Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-05 / 4. szám

4 NÉPtJSÁG 1961. január 5., csütörtök Sejnyin: A SIRIUS-AKCIÓ különös társaság, s rádión rög­1361. JANUAR 5., CSÜTÖRTÖK: SIMON Ma 40 éves FRIEDRICH DÜB- BEMMATT svájci író. Színművei (pl. Egy öreg hölgy látogatása), re­gényei (Igéket, Baleset) és novellái (A város) c. kötete, (Az alagút) fan­tasztikus és misztikus meseezövé- > síikkel a tőkés társadalom terem­tette kiúttalanságot festik. A nyu­gaton rendkívül népszerű, haladó szellemű író szokatlan képei olva­sói figyelmét a pénzhajsza kilátás- talanságára .villantják, azonban anélkül, hogy a kivezető utat meg­mutatná. 25 éve, 1936. január 5-én halt meg RAMON MARIA DE V ALLEINC­LAN spanyol író. Színpadra nem alkalmazható, stilizált, régies stí­lusban írt drámái (Rozalinda márkiné), s az Évszak szonátái című regénye a misztikus, szélsőséges spanyol lélek kifejezői. 240 évvel ezelőtt, 1721-ben, az első KÍNAI NÉPI FELKELÉS ezen a napon tört ki Tajvan szigetén. 70 éve. 1891 januárjában jelent meg Marx: A GOTHAI PROG­RAM KRITIKÁJA című műve. 1875 márciusában jelent meg a Né­met Munkáspárt új. ún. Gothai Programja és eredetű eg csak a párt vezetőinek szánt Kritikát Marx 1875 májusában írta meg. A Kommunista Kiáltvány mellett nyomatékosan kifejezte politikai eszméjét, azt, hogy a kapitalizmusból a kommunizmusba való át­menet időszakában a proletariátus hogyan használja fel forradalmi diktatúráját a szocialista társadalomba való átmenet elérésiére. Marx e művét Engels tette közzé. FRIEDRICH DÜRREMMATT Már hallom ,.. A hír így szól: A Közeljövőben automatikus űrállomások indulhat­nak a Mars és a Vénus térségeibe. Már hallom lelki füleimmel a hangosbemondót: Gyorsrakcta a Marsra, kettes kilövő pálya... személyrakéta a Vénusra külső egyes pálya. Kérem a peronjegyeket megvál­tani! (-ó) — 150« FORINT értékben képeskönyvet és 7000 forint értékű játékot, valamint ok­tató, szemléltető eszközt vá­sárolt az egri járás öt óvodá­ja részére a járási tanács mű­velődési csoportja. — TARNABOD termelőszö­vetkezeti községben az idén a Kossuth és a Rákóczi Termelő- szövetkezetben 120—120 férő­helyes hizlaldát építenek. A munkák elvégzésére az állam egyenként 81 000 forint segítsé­get nyújt a szövetkezeteknek. — A PÉTERVASARI kul­túrotthon színjátszó csoport­ja Dihovicsnij: Sosem halok meg című háromfelvonásos vígjátékának bemutatására készül. — MA, EGERBEN, a Pedagó­giai Főiskolán délután 5 órai kezdettel, a TIT szabadegye- fem pedagógiai tagozatának keretében Kovács Vendel gim­náziumi tanár tart előadást: „Mitől vagy fáradt?’’ címmel. — ELKEZDŐDÖTT a ké­kesi adóállomás műszaki át­adása- Tegnap és ma az adó sugározza a műsort, körülbe­lül január közepéig tartanak a mérések és az átadás mun­kálatai. — A FRANCIA nyelvtanfo­lyamot ma délután 5 órai kezdettel tartják az egri TIT- klubban. Riportszerű kémtörténet. Hogyan terveitek ki, s akar­ják valóra váltani bűnös szán­dékaikat a hitleri hírszerző­szolgálat emberei a „Sirius-ak­ció” végrehajtásával — erről szól Sejnyin izgalmas, érdek­feszítő könyve. Sirius-akció: ez volt a fedőneve annak a fel­derítő feladatnak, amely Leon­tyev mérnök, a neves szovjet tervező munkáival állt kapcso­latban. Miért érdeklődtek a nácik Leontyev mérnök munkássága iránt? Leontyev egy új, nagyhatású, gyorsan működő, nagy tűzere­jű löveg tervein dolgozik egy moszkvai kutatóintézetben. A németek háborúra készülnek a Szovjetunió ellen, s félnek Leontyev újfajta fegyverétől — ezért akarják a terveket meg­szerezni a maguk számára. Si­kerül is lefényképeznie a terv­rajzokat Golubcovnak, az in­tézet éjjeli őrének — Golubcov a Gyenikih-hadsereg kémelhá­rító szolgálatánál működött, „Káró-király” néven jegyezték fel a német ügynökök listájá­ra —, de az akció nem jár si­kerrel, mert Otto Kraschke, a moszkvai német nagykövetség „diplomatájának” zsebéből el­lopják az értékes filmteker­cset, mielőtt azt átadhatná Herr Müllemek, aki személye­sen vinné az anyagot. Az utol­só pillanatban következik be ez a katasztrófa a Belorusz pályaudvaron. A filmtekercs a szovjet belbizottsági szervek kezébe kerül. Kraschkét azon­nal visszarendelik Berlinbe. Golubcov egy száguldó teher­autó kereki alá veti magát — így menekül meg a felelősség- revonás elől. A németek új terveket ké­szítenek, újabb ügynökök ha­dát vonultatják fel a szovjet mérnök terveinek megszerzé­se érdekében. Közben a ter­vekkel elkészült Leontyev mérnök, s megkezdik az újfaj­ta fegyver gyártását is. Kipró­bálják az új fegyvert Moszkva egyik lőtéren. A próba kitűnően sikerül: megkezdik a fegyve­rek sorozatgyártását. És sor kerül arra a pillanatra is, ami­kor a front különböző szaka­szain dörögnek Leontyev mér­nök ágyúi. A hitlerista kémek merész cselekedetre szánják magukat: elrabolják a szovjet mérnököt! Egyik ügynökük, aki frontszín­házzal járja az arcvonalat, mint énekesnő, — rábukkan Leontyev mérnökre, s a mér­nök tartózkodási helyét közli feletteseivel. Egy hatszemélyes repülőgép száll fel a német vonalak mögül, s a diverzánsok csoportját ejtőernyővel dobják le a szovjet hatósági területen, a frontszakaszhoz közel. A di- verzánsok beöltözött szovjet munkások, értelmiségiek, hiva­talnokok, komszomolkák —, mint az ivanovói terület dol­gozóinak küldöttsége jelennek meg Leontyev állomáshelyén, s ajándékokat adnak át a ka­tonáknak. A küldöttség veze­tője Petrov alias Petronescu, különös kíváncsisággal érdek­lődik Leontyev mérnök szemé­lye iránt. Ez feltűnik Bahme- tyevnek, aki mint elhárítótiszt vigyáz Leontyev mérnökre — s elvállalja a mérnök szerepét. Öt rabolják el a diverzánsok, abban a reményben, hogy a mérnök van kezeik között. Egy erdei tisztáson telepedik le a Január 5-én az egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága ülést tart. Ez alkalomból dr. Csővári Kálmán, a városi ta­nács egészségügyi osztályának tón erintkezesbe lépnek köz­pontjukkal: repülőgépet kér­nek. A szovjet vadászgépek le­szállásra kényszerítik a „kül­döttségért” igyekvő német gé­pet, s a pilóta helyére Larcev, a németül kitűnően beszélő el­hárítótiszt ül, német egyenru­hában. A kis erdei tisztáson, ahol már égnek az apró jelző- tüzek. A gép, természetesen, sohasem érkezik meg a német frontvonalak mögé, szovjet te­rületen száll le és az egész tár­saságot szovjet katonák fegy­verei fogadják ... Így fejező­dött be a szovjet és német tit­kosszolgálat egyik, évek óta tartó párbaja, a Sirius-akció. Sejnyin kémtörténetének egyjss részleteit filmen is lát­tuk már („Különös megbíza­tás”). A történet megírása könnyed, riportszerűen regé­nyes. Különösebb ' írói ambí­ciók nem sarkallták Sejnyint, hogy valamiféle nagyregényt írjon e történetből. A hitleris­ta kémszolgálat módszereit akarta rögzíteni, a módszere­ket akarta bemutatni írásában, s azt az elvetemültséget, amely a náci ügynökök lelkében élt a szovjet emberekkel, és saját társaikkal szemben. A fasiz­mus arcvonásaihoz kívánt adni egy-két vonást. Ez kitűnően si­került a kétszázoldalnyi könyv­ben. P. D. vezetője ismerteti az egészség- ügyi osztály múlt évi munká­ját, valamint az ez évi felada­tokat. EGRI VÖRÖS CSILLAG Ármány és szerelem EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN A Noszty fiú esete Tóth Marival GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Magasabb elv HATVANI VÖRÖS CSILLAG Hruscsov Franciaországban HATVANI KOSSUTH Sikoly az utcáról HEVES Nincs előadás PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás FÜZESABONY Bölcsődal Egerben este 7 órakor: A DENEVFR (Bianco-bérlet) Sirokon este 7 órakor: A makrancos hölgy Az egészségügy munkájáról Hofoli JonoS: Emelkedett volt már a han­gulat itt a büfé körül, a sima közöny, a hideg udvariasság kezdett eltűnni, az arcok bele­pirosodtak a különböző ko­nyakok hatására, apró csopor­tok alakultak, s folyt a beszéd, néha már hangosabban, mint szabad lett volna. Bőség és kényelem tombolt e rózsadombi villában, s bár a vendégek nem juthattak fel a bányatulajdonos és családja emeleti lakosztályába, min­denki tudta, Ránki méltósá- gosnak mesés értékű szőnyeg­jei, festményei, porcelánjai vannak. Az ifjú arszlánnak, akik mackó módjára keringtek a méltóságos ür lánya, Bea, va­gyis a mézesfazék körül, nos, ők is tudták, Beát feleségül venni nagy szerencse, szem­nek, zsebnek egyaránt. Két bányája volt. Az egyik Dunántúlon, a másik fent Bor­sodban. Ránki nem alapított részvénytársaságot, magányos farkasként őrködött érdekei felett, s magánosán vágta zsebre a hasznot is. Jó szima- tú üzletember volt, s ha alka­lom kínálkozott, vett és el­adott bányát, üzletet, gyárat, földet, ahogy éppen jött, csak keresni lehessen rajta. Most sem a lánya zongora- játékát hallgatta oly elmerül- ten a nagyszalonban, hanem egészen máshol járt az esze. Szó se róla szerette a zenét, s különösen büszke volt Bea já­tékára, de jelen pillanatban nem érdekelte Schubert, sem Liszt, sem az egész vendégse­reg, az egész estély, van házi­asszony, van titkár, majd ők... Izgatott volt. Holnap reggel veszi meg tőle a damai bányá- ját, a Vulkán Rt. hosszas hu­zavona, alkudozás után. Vég­re, holnap reggel aláírják a szerződést, meglesz a félmillió pengő! S néhány óra múlva ismét aláír jogtanácsosa egy újabb szerződést a Velpex Gyógyszerárugyár megvételé­ről. Sima üzlet, veszélymen­tes, a számítások szerint öt év múlva egymillió pengőt kell kapnia a Velpex-ért. Ránki finoman végig húzza kezét az állán és kissé vissza­tér a jelenbe. Lánya átszelle­mült arccal hajol a zongora fölé, az utolsó akkordok cso­daszép Schubert melódiája re­meg a levegőben, még egy fu­tam, kis csend, s utána taps. A szmokingos fiatalemberek körülállják a zongorát, s Bea halk ezüsthangú kacagással jutalmazza a bókokat. Ránki örül a lánya sikerének, s már éppen ő is a gratulálok közé akar állni, amikor megpillant­ja a titkárt. Egyenesen felé tart, s bár szinte atyai jóviszony van köz­tük, s Ránki nagyon szereti Tibort, a titkár mégis a cím­nek kijáró tisztelettel áll meg előtte, s jelenti: — Méltóságos uram, sürgős telefon Darna-bányából. + Az Öreg Fodor megtörölte izzadó homlokát, s ledobta ke­zéből a fejszét: — Na ezzel megvagyunk, Pista fiam, tovább nem sza­kad. Azt a bordafát próbáld még ide bedugni, aztán pihe­nés. Egyéb tennivalónk nincs. Pista, a fiatal csillés, a kar­bidlámpához lépett. Vizet akart ereszteni rá, de az öreg rámordult: — Mondtam már, hogy ne eressz rá vizet, feküdni tu­dunk ennyi fény mellett is. — Már megint morog, Gyu­ri bátyám — csattant fel a fiatal csillés hangja, mialatt a bordafa után nyúlt. — Leg­alább ilyenkor ne morogjék. Különben is azt mondta reg­gelre kint leszünk, vagy már elfelejtette? Az öreg vájár a fiúra né­zett, sajnálta. Reggel? Hm. Ki tudja mikor lesz az a reg­gel, talán soha. Harminc éve vágja a szenet, kétszer sza­kadt le mögötte a vágat. Két­szer mentették ki, de most... csendesebben, dörmögte. — Amit mondtam, meg­mondtam. Hihetsz a szavam­nak. Nem hallod? Mintha ko­pognának! Na, fülelj! A fiú arcán egy pillanatra a feszült figyelem húzta szo­rosabbra a bőrt. Kifelé kém­lelt a vágat bejárata felé, melynek a nyílását törött ge­rendák, szürkén csillogó már- gatömbök, s földtörmelék zár­ta ed. Fülelt, s nem vette ész­re, hogy az öreg a bakancsa sarkával néhányszor rádob­bantott a talpra. Izgatottan kiáltott fel: — Tényleg, Gyuri bátyám... Hallotta?... Itt lehetnek a közeibe! Igaza van! De jöhet­nek is már, van vagy két órá­ja, hogy berogyott mögöttünk a tető. Mindjárt ahogy bejöttünk, este 10 órakor elkezdett mo­zogni. Még szerencse, hogy megállt, azt hittem bent ma­radunk örökre. — A fenét. Csak sohse kép­zelődj. Különben is mitakarsz. Két órája vagy elzárva a töb­biektől, jó ha éjfél van. Leg­alább alszunk egyet. — Igaza van Gyuri bátyám. Holnap úgyis bálba akartam menni. Tudja, a Dávid-akná- ra. Ott lakik a Terus. — Melyik Terus, te? — A Kovács Terus! — A dúdoló Kovács lánya? —> Az. — Ismerem. Jó faros lány. Aztán megcsókoltad-e már Pista fiam? — Hát tudja .. . Errol nem beszél az ember. — De pofont kapta! már tő­le? — Kaptam. — Akkor megcsókoltad fiú. Hanem elég a szóból. Fél öve, hogy velem dolgozol, tudhatod, inkább hallgatok, mint beszé­lek, aztán most meg jobb ha szájat fogunk. Nem kopik a nyelvünk és nem fogy a leve­gő. — Jól van, de előbb hall­gassuk meg a kopogást. — Sohse hallgasd, a mérnök rendes ember, ismered. A többiek, a cimborák megint azok. Biztosan riasztottak már mindenkit. — Tán még a Ránki méltó- ságost is? — Persze. Még azt is. Azt mondjak nem rossz ember. Amikor a Posta Pali szeren­csétlenül járt, 500 pengőt kül­dött a feleségének. Meg egy koszorút. Aztán mikor egyszer eljött Pestől ide Darnabányá- ra, megsimogatta a Posta Pali gyerekeinek a fejét, s adott nekik egy zacskó cukrot. Se­lyemcukrot. Hogy ne sírjanak mert ki kellett menniök a te­lepi lakásból. — Jó ember... — Én is jó lennék, ha gaz­dag lennék. Minden bányá­szomnak házat építtetnék, ve­randával. Nyáron meg elkül­deném mindegyiket egy-két hétre nyaralni. Ahogy az urak szoktak. — Pénzt is adna hozzá?! — Anélkül fenét ér az egész. Elhallgattak. Az öreg végig­heveredett a támfák tövében, feje alá egy darab szenet tett, szunyókálni látszott. Pista ne- kidűtötte hátát a szénfalnak, úgy ült, s bámúlta a karbid­lámpa piciny vibráló lángját. Már tudta, nem lehet , rá vizet ereszteni, mert ki tudja... iri tudja... Beszélhetnékje támadt, az öregre néz: — Magának azért megmon­dom, Gyuri bátyám, megcsó­koltam ám a Terust. A vájár megmozdul, dör- mög. — Mondtam már hallgass. Kevés a levegő. — De nekem beszélhetné- kem van. Olyan csend van, akár a sírban. — Még a mellét is megfog­tam a Terusnak. Akkor vá­gott pofon. Magának is sok szoknyája lehetett. A daiár- distákat szerették a lányok. — Ez igaz. Régen volt. Az onokáimat ösmered? — Igen. — A Joli meg a Lacika. Ezeket jó lenne még meglátni. — Azt mondta, megszaba­dulunk! — Meg. A mérnök jó em­ber. Szeret bennünket. — Meg a méltóságos Ránk! úr is! Az öreg félfordulatot tett és kiköpött. — Jó. Csak éppen nem tud­ni mikor. De hallgassunk Pis­ta fiam. Gyere ide mellém, feküdj le, s ha félsz, fogd meg a kezem. Csak ne beszélj ... Kevés az oxigén... ★ Ránki hajnali 4 órakor ér­kezett meg Pestről a damai bányához. Majdnem futólépés­ben tette meg az utat az autó­tól a kicsiny bányairodáig. Belökte az ajtót. Bent a szegényes bútorzaté irodában csupán a mérnök volt, a kopott íróasztalnál ült, s bámult kifelé a hajnali de­rengésbe. Arca idegesen rán- dult össze,, amikor meglátta Ránkit: — Jó reggelt, méltóságos uram — mondta és hirtelen felugrott az asztal mellől. Ránki bosszús volt és inge­rült. Az úton defektet kaptak-, az estélyt ott kellett hagynia, na meg ez az egész ügy, ép­pen most, néhány órával a szerződés alárása előtt. Re­csegett a hangja: ' — Mondhatom igazán jó reggel. Mondja el mi történt és milyen intézkedéseket tett. Remélem a telefonon adott utastásaim értelmében nem értesített senkit. — Még nem, bár... — Semmi bár... beszél­jen ... várjon ... előbb igazán megkínálhatna egy konyakkal, látom, már előkészítette az italt. — Igen. Nem a magam zá- mára, hanem a mentésnél dol­gozók részére. — Töltsön magának is. így. Na még eggyel. Most pedig halljam... — Rövid leszek méltóságos uram. Este 22 óra 30 perckor zörgettek az ablakomon, hogy beomlott a IV-es sikló. Tíz perc múlva lent voltam. A tényállás: egy egész valószí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom