Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-17 / 14. szám

4

„Nem vagyunk hrácok ...!“

Benyitok az egri Csemegeüzletbe, azaz benyitnék, mert ebben a pillanatban öt fiatal jelenik meg az ajtóban.

Mit tehetnék? Félreállok.

Igen ám, de ők is ugyanazt teszik, sőt kedvesen rámszólnak:

— Tessék parancsolni!

— Köszönöm, 'srácok, — mondom jólesően, mire egyikük kihúzza niagát és azt mondja:

— Nem vagyunk srácok... Fiúk vagyunk...

Tetszenek ezt hallani? A sok „hülyegyerek-frízurás” szemtelen tacskó mellett nem üdítő jelenségek? (—dy)

— A KORSZERŰ, helyes csecsemőápolásról rendszeresen tanfolyam jellegű előadásokat tart az egri járás községeiben dolgozó 13 védőnő.

— EGÉSZSÉGÜGYI felvilágosító előadásokat tartanák Verpeléten, Bélapátfalván és Kerecsenden a helyi körzeti orvosok. A községek lakói már megismerkedtek a rák, tbc és több fertőző betegség megelőzésével. Legújabban a helyes gyógyszerhasználatról hallgatnak előadást orvosaiktól.

— A VILLAMOSENERGIAELLÁTÁS zavartalanságának biztosítására Egerben több transzformátor-épület szerelése és építése készül el 1961-ben.

— EBBEN az évben Heréden, a Haladás Termelőszövetkezetben 50 férőhelyes növendékistállót, 20 férőhelyes sertésfiaz- tatót és 3 ezer férőhelyes csibenevelőt építenek. Az áliám 294 ezer forinttal támogatja a szövetkezet gazdáinak elképzeléseinek megvalósítását.

— MÉG EBBEN az esztendőben elkészítik az Egri Városgazdálkodási Vállalat kertészetének kitelepítési terveit. A kitelepítéssel járó munkákat a strandfejlesztés ütemétől függően végzik el.

— NOSZVAJ község lakói szeretik falujukat. Mindent elkövetnek, hogy szebbé és csi- nosábbá tegyék. Az elmúlt évben 30 ezer forintos társadalmi munkát vállalták, de az év végére e vállalásukat 50 ezer forintra teljesítették.

— ŰJ SPORTLÉTESÍTMÉNNYEL is gyarapodik Eger ebben az esztendőben: a népkerti teke-pálya szomszédságában egy edzőterem építését is tervbe vették a küzdő sportolók részére.

— KÖM LÖN mindhárom termelőszövetkezetben építenek az idén 50 férőhelyes növendékistállót. Az 1/2—6 típusú istállók felépítéséhez egyenként 150 ezer forint támogatást nyújt az állam.

ni utforit

Somos Miklós Derkoyits-öszlöndíjas festőművész kiállítása Egercseliiben

TÖBB MINT félszázan gyűl tek össze vasárnap délben az Egercsehi-bányatelep kultúr- hazának termében, hogy megtekintsék Somos Miklós Der- kovit8--ösztöndíjas festőművész kiállítását, részt vegyenek az ünnepélyes megnyitón. Gyurkó László író rövid, remekbeszabott, nevelőhatású szavai után közel 30 darab olajfestményben és grafikában gyönyörködhettek a látogatók.

Igen, gyönyörködhettek, mert Somos Miklós képei nagyon szépek. Minden munkája azt mutatja, azt érezteti a szemlélővel, hogy a művész az emberi munkát, a szén mindennapos, egyszerű hőseit nemcsak meglátta, hanem lelkében átérezve, magas, művészi fokon ábrázolni is tudta. Mesterkedés, felületes, könnyű hatások távol állnak Somos művészetétől. Kompozíciói a megnyugtató, szép, rendre való törekvés, mély tüzű, finom színösszhang uralkodik. Alig van rajtuk mozgás. Alakjai látszólag nyugodtak, mégis hatalmas benső, a művész egyéniségéből fakadó dinamikával telítettek.

„Leszállás a bányába” című alkotásán emberek indulnak elvégezni napi munkájukat Mennek, fenthagyva a tiszta eget, a hegyoldal földjét, a puha napfényt, hogy szenünk legyen. Milyen egyszerűen, milyen természetesen mutatja meg mindezt a művész. Nem a természet lemásolása, hanem a valóságnak a művész tiszta, őszinte véleményének egyszerű — de nagyon szép — megnyilatkozása ez a kép.

Egy másik kompozícióján gépkocsira és lovaskocsira szenet pakolnak (Szénpakolás). A tegnap és a ma. Milyen alkalmas téma a túlzásra, a nagyot akarásra és a léleknélküLi, sematikus ábrázolásra. Somos festményén nyoma sincs mindezeknek. Megoldotta azt az igen nagy feladatot, hogy gyönyörködtessen és tanítson. M eggy őzően figyelmeztessen:

íme, ez az igazság, ez a valóság.

PORTRÉI — egy-egy bányász feje — nemcsak a külső karakter ábrázolására, hanem az érzelem, a lélek megjelenítésére törekednek. „Fiatal bányász” című kisméretű portréja a kiállítás legszebb darabja. Tiszta tekintetű, becsületes, őszinte, munkáját szerető, tudni akaró bányász néz ránk. Elhisszük, érezzük, hogy ilyen a mi igazi ifjúságunk. Nem egyént mutat meg a művész, hanem ifjúságunk lelkét, akaratát, helytállását. Ez a két tenyérnyi kép is arra enged következtetni, hogy Somos Miklós kivételes tehetségű művész. Olyan úton indult el, olyan értelemmel és lélekkel halad, amely művészeink legnagyobbjaihoz emelheti őt. Változó, alakuló korban élünk, sokat kell még küzdenie. hogy megtalálja önmagát, de ezek az alkotások biztosítékok arra, hogy sikerrel küzd és küzdeni is fog.

Grafikai munkái, rajzai nem vázlatok, nem jegyzetek, hanem önálló művek. Minden technikai lehetőséget arra használ fel, hogy azt mondja el, amit érez, mindig a lehető legtökéletesebben. Egyébként ez a törekvés alapvető tulajdonsága művészetének. Grafikái közül kiemelkedik „Szénválogató” című tolira jza. Kifejező, jól komponált alkotás.

Három hónapot töltött a művész az egercsehi bányászok között, nem témát jött „keresni”, hanem meg akarta ismerni a bányászokat, a munkaruhás, bakancsos, egyszerű embereket. Megtalálta őket. Egy- gyé vált velük. Igazolják ezt munkái. Somos Miklós értékeléséhez hadd idézzem befejezésül Gyurkó László megnyitójában elhangzott szavait: „Kifejezési formája gyakran változik, de egyénisége, emberi-művészi arculata már kialakult. ,Jöjj el, szabadság, te szülj nekem rendet’ — írja József Attila gyönyörű versében, s mintha ez a verssor lenne a legjellemzőbb Somos művészetére. A szabadság szülte rend igénye, a szigorú és mégis emelkedett költőiesség tükröződik Somos képein. A külszín nem vonzza, csak a lényeg, éppen ezért rendeli alá a részleteket az egésznek.”

EZ A KIÁLLÍTÁS a bányász életének, munkájának valóban gyönyörűen megvallott lényege.

Szilágyi Elek

1961. JANUAR 17., KEDD: ANTAL

70 éve, 1891 januárjában született LEO DELIBES francia zeneszerző.

Dallamos, friss ritmusú zenéje megújította a balettet CCoppélia, Sylvia). Világhíres a Lakmé c. operája. Magyarországon is járt, 1879-ben Párizsban a szegedi árvízkárosultak javára zenei ünnepséget ren- • dezett.

190 éve, 1771-ben e napon szüle- . tt CHARLES BROWN amerikai

ró, 1798-ban irt Wieland c. regényével — a felvilágosodás jegyeit magán viscid rémregény — az amerikai regényirodalom megala- LEO DELIBES bitójának tartják.

Érdekes találmányok és felfedezések:

NYUGAT-AFRIKA sík partvidékét és a Volta-folyó völgyét 490 évvel ezelőtt, 1471-ben portugál tengerészek fedezték fel. Ezen a területen fekszik az 1957-ben önálló állammá lett GHANA.

A MAI, ON. KALAPÁCSOS ZONGORA (pianoforte) feltalálója, BARTOLOMEO CRISTOFORI olasz hangszerkészítő, 230 évvel ezelőtt, 1731-ben e napon halt meg.

Mozik műsora

EGRI VÖRÖS CSILLAG Lámpaláz EGRI BRODY

Találkozás az ördöggel GYÖNGYÖSI PUSKIN Megbilincseltek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fapados szerelem HATVANI VÖRÖS CSILLAG Csillagok

HATVANI KOSSUTH Fényes esküvő HEVES

Két fiú. egy kislány PÉTERVÁSARA Kilenc élet FÜZESABONY Kálvária

iiBiiiiiiiiauiiiiiiiiiiwiiiBMitaiiiiiaiiiii

HiiiiiiainiiBüihaHiör'iHBiiBiiaiiauiiiaiianiiiiiiBiiiuiuiiiiiiiitaiiiiiiiiiui!»

H0PV/ÍTU JÓZSEF .

Egerben este 7 érakor: HÁROM A KISLÁNY (Bianco-bérlet)

Eger város anyakönyvéből

Születtek: Mester Károly Ottó, Sirika Judit Zsuzsanna, Pogonyi Csaba, Radies Irma, Magda Ma via n- na Zsófia, Zsákai József, Suha Éva, Farkas Péter Tamás, Fónagy Miklós, Murányi László, Joó László, %Borbás Zsuzsanna, Batki letván ‘Csaba, Csontos Mária, BolyM József, Várkonyi Erzsébet, Lipkovics János, Baranyi Judit, Molnár Zsolt, Bak Márta, Kakuk Mária Magdolna, Bálint József Zsolt, Krecz József Attila, Kozma László Zoltán, Bolyki Eleonóra Erzsébet, Szajkó Róbert, Milibák Gábor, Ra- baczld. János István, Fehér Miklós, Gerbár István, Asztalos Bertalan, Barkóczi László, Utassy László, Majoros Erika. Szecsődi Magdolna, Szabó János, Murányi Attila, Do- maszlai József, Baróczi Pál, Juhasz Tamás István.

Házasságot kötöttek: Urhán József Pál—Antal Mária, Pócedk Je* ró—Koro zs Klára Lívia, Kreffly István—Eperjesi Sarolta, Fadgyas Rudolf—Kondor Zsuzsa.

Meghaltak: Pothorszky Józsefné íOrosz Mária), Juhász Pálné (Kovács Gizella), Vincze Aánsor Vince, Radios Irma, Katona János. Horváth Mária, Győrfi Sándor, Kovács Józsefné (Szarvas Rozália), Kiss Gábor, Pogonyi Antal, Tóth József, Znakovszky József, Kiss Eiemérné (Breit Ilona), Fenti. Károly, Hajnal ‘Cr/órgy. Oszt a fin Zsolti

wmnzcwr

(14.)

Ösztönösen rátapodott a gyeptéglákra, hogy minél szorosabban eggyéolvadjanak a környező réttel. Nehogy valaki felfedezze a gödör titkát. Nem, ez egyedül az ő titka. S amíg él, nem mond le róla semmi áron!

Hajnalodott, amikor sárosán, gyűrötten hazaérkezett.

Borsiczky tíz óra tájban nyitott be lakására. Kitűnő hangulatban volt. Titokban abban reménykedett, hogy Matej kánét még ott találja. De a tisztiszolga egy levélkét adott át neki.

„Drágám! Ma nem találkozunk. A jövőnkről van szó! Légy türelmes, óriási meglepetést készítek neked. Szédülni fogsz. Holnap délelőtt Kulha- neknél várlak. Elser csók: Máriád”.

Borsiczky halkan füttyentett. Ejha! A nyuszi már hegyezi a fülét, talán nemsokára kiugrik a bokorból. Áldom az eszemet, — ujjongott fel —, hogy még csak egy árva célzást sem kockáztattam meg Máriának!

Maga sem tudta pontosan, hányadán áll ezzel az asszonynyal. Amikor megismerkedtek, Borsiczky csak azt a kötélhágcsót látta Matejkánéban, amely a kőművespallér pénzéhez vezet. De az ismeretség csakhamar frivol kalanddá vált, 6 ma már ennél is több. Borsiczky már-már önvizsgálatot tartott: lehetséges, hogy szereti az asz- szonyt? De amikor gondolatban idáig jutott, fölényes mosoly jelent meg a szája szögletében. Ah, arról szó sem lehet. Hülyeség. Ez a viszony nagyon kellemes. De nem több. Borsiczky mohón habzsolta ennek az érett asszonynak a szerelmét, 6 egyelőre alig tudott betelni vele. Még sohasem volt dolga ilyen heves és odaadó asszonnyal. De szerelem? Ugyan. Borsiczky terve készen volt arra az esetre, ha majd célhoz ér: a papa lesz olyan szíves kieszközölni számára egy váratlan áthelyezést. No nem a frontra, de valami távoli helyőrségbe. S hogy hová? Ez — legalábbis Matejkáné számára — szigorú katonai titok marad. Nos, úgy látszik, a cél már egészen közel van. Máriának sejtelme sincs az ő valódi szándékáról. Azt hiszi, teljesen önzetlenül, önmagáért szereti őt. De éppen ez a hiedelem sodorja az én utcámba! — gondolta Borsiczky, 6 nagyon elégedett volt

Fél tizenegykor a főhadnagy elhatározta, hogy korán lefekszik. A tisztiszolga hozzáfogott az ágyazáshoz, amikor valaki kulcsot tolt az előszoba zárba. Mária jött váratlanul.

Borsiczky az első pillanatban őszintén felderült, de nyomban látta, hogy valami rendkívüli történt Mária megállt a küszöbön, aztán lassan a kerevethez lépett és hallgatagon leült Feldúlt volt az arca, s a haja is zilált A tisztnek agyába hasított a felismerés:

nyilván kenyértörésre kerül sor a férjével. Bosszúságot érzett.

— Mi történt? Beszélj, kedves! — biztatta az asszonyt.

— Szakítottunk, örökre. Ha tudnád, hogy gyűlölöm azt a gazembert! — szakadt ki belőle a vad indulat Könnyezett.

— Most tőle jössz? — kérdezte Borsiczky.

— Uhüm — szipogott Matejkáné. Aztán hátravetette a fejét: Többé látni sem akarom! Most pedig elmondok neked valamit. Az a disznó nyomorúságban tartott engem. Ha te látnád, micsoda akólban laktam én vele! Pedig, mi nem voltunk szegény emberek. Szegények? Mi nagyon gazdagok vagyunk!

Borsiczky arcán pír futott át. Megremegett az izgalomtól. Tehát most! De kitűnően palástolta érzéseit. Érdeklődő, naív arcot vágott. Az asszony belemelegedett:

— Tudd meg, nekünk kilószámra van aranyunk.

Borsiczky majdnem leesett ültéből. Ó, papa, milyen nagyszerű a szimatod! Szólni sem tudott a meglepetéstől.

Matejkáné minden figyelmét koncentrálni próbálta, nehogy egy szót is elvétsen:

— Matej ka örökölt is és úgy kuporgatott egész életében, mint egy güzü. A falatot is kispórolta a számból! Rongyokban jártunk, odúban éltünk, mert mindenáron pénzt akart gyűjteni. És folyton sorsjegyeket vett. Tízet, húszat is egyszerre. Néhány évvel ezelőtt pedig megütötte a főnyereményt.

Borsiczky könnyű szédülést érzett. Lázasan csillogott a szeme, úgy csüggött az asz- szony minden szaván.

— De azt a pénzt is eltitkolta. Félt, hogy ha a világ tudomására jut a szerencséje, egy részét elkunyerálják. Engem is ütött, vert, hogy hallgassak vagyonúnkról és mondjak le mindenről. Csak nemrég tudtam meg, hogy hol tartja a pénzét, képzeld, színaranyat vásárolt a pénzen, s az aranyat elrejtette. Amikor lázadoztam, mindig odavágta: „Nemcsak az enyém, a tiéd is. Fele-fele.” De ez az aljas gazember most nem akarja kiadni

a részemet. Pedig ma is követeltem tőle. Szóba sem állt velem. De az az enyém! En is koplaltam érte. Csak a jóisten a megmondhatója, mennyit szenvedtem én.

Az asszonyt sírás folytogat- ta. Teljesen őszintén csengett a szava, amint ezt elbeszélte. Mintha szóról szóra hinné is az egészet. Hinni? Igenis, hiszi! Ej így van, ennek így kell lennie! — győzködte magát.

Borsiczky szerelmesen magához vonta a zokogó Matej- kánét. Óriási diadalérzet vett erőt rajta. Hiszen ez fejedelmi bér kitartásáért és fáradozásáért! Hej, papa, ha tudnád ... Égető szomjúságot érzett. Kisietett, hogy igyéik. Csak okosan! Amikor visszatért, erőltetett nyugalommal fordult Máriához:

— Nézd, kedvesem, nem tagadom, nagyon meglepett, amit elmondtál. De nekem te vagy a fontos, semmi más!

EH volt ragadtatva tulajdon színészi képességétől, miközben felfogta az asszony végtelenül hálás pillantását.

Ne, most ne szólj. Mától kezdve együtt fogunk élni drágám. Ez most már a te otthonod, ne is gondolj többé arra az emberre.

Matejkáné megindul tan közeledett az őt szelíden, jóságosán fürkésző férfihoz. Zokogva "nyakába borult. Kimondhatatlanul boldog volt, úgy érezte, hogy Borsiczky önzetlensége határtalan. Majd rapszodikusan kiszabadította magát a tiszt öleléséből, és mint egy megvadult fúria, felszisszent:

— Nem, édes, a jussomat nem hagyjuk. Annyi jár nekem, hogy egész életünkben gondtalanul élhetünk belőle. Meg kell szereznünk a pénzemet, mindenáron! Én gazdag akarok lenni! És azt akarom, hogy te is gazdag légy! Ugye megígéred, hogy megszerződ s reszemet?

(Folytatjuk.)

többi, akkor induló irodalmi nagyságnak. Az út igen nehéz számára, így ír erről: „Sem fajtámhoz nem bírok leszállni, hogy egészen parasztember tegyek, aminek születtem, sem úrrá nem tudok fajulni, hogy az ugatókkal együtt ugathassak, küszöb vagyok az udvar és a szoba között, a küszöböt pedig mindenki tapossa.”

Hat évtizeden át élt és dolgozott Debrecenben „az Ady-ge- neráció utolsó nagy élő liri- kusa.” Egyedül volt, egyedül maradt, nem dicsérte, nem bántotta senki sem. Műveit — bár abban drágakövek is vannak — kevesen olvasták és kevesen olvassák. Pedig reménység volt, de reménység is maradt. Születésének 80. évfordulóján a feledett poétára emlékezünk.

(N. A.)

A költő már gyermekkorában jelentkezik benne és egyre fej lődik, érlelődik. Költői fejlődése azonban sokkal inkább formájában, mint tartalmában mutatkozik meg. Jellemző, hogy amikor elérkezik a pipacsot érlelő magyar nyár, mely ben „szikrát fog a szalma”, ö is úgy érzi, hogy a tettek mezején van a helye. A „nagy vízválasztó” állásfoglalásra készteti és versei arról győznek meg, hogy átesett a tűzkeresztségen, önéletrajzában írja azt is. hogy „háromnegyed részemben lírai költő vagyok’, de erről tanúskodik a közel két és félezemyi verse is. Mint regényíró is próbálkozik. A táltos fiú című regénye Móricznák is nagyon megtetszik. Novella- és tanulmányírással is próbálkozik, nagyot nem alkot, de műveiből nagy kultúrájú író, csiszolt esztétikai érzéke tükröződik, Kor- társa volt Adynák, József Attilának., Babits Mihálynak, és a

A nagy cívis városban, Hortobágy fővárosában, Debrecenben született, meglehetősen alacsony sorból. Apja béreslegény, anyja cselédlány volt. Eminens diák volt, de a szegénység a szobafestő-inasok nélkülözéssel és pofonokkal teli életéhez sodorja. Nagy akarattal lába alá tiporta a szegénységet. Pestre kerül, f ilozopter lesz, de ott, a főváros emberforgatagában is megmarad debreceninek.

Igen találóan jellemzi Juhász Gyula az egyetemista Oláh Gábort, amikor azt írja róla, hogy „kálvinista puritánság és byro- ni önérzet egyesült benne”. A zajos embertömegből, hol a bérkocsis fia csak leckéket kap az élettől és csupa megaláztatás az osztályrésze, visszamenekül Debrecenbe. Itt dolgozik, mint könyvtártiszt. majd később, mint tanár és közben ír, sokat, nagyon sokat ír. Zárkózottsága különccé teszi, amikor pedig dolgozik, szinte megszűnik számára a külvilág.

Megemlékezés Oláh Gáborról