Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 1. szám ARAi 60 FILLÉR 1961. január 1., vasárnap Köszöntünk, 1961 (íjra eltelt egy esztendő, s Szilveszter éjszakáján, telt pohárral kezünkben, búcsúztattuk el az óévet, és köszöntöttük vidám, derűs szívvel az érkező új esztendőt. Családok és rokonok, barátok és munkatársak, ismerősök és ismeretlenek köszöntik így egymást: boldog új esztendőt! Milyen szép, milyen sokat mondó ez a köszöntés. de különösen szép most, amikor már nem csupán tradíciója van ennek a két szónak, de mély tartalma, jelentősége is. Igaz, így köszöntünk egymásnak akkor is, amikor szinte bizonyosan tudtuk, hogy az új év sem lesz boldogabb a réginél, s ha hozhat is esetleg új színeket, de az élet igazi tartalma nem változik, olyan marad, mint a régi. Napjaink új esztendeje már egy magára talált nép sorsát, jövőjét hordozza méhében. kelti életre terveinket, szándékainkat, amelyek valóra válása már nem csupán vágy, de igaz valóság. így a régi, szép szokás, e kedves köszöntés új értelmet, lényeget kap. Ha most röviden akarnánk jellemezni a letűnt 1960-as esztendőt, akkor talán így lenne a legtalálóbb: 1960 a békéért harcoló milliók győzelmes esztendeje volt. Béke és boldog új esztendő. Milyen közel van, milyen elválaszthatatlan egymástól e két fogalom, szinte édestestvérek. És ha vannak is még fekete fellegek az égen, de ma már a világ békeszerető, a békéért küzdeni, harcolni tudó emberei, milliói tudják, hogy létezik olyan erő, amely örök időkre képes kicsavarni a háborús kalandorok kezéből a fegyvert és minden időkben száműzni tudja az emberiség életéből a borzalmak borzalmait, a háborút. A háború elkerülhető! Micsoda erőt rejtenek e szavak, amelyeket nemrégiben a világ kommunista és munkáspártjainak nagy találkozóján újból leszögeztek e pártok vezetői. Béke és boldog új esztendő. Üj értelmet kapnak e szavak és egyre inkább világossá válik a jó- akaratú emberek szándéka, győzelme az egész Földön, Népünk életében egyébként is fontos határkő volt 1960. Befejeztük hároméves tervünket, amely az ellen- forradalom után nemcsak talpraállította az országot, de egyben alapot is teremtett a most kezdődő új ötéves tervünk megindulásához is. Hároméves terv. Egyszerűen hangzanak a szavak, de tartalmuk, lényegük már sokkal többet mond, beszél. E hároméves terv alatt az ország ipari termelése 40 százalékkal, a mezőgazdaságé pedig 12 százalékkal növekedett. Tizenötezer új traktor, 2200 kombájn, 8830 vetőgép, 2433 silókombájn, 129 000 új lakás, 3500 általános iskolai tanterem, 2200 új kórházi ágy tartozik ide, de a hároméves terv eredményei éppen úgy magában foglalják a Tiszapalkonyai Hőerőművet, a Dunai Vasmű meleghengerművét, mint az Egyesült Gyógyszergyár új üzemét is. De nemcsak országos, megyei viszonylatban is hozott új sikereket, eredményeket a hároméves terv. Űj üzemi létesítmények, gyárak, gyárrészlegek, lakóházak, iskolák, kultúrotthonok épültek és befejeztük a megye villamosítását, közelebb került a falu a városhoz. 1960 a hároméves terv harmadik esztendeje annál is nagyobb jelentőségű, mert ez évben lett megyénk szövetkezeti megye, s ma már a földterület döntő többségén nagyüzemi gazdálkodás folyik. Üj élet születik a magyar falvakban, parasztságunk otthagyja az évszázadokon át megszokott utat, az „aki kapja marja” elvet, és közelebb kerülnek egymáshoz az emberek. Megyénk parasztságának túlnyomó többsége megértette már, hogy a jövő útja a szövetkezet, a nagyüzemi gazdálkodás, amely egyben parasztságunk felemelkedését is jelenti. Sokat köszönhetünk tehát a most búcsúzó 1960-as évnek, sok sikert, eredményt írhatunk javára a hároméves terv befejező esztendejének. És most, 1961 hajnalán, jogos örömmel és büszkeséggel köszönthetjük új, második ötéves tervünket, amely tovább viszi, vezeti dolgozó népünket a jólét és felemelkedés útján. Hogyan tovább? Mit várhatunk az új évtől? Ez ma ezrek és milliók kérdése, és erre a kérdésre a letűnt esztendő utolsó napjaiban maga Kádár János elvtárs adott választ, amikor ezt mondotta: „Az eddigi úton megyünk tovább, ugyanazt a politikát valósítjuk meg a társadalom egész életében, amellyel népünk, kormányunk, országgyűlésünk eddig is egyetértett, s amelynek végrehajtásában egységesen támogatta Központi Bizottságunkat.” Világos és nyílt beszéd ez, olyan párt, olyan ember szava, amelyre, mint sziklára, építhet az egész dolgozó magyar nép. Joggal mondhatjuk, várhatjuk tehát ezután, hogy 1961 hazánkban is az újabb felemelkedés, előrehaladás, új győzelmek esztendeje lesz, s eredménye része lesz annak a nagy népgazdasági programnak, amelyet úgy nevezünk': második ötéves terv. Történelmi esztendő volt népünk számára 1960, de az lesz 1961 is. Ezekben az években, második ötéves tervünk ideje alatt rakjuk le hazánkban a szocialista társadalmi rend alapjait, tovább formáljuk, alakítjuk az emberek tudatát, gondolatvilágát. Forr a világ, pezseg, lüktet az élet az egész Földön és ma már nemcsak a gyarmatokon, a megsanyargatott, megkínzott népek hallatják tiltakozó szavukat, hullatnak vért igazságukért, de recseg-ropog az egész kapitalista rend, s most legújabban Belgium harcos munkásosztálya emelte fel szavát és öklét zsarnokai ellen, akik szinte elvesztették eszüket a féktelen kizsákmányolásban, s megrészegedtek a kongói hazafiak vérétől. Igen. Forr az élet. új világ van születőben a Földön és ez új világ születése közben, mi, magyarok, itt a Duna—Tisza táján békésen építjük a magunk jövőjét, formáljuk szebb holnapunkat. Ezt tettük a hároméves tervben és ezen az úton haladunk töretlenül, hittel és bizakodással tovább, az új 1961. esztendőben is. És szent ügyünk erejének, győzelmének tudatában mondunk és köszönünk egymásnak 1961 első napjaiban is boldog új esztendőt. Horváth József: ARANYKAL1TKA ★ G Y ÖRS LISTA A IH. ÉS IV. BÉKEKÖLCSÖNRŐL A megye televízió tulajdonosainak örömére Most már hetek óta panaszkodnak a TV-tulajdonosok, hogy „nem ad a Kékes”. Nem ad, szürkék, szemcsések, rosz- szak az adások, ami addig, amíg a Kékesen nem működöt az adóállomás — bizony fel sem tűnt a televízió kedvelőinek. De hamar megszokták az újat és a jót, s egyre sürgetőbben hangzottak el a kérdések: mikor helyezik már végleg üzembe az adót? Ez természetesen nem olyan egyszerű dolog, hiszen a hatalmas apparátusnak ezernyi apró munkáját is el kell végezni a végleges üzembeállítás előtt. Egy azonban bizonyos: „tavaly” 1960. december 29-én megkezdték a hetekig húzódó műszaki átadást, de ez alatt az idő alatt az adó teljesíti feladatát, rendszeresen működik. Reméljük, hogy ez a hír a TV-tulajdonosok osztatlan örömével találkozik! Szeretik a könyvet Csendes téli esték, betegágyak legjobb barátja a könyv. Nem hagyja cserben az embert, s felüdülést, szórakozást, ismereteket ad, méghozzá a legkényelmesebb módon. A beköl- ceiek is tudják ezt, mert az 1959-ben alakított községi könyvtár állománya állandóan cserélődik, de állandóan gyarapodik is! Nem elégszenek meg azzal, hogy megalapították a könyvtárat, azzal sem, hogy az olvasók számát egyre növeljék, hanem arra törekszenek, hbg’y egyre újabb és újabb „csemegék” kerüljenek a bekölcei olvasók kezébe. 1959 óta minden hónapban gyarapodott valamennyivel a könyvek száma. Legutóbb hetvennyolc könyvet vettek, így a községi könyvtárban ma már 312 könyv áll a dolgozók rendelkezésére. Letették a katonai esküt a Dobó István Laktanya Jiatal katonái Szombaton délelőtt háromnegyed kilenc órai kezdettel tették le a katonai esküt a Dobó István Laktanya fiatal katonái. Az ünnepi aktuson jelen voltak: Csaba Gyula ezredes, Papp Dezső alezredes elvtársak, Kocsmát János, Eger város tanácselnöke, Simon Flórián rendórőmagy, Nemeth Tibor elvtárs, az Egri Laka- tosárugyár igazgatója. Sok szülő is megjelent katonafiuk eskütétele alkalmából. Az ünnepség a déli órákban ért véget. Részletes ismertetésére keddi lapszámunkban még visszatérünk. I hároméves terv kezdetén százhetvenezer, jelenleg kétszázezer kisgyermek az óvodákban Sok-sok dolgozó szülő gondját, nehéz problémáját oldotta meg a hároméves terv időszakában óvodahálózatunk • fejlesztése, a férőhelyek számának növelése.. Három év - alatt kétezerhatszázról mintegy háromezerre gyarapodott az óvodai intézmények száma hazánkban. A hároméves terv kezdetén százhetvenezer kisgyermeknek tudtak helyet adni, ma már mintegy kétszázezret gondoz, nevel az ország Dobi István újévi levele Elvtársak! Barátaim! Betegségemből gyógyulóban, de dolgaim végzésében még mindig korlátozottan, ezúttal levélben fordulok újév alkalmából dolgozó népünkhöz, a szocialista építésünk munkásaihoz, minden honfitársamhoz. Az esztendő fordulója a számadásnak és a feladatok felmérésének ideje az emberi életben. Visszatekintünk végzett munkánkra, örülünk a sikereknek, megpróbálunk tanulságokat levonni tévedéseinkből és gondos gazda módján, terveket készítünk a jövőre. Mindnyájunk öröme, hogy az 1960-as évről jó zárszámadást készíthetünk és 1961-re a lehetőségeknek az eddiginél is szélesebb távlatai állnak nyitva előttünk. Hazánkban tovább erősödött a munkásparaszt hatalom. Közéletünkben széleskörű politikai bizalom uralkodik. Népünk munkájával és állásfoglalásával támogatja a pártot, a kormányt, a közigazgatást, részt vesz a hatalom gyakorlásában. A menetközben adódott nehézségeket a tömegek együttműködésével győztük le. Népünk szorgalmának és a belső egységnek köszönhetjük, hogy 1960-ra, mint a lendületes szocialista fejlődés évére, mint a hároméves terv sikerekben gazdag befejező esztendejére tekinthetünk vissza. A világ, az emberiség előre haladt. 1960- ban tovább nőtt a Szovjetunió hatalma, a szocialista tábor ereje, tovább növekedett minden szocialista ország, közöttük a Magyar Népköztársaság tekintélye a világon. Az esztendő nemzetközi politikáját a leszerelésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer felszámolására irányuló szovjet kezdeményezések határozták meg. A kommunista pártok történelmi jelentőségű moszkvai értekezlete elvi és gyakorlati irányításával új lendületet adott a szocializmus világméretű győzelméért folytatott küzdelemnek és a néptömegek harcának a tartós békéért. Az elnyomott népek egymás után rázzák le magukról a szolgaság láncait és keresik a szabad élet, a felemelkedés, a társadalmi igazság útját. A népek zsarnokok okozta szenvedéseit látva, még értékesebbnek és drágábbnak érezzük a magunk elnyert szabadságát. Az erős szocialista táborban élve, népünk békességben, biztonságban és nyugodt, alkotó munkában töltötte az esztendőt, örvendetes, hogy már nemcsak a magunk boldogulásán tudunk teljes biztonságban és félelmek nélkül dolgozni, hanem hozzá tudunk járulni azokhoz a világot átfogó mozgalmakhoz, amelyekre a most felszabaduló népek új életük megalapozásában és védelmében támaszkodni tudnak. Az új esztendő küszöbén előre tekintünk: 1961-re új tervek megvalósítása vár reánk. Iparunkkal szemben a növekvő belső fogyasztás és az ország külkereskedelmi mérlege növekvő igényeket támaszt. Fontos, hogy a termelékenység növelésével, a gyártás fejlesztésével, az önköltség csökkentésével, takarékossággal 1961-ben még tovább gazdagítsuk, erősítsük népgazdaságunkat. Mezőgazdaságunkban befejezéshez közeledik a szocialista átalakulás. Egymásba kapcsolódva jelentkeznek a szövetkezeti nagyüzemek megszervezéséhez és megszilárdításának, az új szövetkezeti tagokkal való széleskörű beszélgetéseknek, a szakmai és politikai tájékoztatásnak, a szövetkezeti demokrácia kialakításának különböző problémái. Ezekkel már a legközelebbi betekben komolyan szembe kell néznünk. Szocialista építésünkben mindnyájunkra nagy feladatok várnak az 196I-es esztendőben, de érdemes vállalni minden fáradságot és áldozatos munkát. Jó reménnyel nézünk előre, mindenki önmagáért, családjáért, népünk boldog szocialista jövőjéért dolgozik, azt építi minden alkotó tett ma az országban. E nagyszerű munkához sok sikert, jó egészséget kívánok mindenkinek. Boldog új esztendőt kívánok minden magyar munkásnak, parasztnak, értelmiségnek, a haza minden hű fiának és leányának. Budapest, 1960. december 31. DOBI ISTVÁN (MTI) óvodáiban nyolcezerötszaz óvónő. A kicsinyek derűs, barátságos, „második otthonának” megteremtéséhez áldozatkész segítséget nyújt évről évre a társadalom is. A legutóbbi 1959—60-as tanévben például társadalmi erőforrásból több mint hetven óvodai helyiség létesült. Forintértékben az ország lakosságától kapott támogatás, az említett oktatási évben, meghaladta a 14,5 milliót. A tervidőszakban szervezték meg első ízben az úgynevezett nyári óvodákat a mezőgazda- sági vidékeken. Ezeknek a száma három esztendő alatt körülbelül tizenöt-húsz százalékkal növekedett, ami sokat könnyített a tsz-ekben dolgozó parasztszülők helyzetén. (MTI) UT a & Amikor a ködös téli estében az öreg Szabó bácsi mellett ballagtam hazafelé, egyszerre csak elkezdte mondani: — Hiába! Másként volt ez valamikor! Erre a beszédre mindig erősebben hegyezem a fülemet, s most is felkészültem arra, hogy a „régi jóval’’ szemben valamit meg kell védenem. — Miért? Hát mi nem tetszik Béla bácsinak ? — kérdeztem harcra készen. , — Sok minden nem tét- | szik, fiam! — No, de mégis! Hát Szabó bácsi ezelőtt egy jó másfél évtizeddel gondolta volna-e, hogy ilyen szépen fog élni és bőven kap nyugdíjat a vasúttól, ahol a szerencsétlenség érte valamikor? — támadtam. — Nem is erről van szó, hanem... — megállt az öreg és megtömködte a pipáját —. hanem arról, hogy bezzeg az én időmben ilyenkor kemény fagy volt és szaporán hullott a hó! — nevetett huncutul az öreg és csendesen újra tömködni kezdte azt a szeleletlen jószágot. (á)
