Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-23 / 302. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, deeeaifcef 81., péntek íuvA Erkölcs as atombomba árnyékában Fennkölt erkölcsi okokra hi­vatkozva a nyugatnémet tele­vízió-adóállomások program- vezetőinek jó része lemondta Lysistrate küldetése című játé­kot. Az ügy erkölcsi volt, a kifo­gás azonban erkölcstelen. Aris­tophanes drámáját átdolgozó Fritz Kortner ugyanis modern keretet alkotva az antik há borúellenes drámának párbe szedet ad korunk atomproblé- májárói a szereplők szájába. Nem Lysistrate és társai fur­csa sztrájkja zavarta hát a TV-adóállomásokat Nyugat- Németországban, hanem az atomhábörú-ellenesség, amely most erkölcstelen Nyugat-Né- metországban. Íme: így változnak meg az erkölcsi normák az atombom­bák árnyékában. (— ó) — RENDSZERES filmvetí­tésekkel szórakoztatják az andomaktályai szociális ott­hon lakóit. A filmeket a Bor­sod megyei Moziüzemi Igaz­gatóság bocsátja a gondnok­ság rendelkezésére. — A HEVESI JÁRÁS ter­melőszövetkezeteinek szociális és kulturális alapjában összesen 2 880 000 forint van. Ez az ősz- szeg az idei esztendő végleges lezárása után várhatóan jóval meghaladja a hárommilliót, arányosan, a munkaegységek értékének növekedésével. — JÖVÖRE RENDBETE- SZIK a gyöngyösi IV. számú Általános Iskolát. Az iskola felújítására 270 000 forintot terveztek. — FELNÉMETEN, a Petőfi Termelőszövetkezetben 60 fo­rintot ér egy munkaegység. Nagyon sok olyan dolgozó van, mint Bíró András takarmá- nyos, Szarvas Sándor brigád­vezető, vagy Nagy II. József, akiknek az idén sikerült 500 munakegységet ledolgozniuk, és évi keresetük meghaladja a 30 000 forintot. — A TISZANÄNAI KÖZ­SÉGI komp felújítására és működtetésére 300 000 forin­tot fordítanak. A felújítási munkák elvégzésére 1961-ben kerül sor. — TARNAZSADÁNYBAN, az Aranykalász Termelőszö­vetkezetben 250 férőhelyes sertésszállást építenek jövőre, 70 000 forintos beruházásból. — 1961-BEN ERKEN, az Új Barázda Termelőszövetke­zetben 20 férőhelyes sertés- fiaztatót, és 3 ezer férőhelyes csibenevelőt építenek. A munkák elvégzésére 170 000 forintot fordítanak. — AZ EGER városi Nőta­nács és a Városi Művelődési Ház szabás-varrás tanfolya­mot indított a Makiért úti is­kolában, a BM-klubban és a Művelődési Házban. A tanfo­lyamok foglalkozásait heten­ként kétszer: kedden és pén­teken tartják. — AZ EGERSZALŐKI VÖ­RÖS CSILLAG Termelőszö­vetkezetben jövőre 120 férő­helyes sertéshizlaldát építe­nek 81000 forintos beruhá­zásból. • ■ ■ ■ ■ ■VVÍ m//m m m m m 4 .4 gyermek* és ifjáságvédelem érdekében Ki a huligán és honnan smárma^ih ? EGRI VÖRÖS CSILLAG Különös kirándulás (széles) EGRI BRODY Meghasonlás GYÖNGYÖSI PUSKIN Rovere tábornok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Diplomácia, ó! HATVANI KOSSUTH Arcnélküli város HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az elvarázsolt herceg HEVES , Ellopták a hangomat (szeles) PETERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás musoru Egerben este 7 órakor; A DENEVÉR (Bemutató) IGardonyi-bórk ■ AZ IFJÚSÁGVÉDELMI cikk­sorozat- keretében szükséges­nek tartjuk a huligánsággal, a huligánok magatartásával való foglalkozást, mert ez az erköl­csileg elítélt magatartás a fia­talkorúak körében szélesebb tért hódít, mint a felnőttek tá­borában. A huligánság lényege a szo­cialista együttélési szabályok erőszakos és szándékos meg­sértésében áll. A huligánkodó magatartásával, cselekményé­vel azt igyekszik kifejezésre juttatni, hogy őt nem érdeklik az általánosan elfogadott és gyakorolt emberi magatartási szabályok, azokat semmibe ve­szi. A huligánkodó fő célja, hogy megsértse az íratlan tár­sadalmi együttélési normákat. A huligánok közvetlenül zak­latják embertársaikat, őket becsületben, emberi méltósá­gukban sértik. A huliganizmus nem más, mint öncélú szem­benállás a társadalommal, a szembenállás kedvéért. A huli­gánkodó, verekedő, nem em­bertársa iránt érzett személyes ellenszenvből verekszik, hanem magáért a verekedés kedvéért • l’art pour l’art. A huligánságnak, mint je­lenségnek, társadalmi veszé­lyessége nem kisfokú, nem te­kinthetjük egyszerűen fiatal­kori hősködésnek, fenegyere- keskedésnek. mint MINDEN KAROS tár­sadalmi jelenségnek, a huli­gánkodásnak is megvannak az okai. Ezek az okok elsősorban a környezetben lelhetők fel. A gyermek erkölcsi egyéniségé­nek kialakulásában — tudjuk döntő és meghatározó té­nyező a környezet magatartá­sa. Elsősorban a szülői, csa­ládi környezet az, amely leg­inkább befolyásolja a gyermek erkölcsi életének, felfogásá­nak kialakítását. Nem vélet­len, hogy a züllésnek indult, bűncselekményt elkövető gyer­mekek és fiatalkorúak túlnyo­mó százaléka már a szülői— családi környezetben súlyosan megfertőződött. Büntetett elő­életű, alkoholista, munkakerü­lő apa környezetében élő gyer­mek, legtöbb esetben hasonló lesz apjához. A huligánkodók egy része tehát erkölcsromboló környezetből származik; L. J. fiatalkorú apja 13 esetben volt büntétve, iszákos, munkakerü­lő életet él, gyermekével együtt többször követett el mezei lo­pásokat és az apa gyakran el­mesélte fiának, hogyan szokott lopni. Eredmény: a fiatalkorú előbb iskolatársai körében verekedik, társait meglopja, tanítói által fegyelmezetlen, majd az isko­lából kikerül és betöréses lo­pások sorozatát követi el. Az erélytelen szülői nevelés is sok esetben a rossz hajlamok ki­bontakozását okozza. M. Gy. apja a II. világhábo­rúban meghalt. Anyja egyedül nevelte. Már 15 éves korában elengedte a falusi környezet­ből Pestre, dolgozni. Ott a fia­talkorú iszákos felnőttek befo­lyása alá került, maga is rá­szokott az italra. Községében, ahová hétvégén hazajár, arról nevezetes, hogy az italbolt­ban ő a fő verekedő, bár még csak 17 éves. A közel­múltban egy idős embert, amiért az botrányos magatar­tása miatt megintette, szóvál­tás nélkül állonszúrta bicská­jával. A HULIGANIZMUS tápta­laja az alkoholizmus. Me­gyénkben ez különösen jelen­tős probléma. A bírósági sta­tisztika adatai szerint a fiatal­korúak embertársaik testi ép­sége ellen intézett bűncselek­ményeik, vagyis lényegében huligán cselekményeik 70 szá­zalékát szeszes ital hatása alatt követték el. Szeszes ital káros befolyása különösen azoknál a fiataloknál érvényesül — és itt ismét a környezet káros befo­lyására utalunk —, ahol már gyermekkorban látja és tapasz­talja a fiatalkorú, hogy a szü­lők egyike-másika mértéktele­nül issza a bort, a pálinkát, és látja annak közvetlen hatását is. Ilyen környezetben hozzá­jut az alkoholhoz. Előbb cse­kély mennyiségben, inkább csak megszokja azt. A gyön­gyösi pedagógusoktól hallot­tunk panaszokat néhány szülő­re, akik reggelire, kávé helyett, forralt bort adnak a gyerme­küknek. így engedik el az is­kolába, ahol bizony sokszor érezhető a gyermeken az al- i kohol hatása: Később a meg­szokás szenvedéllyé fokozódik és vannak 17 éves fiataljaink, akik rendszeresen részeges- kednek. Az alkohol utáni vágy később bűncselekmények elkö­vetésére indít. Gyakori esetben a szülők el­nézik a gyermekeik kisebb botlásait, csínytevéseit, azon megértőén mosolyognak, gyer­mekeikkel szemben elfogultak. Az iskolában, vagy a családi életen kívül nevelőikkel, fel­nőttekkel szembehelyezkedő gyermekeiket védelembe ve­szik, többször nyíltan a gyer­mek jelenlétében. Így táplál­ják, fejlesztik a gyermekben meglevő káros tulajdonságo­kat. A gyermek erkölcsileg is helyénvalónak ítéli magatar­tását. K. M. FIATALKORÚ, a szü­lők egyetlen gyermeke, köte­kedő, indulatos természetű. Többször ellentétbe került tár­saival és az iskolában vereke­dések kezdeményezője volt. A szülők védelembe vették min­den alkalommal, elnézték hi­báit. Tudomásul vették azt is, hogy gyermekük tőrt tart ma­gánál. Egyik alkalommal a mozi előcsarnokában tartózko­dott társaival és csupán azért, mert egy baráti köréhez nem tartozó, szintén fiatalkorú, a tolongásban véletlenül meg­lökte, kihívta az utcára, ahol verekedést akart vele provo­kálni. A provokált fiú ez alka­lommal kitért előle és hetek múlva, mikor az utcán véletle­nül találkoztak, ismét félreeső helyre hívta, ahol verekedésbe bonyolódtak és ennek során hasbaszúrta. A sérült fiút csak az azonnali orvosi beavatkozás mentette meg. Később a ház- tulajdonost .verte agyba-főbe, akivel szülei rossz viszonyban vannak — nyilván a szülőktől hallott biztatás hatására. A környezet alakító hatása sokszor a huliganizmus és a bűnözés közvetlen forrása. Szélsőséges, bár kivételes ese­tekben a szülő az, aki bűncse­lekmény elkövetésénél eszköz­ként használja gyermekét. El­szomorító példája az elvete­mült szülői magatartásnak K. F. 13 éves kislány esete, akit apja zsebtolvajlásra tanított. Együtt ment vele a vásárba, nagyforgalmú üzletekbe, ahol az áldozatokat az apja szemel­te ki: a kislányt szemjátékkal és kézmozdulatokkal irányítot­ta, s az a tömegben, a vásár­lók zsebéből, táskájából szem­fényvesztő ügyességgel lop­kodta a pénztárcákat. Tetten- érték őket, az apa börtönbe került, a kislányt állami gon­dozásba vették és nevelő szü­lőknél helyezték el. A megfer­tőzött gyerek itt is meglopta jótevőit. Végletes eset Gs. J; fiatal­korú története is, aki az álla­mi gazdaságban éjjeli őr volt és felhasználva a kínálkozó alkalmat, a raktárból rendsze­resen lopott szalonnát és más értékeket, amelyeket szülei la­kására szállított. A család kö­zösen elfogyasztotta a lopott holmit. EZ ÉV NYARÄN az egri sző­lőkben dolgozó emberek egy­más után jelentkeztek a rend­őrségen azzal a panasszal, hogy ismeretlen tettesek ellopják pénz-, érték- és ruházati tár­gyaikat, amelyeket munka köz­ben a szőlő egyik végében he­lyeztek el. Hetek után fogta el a rendőrség a háromtagú fia­talkorú tolvajbandát. Hazulról elszöktek és a Szépasszony- völgyben ütöttek tanyát. Egy elhagyott pincében töltötték az éjszakát, nappal pedig áldoza­taikat fosztogatták. A lopott élelemből tartották fenn ma­gukat, a lopott órákat, ruhá­zati tárgyakat eladták és az így szerzett pénzből jutott a szórakozásra, elsősorban ivás- ra is. Nem szabad azonban meg­feledkezni más, szintén a huli­ganizmus gyökerét képező té­nyezőkről sem. Tudunk esete­ket, amikor a megfelelő szülői környezet, a pedagógusok fá­radságot nem ismerő nevelő­munkája ellenére, a fiatalok huligán cselekményeket követ­nek el. E tényezők között meg kell említeni az elmúlt világ­háború hatását, az atomhábo­rús félelem pszichózisát, az el­lenforradalmi disszidálási hul­lám közrehatását, mindezeken kívül pedig, elsősorban a pol­gári ideológia hatását. A huli­gán cselekmények elkövetői eszményképeiket a polgári ideológia legközönségesebb megnyilvánulási formáiból merítik. A huligánság veszélye abban is megnyilvánul, hogy meg­erősíti a kispolgári-anarchista áramlatokat és így a fiatalokat távol tartja a szocializmus épí tésének problémáitól. Terjesz­ti a polgári ideológiát, gátolja a szocialista ideológia erősödé sét. Mi hát a teendő? Mit kell és mit lehet tennünk a huliganiz­mus, a fiatalkorúak bűnözésé­nek megelőzése céljából? Mi­lyen eszközeink vannak az eredményes küzdelemhez? A közvetlen környezet egyént formáló hatásának kétségkí­vül elsőbbséget kell adni. Az erős, becsületes, tisztességes családok tehát sikerrel távol­tarthatják gyermekeiket ezek­től a veszélyektől. Az állami és társadalmi szervek feladata a szocialista ideológia befolyását fokozni, a fiatalok soraiban. Erre hiva­tott elsősorban a KISZ. A KISZ-nek tömegfeladata kell legyen megyénkben is a huli­ganizmus, a bűnözés veszélyé­nek kitett gyermekekkel és fiatalokkal való foglalkozás. A megyénkben működő gyer­mek- és ifjúságvédelmi há­lózatnak ez az egyik jelentős problémája. Állandó és türel­mes, egyéni nevelő és pártfogó tevékenységet keH kifejteni a huliganizmus veszélyének ki­tett fiatalok érdekében. Le kell választani őket a helyte­len irányban befolyásoló bará­ti környezetből. A „galerik” szétoszlatása csak úgy lehet sikeres, ha azok tagjaival egyenként és külön- külön foglalkoznak társadal­mi szervezeteink aktívái. Pártfogói tevékenységük so­rán rá kell mutatni a „galerik” többi tagjainak megvetendő, elítélendő magatartására, így. az erkölcsi érzésre apellálva, szembeállíthatjuk őket egy­mással. A szembeállítás egy­ben a bennük rejlő pozitív és negatív vonásokat is mérlegre teszi, a pozitívumokat állítva előtérbe, s ezen keresztül he­lyes irányban való fejlődésü­ket elősegítheti. TÁRSADALMUNK nevelő célja ezekkel a fiatalokkal kap­csolatban nemcsak az, hogy jó szakmunkások, az életben bol­dogulni tudó, a termelésben helytálló emberekké váljanak, hanem az is, hogy belőlük olyan emberek legyenek, akik a szocializmus építése során felmerülő újabb és újabb tár­sadalmi problémákat meg tud­ják oldani. Dr. Török László — Dr. Farkas András 19G0. DECEMBER 23,, PENTES.; VIKTORIA 60 évvel ezelőtt, 1900. decemberé­ben született VSZEV OLOD VIS- NYEVSZIOJ szovjet drámaíró (Op­timista tragédia, A felejthetetlen 1.919.) Művel az Októberi Forradal­mat — amelyben szerzőjük Péter- várott maga is részt vett -— művé­szi formában ábrázolják. A két­szeres Lenin-díjas művész 1951-ben halt meg. 80 évvel ezelőtt, 1880. december 23-án halt meg GEORGE EIIOT, valódi nevén Mary Evans angol írónő. Regényeiben haladó nézetei tolmácsolásával az angliai polgár­ság vidéki életének sivárságát áb­rázolta. 2030 évvel ezelőtt, le. 70-ben született PUBLIUS VERGILIUS MARÓ római költő. Első jelentős műve a Bucolica c. idilsorozat volt, majd ezt követte a Georgica c. tanköltemény. Főműve az Aeneis c. nemzeti eposz, Róma múltjának, jelenének és jövő m- vatásának ábrázolásával Aeneas történetét írja le. Az eposz súlyos politikai tartalma mellett szerzője módot talál arra is, hogy a vi­lágirodalom egy-egy végtelenül gyengéden formázott nőalakját (Dido, Camilla) mutassa be. Műveit Rájnis és Baróti Szabótól kezdve irodalmunk több neves költője fordította le. VSZEVOLOD VISNYEVSZKU Maneken a feleségem Igényes ember vagyok. Ez illik is egy olyan fontos személyiséghez mint én. Az öt­venedik tavasz után elhatároz­tam, hogy megnő­sülök. No, de kit vegyek el? Világ életemben csak a jól öltözött nők érdekeltek, és persze, most is. Közülük válasz­tottam az igazit is. Maileken a kis an­gyal. Egyetlen di­vatbemutatón hu­szonöt ruhát lát­tam rajta, vala­mennyi jól állt neki. Egy nagy­kereskedelmi fe­jessel ültem végig a bemutatót — ál­lítólag nagy Don Juan a vállalatnál —, s azt mondta: te, Laci, ha vá­lasztani kellene a ruha és a nő kö­zött — az arca emberfeletti ví­vódást árult el — nem tudom, melyi­ket választanám. Én már akkor döntöttem: leg­jobb csak mind a kettő együtt. Szóval, elvet­tem a nőt. Andor­rába mentünk nászútra, ahol az egyik kártyakirály díszebédet adott tiszteletünkre. 'Elszédültem, amint nőm leve­tette kabátját. Az ízléstelen szok­nya úgy állt rajta, mint egy cement­zsák, a pulóverja rozsdás páncél­inghez hasonlított, a kalap pedig leg­inkább kvarclám­pára emlékezte­tett. — ...No de, szívem ... (akkor még így beszél­tünk). Nem akartam nagyon veszeked­ni, úgyis hiába­való lett volna. Gúnyos mo­soly, furcsa meg­jegyzések fogad­tak bennünket, ahogy beléptünk az ebédlőbe, de rögtön elkomolyo­dott mindenki, amikor megtud­ták, hogy a felesé­gem maneken. Azt hitték, szegények, hogy ez a divat. A koktél-parti után közlékeny lett a nejem, s elárulta, miért öltözött így: — Elvégre ün­nepiünk, nem? Nem jöhetek diva­tos ruhában, mun­karuhában. Igaz? , Igazat adtam ne­ki. Azóta, ha vala­hová meghívnak, mindig így szólok hozzá: — Kedvesem! Nem jönnél él X-ékhez bemutat­ni a taftruhádat? Egy kis túlóra. És ő kiöltözik, fel­veszi a taftruha- ját. Munkába megy. Fizetek is neki érte. Azóta mindig az alkalomhoz mél­tóan jelenünk meg. Csak már kezdek eladósod­ni — a feleségem fellépti dijai mi­att. Sarae Csigaleves GYEPES MARTON NÉ a mé­regtől fújtatva érkezett haza. Egész úton az orvost szidta át- kozódva, aki nem volt haj­landó igazolást adni neki, hogy beteg. Pedig telejajgatta a rendélőt; olyan keserves, meggyőző nyögdécselésekkel adta elő a derékfájását, hogy azt könnyezés nélkül nem le­hetett meghallgatni annak, akiben csak egy szikrája is volt a felebaráti szeretetnek. De úgy látszik, az orvosnak kőből volt a szíve. Még csak ;a szeme sem rebbent meg a ; panaszkodó siránkozása alatt. ; Helyette csak hallgatta fapo- ; fával a szívszaggató kesergést, :majd a végén fogta magát, s ; belevert három oltást a tom- I porába, ö pedig elfeledkezve !a már otthon jól begyakorolt : jajgatásról, olyan nagyot sik- ! kantott a beszúrt injekcióstűk : nyomán, hogy szinte kiugrott la megoldott szoknyák korcá- 1 bői. Mindfen igyekezete kárba í veszett. A doktor megmaka- csolta magát — hiába volt ; minden kunyerálás —, orvosi 1 bizonyítványt nem kapott. Dühösen csapta be maga után a kiskaput. Már lépni •akart be a konyhaajtó küszö­bén, amikor a lánya, Marika ; kiáltott neki oda, a malacka- ;rám mögül. — Édesanyám! — egyenese­idet! fel a lány a malacok ete- Itése mellől. — Hívatják estére >az irodára. Ingerülten csapott Gyepes Mártonné a levegőbe. — Csapjon beléjük a sister- gős istennyila! Biztosan a ház­táji miatt töri őket a nehéz­ség. Mérgelődő hangulatban lá­tott neki az ebéd elkészítésé­hez. Úgy vágta, aprította a Marika által megkopasztott tyúkot, melyet levesbe és ki­rántott húsnak szánt, mintha az legalábbis maga az új tsz- elnök lett volna. Szinte kéjel- gő dühvei nyiszálta le a tollá­itól levetkőztetett kenderma­gos nyakát, miközben az in­dulat pörgette meg a nyelvét — Hej, Címer András, csak a te nyakadat is így tehetném a nagykés alá! Tudomisten, megemlegetnéd, hogy mikor kerültél a kezem közé... ÉS AMIKOR VÉGZETT a tyúk feldarabolásával, akkor fazékba rakta a húst gondo­san. Föleresztette vízzel, sár­garépát, zöldséget rakott te­tejébe, majd fölhelyezte a fa­zekat a vörösen izzó tűzhely­re. S míg az ebéd készítésével vesződött, eszébe jutott hirte­len, hogy fogytán van a só és az ivóvíz. Ezért elszalajtotta sebtiben a lányt a boltba, ő maga pedig karjára akasztot­ta a vizeskannát és kilódultaz artézi kútra. Már visszafelé lépkedett a vízzel, amikor csak azt vette észre, hogy Címer András, az új elnök közeledik a járdán, aki a határból taposott haza éppen. Meglassította a lépteit. Be­várta az elnököt, majd a föld­re helyezve a kannát, meg­szólalt álmélkodó hangon. — Szent isten! — csapta össze a kezét. — Te vagy az, Andris?! S itt hízelgésbe csapott át a hangja. — Alig ismertelek meg! Tel­jesen úriemberré lettél. — Ne bolondozz, Verőn! — állt meg Címer András, majd végigszalaj tóttá tekintetét a hálálkodó asszonyon. — Nagyon nekigömbölyöd- tél! — kezdte el a beszélge­tést. — Elszalad az idő. — Nono! Harmincéves asz- szony, fiatal asszony! — Jó vóna! Hát akkor mennyi? — Több. — Harmincöt? — Harminchat. — Legszebb kor. Ezzel már el is akart kö­szönni Címer András, de Gye­pes Mártonné elébe térült. — Jaj, Andris, de jó, hogy itt vagy! Ugyi^ szeretnék már véled beszélni. — Velem?! — lepődött meg Címer András a mézes-mázos beszéden. — Veled hát! — Akkor hát:, kivele! — Jaj hát, itt nem lehet az utcán — tekintett szét az asz- szony sebes pislogással. — Gyere már be, no! Nem ha­rapom le az orrodat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom