Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-13 / 293. szám

1960. december 13., kedd NÉPÜJSÁG n Közös munka — közös öröm Jalig két hónap ja| ^ meg a Pedagógiai Főiskola gyakorló 'általános iskolájá­ban az V./c. osztály. Nehéz feladatot jelentett a tantestü­letnek az osztály létrehozása, hiszen a tanév már régen be­indult, és így már nagyjából összeszokott közösségből kel­lett tanulókat kiemelni, hogy belőlük az új közösséget létre­hozzák. A szülök részéről ki is fejeződött az efeletti aggo­dalom, hiszen gyermekeiknek megszokott barátaikat, meg­szokott környezetüket, taná­raikat újakkal kellett felválta­ni. Uj problémákat vetett fel az osztály létrehozásának in­dítóoka is. A gyakorló iskolá; ban ugyanis ezidáig a felső tagozat osztályai külön leány és fiú tagozattal működtek. Ez pedig a főiskolai hallgatók ré­szére nem mutat hű képet az iskolai életről, hiszen a leg­több iskolában, ahova tanul­mányaik befejeztével kikerül­nek, koedukáció van, vagyis az egyes osztályokba vegye­sen járnak mindkét nembeli tanulók. Az iskolareform té­zisei közt sarkallatos helyet foglal el az a szempont, hogy a tanulókat az élettel kell megismertetni. Tehát ez isko­lánk vonatkozásában azt is je­lenti, hogy az itt gyakorló hallgatóknak is a reális képet kell mutatni. A koedukációval kapcsolatban pedig újabb ag­gályok merületek fel, amikre a megnyugtató választ rész­ben az ilyen rendszerrel mű­ködő iskolák tapasztalatai ad­ják meg, részben pedig ne­künk kell statuálni osztályunk munkájával: a benne folyó oktató-nevelő munka maga­sabb színvonalával. A felmerült problémákat csupán a teljesség kedvéért egészítem még ki azzal, hogy az új osztály tagjai között több olyan tanuló is van, aki­ket más iskoláktól kaptunk, akiknek tehát még nagyobb zökkenőt jelentett az új kör­nyezetbe való bekapcsolódás, mint azoknak, akik eddig is ebbe az iskolába jártak. mesedélutánok rendezése. Eze­ken a tanulók olyan számok­kal lépnek fel, amelyeket az iskolában mint kötelező tan­tervi anyagot úgy is meg kell tanulniok, tehát nem eredmé­nyezi a túlterhelést. Hasonló­an oldjuk meg a hulladék- gyűjtést is, amire elsősorban tanítási szünetekben kerül sor. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek a munkák kizáró­lag a pénzszerzést célozzák. Igyekszünk tudatosítani a gyermekekben azt, hogy az élet alapja a munka, a leg­szebb öröm a jól elvégzett munka által kiváltott öröm. Kovács Domokos elvtárs, a Háziipari Szövetkezet vete­ránja a munkaalkalmakon el beszélget velük, az ő gyer­mekkoráról, valamint a tizen- kilences harcokról, amiknek ő is tevékeny részese volt. A klubdélutánon is megragadta a jó alkalmat arra, hogy az iskolának segítséget nyújtson az ilyen irányú neveléshez. mányi, és magatartási köve­telményeknek kell megfelel­nie annak, aki ezt a kitünte­tést el akarja érni. Még a leggyengébb képességű tanu­lók is törekednek e színvonal elérésére. AZ ORSI- ÉS RAJÉLET, Könyvek a gyár kapujában AZ V./C OSZTÁLYBAN MEG KORAI LENNE ösz­sze­gezni az eddigi munka ered­ményeit, hiszen nagyon is kez­detleges állapotban van a kö­zösség kialakítása. Néhány vonatkozásban, főleg pedig egy nem régen lezajlott ese­mény azonban indokolttá te­szi, hogy pár szóban megem­lékezzünk az eddigi eredmé­nyekről. Az új osztály nevelő mun­kájának sarkallatos alapelve a munkával munkára nevelés. Már az alakuló szülői értekez­leten leszögeztük, hogy a gye­rekeknek mindent a maguk munkájával kell elérni. Az eddigi gyakorlattól eltérően nem a szülők anyagi hozzájá­rulásával óhajtjuk megoldani a tanterem dekorálását, hanem saját erőnkből. Az ehhez szükséges pénz összegyűjtésé­hez különböző forrásokat használtunk fel. Elsősorban azzal a lehetőséggel élünk, amit az osztály és a Háziipari Szövetkezet között létrejött szocialista szerződés nyújt. Ebben kölcsönösen vállaltuk egymás patronálását. A ta­nulók például ünnepélyes al­kalmakon műsorral járulnak hozzá a szövetkezet rendezvé­nyeihez. Erre került sor ak­kor, amikor zászlót avatott a szövetkezet. Vállaltuk azt is, hogy társadalmi munkában gondozzuk a központ parkosí­tását. Az őszi talajmunkákat el is végeztük. A szövetkezet részéről szintén széleskörű er­kölcsi és anyagi támogatást kapunk. így a dekoráció meg­oldásához járulnak hozzá, el­jönnek rendezvényeinkre a képviselőik. Itt voltak ná­lunk, és nagyon kedvessé, meghitté tették klubdélutá­nunk hangulatát, amit a „Má­sodik otthonunk” avatása al­kalmából rendeztünk. A gya­korlati foglalkozásaink lebo­nyolításához hulladékanyagot adnak, amit mi még feltu­dunk használni. Ezenkívül még számos területe van a két intézmény együttműködé­sének, ami elsősorban erköl­csi vonatkozásban gyümöl­csözik. Persze más területek­ről is tudunk anyagi fedeze­tet teremteni nagy és szép céljaink eléréséhez. Ilyen a folyó munka a makarenkói perspektíva szellemében fo­lyik. Az ott tanító nevelők felmérték a tanulók képessé­geit, következetesen harcol­nak a hiányosságok leküzdé­séért. Jelszavuk: „Követlek, mert becsüllek.” Ebben a lég­körben fokozatosan kialakul az a szellem, amely nem tűri a lógást, a hanyagságot. Ma már ott tartunk, hogy az osz­tály tagjai szeretik kis közös­ségüket, büszkék ' arra, hogy nagyon sok vonatkozásban az úttörő szerepét töltik be. Több vonatkozásban máris jelentős kezdeményezésekkel léptünk iskolánk kollektívája elé, amik az oktató-nevelő munka jelentős javulásában nyilvánulnak meg. Fontos területet jelent az osztály életében az úttörő- mozgalom. A lányok és fiúk két külön őrsöt, de egy rajt alkotnak. Köztük a tantestü­let igyekszik kibontakoztatni az egészséges versenyszelle­met, aminek eredményeként úgy igyekeznek elérni jó ered­ményt, hogy közben a lema­radókat segítsék, s az egész osztály, illetve raj, valamint ezen keresztül az iskola kö­zössége hasznos eredmények­hez jusson. A verseny ered­ményeinek rögzítésére szolgál a „Második otthon” falán el­helyezett „osztálytükör”. Ezen valamennyi pajtás — aki meg­érdemelte — a heti kiértéke­lés alapján megkapja az előző heti munkájának jutalmát: a vörös csillagot. Komoly tanul­valamint az osztály élete szo­ros egységben van. Mindkét vonalon közös a nevelési cél: szocialista hazánk számára hasznos, öntudatos dolgozókat nevelni. Ehhez a munkához különösen sok segítséget ka­punk a csapatvezetőség részé­ről. Sikerült igen komoly alap­jait lerakni az iskola és a szülői ház kapcsolatának. Az osztályfőnök már valamennyi gyermeket meglátogatott ott­honában, ahol a szülőkkel személyesen beszélték meg a gyermekkel kapcsolatos problémákat, a hibák kijaví­tásának módját. Szívesen jön­nek a szülők is az iskolába. Nemcsak a szülői értekezlete­ken jelennek meg csaknem teljes számban, de rendezvé­nyeinken, fogadóóráinkon is gyakran felkeresnek. Talán ez is egyik bizonyítéka annak, hogy milyen elevenen él és hat egész társadalmunkban az oktatási reform tézisei iránti érdeklődés. Ezzel is tanújelét adták a szülők annak, hogy az ifjúság nevelése valóban szív­ügyük, és egyetértenek azok­kal az elvekkel, amiket kü­lönböző formákban az egész társadalom elé tárt pártunk, kormányunk. Kevés ideje még annak, hogy először gyűlt össze az a kis gyermekkollektíva, ame­lyikből megalakult az V./c. osztály, s amelyikkel nagy és nemes célok megvalósításához kezdtünk hozzá. Talán némely vonatkozásban már előbb is járunk az átlagnál, s ezzel utat mutatunk arra, hogy az oktatási reform elgondolásai mennyire helyesek, mennyire az élet által felvetett szükség- szerűség. Eredményeink, ame­lyekkel rövid létünk alatt máris dicsekedhetünk, lelkesí- tőleg hatnak elsősorban az osztály tagjaira, de rajtuk ke­resztül az egész iskolára, szü­lői kollektívára is, tehát az egész társadalomra. Még nagyon sok szép elgon­dolás, terv vár megvalósítás­ra, amelyek mind azt céloz­zák, hogy gyermekeink élete szebb, boldogabb legyen, és majdan — kikerülve az isko­lából — helyt tudjanak állni az életben. Halasy László A Mátravidéki Fémművek kapujában. a blokkolóóra szomszédságában apró vitrin áll. A vitrinben könyvek. Iz’é- sesen elrendezve. Elbeszélések kötetei, versek, regények, mű­szaki és tudományos munkát?. Akad közöttük mindenféle. Vá­logathatnak közülük az embe­rek. Mindennap, műszak után, Tóth József üzemi könyvter­jesztő felnyitja a vitrint és szétrakosgatja a könyveket. Az üzemrészekből özön ük, árad az em bértömeg. S egyik ük-mási­kuk egy-egy könyvvel a hóna alatt, távozik. A munkások sze­retik a könyveket. Félévenként 30 - 40 ezer forint értékű könyv talál gazdára az üzemben — mondja Tóth elvtárs. — A múlt félévben 38 ezer forintos for­galmat bonyolítottam le. Két, két és fél éve árulja a könyveket Tóth József, a gyár kapujában. Műszak után 20—30 percig. Harminchat, éves. Tize­dik esztendeje dolgozik a gyár­ban. Gépszerkesztő. Van egy kislánya is. Hét éves. Tóth József Pestről „szárma­zott” ide a mátrai tájra. Búcsút mondott a fővárosnak. hogy vidéken dolgozzon. — a mát­rai dombok közé ékelt, terjesz­kedő üzemben. Az üzem siroki lakótelepén lakik. Ízléses, mo­dern, emeletes épületben. Sze­ret olvasni. És muszáj is, hogy rengeteget olvasson. Élete so­rán úgy eggyéforrt a könyvek­kel, hogy nélkülük már meg se tudna lenni. — Talán nem vagyok jó „ke­reskedő” — mondja mosolyog­va —, de azokat a könyveket nem tudom eladni, amiket ma­gam sem olvasom szívesen. Amik nekem se tetszenek. A gyárból hazatérve, a lakó­telepen is árulja a könyvéket. Otthonaikban keresi fel a mun­kásokat. És dicséri az elolva­sott, jó könyveket. — Milyen könyveket vá­sárolnak legszívesebben "az emberek? Mi számít „cseme­gének”? — Kivételt tenni nem tudnék. Szépen fogy mindenféle könyv. Az emberek azt veszik meg, amelyik őket a legjobban ér­dekli. A sirokiak is sokan tő­lem vásárolnak könyvet. Eb­ből is szépen lemérhető, meny­nyire érdeklődnek a falusi em­berek az irodalom dolgai iránt. Vannak állandó vevői is. Neveket, számokat sorol: kik vásárolnak legtöbbet, mi­lyen tételekben... Vella Géza diszpécser az elmúlt hónapok során 1600, Suszter Kálmánné a könyvelésből 1300. Zsivicza Mihály idomszerész 600, Csertő István laboráns 400 és Csárádi János diszpécser 1300 forint értékű könyvet vásároltak ma­guknak. ö maga is vásárol könyv»- ket. Otthonában egész kis könyvtárat rendezett be. 500 kötettel. Rajong a „régi” író­kért. Mikszáth. Jókai, Krúdy, és Móricz műveiért. A mai fiatal írók közül Berkesi And­rás írásait olvassa legszíve­sebben. A Bunker című, legfrissebb regényét is élvezet­tel, nagy örömmel vette kezé­be. Élményt jelentett számára ez a könyv. Hiszen ott játszó­dik, Budának azon a részén, ahol ő is lakott, ahol átélte a főváros ostrcfrnát. Járt abban az utcában, ahol a regény cse­lekménye történik. Ismeri a házat is, amelynek pincéjében Berkesi regénybeli figurái vív­ták élet-halálharcukat. Leg­utóbb Boleslaw Prus „A fá­raó” című regényét olvasta és a Táncsics Könyvkiadó kiadá­sában megjelent „100 híres re- gény”-t. Ez a kétkötetes mun­ka ezeregyszáz oldalon ismer­teti a világirodalom száz híres regényét, széleskörű tájékozta­tást nyújtva a világ híres regé­nyeiről, íróiról, a művek és szerzőik problémáiról. — Nagy segítség az ilyesmi az ember számára. Hiszen minden kiadott regényt, elbe­szélést elolvasni... arra nincs elég idő. Megnyugtató jó érzés az, hogy a siroki gyár kapujá­ban és a munkások kezében mindennap könyvet lát az em­ber, (pataky) Beszéljünk erről is SAJÁTOS TÁRSADALMA van Petőfibányának. A lakos­ság egésze magáénak vallja a telepet, de senki sem. mondhat­ja magát őslakosnak. A telep alig másfél évtizedes életében vannak ugyan kevesek, akik előjogokkal dicsekedhetnek, de az ő múltjuk sem a rossz emlé­kű Pernyepusztából gyökere­zik. így eggyé válva él a majd­nem ötezer ember az új ma­gyar élet izmosodó telepén, fő célként tekintve magát a mun­kát, a tudásszomj csillapítását, a szocialista életfelfogásnak megfelelő, öntudatos bányász­életet. Szép ez a hármas cél­kitűzés, jó is volna, ha mara­déktalan tisztasággal tartanák szem előtt Petőfibánya lakosai ezt az életelvet, de... az ellen­vetéseket is elmondom, szép sorjában. Amíg a vevő eljut odáig . . . — Édesanyám! Nagyon sze­retném, ha megvenné nekem ezt a sokrétű kalárist! — emel­te fel Mariska az óra- és ék­szerbolt pultjáról, valóban a legszebb sok soros gyöngyöt. — Ugvan, lányom, az én gyerekkoromban hordtak ilyet a falusiak! — intette le B. Mártonná a lányát. — Igaz, hogy mi falusiak vagyunk, de tessék elhinni, hogy nagyon divatos ez a gyöngy! Az osztályban leg­alább öt lánynak van már ilyen! — Tessék csak kedvesem mást mutatni! Nem baj ha drága is! Vadász Károlyné türelmesen rakja ki a pultra a szebbnél szebb cseh gyöngyöket, s míg a lány- egyre szorongatja a sok soros pirosat, addig az anyja fejét csóválva kutat a piros, fehér, fekete, nagyszemű, meg kisszemű gyöngyök között. Ügy látszik, egyik se nyeri meg a tetszését, mert azt mondja: — Valami olyan kéne ne­kem, aminek a közepén olyan szép, nagy medálion van! — De akkor gyöngyház le­gyen a csüngő je — köti ki Ma­riska. Én is válogatok közben, igaz, hogy már kezemben van a pu­ha, gyönyörű, fekete levéltár­ca, de most már érdekel az anya és lánya állandó vitája, kíváncsi vagyok, mit is vesz­nek a végén? — Olyan nincs, amibe mo­nogramot lehet vésetni? — Van, de az arany — vála­szol az eladó.. — Nem baj az, mutassa csak meg! Perceken belül már az arany holmi is B. Mártonná előtt hever. Válogat. Válogat, mert nagyon szépet akar a lá­nyának, csak az a baj, hogy ő maga nem veszi figyelembe 1 azt, amit a lánya szeretne. 1 Csak a saját ízlése szerint sze­deti le a szebbnél szebb í gyöngyháztűket, aranylánco- ] kát és gyöngyöket, mert vala- \ mi „nagyon szépet” akar ezen ] a karácsonyon érettségiző lá­nyának venni. 1 — No, erre még ráérünk, i hiszen csak másfél óra múlva { megy a buszunk, de addig mán az öregnek is tessék valamit t mutatni! i — Mégis, mi lenne az? Tes- 1 sék! Van itt cigarettatárca, szipka, Jugoszláviából kaptunk < levéltárcát... — Á, nem dohányzik az én i öregem! No lányom! Szerinted mi lenne jó apádnak? — Édesanyám! A nagyszobá- i ba vegyünk egy szép vázát, én 1 tudom, hogy édesapám annak c nagyon örülne — szól félénken 1 a lány. i — Nahát, ez a lány! Tetszik í látni? Hát az nem apádnak : való. Méghogy vázát! Tessék ( csak mutatni egy szép vekkert, s Én már izzadok. Nem a me- s légtől, hanem a nyugodt váló- i gatástól. Közben ez is, az is ( bejött a boltba, kiválasztották i az árut és a gyors „bolt” után 1 elmentek. Egy ifjú pár is meg- t vásárolta közben a gyűrűt és t boldogan mentek haza az édes- i anya gondos felügyelete alatt, t Hiába! Még nem önállóak! B. Mártonná még mindig válogat. — No akkor ez megvolna, ezt már leblokkolhatják. Tudja, kedvesem, mióta az öreg a bor­júnevelésnél dolgozik, nagyon korán kel, és jó ha ott a vek­ker, osztán csörög a fülibe! No, lányom, most akkor te követ­kezel! Mit is vegyünk neked? Üjra kezdődik elölről, de vé­gül is Mariska megmakacsolja magát, és ha már édesanyának úgyis mindegy, akkor valami nagyot kér! — Édesanyám! Nekem még nem volt órám! Olyan szépek vannak itt, tessék akkor en­gem egy órával meglepni! Az édesanya szeme valóban csodálkozva fordul a kérelme­ző lányra, aztán megadóan bó­lint. — No, annak legalább nem­csak a bálban veszed hasznát! Tessék akkor egy pontos órát mutatni. De svájcit! Van-e? — Van. Még néhány perc, s a gordi­uszi csomó megoldódott. Két ketyegővei kevesebb lett az óraékszerben, és kettővel több B. Mártonéknál. Csak egyet nem értek. Azok a bizonyos gyöngyök 50—100 lorint között mozogtak, árban. Csaknem fél­órás vita után sem lett a vá­sárból semmi. Egy karóra vi­szont nem filléres áru, miért állt rá olyan könnyen Mariska édesanyja? De különösebben nem is akarom megfejteni a kérdést, lényeg az, hogy az érettségiző lányka boldogan csatolta karjára az órát, édes­anyja meg büszkén fizette ki a család ajándékát. Cs. Adám Éva Sok helyen jártam és éltem az országban, de sehol sem láttam azt a tanulási kedvet, azt a ta­karékos, de nem kuporgató ke­resetbeosztást, mint itt. De akad irigy torzsalkodás, és a munkásbecsületet bepiszkító, könnyelmű ember is. A petőfi- bányaiak többsége becsületes, rendes munkás. A petőfibányai dolgozók na­gyobb része tudja és éli. hogy ármunka teljesítése becsület, jó teljesítése dicsőség. Nagy része — mondom —, mert, sajnos, itt is akad­nak próbálkozók, akiknek a munkához való viszonyuk1 ér­tékelése a norma alatt marad. Ezek azok, akiknek jellemében a munkásöntudat még mindig nem vert gyökeret. Akik nem élik a kollektív felelősséget, akik a Szocialista társadalmat egyéni bújtatónak képzelik. A bányászöntudat leple alatt szimulálnak, a munkafegyel­met magukra nézve nem tart­ják kötelezőnek, ugyanakkor szemrebbenés nélkül jutnak olyan meg nem szolgált elő­nyökhöz, amelyért társaik megdolgoznak. Gondolok itt azokra, akik valóban betegszi­mulánsok, vagy a munkásosz­tályhoz való tartozásukat hetyke helyehujára használják fel. Keserűség önt el, — s gondolom, a harmadváltásra indulókat is, ha látok unatko­zó, hetykén sétáló, vagy kan­tinban „hőbörgő” dolgozót, a munkaidő alatt. (A mértéktar­tással, munkaidőn kívül való poharazgatást én sem ítélem el!) szimulánsoknak MI AD életlehetőséget? Talán az a liberális beteg­vizsgálati felfogás, mely az ön­tudatos munkafegyelemre, minden bányász szocialista öntudatára apellál... Talán a huzamos „betegtologatás” ka- patja el az surra hajlamosokat, akik kihasználják a kivizsgá­lás útvesztőit és a kivizsgálók jóhiszeműségét... A bányászbetegség oly sok­rétű, s oly nehezen megállapít­ható — egyes, jellegzetes be­tegségek kivételével —, hogy a vizsgálószervek jórészt a beteg bemondásaira vannak utalva. Talán — mivel bányászokról van szó — a felsőbb vizsgálati szervek, a népszerűség érdeké­ben lehetőséget adnak a lógás­ra... Elképzelhető, hogy nem hálás feladat egy betegként je­lentkező bányász szemébe mondani, hogy szimuláns. De vajon kötelesség a szemhú- nyás? Ez súlyos társadalmi és j gazdasági kérdés és nemcsak I Petőfibányán? Kik isszák meg a keserű levét, hogy fennáll ez a lehetőség? Legtöbbször az igazi betegek, a becsületes, ön­tudatos bányászok, akik küsz­ködnek a kórral, mert maguk részéről sem tűrik a laza, há­nyaveti, vagy elbliccelt mun­kát. Ha valóban beteg valaki, gyógyításra szorul. S ennek szükségessége akkór is indo­kolt. ha szocialista brigádtag, netán brigádvezető valaki. A „legnagyobb érték az ember” elv természetes, hogy minden dolgozóra vonatkozik. Nem vonatkozik azonban a lógósok­ra, akiket kemény munkával épülő szocialista társadal­munkban sem lehet értékes embereknek nevezni! A SZOCIALISTA I *™nka- —------------------------1 brigá­do k igen jelentős tényezői a bányásztársadalomnak. A min­denképpen megbízható bányá­szok vállalták a szocialista munkabrigádokba való tömö­rülést és a nemes versenyt Teljesítményükkel, önképzé­sükkel, politikai állásfoglalá­sukkal, még ha pártonkívüliek is, példamutató magatartásuk­kal ösztönző erőt képviselnek az öntudatos, marxista gondol­kodású bányász kialakításá­ban. ök alkottak itt mindent, ami maradandó és igazi érték. A családok szépen berende­zett lakása, a ruházkodás vá- lasztékossága, a tanulás iránti kedv, mind annak a bizonyíté­kai, hogy a „jöttmentek” tele­pe szebb, jobb, a ma emberé­hez méltóbb életkörülményt akar teremteni magának. Az akarat egyöntetű, s ered­ménye „telepvárossá” formál­ja Petőfibányát. A szocialista embertípus éle­tét és természetét formáló akaratereje sarkallja a tröszt és a telep vezetőségét is, hogy szebbé, lakályosabbá, a nehéz munkát végző bányászok „üdülőtelepévé” varázsolják rövid időn belül Petőfibányát. Ne gondolja azonban senki, hogy Petőfibánya hiba nélküli Eldorádó! Az általános, embe­ri hibák micéliumai kedvező eső után itt is „bolondgombát” sarjadnak. A társadalom egé­szének a kötelessége, hogy a mérgező telepeket felszámolja, hogy a tiszta televényen ne te­teremjen maszlagos nadra­gulya, hanem becsületes, mun­kából élő, elégedett emberek boldog otthonává váljék Pető­fibánya. Földi Gyűl*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom