Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-03 / 29. szám

NÉPÜJSAO 1961. február 3., péntek ,,Minden munkás eszére és szívére szükség van .fí< (Folytatás a 1- oldalról.) vezető vájára: — Jelenleg öt szocialista munkabrigád dol­gozik Egercsehiben. Munkánk­hoz, problémáink megoldásá­hoz az üzemvezetéstől minden segítséget megkapunk. Persze, ez a segítés nem azt jelenti, hogy a szocialista brigádok kapják a legjobb munkahelye­ket. Mi elég nehéz helyen dol­gozunk, a 12-es ereszkében. Sok nehézséget kell legyűrni munka közben. A brigád a ter­vét mégis 134 százalékra telje- c ette nemrég is. Igaz, hogy az '■’em termelési eredményekkel rost nem dicsekedhet, mert emaradásunk igen jelentős. A emaradást az okozza, hogy a milliós költséggel beépített •zéngyalu nem működik teljes kapacitással a vékonytelepi fronton. Az ott dolgozók azt mondják, kézi jövesztéssel sok­kal jobban haladnának, s az üzem is könnyebben tudná tel- -esíteni felemelt tervét. Ez a ■•élemény, bár nagyon tetszetős, •'em igaz. Pillanatnyi zavarok ■> tatkoznak a gépnél, ami érthető, hiszen ez az első olyan ■r.-vuházási létesítmény, amely ? korszerű termelési -formára való áttérést elősegíti. De ezek a hibák lassanként megszűn­nek. Idei tervünk 25 százalékkal magasabb, mint az elmúlt év­ben volt Több szenet kémek tőlünk. Az Egercsehi Bányaüzem képes megtermelni azt a mennyiséget is, amelyet a 25 százalékos emelkedés je­lent. Ennek a szénmennyi­ségnek a kitermelését a mostani létszám mellett el tudjuk végezni. Horváth Jenő, a Bélapátfalvi Cementgyár főmérnöke, felszó­lalásában azokról a nehézsé­gekről beszélt, amelyekkel je­lenleg és az elkövetkező évek­ben szembe kell nézniök. A pakuratüzelésre való átté­rés tervei — mondotta — komp­lettek. A szerződés aláírása, a tervek kivitelezése azonban elmarad, pénz; beruházási ösz- szeg hiányában. Pedig a paku­ratüzelésre való áttérés bizto­sítaná számunkra az üzemen belüli egyenletes termelést. A kőbánya fejlesztésére sem le­het számítani, mert a pénz en­nél a beruházásunknál is hiányzik. Kőbányánk nem fe­lel meg a bánya szabályszerű működtetéséhez szükséges ele­mi feltételeknek sem. Kínos helyzetek elé nézhetünk. Kínos helyzetek elé azért, mert 1963. január elsején lejár a bánya működtetési engedélye, s nem lesz honnan követ termelni. Persze, a gyárnak akkor is ce­mentet kell gyártania. Hogy milyen megoldásokat találunk a kínos helyzet megszüntetésé­re, — ez még számunkra ta­lány. Aradvári elvtárs, a Mátravi- déki Erdőgazdaság SZB-titká- ra, a szocialista munkaverseny- mozgalom náluk elért eredmé­nyeiről számolt be. Elmondot­ta, hogy az elmúlt évben 23 brigád harcolt a megtisztelő szocialista cím elnyeréséért, s a 23 brigád közül 13 brigád nyerte el a címet. Az Erdőgaz­daság szakszervezete most azon munkálkodik, hogy állan­dó jellegű munkásszállásokat alakítsanak ki dolgozóik szá­mára. Szerencsés József, a szűcsi X-es akna szakszervezeti bi­zottságának elnöke is a szocia­lista munkabrigád-mozgalom eredményeiről számolt be. El­mondotta, hogy náluk 4 szo­cialista brigád dolgozik. A bri­gádok vállalták, hogy műsza­konként 80 centimétert halad­nak a szénben. Vállalásukat 96 centiméterre teljesítették. Emelkedett a szűcsi X-es akna dolgozóinak átlagbére is. Az elmúlt évben átlagosan 1318 forintot keresett havonta egy- egy bányász. 1960. évi tervüket 103,8 százalékra teljesítették, s közel hatmillió forint meg­takarítást értek el. Nehézségek itt is mutatkoznak, különösen a külszíni fejtésen. Pataki Ferenc, a felnémeti fűrészüzem szb-titkára: — 1961-ben 40 000 köbméter fát kell felvágnunk, de gömb- fa-ellátásunk szinte katasztro­fális. Ami gömbfát kapunk, az is gyenge minőségű, bútort ezekből nem nagyon lehet csi­nálni. Baleset elég gyakran előfordul üzemünkben. De el kell mondani, hogy ez a szak­ma jár a legnagyobb veszély- lyel a dolgozókra, mert nyi­tott gépekkel dolgozunk, több a veszélyforrás, mint más he­lyen. S nem kell csak egy pil­lanatnyi figyelemkihagyás és máris kész a baj. Az elmúlt év második felében sikerült csökkentenünk a balesetek számát. A vitában utolsónak szólalt fel a tanácskozáson meg jel or Marosán György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Marosárt • elvtárs a Központi Bizottság nevében üdvözölte a megjelenteket, s majd két és fél órás beszédet tartott. Beszédében egész sor — sokakat érintő és sokakat érdeklő — fontos gazdasági és politikai kérdésekről tájékoz­tatta a tanácskozás részvevőit. Beszélt a szervezett munkás­ság felelősségteljes feladatá­ról, gazdasági és politikai éle­tünkben betöltött szerepéről, beszélt az életszínvonal továb­bi emelésének feltételeiről, a munkaidő kihasználásáról, az olcsóbb és gazdaságosabb ter­melésről. Marosán elvtárs ele­mezte a nemeztközi helyzet­ben várható és már bekövet­kezett változásokat és méltat­ta a 81 kommunista és mun­káspárt képviselői által egy­hangúlag elfogadott, a Moszk­vai Értekezletről kiadott Nyi­latkozatát és még fokozottabb harcra szólította fel a munká­sokat, a béke védelmében. Be­szédét többször szakította fél­be a taps. Pethes Ferenc megköszönte Marosán elvtárs beszédét, majd arra kérte a tanácskozás részvevőit, hogy az idő előre­haladottsága miatt tekintse­nek el hozzászólásuk megtéte­létől s azokat írásban juttas­sák el az elnökséghez. Pethes elvtárs ezután felkérte Furucz János elvtársat, hogy válaszol­jon a vitában elhangzott fel­szólalásokra. A tanácskozás Pethes elvtárs zárszavával ért véget. A Biztonsági Tanács ülése NEW YORK (TASZSZ): Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szer­dán összeült, hogy megvitassa a kongói helyzetet. A jelenle­vők napirend előtt üdvözölték Adlai Stevensont, az Egyesült Államok újonnan kinevezett megbízottját és reményüket fejezték ki, hogy Stevensonnak a tanács munkájában való részvétele jó légkört alakít ki a vitás nemzetközi kérdések megoldására. Zorin, a szovjet küldöttség vezetője üdvözlő beszédében kijelentette: a szovjet küldött­ség, akárcsak több más ország delegációja, remélni szeretné, hogy az új amerikai kormány hivatalba lépése és Stevenson kinevezése elő fogja segíteni, hogy a Biztonsági Tanács — amelyre az ENSZ-alapokmány a fő felelősséget rója a nemzet­közi béke és biztonság fenn­tartásáért — az eddiginél sok­kal jobban teljesítse kötelessé­gét. Közismert, hogy a Bizton­sági Tanács eredményes mun­kájának záloga az állandó ta­gok, így a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyetértése. Ez viszont megköveteli, hogy türelmesen keressük a kölcsö­nösen elfogadható megoldáso­kat, amelyek a világbéke fenn­tartását szolgálják. Ezután Stevenson szólalt fel. Miután köszönetét mondott az üdvözlésért, elmondotta, annak idején részt vett az ENSZ meg­teremtésében, s ma is azt sze­retné, hogy a világszervezet olyan központ legyen,' amely­ben minden vitás kérdést a köl­csönös megértés és bizalom alapján oldanak meg. Óhaját fejezte ki, hogy az ENSZ meg­feleljen nevének és rendelteté­sének. Egységesnek kell len­nünk a vészterhes nukleáris korszakban — mondotta. Miután a Biztonsági Tanács jóváhagyta a napirendi javas­latot, meghívták az ülésre a Mali Köztársaság, India, Ju­goszlávia, Guinea, Indonézia, Ghana, Marokkó, Lengyelor­szág, Belgium, Kongó és Líbia küldötteit, akik részt vesznek a kongói kérdés vitájában. Ezután Vág Hammarskjöld főtitkár szólalt fel. Védelmébe vette az ENSZ-parancsnokság kongói tevékenységét. Az utób­bi időben a kongói helyzet annyira elmérgesedett, hogy a polgárháború reális veszélye fenyeget — jelentette ki. Ezután azt állította, hogyha a tagállamok kivonják az ENSZ rendelkezésére bocsátott csapataikat Kongóból, a pol­gárháború elkerülhetetlenné válik. A helyzet okairól szólva megjegyezte, hogy az egyik okot „külföldi beavatkozás” szolgáltatta. Itt viszont nem tett említést a gyarmattartó hatalmakról, így Belgiumról és NATO-szövetségeseiről — akik gyarmati uralmuk fenntartá­sáért régóta beavatkoznak a kongói nép belügyeibe. Omar Lutfi, az Egyesült Arab Köztársaság megbízottja kijelentette: mindaddig, amíg külföldi államok és elsősorban Belgium fel nem hagy a be­avatkozással, a kongói nép nem élvezheti függetlenségét. Lumumba miniszterelnök és a többi kongói politikus letartóz­tatása törvénytelen — mondot­ta, majd követelte valameny- nyiük azonnali szabadon bo­csátását. Sürgősen lehetővé kell tenni a kongói parlament zavartalan működését és kísér­letet kell tenni a különböző po­litikai csoportok kibékítésére. Lutfi ezután követelte a belga katonai és polgári személyzet kivonását Kongóból. Ezután az ülést bezárták és csütörtökre, a kora délutáni órákra tűzték ki a következő ülést. (MTI) II törvényes kongói kormány átfogó nyilatkozata az ország helyzetéről KAIRO (TASZSZ): A törvényes kongói kormány kairói képviselete közzétette azt a nyilatkozatot, amelyet a kormány január 31-én Stanley- ville-ben Gizenga miniszter­ielnökhelyettes elnökletével megtartott ülésén fogadott el. Katonai kérdésekről szólva, a nyilatkozat megállapítja: Kongóban, Afrikában és vi­lágszerte viharos felháborodást keltett, hogy Kaszavubu, Csőm­be és Kalondzsi a belgákhoz fordult segítségért, hogy meg­alakították az úgynevezett „európai idegenlégiót”, hogy az ENSZ tudtával és szeme láttára európai zsoldosokkal árasztják el a kongói földet, s hogy szüntelenül belga repülő­gépeket, fegyverzeteket és le­génységet használnak fel a Kongó-ellenes agresszióhoz. Az úgynevezett kongói vezérkar voltaképpen belga—francia- német vezérkar, amely Kasza­vubu, Kalondzsi és Csőmbe védnöksége alatt fegyveres tá­madást készít elő Kivu, Észak- Katanga és keleti tartomány ellen. *■ •'•>iiiiiaiioiiiiioiiiiiitiaiiiiiaiiaiiiitiiiiit»,>iiiiiiiiiiitiiioi»«iiaiiBiiiriiiiOiiiiioiiiiiiiiiiioiio,iailoii»Miii«iiiiiiinir«tioiioiiiiifli,iiiilliii«liiiiiiiiiiiii|iio iiiiiiiiiiiii inan» itirtiiaiiiuiiitiiiiiiiiiDiiiiiiiniiiiMiiiiiitiiMi ni iiaiiai'oitii'iuiiiiiiiiiiitiiiinriiiiiiiiiiiiioiiiiiiiiiitiiiiuiiio HORVÁTH (29.) Bottlik Jenő is egy szesz­gyáros öntudatával és fölé­nyével fogadta vejét, Szeren­csés Jánost. A két férfi feszé- lyezetten méricskélte egymást. Szerencsés felkészült erre a találkozásra, mégis kissé fél­szegen mozgott új rokonsága körében. De azért sikeresen túlestek az ismerkedésen. Bottlik voltaképp meg volt elégedve vejével. Érdemes­nek találta arra, hogyha majd eljön az idő, magához emelje. Szerencsést pedig némiképpen még meg is hatotta az após gondoskodása, Júlia ugyanis kieszközölte, hogy a gyártól egy kétszobás, összkomfortos lakást kapjanak, és az após ezt segített berendezni. Sze­rencsés könnyen bele is nyu­godott ebbe az adakozásba. Fejedelmi érzés volt számára ez a pompás otthon. Júlia egyébként korántsem ragasz­kodott ahhoz, hogy túlságosan sűrűn ellátogassanak szülei­hez. Éljék most már a maguk életét. Hónapok múltak el a házas­ságkötésük óta, de a vonza­lom még csak nőtt közöttük, Júlia varázslatos hatással volt Szerencsésre. Elbűvölte finom modorával, tapintatával, min­dig friss gyöngédségével, min­denre kiterjedő gondoskodásá­val. A férfi nagyon hálás volt Júliának. Apró meglepetések­kel igyekezett kedvében járni. Maga mondta ki a szentenciát- Júlia legyen csak háziasszony, d tudja ő tartani, nem kell a gyárba járnia. Júlia még sza­badkozott is, de aztán „enge­dett” az ura ákaratának. Szerencsést csak az zavarta, hogy Júlia túlfűtött ambíció­kat táplált. Folyton sarkallta őt, ellátta ügyes és ravasz uta­sításokkal, amelyek mind egyetlen célra irányultak- egyengetni voltak hivatottak Szerencsés felfelé ívelő karri­erjének pályáját. Szerencsés kitűnően érezte magát munka­körében, de Júlia határozottan lovai ta: . — Miért érnéd be ennyivel? Mennyivel különb Polányi, az igazgatóhelyettes nálad? A bokádig sem ér fel szakérte­lemben, megbízhatóságban? Es miért hanyagolod el Ben- kőt? Ez a barátság nagyon fontos. Benkő, majd meglátod, még sokra viszi. Előbb-utóbb felkapaszkodik. S akkor majd a hónod alá nyúl. Az a baj, hogy te nem vagy eléggé cél­tudatos. — Hagyd el, Júlia, ehhez te nem értesz! — kérlelte szelí­den. — De igenis értek. En tu­dom mit akarok! Bár te len­nél ilyen előrelátó! Manapság olyan világ van, amikor a ma­gadfajta ember mindent elér­het, ha elég esze és bátorsága van hozzá. Szerencsésnek titokban na­gyon is imponált Júlia okossá­ga. Júlia célirányos nevelő ha­tása észrevétlenül belopako­dott Szerencsés magatartásá­ba. Nem is vette észre, hogy mind gyakrabban törleszkedik Haraszti igazgatóhoz, s olyan­kor is felsiet a pártirodára egy kis „pofafürdőre”, amikor er­re semmi szükség sem volna. Apróbb-nagyobb megalkuvá­sok szegélyezték életútját, s mind csak azért, hogy előnyö­sebb színben tündökölhessék. De boldog volt. Júlia min­denkit és mindent kipótolt az életében. Még Benkőt is, aki­től mindinkább elszakadt. ★ A Szerszámárugyár teher­autója vígan nyelte a kilomé­tereket. Szerencsés János a vezetőfülkében ült és a térké­pet tanulmányozta. — Mennyire is van Tisza- gércel? Úgy nézem, a szolnoki hídtól még ötven-hatvan kilo­méter. — Annyi és ráadásul rossz úton — bólintott a sofőr. De majd meg tetszik látni, megéri, Szerencsés elvtárs! Én már jártam itt, hányszor is? Két­szer. Csuda jó volt. Mondha­tom, nagyon rendes nép a ti- szagérci. Jómódúak, szíves ven­déglátók. Kérem, a jó múltko­riban halvacsorát főztek a bri­gádunknak, hát én még olyan halászlét sohasem ettem, örü­lök — tette hozzá a sofőr híze­legve —, hogy Szerencsés elv­társ lett a brigádvezető, és ezentúl itt lesz ezeken a jó kis kiruccanásokon. Szerencsés maga is nagy ér­deklődéssel készült erre a va­sárnapi agitációra. A múlt hé­ten azt kérdi tőle Benkő: „Janikám, van-e kedved egy kis falusi munkára? Jakab elvtárs, aki idáig a patronáló brigádunkat vezette, megbete­gedett, legalább fél esztendő, mire felgyógyul. Átvehetnéd a brigádot. Jót fog tenni ez a fa­lusi környezet”. Ö szívesen el is vállalta a megbízatást, Ben­kő tüzetesen eligazította, mit tegyenek, s hogyan tegyék. A Szerszámárugyár a tisza- gérci Táncsis Tsz-t patronálta. De a brigád nemcsak a szövet­kezetiek, hanem az egyéniek között is igyekezett nevelő­munkát végezni. Segített a Táncsisnak, ha valamiben ta­nácsot kértek. Beszélgettek az emberekkel, megismerkedtek a szövetkezet eredményeivel, az­tán elmondták ezeket a tapasz­talatokat a faluban. Mert a jó ég tudja, mitől van ez, olyan szövetkezeti parasztok, akik minden hivalkodás nélkül is remek eredményekről adhat­nak számot, kérkedésnek te­kintik fejlődésük fényeinek hí­resztelését, ezt szívesebben bízzák másra. Benkő tudta, mit csinál, ami­kor Szerencsést bízta meg a patronáló brigád vezetésével. Benkő ugyanis megemlítette a pártbizottságnak, jó lenne Sze­rencsést felvenni a pártba. Nagy vita alakult ki efölött, s végül is a pártbizottság nem fogadta el a javaslatot. Ügy vélte, várjanak még néhány esztendeig, amíg teljesen meg­bizonyosodnak Szerencsés rá­termettsége felől. Az rendben van, hogy felelős poszton dol­gozik, fogyatékosságai ellenére is becsülik, de a pártba való felvételét el kell halasztani. Vi­szont helyesen % teszi Benkő, ha #v politikai fel­adatokkal is megbízza. Hadd próbálgassa körmeit. Így került Szeren­csés a patro­náló brigád élére. A huszon­négy emberrel szinte színültig telt a teher­autó. Többen is eljöttek volna, nem fértek föl. A tiszagérciek már várták a gyáriakat. Jó kis szilvórium illatozott a po- hárkákban, s az asztalon kalács, meg frissen zedett szőlő. A vendégek nem nagyon kéret­ték magukat. Akkoriban gyen­ge koszton élt a főváros, jól esett a sok finom falat. Szerencsést a falu vezetői vették körül. Hamar megértet­ték egymást. Jóízűen beszél­gettek. Á brigád öt kisebb cso­portra oszlott, mindegyik tud­ta már a dolgát. (Folytatjuk.) Az ENSZ-parancsnokság ren­delkezésére bocsátott svéd csa­patok szemtanúi voltak Lu­mumba gyalázatos megkínza- tásának — folytatódik a nyilat­kozat. A kongói kormány min­den szabadságszerető népet fel­hív, ítélje el a belga agressziót. A második pontban a nyilat­kozat megállapítja, hogy a kor­mány külpolitikájának a pozi­tív semlegesség az alapja. Kon­gó a nagy afrikai család tagja és nem válhat a kelet—nyugati érdekellentétek csataterévé... A kongói kormány mindenki­vel szívesen tárgyal, aki tőké- fjével és gazdasági támogatásá­éval segítséget nyújthat a föld - kincseinek kiaknázásához. A étörvényes kormány semmiféle ■ olyan egyezményt nem hajlan­dó elismerni, amelyet bármi­ilyen kongói személy, vagy tár­saság a kormány beleegyezése •nélkül külföldiekkel köt. A ^Belgiumról szóló harmadik ’pont rámutat, hogy elsősorban •Belgium felelős a jelenlegi Ikongói helyzetért. Azok az or- fszágok, amelyek a belga kor- ’mány pusztító és ördögi politi- fkáját támogatják, a nemzetközi ^monopóliumok érdekeit védel- ímező csendőrökké váltak, akik ^halálosan veszélyeztetik egész lAfrika függetlenségét és sza­?"ha fícá cf á t | Az ENSZ-ről szóló negyedik . fpont megállapítja, hogy a vi- é lágszervezet kongói képviselői \ nem hajtják végre sem a Biz- Itonsági Tanács, sem a közgyű­lés határozatát, hanem más 1 erőknek engedelmeskednek. -„Bizonyos optimizmussal üd- fvözöljük az Egyesült Álla- Imokban történt kormányvál- |tozást. Forrón reméljük, John i Kennedy elnök megérti, hogy |a Nyugat tekintélyét csak ak­ikor lehet megmenteni, ha őf- i rika teljesen felszabadul, s | kívül marad a hidegháborús | és a két tömb versengésén” — l hangoztatja a kormánynyilat- | kozat. \ A befejező részben a kor- imány kifejezi eltökéltségét, "hogy mielőbb kivívja Lumum- -bának és társainak szabadsá­gát, a parlament zavartalan iműködésének feltételeit és így ^leküzdi a válságot. (MTI) | Időjárásjelenfés í A Meteorológiai Intézet jelenti: m Várható időjárás péntek estig; rNyugat felől újból növekszik a fel­hőzet, sokfelé havazás és esők. A ?szél átmenetileg országszerte dél­keleti, délire fordul. A Dunántúlon ^megerősödött északnyugati, északi ?szél lesz. Várható legmagasabb = nappali hőmérséklet plusz 3—7 fok. ^várható legalacsonyabb éjszakai =hőmérséklet mínusz 2—plusz 2 fok ^között. = Távolabbi kilátások: A hét vé- ígén a hőmérséklet csökken, a he­gyeken a hóviszonyok kedvezőek ilesznek. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom