Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

196]. január 3., kedd NgPCJSAG 3 ÜTVÉN ES TIZENEGY Dár statisztikáról lesz szó *-* az alábbiakban, de nem kell megijedni — ezek a szá­mok korántsem lesznek szára­sak, messzemenően kifejezik egész újuló, változó életünket. És az élet hogyan is lehetne unalmas, szára/,! ötven és ti­zenegy: kezdjük ezzel a két számmal, amely még így egy­magában nem sokat mond, s alig valamivel többet, ha hoz­zátesszük, hogy éveket jelen­tenek. ötven év, kerek fél év­század, majd egy emberöltő, két világháború, győző, majd elhuktatntt. tanácsköztársaság, fehérterror és ;<ratósztrájk, vé­res csütörtök és felszabaduló»... Hatvan é tt. 1900­t n. amikéi lot köszön­tötték reménykedően a Szil­veszter éjszakáján, tagyaror- * záron, ahol még a középkor wie viiagat, az összlakosság­nak kereken 58 százaléka élt — de hogyan?! — a mezőgaz­daságból, s mindössze 18 száza­léka dolgozott üzemekben. Ez a 18 százalék is jobbára a köny- nyűiparban, hisz számottevő nehézipar nem a századfordu­lón. de évtizedekkel később, a felszabaduláskor is alig volt ebben az országban. • S 1949- ben, négy évvel a felszabadu­lás után. az újjáépítés befejez­tével. tehát ötven esztendővel az első ilyen jellegű statiszti­kai felmérés után, a helyzet lényegében semmit sem valto­Azóta mennyi idő is telt el? Pontosan 11 év! Most léptünk még csak a tizenkettedikbe —, de vajon mi történt ezalatt az alig több, mint egy évtized alatt, amely — nem nehéz ki­számolni — pontosan ötször kevesebb idő. mint a félévsza aad? Ma már az összkeresok 31,4 százaléka dolgozik az ipar­ban. megelőzve ezzel az arány­nyal például Ausztriát, amely pedig a századforduló idejen messze magasabb ipari kultú­rával rendelkezett, nem utol­sósorban éppen a magyar vi­szonyokból eredően. Mit J®1®1“ ez a szám, ez a 31,4 százalék. Nem kevesebbet, min* apt, hogy a legutóbbi néps/ámlalas óta kereken 700 ezerrel nőtt az ipari munkások száma hazánk­ban, majd háromnegyedmulio- val gyarapodott a munkásosz­tály. s ezen keresztül kulturál­tabb, műveltebb lett az egész ország — az egykori Magyaror­szág agrárius volta ma már a múlté. Hazánk ma fejlett ipar­ral rendelkező ország, amely­nek mezőgazdasága is áttért a korszerű nagyüzemi termelés­re, s csak rajtuk, a szövetke­zetek dolgozóin múlik, hogy mikor éri el a mezőgazdasag technikai, tudományos fejlett­sége a7 iparét , Természetesen ez a hétszáz­ezer új munkás nemcsak egy­szerűen azt jelenti, hogy szám­belileg megnövekedett a ma­gyar munkásosztály. Hanem el­sősorban azt is, hogy számbeli­leg is, termelési kapacitásban is megnövekedett a magyar ipar: az üzemek egész sora létesült, elsősorban olyan terü­leteken, ahol még hírmondója sem volt ipari üzemnek, s ha volt, alig tett többre, mint va­lami elavult manufaktúra. így lett ipari város Gyöngyös, ahol a Váltógyár, Szerszám- és Ké­szülékgyár épült, s nem mesz- sze a várostól dolgozik az Ér- celőmű, nem beszélve a bánya korszerűségéről, s egy sor olyan kisüzemről, amely egyenként is többet foglalkoz­tat, mint annakidején a város egész . ipara”. De hasonló fej­lődés tapasztalható Egerben, vagy olyan kis községben, mint Apc, Sírok — s ami jellemző volt és jellemző ma is a mi megyénkre, az sokkal inkább, de legalábbis ilyen mértékben jellemző az egész országra. Ha most figyelembe vesszük, hogy az az új ötéves terv ipar- telepítés programja még in­kább az iparilag elmaradt, fej­letlen területeket veszi figye­lembe — nem nehéz a jóslás, hogy néhány esztendő múlva újabb százezrek kapcsolódnak be az ipar munkájába, párhu­zamosan a mezőgazdaság gé­pesítésével ténylegesen felsza­badult munkaerők számával, hogy Szabolcsban vagy a Du­na—Tisza közén, Békésben és még néhány területén az or­szágnak, az új üzemek egész sora létesül, épül fel. S ami az iparosodással ter­mészetszerűleg együtt jár: eze­ken a területeken megnöve­kednek az igények, megnő az anyagi és kulturális jólét, még kulturáltabb, még műveltebb lesz az egész magyar dolgozó társadalom, ötven és tizenegy: ezzel a két számmal kezdtük, ezt adtuk ennek a kis beszá­molónak is címül, s nem vélet­lenül. Tizenegy év alatt, ezen az egy területein félévszázadot hoztunk be, senki sem tagad­hatja, hogy gigásza erőfeszíté­seinket siker koronázta, hogy a szocializmus építése győzte­sen és jó sikerekkel halad elő­re népünk alkotó munkája nyomán. S annak, aki erről ír, nincs nehéz dolga. Boldogító tények vezetik a tollát, s az a meg­elégedettség, hogyha nincs is minden tökéletesen rendben még nálunk, ha — ahogy mon­dani szokták —, vannak még hibák, de pártunk politikájá­nak fő vonala, munkánk lénye­ge és célja — az bizony rend­ben van nálunk. Gyurkó Géza sző SZERINT Mi van, Kovács, ma nem dolgozik? Ma csúsztatok. „En a dolgozó nép fia esküszöm...“ Szombaton délelőtt letették a katonai esküt a Dobó István Laktanya fiatal katonái Már kora reggel vidám da­lokat sugárzott a Dobó István Laktanya híradója. S hiába is borult a városra a köd, a hideg, érezni lehetett az ün­nepien feldíszített laktanyá­ban valamire készülnek a jó­kedvű katonák. Háromnegyed kilenc előtt 10 perccel aztán ki is tudódott minden. Ekkor vonultak fel az ünnepi ruhá­ba öltözött katonák parancs­nokaik vezetésével, nótázva az alakuló térre, hogy az ün­nepi aktus során letegyék a katonai esküt. Háromnegyed kilenckor a Rákóczi induló pattogó dallamára kihozták az egység élére a csapatzászlót — ekkor érkeztek meg a gyakor­ló általános iskola úttörői — A koppenhágai rendőrség a napokban jött rá, hogy a bank­rabló, aki néhány héttel ez­előtt sikerrel hajtott végre egy többszáz német márkás bank­rablást, nem más mint egy öt­éves kisfiú. A kisfiú gyakran játszik a majd kilenc óra előtt 5 perc­cel kürtszó jelezte, hogy meg­érkezett a parancsnok elvtárs is. A jelentésbeadás után az elnökség elfoglalta a helyét a feldíszített tribünön. Az el­nökségben helyet foglalt Csaba Gyula ezredes, Papp Dezső alezredes, Simon Flórián rendőrőmagy, Kocsmár Já­nos, Eger yáros tanácselnöke, Németh Tibot, az Egri Laka- tosárugyár Igazgatója, Kádár Sándor őrnagy, és a megje­lent szülőket képviselte Má­jét Józsefné, akinek fia ennél az egységnél tölti katonaide­jét. Ezekután a parancsnok elv­társ üdvözölte a katonákat es­bank udvarán, jóban van az összes tisztviselővel és eddig még soha senki nem gyanako­dott rá. Bűnösségét úgy derí­tették ki, hogy a gyermek paj­tásai kezdték beváltani az el­lopott bankjegyeket, dán pénz­re. küjük letétele alkalmából, amit a katonák háromszori „Hajrá!” felkiáltással fogad­tak. Kilenc órakor Kádár Sándor őrnagy elvtárs emel­kedett szólásra. Beszédében elmondotta, hogy milyen je­lentősége van annak a nap­nak, amikor a honvéd egyé­nek leteszik az esküt. Mint mondta, a katonát egész élé* tén át elkíséri az eskü és min­den nap úgy kell munkáíkód- niuk, hogy az esküben foglal­takat megtartsák. Történelmi hőseink példája hősiességre, kitartásra, a parancs minden­kori pontos és becsületes vég­rehajtására tanít. Végezetül sok sikert, erőt, egészségét kí­vánt a katonáknak munkájuk­hoz. Kádár Sándor őrnagy után, a szülők nevében Majer Jó­zsefné szólt az esküt tevő fia­tal harcosokhoz. — Fiaim! — mondta —, úgy dolgozzatok itt a néphadse­regben, hogy mi otthon min­dig nyugodtan fekhessünk le, és a rólatok szóló hírek csupa büszkeségre hevítsék az anyai szíveket. Kerékgyártó László VIII. osztályos úttörő is üdvözölte a katonákat. Az úttörők példa­képüknek tartják az elvtárea- kat — mondta —, mert ők védik meg hazánkat minden támadástól, és kérte, sohse felejtsék el ezt a napot, ami­kor fogadalmat tesznek ha­zánk megvédésére, és szolgá­latára. A beszédek végeztével sor került az eskütételre is. A fel­díszített sportpályán a fiatal katonák egyenként tettek fo­gadalmat, hogy hazánkat megvédik a külső és belső el­lenségtől, s ha kell, az életük feláldozásával is hűek marad­nak dolgozó népünkhöz. Ezen a napon tette le az esküt Ma- jer Tibor, Dóka Sándor. Kiss Ferenc és a többi katonák, akiknek minden szavát büsz­keséggel és meghatódva hall­gatták szüleik. Az eskütétel után gyorsan peregtek tovább az esemé­nyek. A felsorakozott egység­hez a parancsnok szólt. Sok sikert kívánt a katonáknak további munkájukhoz, s arra kérte őket, mindig maradja­nak hűek esküjükhöz. Az es­kü szellemében éljenek és dolgozzanak egész életükben. A katonák ezután vigyázme- netben elvonultak a tribün előtt, majd a Rákóczi induló dallamára a csapatzászlót visszavitték régi helyére, s ez­zel be is fejeződött az esküté­tel hivatalos része. A délutánt a katonák szüleik társaságá­ban töltötték el. — f.i. — Vidáman szilveszterezlek a megyében Az óév utolsó napján szerte a megyében jó hangulatban bú­csúztak az emberek az óeszten­dő sikereitől, gondjaitól, s kel­lemesen szórakozva köszöntöt­ték a reményteli 1961-et. Hatvanban a MÁV kultűrotthonban ren­dezett táncesten a saját dzsessz-zenekar muzsikált. Éj­félkor tombola-sorsolás volt. A fiatalság január 1-én is tánc­esten mulatott. A cukorgyári dolgozókat is saját zenekaruk szórakoztatta. A városi műve­lődési házban népi zenekar húzta a talp alá valót. A vendéglőkben már hetek­kel Szilveszter előtt minden asztal gazdára talált. A kultúr- otthonában hangulatos vacso­rát tartott a helyi Petőfi Tsz. A szilveszteri jókedv a Tiszti Klubban volt a 'legemelkedet- tebb, különösen az éjféli ma­lac-sorsoláskor. Hevesen a járási művelődési ház klub­termében hangulatos „hurka­vacsorán” vettek részt a járási tanács dolgozói és hozzátarto­zóik. Reggel kilenc óráig poha- razgattak. Az utcákon vidám kurjongatók „pendliztek” haj­nalig. Az ifjúság színe-java a földszöv cukrászdában táncolt. Cigány- és dzsessz-zenekar muzsikált a kisvendéglőben. A Hevesi Állami Gazdaság kul­túrotthonában a gazdaság fia­taljai szellemes kabaré-műsort mutattak be, majd saját dzsessz-zenekaruk muzsiká­jára táncoltak kivilágos kivir- radtig. Vidáman mulattak a Petőfi Tsz tagjai is. Családi hangulatú volt a kisiparosok Szilveszter-estje. A ktszek dol­gozói is jól érezték magukat az új esztendő küszöbén. Füzesabonyban a járási tanács munkatársai a községi tanácsok vezetőivel, dolgozóival közösen búcsúztak az óévtől. Vacsora után a tele­vízió műsorát nézték, s kelle­mesen szórakoztak hajnalig. A Járási Pártbizottságon, a járá­si kultűrotthonban, a földszöv étteremben, az utasellátóban és sok-sok családi otthonban vi­dám hangulatú szilveszterező': emelték poharaikat az új esz­tendő sikereire. A pétervásári kultűrotthonban, az ó-év utol­só éjszakáján táncestet rende­zett a helyi nőtanács. Több mint háromszázan kellemesen szórakoztak, hajnalig. A párt- bizottságnál és a járási tanács­nál családi hangulatban ünne­pelték 1960 sikereit. A Nemzeti Bank, a Kiegészítő Parancs­nokság és a ktsz-ek dolgozói házi Szilveszter-esten mulat­tak. Telt ház és vidám hangu­lat volt a vendéglőben is. • • Ötéves bankrabló Léteznek-e „csodaesők"? Szokatlan eső esett ezelőtt két évvel má­jus vége felé, a romániai Parajdon. Miután már rég ideje nem volt eső, az egyik napon hirtelen heves északi szél támadt, a havasok felől sötét felhők tornyosultak a község felé, s hamarosan kövér cseppekben megeredt a zápor. Alig hogy elvonult, a háziasszonyok, akik régen nélkülözött esővízért igyekeztek gyűjtő dézsáikhoz, álmélkodva észlelték, hogy a víz tejszerűen zavaros, tetején tejfel­szerű, sárgás réteg úszik. Ilyen volt az min­denütt: a tócsákban, árkokban, gödrökben egyaránt. S már terjedt is a kósza hír a „cso­dáról’. Sőt, voltak olyanok is, akik a világ végét emlegették. A misztikus és babonás lelkek tudatlanul állottak a „tejesőnek”, vagy élénkebb fantáziával rendelkezők sze­rint „kénes esőnek” vélt csoda előtt. De jó­val többen voltak azok, akik azonnal kutat­ni kezdték a szokatlan jelenség természetes okát — s nem is sikertelenül —, majd az esővízből mintát küldtek be az egyik labora­tóriumnak tudományos vizsgálat céljából. A vizsgálat megtörtént, s a szokatlan parajdi eső természetére hamarosan fény derült. Mi az oka a szokatlan esőnek? Az emberek az esővizet általában kris­tálytisztának és színtelennek ismerik. Ennek ellenére — bár ritkábban — előfordulnak színes, vagy zavaros vizű, tehát szokatlan esők is. Ilyenkor az esővíz vörös, sárgás, szürke, barna, vagy zöldes színű, s ennek megfelelően a tudománytalan, babonás hie­delem „véreső, tejeső, kéneső, sáreső, iszap, vagy rozsdaeső”, valamennyit együtt „csoda­eső” elnevezéssel illeti, a tudomány viszont egyszerűen színes esőnek nevezi. E jelenség egyszerű és természetes oka a szél. A szélviharok, tájfunok, forgószelek, uragánok, vagy trópusi ciklonok nagy meny- nyiségii port, finom szemcséjű homokot ra­gadna!; fel, főleg a pusztákon, sivatagokon, s ezt a légáramlatok nagy magasságban sok­szor több száz, — sőt ezer kilométeren át messzire elszállítják. Alkalomadtán azután ez a por — esőcseppekkel keverve — újra visszahull a földre, miután az esővizet saját színének megfelelő színűre festi. A legmeg­lepőbb jelenség nyilván a vörös színű eső, amelyet „véresőnek” emleget a babonás hie­delem. A természettudomány története számos „véresőt” ismer. A legrégibb feljegyzés arról a szokatlan esőről szól, amelyik 1608. július elején hullott Franciaország Provence-nek nevezett vidékén: az esőcseppek friss vér- cseppekre emlékeztettek, s mindenhol felta­lálhatok voltak: faleveleken, falakon, ruhá­zaton. A halálra rémült lakosság azt gondol­ta, hogy valóságos vér hullott az égből, s a papság és a szerzetesek „az ég haragjának”, „rossz előjelnek”, „a világvége előhírnöké­nek” magyarázták a jelenséget. A „véreső” azonban elmúlt, s semmi különös nem tör­tént. , Kiadós „véreső” hullott 1813. márciusában Olaszország egyes vidékein, főleg Nápoly környékén és Kalábriában. Egy szemtanú így írta le ezt az eseményt: Két napon át erős keleti szél fújt, majd a tenger felől sűrű fel­hő emelkedett fel, elhomályosítva a napot, amelynek fénye kezdetben rózsaszínűvé, ké­sőbb tüzesvörössé vált. Többszöri villámlás és dörgés után nagy vörös cseppekben esni kezdett az eső, amelyet a megrémült nép vérnek nézett. Az eső elmúltával sárgásbarna foltok ma­radtak a tárgyakon, s ezekben nagyítóval finom vöröses por volt felfedezhető, tehát az esőcseppeket ez a vörös por festette vérszi- nűvé. Honnan származott ez a vörös por? Erre a kérdésre a tudomány csak 33 év múlva — azaz 1846-ban tudott feleletet adni, amikor Franciaországban, Lyon környékén esett újra „véreső”. Ekkor derült ki, hogy az esőcsep­peket az észak-afrikai sivatagból származó finom, vörös homok festi vérszínűvé, amelyet a szélvihar magasra felkavar és messzire el­szállít. Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban nemegyszer tapasztalnak hasonló jelenséget. A múlt században több mint húsz esetben figyeltek meg vörös esőt. Más. szokatlan színű esőkről A szél által a magasba ragadott sivatagi por, lősz, vagy finom homok néha hónapo­kon, sőt éveken át megmaradhat a levegő magasabb rétegeiben, s alkalomadtán sárgá­ra, szürkére, vagy barnára festheti az eső­cseppeket, amelyekkel visszakerül a földre, s így „poreső, sáreső, vagy iszapeső” esik. Gyakran észlelnek sáresőt Indonéziában, amelyet a szél útján Ausztráliából átszállított finom sivatagi homok idéz elő. Ilyen sáros esőt figyeltek meg Románia egyes vidékein is, a múlt év április elején átvonuló porfelhő útján. A meteorológusok kiderítették, hogy ezt a port a szélvihar Kózép-Ázsia sivatagos vidékein emelte a magasba, a légáramlat át­szállította Romániába, sőt még távolabbra is, nyugat felé, hazánkba is. Mi az oka az úgynevezett „kénesőnek”? 1646 május 16-án Koppenhágában kénszínú és kénszagú eső esett, majd 1665-ben Norvé­gia több vidékein jegyeztek fel hasonló je­lenséget. Kiderült., hogy ennek oka az Izland szigetén működő vulkánok által a magasba juttatott kénpor volt. De a „kénesőt” más ok is előidézheti. 1887. május 7-én Cahorsra esett kéneső a babonás lakosság nagy rémületére, majd a következő hónapokban megismétlődött Fontanebleau- ban is. Ilyen esőt figyeltek meg nemrégiben a Szovjetunióban, Voronyezs közelében, ahol az egyik tavaszi napon kénsárga színű zápor­eső esett. Kiderült, hogy az esővíz nagy mennyiségű fenyővirágport tartalmaz — ettől sárga. A szél irányát ismerték és így köny- nyen megtalálták azt a 15 kilométernyire fekvő virágzó fenyőerdőt is, ahonnan a vihar szele a virágport magával ragadta. Ugyanígy magyarázható a Cahors-i és Fontanebleau-i „kénes” eső is. A fent említett parajdi „kénes csodaeső” vizét mikroszkóp alatt vizsgálva, azonnal megállapították, hogy fenyővirág hímporát tartalmazza nagy mennyiségben, tehát a vo­ronyezsi esethez hasonló jelenséggel állunk szemben. A virágpor a havasok fenyveseiből származott. Léteznek-e tehát „csodaesők'' Nem, nem léteznek, mint ahogy nem lé­teznek csodák sem. A természetben minden törvényszerűen megy végbe, nem pedig ön­kényesen, anarchikusán. Minden jelenségnek megvan az anyagi oka, természetfeletti okok léteznek. A régi ember, akit a kizsákmányoló osztály, saját céljainak érdekében, a tudat­lanságban tartott, nem ismerhette a szokat­lan természeti jelenségek okait, s emiatt csak természetfeletti okokkal tudta azokat meg­magyarázni. Azok pedig, akiknek ez érdeké­ben állott, terjesztették a babonás hiedelme­ket, siettek elhitetni a tudatlanokkal, hogy az ilyen jelenség „isten büntetése a bűnök miatt”, „égi jel”, mely arra figyelmeztet, hogy zúgolódás nélkül viseld tovább a ki­zsákmányolok igáját. A tudomány segítségé­vel azonban a tudatlanság béklyóiból kisza­badult ember egymás után fejti meg a ter­mészet jelenségeit, s bebizonyítja, hogy a vi­lágon nincs megismerhetetlen. Ahogy fejlő­dik a tudomány, úgy pusztulnak ki a régi világ fantasztikus és misztikus hiedelmet, úgy győzedelmeskedik az ítélet az előítéletek felett. így váltak az egykori „csodaesők” is ma már egyszerű, érdekes természeti jelen­ségekké.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom