Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-12 / 10. szám

1961. január 12., csütörtök N E P C J 8 A O 3 A háború ördöge újra masírozik Kevésbé szívesen terjesztik Adolf Heusinger vezérkari fő­nök életrajzát, akit Hitler 1940- ben a szárazföldi erők vezér­karának főnökévé nevezett ki. 1941-ben vezérőrnagyé 1943- ban altábomagyi rangot ka­pott. Állítólag részt vett az 1944 nyarán szőtt Hitler-elle- nes összeesküvésben, de három hónapi nyomozás után, vala­mennyi bűntársának kivégzé­sével egyidejűleg, őt egyedül szabadlábra helyezték. Adolf Heusinger Hitler ellenében ár­tatlannak bizonyult. Ezért le­het ma a német fegyverek leg­főbb parancsnoka... Csak a horogkereszt hiányzik A Bundeswehr-tábornokom közül Franciaországban Hans Speidel neve a legismertebb. Hitler vezérkarában ő volt a francia ügyek szakértője, az­előtt Németország párizsi nagykövete, a megszállás alatt pedig Párizs főparancsnoka és Hitler „idegenvezetője” a „Führer” franciaországi láto­gatása idején. Speidel néhány évi távoliét után visszatért Franciaország­bájában. Az eltelt idő alatt a kitüntetések megsokasodtak Speidel tábornok úr mellén, csak a horogkereszt az, mely tapintatosan eltűnt. Az atomfegyvert követelő emlékirat I r r f • alairoj A német vezérkar 1960 au­gusztusában nyilvánosságra vezetőkre: Friedrich Foertsch ma a NATO-vezérkar politikai adjutánsa. ' Josef Kammliubcr tábornok úr hajh an van Súlyos vádak nehezednek a .. kekszemé tábornok” fejére, írásos dokumentumok kétséget kizáróan bebizonyították fele­lősségét azért, hogy német kö­telékek a német Freyburg vá­került emlékirata, amely a" Bundeswehr atomfelfegyver­rosát szándékosan bombázták. Ez a provokáció szolgált ürü­gyül Coventrynék és Rotter­daminak a hitiéri Luftwaffe ál­tal történő lerombolására, Josef Kammhuber, az újjá­szervezett légierő parancsnoka, Hitler és Göring közeli bizal­masa volt. A közelmúltban azonban kellemetlensége tá­madt: adjutánsa: von Bliga százados és Herr Winzer, a ba, s jelenleg Fontainebleau- zését követeli, Rüge altenger- Bundeswehr sajtófőnöke a Né- ban székel a NATO közép-ei- nagy aláírását viseli. A vice- met Demokratikus Köz társa- rópai erőinek parancsnoka- admirális 1914-ben kezdte ka- ságba menekült, mert nem vol- kérit. 1950 óta egyébként Ade- tonai pályafutását, szolgált a tafc hajlandók továbbra is köz­műéi- katonai tanácsadója, s weimari köztársaság hadsere- reműködni a bonni kormány és mint ilyen, hervadhatatlan ér- gében, a Reichwehrben, majd a vezérkar agresszív terveiben, demeket szerzett a Wehr- a hitleri Wehrmachtban. 1941- (Folytatása következik.) II. Akik újra felvették az egyenruhái Joseph Strauss hadügymi- macht újjászervezésében. Első niszter úr sajtószolgálata szél- képünk Stuelpnagel tábornok tében-hosszaban terjeszti a rá- és Hitler minisztere,. Von galmat, hogy a Nemet Demok­ratikus Köztársaság hadsere­gét Hitler tábornokai irányít­ják. A bonni mesterkedésekre ezúttal kiváltképp találó a mondás: az kiabál, akinek a háza ég. Százharminckilenc nyugatnémet tábornok közül 71 korábban magasrangú náci tiszt volt, közülük 45 tábor­noki rangban és hétnek a neve ott szerepel a háborús bűnösök listáján is. A bonni sajtószol­gálat azonban erről diszkréten hallgat, s ha megszólal, akkor álszent propagandával próbál­ja elködösíteni az igazságot. Az új hadsereg vezetőinek mélységes demokratizmusára jellemző példaként emlegetik Herzog brigádtábornok sorsát, aki nyolc évig „sínylődött” egy szovjet hadifogoly-táborban, ahol egyszerű ácsként kellett dolgoznia. Schwerin-Krosigt társaságá­ban mutatja egy gyertyafény­nél rendezett vacsorán, 1941- ben, Párizsban. Második ké­pen pedig Challe tábornokkal látjuk, 1960-ban hivatali szo­bán megkapta a legmagasabb kitüntetést, a Lovagkeresztet. 1944-ben segített Rommel tá­bornoknak á szövetséges had­erők partraszállásának meg­akadályozására irányuló had­műveletekben. Ruge altenger- nagy ma az új német hadsereg flottájának parancsnoka. Hitler hajút kezéből Micsoda megtiszteltetés egy Wehrmacht-tábornoknak, ha a „Führer” kezéből veheti át a legmagasabb kitüntetést, a Lo­vagkeresztet! Ez a „tisztesség” érte a 18. hadosztály parancs­nokát, akit néhány hónap múl­va altábomaggyá léptettek elő. Németország feltétel nélküli kapitulációja azonban véget vetett a szédítő karriernek és Friedrich Foertsch tábornokot, — mert róla van szó — hábo­rús bűnösként elítélté« és be­börtönözték. 1955-ben szaba­dult, s ekkor azonnal felöltötte a Bundeswehr egyenruháját. — A Bundeswehrnek ugyanis szüksége van a régi, tapasztalt Miszticizmus és tudomány Gondolkodás és előérzet Határtalan az emberi gon­dolat szárnyalása. Az ember napjainkban űrhajót bocáát útjára, olyan anyagokat hoz létre, amelyek a természetben nem fordulnak elő. Megismeri az elemi részecskék világát, behatol a részecskék szerkeze­ti titkaiba, pedig ezek olyan aprók, hogy belőlük milliónyi is kell egy hajszál vastagságú darabhoz. Az ember arra kényszeríti az elemi részecské­ket, hogy neki dolgozzanak. Az ember gondolata villám­gyorsan bejárja a határtalan végtelenséget, á jövőt. A gon­dolat előtt nincs akadály, nin­csenek határok. Mi a gondolat? Hogyan keletkezik a gondo­lat? Honnan van ilyen hatal­mas ■ ereje? Ez olyan kérdés, amelyet előbb-utóbb mindenki feltesz magának. Az emberek j évezredeken át azt hitték, hogy a gondolat egy termé­szetfeletti erő adta „lélek” sa- ! játos tulajdonsága, amelynek lényegét nem lehet megérteni, s forrását hiábavaló kutatni. A tudomány azonban vissza­vonhatatlanul bebizonyította, hogy a gondolat milliárd és milliárd agysejt terméke, ame­lyet a külvilágból érkező in­gerek váltanak ki. Ha az em­ber érzékszervei valamilyen oknál fogva kikapcsolódnak, nem segít az illetőn semmilyen tei'mészetfölötti erő. • Egyszer súlyos beteget hoz- ! tak be a klinikára. Idegrend­szere nagyfokú sérülést szen­vedett. Nem működött egyet­len érzékszerve sem, kivéve az egyik szemét és az egyik fülét. Ha az illető egészséges fülé­vel a párnára feküdt, behuny­ta épen maradt szemét, azon­nal elaludt. Tudata kikapcso­lódott. Nem lehetett semmi­képpen sem felébreszteni, nem érezte, hogy lehúzzák róla a takarót, nem hallotta még a hangos kiáltásokat sem. Szer­vezete csak akkor reagált, ha megvilágították egészséges szemét, vagy ha hang jutott egészséges fülébe. Ilyenkor az ember felébredt, s tudott vá­laszolni a kérdésekre. Pszicho­lógiailag teljesen normális volt, s tudatában volt súlyos hely­zetének. De ha az orvos leta­karta a szemét, és a fülét, tudata azonnal ismét kikap­csolódott. ’ Üjra elaludt mind­addig, amíg működésen kívül volt ez a két csatorna, amely még tartotta a kopcsolatot a beteg agya és a külvilág kö­zött. I. P. Pavlov akadémikus ál­latokon nagyszámú hasonló kísérletet végzett. Meg kell mondanunk azon­ban, hogy a gondolkodás nem egyszerű tükörképe a külvilágnak. Mert a tükör olyannak mu­tatja a szemben levő tárgyat, amilyen, egyszerűen „lemá­solja” azt. Az agy pedig a tükrözés folyamatéba sok min­den sajátost visz bele. Ez a „sajátos” pedig a régebbi be­nyomásoknak az agyban meg­maradt számtalan nyomából származik. A tüdősök behatóan tanulmá­nyozták az agy működését, fölfedték az idegsejtekben végbemenő alapvető folyama­tokat. Igaz ugyan, hogy e fo­lyamatok biokémiai oldalára még nem derült fény, de kül­ső megnyilatkozásaikat, az idegsejtek kölcsönös egymás- rahatását, — ezek együttmű­ködését a tudósok nemcsak tanulmányozzák, hanem mo­delljüket is elkészítették. A korszerű elektronikus technika segítségével „utánoz­ni” lehet az agysejtek tevé­kenységének alapvető elemeit. Vannak olyan gondolkodó gé­pek, amelyek sakkoznak, for­dítanak, bonyolult egyenlete­ket oldanak meg. Ezek a gépek ezer és ezer ember munkáját képesek helyettesíteni. A misz- ticizmjis képviselői pedig ez­zel kapcsolatban kénytelenek elismerni, hogy gondolkozá- I sunkban nincsen semmi termé- í szetfölötti. Ellenkező esetben ugyanis a primitív emberhez í hasonlóan természetfölötti erőt kellene tulajdonítaniok „lélek­telen” gépeknek. — Feltételes reflex? — ve­tik föl a kérdést a miszticiz­mus képviselői, s hozzáteszik: — Hát igen, meglehet, hogy ilyesmi létezik. De föltételss reflexek jelentkezhetnek a ku­tyánál is, „lelke” pedig csak az embernek van, A miszti­cizmus képviselői azt állítják, hogy az ember nem ilyen úton. hanem előérzetek, „bölcs” áh mok útján ismeri meg az igaz­ságot. A reflexeknek pedig eh­hez semmi közük. Az ehhez hasonló felfogás nem ritka. Van olyan agyte­vékenység ugyanis, amely nem tükröződik a tudatban. Tudatos és tudat alatti Bármennyire is bonyolultak és sokoldalúak legyenek a gondolatok, mindig a külvilág bizonyos behatásainak ered­ményeként jelennek meg. „Nincs ok okozat nélkül” — ez az elv jellemzi a természet va­lamennyi jelenségét, s. teljes mértékben alkalmazható az agytevékenységre, a gondolat keletkezésére is. Megtörténik azonban, hogy az ember néha bármennyire igyekezzék is, nem tudja meg­találni az okát egyik-másik gondolatának, vagy cselekvé­sének. „Ilyen elöérzetem volt” — mondja ilyenkor. A miszti­cizmus képviselői azt állítják, hogy az ilyen előérzet az em­beri „lélek” és a természetfö­lötti erő közvetlen kapcsolatá­nak eredménye. Nézzük meg a dolgot köze­lebbről, idézzük a korszerű fi­ziológia néhány kísérleti ered­ményét. Helyezzünk e) egy em­bert tökéletes hangszigetelésű szobában. Felkérjük, hogy tart­sa rajta a kezét az ott található fémelektródokon. Az elektró­dokon aztán erős, de emberi szervezetre nem ártalmas villa­mos áramot engedünk keresz­tül. Az ember elkapja a kezét az elektródról. Közismert ref­lex születik — a szervezet vé­dekező reakciója. A továbbiak­ban kissé bonyolítjuk a kísér­letet. A villamos áram bekap­csolása előtt különleges készü­lékkel rendszeres, igen gyenge hangot keltünk a szobában. Ez annyira gyenge, hogy a szobá­ban levő ember nem hallja, de nem is fordít rá figyelmet. Ügy tűnik neki, hogy a szobában teljes csend van. Ezután az áram bekapcsolása előtt az emberre mindig hatni fog ez a számára nem hallható hang is. A két ingert többször megis­mételjük, utána pedig csak a hangot idézzük elő anélkül, hogy az elektródon áramot ve­zetnénk keresztül. Az illető mégis elkapja a kezét az elektródákról, mintha áram­ütést kapott volna. Ha meg­kérdezzük tőle, miért tette, azt fogja válaszolni, úgy érezte, hogy villamos áram halad ke­resztül az elektródákon, vagy hogy az áramütés rövidesen megérkezik, noha a valóságban nem így történt. Feltételes ref­lex kialakulásával van dol­gunk. Az embernek úgy tűnt, hogy nem hallotta a hangot. Ez tehát nem jutott el a tuda­tába, mégis, valamilyen formá­ban tükröződött idegrendszeré­ben, hiszen kiváltotta a reak­ciót. Ez a kísérlet arról tanús­kodik, hogy a külvilág nem minden behatása jut el az em­ber tudatáig. Egész sor gyenge, mondhatni észrevétlen külső behatás változást idézhet elő az ember magatartásában. Az agy szabályozza például a belső szerveket, a szív, a máj, stb. működését. Mindez azonban a tudat ellenőrzése nélkül törté­nik. Az agynak van egy tudat alatti működése is. Áz úgyne­vezett előérzet tehát nem egyéb, mint szintén a külvilág­ból jövő inger, amit azonban nem veszünk észre, s amely kü­lönböző tárgyak vagy jelensé­gek érzékelésével együtt jut a tudatunkba. — Ha tehát a tu­datost szembe próbáljuk állíta­ni a ludat alattival —, akkor vagy nem értjük, vagy megha­misítjuk a külvilág tükröződé- désének tényleges folyamatát. Az ösztönök törvényei Milyen törvények szabályóz­zák az ösztönöket, óhajokat, érzékeket? Vannak-é egyálta­lán ilyen törvények? Igen, lé­teznek ilyen törvények. Az ösztönök, az óhajok való­ban nem mindig tudatosak, de minden esetben a szerveket bi­zonyos biológiai szükségleteit tükrözik. Megtörténik, hogy kisgyer­mekek jó étvággyal rágják a krétát, vagy a falról lekapart vakolatot, mintha cukrot enné­nek. Ennek az a magyarázata, hogy szervezetük kalciumsók szükségét érzi. Szovjet tudósok bebizonyították, hogy a belső szervekben számos ideg-impul­zus jön létre. Ezek az impulzu­sok azonban rendszerint nem jutnak el ,a tudatba. Az orvo­sok jól tudják, hogy szívbeteg­ségben szenvedő ember például halálfélelmet érez. Az epeveze­tékek megbetegedése következ­tében az illető ember ingerült, a vastagbélmegbetegedés vi­szont apátiát, renyheséget vált ki. E változások oka a be­teg számára nem nyilvánvaló, azonban annyira törvényszerű, hogy orvosi kézikönyvekben a kórmegállapitás szubjektív tü­neteiként szerepelnek. Az élő szervezetnek állandó­an tápanyagokra van szüksége. Ha e tápanyagok felvételében zavar áll be, haladéktalanul egész sor különböző inger ke­letkezik. Ezek eredményeként növekszik a tápanyagok felvé­telével összefüggésben álló ide­gek ingerlékenysége. Így történik, hogy kisgyere­kek krétát esznek, állapotos nőknek hányingerük van, stb. Mindez a szervezet biológiai szükségletének megnyilatkozá­sa. Gondolatközlés A társadalmi élet rendkívül fontos feltétele a gondolatköz­lés. amely szakadatlan folya­matot képez. A gondolatközlés eszköze a beszéd, az írás, a tele­fon, a rádió, stb. Gondolatot továbbít a művész festménye, a mérnök gépe, a feltaláló ké­szüléke, vagy a sakkfigurák el­helyezése a sakktáblán. E cikk írójának gondolatait ezek1 a so­rok közvetítik az olvasóhoz. A cikkíró e gondo’atai most már nem tőle magától függenek, el­juthatnak az olvasóhoz nélkü­le is. — Igen ám — vethetné közbe va'aki —, de nem erről van szó, hanem arról, hogy lehet-e továbbítani „tiszta gondolatot”, a szavak és je'ek nélkül anyagi hordozó nélkül? A helyzet az, hogy ilyen „tiszta gondolat” természetben nem létezik. A tudatban felme­rülő gondolat sem ilyen, ha­nem az agyban végbemenő anyagi folyamatok eredménye. Jól tudjuk, hogy az ember gon­dolata az agyműködés terméke, tehát anyagi tennék. s mint ilyen a külvilág tudatban való tükröződésének eredménye. A gondolat nem létezhet az anyagtól külön, csak együtt, anyagi hordozójával — csak szavakban, az agyban végbe­menő idegfolyamatokban, mint ahogy az árnyék sem létezhet tárgy nélkül. • Az egyik embertől a másik­hoz pedig nem a „tiszta gondo­lat” jut el, hanem a gondolat egyik, vagy másik anyagi hor­dozója, a beszéd hangjai, a nyomtatott szavak, képek, gesz­tusok, stb. Következésképpen bármilyen gondolat, óhaj, hangulat, cse­lekvés mind'g okozatikig össze­függ a külvilágtól, vagy a belső szervekből érkező ingerékkel, még abban az esetben is, ha az emberben ez nem tudatoso­dik. A tudomány visszavonha­tatlanul bebizonyította, hogy az emberi „lélek” nem egyéb, mint a tudat, amely a külvilág agyban való tükröződésének terméke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom