Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-21 / 300. szám

1160. deettnber 21., szerda NéPÜJSAG 3 „Téged a szeretet mentett meg! r * 6 „Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény, Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén. Ártatlan kis szívét az öröm megteli S köszönetét, akár az esti fuvalom, Mely félve játszadoz a harmatos gallyon, Oly halkan rebegi.” (Móra Ferenc) A Mátra sötétlő bérceit las­san elborítja az apró harmat- cseppeket szitáló decemberi köd. Lihegve kapaszkodom a Soroksári út meredekjén, s néhány perc múlva előbuk­kannak Parádóhuta apró há­zai, s a kora délutáni félho­mályt riasztgató villanyfényei. A duruzsoló kályha s egy pohárka kisüsti mellett Zsu­zsika eltűnéséről, szerencsés megmeneküléséről beszélge­tünk Kaszab elvtárssal, Zsu­zsika édesapjával, öt napig bolyongani a sötét erdőben egy ilyen apró emberkének — bizony nem csekélység. S a szülők szenvedését ki tudná szavakba önteni? — Én hal­lottam az édesanya zokogását, amikor elveszett kislányát hív­ta az erdőben: „Zsuzsikám, drága kislányom!...” És lát­tam az édesapa szemében csil­logó fájdalmas könnyeket, és megborzongott a kibontakozó családi tragédia hűvös fuval­lata. De tanúja voltam a szü­lők és a kis falu boldogságá­nak is, amikor az emberi ösz- szefogás legyőzte a félelmes erdőt, s az eszméletlen Zsuzsi­kát az orvostudomány vissza­adta az életnek.. A szenvedés örömre változott a Kaszab­családban, s ma is ez a bol­dogság feledteti a szomorú napokat. Kaszab elvtárs vaskos levél­csomagot bontogat, s arról be­szél, hogy az ország minden részéből érkeznek levelek. Még Amerikából is írtak. íme, ezt a lapot „egy öregedő cse­peli kovács” aláírással K. P. bácsi küldte, s „az emberi hu­manitás legmelegebb szerete- tével” kíván boldogságot a családnak. G. J. nyugdíjas munkás írja: „Megértjük az ötnapos szenvedés nagyságát... hiszen mi gyermekeinkért élünk, hogy életük szebb, vi­rágzóbb legyen. Neveljék gyermekeiket társadalmunk hasznos tagjává!” özvegy P. A-né egy babát küldött Zsu­zsikának a szerencsés megme­nekülés örömére. A Kúnszent- mártoni Általános Iskola VIII. leányosztálya is ajándékkal kedveskedett Zsuzsikának. „Reméljük, jól vagy és öröm­mel várod a Télapót! Ne felejtsd el soha, hogy Téged a szeretet mentett meg!” A budapesti Zrínyi Ilona Gimnázium I. osztálya írja: „... ahogy elképzeltük a csöpp kislány lelkében leját- szódó borzalmakat, egyöntetű­en elhatároztuk, hogy Zsuzsi­kát kishúgunkká fogadjuk.” Kérik a szülőket, engedje feJ hozzájuk karácsonyi szünidő­ben, s ígérik: „Ügy fogunk rá vigyázni, mint a szemünk fé­nyére”. Az osztályfőnök és egy néhány lány utazna le érte a szülők kedvező válasza ese­tén. Karácsonyi ajándékcsoma­got küldött Zsuzsikának a Be- loiannisz-gyár üzemi bizottsá­ga, valamint a gyár egyik mű­helye, a Gyümölcsértékesítő Szövetkezeti Központ üzemi bizottsága, a gyöngyösi 34. sz. AKOV „November 7 Kovács­brigádja. Kaszab elvtárs boldogan mutatja a leveleket, amelyek­ből melegen sugárzik társa­dalmunk igaz embersége. A kemény munkához szokott fel­nőttek kezevonása, a kisdiák szabályos betűi tükrözik; ná­lunk az egyén boldogulása minden vonatkozásban a kö­zösség boldogulásából táplál­kozik. A levelek azt tükrözik, hogy csak a szocialista huma­nizmus tudja megvalósítani az igazi emberiességet, ' mert a szocialista humanizmus lénye­ge és végső célja: az egész emberiség, benne az egyén boldogsága. Népünk életében immár tipikus jelenség, hogy a társadalmi szolidaritás, a közösség egy-egy akciója — sokszor anyagi áldozatot nem kímélve — életet ment, bajba jutott egyéneken, családokon segít. Idézzünk P. bácsi Ameriká­ból küldött leveléből: „Olvas­tuk a Népszava október 15-i cikkét... örömünk kétszeres volt, mert boldogan olvastuk, hogy Zsuzsika felkutatására mennyi ember jelentkezett. Jó ezt olvasni itt, ahol szív és ér­zés nélkül szaladgálnak az emberek milliói, és a bensőjü­ket az tölti el, hogyan lehet a másikat megzsarolni. Gondo­latban kezet rázunk a Zsuzsi­kát megsegítő emberekkel.” Nem mi, egy amerikai mun­kás jellemzi embertelennek az amerikai életformát. P. bácsi­nak és milliónyi dolgozó tár­sának ott Amerikában hiány­zik a humanizmus levegője. P. bácsi baráti kézfogását azzal a biztos tudattal viszonozzuk, hogy egyre gyarapszik az óce­ánon túl is azoknak a száma, akik felismerik, hogy az em­beriség nyugalmát, boldogsá­gát, a jólétet és az örök bé­két csak a kommunizmus tud­ja megvalósítani. Ezért harco­lunk mi, s e harcnak csak a szerény epizódja volt Kaszab Zsuzsika megmentése. Mi az egész emberiséget, a .gyerme­kek millióit akarjuk végső so­ron megmenteni egy háború­tól, rabságtól és embertelen­ségtől mentes jövő számára. Kiss István, Párád. A társadalom nevelőhatásának kettősségéről Sok szó esik napjainkban az iskolai és a családi nevelés kettősségéről, annak veszélyé­ről, káráról. A jövő nemzedék egészséges nevelése érdekében a nevelési tényezők harmóniá­ján munkálkodunk, hogy már a gyermekkorban jól megala­pozzuk a legmagasabbrendű szocialista, majdnem kommu­nista erkölcsöt, világnézetet. Efelé határozott haladást mutatnak az iskolák, több-kevesebb közeledést a családok, és ebben jelentős támogatást nyújt szocializ­must építő társadalmunk. Azonban a társadalmunkban e téren is fellelhető a népen belüli és az antagonisztikus ellentmondás is. Csak népen belüli ellentmondást vélek fel­fedezni abban, hogy a kará­csonyfát hozó személyt illető­en nem egyértelműen nyilat­koznak az emberek. A napokban az Állami Aru­ház jétékpavilonjában is al­kalmam volt ezt tapasztalni. Megoszlanak a vélemények e kérdésben a gyermekek, áru­sítók, sőt pedagógusok közt is. Ez nincs rendjén, de még ke­vésbé az, amikor egy vásárló — a gyermekjátékba beleélve magát — megbeszéli az eladó­val, hogy Télapó-ajándékként tegye félre a kifizetett csoma­got, hogy ne a gyermekek jelen­létében vigyék azt el, akkor távozásukkor azt mondja a kiszolgáló készségesen a gyer­mekeknek: „Majd a Jézuska elviszi nektek a kiválasztott ajándékot.’ Mi mást mondhatott volna a vásárló — helyesbítésül — gyermekeinek, mint hogy: „mondjátok, nekünk a Tél­apó hozza, nem a Jézuska.” Ismerősebb körben a kisebbik fiú — ahogy én ismerem, mi­után sajátom — azt mondta volna: „Ah, nincs is Jézus­ka!” De magam is megeléged­tem az enyhébb válasszal, mert nagyon szíves kiszolgáló­nővel álltam szemben. Viszont azóta is foglalkoztat a dolog. Vajon miért szól a szocialista kereskedelem kép­viselője — az Állami Áruház­ban — a hithirdetők nyelvén? Vajon mennyit foglalkoztatja az Állami Áruház vezetőségét munkatársaik ez irányú neve­lése? A pedagógus véleménye szerint nemcsak a szocialista üzleti haszon érdekében szük­séges reklámot csinálni, dol­gozatokat is íratni, hanem el kell érni, hogy a szocialista pedagógus és a szocialista ke­reskedő is egy nyelven, még hozzá szocialista nyelven be­széljen, s ezzel együtt egyre jobban, egyre többen nevelőd­nek majd a szocialista szülők is. Papp Ernőné, Egy követendő kezdeményezés Az iskolareform megköveteli a modern módszerek alkalma­zását. Például: a fizika okta­tásában nem elegendő, hogy a nevelő egyes kísérleteket be­mutasson a gyerekeknek, ha­nem a gyermekek saját maguk győződjenek meg a jelensé­gekről a közvetlen élménysze­rű tapasztalás, az önálló kísér­letezés, a cselekvés útján. Így sokkal tartósabb és mélyebb ismereteket biztosítunk. Ennek feltételei vannak. Eszközökre van szükség! — Ennek érdeké­ben Füzesabonyban a II. sz. iskola műhelyében a járás fi­zikát tanító nevelői gyakorlati munkára gyűltek össze nemré­gen, hogy a tanulókísérletek­hez eszközöket készítsenek. Elhatározták, hogy minden hónapban egy napon összejön­nek, hogy tanulóik számára megfelelő példányszámban el­készítsék a folyadékellenállá­sokat, az áramkör tartozékait: elemtartót, égőfoglalatot, áram­mérőt. A kartársak már az első ösz- szejövetel alkalmával lelkesen (dolgoztak. A műhely gépei, szerszámai nagy forgalomban voltak, bár sokan most dol­goztak velük először. A kartársak egybehangzóan értik a tanulói kísérletek fon­tosságát, ezért nem kímélik idejüket, erejüket, fáradságu­kat, hogy iskolájukat a leg­szükségesebb eszközökkel fel­szereljék. Volt aki 15—20 eszközt vitt haza iskolájának a foglalkozás végén. — A kartársak köszö- netüket fejezték ki, hogy az igazgató, a műhely vezetője le­hetőséget nyújt számukra, hogy ezt az előkészítést a jobb. eredményesebb munka érdeké­ben elvégezhetik. Balogh Viktória vezető szakfelügyelő. Csínytevő krampuszok Ausztria néhány városában mikuláskor jókedvű fiatalok krampusznak öltözve elárasz­tották az utcákat. Néhány vá­rosban olyan tömegesen jelen­tek meg, hogy forgalmi aka­dályt okoztak és a rendőrség­nek fokozott létszámmal kel­lett gondoskodnia a rend hely­reállításáról. A megyei kórház jubileumi évkönyvéről MEGJELENT az egri megyei kórház fennállásának, 10. év­fordulójára kiadott Emlék­könyv. Első pillanatban megle­pően hat a gondolat: egy év­könyv, mindössze 10 éves múlt után. Dr. Doleschall Frigyes, egészségügyi miniszter az Em­lékkönyvhöz írt előszavában kiemeli, hogy a kórház, az el­múlt 10 esztendő gazdag ered­ményei alapján megérdemli, hogy róla megemlékezzenek. Az Emlékkönyv, amelyet dr. Ringelhann Béla kandidátus nagy műgonddal szerkesztett, betekintést enged a kórház sok irányú működésébe. Dr. Rin­gelhann főorvos és dr. Soós Imre levéltáros ismerteti az az egri megyei kórház e’ődei- nek történetét 1726-tól 1950-ig. Ebből megtudjuk, hogy a kór­ház életéhez az orvosi oktatás történetének egy igen fontos eseménye fűződik: Hazánkban 1769-ben Egerben indult meg az első egyetemi orvosi okta­tás: a Scola Medicinalis, mely 6 éves fennállás után megszűnt. Megismerjük a volt Szent Vin­ce Kórház és a volt Irgalmas Kórház történetét. Az államosítás óta eltel-t 10 év gazdag eredményeiről dr. Osváth Gábor, a kórház igaz­gatója számol be. Fülöp Ernő gazdasági igazgató már a jövő­be tekint, amikor a kórház fej­lesztésének távlati tervét tárja elénk. Ezután orvosi tárgyú tudo­mányos közlemények következ­nek, szám szerint 88, amelyek mind külön ismertetést érde­melnének, erre azonban a kor­látozott terjedelem miatt nincs lehetőség. Egy kórház életében a szín­vonalas. tudományos munka végzésének személyi és dologi feltételeinek megteremtésé ne­héz fe'adat, de hogy megvan a lehetősége még a korszerű ál­latkísérletek végzésének is, er­ről dr. Ringelhann dolgozata tanúskodik. SZAMOS ÍRÁS értékes ösz- szefoglaló helyzetképet ad a Heves megyei egészségügyi in­tézmények, gondozók működé­séről, megadva az összehason­lítás lehetőségét más megyék egészségügyi eredményeivel. Így dolgozat számol be a fel­nőtt kardiológiai gondozás ta­pasztalatairól (dr. Halmos és dr. Sóvári), a nemibetegség el­leni küzdelemről (dr. Joób), az elmebajok gyógyításának hala­dásáról (dr. Cselcey), a csecsemő- halandóságról (dr. Gyarmati), korunk új szervezetének, az onkológiai hálózat munkájáról (dr. Ludányi Béla). Üj és régi sebészeti, fülésze­ti, szemészeti, traumatológiai műtéti eljárások eredményeiről írnak Kudász és Páka profesz- szorok, dr. Gombkötő Béla kandidátus, dr. Fülöp Béla, dr. Varga Béla, dr. Pócsik Elek, dr. Szendrőy. A belgyógyászoknak gyakran gondot okozó gyomor-bél vérzés okairól dr. H allay Imre érteke­zik. Az antibiotikum érzékeny­ség változásáról dr. Kovách Katalin, a korszerű nővédelem szempontjairól dr. Bukovinszky László, az angolkór röntgen­diagnosztikájának alapjairól dr. Páldy. érzéstélenítési prob­lémákról dr. Török számol be. Számos érdekes kóreset (több esetben összefoglalóan! ismer­tetésével gazdagítják az év­könyvet dr. Mészáros Béla, dr. Önody János, dr. Vályi Sándor, dr. Juhász Tibor, dr. Szabó László, dr. Egres Jenő, dr. Nagy Klára, dr- Orbán Lajos, dr. Saá- rossy György, dr. Bíró László és dr. Kiss József, dr. Hallay Imre, dr. Hendrik Béla, dr. Hal­mos Béla, dr. Sóvári Miklós, dr. Szabó Elemér. VÉGÜL említenénk a patho- lógiai tárgyú közleményeket (dr. Tóth Antal) és a kórház 1959. évi boncolása; alapján a már előre mutató kliniko- pathológiai tanulságokat levo­nó beszámolót (dr. Czenkár Béla). Mi is volt az Emlékkönyv kiadásának célja? Az egyik, hogy bepillantást nyújtson kórház sokrétű működésébe, és így orvostudományi munka végzésére serkentse. S az is, hogy a szocialista egészségügy folyamatos, felfelé emelkedé­sét példázza. A kórház Eger nagy fiának, az egri Scola Medicinalis ala­pítójának, Markhot Ferencnek emlékére Markhot Emlékérmet szervezett. amelyet minden évben Markhot előadás kereté­ben az orvostudomány egy-egy kiválóságának ítél oda a kór­ház tudományos bizottsága. (Az e’ső Markhot Emlékérmet Soós professzor kapta.) Az Em­lékkönyv végén dr. Szabó László ismerteti elmúlt 10 év tudományos üléseinek gaz­dag programját. A könyv szép kiállításáért a Borsodi Nyomdát illeti dicsé­ret. Ez az ismertetés nem töre­kedhetett részletességre, csu­pán tárgyilagosságra. Ennek alapvető feltétele megvolt, minthogy e sorok íróját az Emlékkönyv „születése” után érte az a megtiszteltetés, hogy a kórház dolgozója legyen. Dr. Haraszti Antal főorvos örömmel és meg­elégedéssel, valamint a feleségekkel va­ló legtökéletesebb együttérzéssel olvas­tam a hírt: újabb in­tézkedések történtek a nők egyenjogúsá­gának növelése, a há­zasságon belüli egyensúly további biztosítása szem­pontjából. Minden ilyen hír méltó arra, hogy megemlékezze­nek az újságok ró­la, hogy megfelelő formában és terjede­lemben kommentál­ják, mint olyan té­I nyezőt, amely ismét és határozottan alá­húzza, hogy nálunk minden hatalom a dolgozó — nőé. Pon­tosabban: a feleségé. A hír arról szól, hogy a Szegedi Pa­pucskészítő Ktsz-ben az idén először halad­ta meg a termelés a 100 ezer párat, ponto­san 20 ezerrel. Ezúton is üdvözlöm eddigi százezres hadsere­günk új 20 ezernyi újoncát, aki papucs­csal a lábán ezután már úgy táncol, ahogy a női frizura fütyül. Papucstemie- lésünk elválasztha­tatlan a női egyenjo­gúság problémájá­tól. a férjek és férfiak elkorcsosulásától, ja­vaslom tehát, hogy a ktsz új nevet vegyen fel: Szegedi Matriar­chatus Ktsz. Már csak a perspektíva miatt is. (ó) ÍGY tsem szabad December 19-én délután öt óra után, néhány perccel tör­tént Egerben, a tlhaméri vas­útállomás malomfelőli sorom­pójánál. Szóvá kell tennünk, méghozzá két okból is. Elő­ször a vasutasok felelősségét illetően, ugyanis megenged­hetetlen az, hogy egy negyed­óra leforgása alatt két alka­lommal is járműveket zárja­nak a sorompórudak közé, merő nemtörődömségből, fi­gyelmetlenségből. Az első al­kalommal egy Volga sze­mélygépkocsi maradt a so­rompók között, mert a piros­fehérre festett rudak, minden előzetes jelzés nélkül lezá­rultak előtte és mögötte. Az utasok kiszálltak, s besiettek a közeli vasútállomásra rek­lamálni, — a gépkocsivezető meg nagy üggyel-bajjal vala­hogy meghúzódott a sínek mellett kocsijával. A Volga utasai azzal a meg­nyugvással tértek vissza ko­csijukhoz, hogy a figyelmez­tetés után ilyen még egyszer, minden bizonnyal, nem for­dul elő. De tévedtek, ölt ugyan a vonat elhaladása után kiszabadultak a sorom­pók „fogságából’’, de alig tet­tek meg néhány métert, egy újabb vasúti jármű közeledé­se miatt ismét leeresztették azt. S az ezúttal megint el­maradt előzetes figyelmeztető jelzés következtében most egy lovaskocsi szorult a rudak közé. Az esetből most már vesze­kedés támadt, s azoknak, akik a figyelmetlen sorompóle­eresztés „áldozatai” voltak, nem volt nehéz bebizonyíta- niok, hogy mivel a sorompók között egymás után két eset­ben maradt jármű, — nem a gépkocsivezető, illetve a lo­vaskocsi hajtója, hanem 8 szolgálatot teljesítő vasutas a hibás. A sorompókezelő váltóőr mentegetőzött — eredményte­lenül. A második esetet is fi­gyelő Volga utasai ugyanis most már bizonyosak voltak dolgukban: a sorompó le­eresztése előtt a bizonyos szá­mú figyelmeztető kolompolas mindkét esetben elmaradt. Feljelentik a szolgálattevő vasutasokat — állapodtak meg maguk között. A váltóőr ugyanilyen szándékot nyilvá­nított: ő meg a sorompók kö­zé szorultakról kívánt jelen­tést tenni. S itt kezdődött az igazi cse­tepaté, amelyet ugyancsak nem lehet szó nélkül hagyn Ez az AB 82—42. rendszám■ Volga gépkocsi utasaira vo natkozik. Minősíthetetlei hangot használtak a személy adataikat kérő vasutassá szemben. Az esetben ugyan igazuk volt, ez, ha ők megte­szik feljelentésüket, biztosan tisztázódik. De akinek igaza van, az sem beszélhet olyan útszéli módon a vétkessel, mint ahogy azt ők tették. A vasutas elkövette a hibát, amiért, nyilván, felelősségre vonják felettesei. Emberi méltóságában megsérteni azonban még akkor sincs jo­ga senkinek. Különösen, ha a szabálytalanság okozta ijedtségen, s néhány izgal­mas, idegfeszítő pillanaton kívül, szerencsétlenség nem történt, egyik sorompók közé zárásból sem, mert annak rúdjai és a vasúti sínek kö­zött elég nagy hely van, ahol — ha már így járt — elhelyez­kedhetett a Volga is, a lovas­kocsi is. W. L. , 11,/A ArX ~V // j Csoda a levegőben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom