Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-31 / 308. szám

I960, december 31., szombat NßPüJSÄG s Gyöngyös: termelőszövetkezeti város! Megtartotta alakuló közgyűlését a gyöngyösi „Hazafias Népfront Termelőszövetkezet* Csütörtökön este már fél öt­kor gyülekező emberekre lehe­tett figyelmes a gyöngyösi já­rókelő a Városi Kultúrház előtt, öt órára, a kultúrterem legnagyobb helyisége zsúfolá­sig megtelt a város földműve­lőivel. akik a közeli napokban határoztak ügy, hogy az új évet már közös gazdálkodással kez­dik. Öt óra után néhány perccel foglatt helyet az e'nökség az ünnepien feldíszített színpa­don. Az elnökségben helyet foglaltak Gyöngyös város, és járás párt- és tanácsi vezetői, Raft Miklós elvtárs, Gyöngyös város tanácselnöke, dr. Molnár Mihály, a gyöngyösi Hazafias Népfront e’nöke. Először Raft Miklós elvtárs, Gyöngyös város tanácselnöke emelkedett szólásra; szavaival megnyitotta a gyöngyösi Haza­fias Népfront Mezőgazdasági Terme1 őszövetkezet alakuló közgyű’ését. Raft elvtárs megnyitó beszé­dében üdvözölte a megjelent dolgozókat, majd a nap jelentő" ségét méltatta. Elmondotta: történelmi jelentőségűek ezek az órák, mért most dönti el négyszág do’gozó paraszt, ki­nek kezébe' adja át az újonnan alakult közös gazdaság vezeté­sét. Felhívta az emberek figyel­mét, hogy olyan vezetőséget válasszanak magúit közül, akik értik módját a földművelés­nek, de emellett értik az em­berek nyelvét is, és olyanokat, akikben a tagság is megbízik. Befejezésül sok sikert kívánt a tagságnak. A vezetőségválasztást dr. Molnár Mihály, a Hazafias Népfront városi elnöke vezette le. E! óbb azonban háromtagú jelölő bizottságot választottak, akik kivonultak, hogy eldönt­sék, ki legyen az a kilenc sze­mély, akit a tagságnak a veze­tőségbe aján'anak. Míg a je­lölő bizottság munkáját végez­te, addig dr. Molnár Mihály elvtárs felolvasta az új terme­lőszövetkezet tagságának név­sorát és megállapította, hogy a gyöngyösi Hazafias Népfront Termelőszövetkezetbe 401 tag jelentkezett, majd Boronkói Ernő, Gyöngyös, város mező­gazdasági osztályának vezető­je ismertette a termelőszövet­kezet alapszabályzatát, amelyet később egyöntetűen elfogadtak. A jelölő bizottság hét óra után terjesztette a közgyűlés elé javaslatát. A Hazafias Nép­front Termelőszövetkezet veze­tőségébe a következő dolgozó­kat javasolták: Bállá János, Kovács R. Ferenc, Szabó György, Nagy József, Kocsis Sándor, Tóth Sándor, Patócs Károly, Nagy József és Kóródi András. A bejelentést nagy taps fogadta és sor került a szava­zásra. Az alakuló közgyűlés egyöntetűen elfogadta az előbb felsorolt dolgozó parasztokat az új terme'őszövetkezet vezető­ségi tagjaiként. Sor került a szövetkezet elnökének a meg­választására is. Bállá János elvtársat választották meg a Hazafias Népfront Termelőszö­vetkezet elnökének, akit, ami­kor felállt, zúgó tapsvihar és éljenzés fogadott. Az ellenőrző bizottságba há­rom dolgozót, a fegyelmi bizott­ságba szintén három dolgozót választottak be: Budai Józse­fet, Reingl Jánost és Antal Jó­zsefet. A vátesztások végeztével elő­ször az új tsz-elnök mondott pár perces beszédet. Megköszönte a bizalmat és elmondotta, hogy nem szeret ígérgetni, hanem cselekedni akar, mert szerinte nvnden ember annyit ér, amennyit dol­gozik, és kérte a tagságot, hogy a jövőben is így ítéljék meg az ő munkáját, mert ő is így ítéli meg a többiekét. Kérte a szö­vetkezeti tagokat, szorgalma­san dolgozzanak, hogy miélőbb meg tudják mutatni: mire ha­ladtak a közösben. A városi pártbizottság kül­döttjének üdvözlő szavai után Bállá István, a Hazafia!, Népfront Országos Tanácsának tagja, Örhalom község terme­lőszövetkezetének elnöke kö­szöntötte az a'akuló közgyű­lést. és a megválasztott vezető­séget. Epizódokat mondott el saját szövetkezetük életéből, de azt is e’mondotta: a nehézsé­gek nagy részét sikerült leküz­deniük, és az idén 66 forinton felül osztanak részesedést egy- egy munkaegységre. Koltat István, a Hazafias Népfront Országos Titkárságá­nak küldötte is üdvözölte az új szövetkezet dolgozóit és sok si­kert kívánt jövőbeli munká­jukhoz, majd dr. Molnár Mi­hály zárszavával véget ért a gyöngyösi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet vezetőség- válásztó, alakuló közgyűlése.- f. i. ­Gyöngyőssolymosi változások A TANÁCSHÁZ előtt, a pártház kisebb­vérődve A előtt, az utcákon nagyobb csoportokba beszélgetnek az emberek, hangosbemondó tanácsülésre hívja a tanácstagokat, a község vezetői pedig bent a tanácsel­nök szobájában térkép fölé ha­jolva figyelik a piros kockákat. A falu térképe fekszik kiterít­ve az asztalon, feltüntetve raj­ta minden ház. minden porta. Egy hete még fehér színű volt a térkép, s most egy hét eltel­tével már csak elvétve látni egy- egy „ablakot” rajta. Már az első napon — a párttaggyűlés, a tanácsülés után — tömege­sen léptek be az emberek a szö­vetkezetbe, s mindenekelőtt a falu kommunistái, tanácstagjai foglaltak állást a nagyüzemi gazdálkodás mellett. Nézem a kimutatást, a szá­mokat. Az első két napon 166 család lépett a közös útra utá­na csaknem mindennap szá­zan, százhúszan, és most a be­lépett tagok száma már meg­közelíti a nyolcszázat. A másik papíron a szövetkezetbe vitt terület. 1500 hold szőlő, 400 hold szántóföld. Ennyi a gyöngyös- solymosiak birtoka, amelyen a mai nappal megkezdődhet az új élet. Történelmi idők. Gyakran halljuk e szót mostanában, de itt Gyöngyössolymoson talán sohasem volt e szó annyira élő és eleven, mint éppen most, ezekben a napokban, órákban. Évszázados útról, megszokott, régi útról tér át egy egyene­sebb, szélesebb útra e falu szorgalmas, dolgos népe... De most nem a gondolatoké, ha­nem a tetteké a szó. karacsondi, A FALUBAN A brigádvezető j Négymillió forintos építkezés saját erőből a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezeiben Kollár Gyulát, a Vas- és Fémipari Vállalat lakatos­brigádjának vezetőjét a gép mellett találtuk. Tizenkét tagú brigád vezetője, teljesítményük 125—130 százalék alatt még nem volt. Jó munkájáért ápri­lis 4-én kiváló dolgozó okleve­let, augusztus 20-án pedig a kiváló dolgozó jelvényt kapta meg. Heves megye egyik jól mű­ködő termelőszövetkezete, a nagyrédei Szőlőskert, az idén nagy lépést tett előre a fejlő­dés útján. Saját erőből mintegy négymilliós, a gazdaság csak­nem minden területére kiter­jedő építkezést folytatott, ösz- szesen 13 létesítményt adtak át vagy adnak át év végéig ren­deltetésének. Számos épület­nek már megtörtént a műsza­ki átadása: fölépült két 80 fé­rőhelyes növendékistálló, két 120 férőhelyes sertéshizlalda és 20 vagon befogadóképessé­gű kukoricagóré. Rövidesen átadásra kerül még egy 100 férőhelyes növendékistálló, és egy 30 vagonos magtár. Még az idén befejezik egy új ter­melőszövetkezeti székház épí­tését is. Emellett számos kisebb épít­kezés is folyt a közös gazda­ságban, így például építettek egy kocsiszínt, továbbá bod­nár-, kovács-, asztalos- és la­katosműhelyt. A saját erőből történő építkezésekhez építet­tek a gazdaságon belül egy téglaüzemet is. A több milliós építkezésből a termelőszövetkezet építőbri­gádja egymillió 200 ezer forint értékű munkát végzett az év során. Említésre méltó, hogy ez a termelőszövetkezet a leg­frissebb számítások szerint, negyven forint körül fizet egy munkaegységre. (ka) viszneki, gyöngyöshalászi emberekkel ta­lálkozhat az ember, olyan szö­vetkezeti parasztokkal, akik tegnap még maguk is a régi utat járták, dia ma már eljöt­tek ide, hogy szót emeljenek, bátran kiálljanak az új mellett. Nem messziről hoztak brosúra­ízű példákat, a maguk éleiéről beszélnek a solymosiaknak. Arról, hogy nem volt könnyű a kezdet, de már az első esz­tendő után megértették, hogy jobb lesz ez az új út, mint volt a megszokott, régi. Kérdés? Az akad bőven, hi­szen most már nem hátra, ha­nem előre tekint a falu népe, a jövő. a holnap felé. Tiz óra van. Kezdődik az új párthózban a tanácsü’és, e hó­napban már a harmadik. A második alig egy hete múlt el, amikor Biró József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára beszélt az embereknek, a ta-, nácstagoknak az új életről. — Igazán, kedvünk szerint szólt — mondja egy piros arcú fiatalember, aki ezúttal a disz­nótort hagyta ott, hogy eljöhes­sen most is a tanácsülésre. Egy asszony is ül. hátrább húzódva, az ablaknál, ö nem tanácstag, a férje . az, de mivel neki ha­laszthatatlan dolga van Gyön­gyösön, a feleségét küldte el maga helyett a tanácsülésre, hogy hallgasson, tudjon meg mindent, mi a legújabb helyzet, és fejlemény. Beszél a fiatal elnök, csend van a teremben, meghallik a lélegzetvétel, őszintén, igazán beszél, látszik az emberek ar­cán, tetszik, nekik, amit mond. Nem hallgatja e! azt sem, hogy itt, ebben a faluban nem szol­gált fényes példával az eddig működő kis szövetkezeti cso­port, hogy a helytelen vezetöa, a rossz munkaszervezés, • munkafegyelem hiánya miatt nem is szü’cthettek kimagasló eredmények, de ugyanakkor megnyugtatja az embereket, az új szövetkezeti gazdákat, hogy nincs adóssága a régi kis > tsz-nek, az állam által nyúj­tott hosszú- és középlejáratú hitelre pedig ott a fedezet: as új istálló, a meglevő jószágál­lomány. ___________________ A HOZZÁSZÓLÁSOK gyorsan következtek egymás után és kivétel nélkül már a holnapról szólt valamennyi. — Meg kell oldani gyorsan a takarmányproblémát — sürgeti az első sorból egy negyven kö­rüli gazda. Gerhard János ta­nácstag a gépekről beszélt, az­tán arról, hogy jó viszonyt kell kialakítani az új és a régi ta­gok között és befejezésül ezt mondja, — pontosan feljegyez­tem szavait: Virágozni kell en­nek a szövetkezetnek itt a Mát­ra alján! Igen. Ezt mondta Ger­hart János, az a középparaszt, aki tegnap még tépe’ődött, ví­vódott magával és azon töp­rengett, hogy vajon tényleg jobb lesz-e az új. mint volt a régi. — Óvoda, bölcsőde is kell, — szól megint valaki, és konkrét javaslatokkal jön elő, tervek­kel, amelyeket megtárgyal majd a új vezetőség. Még alig száradt meg a fes­ték a falu széli új táblán, a felírás: „Termelőszövetkezeti község”, de bent a faluban már érlelődik a jövő. Elkísér egy darabig egy falu­beli ember. Megmutatta az új kultúrházat, amely befejezés előtt áll már, a járdákat, az üzleteket is. aztán elmondta, hogy 1953 óta több mint 120 új lakóház épült Gyöngyössoly­moson és jelenleg a falu házai­nak ötödé új épület... — Nagy változások mentek végbe a mj falunkban az el­múlt esztendőkben — jegyezte meg — olyan változások, ame­lyek gyökeresen átalakították a nép életét, s amelv változások sorában talán mégis a mai nap a legdöntőbb, amikor termelő­szövetkezeti község lett a falu. Szalay István Ez a „szabad világ”! A börtönök országa ban, „főleg ha kínzással akar tőlük értesülést szerezni”. Bustello argentin ügyvéd Spa­nyolországból visszatérve el­mondotta, hogy a francoista Spanyolországban üldözik, ke­gyetlenül büntetik, akár ha­lálbüntetéssel is sújtják a köz­életi tevékenységet, amelyet pedig természetesnek tarta­nak más országokban. A spa­nyol törvények értelmében ti­los gyűléseket rendezni, s az emberek nem fejthetik ki sza­badon nézeteiket szóban, vagy nyomtatásban. A gyarmatosítók igájában Amikor az ENSZ közgyűlé­se a gyarmati országok és né­pek függetlenségének meg­adásáról szóló szovjet nyilat­kozattervezetet tárgyalta, Ausztrália képviselője min­denféleképpen mentegetni próbálta kormánya Üj-Gui­neád gyarmatosító politiká­ját. Ekés színekkel ecsetelte, milyen „jótéteményeket” kö­szönhet a sziget lakossága a gyarmatosítóknak. Most lássuk, hogyan feste­nek az ausztráliai gyarmato­sítók „jótéteményei” a való­ságban. Carl Shrader ausztrá­liai nagytőkés, aki nemrég járt Uj-Guineában, kijelentette: „Felháborító a helyzet Uj- Guineában. A bennszülött munkások hetente körülbelül két fontot keresnek. Nem tu­dom, hogyan tudják eltartani ebből a pénzből családjukat. Hiszen Ausztráliában az átlag­bér meghaladja a heti 13 fon­tot. Shrader elmondta, hogy a bennszülöttek csak hallal és gyökerekkel táplálkoznak, s állandó ínségben élnek. Ehhez tegyük még hozzá, hogy Uj-Guinea kizsákmá­nyolt lakossága politikailag teljesen jogfosztott. Az ott élő 15 000 fehérnek 80 képviselő­je, a csaknem 1,5 milliónyi bennszülött lakosságnak pedig mindössze 17 képviselője van a helyi kormányzati szervek­ben. Uj-Guineában dühöng a fa­ji megkülönböztetés. Az egyik moziból egyszer kituszkoltak egy bennszülött lányt, azzal az ürüggyel, hogy Űj-Guineá- ban a törvény csak a fehérek­nek engedélyezd a mozilátoga­tást. Az Űj-Guinea-i hatósá­gok 8 év óta állandóan meg­tagadják Spendertől, a neves Uj-Guinea-i politikustól az állampolgárság megadását. Így festenek az imperialis­ták „jótéteményei”, nemcsak Üj-Guineában, hanem az af­rikai és ázsiai gyarmatokon is. HorvAtu yőtsíf : Vj regény közt énét kezdi meg a Népújság miiiRiíGfyrr r.v Január 1-! számunkban !vX megkezdjük Horváth Jó­wl 'séf Arany kalitka cimn >vX; regényének közlését. A regény •X*XvX i továbbiakban minden lap­XvX*X iramunkban folytatásokban jelenik meg. A koloníalizmus és a íajüidözés — a hírhedt burzsoá demok­rácia e két szörnyű fattya — kéz a kézben halad. A New Post szemleírójának véleménye szerint nehéz lesz megmagyarázni az afrikai és ■ ázsiai ENSZ-küldötteknek a [ Ku-Klux-Klan-tól kapott go- ! romba, fenyegető leveleket. A ’ helyzetet csak még rosszabbít- Ija — állapítja meg a szemle- j író —, hogy az Egyesült Alla- ; mok felsőbb kormányszervei- Iben senki sem emelte fel eré- ! Ívesen a szavát ez ellen az iesztelenség ellen. A New Or- .leáns-i események pedig — j olvassuk a lapban — mégjob- ; ban eltaszítják majd az ázsiai lés afrikai küldötteket azEgye- ; sült Államoktól. | „A demokrácia az Egyesült ; Államokban a faji megkülön- Iböztetés sötét színét öltötte magára. Az észak-amerikai fajüldözők fekete jelet mázol­tak az amerikai demokrácia zászlajára ... Megmutatták, hogy Lincoln harca és áldoza­ta hasztalan volt, mert sem­miféle hatást sem gyakorolt ennek a népnek a lelkületére. Az amerikai nép az -emberi emelkedettségnél magasabbra helyezi a bőr és a haj színét” — így jellemezte az amerikai „szabadságot” Alfredo Perei- da Mena mexikói újságíró. Üjabban a Spanyolország­ban járt külföldi turisták ar­ról számolnak be, hogy a la­kosság elsősorban azt kérdezi tőlük, mit tudnak a spanyol- országi helyzetről. Az ország­ban ugyanis olyan szigorú a cenzúra, hogy semmiféle tá­jékoztatás nem jut ki külföld­re a belföldi eseményekről. Egy spanyol nő, aki 20 év­vel ezelőtt járt utoljára hazá­jában, kijelentette: „Spanyol- ország ma már 100 évvel el­maradt Európa és Amerika országaitól.” A politikai meggyőződésük miatt rendőrségre került spa­nyolokat össze-vissza verik, jelentette ki Richard Turner, a Nemzetközi Jogász Bizott­ság tagja. Ez a bizottság a féktelen rendőrterror megrázó tényeit tárta fel a francoista Spanyolországban. Turner rámutat, hogy az elemi szabadságjogoktól meg­fosztott spanyol néppel ké- nye-kedve szerint bánik a francoista rendőrség. Még vá­dat sem emelnek a letartózta­tottak ellen, s már kínozzák őket. A politikai foglyokat a rendőrség korlátlan ideig tart­hatja előzetes letartóztatás­fekete árnya lebeg a négy fal között. — Akkor megvetem az ágyat, majd én elalszom... a dívá­nyon... ha akarod. Most már a szemébe néz a férjének. Erősnek látszó lép­tekkel, egész közel áll hozzá s elmondja sorjában a délután fogalmazott mondatokat: — Én nem érzem magam bű­nösnek, Pista. Soha még gon­dolatban sem csaltalak meg, mert szeretlek, szeretni foglak, míg élek. De anya akartam lenni, hiszen ez a hivatásom, ennél nem ismerek szeniebbet. Én nem csókoltam meg rajtad kívül férfit, s nem izzott át tes­tem, csak a te karjaid között. Tisztának érzem magam, tető­led függ, menjek, vagy marad­jak? A főmérnök nem szólt. Az utcai kép került szeme elé. A gyerekek. S most érzi csak iga­zán, hogy a szíve, meg a szerel­me győzött végül is odalent a nagy vitában. Ha másként tör­ténik, többé a lábát sem teszi ebbe a házba: Még mosolyt is sikerül az arcára erőltetni, pedig belül még fáj. igen, nagyon fáj, talán sosem múlik el. Hanem azért , két tenyere közé fogja azt a , hollófekete hajat,'s úgy néz az , odaadást, hűséget, örök szelei­met ígérő, könnyíátyolos sze­mekbe. Halkan, hogy el ne árulja hangja remegését, sut­togva mondja: — Tizenöt évig egymás mél- . lett aludtunk. Anna, remélem, i ezután sem lesz másként. ★ , Te bolondos emberi szív! Te buta, te átkozott és örök- ! ,ké áldott szent szerelem! Hanem a lámpa hű barát. Ég, lobog kitartóan és ő sem csodálkozik. Így futnak a percek, az órák, az élők számára, s a főmérnök ezen eltűnődik. Meg az egész reggelin, a fekete hajon, az asszonyon, az életen, hogy ez­után hogyan is lesz? ★ A gyerek... bizonyosat tud felőle. Nem az övé. Fiatalkori bűne miatt neki nem lehet, s íme most, itt a bűnhődés. Ki a hibás? Az asszony?... Igen, most jut eszébe az a csendes epekedés a gyerek után. A hit­vesi ágyban, paplanba fúló só­hajok, s a gyerekek... Anna zsebéből sohasem hiányzott a cukor, ahány gyerek, mind is­meri, nyújtják előre a kezüket: „Anna néni... Anna néni, ne­kem tessék adni!” Az arca ra­gyog ilyenkor, legyen rajta kosztüm, új ruha, még a leg- maszatosabbat is keblére öleli. S néz azzal a két' csillagszemé­vel — szemrehányóan. Bűnös-e az asszony? És szereti-e még? ... Csitt, szívem, most nem hallgatok rád. Nem lehet. Eh­hez erő kell. Atlaszé, akit Zeus a mennybolt tartására ítélt. Ilyen erő pedig nincs... Hogy szeretem, nem... nem... imá­dom. de más csókolt bele éle­tet. S ha ezerszeresen is én va­gyok a hibás, nem bírom, nem bírom... ez igen nehéz... ★ — Anna, kérlek, ma nem va­csorázom. Pihenni szeretnék. Az ember a szobaajtóban, az asszony a díványon ül. Nem néznek egymás szemébe. Amúgy sem látni jó! kicsiny, ernyős lámpa ég csupán. M'nek Is ide nagyobb fény, a tragédia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom