Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-19 / 16. szám

MM- január 19.. csütörtök

NÉPCJSAG

3

vaszán megkezdődött az építkezés.

A telek az állam ajándéka. Az építőanyagot, a szakmai műszaki irányítás költségeit a

párt pénzéből fizették ki. A ház építési munkájában pedig a társadalmi szervek, vállalatok önkéntesei segítettek.

Az építkezés rövid története a következő: Az előre elkészített központi terv alapján a Tatarozó Vállalat szakemberei láttak hozzá az alapok lerakásához és június 10-re már az egész lábazatot elkészítették. Augusztus végén újra munkához láttak az építők, s a községi pártszervezet mozgósító, felhívó szavára tömegesen jelentkeztek nap mint nap az önkéntes építőbrigádok. A műszaki irányításban nagy segítséget adott Hegedűs Benedek füzesabonyi kisiparos, de itt dolgoztak a kiszisták, az ipari tanulók, s a helybeli Vegyes Ktsz szakemberei is. Sokat segítettek még az építkezésben a Petőfi Tsz, az Állami Gazdaság, a földművesszövetkezet dolgozói, a helybeli és környékbeli kisiparosok egyaránt. Úgyszólván a társadalom minden rétege megmozdult. És e széleskörű összefogás, az önkéntes segítségadás nyomán az ősz végére tető alá került a füzesabonyi pártház, amely valóban korszerű, modern helyiség lesz. Az emeletes épületben helyet.

A boldog „jaj“ folyosóin

AURICULA, a mesebeli királylány súlyos átok alatt táncol tizenhetedik születésnapja éjszakáján. Ha nem hall olyan hangot, amelynek teljes szívvel tud örülni, éjfélkor meghal — Így szólt az átok. A palotában mindenki dermedt csendben hallgatta az éjfélt kondító harangot, mert hisz tizenhét év alatt semmilyen hangnak sem örült tiszta szívéből a kedves leányka. Éppen utolsót ütött a mesebeli toronyóra, amikor a palota egyik cselédházában felsírt a néma kovácsné újszülött kisfia. Megmenekült Aurikula. mert teljes szívéből örült annak a hangnak. amelyik új ember születéséről adott hírt a világnak.

Ez a kedves kis mese járt eszemben, ahogy az egri I-es Kórház új szülészeti osztályának folyosóit, termeit jártam. Még alig három hete múlt, hogy átköltöztek a korszerűtlen, szűkös régi helyről, a II-es számú Kórházból. Alig múlt három hete, hogy jól szervezett. költözködést hajtott végre a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya. A személyzet derekasan helytállt: reggel még a régi helyen reggeliztek a mamák, az újszülöttek és a betegek, de 11 órakor már a fes- tékszagú, új folyosókat verte fel az éhes apróságok követelőző sírása;

Az apró emberkék mitsem tudnak arról, hogy mi minden történt addig, amíg ők előbb a régi, aztán az új helyen, ökölbe szorított kezükkel a valóságtól oly messze járó csendes álmukat alusszák.

Mi is történt?

AZ TÖRTÉNT, hegy 1950- ben a szülészet és nőgyógyászat kevés ágylétszámmal a második emeleten szorongott. Bővítésre egyetlen mód kínálkozott — egy évre leköltöztették a nőgyógyászatot az alagsorba. Az egy évből kilenc esztendő lett, de a bővítés, a korszerűsítés így sem találhatott teret a régi helyen. Illetékesek fejtöréséből, sok közrejátszó körülményből született az elhatározás: az I-es Kórház elmeosztálya helyén részben felújítással, részben beruházással létre kell hozni az új. korszerű szülészeti és nőgyógyászati osztályt. Ma már itt az eredmény; csendes, barátságos megnyugtató környezet a betegeknek, jobb munkakörülmény a7, orvosoknak, beosztott egészségügy! dolgozóknak. A további szürke számadatok még a következők: ágy létszám 110, az újszülött-osztály hatvan férőhelyes, ahol elkülöníthetők az időben születettek, a koraszülöttek és a betek csecsemők.

S mi van a szürke számok

mögött?

Édesanyák, akiknek életük folyamán egyetlen olyan jajszavuk van. amelyik telve van boldogsággal, örömmel, telve van a teremtés hatalmas harmóniájával. Jajszavukhoz tökéletes második szólamként csatlakozik az újszülöttek életet jelentő első sírása.

A szürke számok mögött van K o s z t a Józsefné műtősnővér is, aki annak ellenére, hogy ki sem látszik a rendezkedésből, részleges hurcolkodásból, mégis boldog mosollyal néz körül birodalmában, az új, korszerűen berendezett műtőben.

— Ezzel csak nyertünk, és mivel minden ember kicsit önző is, hadd mondjam el, mit nyertem én. mint műtősnővér ezzel a7. átköltöztetéssel. Magam sterilizálhatom a ruhákat, így biztos vagyok benne, hogy az olyan, ami1 yennek én szeretném. Megtanultam a szükséges gépek kezelését, ezzel még szakmai tudásom is fejlődött. De hogy úgy mondjam, ezek gazdasági tényezők. Sokkal többet jelent számomra az, hogy itt egy folyosón van a nőgyógyászat és a hozzátartozó műtő, ezért többet lehetek a betegek között, s közvetlenül figyelemmel kísérhetem magam is a gyógyulásukat. Igaz, még nem fenékig tejfel itt az élet — teszi hozzá nevetve — mert sok minden nincs még a helyén, egyes dolgok hiányoznak, az újak elromlanák, de mindezek áthidalható, elkészíthető. pótolható dolgok, s a velük járó bosszúság elenyészően csekély ahhoz a sok előnyhöz képest, amit a tágas, sok férőhelyes, új osztály jelent személyzetnek és betegnek egyaránt.

DR. ÖNODI János, az osztály főorvosa, sok mindent elmondott a készülődésből, költözködésből. a jelenlegi állapotokból, azalatt, míg bemutatta az új osztályt. Érezhető volt szavaiban az a bujkáló öröm, amit a sokat látott, sokat tapasztalt, sok életet világra segített ember érez, ha olyan körülmények közé kerül, ami felelősségteljes munkáját megkönnyíti.

— Na, most megmutatom az osztály legszebb részét — szólt —, ami talán mindannyiunk- naík, de főleg az édesanyáknak a legjobban tetszik itt.

Rövid előtér következett, s a nyitott ajtó mögött, a folyosón, magam is kicsit megindultan álltam meg a széles, hatalmas üvegablak előtt, amely mögött, a hófehér egyes ágyacskákban ott pihegtek a „világ legszebb'’ újszülöttei. Ott ásítozott a hathónapos kis Lakatos Pannika is, aki most már elérte a 2600 grammot, de amíg ez » koraszülött eljutott eddig, nagyon sok éjszakát átvirrasztottak mellette. Mindegy, életben maradt, s ő az osztály kis büszkesége, aki mitsem törődve a

körülötte folyó életmentő munkával, ma már testileg, szellemileg szépen fejlődik.

A főorvos nem panaszkodik a hibákra, nem dicséri különösebben az újat, hanem állandóan azt kutatja, hogy a régiből átalakított épületben miképpen helyezkedjenek el a lehető legkényelmesebben és legcélszerűbben, mert most ez a fontos. Mindennek megtalálni a helyét, mindent úgy kijavítani, kihasználni, hogy a gyerekágyas mamák és a nő- gyógyászati betegek mindent megkapjanak, ami mielőbbi felépülésüket szolgálja.

EZEK UTÁN kérdezhetné valaki, miért, olyan nagy ügy ez a költözködés, átmentek egyik helyről a másikba. Valóban csak ennyi történt. De mégis nagy dolog ez. mert a családok, ahol az új emberke születését várják, mennyivel nyu- godtabbak, ha a várandós édesanya egészséges, jó helyen, orvosilag jól felszerelt körülmények között várhatja a nagy eseményt.

Cs. Ad ám Éva

[dnyrcspult

Dobosy Imre: TE ES MA

A paraszti talajban gyökerező, a paraszti talajból ki- lombosodott író történeteineK színhelye ismét a falu és a tanyavilág. A sorsokat felvillantó írásokban parasztemberek lelki vívódásairól tudósít bennünket Dobozy, hiteles króni- liáját adva annak a hatalmas — a paraszti társadalmat megmozgató és felkavaró — átformálódásnak és küzdelemnek, amely a falu életében napjainkban végbemegy, a mező- gazdaság szocialista átszervezése következtében. A földművelés forradalma ez az átalakulási folyamat, Ä kérdés mindenütt az, hogy belép-e a szövetkezetbe az ember, a közös, a könnyebbik utat választja-e. vagy kínlódik tovább egyedül, ötről 1 latra sem haladva. Ezen tögrengenek és gondolkodnak, ezerszer is megfontolva cselekedetük miértjét. A kérdésekre lassan és nehezen születik a válasz. De hát senki sem akar elhamarkodottan felelni. Hiszen nem kis dologról van szó. „Nagy dolog ez! A nősülés semmi ehhez képest. Akkor csak a legényélettől búcsúzik az ember. De most! Hát most az egész fataligás mindenséq- től! — a sok büdös kapkodástól, a szanaszét gazdálkodástól, a sok büdös fejfájástól...” (Zápor.)

Dobozy legszívesebben a beszélgetéseket örökíti meg. S hol beszélgetnek az emberek igazán a szívükből, és őszintén? — a kocsmában, egy pohár bor, vagy egy korsó sör mellett. Ilyen környezetben játszódik a Gyertyaláng és Kis ember, nagy ember című elbeszélése is. Az előbbiben Pacskó Mihályról rajzol értékes portrét. Ez a púpos kis ember „hatelemis nagyot akaró”. Rászoktatta a szépre, a jóra a besnyői embereket. „Színházai játszott” nekik, A szövetkezet színjátszó csoportját ő vezette, aztán egyszercsak félretették. Mert általlépett felette az idő, megrekedt a betyárokról szóló népszínművek világában. S a fiatalokat nem köti le ez a régi, betyáros, krajcáros romantika. Más kell nekik. Több. Ez a csalódás, ez a tőle való elfordulás változtatta Pacskó Mihályt önmagába zárkózó embernek. Csodálatosan megkapó ez a néhány oldalnyi írás. Es ebben a kötetben, minde- nik elbeszélés-darabra el lehet mondani ezt.

Különösen jelentős alkotása Dobozy Imrének — a kötetben is helyet kapó — Tegnap című filmregénye. Részletesen méltatni, recenzionálni nincs szándékomban ezt a művet, hiszen mindenki előtt közismert ennek minden mozzanata. Több műfajban is feldolgozta ezt az írást a szerző. Irt a témából színdarabot (Szélvihar), született belőle két filmdráma is (Tegnap és Virrad), amelyeket az egri Gárdonyi Géza Színház és a Vörös Csillag Mozi is műsorára tűzött.

A Zápor című elbeszélés kedves gyöngyszeme a kötetnek. A témája — szövetkezeti téma. Pató István idős, tizennyolc holdas gazda aláírja a belépési nyilatkozatot. Feleségének elzárt világát is felpattintja a közösség, s az asszonyka, aki tíz-húsz évvel fiatalabb férjénél, s akit eddig soha senki meg nem kérdezett afelől, mit akar, mi a gondolata, még a kötényét is az „ura” vette, választotta neki, ez az asszony most emberibb életet akar teremteni magának, ki akar törni az „ura” szabta korlátok közül a friss levegőre. Miskel, a szövetkezet öregedő gazdá- sza, a magányos férfi megkívánja az asszony domborodó, vágyat érlelő testét. Először csak a testét. Aztán, mikor egy hirtelen jött zápor kettőjüket egy düledező prés! lázba kergeti, s lelkét kiönt.ve az asszony előtt, az is elmeséli eddigi sorsát — megérlelődik benne a szerelem, a tiszta érzés is az asszony iránt. Patóné ott akarja hagyni az urát, a Miskeiben feléled a remény, talán az ő életé is megújulhat a későn kibontakozó szerelemben. Dobozy Imrének ebből az elbeszéléséből is film született. Az elbeszélés, az írás — kerek, egész kis remekmű. Az írásból elvenni, vagy hozzátenni valamit, nem lehet. Most a film nyelvén, mozivászonra, képekre lefordítva is megszólal. megelevenedik az írás, mozgásban láthatjuk a megírt alakokat. Az elbeszélés elolvasása után most nagy várakozással tekintünk a film bemutatója elé. amelyet ma mutatnak be először városunk közönsége előtt.

P.

D.

NÉHÁNY GONDOLAT

egy megemlékezés olvasása közben

Nagy érdeklődéssel olvastam a Népújság január 8-i számában Okos Miklós Kolacskovsz- ky Lajosról szóló megemlékezését, Kolacskovszky elvtárs születésének 70., halálának 7. évfordulója alkalmából. Valóban, Kolacskovszky Lajos a Heves megyei munkásmozgalom egyik legkiválóbb alakja volt, s bízvást megérdemli, hogy törődjünk emlékével. Különösen tetszettek Okos Miklósnak azok a sorai, amelyekben arról ír, hogy a jövőben igen szép dolog volna, ha a Heves megyei Irodalmi Kör kiadásában megjelenne egy gyűjtemény Kolacskovszky Lajos itt-ott elfekvő, eddig még kellően nem értékelt írásaiból.

Jómagam már közel három éve foglalkozom Heves megye legújabbkori történetének néhány fejezetével, kutatásaim közben Kolacskovszky Lajosról jó pár adatot felszedegettem. Most, hogy olvastam az okos kezdeményezésről, még nagyobb ügybuzgalommal szeretnék Kolacskovszky Lajossal foglalkozni, s örömmel részt vennék az erre irányuló kutatásokban.

Ügy látom, hogy Kolacskovszky Lajos életművét eddig nem becsültük meg eléggé. Igaz, hogyha a polgári demokratikus forradalom és a direktórium

Akkor most mesélek neked, jó? Figyelj szépen, nagyon szép és igazán tanulságos mese lesz, pont ilyen kisfiúknak való, mint te vagy...

Hát, egyszer volt, hol nem volt... Hogyhogy mikor? Mondom, egyszer volt, hol nem volt... Miért nem pontos ez így, ez mese, s itt nem fontos, hogy mikor volt, s az se, hogy volt-e, vagy sem. Rendben van: 1782-ben volt, Szatymazon volt és igaz volt, hogy egy vadász vállára vette nyilát... Nyíl. Nem tudod mi az? Ja, szóval olyan hajlított fa, amelyen szarvasbél van és ha az megfeszül, majd elpattan, akkor a nyílvessző kiröppen és a vadnak belefúródik a testébe és akkor annak vége. Nem, akkor még nem volt géppisztoly, csak a puska ... Hogy miért nem puskával? Mert ez a történet még régebbi, rossz dátumot mondtam, olyan régi, hogy akkor még puska se volt. Nem, kézigránát se... Na, szóval ez a vadász ment egy nagy, nagy, sötét erdőben... Hogy mije? Nem, elemlámpája sem volt, akkor még elemlámpa se volt. Mert még nem találták fel, sem az elemlámpát, sem a villanyt, akkor még semmit se találtak fel.

A micsodát? A tranzisztort se? Nem, azt a transzizét se találták még fel, így tehát ment a vadász a nagy sötét erdőben... Ne szólj mindig közbe, fiam, hagyd buta kérdéseidet, mert akkor nem tudom elmondani a mesét.,. Miért ment volna motorral, amikor a vadász gyalog jár, azért vadász. A filmen az más, s az ma történt, a mese pedig régen, s akkor még nem volt autó... Lovon mehetett volna, de ö nem akart lovon menni... Miért félt volna a lovon, amikor a sötét erdőben sem félt, pedig egyedül volt, mindössze

a nyila volt vele... Hagyd a fenébe már azt a géppisztolyt, mit nem lehet ezen érteni? Hogy miből? Nylonból szarvasbél helyett — de hát akkor még nylon se volt, az isten áldjon már meg, te szószátyár kölyök, vagy hagysz mesélni, vagy nem!

Szóval, ez a vadász ... Hogy a Marsra ? Hát ez meg honnan jutott az eszedbe? Hát nem érdekel téged ez a szép, nagyon szép történet a vadászról, aki vette a nyilát és elindult a sötét, nagyon sötél erdőbe, hogy.. Jó, meghallgatom, mondd el te először...

Mennyi? Mínusz 50 fok éjszaka? Mi az. hogy ne beszéljek közbe, ha te mesélsz ... Szemtelen kölyke, az apád vagyok, s akkor szólok közbe, amikor nekem jólesik... Ne

Heves megyei eseményeiről szóló néhány munkát olvassuk, itt-ott találunk róla kevés adatot, de életművének teljes feltárásával még adósak vagyunk. Cikkei szétszórva fekszenek a Heves megyei újságokban, forrásértékű történeti tanulmánya^ az Egri Állami Levéltárban hevernek, s tudomásom szerint Kolacskovszky Lajos ma is élő ismerőinek róla való emlékei nincsenek ösz- sze gyűjtve.

Nagyobb megbecsülést érdemeltek volna már eddig is kéziratos, Heves megy ei vonatkozású munkái. Igaz, hogy az .őszirózsás forradalom és Tanácsköztársaság Heves megy ében” című munkáját a Népújság 1958. márciusi és áprilisi számaiban „Dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság” címmel közölte, de nem ártott volna azt 1959-ben, a Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából könyvalakban is megjelentetni. Esetleg ki lehetne addig adni „Heves megye felszabadulása a vöröshadsereg által” és „Heves megye története a Horthy-íasizmus alatt” című munkáit is. Ezen írásai — aki olvasta azokat, tudja — levéltári forrásokon alapulnak, s nagyszerű stílusban vannak megírva. Munkái jelentős értékei mellett megbocsáthatok az e munkáiban található, Kolacskovszky Lajosra, ismerői szerint oly jellemző, zamatos „kiszólásai” is.

Értékesek nagyszámú — úgy tudom, 1945 után kizárólag a Heves megyei Népújságban megjelenő — humoros és történeti tárgyú írásai is. Ezekből, amellett, hogy rengeteget tanulhatunk — tudjuk, Kolacskovszky Lajos szenvedélyes irodalmár, s nagy tudású egyéniség volt —, akinek írásaiban sok kincs található, és valósággal árad belőle a jóizű humor. Csak helyeselhető, ha a Heves megyei Irodalmi Kör ezeket összegyűjtené, s a legjavát kiadná. Persze, egy ilyen kiadvány elé szükséges volna egy alapos életrajzi tanulmány is, amely értékelné Kolacskovszky Lajos munkásságát.

Ügy gondolom, hogy a feladat szép és megoldható. Most volna ez a legidőszerűbb, 70. születésnapján. Illő, hogy végre így is lerójuk hálánkat Kolacskovszky Lajos emléke iránt.

SzecsUó Károly

mesélj, mondd már, elolvasom valahol, mintsem, hogy itt szemtelenkedj velem, aki egy szép mesét akart elmondani a fiának... Na, nektek se érdemes mesélni...

Keserűen legyintettem és sürgősen keresni kezdtem azt a könyvet, amelyből megtudhatom,, hogy miért van éjjel mínusz 50 fok a Marson, ha nappal plusz 30 fok van. Muszáj lépést tartani ezzel a kölyökkel. (egri)

Kábítószer miatt bíróság ele kerül a „kölyök4*

Jackie Coogan, „A kölyök”, aki 25—30 évvel ezelőtt a leghíresebb hollywoodi gyermekszülész volt. a califoraiai Mali- buban kábítószer élvezete miatt vád alá került. A 46 éves kopasz Jackie Coogant saját otthonában tartóztatták le miután marihuánát találtak naht.

Épül a párt háza Füzesabonyban

kap egy nagyterem a különböző gyűlések, előadások számára. Lesz még itt továbbá két irodahelyiség, két klubszoba, és itt kap helyet a községi KISZ- alapszervezet is.

Az építkezés jelenleg szünetel, de amint kitavaszodik, hozzálátnak a vakoláshoz, padlózáshoz és festéshez. A párttagság vágya és óhaja, hogy május elsejére már birtokukba vehessék a székházat. S a távolabbi tervek? A közeljövőben a községi pártház mellett, illetve azzal egybeépítve hasonlóképpen társadalmi segítséggel megkezdik a járási pártszékház épületének elkészítését is. Az építkezések befejezése után pedig hozzálátnak az épület előtti rész parkosításához ügy, hogy ez az utcafront Füzesabony község egyik legszebb, legmutatósabb térsége legyen.

Nem hosszú idő, néhány hónap kérdése csupán, és megvalósul a füzesabonyi kommunisták vágya és óhaja. Új helyiségbe költözik pártszervezetük, olyanba, amelynek jó részét a párttagság összefogása és a társadalom segítsége hozta létre. A közel félmillió forintot érő székház értékének jó részét a társadalmi erők segítsége hozta létre, de ami még ennél is többet jelent, a párt iránti hűség és szeretet is testet öltött, fallá‘és tetővé, erős anyaggá vált a füzesabonyi kommunisták új székhazában.

Cs. I.

A füzesabonyi vasútállomás raktáraival szemben a Baross utca egyik tágas telkén félig elkészült emeletes, vöröstégla épület büszkélkedik. Erős, egyenes falai biztosan tartják a tetőt, s aki csak erre elhalad, mindenki megállapíthatja, hogy ez a ház rövidesen Füzesabony egyik legszebb épülete lesz. Elismerően néz fel rá az erre utazó idegenek szeme, méginkább a helybelieké, akik tudják jól, hogy ez a községi pártszervezet épülete, a füzesabonyi kommunisták székháza lesz.

— Égető szükség volt már egy ilyen székház felépítésére — mondja Szabó Sándor elvtárs a községi pártszervezet titkára, akitől megtudjuk azt is, hogy a létszámban is erősen megnövekedett, megerősödött községi pártszervezetnek eddig még sohasem volt megfelelő helyisége.

Évek hosszú során át csak szükségmegoldásokat találtunk. Nincs alkalmas helyünk gyűlések és egyéb rendezvények

megtartására.

Az elmúlt év elején egyre jobban és jobban foglalkoztatta a pártvezetőséget és a tagságot az a gondolat, hogy jó lenne az állam, valamint a felsőbb pártszervek támogatásával, a társadalom segítségével korszerű, modern pártházat építeni. A kezdeti elgondolást egyre több ötlet, majd tett követte, mígnem az elmúlt év ta-