Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-24 / 303. szám
I960, december 24., szombat NGPÜJSÄG 3 Egyéves a Lőrinci önkiszolgáló bolt 1959. november 30-án nyílt meg a vásárlók előtt első ízben Lőrinci községben az élelmiszer-háztartási önkiszolgáló bolt. — Kezdetben sokan idegenkedtek az új vásárlási forma bevezetésétől — mondta Árnyas Lajos boltvezető —, de az idő nem a maradiakat igazolta. Ez év október elsején a helyi földművesszövetkezet kezelésébe ment át a bolt, s azóta egyre jobban emelkedik a forgalmunk. A tagság sok helyes tanáccsal, javaslattal igyekszik az önkiszolgáló boltot tökéletesebbé tenni, az áruk választékát bővíteni. így vezettük be a tej és tejtermékek árusítását is. Kezdetben 50—60 000 forintos forgalmat bonyolított le a Ids önkiszolgáló bolt; most már ez a szám 90 ezerre emelkedett. Még a távolabb lakók is ezt az árudát keresik fii, hogy a nekik szükséges holmikat, árukat megkapják. Az egyéves működés alatt leltárhiány még nem fordult elő. Ez iz bizonyítja a lakosság szocialisla becsületérzéset. Egyesztendős az önkiszolgáló bolt Lőrinciben, s ennek az évfordulónak ad jelentőséget az is, hogy pontosan egy esztendeje annak is, hogy termelőszövetkezeti községgé lépett elő Lőrinci. Gyökeret ereszt tehát az új ezen a vidéken is, ebben a kemény talajban. Szalay István, ügyvezető. m m „Kérjük, tolmácsol]ák az egri Knézich Károly utcai lakók köszönetét az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozóinak, akik lehetővé tették, hogy utcánk korszerű világítása már az ünnepek előtt készen lett. Külön köszönetét kell még mondanunk Tóth József körzeti vezetőnek, aki fáradságot nem kímélve irányította a szerelési munkálatokat, s a fáradozása, íme, sikerrel járt: világít a neonfény a Knézich Károly utcán is! Kónya József Vállaltuk, túlteljesítettük! — írják az egercsehi - bányatelepi úttörők. „Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt év során az ország legjobb csapata között volt a helyünk, akkor természetes is. hogy ezeknél az eredményeknél netm állunk meg Néhány adat eredményeinkből: 3S0 q vas, 12 q gesztenye és 4 q papírhulladék gyűjtése vá látásunkat tekintve, már túlteljesítés. De a termelőszövetkezetben végzett munkánkkal is meg lehetünk elégedve'. Sportban is igyekszünk elérni a jelest” — végzik levelüket. Ahol nem jártak gyarmatosítók Teljes szépségében fogadott bennünket a Minikoy korall- sziget, a csendes-óceáni Laque- deve-szigetcsoport egyik ékes gyöngyöszeme. A kikötőtől közvetlenül egy nagy faluba kerültem. Csinosak a házak, ko- rallkőből készülnek, tetejüket kókuszrosttal fedik be. A ceyloni eredetű, muzulmánhitű és maldiv nyelvet beszélő lakosság mozgalmas életet él ezen a termékeny szigeten. A nők bokáig érő vörös ruhát viselnek, széles karperecét és ezüst fülönfüggőket. A férfiak öltözete fehér liötény és fehér turbán. Meglátogattam a falu elöljáróját, az amint és tolmácsom segítségével szívélyesen elbeszélgettem vele. Megtudtam, hogy a sziget politikai fennha lóság tekintetében Indiához tartozik, de önálló életet él, gyarmatosítók sosem jártak erre. Amint a falu utcáit jártam, feltűnt egy fiatalember, aki a nagy hőség és pihenés óráiban elszántan seperte az utcát. Meg tudtam, hogy ezzel büntetését rója le, amit verekedésért szab-^ tak rá a bírák. A kisebb vétke-( két általában közhasznú mun-' kaszolgáltatással büntetik, súlyosabb esetekben az Indiai Köztársaság bíróságai ítélkeznek. A súlyos bűnözök azonban büntetésük kitöltése után sem térhetnek vissza a szigetre, örök számkivetés a sorsuk. < tme, így él egy maroknyi dél-i tengeri ember, akit nem f űzött,- rabláncra, akinek egyszerű er-< kölesét nem rontotta meg a. ' gyarmatosítók „civilizációja” < és „kultúrája”. Persze, még a gazdaságilag és politikailag az elmaradott országok kezdetleges életét élik, de a gyarmatosítók korbácsos-fegyveres „segítsége’' nélkül léptek a fejlődés útjára és a maguk akaratából követik majd a leghaladot- tabb országok példáját. (A Attilio Guadio cikke nyomán, az „Orizonturi^-ból) Hírek képekben Ui út épül az egri Egészségház utcai lakótelepen ELLIK IVÓIM Valami ilyesminek lehet nevezni azt a kérdezz-felelek játékot, amit az egersza- lóki általános iskolás gyermekek játszottak az elmúlt napokban megrendezett fenyőfa ünnepélyen. Hogy sorát kerítsem, az úgy volt, hogy a nőtanács és a szülői munkaközösség fenyőfa ünnepélyt rendezett az általános iskolásoknak. A gyerekek előadták a Ludas Matyi című színdarabot, majd örömmel bontogatták a kapott csomagokat, de mivel nagyon jól érezték magukat a közös szórakozáson, a nőtanács kezdeményezésére még együtt maradtak és komoly díjakért megindult a kérdezz-felelek. Ez a kis községi iskola „nyilvános vizsgája” volt, mert a feltett kérdések nem a szorosan vett tananyaggal, nem is az őrsi foglalkozások és próbák anyagával tette próbára a gyerekek tudását, hanem éppen olyan kérdésekre adtak nagyon sok szép, helyes választ, amelyeket ILLIK TUDNI. Ilyen kérdések voltak például, hogy melyek a szocialista államok, kik a szocialista államok vezetői, kik a Magyar Nép- köztársaság kormányának tagjai, sőt szűkebb körben a megye, a járás és a község vezetőit is nagyon szépen elsorolták a kis versenyzők. Végső soron volt egy olyan kérdés is, hogy ki tudná elmondani Egerszalók községi tanácsának 20 tanácstagja nevét. És volt vállalkozó, mégpedig C OCO0CX10COOOOOCO0000000C)O00000000000000000000000CO00000(XXXXX>000a>3000000000C000000000C)0C)000000000000C>0000000CK> OOOOOCOOOOOOOOOOOOOOGCOOOOOCOCO VT egdöbbenés és undor: ez a két érzés kerülget, hogy olvasom Adolf Ottó Eich- rnan vallomását, amely 300 000 szót ölel fel, amelyből 15 000 lát csak napvilágot a Life című amerikai magazinban. Ember az állatban, vagy állat az emberben? Nem lehet eleget beszélni a nácizmus rettenetéiről, s nincs az a szörnyűség, amit ez az őrültek rendszere el nem követett volna. A Life közli a még négy évvel ezelőtt magnetofonra vett és onnan átmásolt vallomást, most, hogy Eichman az izraeli hatóságok kezén van, de ez a közlés inkább a szenzáció hajhászása, mint egyértelmű és nyílt elítél tetés. Egy kiváló amerikai kritikus szerint az emlékiratok közlése szégyentelen cselekedet volt: „Gyűlölöm az amerikai újságírás gőgjét — írja a kritikus —, amely egy sztori közléséért úgy véli, mindent megtehet. Vajon a Life milyen alapon jogosult megítélni, hogy egy ilyen okmányból mi a fontos, mi nem? Hogyan merészeli közölni Eichman nyilatkozatait anélkül, hogy megjelölné azokat a részeket, ahol a szerző hazudik, vagy meghamisítja a tényeket, illetve csupán igazolni igyekszik önmagát...” A gyilkos vallomásának közlése majdhogynem hasonló szenvtelen séggel történik, mint ahogyan Eichman vall a nácizmus és saját borzalmas bűntetteiről, ahogyan újabb adalékokat szolgáltat a világ- történelem egyik legszörnyűbb időszakáról. Nem a Lifen múlik, hogy még így is, a tények megdöbbentő és hányingert- keltő hatásánál fogva borzalmas emlékeztető ez a 15 000 szó, éppen ezekben az időkben, amikor, mint valami szörny ismét tápászkodni próbál az emberiség mocsarából a zöldfejű, kétszámyú fasizmus. S az életrekeltés azoknak a műve is, akik a Life című magazin mögött állnak, azoknak is, akik eltűrik, sőt támogatják a nácizmus gyilkosait, hogy Európa szívében politikai, katonai tényezők lehessenek, tizenöt esztendővel azután, hogv sikerült eloltani a poklok füzét. hogv kialudtak a krematóriumok füzei, hogy a még álő emberi roncsok kiszabacÁiicLt az mib&'beiz dhattak a lágerek drótkerí- :ései mögül. ★ ]\fem tudom meddig en- sf-L ’ ged a sorsom még élnem” — kezdi vallomását Eichman és sorról sorra bontakozik ki egy náci „átlag jelleme”, mint ahogy saját magát nevezte és értékelte. Ö csak „belekeveredett” a zsidók fizikai megsemmisítésébe, a feladata mindössze annyi volt, hogy „deportáljon” — semmi több. „Ha én nem deportáltam volna őket, nem kerültek volna vágóhídra” — jegyzi meg elszólva magát, alig titkolt büszkeséggel és rögtön hozzáfűzi, hogy végeredményben is parancsot teljesített, s ezt a parancsot lelkesen hajtotta végre. „Ha szabotáltam volna a német birodalom hajdani Führerjének, Adolf Hitlernek útmutatásait, nemcsak gazember lettem volna, hanem ronda disznó is...” íme az emberiesség, az etika, a morál náci kategóriája! Eichman ezután részletesen leírja, hogyan tervezték ki még 1935-ben a „zsidókérdés” megoldását, hogyan bontakozott ki a nagyszabású terv minden részlete, hogyan építették ki az ügynökök és megbízottak hálózatát szerte Európában, részletesen szólva Magyarországról is, ahol személyesen és a magyar nyilasok aktív és lelkes támogatásával „oldották meg” a zsidókérdést. „Valamikor pontosan tudtam az Auschwitzba deportáltak számát. De ma már csak hozzái'etőleg mondhatom, hogy mintegy 350 ezren voltak.” Eichmannak mit számít, tízhúszezer, esetleg ötvenezer — több-e, kevesebb-e, de inkább több, fontos, hogy lelkiismeretesen teljesítette Führerének parancsát, hogy ne legyen disznó, annak ellenére, hogv ..nem voltam antiszemita”, mint dr. Endre László, aki „forrón kívánta”, hogy Eichman sikeresen oldja meg feladatát, Czót. ejt a lengyel zsidó^ ság kiirtásáról is, tömören, világosan, fesztelenül és szenvtelenül. A varsói gettó felkelése után a német megszálló hatóságok parancsot kaptak, hogy fésüljék át egész Lengyelországot. „Ezt a parancsot olyan pedánsan (!) hajtották végre, hogy Lengyelországban rövidesen szinte nem is volt zsidókérdés.” Aki azonban azt hiszi, hogy Eichman nem érző szívű filozófus elme, az naív, mert Ottó Eichman igenis ilyen ember volt, s erre olyan tanúja van, mint saját vallomása. „Olyan közel álltam a gödörhöz, hogy később a kabátomra fröcskölt emberi agyvelőt vettem észre. A gépkocsi- vezető segített letisztítani ... hazatérve nem szóltam egy szót sem. Gondolkodtam ... általában az életen” — írja s az ember egy pillanatra undorában is meghökken, hogy ez vajon már olyan cinizmus és olyan hazugság-e, amelyhez foghatóval aligha találkoztunk írott történelmünkben, vagy egyszerűen egy őrült szónoklata, akit az emberiség vesztére kiengedtek a zárt osztályról. Az életen gondolkodni, miután az emberi agyvelőt letisztogatta a kabátjáról — nem, ezt ép ésszel és normális gyomorral egyszerűen lehetetlen felfogni. Es Eichman vall, írja emlékeit, minden különösebb mo- ralizálás, a szánalom, a megbánás legkisebb jele nélkül, sőt olyan hangvétellel, amelyből világosan ki csendül: nem rajtuk múlt és nem rajta, hogy a szörnyűségek abbamaradtak, sőt szerinte csak félbeszakadtak. S ki szereti a félmunkát? A nácik semmiképpen sem. A hitleri fasizmus össze- ^ omlása előtt Eichman a következő kijelentést tette: „Szívesen fogok beugrani a síromba, abban a tudatban, hogy a Reich ötmillió ellensége állatok módjára ment a halálba.” Ezt mondta ez a véletlenül embernek született vadállat, ez volt hite, boldogsága. s egy pillanatra sem lehet kétséges, hogy ez ma is. A Life közli ezeket a vallomásokat, legalább is egy részét, a többit az egyik bank Nagy iramban folyik az egri Egészségház utcai lakótelepre vezető út építése. A tervek szerint százhatvan méter hosszú lesz. A bitument csak tavasszal öntik rá az erős alapú útra. Képünkön Barta János útépítő brigádja munka közben. Japán pontos válaszával el-\ ismerést vívott ki magának. Valóban, a tanácstagok nevét tud-í ni nem kötelező, de5 nem rossz érzés az, j hogy iskolás gyerme-{ keink ilyen iránybani is jól tájékozódtak.< Ez arra is mutat, hogy< az egerszalóki neve- lök az életre nevelik1 tanulóikat, mert mii ez, ha nem az élet-i hez való közeledés, ha a gyerekek tudják< azt, hogy kik az or-i szág, sőt országok ve-i zetői, s kik irányítjáki a falu, az ország sor-^ sót. (ádám) páncélszekrényében tartják' gondosan elzárva. Nyilván csak azok kerültek a közvélemény nyilvánossága elé, ame-; lyek közvetlenül nem kompro- mitálnak olyanokat, akik ma is élnek és nemcsak, hogy élnek, de hatalmon vannak, közéleti személyiségek és iroda-; juk ott van Bonnban, vagy; Nyugat-Németország más városában, államüeyészek, vagy orvosok, miniszterek, vagy; magasrangú katonatisztek. Róluk hallgat a Life és minden bizonnyal nem ok nélkül. Eichmann „szenzációs” sztorija nemcsak a már ismert és kegyetlen tényékhez, egy véres történelmi időszak még mélyebb megismeréséhez ad újabb kulcsokat, nemcsak azoknak a lelkivilágába — ha lehet erről egyáltalán beszélni — nyújt újabb bepillantást,: akik megtestesítették az emberiség minden szennyét és aljasságát, de figyelmeztető is az emberiség számára. Edchmant elfogták, de például ama Sassen, aki mint újságíró magnetofonra vette és közreműködött e vallomás eladásában a Life számára, ma is szabadon jár és ő is náci volt a javából. Hány és hány Eichman, Sassen jár- kel szabadon szerte a világban, a kapitalista országokban, gyakran nem is álnév alatt, s mennyi azoknak a száma, akik politikai tényezők, akik lelkesen és odaadóan dolgozzák ki az újabb háború kirobbantásának tervét a dollár fényében! „Emberek, legyetek éberek!” Ez a tanítás soha nem volt: annyira aktuális és kötelező érvényű minden becsületes: ember számára, szerte a világon, mint éppen napjainkban, amikor a Bundeswehr fegyverkezik, amikor Speidel a NATO; parancsnoka, amikor egyesek hallani sem akarnak a leszere lésről, de annál többet akarnak hallani a fegyverkezésről és az atomháborúról. Eichman szim bólum, vagy még annál is több: kézzelfogható valósága mindannak és mindazoknak, akik, ha nem lépünk fel ellenük keményen és elszántan, újból lángbaborítják a világot az eddigieknél is kegyetlenebb szenvedéseket zúdítva az egész em beriségre. Gyurkó Géza Toni Sailer, az osztrák si- király és filmsztár, Japánban a csinos Kijeko Fuzsie színésznővel filmezett. Képünkön egy jelenet az „Ezüst hegyek királya” című filmből. Kelmann József, a Mátra- vidéki Erőmű távközlési megbízottja, a „ka- lóriavadász” - brigádban dolgozik. Elhatározták, hogy az üzem területén csökkentik az önfogyasztást. Munkájuk sown eddig félmillió forint megtakarítást értek el. Franciaország Grilly francia faluban, a svájci határ közelében építették egy francia építész terve alapján ezt a gomba alakú lakóházat, amelynek egyik oldala (a képen látható) üvegfal, cl így kitűnő kilátást nyújt lakóinak.
