Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

1961. február 5., vasárnap NÉPÜJSAG s Hova nyílik az ablak... ^ HÓFEDTE dombolda­lakról hideg, metsző szelek nyargaltak be a faluba. A házunk előtti térségen négy ágyú állt, szüntelenül tüzet okádtak Szilvásvárad irányá­ba. Ágyúdörgésben húztam az ütött-kopott, szegényesen ösz- szetákolt szánkót: két egyfor­mára hasított bükkfadeszka, a fúrt lyukakban seprőnyéldara- bok, nyírfavesszővel átfonva, rajtuk szalmatörek és molyrág­ta rongy. Húztam a szánkót felfelé a hegyoldalban, a Ba- zsik-tetőre. A négy ágyú ijesz­tően ugatott. Egy SS-roham- osztag legényei álltak a köte­lek végén. Kertünkben, udva­runkon akarták felállítani az ágyúkat, de a patakot átívelő híd gyenge volt s nem bírta volna ki az ágyúk terhét. így hát a németek lemondtak erről a szándékukról. Dörögtek az ágyúk. S én da- nolászva siklottam a házunk melletti -dombon. Soha nem fe­lejtem el anyám sikoltó hang­ját, ahogyan kétségbeesetten hívott, szólcgatott, mikor nem talált a pince nyirkos szalma­zsákján. Aztán egy naoon lovas járőr jelent meg a faluszélen, Bél­apátfalva irányából. Szovjet katona volt. A németek kap­kodva menekültek tovább. Így fejeződött be az 1944-es esztendő... Közelinek tűnnek ezek a na­pok. Mert a borzalmakat éb­resztő, a gvermeki lelket meg­rázó élmények kitörölhetetle­nül éles képekben maradtak meg emlékezetemben. De mi­lyen szédületes messzeségbe tűnik minden, mihelyt az az­óta megtett út kilométereit számolva — jövőbe forduló te­kintettel — az eredményeket összegezem: Hol vannak már a háború romjai, a betört ablakok, a bombáért házak, amelyeket másfél évtizede láttam. Eger­ben és Miskolcon. A lerombolt utcák, házak azóta felismerhe- tetlenül újjá mássá teremtőd­tek. S nemcsak a régieket épí­tettük újjá, de új lakótelepe­ket, házsorokat is alkottunk. Szellemiekben és anyagiakban azóta is, napról napra gyarapo­dunk. Jelentősen csökkentett költségekkel az anyagi javak termelésének olyan növekedé­sét érjük el, amilyenre a leg­több termelési ágban eddig nem volt példa a múltbeli évek folyamán. Azt kellett és azt kell megoldanunk, hogy a ha­talmas fronton kibontakozó építkezések mellett — amelyek népgazdaságunk gyors ütemű fejlődését biztosítják — megte­remtsük az életszínvonal to­vábbi emelkedésének anyagi feltételeit. S hogy ez miként lehetséges? Jobb, magasabb színvonalú munkával a gazda­ság minden ágában, azoknak a felmérhetetlen lehetőségeknek a mozgósításával, amelyek még feltáratlanul szunnyadnak üzemeinkben, építőtelepeinken. Óriási hadsereg készül ro­hamra. Persze, másfajta harc ez, mint amelyet fegyverekkel vívnak. Itt az utolsó közkato­na is részt vesz a hadműveleti terv — a munkaprogram — ki­dolgozásában; s a megvívott csaták útvonalát nem az el­esettek holttestei, üszkös ro­mok jelzik, hanem az anyagi javak egyre bővebben ömlő áradata, új üzemek magasba szökő épületei, az új otthonok tízezrei. ALKOTÓ MUNKÁNK eredményeit, örömeink állandóságát veszélyezteti azon­ban valami. S ez a valami az imperialista agresszorok azon mesterkedése, hogy helyi, nemzetek közötti háborúkat robbantsanak ki, amelyeket aztán termonukleáris háborúvá változtatnak át. Ezzel a leple­zetlen szándékkal folytatnak havonta és rövid időközökben hadgyakorlatokat az Atlanti- és a Csendes-óceánok térségei­ben a NATO, a SEATO és a CENTO hadosztályainak rész­vételével. „Feladatunkul tűztük ki, hogy leleplezzük az imperia­listák összes katonai-politikai csoportosulásainak agresszív jellegét, harcolunk ezeknek a csoportosulásoknaf^elszigetelé- séért, s végső fokmi megszün­tetésükért” — mondotta Hrus­csov elvtárs az SZKP Pártfőis­kolája, a Társadalomtudomá­nyi Akadémia és az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Leniniz- mus Intézet pártszervezeteinek Moszkvában megtartott januári közös taggyűlésén. Ez most a legfontosabb, leg- halaszthatatlanabb feladata az emberiségnek: megakadályozni az agresszorok háborút okozha­tó cselekedeteit. Meg kell szün­tetni minden veszélyforrást! Felszántani a támaszpontok, katonai repülőterek földjeit, tengerbe süllyeszteni a rakéták katasztrófát előidéző robbanó­tölteteit, megsemmisíteni min­den háborúban használatos eszközt. Be kell szüntetni az atombombarobbantás kísérle­teit. „Mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, sőt annál i* többet, hogy megmentsük a békét” — írja a békepublicista Ehrenburg. S most első határo­zott tennivalónk, hogy állandó­sítsuk az „atomcsöncT-öt. Ma sem Amerika, sem a Szovjet unió nem folytat atom-kísérle­teket. Kennedy, a nemrég hiva­talba lépett új amerikai elnök, reménykeltő intézkedéseket foganatosít, s józan gondolatok­kal foglalkozik az atomfegy­ver-kísérletek beszüntetésével is. Az új amerikai elnök meg­tiltotta a tábornokoknak, hogy nyilatkozataikban külpolitikai kérdésekkel foglalkozzanak, mert, úgymond, ez egyedül az ő — Kennedy — és Rusk kül­ügyminiszter hatáskörébe tar­tozik. Ez igen határozott cse­lekedet volt az új elnöktől. ,,A jelenlegi történelmi pil­lanatban félelmetesen fontos minden érintkezés Kelet és Nyugat között” — írta A. Szur- kovhoz. a szovjet írószövetség elnökéhez intézett levelében John Brainer, az ismert angol író. Fontos minden érintkezés, mert „a nukleáris háború ha­tárán élünk mindnyájan, s ha valaha átlépjük ezt a határt, azért lépjük át, mert nem ér­tettük meg egymást.” Pillanat­ra sem szabad csökkenteni a békéért tett erőfeszítéseket. Hirdetni kell és harcolni kell a békés egymás mellett élés po­litikájának gyakorlati valóra- váltásáért. A békés egymás mellett élés aZ „egyetlen lehe­tősége annak, hogy megakadá­lyozzuk az emberi nem biztos pusztulását” A NEMZETKÖZI ÉI.ET­BEN most egészséges folyamat indult el a két nagy­hatalom, a Szovjetunió és az USA egymáshoz való viszo­nyainak történetében. Kenne­dy még csak nyilatkozatban mutatkozott be. Hruscsov elv­társ már tettekkel is bizonyi­Tapasztalatcserén az egri termelőszövetkezetek vezetői A közelmúlt napokban Eger város termelőszövetkezeteinek elnökei és vezetőségi tagjai látogattak el Gyöngyösre, ta­pasztalatcserére. Az egri elv­társakat elkísérte Srankó László elvtárs, a megyei párt- bizottság munkatársa, Kácsor Jánosné, az egri városi párt- bizottság titkára, és Kocsmár János, az egri városi tanács végrehajtó bizottságának el­nöke. A vendégek először az Üj Elet Termelőszövetkezetbe lá­togattak el, ahol megtekintet­ték a termelőszövetkezet köz­ponti telephelyét, majd hosz- szasan elbeszélgettek. A meg­beszélésen, tapasztalatcserén részt vett Molnár Gusztáv elvtárs, a városi pártbizottság titkára, valamint Csernyák László, a városi tanács mező- gazdasági osztályának főagro­nómusa is. Az egri termelő­szövetkezeti elnökök kérdé­seire Pampuk Imre elvtárs, az Üj Elet Termelőszövetkezet el­nöke és Visontai László, párt­titkár adták meg a válaszokat. Különösen a munkaszerve­zetek, brigádok és munkacsa­patok kialakítása, a főbb me­zőgazdasági munkák helyes megszervezése, a szőlő re­konstrukciója, a termelőszö­vetkezeti tagok SZTK-val kapcsolatos bejelentései, a háztáji gazdaságok kialakítá­sa és még egyéb kérdések ke-, rültek előtérbe. A tízéves múlttal rendelke­ző termelőszövetkezetben, a nagy gyakorlattal rendelkező vezetőktől az egri termelőszö- vdÄzeti vezetők több hasznos és a kezdeti nehézségek leküz­déséhez szükséges szemponto­kat kaptak. Az Uj Élet Termelőszövet­kezetből a Mátragyöngye, majd a Dimitrov termelőszövetkezet központi telephelyére látogat­tak el az egri termelőszövet­kezeti vezetők, ahol szintén elbeszélgettek, és érdeklődtek a még egyéves múlttal ren­delkező, de az elmúlt gazda­sági év lezárásával megálla­pítható jó eredményt elérő ter­melőszövetkezeti vezetőkkel. A vendégek a megbeszélé­sek után megtekintették az Üj Élet és a Mátragyöngye terme­lőszövetkezet pincéit. Az egri termelőszövetkeze­tek vezetői úgy nyilatkoztai hogy számukra hasznos volt a tapasztalatcsere és munkájuk megkezdéséhez a gyöngyösi termelőszövetkezetek vezetői­től sok jó tanácsot, hasznos segítséget kaptak. K. B. Nálunk nincs munkaerőhiány... 2 millió 25 ezer Ft a szövetkezet tiszta vagyona — Családok vállalják a kapásnövények megművelését a hatvani Kossuth Tsz-ben Sokan nem ismerik még me­gyénkben a hatvani Kossuth Termelőszövetkezetet, pedig a szövetkezet gazdáinak minden okuk megvan arra, hogy ne­vük, eredményük, munkájuk példaképp álljon több szövet­kezet előtt. De hát vegyük csak sorjában ... 1961. január 26-án tartották meg zárszámadási közgyűlésü­ket a szövetkezeti tagok. Ek­kor derült ki, hogy nem rossz munkát végeztek az elmúlt gazdasági évben a dolgozók. Mint Szénást Vera, a szövetke­zet főkönyvelője elmondotta, az elmúlt évben beruházásokra 442 ezer forintot fordítottak, s ebből az összegből jelentős építkezéseket és vásárlásokat tudtak végrehajtani. Azonban nemcsak ezen az egy összegen lehet lemérni a jó, vagy rossz munkáját, hanem vizsgálnunk kell több más egyebet is. Je­lenleg a termelőszövetkezet fel nem osztható alapja 1 millió 212 ezer forint, s ha kissé szá­raznak is tűnik ez a számsze­rű felsorolás, mégis le kell ír­nunk még azt is, hogy a szö­vetkezet tiszta vagyona 2 mil­lió 25 ezer 207 forint körül van, és munkaegység-részesedésre 134 szövetkezeti dolgozó között szétosztottak 1 millió 666 ezer 525 forintot, amiben természe­tesen benne van a földjáradék összege is. Egy munkaegységre 43 forint 60 fillér-jutott a ter­vezett 40 forint 76 fillér he­lyett Létezik-e valóban az amerikai vadember? 250 literes hordókat lopott — Szemtanúk vallomása Kaliforniában már harmadik éve lázban tartja a lakosságot a vadember, vagy ahogy ott el­nevezték, az erdei ember, ame­lyik már többször megtréfálta Arroe-Blaff völgy lakosságát. Itt nagy építkezések folynak, és már több alkalommal el­tűntek benzines hordók, 100 kilogrammnál is súlyosabb gé­pi felszerelések és nehéz vas­csövek. Amikor az első tárgyak kutatására indultak, a völgy közelében levő sűrű növény­zettel benőtt bozótosban meg­találták az eltűnt tárgyakat. l\em tréfáról van szó Kezdetben azt hitték aa épít­kezés vezetői, hogy valamelyik konkurrens cég tréfálkozik ve­lük, hogy ezzel nehezítse az építkezés befejezését. Valóban, ijedséget keltettek ezek az ese­mények a munkások körében, sokan összecsomagoltak és el­hagyták munkahelyüket. Fan­tomról kezdtek beszélni, ame­lyik megtréfálja az embereket és 250 literes benzineshordókat könnyedén elvisz a vállán több száz méter távolságra is. A vizsgálódó szakemberek­nek feltűntek a hatalmas láb­nyomok, amelyek az útépítés­hez vezettek. Egy-egy lábnyom hossza 40 centiméter volt. Le­mérték a lépések hosszát is és kitűnt, hogy az eddig ismeret­len lény egy-egy lépéssel más­fél métert tesz meg. Két irányban is megkezdő­dött a kutatás a fantom után. Az építkezés vezetői azért akartak fényt deríteni ä rend­kívüli lényre, hogy megakadá­lyozzák a munkások vándor­lását. A szakemberek pedig — akikhez az újságírók is csatla­koztak — szenzációs felfede­zésre számítottak. A rejtély megoldódik Először is gipszmintákat vet­tek a lábnyomokról és azokat összehasonlították, kitűnt, hogy a rendkívüli lény rendszeresen visszatért az építkezéshez. Ez­után felkeresték aközeli ősla­kosokat, akik elmondották, hogy már az aranyláz idejé­ben, 1848—49-ben tudtak ezek­ről az erdei emberekről és ab­ban az időben az építkezés környékén csoportosan látták őket. Elmondották, hogy 1890- ben az egyik Bányászfaluból különféle szerszámok tűntek el és velük együtt három bá­nyász is, később a felismerhe- tetlenségig megcsonkított tes­tüket az erdőben találták meg. Ezután sorra jelentkeztek a szemtanúk, akik látták is a vadembert. Még 1958-ban a 299. számú műút mentén két erdei vadembert pillantott meg kocsijából egy hölgyveze­tő és elmondotta, hogy már ko­rábban is találkozott ilyen vad­emberekkel, amikor azok egy folyón úsztak át. Az elmúlt nyáron pedig fia­tal házaspár sportrepülőgépen alacsonyan keringett az erdő felett és az egyik hegyi tisztá­son megpillantotta az erdei embert. Elmondásuk szerint hosszú szőr borította egész testét. Egy másik alkalommal az építkezés vezetői éjszaka lesték ki a vadembert, és meg is pillantották, amint közele­dett az egyik gépkocsihoz, de aztán, úgy látszik, szagot ka­pott, mert két ugrással átlépte a készülő műutat és eltűnt az erdőben. Leírásuk a vadem­berről megegyezett a fiatal házaspáréval. Megindul a kutatás Mindez azt bizonyítja, hogy az amerikai kontinensen még mindig élnek a jégkorszakból származó vademberek, és azt is bizonyítja, hogy a fejlett kultúra mellett még mindig vannak olyan területek Ame­rikában, amelyeket nem fedez­tek fel, azaz nem fordítottak rá kellő figyelmet, mert hiszen Oskar Makk, az egyik indiai törzs örege, így kiáltott fel, amikor szóba hozták előtte a vadembert: — Már a fehérek is tudo­mást szereztek róla? Vagyis az őslakosság régi is­merőse a vadember. Most eze­ken a nyomokon elindulva tu­dományos kutatók szállták meg a környéket, hogy végér­vényesen fényt derítsenek az erdei ember létezésére, élet­módjaira a kaliforniai őserdők­ben. számának nagy részét a nők teszik ki, akiknek egy-két gyer­mek neveléséről, és ellátásáról is kell gondoskodniuk. Ez, az időhöz kötött munka ellensége, mert a gyerekre főzni, mosni, vasalni kell, s mindezt az a nő nem tudja elvégezni rendsze­resen, aki reggel 7-től este 5-ig, vagy hatig dolgozik a mezőn. Viszont — mint ezt Magabíró Mihály szövetkezeti elnök is elmonddotta — a kiosztott földterületen senki nem von­ja X. Y-t felelősségre’ azért, mert előbb megfőzött a csa­ládnak, s csak 11-re ment ki dolgozni a földre, s aztán este 7—8 óráig is ott tevékenyke­dik. A munka elvégződik ide­jében, pontosan, szorgalmasa^ mindenkinek erejéhez mérten van kiadva a terület. HOGYAN VÉLEKEDNEK A TAGOK? Néhány szövetkezeti tag asszonnyal beszélgettem erről, s ők így vallottak: — Megbeszéltük a férjem­mel a vezetőség felhívását — mondja Láng Sándorné — * aztán úgy döntöttünk, hogy ketten — a férjemmel, mint családtag — meg tudunk mű­velni 2 hold kukoricát, 1 hold silókukoricát, 1 hold cukorré­pát, 300 négyszögöl maghozó répát és 800 négyszögöl burgo­nyát. S emellett még 100—150 munkaegységet is tudok össze­gyűjteni magamnak a nyári mezőgazdasági munkák _ ide­jén: aratáskor, csépléskorj vagy ősszel a betakarításkor} s végig az egész évben. Hasonlóan vállalt Nagy Gyuláné, Bodonyi Gyulánéj Bordás Józsefné, s a többiek} akiknek bizony egy-két gyere­kük is van. Azonban úgy ér­zik, a család megbirkózik az­zal a 4 holdnyi földdel. — Bevált a vezetőség gon­dolata — búcsúzott tőlem az elnök — bizonyítja a tagok lelkes, törekvő gondolata, de bizonyítja az is, hogy milyen sikere volt a terület családon­kénti kiosztásának hogy pél­dául 91 HOLD KUKORICÁT TERVEZTÜNK ÜLTETNI AZ IDÉN s a vállalásoknál pedig 124 holdat kértek a tagok összes­ségben. Ügy is mondhatnám} több föld megművelését vál­lalták az emberek, mint amennyit adhatunk nekik. Nincs munkaerőhiányunk “ ez ismeretlen nálunk, _ a mi szövetkezetünk portáján — s jelenleg azon törjük a fejün­ket, hogyan kössük le a je­lentkező többleterőt. Azt tu­dom mondani, tanácsolni, il­letve javasolni a megye többi termelőszövetkezeti tagságnak, és vezetőségnek is, hogy kö­vessék azt a példát, amit mi nem az idén kezdtünk eposz- szák szét családokra, vállalá­sok formájában a kapásterü­leteket, és meglátják, rohamo­san megszűnik a még meglevő munkaerőhiány, és jelentősen nagyobb terméseredményeket tudnak elérni, mint amit ez- ideig elértek. Fazekas István tóttá: a Szovjetunió népei ba­rátsággal viseltetik az ameri­kai nép iránt, s a szovjet poli­tikusok készek a tárgyalásra. Ez a nemes tett az RB—47 két életben maradt pilótájának szabadon bocsátása volt. A szovjet nép és a kormány kész elfelejteni az amerikai légi- provokációkat, amelyeket Ken­nedy elnök sem engedélyez többé. Hova nyílik hát az ablak? Elkerülhetjük-e a háborút? Emlékszem, visszaemléke­zem az 1944-es esztendőre ... Az SS-ágyúk mellett, a há­zunk előtti térségen hatalmas szalmakazal állt. Ott hancú- roztunk a tetejében, mi bo- zsonnyai fiúk és lányok. Tízen— tizenketten. A kazal mellett pár méternyire hatalmas lán­gokat köptek az ágyúcsövek. Figyelembe se vettük az ágyú­zást. Aztán egyszer csak a légnyomás szétvetette a kaz­lat. Hatalmas nyalábokban dőlt ránk a szalma. Eltemetve minket. Keservesen kínlódva kászálódtunk ki alóla. De egyikünket baleset érte. Bóta Józsinak egy szalmaszál át­döfte a bal szemét. Azóta is mozdulatlanul mered rám bal szemének üregéből a hideg, üvegből való szemgolyó. Bóta Józsi dolgos, becsületes mun­kásemberré erősödött. A ná- dasdi lemezgyárban dolgozik. Most Bekölcén lakik, oda nő­sült. A háború elvitte szeme- világát. Kérdezzék meg tőle: akar-e háborút?! És minden Bóta Józsit meg kell kérdezni, szerte a vilá­gon. A nyíló ablakon át mi az élet szépségeit akarjuk szem­lélni. Tekintetünk valóságunk nagy távlataihoz szokott, tü­dőnk a munka és az alkotás szabad levegőjét szokta meg. A kommunista és munkáspár­tok Moszkvai Értekezlete s az ott született Nyilatkozat után új perspektívák nyíltak ahhoz, hogy nemzedékünk életéből kiiktathassuk a háborúkat. Hova nyílik az ablak? Békére. A Béke tájaira. 'VT EM AKAROK háborús 1 ’ emlékekre, romokra, földig rombolt mellékutcákra, golyók sebezte tűzfalakra lát­ni. Egyre nagyobbra, maga­sabbra épülnek a szocializmus palotái. Az állványerdőben új házsorok bontják ki homlok­zatukat. Én mindig ezeket szeretném látni. Bennük gyö­nyörködni. Munkánk eredmé­nyeiben. S a mindig újat te­remtő, újat alkotó munkások­ban. Emberekben... Pataky Dezső A számok világában ezt mu­tatja a hatvani 1290 holdas ter­melőszövetkezet statisztikája. Ez pedig nem rossz! — Hogyan sikerült ezt elér­ni? — teszem fel a kérdést Pete Jánosnak, a szövetkezét növénytermesztési agronómu— sának. — Eredményeink sikere a szövetkezet tagjainak áldozatos munkája mellett nagyban kö­szönhető annak, hogy a terme­lőszövetkezet vezetősége ügye­sen, tervszerűen szervezte meg a munkák elvégzését — válaszol, majd így folytatja: — Pontosabban, már az el­múlt évben a meglevő földte­rület közül mindazokat kiosz­tottuk, amely kukoricával és cukorrépával lett beültetve. Így a szövetkezet tagjai között arányosan elosztottuk a terü­letet, s a premizálás bevezeté­sével elsősorban biztosítottuk a jobb talaj- és növényműve- lést, de emellett a premizálás hathatósan segítette a nagyobb terméseredmények elérését is. Egy példát. Láng Sándorné 287 munkaegysége után kapott 57 kilogramm cukrot. A ki­adott cukorrépa földterületén azonban a tervezettnél jóval nagyobb terméseredményeket ért el, s PRÉMIUMKÉNT 67 KILŐ 40 DEKAGRAMM CUKROT ÍRTAK A ZÁRSZÁMADÁSÁHOZ Ez az egy kis példa is azt bi­zonyítja a sok közül: mind a tagoknak, mind a szövetkezet­nek megfelelőbb az, ha a kapás­területeket családokra bontják le a tagok között. Mint írtuk már az előbb, a hatvani Kossüth Termelőszö­vetkezetben már az elmúlt év­ben is családokra osztották ki a földek megművelését. Az idén azonban ezen némi módo­sítást hajtottak végre, az előző évek tapasztalatainak figye­lembevételével. Először a föld­kiosztást kiterjesztették az összes kapásnövényekre, nem­csak a kukoricára és cukorré­pára, hanem silókukoricára, répára, mákra és burgonyára is. Másodszor — amit szintén nem az utolsók között kell megemlítenünk — gyökeresen megválasztották a föld felosz­tásának előző évi gyakorlatát, miszerint a földet a tagok kö­zött egyelőre területekre bon­tották. Most figyelembe veszik a tagok kívánságát, a szövet­kezeti tagok kérelmét és válla­lását, s ennek megfelelően osztják szét a kapásművelés alá eső földterületeket. . Döntő, fordulatos cselek­mény ez. Ezáltal nagyrészt megoldódik a munkaerőhiány, ami több termelőszövetkeze­tünkben komoly probléma ma. is. Biztosítani tudják az idő­beli munkát, mert minden egyes tag úgy dolgozik, hogy ne csak a munkaegységét kap­ja a földterület után, hanem prémiumot is. De azért is szí­vesebben dolgoznak így a föld­művelők, mert erejükhöz mér­ten vállalásuknak megfelelően tudják művelni a földet, s lé­nyegében akkor ' mennek ki dolgozni, amikor akarnak, vagy pedig érkeznek. Ebben a szövetkezetbe n is a tagok lét-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom