Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 1. szám ARAi 60 FILLÉR 1961. január 1., vasárnap Köszöntünk, 1961 (íjra eltelt egy esztendő, s Szilveszter éjszakáján, telt pohárral kezünkben, búcsúztattuk el az óévet, és köszön­töttük vidám, derűs szívvel az érkező új esztendőt. Családok és rokonok, barátok és munkatársak, isme­rősök és ismeretlenek köszöntik így egymást: boldog új esztendőt! Milyen szép, milyen sokat mondó ez a köszön­tés. de különösen szép most, amikor már nem csupán tra­díciója van ennek a két szónak, de mély tartalma, jelen­tősége is. Igaz, így köszöntünk egymásnak akkor is, ami­kor szinte bizonyosan tudtuk, hogy az új év sem lesz bol­dogabb a réginél, s ha hozhat is esetleg új színeket, de az élet igazi tartalma nem változik, olyan marad, mint a régi. Napjaink új esztendeje már egy magára talált nép sorsát, jövőjét hordozza méhében. kelti életre terveinket, szándékainkat, amelyek valóra válása már nem csupán vágy, de igaz valóság. így a régi, szép szokás, e kedves köszöntés új értelmet, lényeget kap. Ha most röviden akarnánk jellemezni a letűnt 1960-as esztendőt, akkor talán így lenne a legtalálóbb: 1960 a békéért harcoló milliók győzelmes esztendeje volt. Béke és boldog új esztendő. Milyen közel van, milyen elválaszthatatlan egymástól e két fogalom, szinte édes­testvérek. És ha vannak is még fekete fellegek az égen, de ma már a világ békeszerető, a békéért küzdeni, har­colni tudó emberei, milliói tudják, hogy létezik olyan erő, amely örök időkre képes kicsavarni a háborús ka­landorok kezéből a fegyvert és minden időkben szám­űzni tudja az emberiség életéből a borzalmak borzal­mait, a háborút. A háború elkerülhető! Micsoda erőt rejtenek e sza­vak, amelyeket nemrégiben a világ kommunista és mun­káspártjainak nagy találkozóján újból leszögeztek e pár­tok vezetői. Béke és boldog új esztendő. Üj értelmet kapnak e szavak és egyre inkább világossá válik a jó- akaratú emberek szándéka, győzelme az egész Földön, Népünk életében egyébként is fontos határkő volt 1960. Befejeztük hároméves tervünket, amely az ellen- forradalom után nemcsak talpraállította az országot, de egyben alapot is teremtett a most kezdődő új ötéves ter­vünk megindulásához is. Hároméves terv. Egyszerűen hangzanak a szavak, de tartalmuk, lényegük már sokkal többet mond, beszél. E hároméves terv alatt az ország ipari termelése 40 százalékkal, a mezőgazdaságé pedig 12 százalékkal növekedett. Tizenötezer új traktor, 2200 kombájn, 8830 vetőgép, 2433 silókombájn, 129 000 új la­kás, 3500 általános iskolai tanterem, 2200 új kórházi ágy tartozik ide, de a hároméves terv eredményei éppen úgy magában foglalják a Tiszapalkonyai Hőerőművet, a Du­nai Vasmű meleghengerművét, mint az Egyesült Gyógy­szergyár új üzemét is. De nemcsak országos, megyei viszonylatban is hozott új sikereket, eredményeket a hároméves terv. Űj üzemi létesítmények, gyárak, gyárrészlegek, lakóházak, iskolák, kultúrotthonok épültek és befejeztük a megye villamosí­tását, közelebb került a falu a városhoz. 1960 a három­éves terv harmadik esztendeje annál is nagyobb jelentő­ségű, mert ez évben lett megyénk szövetkezeti megye, s ma már a földterület döntő többségén nagyüzemi gazdál­kodás folyik. Üj élet születik a magyar falvakban, parasztságunk otthagyja az évszázadokon át megszokott utat, az „aki kapja marja” elvet, és közelebb kerülnek egymáshoz az emberek. Megyénk parasztságának túlnyomó többsége megértette már, hogy a jövő útja a szövetkezet, a nagy­üzemi gazdálkodás, amely egyben parasztságunk felemel­kedését is jelenti. Sokat köszönhetünk tehát a most búcsúzó 1960-as évnek, sok sikert, eredményt írhatunk javára a három­éves terv befejező esztendejének. És most, 1961 hajnalán, jogos örömmel és büszkeség­gel köszönthetjük új, második ötéves tervünket, amely tovább viszi, vezeti dolgozó népünket a jólét és felemel­kedés útján. Hogyan tovább? Mit várhatunk az új évtől? Ez ma ezrek és milliók kérdése, és erre a kérdésre a letűnt esztendő utolsó napjaiban maga Kádár János elvtárs adott választ, amikor ezt mondotta: „Az eddigi úton me­gyünk tovább, ugyanazt a politikát valósítjuk meg a tár­sadalom egész életében, amellyel népünk, kormányunk, országgyűlésünk eddig is egyetértett, s amelynek végre­hajtásában egységesen támogatta Központi Bizottságun­kat.” Világos és nyílt beszéd ez, olyan párt, olyan ember szava, amelyre, mint sziklára, építhet az egész dolgozó magyar nép. Joggal mondhatjuk, várhatjuk tehát ezután, hogy 1961 hazánkban is az újabb felemelkedés, előre­haladás, új győzelmek esztendeje lesz, s eredménye része lesz annak a nagy népgazdasági programnak, ame­lyet úgy nevezünk': második ötéves terv. Történelmi esztendő volt népünk számára 1960, de az lesz 1961 is. Ezekben az években, második ötéves ter­vünk ideje alatt rakjuk le hazánkban a szocialista tár­sadalmi rend alapjait, tovább formáljuk, alakítjuk az emberek tudatát, gondolatvilágát. Forr a világ, pezseg, lüktet az élet az egész Földön és ma már nemcsak a gyarmatokon, a megsanyargatott, megkínzott népek hallatják tiltakozó szavukat, hullatnak vért igazságukért, de recseg-ropog az egész kapitalista rend, s most legújabban Belgium harcos munkásosztálya emelte fel szavát és öklét zsarnokai ellen, akik szinte elvesztették eszüket a féktelen kizsákmányolásban, s megrészegedtek a kongói hazafiak vérétől. Igen. Forr az élet. új világ van születőben a Földön és ez új világ szü­letése közben, mi, magyarok, itt a Duna—Tisza táján bé­késen építjük a magunk jövőjét, formáljuk szebb holna­punkat. Ezt tettük a hároméves tervben és ezen az úton haladunk töretlenül, hittel és bizakodással tovább, az új 1961. esztendőben is. És szent ügyünk erejének, győzel­mének tudatában mondunk és köszönünk egymásnak 1961 első napjaiban is boldog új esztendőt. Horváth József: ARANYKAL1TKA ★ G Y ÖRS LISTA A IH. ÉS IV. BÉKEKÖLCSÖNRŐL A megye televízió tulajdonosainak örömére Most már hetek óta panasz­kodnak a TV-tulajdonosok, hogy „nem ad a Kékes”. Nem ad, szürkék, szemcsések, rosz- szak az adások, ami addig, amíg a Kékesen nem műkö­döt az adóállomás — bizony fel sem tűnt a televízió ked­velőinek. De hamar megszok­ták az újat és a jót, s egyre sürgetőbben hangzottak el a kérdések: mikor helyezik már végleg üzembe az adót? Ez természetesen nem olyan egyszerű dolog, hiszen a ha­talmas apparátusnak ezernyi apró munkáját is el kell vé­gezni a végleges üzembeállítás előtt. Egy azonban bizonyos: „tavaly” 1960. december 29-én megkezdték a hetekig húzódó műszaki átadást, de ez alatt az idő alatt az adó teljesíti feladatát, rendszeresen műkö­dik. Reméljük, hogy ez a hír a TV-tulajdonosok osztatlan örömével találkozik! Szeretik a könyvet Csendes téli esték, beteg­ágyak legjobb barátja a könyv. Nem hagyja cserben az embert, s felüdülést, szórakozást, isme­reteket ad, méghozzá a legké­nyelmesebb módon. A beköl- ceiek is tudják ezt, mert az 1959-ben alakított községi könyvtár állománya állandóan cserélődik, de állandóan gya­rapodik is! Nem elégszenek meg azzal, hogy megalapították a könyv­tárat, azzal sem, hogy az olva­sók számát egyre növeljék, hanem arra törekszenek, hbg’y egyre újabb és újabb „cseme­gék” kerüljenek a bekölcei ol­vasók kezébe. 1959 óta minden hónapban gyarapodott vala­mennyivel a könyvek száma. Legutóbb hetvennyolc könyvet vettek, így a községi könyvtár­ban ma már 312 könyv áll a dolgozók rendelkezésére. Letették a katonai esküt a Dobó István Laktanya Jiatal katonái Szombaton délelőtt három­negyed kilenc órai kezdettel tették le a katonai esküt a Do­bó István Laktanya fiatal ka­tonái. Az ünnepi aktuson je­len voltak: Csaba Gyula ezre­des, Papp Dezső alezredes elv­társak, Kocsmát János, Eger város tanácselnöke, Simon Flórián rendórőmagy, Nemeth Tibor elvtárs, az Egri Laka- tosárugyár igazgatója. Sok szülő is megjelent katona­fiuk eskütétele alkalmából. Az ünnepség a déli órákban ért véget. Részletes ismertetésé­re keddi lapszámunkban még visszatérünk. I hároméves terv kezdetén százhetvenezer, jelenleg kétszázezer kisgyermek az óvodákban Sok-sok dolgozó szülő gond­ját, nehéz problémáját oldotta meg a hároméves terv idősza­kában óvodahálózatunk • fej­lesztése, a férőhelyek számá­nak növelése.. Három év - alatt kétezerhatszázról mintegy há­romezerre gyarapodott az óvo­dai intézmények száma ha­zánkban. A hároméves terv kezdetén százhetvenezer kis­gyermeknek tudtak helyet ad­ni, ma már mintegy kétszázez­ret gondoz, nevel az ország Dobi István újévi levele Elvtársak! Barátaim! Betegségemből gyógyulóban, de dolgaim végzésében még mindig korlátozottan, ezúttal levélben fordulok újév alkalmából dolgozó népünkhöz, a szocialista építésünk munkásai­hoz, minden honfitársamhoz. Az esztendő fordulója a számadásnak és a feladatok felmérésének ideje az emberi élet­ben. Visszatekintünk végzett munkánkra, örülünk a sikereknek, megpróbálunk tanul­ságokat levonni tévedéseinkből és gondos gazda módján, terveket készítünk a jövőre. Mindnyájunk öröme, hogy az 1960-as évről jó zárszámadást készíthetünk és 1961-re a lehetőségeknek az eddiginél is szélesebb táv­latai állnak nyitva előttünk. Hazánkban tovább erősödött a munkás­paraszt hatalom. Közéletünkben széleskörű politikai bizalom uralkodik. Népünk munká­jával és állásfoglalásával támogatja a pártot, a kormányt, a közigazgatást, részt vesz a ha­talom gyakorlásában. A menetközben adó­dott nehézségeket a tömegek együttműködé­sével győztük le. Népünk szorgalmának és a belső egységnek köszönhetjük, hogy 1960-ra, mint a lendületes szocialista fejlődés évére, mint a hároméves terv sikerekben gazdag befejező esztendejére tekinthetünk vissza. A világ, az emberiség előre haladt. 1960- ban tovább nőtt a Szovjetunió hatalma, a szocialista tábor ereje, tovább növekedett minden szocialista ország, közöttük a Magyar Népköztársaság tekintélye a világon. Az esz­tendő nemzetközi politikáját a leszerelésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer fel­számolására irányuló szovjet kezdeményezé­sek határozták meg. A kommunista pártok történelmi jelentőségű moszkvai értekezlete elvi és gyakorlati irányításával új lendületet adott a szocializmus világméretű győzel­méért folytatott küzdelemnek és a néptöme­gek harcának a tartós békéért. Az elnyomott népek egymás után rázzák le magukról a szolgaság láncait és keresik a szabad élet, a felemelkedés, a társadalmi igazság útját. A népek zsarnokok okozta szenvedéseit látva, még értékesebbnek és drágábbnak érezzük a magunk elnyert sza­badságát. Az erős szocialista táborban élve, népünk békességben, biztonságban és nyu­godt, alkotó munkában töltötte az esztendőt, örvendetes, hogy már nemcsak a magunk boldogulásán tudunk teljes biztonságban és félelmek nélkül dolgozni, hanem hozzá tu­dunk járulni azokhoz a világot átfogó moz­galmakhoz, amelyekre a most felszabaduló népek új életük megalapozásában és védel­mében támaszkodni tudnak. Az új esztendő küszöbén előre tekintünk: 1961-re új tervek megvalósítása vár reánk. Iparunkkal szemben a növekvő belső fo­gyasztás és az ország külkereskedelmi mér­lege növekvő igényeket támaszt. Fontos, hogy a termelékenység növelésével, a gyártás fej­lesztésével, az önköltség csökkentésével, ta­karékossággal 1961-ben még tovább gazda­gítsuk, erősítsük népgazdaságunkat. Mezőgazdaságunkban befejezéshez köze­ledik a szocialista átalakulás. Egymásba kap­csolódva jelentkeznek a szövetkezeti nagy­üzemek megszervezéséhez és megszilárdítá­sának, az új szövetkezeti tagokkal való szé­leskörű beszélgetéseknek, a szakmai és poli­tikai tájékoztatásnak, a szövetkezeti demok­rácia kialakításának különböző problémái. Ezekkel már a legközelebbi betekben komo­lyan szembe kell néznünk. Szocialista építésünkben mindnyájunkra nagy feladatok várnak az 196I-es esztendő­ben, de érdemes vállalni minden fáradságot és áldozatos munkát. Jó reménnyel nézünk előre, mindenki önmagáért, családjáért, né­pünk boldog szocialista jövőjéért dolgozik, azt építi minden alkotó tett ma az ország­ban. E nagyszerű munkához sok sikert, jó egészséget kívánok mindenkinek. Boldog új esztendőt kívánok minden ma­gyar munkásnak, parasztnak, értelmiségnek, a haza minden hű fiának és leányának. Budapest, 1960. december 31. DOBI ISTVÁN (MTI) óvodáiban nyolcezerötszaz óvónő. A kicsinyek derűs, barátsá­gos, „második otthonának” megteremtéséhez áldozatkész segítséget nyújt évről évre a társadalom is. A legutóbbi 1959—60-as tanévben például társadalmi erőforrásból több mint hetven óvodai helyiség létesült. Forintértékben az or­szág lakosságától kapott támo­gatás, az említett oktatási év­ben, meghaladta a 14,5 milliót. A tervidőszakban szervezték meg első ízben az úgynevezett nyári óvodákat a mezőgazda- sági vidékeken. Ezeknek a szá­ma három esztendő alatt kö­rülbelül tizenöt-húsz százalék­kal növekedett, ami sokat könnyített a tsz-ekben dolgozó parasztszülők helyzetén. (MTI) UT a & Amikor a ködös téli esté­ben az öreg Szabó bácsi mellett ballagtam hazafelé, egyszerre csak elkezdte mondani: — Hiába! Másként volt ez valamikor! Erre a beszédre mindig erősebben hegyezem a fü­lemet, s most is felkészül­tem arra, hogy a „régi jó­val’’ szemben valamit meg kell védenem. — Miért? Hát mi nem tetszik Béla bácsinak ? — kérdeztem harcra készen. , — Sok minden nem tét- | szik, fiam! — No, de mégis! Hát Sza­bó bácsi ezelőtt egy jó más­fél évtizeddel gondolta vol­na-e, hogy ilyen szépen fog élni és bőven kap nyugdíjat a vasúttól, ahol a szerencsét­lenség érte valamikor? — támadtam. — Nem is erről van szó, hanem... — megállt az öreg és megtömködte a pipáját —. hanem arról, hogy bezzeg az én időmben ilyenkor ke­mény fagy volt és szaporán hullott a hó! — nevetett huncutul az öreg és csende­sen újra tömködni kezdte azt a szeleletlen jószágot. (á)

Next

/
Oldalképek
Tartalom