Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-17 / 14. szám

NEPÜJSAG 1961. Január 17., kedd Az élet, a jogszabályok, a termelőszövetkezeti alapszabály összeigazítása e tanácskozások feladata.•• Tanácskoztak Heves megye fogászai Szombaton délelőtt tíz óra­kor Egerben, a megyei bíróság épületében tanácskozásra gyűl­tek össze Heves megye jogá­szai, hogy megtárgyalják a ter­me'őszövetkezetek jogi támo­gatásának kérdéseit, valamint azokat a konkrét intézkedése­ket. amelyekkel előbbre vihe­tik a termelőszövetkezetek megszilárdítását. Az értekezleten megjelent és felszólalt dr. Nezvál Ferenc elvtárs, igazságügyminiszter, dr. Nagy László kandidátus, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályának munkatársa, Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, valamint dr. Léná­val Vilmos elvtárs, a megyei tanács elnöke. Dr. Böór Péter, a megyei bí­róság elnöke nyitotta meg az értekezletet és ismertette az ankét feladatát, célját és elő­adása megtartására kérte fel dr. Aross Tibor elvtársat. Dr. Aross Tibor vitaindító előadása bevezetőjében hivat­kozott azokra a párthatároza­tokra, amelyek célul tűzik ki a mezőgazdaság szocialista át­szervezését. Kihangsúlyozta, hogy egyetlen olyan állami, vagy szövetkezeti vezető sem szolgálhatja megfele'ően a ter­melőszövetkezeti-mozgalom to­vábbfejlesztésének ügyét, aki figyelmen kívül hagyja, vagy nem alkalmazza a tsz-ekre vo­natkozó különböző jogszabá­lyokat. A termelőszövetkezetek jogi problémáival való foglal­kozás mondotta — manapság már nem lehet csupán a szak- terü'eten dolgozó jogászok fel­adata, hiszen a jogászati mun­kának ma már nincs egyetlen olyan területe sem, ahol a jo­gász valamilyen formában ne találkozna a termelőszövetkeze­tek életét érintő jogi kérdések­kel. Megyénkben e jogászati munkát a Jogász Szövetség me- gyei szervezete indította be az e munkára önként jelentkező, aktív és szocialista szellemű jogászokkal. — E téren már mutatkoznak eredmények — folytatta az elő­adó. — Az e’múlt két évben megyénk járásaiban és közsé­geiben bírák, ügyvédek, ügyé­szek már számos előadást tar­tottak és élővé tették a jogi propagandát. 1960 második fe­lében a Jogász Szövetség me­gyei szervezete, a Hazafias Népfront kebelén belül, külön jogi bizottságot is létesített. Az előadás második részében dr. Aross Tibor elvtárs részle­tesen ismertette a termelőszö­vetkezeteket érintő főbb jogi természetű rendelkezéseket. Az előadás után vita követ­kezett. Dr. Rőczey Ödön, hat­vani járásbíró a saját é etéből vett példákkal bizonyította, hogy a jogi propaganda, a_ ter­melőszövetkezetek megsegítése csak akkor igazán mély és ala­pos, ha az illető jogász maga te­remt személyes' kapcsolatot az emberekkel, felkeresi őket. be­szélget velük, megismeri prob­lémáikat. Dr. Henkel Dezső gyöngyösi ügyvéd javasolta, hogy a tsz-ek jogi képviseletét jogszabályok rendezzék. Dr. Gyulai László elvtárs, megyei főügyész felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy je’en- leg a termelőszövetkezeti veze­tők, elnökök, nincsenek tisztá­ban jogaikkal és kötelezettsé­geikkel. Kiemelte, hogy ma már minden tsz-t érintő polgá­ri perben, a szövetkezeteknek van jogi képviseletük, ami azonban nem teszi feles'egesse a további jogi propaganda- munkát. A tsz-ek jogi képvise­lőinek határozottan fel kell lépniök minden olyan esetben, amikor az egyes vállalatok, gyárak vezetői, képviselői ré­széről igazságtalanság, vagy hátrányosság éri a tsz-t Így említette meg példaként azt a tényt, hogy a cukorgyár az ősz, illetve a tél folyamán számos esetben 30—40 százalékos „sá­rossági levonást” eszközölt a tsz-től átvett répából, amikor pedig próbamosatásokat vé­geztek, kiderült, hogy a répa sárossági százaléka a 17 száza­lékot sem érte el. Dr. Egri Károly elvtárs. a megyei bíróság elnökhelyette­se, részletesen foglalkozott a tsz-ek szerződéskötéseinek problémáival, majd javasolta, hogy valamelyik szerv vegye kézbe a jogi propaganda irá­nyítását, szervezését, mert vé­leménye szerint a jogászok szí­vesen tesznek eleget akár elő­adások során, akár más formá­ban minden olyan kérésnek, amelyik e felvilágosító munka előbbrevitelét jelenti. A maga részéről szintén hangsúlyozta a személyes kapcsolatok meg­teremtésének fontosságát a tsz- ek és a jogászok között. Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára, országgyűlési képviselő, felszólalása első részében hangsúlyozta, hogy a jogászok véleménye szerint sok segítsé­get adhatnak a termelőszövet­kezetek megszilárdításában. Az a tapasztalat — hangsúlyozta Putnoki elvtárs, hogy a jogá­szok általában jól látják el a jogi tanácsadást és a jogi pro­pagandát, valamint a tsz-ek, illetve az állam érdekvédelmét is. A jogászok többsége megér­ti ezt az új helyzetet és erejé­hez mérten mindenki segít a feladatok megoldásában. — A megye egész mezőgaz­daságának szocialista átszerve­zése új helyzeteket teremt a falvakban — hangsúlyozta. — Űj az embernek az emberhez, embernek a törvényhez, de az államhoz való viszonya is. Az élet ma gyorsabb tempóban megy előre, mintsem, hogy azt jogi vonatkozásokban követni lehetne. Igen érdekesen és mélyen foglalkozott Putnoki elvtárs az érdekvédelem feladataival. Az­zal a kérdéssel, hegy a terme­lőszövetkezetet kitől kell meg­védenie az ügyvédnek, a jo­gásznak. — Vajon meg kell-e védeni a termelőszövetkezetet az ál­lamtól? — tette fel a kérdést, és mintegy válaszképpen el­mondotta, hogy csupán egyet­len esztendő alatt, csak a mi megyénkben mit adott a dol­gozó nép állama a maga szü­lötteinek, a termelőszövetke­zeteknek. A traktorok, a külön­böző mezőgazdasági gépek százai, az állam által a terme­lőszövetkezeteknek nyújtott súlyos százmilliók azt bizo­nyítják, hogy a szocialista ál­lamtól sohasem kell félteni a termelőstövetkezeteket, de igenis meg kell védeni olyan ügyekben, amikor egyes sze­mélyek, — akár állami válla­latok vezetői, vagy éppen más valaki, vagy valakik a szövet­kezeten belül, vagy kívül meg­szegik a törvényeket, megká­rosítják a közös tulajdont. Részletesen beszélt a megyei pártbizottság első titkára a termelőszövetkezetek szerző­déses viszonyairól és kihang­súlyozta, hogy e tekintetben a tsz csak olyan mértékben von­ható felelősségre, amilyen mértéket e szerződéses viszony megengedi. Konkrét példákon illusztrálta a hallgatóság előtt azt a különbözőséget is, ame­lyek mutatkoznak üzemek és a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek között. — Kié a termelőszövetkezet, a föld, a vagyon — tette fel a kérdést? A szövetkezeti tago­ké, tehát a szövetkezeti tag nem áll semmilyen munkavi­szonyban a szövetkezettel, mert sajátja, tulajdona az. Felszólalása további részé­ben Putnoki elvtárs arról be­szélt, hogy nem lehetünk tü­relmetlenek a tsz-elnökökkel, vezetőkkel szemben, hiszen azon éppen senki sem csodál­kozhat, hogy a tegnap még öt­holdas egyéni gazda, aki ma már százakban, ezrekben szá­mol, egyszerre nincs tisztában a jogszabályokkal, az előírá­sokkal, a törvényekkel. Es ép­pen itt mutatkozik meg a fel­adat, a jogászok feladata is: meg kell tanítani ezeket az embereket a vezetésre, arra. hogy el tudjanak igazodni a rendeletek, jogszabályok kö­zött és helyesen is tudják al­kalmazni azokat. Mindehhez pedig idő kell! E fanácskozás feladata éppen ebből adódik: az élet. a jogszabályok, a tsz- alanszabályok összeigazftása. ez lenne ez értekezlet feladata. — mondta befejezésül Putnoki László elvtárs. Ezután dr. Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács elnö­ke kért szót, aki üdvözölte ezt az értekezletet és három fő dologról szólott. Mindennek- előtt az általános jogpropa­gandáról, a tsz-eknek nyújtan­dó konkrét segíségről, és a termelőszövetkezetek j<»gi kép­viseletéről. Ugyancsak kérte és hangsúlyozta a tsz-ek és a jogászok közötti személyes kapcsolat megteremtését és ki­építését, azt a gyakorlatot ja­vasolta, hogy a jogászok le­gyenek tanítói, oktatói a szö­vetkezeti vezetőknek és ne in­tézzenek el valamit is azzal, hogy ez így nem helyes, nem jó, hanem magyarázzák meg azt is, hogy miért nem jó, ho­gyan helyes, mi a rend. Erre a felvilágosító, aktató munká­ra számos lehetőség nyílik és kínálkozik. Dr. Nagy László elvtárs, kandidátus, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága mezőgazdasá­gi osztályának munkatársa rö­vid felszólalásában kihangsú­lyozta a tsz-ek jogalkotó és jogalkalmazó tevékenységét, amelyeket jelen körülmé­nyeink között nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Beszélt a képviselet kérdéséről az ál­lami, a termelőszövetkezeti és az egyéni érdek helyes össz­hangjának megteremtéséről, majd a törvényesség betartá­sának fontosságát, valamint a jogszabályok ismertetésének feladatát érintette. Az ankét utolsó felszólalója volt dr. Nezval Ferenc elvtárs, igazságügyminiszter, aki elis­meréssel nyilatkozott az érte­kezlet munkáját illetően, és annak a reményének adott ki­fejezést, hogy ez a megbeszé­lés előbbre viszi a termelőszö­vetkezetek megszilárdításának ügyét. — Ma, — mondotta — ami­kor szemünk előtt játszódik le a magyar mezőgazdaság szo­cialista átalakulása, nem lehet nemesebb és szebb feladat, mint ezt a munkát elöremoz- dítani. Végezetül dr. Böőr Péter elvtárs, a megyei bíróság elnöke összegezte az ankét lényegét, eredményét és sok sikert kí­vánt a jelenlevő jogászoknak további munkájuk és felada­tuk végzéséhez. (Sz. I.) TSemzetközi szemle Egy népszavazás és ami a számok mögött van pgy hete, hogy lezajlott 1 J Franciaországban és Algériában a népszavazás. Az azóta eltelt idő már biztosított némi lehetőséget de Gaulle- nak és tanácsadóinak, hogy el­tűnődjenek a szavazás ered­ményén és kellő módon érté­keljék a leadott „igen” és „nem” szavazatokat, ezen túl­menően megfelelő jelentőséget tulajdonítsanak az algériai la­kosság nagyarányú tartózko­dásának a szavazástól. Saját politikája győzelmé­nek tekintheti-e de Gaulle, hogy a szavazók többsége „igent” mondott? Világos-e előtte, hogy a ködösen és két­értelműen megfogalmazott, népszavazás alá bocsátott kér­dés mely részére mondották az „igen”-t? Tudvalevő, a kér­dést így tették fel a szavazók­nak: „Helyesli-e az algériai lakosság önrendelkezési jogát, helyesli-e a köztársaság elnöke által a francia nép elé terjesz­tett törvényjavaslatot, amely az önrendelkezés előtt az algé­riai közhatalom megszervezé­sére vonatkozik?” Az algériaiak iránt elfogult­sággal egyáltalán nem vádol­ható müncheni rádió január 9-i kommentárjában igy foglal állást a népszavazás értékelé­sénél: „A Franciaországban vasárnap, Algériában pénte­ken, szombaton és vasárnap lezajlott népszavazás eredmé­nye azt bizonyítja, hogy az anyaországban a franciák többsége az algériai háború minél gyorsabb befejezését és az FLN-nel való tárgyalások megindítását kívánja. Algériá­ban viszont kiderült, hogy ... azokon a részeken, ahol a mu­zulmánok körében bármilyen csekély mértékű politikai élet létezik, tehát a nagyvárosok­ban és egyes vidéki kerületek­ben, az FLN jelentékeny be­folyást gyakorolt a muzulmán tömegekre.” A nyugatnémet rádió kény- télén beismerése csak illusztrációja annak a rideg ténynek, hogy a szavazás a degaulleista személyi hatalom gyengülését tükrözi. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az „igen”-nel szavazók száma a két évvel ezelőttihez képest két és fél millióval csökkent, a „nem” szavazatok száma vi­szont 20,7 százalékról 24,7 szá­zalékra emelkedett. Felmerül ugyanakkor a kér­dés: azt jelentik ezek a nem szavazatok, hogy akik leadták, azok nem kívánják a békét Algériában, ellenzik a tárgya­lásokat az algériai szabad kor­mánnyal és helytelenítik Al­géria függetlenségét? Az ultrakolonisták vezetői, Soustelle és társai felszólítot­ták híveiket, hogy ne szavaz­zanak de Gaulle, általuk „libe­rálisnak” mondott, Algéria po­litikájára. Soustelle-ék felhí­vásának azonban nem volt eredménye, mert a reakció erői, mint utolsó szalmaszálba, kapaszkodnak de Gaulle elgon­dolásaiba, melyek a hajdani vietnami Bao Dej bábcsászár­ság mintájára, keresnek meg­oldást az algériai kérdésben. A szavazatok megoszlásától világosan látható, hogy az anyaországban a „nem” szava­zatok döntő többségét a kom­munista munkáskerületekben adták le. Tehát nyilvánvalóan nem Soustelle és Juin marsall hívei, hanem azok a franciák, akik nem helyeslik de Gaulle- nak a monopóliumok érdekeit szem előtt tartó megoldáskere­sését, hanem az algériai köz­társaság ideiglenes kormányá­val való haladéktalan tárgya­lások, a fegyverszünet, az ön­rendelkezési jog és annak megfelelő biztosítása mellett vannak. De Gaulle sajátos algériai politikájával meg akarja tar­tani a francia monopoltőke számára mindazokat az elő­nyöket, amelyek Algéria hely­zetéből fakadnak. Így többek között Algéria nyersanyagkin­cseit. Érdekes megemlíteni, hogy öt év múlva Algéria kő­olajtermelése feltehetően eléri a huszonnyolcmillió tonnát, tíz év múlva a negyven—ötven­millió tonnát, a földgázterme­lés pedig a két—hárommilliárd köbmétert évente. p1 zeknek a kincseknek biz- tosítása a francia mo­nopoltőke számára, szükséges­sé teszi az algériai békét. De Gaulle azonban ezt úgy akarja elérni, hogy a francia fegyve­rek nyomása alatt tartott vá­lasztási komédia során válasz­tassa meg a francia tőke szem­pontjából legmegfelelőbb em­bereket, akikkel azután leül majd tárgyalni „Algéria jövő­jéről”. A francia katonaság jelen­léte lehetetlenné teszi, hogy a lakosság ténylegesen kinyilvá­Kuba függetlensége veszélyben Január 8-án múlt két éve, hogy a kubai nép Fidel Castro vezetésével kivívta szabadságát. A füg­getlenség kivívása után a kubai kormány céltudatos gazdaságpolitikával — lépésről lépésre haladva — felszámolta a külföldi monopóliumok uralmát, államosította a gyárakat, bankokat. A forradalom győ­zelme előtt az Amerikai Egy esült Államok monopóliumai uralták az egész gazdasági életet és ezen ke­resztül irányították Kuba politikáját. \ forradalom következetes végigvitelének eredményeképpen Kuba kiszakadt az amerikai ünpcrializmus érdekszférájából, ezt azonban az Amerikai Egyesült Államok kor­mánya nem nézte tétlenül: különféle provokációk és szabotázsakciók szervezésével, az Amerikai Államok Szervezetén keresztül gyakorolt nyomással akarta megtörni a kubai forradalmat, majd 1361. január 4-én megszakította a diplomáciái kapcsolatokat Kubával. Térképünk Közép-Amcrlkát, a Kuba ellen készülő agresszió színterét ábrázolja. A térképen ki­emeltük azokat az amerikai támaszpontokat, ahol az agresszió előkészítése folyik — az USA területén Miami és Key West, másutt Guantanámo-öböl, Cisne (Swan)-szk., Panama-csatorna övezet, Jamaika __, va lamint azokat az országokat — Guatemala, Dominikai Köztársaság —, amelyek segítséget nyújtanak az Amerikai Egyesült Államoknak az agresszió előkészítéséhez. Az agressziós készülődések középpontjában a Kuba délkeleti partjain levő Guantánamo-öböl amerikai haditengerészeti és légitámaszpont áU: ezt a 157 négyzetkilométernyi területet az Amerikai Egyesült Államok 1903 óta nevetségesen csekély összegért (évi 200 dollárért) bérli KubatoL níthassa akaratát. Idézzünk példaként néhány sort abból a levélből, amelyet az algériai rendfenntartó alakulatok tiszt­jeinek egy csoportja intézett a népszavazás előtt a Perspecti­ves című francia polgári lap­hoz és amelyet a lap január 7-i számában le is közölt. „Főszerkesztő úr! Ezúton tá­jékoztatjuk önt arról a lelki- ismereti konf iktusról, ame’ybe a január 3-j népszavazással kapcsolatban kerültünk. Mint mindenkor, a hadseregnek most is az a kötelessége, hogy bizto­sítsa a szavazás rendjét és sza­badságát... a parancsok azon­ban, amelyeket a választással kapcsolatban kaptunk, annyira felháborítottak bennünket, hogy elhatároztuk, riasztjuk a közvéleményt. December 23- án... az oráni övezet parancs­nokló tábornoka kiadta körze­te po'gári és katonai vezetői számára a legfelsőbb fokú pol­gári és katonai hatóság, az orá­ni hadtest parancsait. Kijelen­tette, hogy minden jelenlevő prefektus és tábornok hozzájá­rulását adta a következő meg­szövegezéshez: ,Le kell szavaz­tatni, méghozzá igennel. A si­vatagi területeken — magyaráz­za a szöveg — nem lesz nehéz az S. A. S. tisztjeinek az embe­reket rávenni, hogy igennel sza­vazzanak... amikor csak lehet séges, meg kell adni az utolsó lökést, sőt kisebb csa’ásókat is igénybe lehet venni, hogy a szavazás eredménye megfelel­jen De Gaul’e tábornok akara­tának.” — Egy engedelmesség­hez szokott tiszt keserű humor­ral jelentette ki: .Igenis, tábor­nokom, nálam mindenki igen­nel fog szavazni.” JT'nnyit a Perspektivesból. Ugyanakkor a Welt- woche című jobboldali svájci lap így ir január 6-i számában: „De Gaulle azt a feladatot ál­lította a hadsereg elé: gondos­kodjék arról, hogy a vasárnapi szavazásnál Algéria — „igen-t mondjon.” Nem vitás, hogy ilyen körül­mények között az-algériai la­kosság csak tartózkodással fe­jezhette ki méltóképpen véle­ményét De Gaulle „népszava­zásával” szemben. Nem vitás az sem, hogy a francia hadse­reg jelenléte mindig ilyen fel­tételeket biztosítana bármely szavazás számára. Levonta tehát a végkövet­keztetéseket: a népszavazás helyes értékelése az algériai köztársaság kormányával való tárgyalások rövid időn belüli megkezdését kellene, hogy je­lentse. A szavazás bebizonyí­totta, hogy az ultrakolonisták döntő vereséget szenvedtek és elszigetelődtek. De Gaulle nem hivatkozhat többé arra, hogy intézkedéseinél messzemenően figyelembe kell vennie a szél­sőjobb akaratát. De Gaulle-nak látnia kell, hogy a francia nép döntő több­sége az algériai háború azon­nali befejezése mellett foglalt állást Az előjelek azonban ar­ra mutatnak, hogy De Gaulle még ezek után sem akar tény­leges szabadságot biztosítani Algéria számára, s még mindig a fegyveres megoldást választ­ja a tárgyalások helyett. Az ellentmondások a francia nép, valamint De Gaulle, és a mo­nopóliumok akarata között csak a vérontás elhúzódásához vezetnek anélkül, hogy De Gaulle és a monopóliumok vé­gül is meg tudnák akadályozni Algéria teljes felszabadulását. Tovább ülésezik az SZKP Központi Bizottsága MOSZKVA (TASZSZ): Hét­főn a Kremlben folytatta mun­káját az SZKP Központi Bi­zottságának ülése. A részvevők a mezőgazdasági termelési és felvásárlási terv teljesítésének kérdését és a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézke­déseket vitatják meg. A délelőtti ülés első felszó­lalója Leonyid Jefremov, a gorkiji területi pártbizottság titkára volt. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom