Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-07 / 6. szám

4 .1 nc-rujűau fl« H£& Ismeretterjesztés és tömegszervezetek Öntudat Szép cselekedetek máglyái­nál szívesen melegszik az em­beri szív. Ebből a tűzből néha gyufányi is kellemes melegsé­get tud adni — amikor az em­berek kéretlenül a köz javára j cselekednek. Az Egri Dohánygyárban nemrégen a rakodásnál élve­szett 10 ezer darab. cigaretta. A munkások mondhatták vol­na: keresse meg a rendőrség. Nem ezt mondták. Addig ku­tatták, míg elő nem kerítették a hiányzó csomagot. Nem hiva­talból tették — felelősségérzet­ből. Erre mondják, s joggal: fej­lődik az emberek öntudata. K. E. — A PATYOLAT Vállalat az új esztendőben vidéken is kirendeltségeket nyit. A hat­vani Patyolat-üzem átvételé­re kedden került sor. — JELENTŐS költséggel hoz­ták rendbe a hatvani vasutas dolgozók művelődését és szó­rakozását biztosító kultúrott- hont. Rendbehozása több mint egymillió forintba került. — ELKÉSZÜLT Eger vá­ros déli és északi területének rendezési terve. A város déli iparterülete részletes rende­zési tervének végrehajtásával kapcsclatban. az összes érde­kelt vállalatok bevonásával, január 4-éu tartották meg a program tárgyalását a városi tanács kistanácstermében. — ŰJABB TAGOKKAL erő­södik a kiskörei Rákóczi Ter­melőszövetkezet pártszervezete. A 35 főből álló kommunista közösségbe az utóbbi időben hatan kérték felvételüket a szövetkezeti gazdák közül. Ez évben is újabb jelentkezőkre számítanak. — AZ ÓÉV utolsó napjai­ban, december 27-én kezdtek hozzá az Eger város kórhá­zaiba történő gázbevezetés munkálataihoz, a gázvezeté­kek lefektetéséhez. A mun­kálatok jelenleg is folynak, s remélhetőleg még ebben a negyedévben befejezést nyer­nek. — A HATVANI Beke Terme­lőszövetkezet az 1960-as évben erőteljesen fejlesztette állatál­lományát, ehhez újabb istál­lókra, s egyéb gazdasági épü­letre volt szükség. A szövetke­zet tagjai közel egymillió fo­rintot költöttek az istálló és sertésól felépítésére. — MÉG 1960 őszén hozzá­kezdtek a képzőművészeti munkacsoport tagjai az egri Városi Tanács nagytanács-1 termének resturálásához. A hónapokig tartó munka nem­rég véget ért. Az egri képző­művészeti munkacsoport tag­jai sikeres munkát végeztek: a városi tanacs nagytanács­terme szép, ízléses és gyö­nyörködtető díszítésekkel várja, hogy az idei év első tanácsülése már itt kezdhes­se meg munkáját. — A HEVES megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az év végé­re befejezte Egerben a Bajcsy- Zsilinszky utca 3!, valamint a 17-19-cs számú házak felújí­tását, tatarozását, új homlok­zatot adlak az Alkotmány ut­ca 13. számú épületnek. Az új év első napjaiban a Dobó tér 11-es ház tatarozásán dolgoz­nak. Ha keményebb tél áll be, akkor az Ady Endre Kollégium és a Közgazdasági Technikum belső munkáin dolgoznak. — A FÜZESABONYI Ve­gyes Ktsz vezetősége elhatá­rozta, hogy Füzesabonyban, az Üjtelepen fodrász és koz­metikai részleget nyit. A tel­ket megvásárolták, az új épület terveit a megyei ter­vező iroda készíti, a kőműves, asztalos és egyéb munkákat saját részlegük végzi. — AZ IDÉN a füzesabonyi járásban újabb 100 hold földet tesznek öniözhetővé.' A mun­kák elvégzésére 400 000 forin­tot fordítanak. ELTELT JÓ NÉHÁNY esz­tendő, míg a népművelés szer­teágazó munkájában az isme­retterjesztés kivívta az őt meg­illető helyet. Ma már nemcsak szervezik a különböző előadá­sokat, hanem városon és falun, s üzemben egyaránt igénylik is a népművelő munka e jól be­vált formáját. Az évek során változtak az emberek, más lett az életük, s a gondolkodásuk is. Űj gyárak, városok épültek, s a parasztság szocialista módon, közösen mű­veli földjét. Az enyémtől a mi­énkig, a misztikus idealista né­zetektől a haladó materialista szemléletig hosszú az út. Ezt egyengeti az ismeretterjesztő munka is. Csak az elmúlt évben a TIT 2700 előadást tartott a megyé­ben, amelyen több mint 150 ezer hallgató vett részt. (Tar­tottak még előadásokat a nép­front-bizottságok, tanácsok is.) Jelentős számok ezek, és ha még azt is hozzátesszük, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat előadói eljutottak az üzemekbe és falvakba is, a munkások és parasztok közé, akkor látjuk e munka nagysze­rűségét. Az elmúlt évek tapasztala­tainak felhasználásával készült a TIT az 1961-es téli, tavaszi időszak ismeretterjesztő mun­kájára is. Több mint három és félezer előadásra kötöttek szer­ződést. A különböző tanfolya­mok, munkás- és ifjúsági aka­démiák, előadássorozatok már megkezdődtek. Vannak tapasz­talatok, jók és rosszak is. Megyei szinten teljes az össz­hang. A megyei tanács műve­lődésügyi osztálya, a TIT és a tömegszervezetek összehangol­ták terveiket. Ugyanez mond­ható a járásokra is. AZ ÜZEMEKBEN, a falusi kultúrotthonokban —- ahol már nemcsak tervezni, hanem szer­vezni is kell az ismeretterjesz­tő munkát, ahol gondoskodni kell hallgatóságról is — ott már mutatkozik némi hiányos­ság. E cikk nem akar vészharan­got kongatni, hiszen erre sem­mi szükség, az ismeretterjesztő munka eredményei nagyszerű­ek, de van egy-két olyan je­lenség, amely gátja lehet e fon­tos politikai munka további kibontakozásának. A községekben és az üze­mekben is a különböző társa­dalmi és tömegszervezetek kö­zösen készítették kulturális terveiket. Ezekben a tervek­ben nagy súlyt kapott az isme­retterjesztő munka is. A terv tehát közös munka eredménye. A végrehajtásban azonban már sok helyen nem található meg ez az összhang. Amikor egy-egy előadás megtartására kerül sor, amikor meg kell szervezni a hallgató­ságot, már magára marad a rendező szerv, de vannak olyan helyek is, ahol úgy véleked­nek: szervezzen a TIT. az isme­retterjesztés az ő feladata. Ilyen körülmények között hiába megy ki az előadó Péter- vásárára, vagy az egri építő­ipari munkásszállásra, nem ta­lál hallgatóságot. Nem talál­hat, mert az illetékesek a TIT- től várják a szervezés munká­ját. Ez a nézet természetesen helytelen, hiszen a TIT-nek nem a szervezés a feladata, ha­nem az előadók felkészítése és azok biztosítósa. A TIT nem tömegszervezet, s így nem ké­pes arra, hogy egy-egy üzem­ben, vagy községben hatásos propagandát fejtsen ki az elő­adások érdekében; Ez a tömegszervezetek fel­adata. A szakszervezetnek, a népfrontnak, a ' KISZ-nek, nő­tanácsnak vannak aktívái, akik, ha összefognak, meg tud­ják szervezni az előadásokat. És ezzel nem a TIT-nek adriait segítséget! Nem, hiszen a tö­megszervezetek feladata, hogy gondoskodjanak tagjaik tudo­mányos és kulturális igényei­nek kielégítéséről. Ki foglal­kozna az üzemi munkások esz­mei, politikai nevelésével, ha nem a szakszervezet, s ki szer­vezze az ifjúságot egy-egy ér­dekes előadásra, ha nem a KISZ. Sorolhatnánk a többi tö­megszervezeteket is. SZÓLNI KELL MÉG arról is, hogy néhány helyen nem biztosítanak megfelelő kultu­rált körülményeket az előadá­sok számára. A bányáknál a műszakból feljött emberek a nagy teremben, lócán és a lép­csőkön ülve hallgatják az elő­adásokat. S nem valami meg­nyugtató szervezésről tanúsko­dik az sem, hogy egy-egy elő­adás alkalmával későbbi idő­pontban indítják a munkásjá­ratokat. Nem számíthat teljes értékű hallgatóságra az az előadó sem, aki egy üzemben — bár rendes kultúrhelyiségben — de köz­vetlenül a műszak után tartja előadását. Munka után már nem figyelnek úgy az emberek, ahogyan kellene, sokan gondo­latban már otthon járnak. Feltétlenül felülvizsgálásra szorul az üzemi szervezőmun­ka ilyen módszere. Mérlegeim kellene: nem hasznosabb-e, ha a bányászok és a falura haza­járó munkások részére a lakó­helyükön rendeznék meg, kul­turált körülmények között az előadásokat. És talán még a vá­rosiak is szívesebben végig­hallgatnák az ismeretterjesztő előadást az esti órákban, a vá­rosi kultúrházban, vagy akár az üzem kultúrtermében, aho­vá rendesen, átöltözve, esetleg családjaikkal együtt menné­nek, úgy mint a moziba, vagy a színházba. Lehet, hogy ilyen körülmé­nyek között kevesebb előadást mutatna a statisztika, de a tömegszervezetek összefogásá­val, a dolgozók igényeinek fi­gyelembe vételével, így is le­hetne hallgatóságot biztosítani az ismeretterjesztő előadások­ra. S AZ SEM ART, ha a meny- nyiség mellett, a számok mel­lett a minőség is szób.a kerül! JVIárkusz László <íHfc B Maxik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Ármány Cü Eszere&em KORI BRÖDY Szomj úaág GYÖNGYÖSI PUSKIN A Noszty fiú esete Tóth Marival GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Magasabb elv HA'rVANI VÖRÖS CSILLAG Légy jó mindhalálig HATVANI KOSSUTH Sikoly az utcáról HEVES Odüsszeusz PÉ'rERVASARA Végállomás, szerelem FÜZESABONY Rangon alul 1961. JANUAR 7., SZOMBAT: ATTILA Öt évvel ezelőtt, 1956. január 7-én halt meg N Y ISZTOK GYÖRGY, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő vezetője. Az I; világháború idején a földmunkás szövetség titkára, a Tanácslköz- társaság idején pedig a földművelésügy népbiztosa volt. A prole­tárdiktatúra leverése után életfogytiglani börtönre ítélték és 1922- ben a szovjet kormány fogoly-cseréje mentette meg a Horthy-bör- tönből. A felszabadulás után hazatért és itthon halt meg; 65 éve, 1896-ban e napon halt meg PAUL VERLAINE francia költő, a szimbolizmus főképviselője. Érzelmeit a vers zeneiségével fejezi ki. s költeményei egy-egy múló hangulatot érzékeltetnék. Különös, bohém barátság fűzte Rimbeaudhoz. a fiatal költőhöz, akire végül is rálőtt és emiatt börtönbe került. Ady tói kezdve nagy hatással volt a modern magyar költészetre. Egyik jellegzetes vers- szakát idézzük Tóth Árpád fordításában: ,,ösz húrja zsong, Jajong, busón g a tájon S ont monoton bút Konokon és fájón.” 25 évvel ezelőtt, 1936-ban e napon halt meg LAMBRECHT KAL­MAN természettudós és író, az őslénytan . népszerű, tudományos irodalom egyik megalapítója (Az ősember, Az ősember elődei). Iro­dalmi művei közül sikert aratott Hermann Ottó élete és a Világ- irodalom anekdotakincse című gyűjteménye. Lambrecht Kálmán 1889-Jpen született. Nőknek nem hiszünk! Az angol rádió számos levelet kapott (női) hallgatóitól, amelyekben követelik, hogy a BBC kizárólag férfi hírközlő­ket alkalmazzon. Indokolás: a hírek minden hitelességüket elvesztik, ha csicsergő női hang olvassa fel azokat. — Uram, én igenis hiszek a plátói szerelemben. Es én elhittem a hitét, — nyolc­vanéves volt. ♦ Gyanús nekem ez az egész kiber­netika. Kezdetben protekció kellett, hogy mosógépet lásson az ember, ma ahhoz kell pro­tekció, hogy elekt­ronikus számoló­gépre vethessük pillantásunkat. Egy-két év és be­vonul házihaszná­latra! Kénytelen leszek minden el­sején elrontani majd. Biztos, ami biztos. • S — Én nem ér­tem, mit voltak annyira oda azzal a rakétával'! Elin­dul, hajtja a haj­tómű és leszáll a Marson és kész. Tiszta nevetség. Ezt az unokám mondja majd. Én még a motorkerék­párt is megcsodá­lom. • Attól félek, ha nem volna időjá­rás, halálosan unatkoznának, az emberek. t Szeretlek: mond­ta Neand Andor nejének. Szerel­lek: mondta Cleo- pátrának Anto­nius, Júliának Ro­meo, Tristannak Izolda, Kajevác Benőné Benőnek. — Elég targédia — válaszolt rezignál­ton Benő. Hurrá, megszületett az új tragédia, címe: Be­nő és Benőné. • — Tojást kapha­tok! — Nincs — vála­szolja az eladó kartársnő. — Mikor lesz? « kérdezem szeré♦ tiyen. — Az isten tud­ja — rántja meg • vállát. Megmondom őszintén, szégyel- lek az. istenhez, va­cak négy tojás ügyében elmenni. (egri) ,iuu»imnu»iiiiiiiiiinii«iniiiiini«inii«iuii«iiiiiiinlftnniiiimi»imniiiii»ininii»iniiiiiiu>iiiinuiiiiiimiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiniiii.ii.iiiininaiiiiii.itini,iii»i,iininii.iniiiinini;liiiiriiiii[iiiiti.i[.ii.ii«ii.iiiii.ii.iii»iíiiii.n.ii.,i.ti.ii.ii.,i.Fi.....f„. _____________ Il onám jóim -. mmsAe&r műsora Egerben este 7 órakor: A DENEVÉR (Katona J.-bérlet) Gyöngyösön este 7 órakor: A makrancos hölgy (6.) Éjféltájban felkelt és kisie­tett a fáskamrába. Nem tudta megállni, hogy meg ne nézze a kincseket. Felvillantotta zseblámpáját, s felnyitotta a ládikót. A tíz aranyrúd hűvö­sen csillogott. Matejka babo­nás félelemmel vegyes tiszte­lettel bámult az aranyrudakra. Lélegzetét is visszafojtotta. Erezte, hogy rosszul cselekszik. Vissza kellene térnie az ágyba, mert még fel talál ébredni va­laki, s akkor mi lesz! De nem tudott elmozdulni onnét. Nem tudta levenni szemét az arany­ról. Hosszú perceken át mere­ven bámult a ládikóba. Egyen­ként megtapogatta a rudacs­kákat az ujjaival. Kívülről neszt hallott. Ré­mülten rezzent össze. Eloltotta a lámpát és rákotorta az apró­fát a ládikóra. Talpraszökkent és kilépett a kamra elé. Tekin­tetét belefúrta a sötétbe. Ügy érezte, ölni is tudna. De sen­kit sem látott. Bezárta a kam­rát és nesztelenül beosont a lakásba. Pirkadatig hánykolódott az ágyon. Csuromvizes volt a pár­nája. Négy óra tájt felkelt és észrevétlenül kilopakodott a házból. Mire Matej káné fel­ébredt hűlt helye volt. A pal­lér nagy kerülővel lépkedett a villanegyed felé. Nem akart korábban odaérni, mint az emberei. Fél hétkor a csapat munká­hoz látott, a pallér pedig le­mászott a pincébe. Az üregen még tátongott a rés. Matejka gyors mozdulatokkal vissza­rakta a kiszedett téglákat. Az­tán köműveskalapácsával ne­kiesett a vakolatnak és jókora foltokat vert le a falról. A fol­tok szinte egybeolvadtak, s azt a látszatot keltették, mint­ha a bomba repeszdarabjai okozták volna a sérülést az egész falon. Matejka elégedet­ten állapította meg, hogy si­került teljesen eltüntetni a nyomokat. Két nap múlva a csapat vég­zett a romeltakarítással. A pompás Bartalis-villa helyén immár csak egy telek ásíto- zott. A szomszédos, villák sé­rüléseit is kijavították. Ki ál­lítaná, hogy Csókavárra repü­lőbombák hullottak? Amint teltek a napok és hetek, Matejka szemmel látha­tóan összezsugorodott. Feltű­nően sápadt volt. Szemei mé­lyen behúzódtak gödrükbe. Munka után némán üldögélt a szobában, arcát tenyerébe rejtette. Máskor késő éjszaká­ig kószált az erdő szélén, vagy rótta a kisváros külső negyedeinek sikátorait. Kerül­te- az embereket. Feleségével is csak ritkán váltott szót. Ma­tej káné el sem tudta képzel­ni, hogy mi lelte a pallért. Erezte ,hogy valami történt ve­le, s ez a valami eszi-rágja a belsejét, de hogy micsoda? A pallér nem tűrte, hogy az asz- szony faggassa. Matejka nyugalma minde­nestől odaveszett. Fogalma sem volt, mitévő legyen a talált arannyal. A titok terhe földig húzta. Mindennap Iákaparta a fáskamrából a zsákot és üveges tekintettel bámulta az aranyrudacskákat. Aztán el­rejtette megint, s egyre ke­vésbé tudta maga elé képzelni a jövőt. Matejka András egész éle­tében a jó szerencsét kergette. Es most, amikor megálmodha- tatlan bőséggel hullott az ölé­be, csaknem összeroskadt sú­lya alatt. Matejka elsőrangú kőműves volt. Csókavár leg- szébb épületei dicsérték keze munkáját. De hát a jó szak­munkás hírén, rangján és mód­ján túl sohasem emelkedett. Pedig szeretett volna gazdag ember lenni! Irigyelte a gaz­dagokat. Gyakran álmodozott. Bartalis helyébe álmodta ma­gát, hogy aztán annál keser­vesebb legyen az ébredés. Gon­dolatban különb villát épített magának, mint Bartalisé volt, de álmainak bölcsője, egy­szersmind temetője a sze­génység, ütött-kopott bútorok­kal zsúfolt kis szoba-konyhás lakás maradt. Matejka tudta, hogy munkával, iparkodással és becsületességgel sohasem viheti feljebb, ha csak nem jó szerencsével. Ezért vált szen­vedélyévé a sorsjáték. De a szerencse sohasem kopogtatott be hozzá. Mindinkább belefá­sult a gondolatba, hogy a kraj­cárért vívott küzdelem elnyü- vi életét. És elnyüvi boldogsá­gát is. Hiába igyekezett titkolni ön­maga előtt, minduntalan rá kellett döbbennie, hogy a fele­sége csalódott benne. Látta az asszony meddő vágyakozását a gondtalanság után, s látta, mint hervadnak le reményei. Matejkáné apja jobb iparos­ember volt. A harminchármas nagy válság előtt jól ment ne­ki. Szép háza volt és egy ezer­öles gyümölcsöse. Cselédet tar­tottak. Matejkánét az anyja nagy reményekkel készítette az életre. Finom nevelést ka­pott, minden kívánsága telje­sült, még a fúvó széltől is óv­ták. De a válság elvitte min­denüket. A házat és a gyü­mölcsöst elárverezték, vége szakadt a gondtalanságnak. Az öreg kénytelen volt beállni egyik hitelezőjéhez munkás­nak. Szegényesen tengődtek, amikor Matejka megkérte a lány kezét. Az apja örömest beleegyezett a házasságba. Ma­tejka ügyességét, kiváló szak­tudását városszerte ismerték és dicsérték. Az öreg reményke­dett abban, hogy Matejka ha­marosan feltör majd, önálló­sítja magát és a műhely az ő közreműködésével majd csalá­di vállalkozássá szélesedik. A fiatalasszonyt szintén ez a reménység vezényelte Matej­ka oldalára. Okos volt, s meg tudott alkudni azzal a gondo­lattal, hogy egy darabig tó kell tartani, de bízott benne, hogy néhány év múltán jómó­dú polgárasszony lesz belőle. Am amikor kiderült, hogy az álmok nem válnak valóra, és a balsors egy szoba-konyhás lakást jelölt ki számára örö­kös hajlékul, Matejkáné is a szerencse kergetésébe fogott. 0 unszolta a pallért, hogy játsszék a lutrin, hátha a sze­rencse hamarosan bebotorkál életük sikátorába, s akkor be­teljesülnek merész lánykori álmai. Matejka valóban szerette volna úriasszonyá nevelni fe­leségét. Az asszony arra is szü­letett. Szép lány volt, mélytü­zű szeme úgy ragyogott, mint két fekete ékkő, s szén fehér fogsora mindig üde mo­soly közepette villant elő. Ámbár most, negyven éves korára megfa­kult az arc, s megságult né­melyik foga is. Fekete szeme alatt mélyülő árok futott át arcán, orra nyergén kifé­nyesedett a bőr. Szemének vér­pezsdítő tüze is elfátyolozódott. De még mindig élettől duzzadó, kívánatos jelenség volt. Matejka két hónap alatt két esztendőt öregedett. Matejká­né döbbenten tapasztalta ezt a változást. Nem is sejtette, mi­ért emészti magát a pallér, s mennyire szeretné kínzó gond­jait megosztani vele, de nem meri. Öt magát alig tudja visszatartani a megfontolt okosság, hát még egy hiú asz- szonyt? (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom