Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

1961. január 15., vasárnap NEPOJSÄG s A háború ördöge újra masírozik Egy kudarcra ítélt politika szószólói Thomas Mann-tói. az egész világon ismert, olvasott és nagy tiszteletben álló írótól egyszer megkérdezték, hogy mi a véleménye az antikommu- nizmusról. A nagy író a tőle megszokott nyíltsággal mondta ki véleményét: — Az antikommunizmus a huszadik század alapvető osto­basága! Ez az alapvető ostobaság azonban több nyugati állam­ban egyet jelent a hivatalos politikával. Különösen Nyugat- Németország dicsekedhet eb­ben a tekintetben. A bonni ál­lam vezetői ugyanis a „husza­dik század alapvető ostobasá­gát” tették meg hivatalos poli­tikává. Ennek az eszme-torz- szüleménynek jegyében élnek, virulnak Hitler „leghűsége­sebb” fasisztái, dolgoztatnak a hadianyaggyárosok, többek közt például a hírhedt ágyú­király, Krupp úr. A nyugatnémet hadsereg és tábornokai is az antikommu­nizmus zászlaja alatt tanulják a hadviselést. Ez a zászló tel­jesen azonos Hitler zászlajával. Azonos, hiszen Nyugat-Német- ország az antikommunizmus jegyében már odáig süllyedt, hogy a militarizmus és a fasiz­mus szelleme minden fronton előre nyomult. Hitler hűsége­seit ma már a kormány helye­zi megfelelő állásba, mint meg­bízható elemeket — vezető be­osztásba. Különben maga a kormány, a minisztériumok, az igazságszolgáltatás, a pro­paganda központok is a hitle­risták vezetése alatt áll. A papság — nagyon kevés ki­vétellel — szintén ezt az alap­vető ostobaságot hirdeti, en­nek jegyében megáldják a fegyvereket, az „új keresztes háborúra” készülő katonákat mányt két csoportra osztotta: a) Még a II. világháború előtt vag>' alatt szolgált tisztek csoportja. Ezek a tisztek harci csoportot egy értékűvé tenni. Rendszeres tartalékos tiszti tanfolyamokkal a második vi­lágháborúban már részt vett tisztekből alegység és egység (század, zászlóalj) parancsno­kokat és szakembereket, a fia­tal, Bundeswehrben kiképzett tisztekből pedig szakaszpa Strauss hadügyminiszter Münchenben provokációs be­szédet mondott, melyben nyíltan síkra szállt Nyugat-Némel- ország felfegyverzése mellett. Az alsó-szászországi dolgozók tüntetése a lüneburgi pusz­tán levő NATO rakéta-támaszponton. és maguk is sürgetik Nyugat- Németország atomfelfegyver­zését. Adenauer és katonai stratégiái a hitleri úton ké­szülnek újra végigmenni. Az új nyugatnémet hadsereget úgy helyezték el az ország te­rületén, hogy adott pillanatban lerohanhassa a Német Demok­ratikus Köztársaságot, Len­gyelországot, Csehszlovákiát, Magyarországot és természete­sen Ausztriát. A különféle félkatonai tö­megszervezetek és bajtársi szö­vetségek nyilvános és ma már mindennapos összejövetelein ilyen szellemben nyilatkoznak az összeverődő hitleristák és egykori tábornokaik, de még a találkozókon részvevő nyugat­német miniszterek is. Nyugat-Németországban fa­siszta bajtársi találkozókra gyakran kerül sor, hiszen a bonni államban több mint 700 militarista katonai szövetség működik és körülbelül másfél millió hitlerista katonát, tiszt- helyettest, tisztet és táborno­kot egyesít az antikommuniz­mus — a fasizmus jegyében. Ezeknek a szervezeteknek a fő feladata elő- és új kiképzés­ben részesíteni a frontokat megjárt nácikat és a militaris­ta szellemben nevelt fiatalo­kat. Az oktatók természetesen a „harci tapasztalatokkal ren­delkező” hitleristákból és a Bundeswehr tisztikarából ke­rülnek ki. Az elmúlt évben Strauss hadügyminiszter megalakította a Bundeswehr tartalékállomá­nyát. Elgondolásai alapján, a bajtársi szövetségekre támasz­kodva, a tartalékos tiszti állo­jól ismerik a Bundeswehr fegy­verzetét és harcászati elveit. Hamburgban a „Stahlhelm” fasiszta szervezet volt tag­jai a hitleri birodalom hadizászlóival vonultak fel. A Bundeswehr vezérkara tonai szabályzatokat is és azo- most a militarista szervezete- kát kiküldték a tartalékos tisz- ken keresztül igyekszik a két teknek. különböző képzettségű tiszti (Folytatása következik) Mozgalmas filmforgatás A „Spartacus” című film nemcsak a film előzetes költ­ségvetésének nagyarányú túllé­pése miatt kerül Hollywood filmtörténetének érdekességei közé. Az eredeti költségelőirány­zatok szerint a Spartacusnak ötmillió dollárba kellett volna kerülnie és bennfentesek érte­sülésed szerint 17 millió dollár­ba kerül. De még ha csak a bevallott 12 millió dollárba is került, mégis a legdrágább film, amelyet valaha is forgat­tak Hollywoodban (a 15 millió dollár költséggel készült Ben Húr Rómában készült.)^ A Spartacusnak három hó­nap alatt el kellett volna ké­szülnie. A film forgatása mégis két évig tartott „Járni tanul“ a széngyalu A múlt év decemberében te­herautók kanyarodtak az Egercsehi-bányatelep felé ve­zető útra. A teherautókon ha­talmas ládák, idegen nyelvű feliratokkal. Vigyázva, óvato­san, centiméterről centiméter­re engedték le az autókról a különös szállítmányt. A ládák­ban igen értékes gép alkatré­szei pihentek — egy PL—2 tí­pusú cseh széngyalu. A bányá­szok egymásnak vitték, újsá­golták a hírt: — „... megérke­zett... itt vat hát végre!” Ideges várakozással teli na­pok következtek. Mert a gépek megérkeztek ugyan, de kicso­magolásához, összeszereléséhez nem kezdhettek, mert a szük­séges dokumentációk késtek. És a cseh szakemberek sem je­lentkeztek. Állandóan csengett a telefon Varga Lajos főmér­nök elvtárs irodájában. Hívta a trösztöt, sürgette a miniszté­riumot: mit csináljanak?! Mert két lehetőség között választhat­tak: vagy várakoznak a doku­mentációra, a cseh szakembe­rekre — ez több százezer fo­rintos kárt jelentett —, vagy hozzákezdenek a gép összesze­reléséhez ők maguk. Az utóbbit választották... Segítségükre siettek a mi­nisztérium és a tröszt szakem­berei, mérnökök, bányagépé­szek. S majd egyhetes, ke­mény, szívós munka után ered­mény is mutatkozott. A külszí­nen összeszerelték a gépet. És következett a próba. A szén­gyalu láncai megindultak. Zúg­va és csattogva. A gyalu föld alatti összeállí­tása — a délnyugati mező vé­kony-telepében — már nehe­zebb és lassúbb volt. De ezzel is megbirkóztak. Sőt: keveset előre is haladtak a fronttal. December huszonkilencedi- kén megérkeztek a cseh szak­emberek is. Vybiral Miroszlav, Madea Rudolf és Vanik Ar- nost, az Osztrava melletti Opo- va-i bányagépgyár szakembe­rei nagyon elcsodálkoztak a lá­tottakon. Dokumentációk nél­kül és öt nap alatt végezték el a gyalu összeszerelését? — kér­dezték. Mert náluk dokumen­tációval is több időt vesz igénybe a szerelési munka. A széngyalu már ott áll az acéltámokkal beépített fronton. Működése még nem egészen tökéletes. — A gépészeti bajokat már megszüntettük — mondotta Varga Lajos főmérnök elvtárs, a vékony-telepi fronton a gya­lu működését magyarázva. — Most már meg kell tanítani a széngyalut járni. A 114 méte­res szakaszon hat perc alatt megy végig a nagy szakítószi­lárdságú láncokon mozgó ké­ses fej. Húsz-huszonöt, har­minc centiméternyi mélyen hatolva be a szénfalba. Milyen nehézségek akadnak most a „gyalus-fronton”? — A talp és a fedő rétegek nem valami kemények, s kö­rülbelül 20 méteres szakaszon a szénfal is nedves, átázott, csordogál belőle a víz. S a napokban volt egy tetőszaka­dásunk itt a fronton, amelynek elhárítása drága időt rabolt el tőlünk. Ezen a héten eltávoznak az Egercsehi Bányaüzemből a tröszt és a minisztérium által odarendelt szakemberek. Meg­elégedéssel ül vonatra Péter József elvtárs, a Nehézipari Minisztérium kiküldött mérnö­ke is. — Most már menni fog a gyalu. Percenként három-négy csille telítődik meg szénnel a futószalag alatt, ha a gép ter­melni fog — mondotta. A cseh szakemberek Borsod­ba távoznak. Négy széngyalut ott is üzembehelyeznek, s a gép összeszereléséről, prdba- gyalulásáról elkésni már nem szeretnének, mint Egercsehiben történt. Az Egercsehi Bányaüzem ve­zetői, munkásai szeretettel bú­csúztatják majd el csehszlovák barátaikat, hiszen sokat tanul­tak egymástól a munkában töltött napok, hetek alatt. Ma­dea elvtárs tanácsot is adott a gyalu működtetésére vonatko­zóan. Azt ajánlotta' Varga elv­társnak, hogy az első két mű­szakban két órát dolgoztassák a gépet, s a harmadik műszak­ban végeztessenek elhárítási munkákat, hogy a gép zökke­nők nélkül, zavartalanul gya­lulhasson. Varga Lajos elvtárs ezt a tanácsot elfogadta és megköszönte; ő is hasonlókép­pen gondolkozott a gyalu üze­meltetéséről. — Remélem — mondotta Madea elvtárs —, hogy műsza­konként, kétórás termeléssel, 100 vagon szenet, vagy még en­nél is többet ad a gyalu. Ebben a „jóslásban” az üzem vezetői is bíznak. Hiszen nenéz feladatok valóra váltása vár az Egercsehi Bányaüzemre. Napi 85 vagonos termeléssel, 25 szá­zalékkal magasabb tervet kell teljesíteniök, 52 ezer tonnával több szenet kell felszínre kül­deniük ebben az évben, mint tavaly. Az Ózdvidéki Szénbá­nyászati Tröszt üzemei közül Egercsehi termeli majd a leg­több szenet, Pataky Dezső Miért utazik az egri balettmesternő Csehszlovákiába? Elutazott Török Endréné, az egri művelődési Ház balettis­kolájának balettmestere Cseh­szlovákiába. Ez magában vé­ve még hír sem lenne, de hogy miért utazott el, arra már ér­demes választ kapni. Az ősszel, — még mindenki jól emlékszik rá — televízió­közvetítés volt Egerből, s ezen a balettiskola néhány növen­déke részletet mutatott be a János Vitéz című mesejáték balett feldolgozásából. A ko­reográfiát Török Endréné ké­szítette, s így elsőnek vitte a balett kifejező művészetén ke­resztül táncjátékként színpad­ra ezt a szép magyar mesét. A televízió-közvetítést úgy látszik — nemcsak Egerben és az országban nézték, de lát­ták külföldön is. Erről tanús­kodik az a levél, amelyet nem sokkal a közvetítés után ka­pott a művelődési ház. Losoncról írtak levelet, egy ottani iskola vezetősége fejez­te ki tetszését. A többi között így írnak: „.. .Elragadtatással néztük a televízióban az egri közvetítést, amelynek kereté­ben láttuk a János Vitéz ba­lett-előadásának egy részletét ...” aztán folytatódik a levél — kérik a koreográfiát, inert ők is szeretnék előadni. A to­vábbi fejleményekről Török Endréné nyilatkozott elutazása előtt: — Aztán megindult a leve­lezés, az ottaniak szerettek volna többet is tudni az egri balettiskoláról, mi is róluk, a vége az lett, hogy az iskola ve­zetősége meghívott — szemé­lyesen találkozzam a növendé­kekkel, s az ottani mestemő- vei, mert az hasznos lesz ne­kik. így most már viszem a koreográfiát, s nagyon kíván­csi vagyok arra, milyen nö­Adatok az idegenlégióról Az idegenlégióról tartanak előadás-sorozatot ezidőszerint Svájc németlakta területein. Statisztikai adatok szerint az idegenlégió 60—65 százalékát németek és osztrákok, 5 szá­zalékát svájciak és közel 30 százalékát különböző más nemzetek tagjai teszik ki. E fennmaradó 30 százaléknak is egyharmada francia. Az al­tiszti állomány nagyrésze idő­sebb német hivatásos kato­nákból áll. vendék-anyagot találok Lo­soncon. Ez a személyes kap­csolat azért is lesz jó, mert ott helyben hamarabb tudok esetleg változtatást eszközölni a koreográfián, mint látatla­nul, levélben. — Vannak-e távolabbi ter­vek? — Igen. Már rég szerettünk volna állandó kapcsolatot te­remteni valamelyik külföldi balettiskolával, s ez most meg­történt. A későbbiek folyamán majd cserelátogatásokra is sor kerül, mégpedig a növendé­kek egy csoportjával, a nem­rég megalakult balett együt­tessel szeretnénk kimenni, majd itthon vendégül látni a losonciakat. Minden esetre, többet tudok mondani, ha már hazajöttem, mert eddig .csak a levelek alapján beszélhettem. így hát az egri balettiskola kilépett az ismeretlenségből, a televízió-szereplés után nem­csak az országban, hanem kül­földön is híre szaladt annak a szorgalmas és művészi mun­kának, amely ilyen előadást produkált. (á) Kezdetleges élet a Marson Vlagyimir Feszenkov akadé­mikus, a neves szovjet csilla­gász az Ogonyok újévi számá­ban feltételezi, hogy a Marson végbemegy valamiféle szerves anyag fejlődése. Tagadhatat­lan, írja Feszenkov, hogy a Marson van valamilyen szer­ves élet, természetesen a leg­egyszerűbb formájában. A tudós feltevését arra ala­pozza, hogy színképelemzés segítségével a Marson CH-tí- pusú szerves molekulákat fe­deztek fel. A színképben ez a molekula csupán akkor jelent­kezik, amikor zöldellnek á Mars „oázisai”. A vöröses pusztaságokban ezt a moleku­lát nem lehet észlelni. Feszenkov akadémikus a továbbiakban azt a meggyőző­dését hangoztatja, hogy a Mar­son magasabbrendű élet nem lehetséges, mivel a bolygón nincs szabad oxigén és hiány­zanak az atmoszféra egyéb fi­zikai és vegyi sajátosságai. Az újságíró noteszéből Színhely Éger, Makiári út környéke Egy háznál jártunk tegnap, ahol azt mondták, majd csak akkor írják alá a belépési nyi­latkozatot, ha aláírták a szom­szédok is, meg asF ismerősök. Estefelé újra benéztünk, nem gondolták-e még meg a ’ dol­got, nem érkezett-e friss hír a szomszédoktól. A ház asszonya ezzel fogadott: Adja ide azt a papírt. Aláírom, belépek a ter­melőszövetkezetbe, nem hall­gatok tovább senkire. Nem tudtuk mire vélni a hirtelen pálfordulást, de csodálkozó te­kintetünkre az asszonyka így magyarázza: — Tudják, az úgy volt, hogy érdeklődtem én a szomszédok­tól, aláírták-e már ők is. Az egyik azt mondta igen, a másik azt, hogy nem. De alig csuktam be magam mögött az ajtót, amikor már az utcán megtudtam, hogy ők is aláír­ták az ívet, csak éppen „elfe­lejtették” megmondani. Ekkor határoztam el magam, máskor nem hallgatok senkire, megyek mindig a magam feje után. ★ — Azt mondták a cimbo­rák, lépjek be én is, nincs mire várni. Így mondta egy gazda az XJjsor utcában. Később már arra kért bennünket, ne sies­sünk, üljünk le egy félórács­kára, beszélgessünk, hogyan is lesz majd azzal a szőlővel? Aztán arról szólt, hogy mi­előbb meg kell már alakítani azt a szövetkezetei, mert sürget az idő, nyakunkon a tavasz és a szorgalmas, sző­lőjét szerető egri gazdának már az ilyen szép téli napo­kon is akad tennivalója kint a határban. És ahány ház, annyi szo­kás, ahány gazda, annyiféle érvet mond a szövetkezet el­len, vagy mellette, de annyi bizonyos, hogy ma Egerben mindenki a termelőszövetke­zetekről, a nagyüzemi gaz­dálkodásról beszél... (i®). rancsnokokat „nevelni”. A tartalékos tiszteket a mili­tarista félkatonai szervezetek­ben nyert kiképzés után a Bundeswehr gyakorlataiba is bevonják. De ezen felül van levelező oktatás is. A milita­rista Wehrkunde című újság szerint, levelező tanfolyamon azok a tisztek vesznek részt, akik „ ... odahaza vagy mun­kahelyükön nagyon el vannak foglalva és nem tekintve azt, hogy akarják-e ismereteiket fejleszteni, nem képesek figye­lemmel kísérni a haditudo­mány fejlődését.” Ezek a tisztek írásban meg­kapják a feladatokat és kapnak megfelelő könyveket is. A Wehrkunde szerint: „A kato­nai tárgyakat önállóan tanulók a szükséges irodalmat és se­gédleteket — rövid adattárakat és katonai folyóiratokat (Trup- penpraksis, Werausbildung in Wort und Bild, Soldat und Technik, Wehrwissenschaftli­che stb.) — az üzletekben be­szerezhetik” és mint a lap még megemlíti, újra nyomták a ka­tapasztalatokkal rendelkeznek, de új katonai ismereteik nem kielégítőek; b) fiatalabb tisztek, akiknek nincsen harci tapasztalata, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom