Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-22 / 301. szám

4 NGPÜJSAG I960, december it., esütörtflfc 'tilgst Három utca, mind egyforma Az egyik az egri Makljíri út. A fardán munkába, vagy hazafelé tartó emberek örülnek, ha viszony­lag sár nélkül tehetik meg útjukat, ám a hosszú utca közepetáján, a járdán, nap mint nap egy motor- kerékpár áll egy kis üzlethelyiség előtt. Mit keres az ott, a járda fél szélességét elfogva? A másik a Kertész utca. A járdát mindennap taposó emberek meg­értik azt, ha a sok eső miatt a be­ton vizes. De azt már nem, hogy az átmeneti gyermekotthon közelé­ben levő néhány lakóház előtt miért nem lehet eltakarítani a nagy sárral övezett szabályos kis kacsaúsztató pocsolyát. Milyen le­het e lakóházak tulajdonosainak szobája, ha azzal sem törődnek, hogy maguk is behordják a vizet, sarat, nemtörődömségük miatt ott­honukba? A harmadik az Úttörő utca. Itt nemrégen építettek új betonjárdát, de az olyan, mintha nem is lenne, ■mert a sár épp akkora, mint régen. A járdát senki sem takarítja. Miért? Három utca, s mind egyforma? Vagy csak az emberek egyformák? Azok, akik egy kicsit sem érzik kötelességüknek a házuk előtti járdaszakasz rendbentartását, húsz, száz, s ezer kérő szó ellenére? . .. (w) — VERPELÉTEN a községi általános iskola felújítására 230 000 forintot fordítanak. A munkák elvégzésére 1961-ben kerül sor. — AZ EGRI Dobó István Múzeum tovább folytatja az ásatásokat és a restauráló mun­kát. Most folyik a Földbástya és Varkocskapu feltárása. A restaurátorok a gótikus palota helyreállításán dolgoznak, a tetőt renoválják. — TATAROZZAK Jövőre Egerben az Ady Kollégiumot. A felújítási munkákra 430 000 forintot fordítanak. — ÜJ LÉTESÍTMÉNNYEL gazdagodik jövőre a gyöngyösi Mátragyöngye Termelőszövet­kezet. 250 férőhelyes sertés­szállás építését kezdik meg 70 ezer forintos beruházási költ­séggel. — HEVES ARANYOSON, a® Űj Élet Termelőszövetke­zetben jövőre 30 férőhelyes növendékistállót, és 300 férő­helyes juhhodályt építenek, 255 000 forintos beruházással. — HEVES MEGYÉBEN az államosított épületek száma több ezerre tehető. E lakások rendbehozására, korszerű fel­újítására és karbantartására 7 millió 70 ezer forintot áldoz a jövő évben a megyei tanács. — ELHATÁROZTA a hat­vani Kossuth Termelőszövet­kezet tagsága, hogy 1961-ben magtárat épít, A 30 vagonos magtár felépítésére 375 000 forintot fordítanak. — az Élelmezésügyi Minisztérium Malomipari Igaz­gatóságának vezetője az elmúlt héten nyilatkozott a Népsza­badságban a nagyarányú re­konstrukciókról. Megyénkben is nagy fontosságot tulajdoní­tanak a malmok korszerűsíté-| sének: 1961-ben Poroszló köz-§ ségben például 140 ezer forin-1 tot fordítanak a malom beren-5 dezéseinek felújítására. — A TIT megyei elnöksé- - ge a TIT egri klubjában boí-; gár reprodukciós kiállítást^ rendez. A kiállítás egész hó-* napban megtekinthető. | A gyermek- és ifjúságvédelem érdekében Akik elhagyják gyermeküket A CÍM NEM rémregény- utánzat, hanem valóság. Meg­történt, méghozzá 1956-ban, azokban a fergeteges napok­ban, amikor az ellenforradalmi erők hatására és a megtévesztő nyugati propagandának bedől- ve, ezrek és ezrek hagyták el az országot. A kislány 1945-ben született. Anyja és apja nem kötöttek házasságot, de később a kis­lányt, a fejlett, értelmes és szép gyermeket, a természetes apa örökbe fogadta. A három­személyes család különösebb anyagi gondok nélkül, társa­dalmilag sem rosszul, pozício­nál tan élt — egészen 1956-ig. Ma már nehéz kimutatni, mi volt a legdöntőbb oka annak, hogy az apa — bejelentés nél­kül — 1956. novemberében Nyugatra távozott. Az anyát is meglepte, hogy a férfi, akivel hosszú éveken át együtt élt, nappal eltávozott a lakásból és éjszaka nem tért vissza. Az­óta is hiányzik. Néhány nappal később a töprengő asszony kegyetlen el­határozásra jutott. Ha a férje Nyugatra ment, neki is akad elegendő ok arra, hogy ne ma­radjon itthon. Ezt előre meg­mondani a lánynak, aki tizen­két éves és olyan okos? Az első félrehangsúlyozott szóból mindent megért? Vinni magá­val a mégiscsak törékeny te­remtést? Hová is indul el tu­lajdonképpen? Vele, mint szemrevaló, . csinos fiatalasz- szonnyal foglalkoznak majd a férfiak, ha nekiindul az álmok ködbeveszö birodalmának? A férje nem hagyott címet, nem is üzent. Mit tegyen? És otthogyta a kislányt éj­szaka idején, úgy, ahogyan le­fektette. Megcsókolta-e, mikor elment? Vagy talán attól félt, hogy felébred és akkor füstbe mennek tervei? Ki tudja? De amikor a lány felébredt és maga körül nem látta anyját, akiben bízott, bizonyára egy világ omlott össze. Ma már tudjuk, hogy a gyer­mek lelkében az a bizonyos vi­lág, ami éppen azokban az években volt épülőben, össze­omlott. Rom az egész. Valaha lesz-e az anyának annyi lelkiismeretfurdalása, hogy megkérdezi magától: va­jon mi lett az én kislányom­ból, akit annyira szerettünk és akinek olyan szép jövőt jósol­tak az emberek, a rokonok, az ismerősök? Nem tudjuk. Mi csak azt írjuk le ide, nehéz szívvel, amit a lány eddigi történetéből sikerült meg­tudnunk. A LÄNYT — a szégyenteljes szülői futás után — azonnal állami gondozásba vették. A lány azonban a kiállt idegi próba után már nem tudott visszavedleni játékos gyermek­ké. A borzalmas csalódás szü­leiben és a kimerítő izgalmak nyugtalanná tették a feltűnő intelligenciával rendelkező lányt. A feltűnő viselkedésű és öltözködésű társaságot kereste mindig, huligánok közé kevere­dett, a férfiakkal felnőtt mó­don tárgyalt és úgy viselke­dett, mintha mindig a Nyugati pályaudvar körüli éjszakai korzón sétált volna. Erkölcsi felfogásában ijesztő változások álltak be. A gyámhatóság úgy gondolta, ha a lány környeze­tét változtatják, azzal együtt elszakadnak azok a szálak is, amelyek a huligán életmódhoz és magatartáshoz kötik. Nem így a gyakorlat! A lány min­den környezetben feltalálja magát, hirtelen rokonszenvek nyomán nemcsak barátság ala­kul ki közte és a gyengejelle­mű és kalandra éhes fiatalem­berek között, hanem ennél több, és nehezen leküzdhető kapcsolat is. És a lány mindig a felnőtteket okolja sorsáért, rafinált helyzeteket teremt, de már előre kiagyalja a magya­rázatokat is, amikkel másokra hárítja a felelősséget. Élvezet olvasni szép, szabályos betűk­kel megírt levelét, de azt sem lehet nem észrevenni, hogy a sorok mögött a koraérett és sokat próbált, félreértett szen­vedélyekkel terhelt lány mos­sa tisztára magát, vagy leg­alább is megkísérli a nehezen elképzelhetők Az osztályban, ahová jár, mindenki beszél róla, mert ró­la nem tudni — nem lehet. Feltűnő ruhákat hord, vagány frizurát, vadnyugati ízlés leng egész lényén, csak azért, mert ő — ilyen, azaz — huligán, női kiadásban. Mi itt a tennivaló? Hol a pe­dagógia határa, amely még eb­ből a lányból is képes fékezett, a társadalom számára hasznos embert kialakítani? Csupa kér­dés, mert a lányban rejlő érté­kek kötelezik a társadalmat arra, hogy fáradságot nem kí­mélve, megmentésére mindent megtegyen. Az iskolák aggód­va veszik az ilyen gyermekek­ről az információt és ha el kell helyezni, kétszer is meggondol­ják, fogadják-e azt, aki már lélek és szokásai szerint régen nem gyermek és megmételyez­heti a többieket, akik vele ugyan egykorúak, de mérföl- des távolságban állnak tőle lelkiekben és ideálokban egy­formán. És az anya ugyan hol él, mit csinál ezekben az esz­tendőkben, az apa hol nyomo­rít meg újabb asszonyokat fe­lelőtlen magatartásával? Vagy talán az idő múlása elfedi eze­ket az égő és égető kérdése­ket? EGY MÁSIK eset: A szülők négy gyermek mellett elvál­nak. Az anya újabb házasságot köt, az új házasság új gyerme­ket jelent. Az apa a gyerme­kek gondjait csak annyira vál­lalja, hogy közepes jövedelmé­ből fizeti a gyermektartási dí­jat. De ez az összeg nem elég arra, hogy a gyermekek min­dent megkapjanak. A beteges anya meghal, a négy gyermek gondozását az apa nem vállal­ja, az új férj sem. Nem marad más hátra, mint az állami gon­dozásba vétel, pedig a gyerme­kek szeretnének szülői környe­zetben felnőni és abban a biz­tos tudatban, hogy nekilf ap­juk és anyjuk van, akire min­dig lehet számítani. És nem lehet borzasztóbb érzés egy gyermek számára, mint ami­kor azt érzi és tudja, hogy a társadalomra, az idegen embe­rek jóindulatára biztosabban lehet építeni, mint tulajdon apjukra, anyjukra. És még egy eset: A szellemi­leg fogyatékos anya kéteszten- dős gyermekét magára hagyta és a gyerek keze, a magára maradt kétesztendős kislány keze elégett. A szülői gondat­lanság sebét és terhét a kis­lány egy életen keresztül hor­dozza. Ezért gyűlöli az anyját, az egész világgal szemben ta­gadásban van, meghasonlott, borús kedélyű- Hol van a gyó­gyítás a testre és a lélekre, mi­kor a szülő hibája és vétke ki­törölhetetlenül ott ég a gyer­mek testén és lelkén? ÉS SOROLHATNÁNK sor­ban az eseteket, a kék és gon­dosan számozott dossziék tar­talmát. Gondosan felülbírált és kielemzett sorsok ezek, min­denütt felderítve az ok is, amely a tragédiát szülte. Á társadalom és a hatóságok ösz- szefogása tehet ezekben az esetekben olyat,, ami megfor­díthatja a szerencsétlen gyer­mekek sorsát: megteremti azo­kat az előfeltételeket, amelyek között a mostani és a jövőbeni kisiklások javíthatók, gyógyít­hatók, megelőzhetők lesznek. (Folytatjuk) Dr. Török László — Dr. Farkas András Tanuló asszonyok Mikófalván hetenként egy­szer két „műszakban” gyűlnek össze az asszonyok a szabás­varrás tanfolyamra. A tan­folyamon nemcsak varrni és szabni tanulnak meg, hanem a munka közben, néhány olyan politikai és társadalmi kérdés­sel is megismerkednek — rend­szerint előadás keretében —, ami a mai élethez föltétien hozzátartozik. Első alkalommal Jezoviczki Vincéné, a járási nőtanács tit­kára tartott előadást „A nő szerepe a családban” címmel. Az asszonyokat érdeklik ezek az előadások, és szívesen vesz­nek részt a tanfolyamon. TRAKTOROS KEMÉNY ZSIGMOND I960. DECEMBER 22: ZKNO 85 évvel ezelőtt, 1875-. december >2-én halt meg KEMÉNY ZSIG- MOND író, a régi korok, s az em­beri lélek mélyén végbemenő fo­lyamatok kiVáló ábrázolása révén a történeti regény mestere, (özvegy és leánya. Rajongók és regényiro­dalmunk nagy alkotása, a mohácsi vészt követő időket ábrázoló Zord idők.) Jelentős publicista volt, az Erdélyi Hírlapnál, a Pesti Hírlap-, nil dolgozott, majd a- Pesti Napló szerkesztője lett. Nevezeteseit Wes­selényiről és Széchenyiről írt tanul- I mányai. összes műveit Gyulai Pál Z adta ki. 205 évvel ezelőtt., 1755-ben e napon született GEORGES COUTHON, a francia forradalomban a .jakobinus diktatúrát vezető triumvirátus tag­ja. A thermodori ellenforradalom­ban Robespierre-rel együtt kivé­1 gezték. > 145 évvel ezelőtt, 1815-ben e napon lőtték le a spanyol gyarma­> loeítók elleni harcban JÓSÉ MARIA MORELOS mexikói szabad- * ságharcost. a nagybirtokosok elleni felkelés vezérét. í 00 évvel ezelőtt. 1870-ben e napon halt meg GUSTAVO BéU­< QUER, a múlt század spanyol romantikájának legnagyobb költő­2 te. Rimas című verskötetének dalai egyszerűségükkel Byronra és 2 Heinére emlékeztetnek. / 70 évvel ezelőtt, 1890-ben e napon született KOMAROMI JA­i NOS író. Műveit a sárospataki diákélet és a háborús évele emlékei ; uralják. \ J.70 évvel ezelőtt. 1790-ben e napon foglalták el a Szuvorov pa­/ rancsnoksága alatt levő orosz csapatok rohammal a Duna deJtájá- \ nál levő Izmailt. } 55 évvel ezelőtt, 1905-ben Moszkvában megkezdődött a munká­í sok fegyveres felkelése. f 40 évvel ezelőtt, 1920-ban. a Szovjetek VHL kongresszu^n e f napon fogadták el Leninnek a Szovjet-Oroszország villamosítására ; vonatkozó Goelro tervét. MOLNÁR JENŐ: Fenyőfák az őszi erdőszélen A szomszédban fenyőfák feszülnek kemény vigyázzban, mintha őrségen lennének. Sudár testük az égnek merevül. Örök az erdővégen. Túlnéznek a bárgyú hencegésen. Pedig itt minden fájión emberi: hajtotta a nedvet tavaszi nász, érlelte nyár és gyilkolta ősz, mennyire szánandó emberi máar. harmatnyi öröm és tengernyi gyém... Mintha rólam, vagy rólad mintázták volna, testvér! Egyazon a sorsunk! Ajkunkon nótát vidít a tavasz, nyáron hangyaként élelmet hordunk, télen mokányul tort kuruckodunk. S a fenyő áll, változatlan zölden. Kívülről nézi a tavaszi pompát, nyári lüktetést, őszi hervadást, rázhatják téli fagyasztó bórák: áll, áll, mint az örökkévalóság! Valami titkos küldetésparacs: kitartó, kövült vigyázzban állni! Forog az idő, forog az ember. Mindegy: mi örök, arra vigyázni, túl időn, téren: állni! állni! állni! ii.iiiiii.iiKiiiuiiiitisiiiiiiiiiEiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiisiiiiiiiiiniiiiuliifUSususiisis EGRI VÖRÖS CSILLAG Különös kirándulás EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Roveré tábornok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Diplomácia, ó! HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az elvarázsolt herceg HATVANI KOSSUTH Arcnélküli város HEVES Nincs előadás PÉTERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY Értük éltem nt usora i Egerben este 7 órakor . A DENEVÉR (Bemutató előadás, Gardonyi- bértet» ANNUSRA ma is kis liba­pásztor, a Hortobágy-folyó mellett. Csapóra hagyott fűz­favesszőjével terelgeti a las­san tötyögő, pelyhedező libá­kat, a valamikor urasági, ma tsz-majorságtól a folyóig, ahon­nan messzire ellát, egészen a kilenclábú hídig, amerről ő... Szűrös János, a traktoros jön. A fiú, aki mint kisbojtár ballag a juh^lka után, már messziről látja Annuskát a pusztán és addig nem nyug­szik, amíg közelébe nem pösz- mötölhet a karikásával. Még Szuszit is előre . parancsolja, terelni, hogy Annuska felé vegye a nyáj az útját. — O, ha csak mi volnánk ketten ezen a szerel metes vi­lágon — gondolja a kisbojtár vágyakozva —, de nagyon jó volna. Hiszen amikor abba a gyönyörűséges kék szemébe nézek, olyan forróság ömlik el rajtam, hogy szinte belebor- zongok, és a mellemben meg úgy ver, mintha dobolnának benne. De úgy látszik, hogy An­nuska más irányba van érde­kelve, mert nem a nyájat meg az utána epékedő kisbojtárt nézi, hanem a kilenclábú hi­dat lesi — nem bánva, ha hát­racsavarodva maradna a feje —, ahonnan majd előbukkan a pásztorvilág kitagadottja, a traktoros Szűrös János. Gyűlölködve gondolt erre a cimborájára a kisbojtár és né­ha úgy eszébe vágódott, hogy egyszer a Hortobágyba emész­ti ezt a hitehagyottat, mert különbnek tartotta magát Szű­rös Jánosnál. Annuska azonban, úgy lát­szik, kedvelte a férfiasabb ki­állású traktorost. Már csak az az egy tény is, hogy Szűrös Já­nos ura és parancsolója annak a fenenagy rázós gépnek, és úgy pufogtatja, ahogyan akar­ja. Ha végigmegy Hortobá­gyon, hajnalban ébresztőt csi­nál az egész községben. Meg hát Szűrös János ugyanúgy pipázik, mint az idősebb trak­torosok és az is számít, mert a kisbojtár még csak nem is ci­garettázott és azt hitte, hogy Annuska csak azért áll ővele szóba, mert úgy véli, hogy Szűröshöz valami nagy barát­ság fűzi. Pedig hát, ha tudta volna!... AZTÁN az idén, kora ősszel a kisbojtárnak is megjött az öröme. Aranyos, szívderítő, meleg őszi napok • terültek a Hortobágyra. És egy napon Szűrös Janit másfelé paran­csolták a gépállomáson. Ekkor sikeredett a kis bojtárnak An- nusfeát megkömyiékezni. A nap már a nyárfák tete­jén ült, amikor Annuska a Hortobágyra terelte libáit meg­itatni. Szuszi, a híres fehér puli, ott hasalt gazdája, a kisbojtár mellett a sarján, oszt majd ki­ugrott mindkettőjük szeme, úgy lestek: a bojtár a lányt, Szuszi meg az úszkáló kisli­bákat, de csak addig, amíg a bojtár nem szólította. — Szuszi! Eridj csak!... A puli nagy megértést tanú­sított kis gazdája iránt, mert egy szempillantás alatt ott is termett és zavarta a libákat a folyóba és meg sem állott, amíg a kislibák ijedtükben a túlsó partra nem értek. A kisbojtár nagyot ugrott és bizakodó sajnálkozással nézgelődött Annuska felé. — Most már mehetek utána — mondta síró hangon a kis libapásztor. — Mehetsz — válaszolta bűntudattal, de mégis remény­kedve a bojtár. — Ladik kéne... — Találsz a folyón eleget, azon nem múlik... — De nem tudok evezni, el­visz a viz — mondta szomor­kásán —, átjöhetnél velem. — Nem hagyhatom én a jó­szágot — rázogatta a bojtár a fejiö —, még tilosba menne. — Hamar jönnénk — mond­ta kérlelően, miközben fűzfa­vesszőjével suhintott egyet VAKART egyet a kisbojtár a kobakján, mintha nagy gondban lenne. — Hát, ha elismered, hogy a juhász különb ember a trak­torosnál, akkor átmehetünk. — Azt én nem mondtam, hogy a juhász nem becsületes, rendes ember — dadogta za­vartan —, de hát a tarktoro- sok is derék emberek, meg hát... — Meg hát?! — Meg hát Szűrös Jani a legjobb legény a világon ... — Úgy, kocsimosó! — Hadd legyen! — nézett rá megvetően. — Azt szereted benne, hogy pipázik? — Azt is, ha tudni akarod. Legalább emberszaga van. A kisbojtár megszédült erre a nyílt vallomásra, mintha fe­jen ütötték volna, úgy kóvály­gott. Annuska begyeskedően sze­degette a hosszú fűzfavessző leveleit, míg a kisbojtár meg­semmisülve kereste a szava­kat. Egyszer csak feldübörgött valahol egy traktor a pusztán. A kis libapásztor felkapta a fejét és a kilenclábú híd felé leskelődött, mintha onnan, a közeledő traktortól várna - se­gítséget. ANNUSKA most már csak azért sem mozdult. A bojtár sem. Lesz ami lesz, most leszá­mol ezzel a Szűrös Janival. A traktor megállt és Jani fürgén ugrott le ä gépről. — Hát tik? — állt meg ér­tetlenül a lány előtt —, szemei villámként cikáztak. — Átmentek a libák — he­begte Annuska zavarában. — Majd visszahajtom — or­dította —, de előbb szót ér­tünk! — Kivel akarsz szót érteni? — kérdezte a kisbojtár Annus­ka előtt, mert úgyis arra gon­dolt, hogy most leüti... — Teveled! — Ahogy te akarod! Kiállók veled kampóra, de ostorhegyre is. Szűrös Jani a traktorhoz szaladt és a szerszámos ládá­jából elővett egy régi, sallan- gos karikás ostort Ez az egyetlen szerszám — amelyet mindig magával hordott — emlékeztette múltbeli foglal­kozására, amit szeretett, de a motorra való vágyakozása le­győzte benne a pásztorélethez való ragaszkodását. És kedves is volt neki ez a régi karikás­ostor, még az öregapja rakta rá körszíjára a pirce és sárga lógókat Miután összemérték az os­tor hosszát, a Szűrösé hosszabb volt két ujjnyival, így a ven» dégnyakat ledobták az ostor­ról. Szembe álltak. Szűrös tet­szeni akart Annuska előtt, úgy állt, mint egy hadvezér. A kisbojtárt felháborította Szűrös rátarti viselkedése,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom