Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! de A tizennégyezer huszonegyedik Népújság-előfizet# AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XII. évfolyam, 27. szám Ara 50 fillér 1961. február 1., szerda Gondolatsorok a magyar sajtó napjára Az ember a tükörbe néz, s nem ai üvegre meg a hátlap foncsorára gondol (pedig hát ezek nélkül semmit sem látna), hanem a képben visszaverődő életet figyeli: magát, mást, mindent, amihez ebben a vetületben köze­lebb tud férkőzni. Ki gondol külön a sajtóra? Jó, ha világosan adja vissza a valóságunkat, s látjuk, hogyan is állunk, mi a teendőnk. Rossz, ha homályos és nem isme­rünk benne magunkra. A szocialista világ embere szá­mára az újság, a napilap, a folyóirat annyi, amennyit az a társadalomból vesz, s a társadalomnak visszaad. A szocialista sajtó nem önmagáért van. A sajtó fontos szerepet tölt be a gazdasági építésben. Az újságírás szellemi termelés. A párt mindig és mindenkor az egyszerű emberek „szürke” tetteinek megbecsülésére nevelt. A sajtó a pél­dák erejével hat az olvasókra. A példa erejéről A szov­jethatalom soronlevő feladatai című cikk 1918. márciusá­ban írt fogalmazványában Lenin így beszélt: „A példa ereje, amely nem nyilvánulhatott meg a tőkés társada­lomban, nagy jelentőségre tett szert abban a társada­lomban, amely megszűntette a föld és a gyárak fölötti magántulajdont, mégpedig nemcsak azért, mert itt a jó példát talán követik, hanem azért is, mert a termelés legjobb megszervezésének példájával együttjár, azok szá­mára, akik ezt a jobb szervezést keresztülvitték, a mun­ka feltétlen könnyebbsége és a fogyasztásra szánt meny- nyiség növekedése is.” Ennél jobban nehéz lenne meghatározni a pozitív példa jelentőségét. Nem valami elvont, csillogó eszmény ez, hanem „szürke” mindennapi gyakorlat, amelyből kézzelfoghatóan haszon származik. A példa akkor és ott, ahol megszületik, elszigetelten is, a társadalom számára akkor válik igazi értékké, mikor általánosul, elterjed. Mi sem könnyebb'énnél, hiszen a jobbat ki nem akarja? Éppen csak közölni kell mindenkivel, be kell mutatni, el kell terjeszteni. Ha van olyan népgyűlés, amelyen min­den érdekelt részt vesz. Ilyen „népgyűlés” csak egy van: a sajtó. így hát elsősorban a sajtó feladata általánossá tenni a jó példát. Mi kell hozzá? Az, hogy mindenki meg­értse a feladat lényegét. Az, hogy az újságíró türelmes gyöngyhalász, soha nem csüggedő kutató legyen. Lehet, hogy ezer cikk közül egyben lesz olyan tapasztalat, amely közkinccsé válhat. Lehet, hogy ezer és egy cikket kell írni ahhoz, hogy az újságíró saját meggyőződése az olvasónak is meggyőződésévé váljon. Lehet, hogy egy szigorú, de igazságos elvtársi bírálattal indít el kívánt folyamatokat, — ilyenkor a lap az, amely állásfoglalásá­val az általánosítható példát nyújtja A feladat nem ne­héz, „csak” az kell hozzá, hogy az újság tudjon az olvasó nyelvén, tehát úgy ismerjen mindent — és még jobban! —, mint az olvasó maga. „Csak” az kell, hogy az olvasó fenntartás nélkül elhiggye és elfogadja az újság szavát, tehát a világnézeti közösségen kívül, az újság gyakorla­tilag is kiérdemelje az olvasó bizalmát. Egyszóval, legyen mnnkásújság, legyen kommunista újság ízig-vérig. A magyar kommunista sajtónak semmi köze azokhoz a polgári nyomdatermékekhez, amelyek (emlékezzünk vissza) szórakoztatás címén elfeledtették olvasóikkal a való életet, s kizárólag a laptulajdonosok üzleti érdekeit szolgálták. Olcsó népszerűségük, elvtelen szenzáció-haj- hászásuk éppen úgy a múlté, mint „a föld és a gyárak fölötti magántulajdon”. Persze, akinek az új társadalom alakításához, a kö­zösségi erkölcs fejlesztéséhez semmi köze, annak a mi sajtónk, a kommunisták sajtója, nem mond semmit. Ha valaki a maga érdekeit nem a közjó kibontakozása útján keresi, ha valaki elszigetelődik a szomszédság, a munka­hely, a közösség, az állam életétől, nyilvánvalóan únni fogja a sajtót, amelyet nem neki írnak. A sajtó közéletünk alkatrésze. Tetszik annak, aki a maga helyi és időbeli adottsá­gai között — akár egy félreeső faluban, a különleges munkabeosztásának, családi viszonyainak keretében is — az Egészről akar tiszta képet, méghozzá úgy, hogy magát az Egészben újra, még frissebben feltalálja. A sajtó a mindennapok krónikája. A szocialista építés nagy vonalakban való befejezése van nálunk soron. Újságjainkban — s a Népújságban is! — műszaki kérdések kerültek előtérbe: gépek problé­mája, lakásépítés és városrendezés, ipartelepítés, új me­zőgazdasági eljárások, a jó vetés és a minőségi gyártás, újabb energiaforrások megnyitása, erőtartalékaink feltá­rása. Akinek mindehhez köze van, az szorgalmas újság­olvasó. A sajtónak választ kell adnia dolgozóink legkisebb kérdésére is. A kicsi kérdések is nagy kérdések. A szocialista sajtó marxi—lenini tudományosságából következik, hogy egyetemlegesen fogja fel a dolgokat, s mégis konkrét. Nagy panorámát nyit, s mégis puritán: a kommunista hősök egyszerű munkásnyelvén beszél. A fellengzés és a rokokó éppen úgy nem illik hozzá, mint ahogyan semmiféle naturalizmus sem. Felelősségteljes munka a mindennapok krónikásai­nak hivatása — az újságírás. Felelőssége és feladata — egész népünk feladataival egyenes arányban — egyre növekszik. Az újságírónak a legtöbbet kell adnia — az élettel való kapcsolat, elvi szilárdság, meggyőző erő és publicisztikai színvonal tekintetében — azért, hogy a jó példa éljen, általánosan hasson és hogy ezzel együtt­járjon „a munka feltétlen könnyebbsége és a fogyasz­tásra szánt mennyiség növekedése”. A kommunista sajtó nagy, szép és igaz. Útját, célját, jelentőségét Marx, Engels, Lenin klasszikus munkás­publicisztikája szabta meg. Ahol sajtónknak még hiá­nyosságai vannak, ott mi hibázunk, személy szerint az újságírók, a szerkesztők. Ezért fontos, hogy ne csak a sajtó szóljon hozzá neve- lőleg a közös dolgokhoz, de bíráljanak az olvasók is. Bátran és őszintén. Cs. Ádám Éva: FÉLÉVI NÖVENDÉK- HANGVERSENY AZ EGRI ZENEISKOLÁBAN ★ Horváth József: ARANYKALITKA ★ MEZŐGAZDASÁGI HÍRADÓ ★ ÚTTÖRŐÉLET ★ KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK . ★ HÍREK — SPORT — A HAZAFIAS Népfront és a községi tanács összefogása nyomán fellendül Demjénben is a népművelési munka. Az ismeretterjesztő előadásokat ■ amelyeket eddig alig-alig láto­gattak a demjéniek — most 120—160 főnyi közönség előtt ■ tartják. Fodor János kézbesítő tíz kerek esztendeje hordja a nagyvilág és a megye híreit tudató újságokat, folyóiratokat Hatvan város lakóinak. Az előfizetők szervezését szívügyé­nek tekinti, s mindig örömmel tölti ki a megrendelő lapokat. „Nem lehet, kérem, újság nél­kül élni se jóformán!” — szokta mondani. S most, február elsején is ő visz először újságot Fehér Istvánnak, aki a tizennégyezer húszonnegyedik előfizetője lett a Népújságnak. ’Fe­hér István tanácstag, érdekli őt minden, ami a városban, a megyében és a világban történik, de eddig példányszámonként vette az újságot. Most már a kényelmesebb utat választotta — megrendelte, s helyébe hozzák a híreket! (Foto: Kiss) ^A^AAAAAAAAAAAAAAAA/^AAAAM^AAAAAAAAAAAAAAAAAíV^AAAAA(VV^AAAA/V^AAAAAA✓VVVVVVWVSAAAAAAAAAA<VS/^A/^AAAA/ Megtartotta első ülését az újra választott gyermek- és ifjúságvédelmi tanács Tegnap délelőtt a megyei ta­nács kistanácstermében dr. Lendvai Vilmos, a megyei ta­nács VB-elnöke üdvözölte a megyei gyermek- és ifjúságvé­delmi tanács újjáalakulása al­kalmából összegyűlteket, majd elmondotta, hogy a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának határozata értelmében hívják életre ma új szellemmel, új feladatokkal a gyermek- és if­júságvédelmi tanácsot. Pap p Sándorné VB-elnökhelyettest jelölte a gyermek- és ifjúság­védelmi tanács elnökévé, Ba­logh Bélát, a Gyermekvédő Otthon igazgatóját pedig tit­kárnak javasolta. Az össze­gyűltek előtt Papp Sándorné ismertette a gyermekek és az ifjúság védelmében eddig ki­fejtett munkát, majd az új munkatervet tárta a tagság elé. A késő délutáni órákig ülé­sező tanács munkájára, a sok értékes hozzászólásra, s az ülés napirendi pontjainak részletes ismertetésére visszatérünk. n Kossuth Kiadó terveiről A Kossuth Könyvkiadó Vál­lalat tájékoztatója, a „Könyve­ink” beszámol a kiadó ez évi terveiről. Eszerint az idei kia­dói tevékenység leginkább a marxizmus klasszikusainak a 48-as időkről szóló műveit, valamint mai szerzőknek a vallásról, erkölcsről, esztétiká­ról, irodalomról szóló könyve­it részesíti előnyben. Megjelenik néhány könyv a modem kapitalizmus problé­máiról, az automatizálás sze­repéről, a fajelmélet jelenlegi variánsairól, a jobboldali szo­ciáldemokrácia újabb taktikai fogásairól, kísérleteiről. Természetesen az idén is szép számban jelennek meg a Horthy-fasizmusról, a népi de­mokrácia kezdeteiről, a nem­zeti bizottságokról, a proletár- diktatúra megteremtéséről, az 1956-os magyarországi ellen- forradalomról szóló könyvek, és nem szorulnak háttérbe a mai magyar élet égető problé­máit elemző munkák (például termelőszövetkezetek megszi­lárdítása, népgazdaságunk idő­szerű kérdései, agitációs kiad­ványok, stb.) sem. A lő közösségi munkáról ad példát Nagyréde Szép eredményeket értek el termelőszövetkezeti gazdálko­dásuk első évében a nagyré- dei tsz-tagok, amint ezt a né­hány nappal ezelőtt lezajlott zárszámadási közgyűlés beszá­molója is bizonyította. .Ezek elérése után természetes, hogy az ez évi tervvel kapcsolatban még magasabbra állították a mércét, s még hozzá nemcsak a közös szőlészeti, vagy szán­tóföldi gazdálkodással kap­csolatban. Azt mindenki láthatja, hogy a községben nagyon sok a csinos, szép lakóház, s min­denki gondozza a maga portá­ját. A Szőlőskert Tsz tagjai azonban ezzel 1961-ben nem elégednek meg, a szövetke­zetben végzett rendes terme­lési munkájuk mellett közös községfejlesztési munkában is részt kívánnak venni, ügy határoztak, hogy mivel, mint lakóknak és tsz-tagoknak ugyanaz az érdekük, minden lehető, községüket fejlesztő munkát együttesen végeznek. Lesz mit tenniök. Másfél kilo­méteren új vízvezeték építését, a Rákóczi utca rendbehozását, három kilométernyi járda épí­tését, pormentes út építését, két új üzlet megnyitását, autó­buszállomás létesítését, az út­menti árkok egyforma híddal történő ellátását, gyógyszertár sütöde, szikvízüzem, fodrá­szat, cukrászda megnyitását tervezik a következő időkre a község vezetői. Ezenkívül már ebben az évben a különböző vad növények helyett minden lelhető helyen parkokat létesí­tenek a község belterületén. — A TÉLEN az egri járás­ban nyolc községben szervez­tek szabás-varrás tanfolyamot, 13 községben ezüstkalászos, il­letve munkaegységszámítási tanfolyamot és 15 községben tanultak színdarabot. \UT A hidegben is dolgoznak Galyatetőn az érekutatók Az Észak-magyarországi Földtani Kutató-Fúró Vállalat dolgozói széleskörű kutatáso­kat végeznek a Mátrában, új érctelepek feltárására. A hetek óta tartó zord, hideg időjárás azonban megnehezíti munká­jukat. Különösen sokat szen­vednek a hidegtől a Galyate­tőn dolgozó mélyfúró brigád tagjai. A 12 fős munkacsapat vegyes érc után kutat és be­rendezésükkel 500 méteres lyukat mélyítenek. A 15—20 fokos hidegben a környékben levő patakokat vastag jégpán­cél borítja, s így a berendezés üzemeltetéséhez szükséges vi­zet a távol levő Mátraszentini­re községből hordják fel a munkahelyre. A dermesztő hi­degben és a fagyos szélben a dolgozók példásan helytállnak, és sok esetben hősi munkát vé­geznek, hogy a kijelölt felada­tokat határidőre teljesítsék. Az elmúlt napokban például mí­nusz 22 fokot mutatott a hő­mérő higanyszála, mikor a fú­rófej 400 méteres mélységben vasérctelepbe ütközött. A dol­gozók valamennyien a fúró­toronynál munkálkodtak, hogy biztosítsák a további előreha­ladást. A berendezés üzemelte­téséhez szükséges vizet felme­legítették, s vigyáztak arra, hogy a kemény hidegben is egyenletesen működjön a gép. A dolgozók hősi helytállására jellemző, hogy Pór Pál fúró­mester csak műszak után vette észre, hogy kezefeje a fagytól kisebesedett. A vállalat vezetősége mesz- szemenően gondoskodott arról, hogy a szabadban dolgozók munka után jól fűtött helyiség­ben pihenjék ki fáradalmaikat. A galyatetői mélyfúrók részé­re például — akik eddig a há­lókocsikban, a berendezések mellett töltötték éjszakájukat — Mátraszentimrén szobát bé­relt és a községből gépkocsin szállítják a brigádtagokat a rpunkahelyre és onnan vissza. Hevesen néhány dolgozó ember elhatározta, hogy el­végzi a dolgozók gimnáziu­mát. Eleinte Kaiba jártak át, ám a költségek mellett ez még a rossz közlekedés miatt nagyon sok idővesz- tességgel is járt. Megkérték hát a káli gimnázium négy tanárát, hogy járjanak át taxival hetenként egy alka­lommal, s a költségeket megtérítik. Négy pedagógus vállalkozott erre a munká­ra és ma már örömmel mondja Tassi Imre és Tóth Imre tanár, hogy érdemes u hevesi dolgozó tagozattal foglalkozni, megéri a fárad­ságot, lelkiismeretes, szor­galmas munkájuk. Ma már nem gondolnak ezek a ta­nárok arra, ho—i — tekin­tet nélkül az időjárásra — minden hétfőn indulni kell, hanem szívesen teszik, mert meggyőződésük, hogy ezzel a kis csoporttal olyan mun­kát tudnak végezni, ami egy pedagógus embert lel­kesít a további munkára. (á)

Next

/
Oldalképek
Tartalom