Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

4 NÉPÜJSÄG 1961. február 8., szerda Felelőtlenség Hajszál híján halesetet oko­zott Egerben a HT 14—18 rend­számú tehergépkocsi vezetője, aki tegnap reggel 8 óra tájban a megengedettnél nagyobb se­bességgel haladt a Széchenyi utcán, majd sebességét nem csökkentve, igyekezett elsuhan­ni a járda és egy gépkocsit ép­pen előző parasztszekér mel­lett. Nos, a manőver ezúttal sike­rült, de a járdaszélnek is neki­verődő, rohanó gépkocsit csak a szerencse mentette meg a ko­molyabb balesettől. Reméljük, ez jó figyelmezte­tőül szolgál a felelőtlen gépko­csivezető számára! (—dy) — AZ A PCI Fémtermia Vállalatnál kedden délután fél háromkor termelési ta­nácskozást tartottak. A ta­nácskozáson Kővári János elvtárs, a Fémtermia igazga­tója számolt be a múlt év eredményeiről és az idei nép- gazdasági feladatokról. — A HATVANI járás ter­melőszövetkezetei az elmúlt gazdasági év végére 20 millió forint hitelt fizettek vissza az államnak. Így a járásban min­den szövetkezet tiszta lappal indulhatott az idei évnek. • — LAPUNK január 31-i számában Követendő példa címmel cikk jelent meg, amelyben névelírás történt. A hasznos előadást nem dr. Tóth Ferenc, hanem dr. Ko­vács Ferenc főorvos tartotta. — AZ EGERFARMOSI Kos­suth Termelőszövetkezet az elmúlt évben 170 000 forintér­tékű saját beruházást hajtott végre. Ebből az összegből épí­tették az 50 férőhelyes istál­lót, 20 férőhelyes sertésfiazta- tót, 120 férőhelyes sertéshiz­laldát, a 10 vagonos górét, 6xl2-es lábas fészert, szecska­vágót, és más erőgépet is vá­sároltak. — AZ UTÓBBI időben 16 ifjúmunkás és fiatal műszaki kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt a Mátravidéki Erő­műben. Ezenkívül egy fiata­lokból álló munkacsapat el­nyerte a szocialista munka­brigád címet. — A HATVANI Kossuth Termelőszövetkezetben a szö­vetkezeti tagok általában 300 munkaegységet teljesítettek az elmúlt gazdasági évben. Az összes munkaegységre 1 666 525 forintot osztottak ki részese­dést. — A LAKOSSÁG összefo­gásával, jól szervezett társa­dalmi munkával az elmúlt év­ben a tervezett egy kilomé­ter helyett hárem és fél kilo­méter hosszúságú járdát épí­tettek Nagyrédén. — TÍZ ÉVE, hogy Nagyidai Tivadarné átvette az egerfar- mosi vegyesbolt vezetését. Ab­ban az időben a bolt havi for­galma épphogy meghaladta a havi 60 000 forintot. Jelenleg 110—120 ezer forint körül van az üzlet forgalma. A forgalom lebonyolításában nagy segít­séget nyújt Nagy Eszter, a másik kiszolgáló. Számításuk szerint e hónap végére a 120 ezer forint forgalom megint meglesz. — A MÁTRAVIDÉKI Szén- bányászati Tröszt gépüzemé­ben is hódít az ifjúsági brigá­dok mozgalma. A fiatalok közül 41-en vesznek részt benne, s ezek közül _ 12-én már elnyerték a szocialista munkabrigád címet. — SÁRVÁRI JÁNOS, a gyöngyösi Szerszám- és Ké­szülékgyár üzemi könyvtáro­sa nyerte el a Szakszerveze­tek Heves megyei Tanácsa mellett működő könyvtárak vezetői számára meghirdetett verseny első díját, a 400 fo­rintos könyvutalványt. Helyesbítés A Népújság tegnapi számá­ban megjelent „Ki a kanni­bál?” című cikkünkbe tévesen került bele Illeo neve. Az idé­zett, hibás mondat helyesen így hangzik: „Társával, Mpolo- val összebéklyózva, ráncigálták ki a repülőgépből.” Pénteken este i Ősbemutató a Gárdonyé Géza Színházban Kabalevszkij: Dalol a tavass Egy magas színvonalú drá­ma, a Szent Johanna bemuta­tója után most új operettet, igényes operettet mutat be pénteken — elsőnek az ország­ban — az egri Gárdonyi Géza Színház. A szovjet operett, a mai fiatalság életének tükre, szerelmük, gondjaik, munká­juk talál megjelenítésre a szö­vegkönyvben, de nem utolsó­sorban muzsikájában is. Kabalevszkij 1904-ben szüle­tett. A zeneakadémia elvégzése után belépett az alkotóművé­szek sorába. Három operát írt, híven követve az új szovjet opera fejlődésének vonalát, né­hány esetben teljesen újat ad­va. De szerzője számtalan zon­gora-, hegedű-, gordonkaver­senynek, kantátának, és szim­fóniának éppúgy, mint kórus­műveknek. A fiataloknak ajánlott hegedűversenyéért Sztálin-díjat kapott Nálunk főleg a zenepedagó­gusok ismerik és becsülik első­rangú zenepedagógiai műve­iért. Zongoradarabjait és szo­nátáit a zeneiskolák és zenei szakiskolák használják kiváló eredménnyel. Széles skálájú alkotóművészete modem, ha­ladó. Kabalevszkij műveiben és műveinek megformálásában az ifjúságot tartja szem előtt. Sokat írt róluk és nekik. A most bemutatásra kerülő operettje is róluk szól. Fiatal értelmiségiek, végzős mérnö­kök a darab főszereplői, akik Szibériában, egy új település alapjainak lerakásán dolgoz­nak, professzoraikkal együtt. A cselekmény részben ezen az építkezésen, részben Moszkvá­ban játszódik. Főszereplője a fiatal mérnök: Tánya, az árva­lány, aki itt találja meg azt az embert, aki őt hozzásegítette, hogy belőle mérnök legyen. A darab negatív hőse Borisz, Tá­nya szerelme, törtető, karrie­rista fiatalember, akinek visel­kedése, életfelfogása bonyolít­ja a cselekmény konfliktusait. Kedves alakjai az operettnek az idős, de vidám professzo­rok, akik még utoljára vannak együtt tanítványaikkal, mi­előtt azok megkezdhetnék munkájukat ott, ahová kineve­zésük szól. Szerelmek szövőd­nek, bonyodalmak alakulnak, de hála az operett vi­dám, hangulatos légkörének: minden megoldódik, minden helyrebillen, mindenki megta­lálja a párját. Nagyon sok ne­vettető helyzetkomikum és sok szép táncbetét teszi vidámmá, külsőségeiben is széppé a készülő előadást. A Dalol a tavasz lírikus—ko­mikus operett. Zenéje kimagas­lik a mai operettek közül. Vi­lágos, melodikus, könnyen ért­hető. Nem csupán aláfestője és kísérője az énekesek számai­nak, hanem maga a zene is se­gít életre kelteni az alakításo­kat. Jellemeznek a mo­tívumok, hangulatot adnak a bedolgozott, megcsendülő népi motívumok, s a vi­dámságot is hűen megteremtik a daktilusi ritmusok. Egy-egy melódiája első hallásra meg­tetszik, megjegyezhető. Például az első felvonás fináléja, a má­sodik felvonás Stefanik—Gyu- ricza kettőse, meg Ruttkay— Antal—Czeglédy tercettje szá­míthat arra, hogy sláger lesz belőle. Az új operett még azzal az előnyös oldalával is jelent­kezik, hogy bár lírikus, még­sem csúszik el az érzelgősség felé, s bár komikus, mégsem tartja elsődlegesen fontosnak azt, hogy ostoba helyzeteken nevettesse a közönséget. Tar­talmában is benne van a mély gondolat, harc a karrierizmus ellen. Ám ezt a harcot se nem látja, se nem hallja, csupán ér­zi a közönség. A bemutatót maga a színház is nagy várakozással rendezi. Vass Károly, a színház főren­dezője — a darab rendezője — náp mint nap talál rajta csi­szolni valót. Kelemen Márta szólótáncos és a tánckar fárad­hatatlanul próbál. Tánya szerepében Szegő Zsu­zsát, Szima szerepében Stefa­nik Irént, Lolita Lepeskina sze­repében Lenkey Editet, Magda­léna szerepében Ruttkay Mári­át üdvözölheti a közönség, míg a férfiszerepeket Szabadi Jó­zsef, Füzessy Ottó, Pálffy György, Czeglédy Sándor, Gyu- ricza Ottó, Fekete Alajos és Kanalas László játsszák. De velük együtt még sokan dolgoznak azon, hogy ez az ős­bemutató úgy sikerüljön, aho­gyan tervezik. Feltevésünk sze­rint ez az operett azért számít­hat nálunk. Magyarországon is nagy sikerre, mert mondani­valójában a hibát mély szatírá­val, a konfliktusokat kedves humorral szólaltatja meg. Az emberek általában szeretnek nevetni, szeretik, ha sok ko­moly dolguk közepette vidá­man felüdülhetnek, gondtala­nul szórakozhatnak a színház előadásán. Valószínűleg ez lesz a siker második titka. A magyar közönség Vass La­jos, az ismert magyar zeneszer­ző hangszerelésében hallhatja Kabalevszkij zenéjét. A hang- szerelés értéke, hogy a dalla­mosságot, a könnyedséget si­kerrel ültette át a zenekar hangszereire. Az egri közönség nagy érdek­lődéssel várja a péntek esti bemutatót. Cs. Adám Éva EGRI VÖRÖS CSILLAG Számíthatsz rám EGRI BRODY Sziklák és emberek GYÖNGYÖSI PUSKIN Zápor GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Ember született HEVES Kard és kocka PÉTERVASARA Ballada a katonáról FÜZESABONY Sztyeppék csendjében Egerben este 7 órakor: DULSZKA ASSZONY ERKÖLCSE (Pótszelvények érvényeseik) 1961. FEBRUAR 8., SZERDA: ARANKA 50 éve, 1911. február 8-án halt meg GUSTAV FRÖDING svéd költő, a költői nyelv egyik legnagyobb művésze. Költészetének tárgya kezdetben gyermekkori emlékei, s a természet, később az emberi erkölcs és lét értelmét kutatta. Filozófiájának jellegzetes­sége, hogy az Nietzsche gondolatvilágával élesen szembehelyezke­dett. Fröding 1860-ban született. 40 éve, 1921-ben e napon halt meg PJOTR KRAPOTKIN orosz anarchista. Tevékenységéért 1874-ben letartóztatták, majd a börtönből kiszabadulva Nyugat-Európában tevékenykedett. Az anarchista mozgalomról érdekes képet rajzolt memoárjában. 30 éve, 1931-ben ezen a napon csangkajsekista banditák meg­gyilkolták LIN JUJ-NAN kínai szakszervezeti vezetőt. 15 évvel ezelőtt, 1946. február 8-án alakult meg Észak-Koreá- ban az ideiglenes nemzeti bizottság és annak elnöke KIM IR- SZEN lett. Ugyanezen a napon vette kezdetét az országban a föld­reform. 5 évvel ezelőtt, 1956 februárjában létesült az első állandó jelle­gű szovjet kutatóállomás a Déli-sarkon és azt az e területet 1820- ban felfedező F. Bellingshausen hajójáról MlRNIJ-állomásnak ne­vezték el. Fábián József sikeres beugrása Az elmúlt héten az egri Gár­donyi Géza Színházba is „be­tört” a hűlésés megbetegedés. Paláncz Ferenc, aki estéről es­tére nagy sikerrel játszotta Du- nois szerepét, — megbetegedett. Sürgős beugrásra volt szükség. A fiatal Fábián József vál­lalkozott a feladatra, holott jól udta, hogy egyetlen éjsza­ka és egyetlen utópróba áll csak rendelkezésére ahhoz, hogy beleilleszkedjék a darab egészébe. Vállalkozása sike­rült, s három estén keresztül Dunois szerepében neki tapsolt az egri közönség a Szent Jo­hanna előadásain. FILM: Kihívás Ez a többszörösen díjat nyert olasz film érdekes mondani- valójú, jól rendezett és jól játszott alkotás. Szerelem, küzde­lem, gyilkosság. E három köré fonódik a film története. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház játssza feb­ruár 9-től 15-ig. (33) — De hát... — Egy szót sem! — suttog­ta főj {ottan Szerencsés. Hát nem érted? Átok fekszik Bar- talis aranyán! — Ostobaság! — legyintett fölényesen Júlia. — En ma­gyarázzam meg neked, „Sze­rencsés elvtársnák”, hogy a babona — hülyeség?! — Nem úgy értem, Júlia — csillapodott le Szerencsés. — Az arany maga az átok. Min­dennek megrontója. Ami bűn és iszonyat van a világon, az mind az aranyból táplálkozik. — Hagyjuk ezt, János! ko- morodott el Júlia. — Ez az arany a tiéd, még csak nem is loptad. Találtad. Na és? Ha nem találod 3 meg, lehet, hogy ezer évig ott rejtőzik abban az üregben. A tiéd, senki másé. Megszenvedtél érte. Szerencsés kimondhatatla­nul szenvedett. Nem, mégsem kellett volna elárulnia titkát! — En meg akarom mondani Benkőnek... — kezdte eltö­kélten, de Júlia úgy rontott rá, mint egy tébolyult fúria: — Megőrültél? Tönkre aka­rod tenni az életünket? Tudod te, mi lesz ebből? Nem, te képtelen vagy előre látni. Elő­ször is képzeld csak el — sitt élessé, gúnyorossá vált a hang­ja —, beállít a pártirodára -egy „derék elvtárs” és azt mondja: „elvtársaim, majd­nem elfelejtettem, nekem van tíz kiló aranyam! O, te mar­ha! — De Júlia! — Igen, igen! És azt, hogy „elvtársak, én házas ember vagyok, de elfelejtettem mon­dani, hogy az első feleségem­mel van nekem egy elintézet­len ügyem, mert kiforgattam őt...” Arról én most nem is beszélek, mi lesz, ha a te nagy buzgalmad miatt előke­rül az első feleséged, és elcse­veghetsz vele az aranyatok­ról... — Hallgass el! — Es természetesen az elv­társaid majd megkérdezik: honnét van az a tíz kiló arany? Hát honnét lenne? — mondod majd te. — Hát ter­mészetesen, loptam! Vagy esetleg azt, hogy „Bartalis épí­tész kizsákmányolásból sze­rezte azt az aranyat, és én visszavettem tőle __” Gyö­ny örű jelenet lesz, mindenki zokog majd a meghatottság­tól... De elég a tréfából! Vedd tudomásul, hogy én egy percig sem élek veled így to­vább! Az én életemet nem fo­god tönkretenni! És engemet nem kárpótol az a tudat, hogy a te Borsiczkydat börtönbe dugják. Felőlem ott bujkál, ahol akar. Nekem az a fontos, hogy végre feltörj, és annyi pénzed legyen, amennyit akarsz! Szerencsés tehetetlenül ver­gődött. Ügy zuhogott rá Júlia dühkitörése, mint súlyos pö­rölycsapás. Nyöszörgött: — De hát mit csináljak, Jú­lia? — Amit akarsz. Menj Ben- kőhöz, és hallgasd meg, ami­kor rád olvassa: Te piszkos ka­pitalista ... Szerencsés tenyerébe rejtet­te arcát. Júlia várt egy dara­big, és határozott hangon ki­mondta a végső szentenciát: — Senki sem tudhatja meg, mi történt. Minden úgy ma­rad, amint volt. Ne is gon­dolj arra a gazemberre. Te most nem mész be a gyárba, hiszen az idegeid teljesen fel­mondták a szolgálatot. Majd én beszélek Harasztival, elkül­detlek szanatóriumba. Végül én magam megyek le az ara­nyért Csókavárra. Amikor ezt mondta, láz csil­lant meg szemeiben. Az arany tündökölt ebben a csillámlás- ban. Miután Júlia ágyba dugta Szerencsést, besietett a gyár­ba, Benkőt, Haraszti igazgató­nál találta. Benkő elébe jött az előszobába. — Jő reggelt, asszonyom. Hol van Jancsi? — Beteg, Tönkrementek az idegei. Éppen azért jöttem magukhoz. Küldjék betegsza­badságra ezt az embert. Leg­jobban szeretném, ha egy sza­natóriumba küldenék. Nagyon ráfér szegénykémre. Benkő az állát vakargatta. — Igen, ez helyes volna. Ugye Haraszti elvtárs? Még ma intézkedünk. Legyen nyu­godt, elvtársnő és menjen ha­za, legyen a férje mellett. Es­tefelé magam is meglátoga­tom. Júlia alig várta, hogy bete- hesse maga mögött Haraszti szobájának ajtaját. Torkában dobogott a szíve. Haraszti és az embernek egy kissé a fe­jükbe száll a mámor. — Különben elhoztuk ne­ked a beutalót. Holnap reggel a kocsi felvisz a Dobogókőre. Pihfenj sokat! Majd megláto­gatunk — búcsúzkodtak a vendégek. Amikor elmentek, Szeren­csés kimerültén hanyatlott párnájára. De most már mind­egy. Nincs visszafordulás. Nem esett jól a falat, pedig Júlia remek vacsorát vitt az ágyhoz. Szerencsés észrevette, hogy Júlia alig tudja palás­tolni izgatott örömét. Foglyul ejtette, hatalmába kerítette -az aranyláz. Ö, tudja Benkő már kora délután meg­látogatták Szerencsést. Sze­rencsésfélt ettől a találkozás­tól. De Haraszti is, Benkő is nagyon szívélyes volt. Benkő még azt is megjegyezte: ter­mészetes dolog, hogy enged­tek a parasztok kínálásának, és hát ilyenkor megesik, hogy ő már, milyen ez az érzés! Gyötrődés és ujjongás, kín és kéj furcsa keveréke. Vacsora után Júlia az ágy szélére tele­pedett. Papír­lap és ceruza volt a kezében. — Most pe­dig — mondta szelíden — me­séld el nekem, hol a rejtek­hely. Majd együtt leraj­zoljuk. Szerencsés mondani akart valamit. Ele­mi erővel ké­szült feltörni belőle a tilta­kozás, de ereje elhagyta. Csak nézte, nézte Júliát, belemélyült tüzelő szemével, és megérezte, hogyha ellenáll, elveszíti őt is... Kivette a papírlapot az asz- szony kezéből és felült az ágy­ban. Egy' könyv fedelén kusza vonásokkal felvázolta Csóka- vár fekvését. (Folytatjuki

Next

/
Oldalképek
Tartalom