Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-18 / 298. szám

1960. december 18., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 Ostoros termelőszövetkezeti kösséjgl Megtartotta első közgyűlését a Kossuth Termelőszövetkezet Pénteken reggel mosolyogva kelt a Nap Ostoroson. Nem esett az eső, és a koránkelő emberek, szövetkezeti tagok, arról beszélgetnek: délelőtt kit Válasszunk be a szövetkezet vezetőségébe, s ki lenne leg­jobb elnöknek. Ez volt a beszédtéma! Erről váltottak szót az emberek ak­kor is, amikor elindultak a községi kultúrház felé, ahová hirdették az alakuló közgyű­lést. Tíz órára úgy megtelt a kultúrterem, hogy mozogni sem lehetett: sőt többen az aj­tón kívül maradtak, s onnét hallgatták a felszólalókat. Az alakuló közgyűlés Rendes János elvtársnak, a községi tanács elnökének megnyitó szavaival kezdődött, majd Dorkó József elvtárs, a megyei pártbizottság ágit. prop. osz­tályvezetője mondott beszédet. Dorkó elvtárs bevezetőjében üdvözölte Ostoros község szö­vetkezeti lakosságát, majd a nap jelentőségét méltatta. El­mondotta, hogy Ostoros népe forradalmi tettet hajtott vég­re az utóbbi napokban. Szakí­tott az évezredes múlttal és a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás útjára lépett. Végezetül sok sikert, eredményekben gazdag jövőt kívánt a szövet­kezet tagságának. Ezután 6or került a névsor felolvasására. Hivatalosan is megállapították, hogy az új szövetkezetbe 630 család, nem kevesebb, mint 688 tag lépett be, s földterületük meghaladja a kétezer ' holdat. Amikor a szövetkezet névadására került sor, mindenki egyöntetűen a Kossuth név mellett szavazott. Néhány perc szünet után a szövetkezet vezetőségét is meg­választotta a tagság. A vezető­ségbe 13 dolgozó került be, mégpedig: Zsebe József, Gál Imre, Nyilas László, Bóta Kál­mán, Marczis,-János, Zsiga Pád, Soós János, özv. Koós István­ná, Bartók Miklós, Rendes Já­nos, Marczis Kálmán, Képes István és özv. Mészáros Ká- rolyné mind-mind olyan em­ber, akik egyéni korukban is A tányért a magas asztalká­ra helyezte, zsebéből előhúzta a pár perccel ezelőtt „elemeit” pénztárcát és régi szokása sze­rint kívülről alaposan meg­vizsgálta, be sem pillantva ad­dig a belsejébe. Elsőosztályú, még teljesen új, krokodilbőr-pénztárca volt, számos nyílással és pánttal el­látva. Alaposan meg volt töm­ve valamivel. A cippzáras re­keszben valami kemény tárgy dudorodott rejtélyesen. Funtyikov még most sem szánta rá magát arra, hogy megnézze a pénztárca tartal­mát. A legfontosabbak voltak számára az izgalommal és kel­lemes várakozással telített pil­lanatok: vajon mit hoz neki az új siker? S egyáltalán sikernek nevezhető-e? A pénztárca a márványasz­talkán hevert, Funtyikov pe­dig hozzáfogott nyugodtan en­ni. Az új pénztárca, s rajta a csillogó ezüst monogram ét­vágygerjesztőén pislogott Fun- tyikovra. ^ MIKOR JÓLLAKOTT, becsülettel megálltak helyüket a munkában és szorgalmukkal kivívták az egész falu elisme­rését. A megválasztott vezetőség kivonult tanácskozni, hogy el­döntsék, 13-uk közül kit vá­lasszanak meg elnöknek. Ha­marosan megszületett a hatá­rozat: Rendes János elvtárs, a mostani községi tanácselnök legyen az új tsz elnöke. A vezetőség határozatát Kreskai János elvtárs, az Egri Járási Pártbizottság munka­társa olvasta fel. A tagság tapssal és éljenzéssel fejezte ki egyetértését, tetszését a veze­tőség döntése felett. Több felszólalás történt a közgyűlésen. Marczis Károly termelőszövetkezeti tag felszó­lalásában elmondotta, hogy a szövetkezetben jobban fog dol­gozni, mint egyéni korában, s a szövetkezet kertészetében olyan zöldségféléket termel, hogy csodájára jár majd or­szág-világ. Hasonló lelkesedés­ről tett tanúbizonyságot Béta Zoltán, Bak Aladár, Zsiga Pál, Bóta János is felszólalásában. Gubán Dezső elvtárs, az Eg­ri Járási Pártbizottság első tit­kárának zárszavával ért véget a közgyűlés, aki a járás veze­tői és dolgozói nevében sok si­kert kívánt az ostorosi Kos­suth Termelőszövetkezet veze­tőségének és szorgos tagságá­nak az elkövetkezendő időkre. — f. i. — Kicserélik a régi telefonkábeleket Egerben Néhány hete a telefonháló­zat vonalbővítési munkái foly­nak Egerben, másfélmilliós költséggel. A vonalbővítési munkákkal egy időben korsze­rűsítéseket is végeznek: a ré­gi kábeleket mindenütt új ká­belekkel cserélik fel, s a lég­vezeték zömét is föld alatti csőágyakba fektetik. A régi kábelek kicserélése jelenleg a Lenin úton történik. E héten, s a jövő héten a Somogyi Bé­la, a Széchenyi és Vörösmarty utcákban húznak új vezetéke­ket. A munkálatokat kará­csonyra befejezik. — kétszázezer forint költségből felújítják a szil­vásvárad! turistaházat. A munkák elvégzésére 1961-ben kerül sor. Üveggyári pillanatképek Kanyargós, fákkal övezett út vezet a völgybe bújt falu­hoz. S a falu szélén ott áll a gyár. Régi épületekkel, ma­gasra törő gyárkéménnyel. A Páfádsasvári Üveggyár az or­szág egyik legősibb, legrégibb gyára. Már 1814 előtt olvasz­tottak üveget a „hutában”. Lassan 200 éve, hogy otthonra talált ezen a tájon az üvegké­szítő szakma. Azóta nemze­dékek nőttek itt fel. Üvegfú­vó, üvegfestő és csiszoló di­nasztiák. Apákról, fiukra, fi­ukról unokákra szállt a mes­terség tudománya. Nem csoda hát, hogy szerte a világon is­merik a gyár nevét, ismerik készítményeiket. Tizenkét or­szágba exportálnak üvegáru­legnél például 15 ifjú embeí tanulja a festészetet. Eredmé­nyesen, szépen haladnak a ta­nulással. Nem lehet csodál­kozni, hiszen Stadler Rudolf, a művezetőjük, több mint Há­rom évtizede dolgozik már az üveges szakmában. Van mire tanítani „diákjait”. Sidló György üvegcsiszoló­nak, a szakma kiváló dolgozó­jának keze alatt 14 tanuló gyakorolja a munkafogásokat. Szeretik és tisztelik mesterü­ket. Az ő kezemunkáját már ismerik a világ minden táján. Érthető hát a tanítványok igyekezete: ők sem akarnak kisebb hímevet maguknak, mint „Gyuri bácsi”. Türel­metlenül várják mind azt a Arany- és ezüstkalászos tfanfolyamot végzett tsz-gazdák megyei találkozója Egerben Mintegy 300 arany- és ezüst- kalászos tanfolyamot végzett gazda gyülekezett pénteken délelőtt Egerben, a Közgazda- sági Technikum dísztermében, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága és a me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya meghívására, megyei találkozóra. A találkozón részt vett Btró József elvtárs, az MSZMP He­ves megyei Bizottságának tit­kára, Tamás László elvtárs, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályának vezető­je, Strumpf László, a Heves megyei Tanács VB mezőgaz­dasági osztályának főagronó- musa, dr. Csernik József, a Hazafias Népfront Heves me­gyei Bizottságának elnöke, Sályi János, a Hazafias Nép­front megyei titkára, valamint Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő mezőgazdasá­gi szakemberképzési akció-bi­zottság elnöke, a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia igaz­gatója és Fábián László, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának küldötte. Tíz óra után néhány perccel dr. Csernik József nyitotta meg a megyei találkozót, s utána Bíró József elvtárs emelkedett szólásra. Előadásá­ban az időszerű mezőgazdasá­gi kérdésekkel foglalkozott, különösen kihangsúlyozva a megyei vonatkozású feladato­kat. Részletesen szólt a vetés­forgóról, a zöldségtermesztés­ről, amely a maga 12 000 hold­jával megyénk egyik alapvető mezőgazdasági kultúrája és a szőlőtermesztésről is, amely- lyel kapcsolatban különösen nagy feladatai vannak terme­lőszövetkezeteinknek: az elkö­vetkezendő 12—15 év alatt nagyüzemi módra áttelepíteni szőlőinket, hogy a lehetősé­gekhez mérten utána már minden munkát géppel végez­hessünk. Bíró elvtárs szólt a mező­gazdaság egyik kulcskérdésé­ről, az állattenyésztésről is. Kihangsúlyozta a fejlesztés szükségességét, a minőségi ne­velést, a háztáji szaporulat kö­zösben történő felnevelését. Előadása végén a megyei párt- bizottság titkára szólt a leg­közelebbi " feladatok, “a Zár­számadások és a tervkészíté­sek alaposságának fontosságá­ról, s ehhez a munkához az arany- és ezüstkalászos tanfo­lyamot végzettek segítségét is kérte. — Minden erővel arra kell törekednünk a jövőben — mondotta —, hogy még in­télyes módon hozzájutott ezek­hez a katonai tervrajzokhoz. Izgalmában a szíve is hevesen kezdett dobogni. A szerencsét­len pénztárcával kifutott az ut­cára, el sem búcsúzott Luszjá- tól. Még nem tudta, mit fog tenni, kihez fordul, de már érezte, hogy döntenie, valamit cselekednie kell, elsősorban pedig kiismernie magát abban, ami rögtön megszólalt a lelké­ben, s ami most, isten tudja, hová, miért taszította, meg sem kérdezve az ő véleményét. végre rászánta magát, hogy átnézze a pénztárcát. Volt benne kétszáz rubel, meg né­hány aprópénz, pár amerikai dollár és német márka. Nem volt valami nagy „szajré”. A másik rekeszben holmi idegen nyelvű feljegyzéseket talált, egy megcímzett névjegykár­tyát. és egy celofáncsomagban előhívott negatívfilmet. Funtyikov kihúzta a negatí­vot . és a világosságnak fordí­totta. Volt rajta harminchat kifejező, jól látható tervrajz­felvétel. Hármon feliratokat fedezett fel, amelyeket igen apró, orosz betűkkel írtak. Nagynehezen kibetűzte: „Szi­gorúan bizalmas. Az L—2-es ügy tervrajzai.” Alighogy elol­vasta e szavakat, nyomban rá­jött, hogy egy ellenséget, ide­gen kémet lopott meg, aki rej­Funtyikov nem emlékezett, hogyan futott végig a Gorkij utcán, egészen a Puskin térig. Észre sem vette a járókelőket, sem a tavaszi nap szépségeit. Futott, mintha űzné valaki, aki megfoghatatlan és szigorú, mint a sors, amely elől hiába fut az ember: nem tud elszok­ni, eltűnni, elrejtőzni előle. Később sem tudott rájönni, hogyan került hirtelen a Pus­kin sugárút árnyas, hűvös fa­sorába, amely tele volt friss hajtású hársfákkal, és játszó gyermekek zsibongásával. Le­ült egy padra és életében elő­ször, elgondolkodott életén, azon, hogy mit dolgozott, mi után vágyódott, s mit szeretett valóban. Funtyikov nem is sejtette, hogy az ellopott pénztárca ál­tal kiváltott csodálatos, új iz­galom és szerencsevárás for­dulópont lesz életében, mely szerint éiete teljesen új irány­ba fordul, holott ez az esemény csak kicsúcsosodása volt an­nak, ami már régen betöltötte lelkét s amit eddig félt magá­nak is bevallani. ILI ÉG NEM TUDTA, hogy az ezüstmonogrammos, krokodilbőrtárca örökre kitépi abból az életből és környezet­ből. amely már régóta nyugta­lanította belül, de eddig nem talált magában annyi bátorsá­got, sem erőt, hogy másképpen éljen. Tehát meglopott egy kémet, hazájának ellenségét, termé­szetesen a hazájának, mert így, vagy úgy, de ez a haza mégis­csak az ő, Funtyikov hazája is. Most pedig ő, a zsebtolvaj, a sötétmúltú börtöntöltelék, való­ban segíthet hazáján, ha van annyi bátorsága, hogy ezt iga­zán bebizonyítsa, ha nem retten vissza a különféle kellemetlen­ségektől, még a börtöntől sem. Börtön... Funtyikov jól is­merte a börtönt, mégis félt tő­le. S ha elmegy, ahova mennie kell, s becsületesen elmondja, mi történt, valószínűleg nem kerüli e) a börtönt, mert ami igaz, az igaz, zsebtolvajlást kö­vetett el, tehát olyan bűnt. amiért büntetés jár. Ezenkívül vallomása nem szorítkozhat csupán erre az utolsó esetre, „ott” nyomban rájönnek, hogy hivatásos tolvajjal állnak szemben, akikről nehéz feltéte­lezni, hogy örökre búcsút mon­dott múltjának, s hogy ez az átkozott pénztárca utolsó szem az ő hosszú rablási láncában. Kívülről tudja már a 162. pa­ragrafust, amelynek alapján többször elítélték. Pedig az élet olyan szép és csábító. Mi lehet szebb a sza­badságnál, e tavaszi utcánál, a virágzó hársfáknál, Luszja mélytüzű szeménél, rózsás ar­cánál? De hisz nem kell sze­mélyesen elmennie, elég. ha elküldi a pénztárcát a nyomo­zó szerveknek, s ezzel lerója hazája iránti kötelességét, min­den különösebb személyi koc­kázat nélkül... Persze, hogy elegendő. de azért mégsem lesz jó, mert hátha szükség lesz az ő segít­ségére, például: fel kell ismer­nie a monoklis külföldit. Funtyikov már megfeledke­zett saját dolgairól, terveiről, késő éjszakáig bolyongott a kább fejlődjék, növekedjék, erősödjék tsz-mozgalmunk, s mind jobb eredményeket ér­hessenek el az ott dolgozó ta­gok. Ebben az önök segítségé­re is mindenkor számítunk. Bíró József elvtárs után a találkozón részt vevők közül számosán felszólaltak. Strumpf László megyei főagronómus a többi között a mezőgazda­ságban dolgozók szakmai tu­dása fejlesztésének szükséges­ségéről beszélt. Néhány újabb felszólalás után pedig Bencsik István szólt a találkozó rész­vevőihez. Az egyik legfonto­sabb tennivalónak mondotta az ismeretszerzésben való to­vábbhaladást. A későbbiekben a tanulási lehetőségekről adott áttekintő tájékoztatást. A találkozóról megállapít­ható, hogy nagy segítséget je­lentett a termelőszövetkezetek további munkájában, s külö­nösen a közös gazdaságok megerősítésével kapcsolatos feladatok megoldásában. Lég­ióként azért, mert az arany- és ezüstkalászos tanfolyamot végzett tsz-tagok mindegyike azzal az elhatározással indult ismét haza, hogy az elkövet­kezendő időkben minden tu­dását még inkább a termelő- szövetkezetek fejlődésére szánja. W. L. moszkvai utcákon és sehol sem< talált egy helyet, vagy rejtek-« helyet, ahol saját lelkiismerete; elől elbújhatott volna. IS KAMRÁJÁBAN, amelyet Osztankinóban egy öreg anyókánál bérelt, kínzó álmatlan éjszakát élt át.! Reggel kikészítette kis bőrönd- í jét, beletette a fehérneműt, ci-! garettát, fogkefét, s takarót, vagyis a börtönbe való indu-í láshoz szükséges „hozományt”,; s elindult az állami ügyészség-; re, Behmetyev vizsgáló népbí-i róhoz, akivel egykor mégis-; merkedett. Gotyár János már több mint négy évtizede dolgozik az üvegfúvó szakmában. Még tízéves se volt, mikor a gyár hu­tájába került. Most már maga mögött hagyta az ötödik X-et is. Kehelyszárakat készít. K1 kát. A világpiacon keresett termékek az innen kikerülő áruk. Esedékes évi exportter­vét már régeben teljesítette a gyár. Ha az ember mindezt számba veszi, még nagyobb csodálattal adózik ennek a fon­tos gazdasági üzemnek, az itt dolgozó munkásoknak. Mert a tárgyilagos ítélő is csak dicsé­rettel szólhat eredményeikről, s azokról az erőfeszítésekről, amelyekkel ezeket az eredmé­nyeket el tudták érni. A leg­jobb jóindulat ellenére sem lehet azt mondani erre az üzemre, hogy korszerű és mo­dern termelési formákkal dol­goznak az üveggyári embe­rek. Régi a gyár, avultak, el­maradottak a berendezések, a szerszámok, amelyek tízezer­számra formálják a finom művű poharakat, kancsókat, dísztárgyakat, készleteket. Nyoma sincs itt a munkát könnyítő aútomátagépeknek, a leleményesen megszerkesztett napot, mikor majd ők is „vizs­gázhatnak”. Vizsgáznak ké­szítményeikkel az üzem fala­in túl, a mindennapi haszná­latban, a dolgozók asztalán. Végül egy kép a jövőből... Az elkövetkező években telje­sen „megfiatalodik” a régi, öreg gyár. Reményteljes vál­tozások történnek a vén falak között. Korszerű, modern készáru-anyagraktár építését kezdik meg jövőre, több mint egymillió forintos beruházás­sal. A régi raktárépületet már lerombolták. Tervezik egy új feldolgozó üzem építését is: új csiszolóval, festő részleggel stb. — Ólomkristályok gyártását kezdjük meg a jövő évben — magyarázza Varga József elv­társ, a gyár főmérnöke. — Üj készítményeinket exportra ter­meljük. Keményen kell dol­goznunk a régi berendezések­kel, mert 1961-ben 30 száza­lékkal több áruféleséget kell ff V ' Egy utcai telefonfülkéből ! felhívta Behmetyeivet, bemu­tatkozott és megkérte, írasson^ ki egy belépő-cédulát, mivel- > hogy neki. Funtyikovnak, je-5 lentenivalója van „rendkívüli;! állami fontosságú ügyben...” Zsebes Zsora tehát elindult $ a népbíróhoz. S jóllehet ez Zsebes Zsora; halálát, és Zsora Ivanovics! Funtyikov születését jelentette, sem a zsebtolvaj halála, sem! egy új szovjet ember születése! egyetlen fővárosi hivatalban í sem volt feljegyezve. Mivel-« hogy a vastag hivatali könyvek* sok minden olyat nem regiszt-« rálnak, ami ebben a mi cso-< dálatos korunkban történik.; Azért a történelem nagy köny-; ve mégis mindent feljegyez el-; jövendő utódaink számára, s< azok majd hálásan tanulmá-; nyozzák azt a nem éppen ró-; zsás utat, amelyen atyáik, és; nagyatyáik a kommunizmus! felé törtek. Mert ezt követelte! a közös nagy cél érdeke, s ők! nem kímélték erejüket, sem! éveiket, sem saját életüket« Fordította: Sárközi Gyula, (A történet pár nappal azelőtt« játszódott le, mielőtt a hitleri Né­metország megtámadta a Szovjet-« uniót). Az üvegcsiszolás nehéz, fortélyos, sok ügyességet igénylő szakma. Sidló György már szinte művésze ennek a munká­nak. 28 éve csiszolja az üvegtárgyakat. A szakma kiváló dol­gozója. szalagoknak. A munka nehe­zét az emberek végzik, mégis pontosan összehangolt, szer­vezett munka folyik itt. Tu­catnyi kézen fordul meg a legparányibb pohár is, s út­közben csinosodik szüntelen, szépül, színesedik. Valamit mindenki hozzáad magából. Öreg és fiatal munkások dol­goznak egymás mellett. Idős. sok tapasztalatai mesterek ok­tatják a fiatalabbakat a szak­ma ismeretére, mesterségük „titkaira”. Az üvegfestő rész­exportálnunk, mint az idén. Tervünk is emelkedni fog kb. másfélmillió forinttal. Még ilyen áldatlan körülmények között is... S aki járt mostanában a Pa- rádsasvári Üveggyár falai kö­zött, aki látta a „hutában” dolgozó embereket, a festőket, a csiszolókat, a munkások szorgalmas kis hadseregét, az nem kételkedik ezekben a szavakban. Pataky Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom