Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-25 / 21. szám

4 NßPÜJSAG IMI. Január *5., szerda Nem lesz ez jó, Sári! Olvasom a „Szocialista Művé­szetért” című ilj lapban, hogy a Sanzon és Táncdal Bizottság mi­lyen komoly képviselőkből áll, s milyen komolyan is veszik a mun­kájukat akkor, amikor arról van szó, hogy egy-egy táncdal- vagy sanzon-szöveget kiengedjenek a nagyközönség elé. Ezt örömmel olvastam, de annál kevésbé értet­tem meg aztán azt, hogyan hallot­tam mégis egy vadonatúj (lemezen még meg nem jelent) táncdalt, amelynek olyan lehetetlen szövege van, hogy elképeszti még azokat is, akik minden „vad” zenét sze­retnek. Német Lehel énekli, illetve énekelt hétfőn este a rádiójáték utáni táncdal-műsorban egy Sári nevű leányzóról, aki, a szöveg után ítélve, középiskolás, nem tanul, in­kább randevúra jár. De nem is ez a baj, hanem az, hogy most hideg van és esetleg megfázik <i féltett leányát mert a végső következtetést a következőkben vonja le a szö­vegíró: „Nem lesz ez jó, Sári! Ran­devúra járni... Jó atyád majd lármát csap a párjával, ha náthát kap a lánya!” Na, mondhatom! Szép kis család, ha a papa, mama azon kap össze, hogy Sárika nát­hát kap. s nem azon, hogy nem tanul! No, de túl ezen! Ezt a slágert két­millió előfizető, serdült és serdü- letlen családtagja hallgatja! Gon­dolják meg a Sanzon és Táncdal Bizottság korifeusai! (á) — A SZAKSZERVEZETEK Heves megyei Tanácsa ma délelőtt elnökségi ülést tart, ahol a mezőgazdasági üzemek baleseti helyzetét, a gyártás- technológia és a munkanorma felülvizsgálatával kapcsolatos határozatok végrehajtását és az 1961/62. évi káderlejlesz- tést tárgyalják. — MÁR AZ ELMÚLT év­ben önálló könyvtár műkö­dött a kisipari termelőszövet­kezetek Ady Endre Kultúrott- honában. Az idén a könyvtár bővítésére és továbbfejleszté­sére tízezer forintot fordíta­nak. — TEGNAP DÉLEL/ÖTT a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete kibővített me­gyebizottsági ülésen tárgyalta a gyártástechnológia és a munkanorma felülvizsgálatá­val kapcsolatos munkákat. — HETVENEZER forint ál­lami támogatás mellett 250 férőhelyes sertésszállást építe­nek Kisnánán a Hunyadi Ter­melőszövetkezetben. A mun­kák elvégzésére ebben az év­ben sor kerül. — JANUÄR 25-én délután négy órakor a TIT nemzetkö­zi szakosztályának aktívaülé­sét rendezik meg az egri TIT- klubban. Délután öt órakor a nevelési tanácsadó tart fo­gadóórát ugyancsak a TIT- klubban. — EGYRE BŐVÜLNEK a KISZÖV dolgozóinak kulturá­lis lehetőségei megyénkben. Jelenleg Egerben és Hatvan­ban kultúrotthon várja a szó- rakozókat, míg Gyöngyösön három klubban is tölthetik a szabad idejüket. Kálban a na­pokban hívták életre a megye negyedik klubját, amely a KIOSZ és ktsz-tagok szórakoz­tatását biztosítja. A káliak már csak a működési engedélyre várnak. — VASÄRNAP tartottak helyi bemutatót Füzesabony­ban a Hámán Kató kulturális seregszemlére benevezett fü­zesabonyi csoportok. Ma ülésezik a TIT műszaki és nemzetközi szakosztálya A TIT Heves megyei bizott­ságának műszáki szakosztálya ma, szerdán, délután 3 órakor tartja aktívaülését Egerben a megyei klubban. Ugyancsak ma délután 4 órai kezdettel ülésezik a nemzetközi szakosz­tály. Mindkét szakosztály tagjai az elmúlt három évben végzett munka eredményeit és hiá­nyosságait tárgyalják meg és előkészítik a jövő évek terveit. Egerben délután 3 órákor: SZENT JOHANNA pusztaszikszón este 7 órakor: Dulszka asszony erkölcse Nem „mázli" dolga! Félév előtt az iskolában — Ezt a mázlit! Éppen ezt a részt tudtam legjobban! — Öregem! ötösre dőlt el a félévi kémia jegyem! — Hagyjatok békében! Majd legközelebb jobban sikerül. — Mik ezek az „eszperantó” kifejezések? — kérdeztem az egri Dobó Gimnázium folyo­sóján egy bőszen magoló fia­talembertől. — Hajaj! — vakarta meg felálló üstökét az elsős diák — félév előtt néha magunk se tudjuk, mi van velünk! Tet­szik tudni, most minden fele­let számít, most mindennek súlya van! — teszi hozzá ko­molyan, aztán mielőtt még kérdezhettem volna valamit, eltűnt. Igaza van. Mi a csodának tartom fel, amikor még egy versszakot nem olvasott el, s itt a drága tízperces szünet! Segítségemre sietett a KISZ- titkár — Csenik József — s ketten végre találunk a zsongó folyosón három diákot, akik leültek beszélgetni; akiket nem siettetett a következő óra. Mint kiderült; mind a hár­man kitűnő, illetve jeles ta­nulók. Ez természetesen azt bizonyítja, hogy a szüneteket valóban szüneteknek használ­ják, s felkészülésük rendsze­res. Lakatos Gyula Atkárról jött a gimnáziumbá, most elsőéves, és az Ady Kollégiumban lakik. — Nagyon igyekszem, s nyu­godtan várom a félévet. Már általános iskolás koromban el­határoztam, hogy tengerész­tiszt leszek, ezért tudatosan készülök erre a pályára. A földrajzot, fizikát, matemati­kát szorgalmasabban, több kedvvel tanulom, de nem aka­rom veszélyeztetni a jó bizo­nyítványt, ezért igyekszem be­csületesen készülni a többi tárgyakból is. — Nagyon jó itt a kollé­giumban — szól közbe Bódi Gyula, aki Karácsondról jött, szintén elsőéves. — Könnyebb a tanulás, mert tanulópárban vagyunk, de nem egy osztály­beliek, hanem az elsős bárja mindig egy magasabb osztá­lyos. így ő ismétel... — Jó lesz az érettségire, — vág bele a negyedéves KISZ- titkár. — Igen, — folytatja most már a komoly tekintetű Kor­mos Miklós, balatoni fiú —, de nekünk is jó, mert jóval többet tudnak, mint mi, így segítségük is jobb, biztosabb. — Jó, jó, de mi van a félévi izgalmakkal? — kérdem, mert ahogy beléptem az iskolába, engem is megcsapott a régi félévek szinte rettegő izgalma. — Hát... — egyáltalán nem tiszteletlenül, inkább értetle­nül vonogatták vállukat a fiúk. — Miért izgulnánk? Egy félév munkájának eredménye lesz az a bizonyítvány, s mivel becsületesen tanultunk, túlsá­gosan nincs mit izgulni, úgy gondolom — mondja el mind­hármuk véleményét ismét Kormos Miklós, akiről az is kiderül közben, hogy orvos akar lenni. — A kollégiumban nagyon jól lehet készülni, szinte örü­lök is neki, hogy ilyen rend­szeres életbe kerültem — mondja elgondolkozva Bódi Gyula. — Amellett, hogy meg­van mindenünk, a korrepetá­lással, tanulópárokkal, de a bőséges egyéni tanulással, iga­zán mindenki jól felkészülhet, akiben van egy kis akarat. — Mégis, milyen nehézsége­ket jelentett az általános isko­lából átlépni a középiskolába? Most egy kicsit úgy néznek rám a fiúk, mint aki a kákán is csomót keres. Miért akar az újságíró mindenáron valami rosszat hallani. No, de a kér­dés elhangzott, összenéz a há­rom elsőéves, s a leendő ten­gerésztiszt formálja meg a mondanivalót. — Nincs, és nem is volt kü­lönösebb nehézségünk. Kor­mosnak az orosszal kellett egy kicsit jobban küszködnie, mert Balatonban nem tanulta ezt a nyelvet. Egy-két tárgy- gyal meg úgy vagyunk, mint minden diák, nem mindet sze­retjük. — De tanuljuk becsülettel, és ez a lényeg, — bátorkodik neki Bódi Gyula. Igazis, hiszen ezek jól ta­nuló diákok, igyekeznek le­győzni a nehézségeket. Ez te­hát a hangulat a Dobó Gimná­zium kollégistái között. De az iskola közössége nem­csak a diákokból áll, hanem ott vannak a tanárok is, akik­nek lelkiismeretes, jó munká­ja nélkül vajíhi kevésre ha­ladna a tudnivágyó diákem­berek serege. A hatvani Bajza József Gim­názium igazgatója, tanárai lá­togatásunkkor éppen az 5+1-es tanítási rendszerű osztályok várható eredményeiről beszél­gettek. — Ezekben az osztályokban nem lesz bukás — szögezi le Bartos Imre, az iskola igazga­tója. — Nekem is tetszik és élvezettel figyelem, hogy eze­ket a gyerekeket valahogy megváltoztatta a munka. Nem is illik rájuk a „diák” elneve­zés, hanem az, hogy „tanuló fiatalok”. A közösen végzett munka kifejlesztette bennük a kollektíva iránt érzett fele­lősséget. öntudatosabbak, osz­tályközösségük is erősebb, mint a hat napon át csak td- nuló, általában saját ügyeikkel, saját jegyeikkel törődő tár­saiké. — Való igaz, hogy a gyakor­lati oktatás hozta be az iskolá­ba az életet. Ezért alakult ki valamennyiünkben az a véle­mény — fejtegeti Antal Gyu­la igazgatóhelyettes —, hogy a legnagyobb formáló erő a munka ezeknél a gyermekek­nél. A munkahelyükön brigá­dokban dolgoznak, és ez azért nem olyan, mint a felelés! Több összmunkát kíván! A brigádban mindenkinek meg kell tennie a magáét ahhoz, hogy valami jól elkészüljön, ez a közös, egymás munkáját is számba vevő összetartás jött be az iskolába is. Sok minden előkerült még a beszélgetés során, de azt a hangulatot éreztem itt a taná­rok között, amit az egri diá­kok között. Nyugodt, tempós munka, félesztendős készülő­dés lezárása készül. De külö­nösebb izgalomnak nyoma sincs sehol, s ez jó! Nagyon jó, mert azt jelenti, hogy a kö­zépiskolásaink nagyobb része tudja, — miért lett középisko­lás, tudja, hol várja őt négy év után az élet, — tudja a kö­telességét. S a nevelők tudásuk legjavát adva segítenek a ki­tűzött cél elérésében. Cs. Ádám Éva EGRI VÖRÖS CSILLAG Zápor EGRI BRÓDY Isten után az első HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Az utolsó visszatérés HEVES GYÖNGYÖSI PUSKIN Lámpaláz GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás Nincs kegyelem pétervasara Óz, a csodáik csodája FÜZESABONY Fekete gyöngyök iaitiiiiii>iiiiiiitiuiitfliiitcatiaiiaiiBiiiiiiiitiiitctHiiiviMmt>iiiiiiiifii«iiiitiiiiiiRtiaiiiiiiii>fifiiRtitiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiitiaiii;ii!iiiiiiiniiii ■ ■ > (21) Perlaky megszorította a fő­hadnagy karját: — Felvesszük! — Nem! — csattant Borsicz- ky szava. — Tovább! Gázt! A kocsi az asszony mellett suhant el. Mária úgy érezte, ég és föld rászakad. Megpillantot­ta Borsicziky arcát a sofőr mel­lette Az ügyet sem vetett rá, egy pillantásra sem méltatta. A kocsi bőgve tovább szá­guldott. Mária megtántorodott Nem, ez nem lehet! Ez képze­lődés! Ez nem lehetett Albert. Ez egy vadidegen tiszt volt, persze, hogy nem ismerte meg őt! Ismét vad futásnak eredt. Még vagy száz méter és odaér a parancsnokságra. Albert már bizonyosan nagyon várja, majd ő megvédi... Sűrűsödtek a robbanások, s mind elviselhetetlenebb lett a géppisztoly-sorozatok fütyülé­se. Mária egy lelket sem látott, sem az utcán, sem az ablakok mögött. Mintha kihalt volna az egész város. Még egy kicsit... Mindjárt S od aéri De akikor megtorpan futtá­ban. Széttárta karját, rémült, csodálkozó tekintete előtt min­den egybefolyt. Vér buggyant ki a torkán. Jajszó nélkül vá­gódott el, élettelenül, * A megyeháza nagytermében hosszú, terített asztalok mellett mintegy száz-százötven szovjet tiszt, harcos és polgári személy foglalt helyet. A tálakban pompás vacsora gőzölgött, a poharakban gyöngyözött a ki­tűnő badacsonyi bor. Az ünne­pi vacsora részvevői egy ma­gas, deres hajú szovjet tábor­nok szavára figyeltek. Az asz­talion állt, s éppen befejezni készült pohárköszöntőjét, ame­lyet a tolmács pontosan fordí­tott; — Nagy öröm számomra, tá­bornok, tiszt és harcos társaim számára, hogy városuk vezetői­vel és polgáraival együtt, ba­ráti és meghitt együttlétben ünnepelhetjük ezt a napot, áp­rilis negyedikét, Magyarország felszabadulásának napját. Amikor csapataink ma hajnal­ban, Nemesmedves községnél, az utolsó náci, fasiszta kato­nát is kikergették az önök gyö­nyörű hazájából, ez a puskalö­vés egy új korszak hajnalát is jelezte. Drága barátaim, en­gedjék meg. hogy poharamat a baráti magyar nép szabadsá­gára, jólétére és boldogságára emeljem. Éljen a szabad, füg­getlen, demokratikus Magyar- ország! Tomboló őröm és éljenzés visszhangzott a tábornok sza­vai nyomán. Folytatták az ün­nepi vacsorát. A terem szünte­lenül zsibongott. Kézzel-lábbai folyt a társalgás magyarok és szovjet katonák között, de lát­hatóan jól megértették egy­mást. Egyik pohárköszöntő a másikat követte; Vacsora után az asztaltársa­ságok csoportokba verődtek és a bor mellett élénk beszélgetés­be merültek. Rudakov alezre­des, a megyeszékhelyen műkö­dő hadikórház népszerű orvo­sa, a megyeháza falán függő portrékat nézegette. Annyira elmélyedt a képek böngészésé­ben, hogy szinte összerezzent, amikor Versinyin őrnagy, az egyik lövészezred parancsno­kának politikai helyettese, Ru­mi. JANUAR 25., SZERDA: PAli 135 éve, 1826. január 25-én szüle­tett GYULAI PÁL költő és iroda­lomkritikus. Líráját formai csi- szoltság és finom szatíra jellemzi (Szüreten, Horatius olvasásakor). Legismertebbek balladái (Éji láto­gatás, Hadnagy uram, Pókalné) és elbeszélései (Egy régi udvarház utolsó gazdája). Mint kritikus a magyar klasszicizmus legnagyobb látású képviselője (Dramaturgiai lolgozatók). Gyulai Pál monográ- iáját Papp Ferenc irta meg. 11« éve, 1851-ben e napon született ARNE GARBORG norvég költő. Első művelt a radlkálista és realista irányzat jellemezte (Paraszttanu­lók), a későbbiek népies-vallásos GYULAI PÄL hangúak. 80 éve, 1881-ben e napon született EMIL LUDWIG német író. Drámákat, regényeket írt. világhírre azonban életrajzai (Goethe, Lincoln, Napóleon, Cleopatra) tettek szert. 70 éve, 1891-ben e napon született MOSOLYGÓ ANTAL, a szin- dikalista munkások egyik vezetője, a KMP alapító tagja, a prole­tárdiktatúra idején zászlóalj politikai megbízott volt, s a n+unkás- hatalom leverése után 8 évi börtönre ítélték: a fogolycsere foly­tán a Szovjetunióba került és Itt a moszkvai magyar klub egyik alapítója volt. 1927-ben Moszkvában halt meg. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ES FELFEDEZÉSEK 2E5 éve, 1736-ban e napon született GIUSEPPE LAGRANGE francia matematikus. Munkássága jelentős az egyenletek, a végte­len sorok és a számelmélet terén, ö dolgozta ki a variációszámí- tás ma is használatos rendszerét. Az analitikai mechanika c. műve a mechanika általános elveit tartalmazza. 20 éve. 1941-ben e napon halt meg HANAMAN FERENC mér­nök, a wolframszálas Izzólámpa gyártási technológiájának kidol­gozója. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Az elvarázsolt herceg Látványos és szórakoztató, érdekes keleti történeteket mond el a film, amelyben Kelet csodálatos mesevilága tárul elénk. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be január 26—29-ig. lalkozz fiziognómiaá tanulmá­nyokkal. Inkább gyere, igyunk egy pohár bort. Letelepedtek egy kis, kerek asztalka mellé. Rudakov hát­radőlt a kényelmes, süppedős fotelben. — Mi van véled? Gondter­heltnek látszol, testvér —, je­gyezte meg aggódva Versinyin. — Nem, nincs semmi bajom. Azaz... tulajdonképpen jó, hogy találkoztunk, Andrej. Egy rejtélyen töröm a fejemet, de mi tagadás, az én orvosi* pszichológiai tudományom cső­döt mondott. Talán te, a komi­szár kisütsz Valami okosat. — Miről van szó? — kíván­csiskodott Versenyin. — Tíz nap­pal ezelőtt a tábori egész­ségügyiek be­hoztak hoz­zám a front­ról a kórház­ba egy ma­gyar katonát, Bakaruhája elnyűtt volt; ötven évesnek nézem, de le­het, hogy va­lamicskével kevesebb, mert nagyon rossz bőrben van. Külseje, kondíciója után ítélve, munkásember. Sajnos, képte- 'enség megál­lapítani, hon- nét hozták be, Tíz-tizenöt se­besültet szál­lítottak be ve­le egy időben, de ők külön­féle helységekben sebesültek meg, így hát elképzelést sem alkothatok, hogy hol bukkan­tak erre a magyarra. Az egyik felcserem homályosan emlék­szik. mintha a tábori egészség- ügyiek közül valaki azt mond­ta volna, hogy ez az ember ájultan feküdt egy elhagyott magyar parancsnoksági épület­ben a padlón. (Folytatjuk-i dakov földije, vállára tette a kezét: — Ej, Ilja, hát szabad ezt? — mosolygott huncutul. — Ja­vasolom, függeszd fel szakmai továbbképzésedet, ma ne fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom