Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-07 / 288. szám
1960. december 7., szerda N ÉP DJS AG s Termelőszövetkezeti megyénk első esztendeje A dolgozók állama segíti a termelőszövetkezeteket ii. 1949-ben, amikor az első termelőszövetkezetek megalakultak megyénkben, az úttörők szinte semmi nélkül kezdték meg a közös gazdálkodás első évét. Javarészt újgazdákból alakultak az első közös gazdaságok, s ezek az új gazdák négy évvel a földosztás után nem voltak még gazdaságilag valami erősek. Az elmúlt tavaszon, amikor oly gyökeres fordulat történt parasztságunk életében, és tömegesen léptek a közös gazdaság útjára, saját erőből is sokkal megalapozottabb gazdaságokat hoztak létre. Államunk azonban — amely szintén erősödött, gazdagodott, 1949 óta — még nagyobb segítséget nyújtott a kezdő termelőszövetkezeteknek ahhoz, hogy minél hamarabb virágzó nagyüzemi gazdaságokat teremtsenek. A sok milliárd forintos hitelből megyénk termelőszövetkezeteinek is bőven jutott, s nincs úgyszólván a mezőgazdasági termelésnek egyetlen ága sem, amelynek fejlesztéséhez — vagy egyáltalán megalapozásához — ne adott volna tekintélyes összegű hitelt államunk. A termelőszövetkezetek dolgozóinak első nagy nehézsége a közös állatállomány megteremtése, illetve annak elhelyezése volt, mert kevés termelőszövetkezet jutott már meglevő épületekhez. A semmiből kellett felépíteni az új tanyaközpontokat, benne a majorságot. Saját erőből bizony nem sokra mentek volna még az első esztendőben, amikor ezer más probléma megoldása is várt a szövetkezeti tagokra. Államunk jelentős segítsége tette lehetővé, hogy ezeket a problémákat nagyrészt már az első években megoldják, Állami segítséggel volt csak elérhető, hogy 1960-ban megyénk termelőszövetkezetei részére összesen 23 tehénistálló, 70 növendékmarha-istálló, 118 sertésfiaztató, 37 hizlalda, 12 juhhodály épüljön fel. Ezenkívül a termények elhelyezésére a górák egész sora, és 20 dohánypajta,' melyben hatvan hold dohány termését helyezhették el. E nagymértékű beruházásokra államunk 56 millió forint hitelt biztosított a szövetkezeteknek. Hozzájárultak az építkezés költségeihez a termelőszövetkezetek saját erőből is, és ez az összeg mintegy 18 millió forintot tesz ki. Az építkezési hitelek mellett segítséget nyújtott államunk ahhoz is, hogy az új majorsági épületeket benépesítsék. Elsősorban ott, ahol saját erőből nem tudták biztosítani a törzsállomány megteremtését, ott adott jelentős segítséget azzal, hogy a Tenyészállatforgalmin keresztül tenyésztésre alkalmas egyedek- hez juttatta a szövetkezeteket, s ugyanakkor e tenyészállatok felvásárlására hitelt is adott. így került a megye szövetkezeteinek közös állományába 850 szarvasmarha, 3400 anyakoca, 1500 anyajuh — összesen 12 milliós hitel segítségével. Az állattenyésztés megteremtése mellett igen sok segítséget kaptak ebben az évben a termelőszövetkezetek a gépállomány növelésére is. Ez kétoldalú volt. Államunk elsősorban a gépállomások gépparkját növelte, olyan mértékben, hogy egyik-másik munkánál háromszor annyit végeztek az idén géppel, mint az előző esztendőben. Áz idén gépállomásainkon a traktorok száma 261 darabbal szaporodott. 98 kombájnt és 63 aratógépet is kaptak, s így vált lehetővé, hogy a megsokszorozódott gabonaterületnek is mintegy 50 százalékán géppel végezhették az aratást. A géppark növelését egyetlen adat is bizonyítja: 1959-ben még csak 21 kombájnnal rendelkeztek a gépállomások. Amellett, hogy az állam jelentős összeget fordított a gépállomások gépparkjainak növelésére, igen sokat segített abban is, hogy a termelőszövetkezetek saját gépet vásárolhassanak. A 3004/2-es rendelet értelmében, amennyiben a termelőszövetkezet bizonyos ösz- szeget saját erőből biztosított gépvásárlásra, a többit az állam folyósította, hitel keretében. így kaptak megyénk termelőszövetkezetei 20 millió forint hitelt különböző erő- és munkagépek vásárlására. A szövetkezetek jól használták fel a segítséget, 113 erőgépet, 47 ekét és számos apróbb munkagépet vásároltak. A gépekkel kapcsolatos segítséghez még hozzátartozik az is, hogy ez év novemberéig már meghaladja a 34 millió forintot az az összeg, amelyet az állam a nagyobb fokú gépkihasználásért visszatérít a szövetkezetnek. Hogy mennyire igaz, nincs a mezőgazdaságnak olyan ága, amelyhez ne kaptak volna a szövetkezetek állami segítséget, azt a következő tények is bizonyítják: A 3004/2-es rendelet értelmében ebben az évben gyümölcstelepítéshez 3 millió 914 ezer, talajjavításhoz 3 millió 275 ezer forint hosszúlejáratú hitelt kaptak. Mindent összevetve: 1960- ban a termelőszövetkezetek hosszú-, közép- és rövidlejáratú hitel keretében közel 125 millió forintot kaptak. A rövidlejáratú hitelek összege is meghaladja a nyolcvanmilliót. E nagymérvű segítség tette lehetővé, hogy a termelőszövetkezetek már az első esztendőben is jelentősen megerősödtek, s nagy lépést tettek előre azon az úton, amely a virágzó nagyüzemi mezőgazdaság megteremtéséhez vezet. (Folytatjuk) Deák Rózsi Üdülőt építtet a tsz-tagok részére az Állami Biztositó A termelőszövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyezési csoportjaiba beiratkozott mezőgazdasági dolgozók számára üdültetést szervezett ez év őszén az Állami Biztosító megyei igazgatósága. Ennek keretében minden kéthetes turnusban 10 Heves megyei tsz- tag üdül a parádfürdői vasutas üdülőben. A következő időkben még nagyobb arányban akarja fejleszteni a tsz-tagok üdültetési rendszerét az Állami Biztosító, ezért egy 100 ágyas korszerű üdülő építését tervezik, amelynek helyét az Egri Városi Tanács már felajánlotta. Az új üdülőben egy év alatt mintegy 2500 termelőszövetkezeti tag pihenhet két-két hétig, akár megyénk közös gazdaságainak tagjai, akár csere révén az ország más vidékeiről ide beutalt tsz-tagok közül. Uj kábel az óceánon át A tervek szerint 1964-ben már új tengeri kábel köti ösz- sze Japánt és az Egyesült Államokat. A kábelt 5500 tengeri mérföld hosszúságban fektetik le Tokió és Hawai-i között, két és félmilliárd jen költséggel. Az új koaxiális (közös tengelyű) kábel mindkét irányban 128 telefonvezetéket vesz fel. Ezáltal a jelenleg folytatható tengeren túli beszélgetések száma háromszorosára emelhető. Puszpáng Alfonz vagyok, a neves festő, akinek műveit ismerik mindenütt, falun és városon, szobában és konyhafalon, aki nem rest a kultúrát elvinni a legtávolabbi tanyára sem — ha pénzt kap érte. Művészetem titka egyszerű, de nemes: kiszolgálni dolgozó népem művészi igényeit, azt adni, amit várnak tőlem, s amit én tudok adni nekik. Ez az összhang a titka Volga személyautómnak és nyolcszemélyes frigideremnek, valamint annak a kis műteremsaroknak, ahol feste- getni szoktam, magam és vevőim gyönyörűségére és Amál- ka boldogságára. Amálka a művész, tehát az én feleségem, ihletőm és múzsám, aki új meg új művek megkompo- nálására ösztönöz, hogy új meg új százasok kerüljenek kimeríthetetlen éhségű táskájába. Interjú Hogy most min dolgozom ? Egy sajátosan lírai hangvételű képet festek: Krisztus a gesztenyefák hegyén ... Ne csodálkozzék, én közel viszem képeimet a való élethez. Hol van Magyarországon olajfa? Na ugye, sehol. Marad tehát a gesztenye. Tegnap fejeztem be nagyméretű kompozóciómat, a címe Csikósok, de természetesen, ez is új hangvételű alkotás. A csikósok traktoron ülnek, zöld traktoron, piros mezőben, mert én is szeretem a formabontást és zöld mezőt mindenki tud festeni... Ami a terveimet illeti, nyolc naplementére és két holdtöltére van megrendelésem, azonkívül tervezem, hogy megfestem azt a rétet is, ahol egy patak folyik és a pataknál két szarvas csókolódzik, fejük felett két gerle ugyanezt, csinálja, mögöttük bokrok, ahol.. Igen, ott kis angyalok fognak leselkedni, s az egészre valami sajátos lila fényt kenek majd rá, amitől egyéni lesz a képem és drágább... A lila fényt nagyon jól megfizetik. Hát nem érdekes? Piros színű képekért, mondjuk ezrest, a kékekért kettest, a liláért legalább három darab ezrest szoktam zseb- rei ágni.., Hogy ez micsoda? Nevetséges! Ez, kérem, egy tehén, amint a karámból kinéz és gazdasszonyát várja, hogy jöjjön fejni... Hogyhogy nem így néz ki a tehén... Ugyan uram, mi közöm nekem ahhoz, hogy hogyan néz ki egy tehén ... Elképzelem, megfestem és megveszik... Tehát, én tudom jobban, hogyan néz ki a tehén, s nem maga... Ez a világos. Hogy mit mond? Vajat köpülő asz- szony? Na és, ha meglátná, biztos ő is megvenné ... Hogy az egy festmény? Nem tudom ki az a Munkácsy, még nem találkoztam vele, de ügyetlen fráter lehet, mert mi érdekes van egy vajat köpülő asz- szonyban... Én, kérem, a művészetet tartom a legfontosabbnak, s nem a vajköpülést. Az előbbiből lehet, az utóbbiból nem lehet pénzt keresni és nekem sokba van a vászon, meg a festék ... Viszontlátásra, legyen máskor is szerencsém, ha akar, eladok magának egy angóra macskát, pamuttal, lila fényben, zöld szemmel, bordó pamlagon ... Csodálatos! (egri) BESZÉLGETÜNK az ivádi Dózsa Termelőszövetkezet irodájában. A fiatal elnök, Forgó János, éppen most érkezett meg a határból, a könyvelő meg árkuspapírok fölé hajolva számítgat- ja a múlt hónapra esedékes munkaegységet. — Húsz forint jut előlegként egy munkaegységre — mondja, azután ceruzája még egyszer gyorsan átszalad a papíron. — Ez évben minden hónapban fizettünk előleget — mondja az elnök. — Húsz forintot egy munkaegységre. Nálunk ei olyan pontosan megy, akár a hivatalokban, vagy üzemekben. Itt mindenki tudja, hogy negyedikén előlegfizetés van, aztán már számítanak is rá az emberek. Miközben dicsérem a helyes módszert, a rendszeres és pontos előlegfizetést, a fiatal piros- arcú elnök már mondja is aprócska noteszéből a számokat, az idei bevételt. — Almánk termett 31 vagon. Kaptunk érte 843 000 forintot. Szépen jövedelmeztek az idén a jószágok is és eddig beadtunk 72 hízómarhát, 98 hízósertést és túlteljesítettük áruértékesítési tervünket. 100 hold szántóra 20 hízott marha és 47 hízott sertés jut, ami nem rossz Gondolni kell eredmény járási viszonylatban sem. — És a tagok, az emberek? — vetem közbe a szót. — ITT, KÉREM, NEM mara- dozik el senki a munkától és idejében elvégeztünk mindent az ősszel is. Szóval, rendben van a szénánk — mondják egybehangzóan, és csak akkor válik halkabbá a szó, amikor a jövő terveiről hangzik él a kérdés. — Terveink? Vannak terveink — így az elnök. — Jövőre, illetve még az idén új gyümölcsöst telepítünk, felújítjuk, pótoljuk a régit, aztán a tél, tavasz folyamán ápolgatjuk a gyümölcsfákat, amelyek olyan szép jonatánalmákat termettek az idén is, hogy akárki megnézheti őket. — Lesz-e baromfitörzsük? Az is elkelne ide, ilyen szép, tágas helyre, ahol szinte mindent készen kapott a kastélyban a szövetkezet. — Nem lesz, az nem lesz — válaszol az elnök — gondolkoztunk rajta, de... — És az építkezés? Hizlalnak-e több jószágot jövőre, mint az idén, épül-e új istálló, a holnapra is magtár, górék? — Nemmel válaszol, aztán megjegyzi, hogy vásárolnak traktort, ami majd segíti a munkát. És végeredményben kitűnt, hogy az ivádi Dózsa Termelőszövetkezet jövedelmét csaknem teljes egészében felosztják a tagok között, és alig-aíig ruháznak be valamit a maguk erejéből. Ezt mondja a járási tanács elnöke is, aki szintén a dicséret hangján beszél a termelőszövetkezeti tagok szorgalmas munkájáról, munkafegyelméről, a jövedelemről is, arról is, hogy a tagoknak havonta osztanak munkaegység-előleget, de azzal nem ért egyet ő sem, hogy a termelőszövetkezet a saját érdekében, a még több, még magasabb jövedelem érdedében nem ruház be annyit és olyan mértékben, mint az jövedelmükből számítva, indokolt lenne. Kétségtelen, hogy szerencsésebbek azok a szövetkezetek, amelyek egy volt kastélyban, a régi úri birtok épületeiben kezdhették meg a közös munkát, s így már mindjárt az indulásnál jelentős előnyökhöz jutottak, mint azok, melyeknek mindenről, a legutolsó goréról is maguknak kell gondoskodni- ok. Ám mégis, idővel a fejlődés, az egyre bővülő gazdaság szükségszerűen megköveteli az újabb beruházásokat. És egy olyan termelőszövetkezetnél, mint az ivádi Dózsa, ahol viszonylag magas a jövedelem, a tagok részesedése, magyarul, „van mit aprítani a tejbe”, különösen nem érthető, hogy a vezetőség és a tagság miért húzódozik az újabb beruházásoktól. Köztudomású dolog, hogy a beruházás pénzkiadással jár, viszont azt is tudja mindenki, hogy a célszerű beruházások gazdagon megtérülnek, több jövedelemhez, nagyobb gazdasági sikerekhez segítik a tagságot. ÉPPEN EZÉRT nem helyes az az elv, hogy mindent osz- szunk fel, csak a mának éljünk. És éppen ezért, amikor szívből örül mindenki az ivádi Dózsa Tsz jó eredményeinek, azt is ajánljuk a tagoknak, a vezetőségnek, gondolkozzanak el, és okos, ésszerű beruházásokkal segítsék még inkább elő a legközelebbi, de a távolabbi esztendők gazdasági eredményeit is. És a befektetett összeg — ha nem is máról holnapra —. de bőségesen meghozza gyümölcsét. Szalag István Hírek képekben Ez év végére Gyöngyössolymos község is új kultúrházat kap. A kétmillió forintos költséggel épülő új kultúrházban egy modern színpad, kultúrterem, játékterem, öltöző és gondnoki lakás lesz. Képünkön az épülő kultúrház. Az Egri Pedagógiai Főiskola hallgatói a szakoktatás mellett megismerkednek a műszaki és gyakorlati munkával is. Képünkön Hisztai Aranka másodéves tanuló a párhuzamvonalzóval ismerkedik. Ez évben a gyöngyöshalászi iskolások már modern iskolában kezdték tanulmányaikat. Világos tantermekben megfelelő szemléltető eszközökkel jobban megy a tanulás is. De azért nem árt még a szünetben egy kicsit átnézni a leckét, mint ahogy, ezt a kép is mutatja. (Kiss Béla felvételei) HERENDI porcelánvásár az Egri Ajándékboltban I
