Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

1981. január 8., vasárnap NfiPÜ JS Afí S Kibővített ülést tartott az egri járási Hazafias Népfront-bizottság KENTEKEN DÉLELŐTT az Sg? • Járási Tanács kultúrter­mében kibővített bizottsági ülést tartott a Hazafias Nép­front egri járási bizottsága. Az ülésen részt vett Kreskai Já­nos elvtárs, az Egri Járási Pártbizottság titkára, dr. Pá­linkás Jenő elvtárs, a megyei Hazafias Népfront elnökhelyet­tese, fagy Dezső elvtárs, az Eg­ri Járási Tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese, valamint az egri járás községei­nek tanácselnökei és a község­fejlesztéssel foglalkozó dolgo­zók. Az ülés Horti Bélának, a Ha­zafias Népfront egri járási bi­zottsága elnökének megnyitó szavaival kezdődött el. Horti elvtárs bevezetőjében elmon­dotta, hogy a jó gazda szám­adásával kell zárást készíteni az lmúlt esztendőről. Ezek után az első napirendi pont ismertetésére került sor. Az 1961. évi községfejlesztési feladatok előkészítésével kapj csolatos teendőkről Nagy Dezső elvtárs, az Egri Járási Tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese, a Hazafias Nép­front egri járási bizottságának elnökségi tagja számolt be. Be­szédében a következőiket mond­ta: AMIKOR AZ 1961. évi köz­ségfejlesztési feladatok előké­szítéséhez hozzá 1" llett fogni, első lépésnek tartottam, hogy a Hazafias Népfront járási titká­rával felvegyem a kapcsolatot a községfejlesztési célkitűzések és az ezzel kapcsolatos problé­mák megbeszélésére. A taná­csok jelenlegi községfejlesztési munkájának az MSZMP helyes politikája, ezen belül a párt Politikai Bizottságának 1957. évi augusztusi határozata te­remtette meg az alapját. E ha­tározati javaslatra építve al­kotta meg az Elnöki Tanács és a magyar forradalmi munkas- paraszt kormány azokat a ren­delkezéseket, amelyek törvé­nyes keretekbe foglalják a köz­ségfejlesztési munka célját, tartalmát, valamint anyagi es szervezeti feltételeit, illetőleg a feltételek biztosítékait. Ezután így folytatta: a köz­ségfejlesztés érdekében eddig kifejtett munkánk tapasztala­tai azt bizonyítják, hogyha a községfejlesztési célkitűzéseket a Hazafias Népfronttal^ együtt, közösen készítik él, a végrehaj­tását a különböző szervek együttesen biztosítják, ott a munka igen* eredményes. Ezért községfejlesztési munkánknak politikai és gazdasági téren egyaránt nagy jelentősége van. A községfejlesztési munka ép­pen ezért nem folyhat spontán, hanem meghatározott, tervsze­rű keretek szükségesek ahhoz, hogy alapvető céljának teljes egészében megfeleljen. — A községi tanácsok költ­ségvetési tervüket már régeb­ben elkészítették. Jelenleg most az a feladatuk, hogy a községfejlesztési tervet készít­sék el. Ezt a munkát alaposan meg kell szervezni, ha el akar­juk érni az igazi célt. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egri járás területen a tanácsi vezetők és a tanácsta­gok a községfejlesztési tervet eddig tartalmilag leszűkítették, csak a helyi érőforrásokra, il­letve az ezekből megvalósítan­dó feladatokra. Nem adtak megfelelő helyet a községfej­lesztés igen fontos anyagi esz­közére népgazdasági tervkivi­telre. ITT AZ IDEJE, hogy ez évi terveinket a törvényeknek megfelelően készítsük elő. A lakosság értékeli munkánkat, ha látja, mit kap a község, _ a város az állami népgazdasagi tervből és az állami költségve­tésből. A tanács is csak a terv KiMTasúton is mcrközelíthctő lesz a felsőtárkányi Stimecz-ház Festői helyen fekszik a felső­tárkányi híres erdészlak, a v,Stimecz-ház”. Eddig csak gyalogszerrel volt megközelít­hető ez a kedves, romantikus kirándulóhely. A felsőtárkányi gazdasági kisvasutat 1961-ben tovább bővítik, s egészen a „Stimecz-ház”-ig fogja szállí­tani a kisvonat a kirándulókat, turistákat. első főrészének ismeretében oszthatja el a legcélszerűbben a helyi erőforrásokat. .Ezért a községfejlesztési tervek össze­állításánál előrelátással számí­tásba kell venni azokat a fej­lesztéseket is, amelyeket a te­rületen működő nem tanácsi szervek hajtanak végre. Itt el­sősorban a- tsz-községekben ki­alakítandó tanyaközpontokra gondolok. Nagy elvtárs beszélt a pénz­ügyi, anyagi és műszaki meg­alapozottságról is, majd meg­említette, hogy egyes közsé­gekben azért tudtak az elmúlt évben szép eredményeket el­érni a községfejlesztésben, mert a lakosságot kellően moz­gósították a társadalmi mun­kára, A társadalmi munka be- ütemezésér'e az idén jobban kell ügyelni Bekölce, Bélapát­falva, Demjén, Kerencsend községekben. A helyi anyagok felhasználásának Egerbakta, Felsőtárkány, Mikófalva, Szil­vásvárad és Verpelét községek­ben kéll nagyobb figyelmet szentelni. — Köszönet azoknak a nép­front-bizottsági tagoknak — folytatta tovább — akik látva e községek végrehajtó bizott­ságainak nemtörődömségét, maguk fogtak hozzá a munkák elvégzéséhez, öröm hallani ar­ról, hogy Bekölcén az ilyen összefogásnak 70 ezer forintos munka a gyümölcse, tudnillik, felépítették a tsz-hez vezető hidat Ez a példa azt mutatja, hogy a községfejlesztési terv végrehajtása 'érdekében a köz­ségi tanácsoknak az év elejétől rendszeresen tevékenykedni kell. Nagy elvtárs beszámolójában ismertette a községfejlesztési irányelveket is. Elmondta, hogy ennek helyi kidolgozását 1961. december 31-ig be kell fejezni, hogy megállapítsák a községek jövőbeni fejlődését és megakadályozzák a helytelen építkezéseket. Befejezésül sók sikert kívánt a munkák elvégzéséhez. A MÁSODIK napirendi pont­ban Je net János elvtárs, a Ha­zafias Népfront egri járási bi­WAWWrtW/VVVVWWWWVW ' zottságának titkára ismertette a bizottság féléves munkatér- vét, majd sor került a felszóla­lásokra. Elsőnek Csombos Ká­roly, Egercsehi község tanács­elnöke emelkedett szólásra. Ja­vasolta, hogy a jövőben már az előző évben készítsék el a kö­vetkező év községfejlesztési tervét. Tóth Jánosné Nagytályáról arról beszélt, hogy kellene egy híd a faluba, amit legkésőbb 1962-ben fel akarnak építeni. Ehhez a tervet elkészítik, 33 ezer forintért, és szeretnék, ha ez az összeg nem menne kár­ba. Sütő Rudolf, Szűcs község hazafias népfront-elnöke után Kreskai János elvtárs, az Egri Járási Pártbizottság titkára szólalt fel. Javasolta, hogy a községfejlesztési tervek elké­szítésébe vonják be a termelő­szövetkezeti, valamint üzemi, vagy gyári dolgozókat is. Jó jelenség — állapította meg Kreskai elvtárs —, hogy a la­kosság nemcsak a terv előké­szítésében, hanem annak kivi­telezésében is részt vesz. Ez a Hazafias Népfront jó munká­jának az eredménye is. A tár­sadalmi munka jelentősége nemcsak abban áll. hogy keve­sebb összegbe kerül az épít­mény, hanem abban is, hogy a lakosság jobban megvédi azt. Hiszen minden ember a saját munkáját tiszteli legjobban. Felszólalt még Kovácsházi Sándor, Noszvaj, Sós Ede, Egerszalók tanácselnöke és dr. Pálinkás Jenő elvtárs, a Haza­fias Népfront megyei bizottsá­gának elnökhelyettese. A felszólalásokra Nagy De­zső és Jene! János elvtársak válaszoltak, majd Horti Béla elvtárs emelkedett szó­lásra, javaslatot terjesztett az értekezlet elé, hogy küldjenek tiltakozó táviratot az Országos Béketanácshoz, hogy az juttas­sa el az ENSZ-be tiltakozásu­kat a kongói eseményekért. az Értekezlet egyhangú szavazattal elfogadta a távirat szövegét. Ezután véget ért a Hazafias Népfront egri járási bizottságának kibővítetett ülé­se. — f. i. — tlAA*AAAAAA»AAAAAA.AAAAAAAAA'AAAA* Hz ismeretterjesztő munka további feladatairól tanácskoztak az előadói munkaközösségek vezetői (Tudósítónktól) „TUDOMÁNNYAL A NÉ­PÉRT!” — ezt a jelszót tűzte zászlajára közel 120 esztendő­vel ezelőtt Bugát Pál, a Termé­szettudományi Társulat alapí­tója és ez a jelszó vezeti ma is az ismeretterjesztés munkásait. E gondolat jegyében talál­koztak a megyeszékhelyen az ismeretterjesztő munka irányí­tói, hogy megbeszéljék a to­vábbi feladatokat, értékeljék az eddig bejárt utat. Az elő­adói munkaközösségek járási és helyi (községi, városi) ve­zetői számára a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat megyei titkársága és a megyei módszertani tanács­adó rendezett egész napos to­vábbképzést. Az első előadást Nagy An­dor, a TIT megyei szaktitkára tartotta: Az előadói munkakö­zösségek munkája és feladatai címmel. Az előadó röviden ele­mezte az eredményeket, melye­ket az ismeretterjesztés terén elértek megyénk kulturális munkásai, összevetéseket tett az előző évek és a múlt esz­tendő eredményeivel. Beszélt arról, hogy az 1960—6I-es esz­tendő különösen, jól indult. Ezt tükrözték a kulturális munka­tervek is, amelyek nagyrészt eredményekké is válnak. A mindennapi munkában sokkal inkább érezteti hatását a párt segítő készsége, a koordinált, összehangolt munka, s nem utolsósorban az a tény, hogy az ismeretterjesztés hálózata — mondhatni — megyeszerte ki­épült. Ma már a TIT is kiépí­tette hálózatát, s alig van olyan községe megyénknek, ahol ne működne az előadói munkaközösség... Az eredmé­nyek mellett azonban hiányos­ságok is tapasztalhatók. Meg­oldatlan kérdés az előadások ellenőrzése, s egyre inkább az­zá válik, mert az igények nő­nek, az előadások szaporodnak, egyes előadások elmaradnak szervezési hiba miatt, vannak olyan előadók, kiket nem a hi­vatásszeretet, 'hanem sokkal inkább az anyagi dotáció ösz­tönöz, az előadói munkaközös­ségek tekintélyes része nem tudja, hogy mi a feladata. AZ ELŐADÓ EZUTÁN vá­zolta a munkaközösségek fel­építését, rendszerét és részle­tesen tárgyalta azok feladatait. Beszélt arról, hogy lényeges javulás állna be akkor az isme­retterjesztő munkában, hogy­ha a munkaközösségek betöl- tenék hivatásukat. Majd a TIT és a munkaközösségek kapcso­latáról szólt. Beszélt a TIT- tagok nagyobb felelősségéről és kérte a jelenlevőket, hogy mindazok a munkaközösségi tagok, akik valóban hivatás­érzettől áthatva, kívánnak •részt venni embertársaink mű­velésében, legyenek tagjai a TIT-nek. Ezután Juhász Tamás elv­társ, a művelődési osztály is­meretterjesztési előadója so­rolta fel a munkaközösségek aktuális feladatait, majd a szünet után Sramkó László elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa tartott előadást A termelőszövetkezetek közgaz­dasági problémái címmel. A továbbképzés utolsó elő­adását dr. Böör Péter elvtárs, a megyei bíróság elnöke tar­totta A termelőszövetkezetek jogi problémái címmel. Böőr elvtárs elmondta, hogy a jogá­szok nem vehettek részt hiva­taluknál fogva a termelőszö­vetkezetek szervezésében, de annál nagyobb segítséget kí­vánnak adni a megszilárdítás munkájában. Ismertetik azo­kat a jogszabályokat, amelyek a termelőszövetkezetekkel fog­lalkoznak, előadásanyagokat készítenek, ankétokat rendez­nek, stb. Elmondta, hogy a jogi propaganda milyen emelkedést mutat 1958-tól napjainkig. A DÉLUTÁNI PROGRAM konzultációval kezdődött, majd a jelenlevőknek bemutatták a megyei keskenyfilmtár leg­újabb kisfilmjeit, a „Különle­ges múzeum”-ot, amely a le- ningrádi ateista múzeumról, a világ egyedüli ilyen intézmé­nyéről készült, majd „A világ- egyetem örök törvényei” című filmet vetítették le. Ezzel ért véget az ismeret- terjesztés irányítóinak tovább­képzése, mely a további mun­ka megjavításához, a meglevő hibák kiküszöböléséhez igen nagy segítséget nyújtott. A to­vábbképzés hasznosságát azon­ban majd a munka igazolja. ítélet helyett Az üzemi hangszóró mecha­nikusan ismétlődő felhívása kérlelhetetlenül rögződött az emberek emlékezetébe. ... A társadalmi tulajdon megsértése miatt üzemünk ön­kéntes társadalmi bírósága tár­gyalja V. Miklós ügyét... Az Egri Finomszerelvény- gyár tanácstermében nagyszá­mú érdeklődő jelent meg. Fia­talkorú vádlott áll a társadal­mi bíróság élőtt. Arcára fa­gyott egykedvűséggel hallgatja a világos tényállást. — V. Miklós Panni robogó alkatrészeket igyekezett kivin­ni a gyárkapun. A portán őr­ködő rendészek ébersége idő­ben lekapcsolta az üzemi Ma, január 8-án járul Félné- 1 met népe a szavazóumák elé, hogy az Eger várossal való j egyesülés után megválassza új tanácstagjait. Nem lesz közöm­bös, ha belelapozva a múlt tör­ténetébe, bemutatjuk a ma i kristálytiszta magaslatáról, a1 maga leplezetlen igazságában: milyen is volt régen az „úri Magyarország”-on egy válasz- < tás. Az események világosab- i ban fognak beszélni e korszak romlottságáról, mintha oldala­kon át ismertetnénk a letűnt1 világ politikai képét. As 1869-es megyei kő vet választ ás így azután a kisemberek, munkások, parasztok hatal­mas tömegei kívül kerültek a választóhelyiségek falain. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a hivatalos tény, hogy Eger város 19 000 főnyi lakos­ságából csak 2015 személynek volt szavazati joga! Két párt, az 1867-es kiegye­zés elvi alapján álló Deák­párt és a 48-as eszmék egy szélsőbal csoportja, Csíky Sán­dor vezetésével küzdött a mandátu mokért. A választást az uralkodó kormánybiztos részéről a leg­teljesebb korrupció jellemez­te. Még januárban közölte a biztos, hogy azt a megyei tisztviselőt, aki a 48-as párt mellett működik, azonnal fel­függeszti hivatalából. Egerben Csíkyvel szemben Szalay Jó­zsef, a klérus embere indult. Szalay, hogy a népszerű Csí- kyt kiüsse a nyeregből, már decemberben megkezdte a voksok, szavazatok vételét. Egy Pallagi nevű személy 300 forint előleget kapott „kortes- kedésre”. Egy Tóth János ne­vű egri polgár azért kapott 100 forintot, „hogy hallgas­son”. Mindenesetre sokat tud­hatott az a bizonyos Tót! Egy vendéglősnek pedig ,,500 fo­rintot kínált Szalay, ha párt­jára áll”. Az illető azután kocsmai tevékenysége során megtehette a magáét megvá­sárlója érdekében. De nemcsak a pénzelés folyt, hanem a becsületsértő rágal­mazás és uszítás is. A 48-as párt lapjában meg is írta Csí­ky Tóth Athanáz egri minori­ta szerzetesről, hogy a „legot­rombább koholmányokkal és' veszélyes lazításokkal... a népet lázította.” Folyt azután a választáskor a potyabor is bőven a kortes- vezérek hordójából. A bor az­után meg is tette a maga ha­tását, elvette sokak józan íté­lőképességét. A bor hatása alatt „úgy találta főbekólinta- ni” R. J. káli lakos F. M. só­gorát, hogy „másnap kiadta lelkét, bánkódó özvegyet és két árvát hagyva maga után”. A kápolnai körzetben egészen csataszerű jelenetek zajlottak le, a botokkal és vaslőcsökkel felfegyverzett választók kö­zött, úgyhogy a választást ab­ba kellett hagyni. A hivatalos jelentés szerint a csata szín­helyén 11 házat teljesen le­romboltak, födeleiket leszed­ték, ablakaikat kitörték, ab­lakkereteiket kifeszítették, úgyhogy a bennszorultak csak késő este katonai támogatás­sal tudtak előbújni a rommá vált házból. Gróf Szapáry ki­rályi biztos indokolatlanul és fenyegető módon megváltoz­tatta a katonaság elhelyezését a megyében. További megfé­lemlítésként Gyöngyöspatáról 46, Gyöngyösről pedig húsznál több baloldali választópolgárt ártatlanul a megyei törvény­szék elé állított. Himfy József balpárti gyöngyösi ügyvédet, városi főügyészt felfüggesztet­te hivatalából. Füzesabonyban a balpárt hat befolyásos és hangadó választóját „utcai ki­Lelkes baloldali kiállás foly­tán, kormánybiztos ült a me­gye nyakán. Nem volt más bűne a haladó erőknek, mint­hogy bátran kimondta azt, amit különben minden ma­gyar tudott: Ferenc József ha­zánkat nemzeti függetlenségé­től megfosztotta, s az összbi- rodalomba olvasztotta. — „Ma- gy íyország az összbirodalom gyarmatává süllyedt!” Csíky Sándor megírja naplójában, hogy gróf Szapáry királyi biz­tos „a berendelt s befuvaro­zott 2 forint napibérrel ellá­tott Almássy György által fi­zetett bérencek éljen kiáltásai között” vonult be a terembe, hogy felolvassa a királyi lei­ratot. Ilyen hangulatban és körülmények között került sor, 1869 márciusában a me­gyei képviselő-, vagy ahogyan ez időben nevezték, követvá­lasztásra. Már maga a választási tör­vény is úgy volt megszerkeszt­ve, hogy szavazati joggal csak az rendelkezett, aki bizonyos anyagi alappal rendelkezett — hágás vádja” miatt, minden kihallgatás nélkül elfogatta és csak 2 heti ártatlan meghur- eatás és a választás után en­gedte őket szabadon. Elfoga- tásuk alatt a kormánybiztos, az érdeklődőknek a szemébe vágta: „ha még egyszer alkal­matlankodni merészelnek”, őket is elfogatja. A íügedi vá­lasztókerület jobboldali főve­rekedőit viszont, akiket a fő­szolgabíró lefogatott, Szapáry szabadon bocsáttatta! Több baloldali szolgabírát és csend­biztost „korteskedés miatt emelt váddal” hivatalukból felfüggesztettek. A már emlí­tett kápolnai felfüggesztett vá­lasztás pótválasztásán javá­ban tombolt azután a katonai terror. Már a választás előtti napokban Füzesabonyt, Káli, Erdőtelket, Mezőtárkányt, mint közismerten baloldali közsé­geket, minden alapos ok nél­kül, megfélemlítésként erős katonai alakulatok szállták meg. Megemlítik a korabeli iratok, hogy például Tóth La­jos füzesabonyi választó udva­rába szuronyos katonák nyo­multak be, hogy megfélemlít­sék a balpártiakat. A választásnak egy emlí­tésre méltó utózöngéje az a tény is, hogy a szélsőbal par­lamenti vezére: Patay István névtelen levelet kapott, amely­ben halállal fenyegetik — ke­belbarátjának, a képviselővé választott Csíky Sándornak pedig „megdöglését” kíván­ják! ★ Cseppben a tenger! — Tart­ja a magyar szólásmondás. Valóban. A Heves megyei 1869-es képviselőválasztások hű és hiteles leírásából felis­merhetjük a múlt uralkodó politikai rendszert, annak minden furfangjával, erősza­kosságával, terrorjával — rom­lottságával. És jó erre emlé­kezni azoknak, akik ma sza­badon járulnak a tanácstagi választóbizottság urnái elé, hogy leadják voksukat... Sugár István szarka jelzővel megilletett kis- legényt. A tanácsterem légkörét pa­rázs hangulatú vita telíti meg. ......Automatikusan bocsát­su k el, azonnali hatállyal a gyárból...” Tegyük próbára, legyünk megértőbbek...” Szó szót követett, közben a feszült­ségből lassan feloldódó Miklós válaszaiból több olyan dologra fény derült, amit közvetlen munkatársai csak sejthettek. Kitudódott: az ő ügye keve­sebb, mint bűnügy, kényszer­ből folyamodott a lopás eszkö­zéhez ... A kisemberke Egerbaktán lakik. A szülői ház nem bizto­sít számára kellő otthont. Saj­nálatos módon, a szülők egy­máshoz való rendezetlen viszo­nya, mostoha körülményeket nyújt a gyermek számára. A szülők ellen szólt az a hozzá­szólás is, amely így hangzott: — Ma reggel is elhanyagolt, könnyű öltözetében átázva jött be a műhelybe. — Nincs nagykabátja — tet­te hozzá egy lakótelepi mun­kásasszony. — Ver eb Miklóst nem ítél­hetjük el. Fiatal és szertelen. Elítélendő otthoni környezete olyan anyagi helyzetet nyújt számára, hogy bár meggondo­latlan könnyelműséggel — a társadalmi tulajdon jogtalan eltulajdonítására folyamodo- dott. A társadalmi bírák határoz­tak, felmentették a vád alól. Másnap a szereidében élénk1 visszhangra talált a Miki ügy. A reggeli szünetben az asszo­nyok kész határozatát a 19-es üzem minden dolgozója egy emberként elfogadta. — Felkaroljuk Mikit! Belőle is éppoly becsületes, rendes munkás lehet, mint mi va­gyunk. A szava kát tett követte. Gyűltek a forintok, mindenki szívesen, segítő készséggel állt Miki mellé. Miki meleg ruhá­zatot, nagykabátot, cipőt, mele­gítőt, kucsmát kapott. Az em­berektől, azoktól a munkások­tól, akik megértették az ő ne­héz helyzetét. Csak látni lehe­tett azt az örömet, önzetlen lel­kesedést, ami úrrá lett a gye­reken, amikor megkapta a gon­doskodásról tanúskodó ajándé­kot. Miki azóta visszanyerte ön­bizalmát. Sárvédőt szerel, vagy a szalagsoron szorgoskodik, be­illeszkedett a kollektívába. A hazavezető baktai úton vi­dámabban tapossa a kerékpár pedálját. Mögötte érzi a társa­dalom segítő erejét, azonban nem szabad elbizakodottnak lennie. Be kell látnia, hogy a további előrehaladása érdeké­ben be kell fejezni az abba­hagyott általános iskolai tanul­mányait. Az elvtársak bíznak Miklósban! Véreb Miklós, bármily nehéz is, rajtad a sor! Simo*»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom