Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

4 népújság 1961. január 1., vasárnap tiÜf BUÉK Négy betű csupán. Bontoga­tom az aprócska borítékokat, $ elolvasom a névjegykártyát, az aláírást. Ismerőseim, tá­vol élő rokonaim, barátaim kívánnak boldog új eszten­dőt. Boldog új évet! Ezzel a kö­szöntéssel van tele a levegő, az éter. Telefonon, levelező­lapon, aprócska borítékokban jönnek, szállnak a jókívánsá­gok ezrei, milliói, s e napok­ban minden házhoz kopogtat a postás, átadja az üdvözlő la­pokat, s maga is így köszön: boldog új esztendőt! Gondolkodom. Gondolko­dom és úgy érzem, hogy mindegyik üdvözlet egy-egy darabka szeretet, amelyeket ha összekapcsolunk, átfogja az egész országot, egész népün­ket, de fénye és ereje eljut a világ minden országába, ahol az emberek a mi szívünk sze­rint kívánnak egymásnak bé­kés, boldog új esztendőt. (sz... y) — FELNÉMETEN, A PE­TŐFI Termelőszövetkezetben tavaly a tervkészítés Idején úgy tervezték, hogy az állat- tenyésztésből 267 000 forint jövedelmet érnek el ebben az érvben. Jó munkájukkal ez ideig már 340 000 forint hasz­not írtak állattenyésztésből a számlájukra. — FEJLESZTENI AKAR­JÁK tudásukat a Horti Gép­állomás traktorosai és műsza­ki szakmunkásai. Januárban ezért szakmai továbbképző tanfolyamokat indítanak a gépállomáson, amelyeknek alapfokon 40, középfokon pe­dig 74 hallgatója lesz. — JANUÁR 3-ÄN az egri III. számú iskola tanulói lá­togatnak el a művelődési házba, ahol filmvetítéssel, já­tékkal, egy előadás meghall­gatásával ismerkednek meg a gyerekek a kultúrház belső életével. — JO MUNKÁT VÉGEZ­NEK nap mint nap Egercsehi postai kézbesítői. Kelemen Fe- rencné és Tóth Gyuláné postai kézbesítők napi munkájuk mellett a sajtó terjesztésével is foglalkoznak. Az elmúlt hónap­ban 11 Népszabadság és 11 Népújság előfizetőt gyűjtöttek. — AZ ECSÉDI napközi ott­hon környékének helyreállí­tásában, december hónapban 27 szülő vett részt társadal­mi munkában. Járdát építet­tek, amihez anyagot a tanács, fuvart a Földkotró Vállalat adott. — NÉGYNAPOS TANFO­LYAMOT rendeznek Egerben a megyei tanácson a községi tanácstitkárok és dolgozók részvételével. A továbbképzés január 3-án kezdődik és január 6-án fejeződik be. — A MEGYE országgyűlési képviselőinek beszámolóit nagy érdeklődés kísérte szer­te a megyében. Egy-egy be­számolón mintegy 300—400 ember jelent meg, s túl azon, hogy meghallgatták a beszá­molót, érdeklődtek országos, nemzetközi és megyei problé­mák iránt is. EGRI VÖRÖS CSILLAG: A Noszty-fiu esete Tóth Marival EGRI BRÓDY: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN: Próbaút GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Isten után az első HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Szent Johanna HATVANI KOSSUTH: Rejtjel HEVES: Normandia-Nyeman PETER VAS ARA: Elloptak egy villamost. FÜZESABONY: Az Eiffel-torony árnyékában EGRI BEKE: Különleges megbízatás Egerben, este 7 órakor: A DENEVER CMadach-bérlet) jrnfórUm A Noszty fiú esete Tóth Marival Üi magyar lilm Egy letűnt kor uralkodó osz­tálya ül előttünk a vádlottak padján Mikszáth azonos című regényében. A kritikai realiz­mus nagyszerű eszközeit mes­terien alkalmazó író e művé­ben is elevenre tapint. Reális korképet, vagy inkább kórké­pet rajzol arról a társadalom­ról, melynek tulajdonképpen ő maga is tagja. Kedvenc témája volt az írónak a hatalmát, bir­tokát vesztett, élősdivé lett dzsentri-réteg, rajza. Újra elő­előbukkan regényeiben, novel­láiban, de amikor bírál, ami­kor könyörtelenül leleplez, ugyanakkor együtt érez, mint­egy együtt kesereg pusztulásra ítélt hőseivel, anekdotázó stí­lusával tompítja bírálatának élét. Elég hogyha a Nemzetes uramék, a Két választás Ma­gyarországon, vagy a Gavallé­rokra gondolunk itt. Ebből a sorozatból azonban kétségkí­vül kiemelkedik A Noszty fiú esete Tóth Marival című regé­nye. amelyben Mikszáth a kri­tikai realizmus útját járva, a legmesszebbre jut el. Mikszáth műveit dramatizál­ni, filmesíteni igen nehéz fel­adat, hisz a mű így épp azt a jellegzetességét veszti el, amely leginkább mikszáthi. A sok­sok epizód bonyolítása, a jelle­mek fokozatos fejlődése, az anekdotázás szinte eltűnik a feldolgozásokban. Valami vesz­teség tehát mindig éri a nézőt, akár színpadon látja Mikszáth művét, akár filmen. Különösein akkor tapasztalja ezt az ember, hogyha a feldol­gozás még módosításokat is eszközöl az eredetihez képest. Jellemző például, hogy a Hórthy-éra idején készült Har- sámyi-féle színpadi feldolgozás a mű leleplező tendenciáját szinte teljesen elvetette és víg­játékot formált belőle. A fel- szabadulás utáni bemutató (Nemzeti Színház) viszont an­nál közelebb viszi az eredeti­hez. Még a most bemutatott fiknfeldolgozásnál is mikszá- thibb. Egyébként filmre már harmadszor kerül Noszty Feri és Tóth Mart históriája. Elő­ször 1928-ban jelent meg a filmvásznon, majd 1937-ben Jávor Pállal a címszerepben. A felszabadulás után ked­venc filmtéma Mikszáth egy- egy regénye. A Beszterce ost­roma, Különös házasság. Szent Péter esernyője című regények után a Noszty fiú esetét is megfilmesítették. A bemutató ez alkalommal is azt igazolta, hogy ez a film is az előzőekhez hasonló sikerrel szerepel majd filmszínházaink műsorán. A Noszty fiú esetét Thurzó Gábor forgatókönyve nyomán Gertler Viktor vitte filmre egy sor ismert és több új, Igen te­hetséges művésszel. Bár a film igen szórakoztató és bővelke­dik kacagtató jelenetekben, itt- ott eredeti ötlet is fel-felcsil- lan, egy kicsit mégis úgy érez­zük, hogy az átültetés egy ki­csit elcsúszott az eredetitől a vígjáték felé. Elég itt utalni Noszty Feri elhibázott játék­felfogására. A címszerep nem egyenlő szépfiúval, pedig a filmben Noszty Feri sokkal in­kább nevezhető ficsumak, számpatikus csirkefogónak, mint könyörtelen hozomány­vadásznak. Nem éreztük azt a fojtó légkört, mely a regényből árad. Nem tudjuk elhinni, hogy a Noszty fiúnak, sőt egész csa­ládjának mit jelent a „benő- sülós”, illetve mit jelentett volna! A dzsentrinek már csak a neve, a rangja van meg, no és a tengernyi adóssága. Lét­kérdés számára a nagy hozo­mány. Erre megy a játék Mik- száthnál! Könyörtelen küzde­lem megy végbe a létért, hogy a léha életmódtól ne kelljen megválni. Ugyanakkor a film Noszty Ferije szinte jókedvű­en udvarolgat, csak itt-ott érez­zük, hogy mennyire fontos szá­mára a pénz és a nagy csalódás után rövid idővel már is csó­kot dob a vizet merő lánynak. Sokkal inkább kifejezi — ha szimbolikusan is — a mű esz­mei mondanivalóját a hálóját szövögető pók. Hűebb, kifejezőbb a szövet­séges” Máli néni alakja, ki­ben a gonoszság, és látszat- jóakarás pompásan ötvöződik. A kerítőnő ötletteli, semmitől vissza nem riadó figurája em­lékezetes. Hasonlóan jó Kope- reczky báró alakja is. A sikerben nagy része van a fiatal Mécs Károlynak (Noszty Feri), ki bár még főiskolás, de már tagja a Nemzeti Színház­nak és harmadszor állt film­felvevő előtt. Igen ügyes, jó mozgású, kellemes megjelené­sű, szépen beszélő színész, aki­re még bizonyára igen sok szép feladat megoldása vár. Hogy az általa megformált fi­gura nem azonos a regény hő­sével, azt sokkal inkább a ren­dező számlájára írhatjuk fel. Petényi Ilona a partner, Tóth Mari szerepében már halvá­nyabb, de szintén ígérete film- művészetünknek. A rendező elvitathatatlan érdeme, hogy fiatalokra bízta ezt a két igen nehéz főszerepet. Csak az elismerés hangján szólhatunk Mezey Máriáról (Máli tanti), Páger Antalról, Uray Tivadarról és Fónai Már­táról, akiknek játéka annyira életszerű, hogy szinte nem is játsszák szerepüket György László Kopereczkyje, >Kren- csey Mariann Noszty Vilmája, Csűrös Karola a Velkovits Ro­zija, Csata Zsuzsa kocsmáros- lánya mind-mind dicsérendő a’aki tás. Szólni kellene még Pécsi Sándorról, aki, sajnos, csak fel-feltűnik egy-egy pil­lanatra, de így is természetes, egyszerű játékával a legjobbak mellé sorolható. A rendezésről már előbb szóltunk. Még talán csak any- nyit, hogy igen jól felépített jelenet a főispáni beiktatás, pompás az esküvőre való fel­vonulás is, néhol viszont talán túl sokáig időzött a felvevőgép lencséje (pl. iparosok bálja, stb.). Pásztor István operatőr ez alkalommal is remekelt. Nagy Andor 1931. JANUAR L, ÚJÉV PETŐFI SÁNDOR, Irodalmunk büszkesége, a világirodalom egyik legnagyobb lírikusa 1823. január 1- én született. Művészete nyomán lett a magyar líra nemzetivé és európaivá, forradalmi dalai révén az Ifjúság szabadságmozgalmának vezérévé vált. 80 éve, 1881. január 1-én halt meg LOUIS BLANQUI francia kispol­gári szocialista. Részt vett az 1830— 1870. kfizti párizsi forradalmakban. Követői („blanquisták”) nagy sze­repet vittek az 1871-es Párizsi Kom- mün idején. Tanait — melyek sze­rint az emberiségnek a bérrab­szolgaságból való szabadulását „In­tellektuális kisebbség összeesküvé­se által" (Lenin) lehet elérni, Lenin éles kritikának vetette alá. «0 éve, 1901. január 1-én született MIHAIL DUBINYIN, kétsze­res Sztálln-dljas szovjet kémikus. Kutatásai fontosak a gázok, gő­zök és oldatok elnyelési jelenségeit Illetőleg. 18 évvel ezelőtt, 1946-ban, e napon kiáltották ki az Albán Nép- köztársaságot és annak első kormányfője ENVER HODZSA lett. Január 1-e a HAITI KÖZTÁRSASÁG nemzeti ünnepe, 1804-ben 3 évi felszabadító háború után Hispaniola szigetén az első néger köztársaság e napon alakult meg. 5 évvel ezelőtt, 1936-ban, az addigi brit-egyiptomi közös gyar­mat területén megalakult az önálló SZUDÁN! KÖZTÁRSASÁG. 15 évvel ezelőtt. 1946-ban e napon történt meg nálunk a szénbá­nyák államosítása. 15 évvel ezelőtt, 1946. január 1-én jelent meg a TÁRSADALMI SZEMLE első száma. LOUIS BLANQUI BÜCSÜ AZ ÓÉVTŐL m Négy száznyolcvankettő húsz... Homfim •••v.v.wv.v »»•.‘♦A A mai nappal a Népújság meg­kezdi Horváth József Arany kalit­ka című regényének közlését. (í) Bartalisné gyöngéden meg­rázta alvó férje vállát: — Ébredj, szívem, öt óra. A férfi félig felnyitott szem­héja mögül körülnézett a szo­bában. A redőnyök nyílásán át a délutáni Nap gyér fényei lo­pakodtak be. Amint ringó lép­tekkel hajladozó felesége moz­dulatait követte, forró áram cikázott át Bartalis erein. A félhomályban szinte csak a sziluettjét látta. Az asszony így még kívánatosabbnak tűnt, mint máskor. Bartalisné frissen vasalt fe­hér inget, meg egy bordó cso- komyakkendőt vett elő a szek­rényből majd türelmetlen pil­lantást vetett a kerevetre. A férfi hirtelen behúnyta a sze­mét. Ügy tett, mintha még mindig mélyen aludna. De amikor az asszony föléhajolt, hogy ismét felrázza, Bartalis elkapta karjával és magához húzta a kerevetre. — Legyen esze, az istenért! — szisszent fel az asszony. — Az ajtó tárva-nyitva! — Zárja be! — suttogta Bartalis és karjának szorítása máris felengedett. De az asz- szony talpraszökött és kisik­lott kezei közül. Szótlanul tett-vett a szobában. Bartalis lehiggadt és egykedvűen tá- pászkodott fel a kerevetről. — Maga azt mondta, hogy fontos megbeszélése lesz fél hatkor — jegyezte meg az asszony. I — Igen, már megyek, i — A Komorődy-féle épít­kezés? — Nem, szívem a kaszinó­ban várnak. — Ügy? — biggyesztette ajkát az asszony. Gúny vib­rált a hangjában. A tagbasza­kadt, energikus férfi elébe állt: — Maga nagyon jól tudja, drágám — mondta nyoma­tékkai —, hogy a mai nehéz időkben fontos társadalmi kötelezettségeket is magamra kell vennem. Nemcsak üzlet­ember vagyok, de ennek a vá­rosnak legelső polgára is. Maga... maga, nem büszke erre egy kicsit? Lopva sandított a feleségé­re, de Bartalisné szenvtelen, szoborszerű arccal tett-vett kö­rülötte. —• Lizi... — próbált az asszony szivéhez szólni a vál­lalkozó. — 1943-at írunk. Háború van. Hálistennek, maga ebből semmit sem érez. De más­képp is lehetne... Én el tu­dom képzelni, hogy kint hem- pergek a fronton egy sáros fe­dezékben. De itthon vagyok, hát nem jobb így? Itthon va­gyok, mert a városnak szük­sége van rám. Hát nem látja, hogy nélkülem itt semmi sem történik? Az asszony nem felelt, s amint Bartalis a tükör elé állt, felesége kisurrant a szo­bából. A vállalkozó vállat vont és sebesen felöltözött. Amint a kaszinóba menet kilépett a kapun, pillantásá­val még egyszer magához ölelte házának s kertjének pompás panorámáját. Gyönyörködött. Ez a kúria volt a büszkesége, mindene. Maga tervezte a kacsalábon forgó várat. Irdatlan pénzbe került az építkezés, de nincs is párja az egész vármegyé­ben! A házszentelőn ott tolon­gott a vármegye színe-java, és Bartalis határtalanul élvezte, hogy mindenkinek leesett az álla. Egyesek azt hitték, hogy előnyösnek találta a várme­gye, biztosra mehetett minden versenytárgyaláson. A jó ro­konok nem voltak szűkmar­kúak, de Bartalis sem, ha a rokonság elébe tartotta a mar­kát egy kis családi kölcsönért „soha vissza nem adom” jel­igére. A vállalkozó kényelmesen sétált a kaszinó felé. A csön­des utcákon derűs nyugalom lengedezett körülötte. Még azt mondják, borzasztó a há­ború. De hiszen itt minden oly békés, oly nyugodalmas! Valóságos csoda ez a vérben fürdő Európa közepén. Az a meghitt társaság, amelynek Bartalis, Réczey polgármester, dr. Fekete al­polgármester, dr. Bozóky fő­orvos és Batazár ezredes, a helyőrség parancsnoka volt tagja, nem győzött felbámulni Bartalis egész vagyonát be­építette a házba. De akik kö­zelről ismerték, tudták, hogy a ház vagyonának legfeljebb harmadát-negyedét képviseli. Bartalis a vármegye leg­gazdagabb polgára volt. Épí­tési nagyvállalata ontotta az aranyat. Felesége, Szentmar- jay Elíz, a főispán húga, s e kitűnő családi kapcsolat ré­vén Bartalis kapott meg min­den nagyobb építkezést. Az ő költségvetését mindig roppant erre a csodára. Ezek a „reali­tásokat kereső”, liberális urak Sztálingrád után rájöttek, hogy Hitler elvesztette a játsz­mát. A kaszinó belső kis sza­lonjában napról napra meg­vitatták a politikai fejlemé­nyeket, kutatták a jövendő körvonalait Eleinte mindenki bizonytalanul meredt a jö­vendőbe, csak Bartalis volt magabiztos. S az ő hitvallá­sa, optimizmusa lassacskán átragadt a többiekre is. Bar­talis azt vallotta, hogy jobb lett volna ugyan, ha győze­delmeskedik az „európai új rend”, ám így sem fenyeget tragédia, mert a háború után az angolszászok égisze alatt szépen tovább folydogál majd ez a pompás magyar élet Evégből nincs más teendő, mint mindent átvészelni, mindent átmenteni. Az ural­kodó osztály integritását épp­úgy, mint a jövő anyagi alap­jait, Kállay miniszterelnök is ezt cselekszi nemzeti méretek­ben. Nemhiába tartották őt a osókavári urak eszményké­püknek. Bizonyságnak itt van a „lé­gi békesség”. Minden este, sőt olykor fényes nappal is ha­talmas angolszász bombázó kötelékek húznak át Csókavár fölött. Ausztriába vagy Né­metországba mennek, s ott szórják le halálos terhüket, de magyar területre egyetlen bomba sem hull. Az egész, mintha Bartalis igazságát jel­képezné. Nem csoda, hogy a vállalkozó most is, amint be­lépett a kaszinó öblös kapu­ján, szinte öntelten bámult fel az égre. Megint egy hatal­mas repülőkötelék dübörgött odafent, de Csókaváron még csak riadót sem fújtak. Átvo­nulás .... A kaszinóban már várták Bartalist, s elébe tálalták a legfrissebb háborús jelentése­ket. Bartalis kerek képén de­rű fénylett. ö nem a percek eseményein rágódott, számára mit sem jelentettek a háború epizódjai. Fő, hogy a végcél világos legyen. Ezúttal is ezt fejtegette a társaságnak. Érez­te, hogy rajta csügg minden tekintet, s fölöttébb büszke volt önmagára. Ezek a kaszi­nóbeli beszélgetések teljesen kieléeítették. Titokban nagv politikai hivatásra szánta ma­gát. De nem ezekben a zava­ros időkben. Neki tisztán kell maradnia, ő a jövő embere. Majd ha az események fénye­sen beigazolják jóslatait, majd akkor. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom