni Írásban vállalt kötelezett­ségének. A HEVESI PELDa"]^^' hogy helyes az említett mód­szer, amelyet egyébként a megyei párt é„ tanácsi szer­veink is ajánlanak a termelő- szövetkezeteinknek és mert így, a terület felosztásával biz­tosítani lehet a helyes mun­kaerőgazdálkodást, a jó ered­ményt, a több jövedelmet. Szalay István vállalja. Hogy minden rend­jén menjen, írásba is foglal­ták a megállapodást, aláírta a a család és így nem érheti meglepetés a szövetkezetei. GULYÁS SÁNDOR, | * eJ^r‘ szövetkezet elnöke arról tájé­koztat, hogy már az elmúlt esztendőben is ilyen módszer­rel dolgoztak. Felosztották a területet és nagyon jól bevált ez a módszer, nem volt hiba a munka végzése körül. Különö­sen szépen kivették a munká­ból az asszonyok a részüket, akik szíwel-lélekkel, sokszor esőszakadásban, késő este is dolgoztak csak azért, hogy a munkát időben elvégezzék. A területfelosztásos rend­szert itt, ebben a szövetkezet­ben lassan már megszokja a tagság és szívesen vállalják megmunkálásra a földet. A gyakorlatra vonatkozólag egy példát is mond az elnök: — A kukoricát véve példa­ként, a következőképpen ala­kul a helyzet a gyakorlatban. A területet akkor osztjuk ki a családoknak, amikor már so­rol a kukorica. A szövetkezet fogatai elvégzik a lókapázást, aztán a vezetőség meghatá­rozza. hogy elseje és tizenötö­dike között kell elvégezni az első kapálást. Ez időn belül mindenki akkor végzi munká­tudják-e majd végezni idejé­ben a kapálást, növényápolást, palántálást — kérdezem a brigádvezetőt.-NEM VOLT HIBA | tavaly se, az idén se lehet — válaszol —, hiszen a területet lebontottuk munkacsapatokra, családokra és már most tudja mindenki, hogy milyen mun­kát kell elvégeznie családjá­val együtt, sőt, azt is kiszá­míthatja, hogy ezekért a mun­kákért mennyit keres majd a szövetkezetben. — Itt van például egy név — áll meg a notesz lapozga­tásában a brigádvezető. — Besenyei Lajos, ö maga, egyedül tagja a szövetkezet­nek, de a munkát feleségével együtt vállalták. Vállaltak a nyárra: 400 öl burgonyát, 400 öl paradicsomot. 2 hold kuko­ricát, 400 öl cukorrépát, 1 hold görögdinnyét és 1 hold do­hányt. Hasonló mennyiségű területet vállalt például Vona Ferenc is, aki lányával együtt dolgozik majd a szövetkezeti földeken. Es így sorakoznak a brigád­vezető jegyzetfüzetében a ne­vek egymás után. Minden tag­gal. minden emberrel külön- külön beszélgettek és megál­lapodtak abban, hogy ki mit, mennyi terület megművelését KÖZÉPKORÚ 1 İX József, a hevesi Ezüstkalász Tsz egyik brigád vezető je. Csiz­máján, széltől pirosra csípett arcán jól látszik, hogy nemrég jött meg a határból, ahol bi­zonyára valamilyen dolga akadt. Később arról beszél­getünk, hogy a szövetkezet, pontosabban az ő brigádja, hogyan dolgozza majd meg a részükre kiadott területet a tavasz ég nyár folyamán. A brigádvezető nem szól egy darabig, aztán apró noteszt vesz elő, meg egy jegyzőköny­vet. amely utóbbi keltezése 1961. január 26. A jegyzőkönyv tanúbizonysága szerint ezen a napon vette át Cseh József brigádvezető a szövetkezettől a földet, a munkához szüksé­ges gépeket, szerszámokat, esz­közöket, amikért természete­sen felelősséggel tartozik. Et­től a naptól kezdve már első­sorban az ő feje fő azon, hogy hogyan is, mikor is lesz majd néhány hét múlva, ha elkez­dődik a tavaszi munka. A kis noteszben nevek sorakoznak. Negyvenen a brigád tagjai és még negyven név, akik nem tagjai ugyan a termelőszövet­kezetnek, de besegítenek majd a munkába éppen úgy, mint az elmúlt esztendőben. — Lesz-e munkaerőhiány, el

Next

/
Oldalképek
Tartalom