Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

4 NÉPÜJSÁG 1960. november 27., vásárnál» [iiinslr IScm lehelne gyakrabban? Csak az egri háziasszonyok a megmondhatói, mennyi mér­get nyelnek a vasárnapi pia­con azok, akik csirkére éhez­tek. Egyáltalán nem ritka eset, hogy egy-egy alig fejlett jér- cepárért 60—70 forintot kér­nek, a tyúk párja meg hetekig nem megy a 100 forint alá. Ez pedig sok. Az elmúlt vasárnap azon­ban kellemes meglepetés érte a vásárló asszonyokat. Igen elfogadható áron, szép csirkék egész tömegét hozta piacra az egyik termelőszövetkezet. Át­lagosan 30—35 forintba került a jó paprikásnak való csirke párja. Vásárolták is szívesén, s szerte az egész piacon bol­dogan újságolták: termelőszö­vetkezet hozta fel. Természe­tes, hogy a nagyobb mértékű felhozatal letörte a többi árat is. Az egri háziasszonyok kéré­se a termelőszövetkezetekhez: nem lehelne ezt gyakrabban megismételni? — d — — HÉTFŐN HÁROMNAPOS tanfolyam kezdődik Síkfökú- ton az egri járás aktíváinak részére, a zárszámadások elő­készítése ügyében. — JÓL SIKERÜLT KISZ- taggyülést tartottak Istenme­zején. A taggyűlésen a téli munkatervről és kulturális {dadátokról tárgyaltak. A gyűlésen ismertették a járási KISZ-küldöltértckezlet hatá­rozatát és az ebből adódó feladatokat. — 1961-BEN felújítják és bővítik az atkári közvilágí­tást. 250 000 ezer forintból 2500 méteren új hálózatot épí­tenek és 5000 méteren pedig a régi vezetéket újítják fel. Egy­úttal több új közvilágítási lámpát is felszerelnek. — A PARÄDI KlSZ-szer- vezet megtartotta az „Ifjúsági akadémia” első előadását, a községi kultúrházban. Az első előadás témája: „Hazafiság. Mi a haza?” Az Ifjúsági aka­démia előadását 36 fiatal hallgatta meg. — OKTÓBERBEN 32 000 fo­rintért vásárolt silótöltögépel a pétervásári Ezüstkalász Ter­melőszövetkezet. A gép mun­kájára nagy szükség van, mert az idén 800 köbméter silót akarnak biztosítani az állatok reszere. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk I960.'november 25-i, pénteki számában a Termelő- szövetkezeteink életéből című rovatban helytelenül ez szere­pel: „sarudi vasútállomáson.” A helyes szöveg így hangzik: Meg kell gyorsítani a cukorré­pa átvételét a poroszlói vasút­állomáson. MUNKÁSOTTHON MOZI műsora: November 27-én, vasárnap dél­után 5 és 7 órai kezdettel: A béke első napja Vasárnap délelőtt 11 órakor ma­tiné: Hajdúk esküje EGRI VÖRÖS CSILLAG 27— ’S: A7. arcnélküli váróé EGRI BRODY 27—28: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 27—"8: Légy jö mindhalálig GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 27—78: Not-mandia-Nyeman HATVANI VÖRÖS CSILLAG 27-én: Az ordító egér 2S-án: Hosszú az út hazáig HATVANI KOSSUTH 27-én: Megfelelő ember 78-án: Nincs előadás HEVES 27-én: Merénylet Zti-ón: öngól petervasara 27- én: Montparnasse 13. 28- án: Nincs előadás FÜZESABONY 27—28: Két fiú, egy kislány mu sorú perben délután 3 órakor és este 7 órakor: HÁROM A KISLÁNY (Bianco-bérlet, illetve bérletszü- net). Egy korszak, egy társadalom lényeges jellemvonásai, embe­rei "vakran rendkívüli erővel tükröződnek apró, első pillan­tásra jelentéktelennek tűnő „epizódokban”, aránylag szűk körre korlátozódó események­ben. Éles szemű, igazi művész, a sűrített kifejezésmódot uraló író kell ahhoz, hogy a valóság­nak ezeket a felvillanásait meglássa és meggyőző, tömör, élő művé alkossa. Az ilyen té­ma leginkább novellában, a kisregényekben találja meg a megfelelő formát. Ilyen, egy kort, egy társadalmi rendszert átfogó „pillanatképek” Csehov rövid művei. Ilyen kis terje­delmű, de a letűnt, fojtott és fülledt levegőjű nyárspolgári világba mély bepillantást nyúj­tó mű „A kutyás hölgy” című Csehov-novella is, amelyet Jo- szif Hejfic ültetett át a film nyelvére. Kitűnően, tisztán és sikerrel. Lényegileg — néhány jelen­téktelen mellékalaktól elte­kintve — két emberrel, Gu- rovval és Anna Szergejevná- val találkozunk a novella lap­jain és a filmben. E két ember könnyű találkozását, a találko­zásból kikerekedő tiszta szere­lem történetét pergeti elénk a film. Csehov alakjai — mint mindig — most is csak álmokat szőnek, s a társadalom megfojt­ja ezeket az álmokat. Mert Anna és Gurov tétováznak, ke­resik a megoldást, de végül semmilyen megoldást nem mernek vállalni. Sorsuk csak vergődés. A dióhéjnyi történet: A fe­kete-tengeri Jalta fürdőhelyén Gurov megismerkedik Anna Szergejevnával, aki fehérszörű kutyáját sétáltatja naponta a (fiZfn/orum A KUTYÁS HÖLGY Csehov-novella — íilmen parti sétányokon, s a könnyű kalandot ígérő találkozás mély­séges, szenvedélyes, de soha igazán be nem teljesedhető szerelemmé érik. A két ember időnként találkozik, de mert egyikük sem elég bátor ahhoz, hogy ledöntse maga körül a családi boldogtalanság börtö­nét, emészti őket a bánat, a te­hetetlenség marcangolja lelkű­ket, s minden marad a régi formában, mindketten vissza­húzódnak a számukra oly hi­deg, s rideg családi fészekbe... Csehov szinte eseménytelen történetben írja le ezt a hét­köznapi eseményt. Mégis, e filmre nem álmodott mű a mo­zivásznon tökéletesen tudja visszaadni az író minden gon­dolatát. Hejfic kifejező képek­re bontja szét, szinte szavan­ként dolgozza fel a novellát. A „csehovi légkör”, két ember lelki vergődése a mozivászonra „lefordítva” is eléri a kellő ha­tást. Gurov hallgatagságával is mennyire beszédes, mennyi mindent mond el önmagáról. Batalov kevés eszközzel, arc- kifejezéssel, néma játékkal, művészien formálja meg Gu­rov jellemét. Emlékezzünk csak a film zárójelenetére: Dimitrij búcsúzik Annától, mikor kilép a szállodai szobából görcsös zokogás szól utána, tétován a kilincs után nyúlna, de meg­gondolja magát és a nehéz te­her súlyától görnyedten távo­zik, s már lenn, áll az utcán, a fehér hóban és visszanéz az ab­lakra, ahonnan a könnyes szép­ségű asszony tekint utána; a férfi lassan leveszi fejéről pré­mes sapkáját, s keze szinte élettelen súllyal, lehanyatlik. Mennyi lemondás, mennyi szo­A színház művészei az egri MÁV kultűrotthcmbau A színház művészeit a kö­zönség egészen a legutóbbi időkig csak a színpadról, ké­pekről ismerte. Azonban a színház vezetősége megtalálta a helyes utat ahhoz, hogy a művészeket megismertesse a dolgozókkal, hogy azok job­ban megismerjék közönségü­ket. Már hónapok óta folynak a találkozások színészek és pa­rasztok között, színészek és munkások között. Üzemek, termelőszövetkezetek látták vendégül a színház művészeit, akik előadással, vagy rövid műsorral szórakoztatták a ba­ráti találkozók részvevőit. Novemberben aztán a színé­szek látogatását viszonozták a színházban a vasasok. A laka- tosárugyáriak, a bervaiak, a hajtóműgyáriak közösen néz­ték meg Danek: Szemtől szem­be című színművét, majd no­vember 23-án újra a színészek látogattak el az AKÖV és a MÁV egri dolgozói közé, ahol a szeretetteljes köszöntés után Szőllősi Gyula, a színházigaz­gatója mondott rövid ünnepi beszédet, amelyben kifejtette, hogy céljuk nem egyszeri lá­togatás, hanem a tartós kap­csolat kialakítása. Éppen ezért azt szeretné, ha a jövőben egy-egy színházi előadást kö­zösen tekintenének meg a MÁV és az AKÖV dolgozói, s utána fehér asztal mellett, személyesen mondanák el vé­leményeiket a szereplő művé­szeknek. Ez az egészséges kap­csolat valóban a színház érde­keit, jobb munkájának előse­gítését alakítja majd ki. A baráti találkozón kettősö­ket énekelt a Három a kis­lányból Szabadi József és Szegő Zsuzsa, majd Varga Edit, Csapó János, Fekete Ala­jos és Fábián József adtak vi­dám, énekes műsort. Az éne­keseket Somoss István, a szín­ház karnagya kísérte zongo­rán. Ezen a baráti találkozón a vendéglátók elhatározták, hogy közösen megtekintik a Három a kislány előadását december elsején, s még az előadás előtt közösen megnézik a technikai berendezést. A színészek és a munkások, parasztok találkozói közelebb hozzák a dolgozókat a szín­házi előadások tartalmához, az előadó művészekhez, vi­szont a színészek munkája is könnyebbé válik azzal, hogy személyes tapasztalatokat sze­reznek olyan emberek életé­ből, munkálkodásából, akiket esetleg alakítanak szereplése­ik során. morúság sűrűsödik össze eb­ben a mozdulatban. Anna szerepében Ilja Szav- Vinát láthatjuk. Szavvina első filmszerepe ez. Méltó partnere Batalovnak. Nagy tehetséget ígérő művészegyéniség. „A kutyás hölgy” — szép film. Művészi film. Poétikus felvételekkel, sallangtalan, ke­resetlen képbeállításokkal. Méltán tüntették ki a filmet Cannes-ban. Még valami hozzájárul a „csehovi légkör” hűségéhez: a zene. Néhány kísérő akkord, felcsendülő melódia a film zenéje, s nem több. A zene­szerző is szűkszavú ebben a filmben, s mégis, ott és azt mondja el, amit kell. P. D. NOVEMBER 37., VASÁRNAP: VIRGIL 65 évvel ezelőtt, 1895. november hó 27-én halt meg az ifjabb ALEXANDRE DUMAS francia re­gény- és drámaíró. Színdarabjai uralták a múlt század európai szín­padait. (Nők barátja, Félvilág, Az idegen). Legszebb darabja a Kamé- liás hölgy című dráma, amelyet Verdi a Traviata című operájában dolgozott fel. 5 évvel ezelőtt, 1955-ben e napon halt meg ARTHUR HONEGGER svájci zeneszerző, a nyugat-európai zene egyik vezéregyénisége. Expresszionista kísérletei ellenére a nagyzenekari műveit klasszikus elvek szerint építette fel. Első vi­lágsikerét Dávid király című ora­tóriumával aratta. Nevezetesek Ju­dith és Antigone című szimfonikus költeményei, Jeanne d’Arc a máglyán című oratóriuma és Rugby című modern sportszimfóniája. ALEXANDRE DUMAS 1960. NOVEMBER 38., HÉTFŐ: STEFÁNIA Megjegyzések egy fotókiállításról Az elmúlt vasárnap nyitot­ták meg a Heves megyei Foto- klub I. megyei kiállítását. A tablókon több mint 100 kép hirdeti, hogy felébredt téli ál­mából a fotoklub, s egy ízlése­sen megrendezett kiállítással lepte meg a közönséget. Maga a kiállítás megrende­zése olyan eredmény, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Huszonhárom amatőr­fotós felvételeit láthatjuk, ame­lyekkel igyekeznek ábrázolni az élet egy-egy érdekes moz­zanatát. örvendetes, hogy van már néhány külföldet járt em­ber is a fotósok között. A távoli táj. a tőlünk messzi kilométe­rekre élő emberek életének mű­vészi bemutatása új szint ad a kiállításnak. Adamik Miklós képé. a Ki­kötőmunkás. méltán érdemelte az aranyérmet. Jóformán egy arc csupán a kép, de szinte az egész koreai nép múltját tük­rözi a jól sikerült felvétel. Sokat mondó kép Az öreg ré­vész, öreg komp is. amely ezüstérmet kapott. Dancz Pál szép, színes kép­pel. egy velencei utcarészlettel szerepel a kiállításon, ame­lyet ezüstéremmel juta’maz- tak. Permay Zoltán pedig egy NDK-túrán készített felvételé­vel növelte a külföldi képek számát. Sok jó képet, láthatunk a fo­toklub első kiállításán. Jó megoldású felvétel Fehér Mik­lós Iskolaszünetben című képié, s Tavasz a földeken című mun­kája. A kiállítás egyik legötle­tesebb, s ugyanakkor mondani­valóval telített képe a Háború és béke című felvétel. Kormos Aurél ügyesen fényképezte egymás mellett a szirénát és az égnek törő gyárkéményt. Bronzéremmel tüntették ki­Tovább tallózva a kiállítási teremben: tetszett még fény- árnyék ellentéteivel Körmendi Károly aranyéremmel kitünte­tett Űttörőszámadás, Permay Zoltán jó technikával készített Utána című képié. amely ugyancsak aranyérmet kapott. VicZa Gyula Reggel az erdőn cí­mű képié ezen a kiállításon is sikert aratott, s szép. csillogó fényeivel megfogja a szemlélőt a technikailag is kitűnő Téli csillogás című felvétel, amely Kottner Jenő munkája. Pol- gáry József képiéinek gazdag színskálájával aratott babért. Virágképei, csendéletei szép>ek, ízlésesek. Megérdemelten kap­ta az aranyérmet és az okleve­leket. Az elismerés mellett hadd szóljunk néhány szót a kiállí­tás hiányosságairól is. Novem­ber 7-e tiszteletére hirdették ezt a kiállítást és ez már egy­magában is kötelez. De kötelez a fotóművészet céljairól és fel­adatairól alkotott nézetünk is, amelyről oly szépen beszélt a kiállítás megnyitója: egy-egy művészi felvételre sűrítve be­mutatni az élet érdekes mozza­natait, fejlődő, alakuló, életünk Valamikor itt lakott a köz­ség kovácsa. Itt csendült a ka­lapács, itt hullott a szikraeső, amint az izzó vasat harapóba fogva, alakította a kovács. Az­tán teltek az évek, elhagyatott lett a kis ecsédi hajlék, s ette, ette az idő vasfoga. Éppien 2 éve már annak, hogy az akkori népfront-elnök, Tánczos Lajos, felvetette a gondolatot, valamit kezdeni kellene ezzel az épülettel. Hi­szen nincs egy klub, ahol ösz- szejöhetnének a felnőttek, a fiatalok. Van ugyan kultúr- ház, de az olyan messze van, olyan sártenger közepén, hogy oda bizony nem szívesen megy a téli estében az idősebbje! Ez a ház meg itt van a falu szívé­ben. A gondolatot örömmel fogadták a tanácsnál, örömmel fogadták a községben, s hama­rosan a „tettek mezejére lép­tek”. A tanácsnak is volt vala­mennyi pénze a községfejlesz­tési alapból, és az emberek se húzódoztak a társadalmi mun­kától, és lebontották a régi há­zat. Épült, szépült, alakult a ház, és nincs még egy hónapja se annak, hogy kigyúlt a neon- világítás, beszerelték a televí­ziót, beállították az új községi könyvtár polcait és a hívogató ablakok mögött megindult az élet. — Hát még azért nincs min­den rendben — mondja Tánczos elvtárs, aki ma már az Arany­kalász Tsz elnöke —, mert még most állítjuk be a kályhát, hogy valóban meleg klubunk legyen. Mégis tele van a helyiség, mert a könyvtár megkezdte munkáját. Pelyhe Flórián, a könyvtáros, pedagógus, hirte­Hívogató ablakok lenjében azt Se tudja, mihez kapjon. Sok az új belépő, sok a régi tag, és az adminisztrá­ció se megvetendő! De szíve­sen, örömmel végez mindent, mert maga is nagy könyvbarát és megérti azokat, akik a Dol­gaimat! — mutat a belépő fej­kendős asszonyra. — Mióta tagja Prisztóka néni a könyvtárnak? — Mióta?! Hát én nem tud­nám megmondani. Tagja vol­tam már én a legelsőnek is, mert nagyon szeretek olvasni. Régen, lánykoromban úgy ol­vastunk, hogy egymás között cserélgettük a jó könyveket. Ez ugyan még ma is szokás, de ió, hogy itt van ez az új könyv­Tánczos Lajos kezdte meg a/ építés szervezését. cok között keresgélnek, kutat­nak újabb csemegék után. — Ma ugyan nagyon szép ál­lományunk van, mert 1200 kö­tet könyv sorakozik a polco­kon, de hamarosan szükség lesz újakra, olyan sok itt a ré­gi olvasó. Éppien most jön Prisztóka néni, aki könyvjutal­mat kapott azért, mert nem­csak ő olvas, hanem széles körben terjeszti az olvasómoz­Prisztóka Józsefné a József Attila olvasómozgalom terjesz­téséért kapott jutalmat. tár. Meg az is jó, hogy már nem az iskolába kell érte men­ni. Itt valahogy otthonosabb. ütemét, a tegnap mellett a mát és a holnapot is. Ez a kiállítás egy kicsit még a tegnap. Látszik, hogy hiá­nyoznák az alkotó viták, a kü­lönböző megbeszélések — a té­magazdagság hiánya mutatja ezt, de érezni a sokszor bizony­talan képkivágásokból is. Néhány piéldát csupián: nem ihlették művészi fényképezés­re a klub tagjait megyénk szép tájai, messzi fö’dön híres barokkvárosunk, a Mátra, a romantikus Szépiasszonyvölgy, az Eged és az egri. vagy gyön­gyösi szüret. Űj gyárak épül­tek, megváltozott a falu képié, s a külföldiek ezrei látogatják Egert, s megyénk szép vidékét Ez mind-mind hiányzók a kiál­lításról. Hiányzik, mert a kiállítás, minden eredménye mellett, hu­szonhárom ember munkája csupián. Sokan megijedtek és távolmaradtak a nagy képmé­ret, a 30x40-es követelmény miatt. (A nemzetközi fotókiál­lításon is elfogadják a kisebb képméretet.) Nagyobb létszá­mú kiállító műveiből bizonyá­ra gazdagabb témakörű kiállí­tást lehetett volna összeáll ítani. Mindent egybevetve: dicsé­rendő ez a kiállítás, mert meg­mutatta. hogy vannak ügyes amatőrfotósok a megyében, akik, ha még nyitottabb szem­mel járják napjaink életútját, képiesek most már tartalmában is nagyszerűbb képek alkotá­sára. Márkusz László — Melyik írót szereti legjob­ban? — Jókait! — vágja rá gondol­kozás nélkül. — De nemcsak tőle olvasok ám! Zola, Hunya­di Sándor, Calefíi, Tolsztoj, Hegedűs Géza, Heltai-könyve- ket olvastam az utóbbi időben. Es mind nagyon tetszett. — És mivel foglalkozik ott­hon, ha nem olvas? — Otthon? — nevet fel hirte­len —, nem vagyok én otthon, csak ha végeztem a munkám­mal, mert termelőszövetkezeti tag vagyok magam is. De most már jön a pihentető téli idő, ilyenkor azért csak legjobb ba­rátom a könyv. Zombori József lakatos és mindössze 25 éves. Ahogy so­rolja az olvasott könyveket — fejből —, meglátszik rajta, hogy nagyon szeretheti a nyomtatott betűt. Ö is, meg a lányok, fiúk, fel­nőttek és idősebbek, akik ezen az estén megfordultak itt a klubban, már maguk előtt lát­ják a közeli jövőt, amikor nem­csak a terem egyik sarka zsong a könyvcserélők halk beszélge­tésétől, hanem válóban megin­dul a rendszeres klubélet. A tervezgetések készek, mire ez az írás megjelenik, már a kályha is ontja a meleget, s az ecsédiek szívesen szedelőzköd- nek, hogy megnézzenek egy- egy televízió-adást, vagy tár­sasjátékkal, sakkozással üssék el a hosszúra nyúló téli esté­ket. Mert az ablakok minden es­te felvillantják fényes szemü­ket, s csalogató hunyorgatá- suknak nem tud ellenállni az, aki szereti a társaságot, a szó­rakozást, a könyvet. Cs. Ádájn Év»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom