Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-29 / 306. szám

1960. december 29., csütörtök NÉPÜJSAO 3 3600 lakás, sportpálya, két 16 tantermes iskola Eger északi területének rendezése A v iros általános rendezési rve mellett és a belváros . részének — az úgynevezett ..fürd' ömyéknek” — részle­ges rendezési tervén túl néhány h'M óta rendelkezésünkre áll az északi peremterületek részletes városrendezési terve. is. A nagy szaktudással kidolgozott terv­dokumentációt az ÉM Város- építési Tervező Vállalat . Turcsányi Gyula építészmér­nök, Eger célkitűzéseinek lel­kes barátja és jó ismerője — készítette. A tervezési terület kiterjed a Ráckapu tértől. Malom utcá­tól, Cifrakapu tértől északra, kb. a Felnémeti út két oldalán telepített tsz gyümölcsösökig, keleten az eger—putnoki vas­útvonal, nyugaton a kővágó— ráchegyi dombsor a határ. A terület általában sík, beépítés­re jóformán mindenütt alkal­mas. Eger földrajzi adottságai, és legújabban Felnémet Eger­hez való kapcsolása következ­tében az egész környék a vá­ros fejlődése szempontjából rendkívül nagy jelentőségű. A közlekedést Illetően legnevezetesebb az a magas igényekre méretezett új főforgalmi út, amely — mint az egész városon át vezetendő ún. „keleti terelő út” felső szaka­sza — az egész itteni település tengelyét alkotja. Az utat — a távlati várható fejlődést is fi­gyelembe véve — 2 mozgósáv­val, 2 leállósáwal, kerékpáros- sávokkal, zöld elválasztó-felü- letekkel, bőséges gyalogjárdák­kal tervezték úgy, hogy a teljes szélesség 26 métert fog kitenni. Az út a Knézich Károly utca északi végétől indul ki, a pata­kot áthidalva a Görög utcától keletre halad el, majd keresz­tezi a Mária és Malom utcákat. Tovább északra mégegyszer át­megy az Eger patak felett, hogy azután korszerű csomó­pont segítségével csatlakozzék a jelenlegi 22. sz. főközlekedési úthoz, kb. a mostani külső j,TÜZÉP” telepnél. A tervezett új városrész ugyancsak fontos — bár már kisebb jelentőségű — közleke­dési vonala lesz a Cifrakapu utca folytatásában tervezett új út, amely szintén a 22. sz. fő- közlekedési útra vezet ki. Ez elsősorban gyűjtő-, illetve la­kóút jellegű lesz, de a kialakí­tásnál gondoltunk arra is, hogy a nehéz (tehergépkocsi, traktor, stb.) forgalmat esetleg erre irá­nyítjuk, amely a kellőképpen csatlakozó — és megfelelően kiépítendő — Tetemvár, Bás­tya, Mekchey utcákon át ha­ladva, az egész belvárost így el tudná kerülni. A beépítésnél elsősorban minél több korsze­rű lakóház elhelyezését vettük számításba. Az országos 15 éves lakásfej­lesztési terv Egerben is nagy mennyiségű — több ezer — la­kást irányoz elő. Ezek egy ré­sze magánerőből, állami támo-' gatással megvalósuló kis csalá­di házakban nyer kialakítást, de többségüket nagyobb, eme­letes „kollektív” lakóházakban kívánjuk biztosítani. Mindez érthető is, hiszen csak az utób­bi építési mód teszi lehetővé a gépesített, a korszerű — és ép­pen ezért olcsó — tömeges la­kás termelést. A városrendezési terv itt mintegy 3600 lakás megépítését irányozza elő, teszi lehetővé. A lakóházak kisebb része — a fenti elveknek megfelelően — alacsonyabb családi, vagy szö­vetkezeti ház, zömében azon­ban a beépítés 5 szintes, de ta­lálunk a terven néhány 9, sőt egy 11 szintes épületet is! így sikerült elérni, hogy bár a há­zak nagyobb zöld területekben, közparkokban állanak, mégis, a lakosságsűrűség magas: átla­gosan 470 fő (hektár). A jelen­legi város lakosságsűrűsége az 50 fő (hektárt) sem éri el. Talán nem szükséges magyaráznunk, hogy ez mit jelent az egy la­kosra jutó közművesítési, út, gyalogjárda, stb. költségek te­kintetében! A rendezés alá vont terüle­ten a megadott lakásszám, és a gyakorlatilag kialakult egy lakásra eső lakosságszám alap­ján kb. 11 000 ember lesz elhe­lyezhető. Ez pedig maga után vonja a szükséges közintézmények biztosítását is. A tervek szerint a település súlyponti helyén egy új város­alközpont alakul ki. Ez indo­kolt, hiszen a lakókörzet elég messze van úgy a történelmi Eger belvárostól, mint a most létesülő felnémeti tanácsi ki- rendeltségtől. A központot je­lentő tér körül így nyernek el­helyezést egy irodaház, postá­val, OTP kirendeltséggel, de terveztünk ide kultúrházat, mozit, vendéglő-éttermet, ren­delőintézetet, cukrászdát, ki­sebb üzletházat, valamint biz­tosítunk majd a szükséges mértékben kisipari műhelye­ket, néhány kisebb szolgáltató vállalatot. A terület más részein elhe­lyezett közintézmények — lé­tesítmények közül elsősorban említjük meg az új sporttele­pet. Ennek megközelítése a Malom utca felől — a volt „Práff’’-malommal szemben — történik. Megvalósul itt egy normál méretű (gyepes) labda­rúgó-pálya, futó-, ugró*, dobó-, stb. pályákkal és egy 2500— 3000 személy befogadására al­kalmas egyszerűbb lelátóval. Lesznek: kézilabda-, röplabda- és kosárlabdapályák. Itt. nyer végre kialakítást az annyira várt korcsolyapálya. Természe­tesen a sporttelepen a szüksé­ges számú és méretű öltöző- helyiség, szertár-, melegedő­helyiség, gondnoki lakás, stb. épületek is készülnek. A közintézmények sorában szerepel két 16 tantermes isko­la, a lakosság-számhoz mérten előírt óvodák és bölcsődék. A tervezési terület nyugati pere­mén, a „Setét villa” feletti domb-fennsíkon épül meg a 320 férőhelyes „állami gyer­mekotthon”. Különös előnye a tervnek, (bár ez a helyszíni adottságok­ból is következik), hogy arány­lag kevés bontással, szanálás­sal hajtható végre. Bontást be­látható időn belül tulajdonkép­pen csak az előzőkben említett új főútvonal déli szakasza igé­nyel, valamint a felnémeti út mellé helytelenül települt üze­mek elhelyezéséről kell majd gondoskodni. Befejezésül néhány szót a megvalósítás üteméről. Nem akarunk hiú reménye­ket kelteni: a nagyméretű la­kásépítkezés, közintézmények megvalósítása itt előrelátható­an csak a III. ötéves terv so­rán (1965 után) veszi kezdetét. (Természetesen, ez nem zárja ki a kisebb lakóház építéseket). Kivételt csak a sportpálya lé­tesítése jelent, amelynek a munkái 1961—62-re vannak beütemezve. Kérdezhetnék egyesek ez­után: akkor miért volt olyan sürgős a részletes városrende­zési terv elkészíttetése? Vála­szunk csak az lehet: már előbb is jó lett volna, ha Eger és Felnémet hamarább egyesül, ha a rendezési terv korábban rendelkezésünkre áll, mert ak­kor több helytelen telepítés (TÜZÉP-telep, Asztalosipari Ktsz, stb.) elkerülhető lett vol­na. Hevesy Sándor Mementó Húsz éve hagyta jóvá Hitler a Szovjetunió elleni támadás tervét Az 1940-es „Blitz-Krieg” be­fejezte után Hitler vezérkara hozzálátott a Szovjetunió meg­támadását célzó tervek kidol­gozásához. Németország hely­zete ekkor tagadhatatlanul igen kedvező volt, ugyanis a lerohant európai államok minden nyersanyagkészlete rendelkezésére állott: Hitlerék azonban a régi „Drang nach Osten” eszméjét fejmelegítve, a Szovjetunió népeinek meg­semmisítését tűzték terveik élvonalába — annál is inkább, mivel a legázolt népekben él­tette a felszabadulás reményét a Szovjetunió szabadsága. 1940 nyarán a Führer bizalmas tit> kos megbeszélést tartott a ná­ci párt és a hadsereg vezetői­nek bevonásával. Itt azt a ja­vaslatot tette Hitler, hogy még az évben, 1940-ben rohanják meg a szovjetunió népeit. A katonai szakértők azonban 1941-re javasolták a támadás megindítását — amihez Hitler hozzá is járult. Egyúttal pedig utasították a Wermachtot a legteljesebb felkészülésre. Kezdetét vette a történelem egyik legbotorabb tervének kidolgozása, amelyben a kato­nai szakértők mellett mező- gazdasági, ipari és közlekedé­si szakemberek is részt vet­tek. A katonai terv a „Barba- rossa-terv” nevet nyerte. Most húsz esztendeje írta alá az ok­mányt Hitler, melynek alá­írásával jelentősen hozzájártál uralmának megrövidítéséhez. A II. világháború során a fel­szabadító seregek birtokába jutott náci irattárak legtitko­sabb részében napvilágra ke­rült ez a jelentős okmány. Az évfordulóadta alkalomszerű­ségén felül az egyre élénkülő nyugatnémet fasiszta mozgo­lódás indokolja, hogy olvasó­inkkal ismertessük a világtör­ténelem legvérengzőbb tömeg­gyilkosságának terveit. Az Adolf Hitler által jóvá­hagyott „Barbarossa-terv” a „titkos főhadiszálláson” kelt és a ,,21. számú utasítás” szür­ke nevet viseli, egyúttal pedig a „Barbarossa-terv” fedőnevet kapta. Na, de a húszéves év­fordulón lebbentsük fel a UJUJ DIVAT Mindenkor igye­keztem a legna­gyobb megértéssel viseltetni a női di­vat iránt, amely sohasem fogy ki a meglepetésekből és az ötletből, ame­lyet nyomon kísér­ni van legalább olyan izgalmas és változatos, mint egy délsarki expe­díció. Most öröm­mel értesültem ró­la — úgy vélem, ez országban elsőnek —, hogy Nyugaton a legújabb divat­ékszer a levestész­ta. Igen, semmi ok a csodálkozásra, — a levestészta. Ha lehet, kagyló és fo­nott papír, páva- toll és miegyéb, miért ne lehetne éppen levestészta, amelynek népsze­rűségét immáron hosszú évszázadok igazolták a leves­ben, itt az ideje, hogy új területe­ket hódítson meg a levesen kívül, mondjuk, egy nő nyakán. Különösen al­kalmasnak látszik, legalábbis vélemé­nyem szerint, a csigatészta, amely­nek nemes formá­ja, felfűzhetősége kitűnőnek mond­ható, s a magam részéről nagyon szeretem a tyúk­húslevest csiga­tésztával. Aki azonban, éppen e gondolattársítás kapcsán, fenntar­tásokkal él a csi­gatésztát illetően, bátran nyúlhat a makarónihoz, amely kifőzve, megszárítva és kö­römlakkal leöntve, madzagra tekerve, megható és meg­kapó látvány lehet. Már előre látom lelki szemeimmel, amint levesfazék­kal a fején, maka­róni nyaklánccal a nyakán és csiga­tészta karpereccel iriKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiix'iMiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiaiilíiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiii« iaiiB'Hiiiiiiiiaiifcuan«iiii!iuiutiiiiiaiiBiiiuaiiii!ii!iMiNiiiiiiiiiaiiiuiiiai'siii!'iiiiiiiiiiiia!iaiiitiB'iiiiauini;iaitiiiai!aiiiiiaiiii>t EGÉSZEN a lakásáig kísér­__________ tűk. Eg ymás szavába vágva, el­mondottuk, mi történt az isko­lában, míg a Szovjetunióban volt, meg hogy kitettük a fali­újságra a képeslapot, amit Iva- novóból küldött. Ő mosolyogva hallgatta beszédünket, csak a kapuban szólalt meg: — Gyertek be, fiúk, hoztam nektek is valamit. Pár perc múlva családja kö­rében, kis unokájával a térdén — aki tágra nyitott szemmel lapozgatta a moszkvai képes­könyvet — mesélni kezdett. — Fiatal tanító voltam, ami­kor besoroztak katonának. Ki­tört. az első világháború, és én a frontra kerültem, Zalescsiki mellé, a Dnyeszter partja kö­zelében. Hamar összebarátkoz­tunk a fiúkkal a nyirkos bun­kerben; mert a bajban nő leg­inkább az ember szívéhez sors­társa. Jó barátok lettünk mindnyájan, nemcsak azért, mert együtt fáztunk, éheztünk, hanem mert elítéltük az em­bertelen háborút, és láttuk, hogy a velünk szemben levő oroszok nem ellenségeink. _ ha­csak lehetett, keresték barátsá­gunkat. Tisztjeink tiltották ezt a barátkozást, s így kölcsönö­sen ügyelnünk kellett egymás­ra, hogy valami ki ne derül­jön. Vigyáztunk is, ahogy csak lehetett. Hanem egyik napon feleslegessé vált a palástolás. 1916. április 23. volt. Most is emlékszem erre a napra, mert még az itthoni lapok is írtak róla. A tábori őrsön voltam szolgálatban, amikor a hajnali szürkületben mozgást észlel­tünk az orosz állások között, Egy szál vörös rózsa Mintha parancsszóra történt volna, az orosz állásokból ki­léptek a katonák, egy-egy fe­hér kendővel kezükben és fe­lénk közeledtek. — Ne lőjj! Ne lőjj! fiúkat nem le­hetett vissza­A MAGYAR tartani. Odarohantak, rázták egymás kezét, ölelgették egy­mást. Én közben a bunkerba men­tem, és láttam, hogy az öreg főhadnagyunk könnyes szem­mel nézte a jelenetet. Majd így szólt hozzám: gyere fiam, menjünk mi is oda, hiszen em­berek vagyunk. Ekkor döbben­tem rá igazán, hogy mit jelent embernek lenni, és akkor es­küdtünk meg mindannyian, hogy többet nem lövünk egy­másra. — A barátkozás majd­nem két napig tartott, de olyan szívélyes légkörben, amit ta­lán el sem hisz, aki nem volt ott. Az oroszók átjöttek a mi bunkereinkbe, húst, bort. kalá­csot hoztak; mi meg átmen­tünk hozzájuk, mulattunk, da­loltunk. Ügy ahogy megértet­tük egymást, együtt örültünk, hogy nem sokára vége lesz a háborúnak. Másnap parancsot kapott ez- redünk a visszavonulásra. Per­sze nem volt már semmi kato­nai fegyelem. Több orosz ott maradt a mi ezrodünknél, és sokan közülünk átmentek az oroszokhoz. Nem tudtam, mit csináljak. Egészen megzava­rodtam a váratlan események­től, mert eddig csak ellenség­nek képzeltem a velünk szem­benállókat. Ismét feltámadtak bennem a romantikus álmok... Látni, vigyázni, kalandozni, ta­pasztalni akartam, amikor el­határoztam, hogy átállok én is. Elragadott a fiatalos hév és nem is gondoltam, milyen le­het a hadifogoly-élet. Gyalog, hajón, vonaton mentünk, alig őriztek, szabadon járkálhat­tunk. Végül Ivanovó-Voznye- nyenszkbe kerültem, egy lá­gerbe. Nappal kint dolgoztunk az erdőben és ott ismerkedtem meg fogolytársaimmal s a hely­beli orosz lakossággal. Barátsá­gos emberek voltak, néha be­hívtak házukba és csekély nyelvtudásunk segítségével be­szélgettünk. A falu szélétől a harmadik házban lakott egy kedves orosz kislány, Marusz- ja. Nagyon szemrevaló terem­tés volt, gyakran meglátogat­tam őket, és hogy-hogy, meg­szerettük egymást. Sokat jár­tunk együtt. Én Magyarország­ról meséltem neki, ő meg az erdőről, a fákról, a boldogság­ról beszélt. Szép, nagyon szép volt. Az erdőben ismerkedtem meg Ligetivel is, a nagyhírű és még nagyobb érdemű magyar bolsevikkal. Néha ketten csa­tangoltunk és olyankor sok mindenről beszélgettünk. Lige­ti elvtárs tanított engem, ő vi­lágosított fel az oroszországi állapotokról, „A Romanov­MÁJUS 1 monarchia szekerét már a sza­kadék szélére tolta az orosz nép elkeseredése” — így mond­ta egyszer. S tényleg! 1917 őszén győzött a szocialista for­radalom, megdőlt a cárizmus. Lenin vezetésével a kommu­nisták megalakították kormá­nyukat. — Ezt mi mind tudtuk és vártuk az oroszországi ese­mények további fejlődését. megünneplésére gyűlésre vonul­tunk mindnyájan. Az előadó, Ligeti elvtárs, szép beszédben méltatta az orosz nép hősiessé­gét & felhívta figyelmünket, hogy nemcsak az orosz, hanem a világ valamennyi szegénye kivívhatja függetlenségét. Ak­kor hallottam először a nem­zetközi Vörös Gárdáról, amely­nek az volt a hivatása, hogy védje meg a proletárforra­dalom vívmányait. Ligeti elv­társat beszédéért tiszttársai orvul megverték. Ö meg, hogy az egyszerű foglyokkal lehes­sen, a mi barakkunkba költö­zött. Mellém került a priccsre, és így alkalmam volt még so­kat, nagyon sokat tanulni tőle. Könyveket adott és én olvas­gattam, műveltem magamat. Mire elérkezett a hazatérés ideje, már világosan láttam, mi történik a világon. Egy szeptember végi délutá­non Ligeti elvtárssal és Ma- ruszjával sétáltunk, amikor megtudtam, hogy haza lehet menni. Elfogott a honvágy és elhatároztam, hogy hazame­gyek. Maruszja kért, hogy hagyjak valami maradandó emléket. Ligeti elvtárs javasla­tára egy vadrózsabokrot vittem kertjükbe és elültettem ott. Ne­héz volt a búcsú, de el kellett válnunk, mert engem már vár­tak itthon a gyerekek; akiket már tudtam, hogyan kell taní­tani. S most, negyven esztendő múltával ismét ott voltam, de [ már nem Oroszországban, ha­nem a Szovjetunióban. A ha­talmas erdő helyén park dísze­leg, s a kis falu fölé gyárkémé­nyek nőttek. Negyven esztendő alatt minden megváltozott. Ba­rakkunk helyét benőtte a vad­rózsa, talán éppen az a tő, amelyből Maruszjának vittem. A rózsák között márványtábla hirdeti a magyar bolsevikok nevét. Legfelül, Ligeti elvtárs neve fölött a rózsák koszorúba fonódtak. — Nem találtam a falu szélén Maruszjáék házát. Egy hatalmas villa állt helyén, s előtte, mikor most ott vol­tam, egy nagyobb fiú metszet­te a bokrokat. — Mamka régen meghalt — mondotta. — Még akkor, ami­kor beoltottam a vadrózsákat és először nyílott rajtuk piros rózsa. Azt mondta mamka, hogy ha eljön az a kedyés ma­gyar, adjak egy szálat‘neki a vörös rózsákból; mert mamka nagyon szerette őt... tanárunk sze­AZ ÖREG méből egy könnycsepp gurult a szája sar­kába. Nem mesélte tovább. Raffai István fátylat az ördögi terv részle­teiről! ,,A német Wermachtnak fel kell készülnie arra, hogy még az Anglia elleni háború befe­jezése előtt Szovjet-Oroszor- szágot gyors hadjáratban le­verje. A hadseregnek ehhez minden rendelkezésére álló kötelékét be kell vetnie, azzal a korlátozással, hogy a meg­szállt területek biztosítva le­gyenek minden meglepetés el­len ... Az Oroszország elleni felvonulást adott esetben 8 héttel a tervezett hadművele­tek megindulása előtt fogom elrendelni. A hosszabb időt igénylő előkészületeket — amennyiben még nem történ­tek meg, már most meg kell kezdeni és 1941. május 15-ig be kell fejezni. Döntő jelentő­séget kell tulajdonítani an­nak, hogy a támadásra vonat­kozó szándék titokban marad­jon .. Az okmány olvasása nyo­mán a legvilágosabban kitű­nik a horogkeresztesek gyalá­zatos támadási akciójának minden sátáni aljassága. Mint látjuk, május 15-re kellett, a tervek szerint készenlétbe he­lyezni a hadseregeket, s már június 22-én hajnalban meg is indult az aljas támadás. A terv a továbbiakban le­szögezi : „A hadműveletek végcélja áz ázsiai Oroszország elreteszelése nagy általános­ságban a Volga—Archangelszk vonalon. Szükség esetén így Oroszországnak az Uraiban megmaradó utolsó ipari terü­lete légierőnk által kikapcsol- hatóvá válik ...” A „Barba­rossa-terv” tehát leplezetlenül megkívánta semmisíteni a Szovjetunió magját. A tervről a fasiszta magyar kormányt is értesítették még 1940 őszén, s Bartha honvé- demi miniszter egy berlini lá­togatása során tisztázta az ak­cióban részvétel körvonalait, A terv finomabb részleteinek megbeszélése céljából 1941. áprilisában maga Horthy is ellátogatott Hitler színe elé 4s biztosította, hogy ő saját sze­mélyében is „a bolsevizmus elleni harc veteránja” és ma­ga is nagy elégtétellel néz a Szovjetunióval való végső le­számolás elé. 1941. június 13- án már azt jelenti a berlini katonai attasé, hogy „a német csapatok felzárkózása a szov­jet-orosz határ felé tart. A vasúti felvonulás nagyjában vége felé közeledik. A lengyel kormányzóság területén már úgyszólván hadiállapot van...‘! A magyar katonai vezetők és politikusok osztályhelyze- tük adta vakságukban nem látták, hogy a „Barbarossa- terv” alapjában a germán vi­láguralmi törekvések valóra- váltását jelenti. Egy nappal, a terv alapján meginduló kato­nai akció megindulta után, Bartha Károly honvédelmi miniszter, a titkos miniszter- tanácson így nyilatkozott: „Miután a németek a lengye­leket három hét alatt győzték le, a franciákkal is körülbelül ennyi idő alatt végeztek, mi­után a jugoszláv hadsereget 12 nap alatt leverték, és há­rom hét alatt az egész Bal­kánt elfoglalták, úgy gondo­lom, hogy 6 hét alatt a néme­tek Moszkvában lesznek, és teljesen leverik Oroszorszá­got.” Horthy Magyarországa uralkodó osztályának nép- és némzetveszlö politikáját mi sem bizonyítja jobban, mint a történelem kíméletlen igazsá­ga, amely elsöpörte Hitlert, minden rendű és rangú csatló­sával egyetemben. Az ördögi „Barbarossa- terv” születésének huszadik évfordulóján emlékezzünk a fasizmus elleni harc hőseire, mártírjaira. Szítsuk magasra a gyűlölet lángját a fasiszta eszmék barbársága, emberte­lensége és velejéig való rot­hadtsága ellen. A legtitkosabb levéltárak mélyéről előkerült okmány fényénél tesznek szent esküt a felszabadult népek, hogj’ kemény ököllel sújtanak minden fasiszta kezdeménye­zésre, jöjjön az a tengeren j túlról, vagy akár a bonni kor- ' mány köreiből is. Sugár István a karján, ül a di- vathölgy az étte­remben és kana­lazza az — üres le­vest. A leves nem a vendéglátóipar hibájából üres, csak azért, mert a divathölgy egy óvatlan pillanat­ban kilopta a tész­tát, mondván: szebb a nyakon, mint a levesben. A fejlődés lehe­tőségei óriásiak, számos más étel­nemű felhasználá­sát illetően. Pél­dául sonkacsont a kalapon keresztül szúrva, vagy cuk­roszacskó, mint fülbevaló, esetleg konzervdobozok­ból diadém, vagy még csetlegebben, tökből cipő, ame­lyet talpalni sem kell és hintázni is lehet rajta. Éljen a divat, de a kamrakulcsot ezentúl magamnál hordom! (egri)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom