Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-18 / 272. szám

I960, november IS., péntek

N'fPCJS Í C

Az idejében levont tanulságok segítik a tervezést, a jövő évi munkát

Nincs még vége az ősznek, hátra van még az őszi munkák egy része is, de az eddigi tapasztalatok birtokában bátran levonhatunk olyan tanulságokat, amelyek jellemzők az elmúlt hónapok, az év tevékenységére, termelőszövetkezeteink életére.

A probléma vizsgálatánál talán leghelyesebb onnan kiindulni, hogy az idei 1960-as esztendő, az idei nyár, illetve ősz volt megyénk életében az első olyan időszak, amikor szántóföldjeink túlnyomó többségén termelőszövetkezetek gazdálkodtak és mezőgazdaságunkban döntő szót kapott a szocialista nagyüzem.

Szocialista nagyüzem? Nem pontos még így a megfogalmazás, hiszen a nagyüzemi táblák még nem mindenütt alakultak ki, s volt olyan új termelőszövetkezet is, mint például a kerecsenéi, ahol a termelőszövetkezet földjei kereken nyolcszáz darabban voltak, s csak most, az ősz folyamán formálódnak ki lényegében a táblák, ahol most már valóban (.nagyüzemi, szocialista gazdálkodás” folyhat.

Mik a tapasztalatok, mit hozott hát az első esztendő? A kérdésre nem könnyű választ adni, hiszen szinte járásonként, községenként, sőt szövetkezetenként más és más a helyzet, adottság, lehetőség, amelyeket vagy kihasználtak, vagy nem, aszerint, hogy milyen volt a vezetés, a tagság hozzáállása a munkákhoz, hogyan sikerült megtenni a legelső lépéseket a közös úton.

Termelőszövetkezeteink készülnek a zárszámadásra, amikor mérlegre kerül az egész évi munka minden erényével, hibájával együtt, s amely kifejezésre jut majd a munkaegység értékében, a tagok részesedésében is. És itt most feltehető az újabb kérdés: Mi várható, milyen eredmények? A válasz Itt sem lehet egyértelmű, hiszen varrnak jó, gyenge és közepes termelőszövetkezeteink, olyanok, ahol 40—50 forintot osztanak majd munkaegységenként, de olyanok is akadnak, ahol a tervezett alatt részesednek majd a tagok. Ez a skála, különbség abból is adódik, hogy nem egyidősek szövetkezeteink, tehát nem egyformán indultak, s igy természetesen mások gondjaik, problémáik, de eredményeik is.

Mindezek után megállapíthatjuk, hogy most már általánosítva, a vezetés helyes vagy helytelen volta az az egyik döntő tényező, amely segítette vagy gátolta az előrehaladást. És ez a szempont nem lebecsülendő, sőí igen komolyan esik latba, hiszen tapasztalatok, termelőszövetkezetek egész sorának példája igazolja, hogy ott — az új tsz-ekben is —, ahol a tagság bízott a vezetőkben, a vezetőség szót értett a tagokkal, ott elő,bb-utóbb túljutottak a nehézségeken, és nem volt különösebb probléma az aratás, a kapálás, a betakarítás. Ilyen termelőszövetkezetek. a példa kedvéért említve: a bükkszenterzsébeti, a terpe- si, a viszneki, a boldogi, a füzesabonyi, a makiári, a kiskörei, de sorolhatnánk tovább is azokat a szövetkezeteket, ahol ma már jónak mondható a vezetés, a szervezés, az irányítás.

A másik szempont, ha úgy tetszik tanulság az, hogy ott. ahol a termelőszövetkezet tagsága megfogta a munka végét, megértette idejében, hogy a szövetkezet földjeiből kell megélni valamennyiöknek, hogy helyettük nem végzi el a másik szövetkezet tagsága a munkát. ott az első. kezdeti év ellenére, kielégitőek lesznek az eredmények is, megtalálják közös és egyéni számításaikat a tsz tagjai. Ott, olyan helyeken azonban, ahol húzódoztak a tagok a munkától, ott bajok lesznek a munkaegység körül. És hogy ez a szempont mennyire jelentős, mennyire rányomta bélyegét az eddigi munkára — és érezteti hatását majd a zárszámadásoknál is —, arról legjobban azok a tagok és vezetők tanúskodhatnak, akik a nyár és ősz folyamán nemegyszer szinte erejüket meghaladó szorgalommal dolgoztak a szövetkezetben azért, hogy lehetőség szerint pótolják azok mulasztásait is, akik papíron tagjai voltak ugyan a szövetkezetnek, de nem dolgoztak a közösben.

Az idei zárszámadáskor minden szövetkezeti tag közvetlenül is tapasztalja majd, hogy a szövetkezetben érdemes szorgalmasan, a családból minél többen dolgozni, mert csakis a szorgalmas munka hozza meg a kívánt és várt eredményt. Az igaz, hogy a nagyüzemekben a gépek igen sokat segítenek, elvégzik a munkák legnehezebbjét, de nem nélkülözhető az emberi szorgalom, erő.

Igen jellemző volt oz idei évre a sok beruházás is. amely szinte parancsolólag jelentkezett csaknem minden szövetkezetben. Nem egy olyan szövetkezetünk van, ahol a tagság amellett, hogy igénybevette az állam segítségét és hathatós, sokoldalú támogatását, saját erőből is komoly beruházást

eszközölt. Így volt ez Besenyőtelken, Kerecsenden, Zaránkon és még egy egész sor, más helyen a megyében.

Az eddig említett szempontok, természetesen, csak fő jegyei az idei esztendő gazdasági tapasztalatainak, de minden kétséget kizárólag, döntő módon hatottak a fejlődés irányára, illetve akadályozták az előrehaladást. Éppen e tapasztalatok nyomán kell azonban levonni a helyes tanulságokat az idei, a legelső igazi közös esztendőből és el kell érni, hogy az elkövetkezendő időkben a helyes vezetés, munkaszervezés, nem utolsósorban az okos munkaerőgazdálkodás mindenütt érvényesüljön. Ezért lehet helyeselni például azt a gyakorlatot, hogy a termelőszövetkezetek vezetői már most, a tervkészítés előtt, beszéljenek a tagokkal, családtagjaikkal és írásban mérjék fel a jövőre várható munkaerőt és vegyék számba a lehetőségeket.

A szocialista nagyüzemi gazdálkodás nagyszerű lehetőségeket, soha nem látott távlatokat rejt magában, csak élni kell ezekkel a lehetőségekkel és megfelelően ki kell tudni használni úgy a gépek, mint a föld termőerejét, amely azonban csak akkor sikerül, ha az egész tagság szívvel-lélekkel együtt, közösen akar előrehaladni és szorgalmasan is dolgozik. És az, hogy ez így van, erre mindenek előtt szolgáljanak példaként azok a termelőszövetkezetek, pontosabban azoknak a szövetkezeteknek egész sora, amelyek már az idén is megmutatták, bebizonyították, hogy jó úton haladunk, jó eredmények születnek, még a viszonylag kedvezőtlen időjárás ellenére is, de ehhez mindenek előtt a tagság akaratára, szorgalmára, tettrekészségére és nem utolsósorban helyes, jó vezetésre, irányításra, szervezésre van szükség.

Túl jutottunk az első esztendőn, a legnehezebbjén, ahogyan mondani szokás. És 1960 minden problémájával, gondjaival együtt is a szocialista gazdálkodás fontos, győzelmes és döntő esztendeje volt. Ha pedig a hibákból levonjuk időben — még az új éves terv elkészítése előtt — a tanulságokat, akkor 1961 még szebb, még nagyobb eredményeket hozhat, többek között azt is, hogy a gazdasági eredmények mellett egyre inkább kialakul szövetkezeti parasztságunk új arculata, megszületik, kiformálódik egyre világosabban az új, szocialista falu.

Szalay István

.— ------------i——

FE

LELŐSSÉGGEL

TUDÓSÍTÁSOK AZ EGRI FINOMSZERELVÉNTGVAR KOMMUNISTÁINAK

HÉTKÖZNAPJAIRÓL

IX.

Javulás várható

Hétköznapokról beszélünk, a gyár kommunistáinak hétköznapjairól, amelyekben munka, tanulás, viták egyaránt helyet kapnak. Hétköznapokról szólunk, mert még az . ünnep” ideje nem jött el a gyárban. Sok még a hiba. Az emberek munka- és alkotókedvét kibontakoztató szocialista munkaverseny sem tölti még be fontos szerepét. Még nem adja azt a pluszt, amelyet várni lehetne tőle. Sok vezetőnek még „nincs ideje foglalkozni vele”, még másfélmillió forint teljesítése van hátra a gyár dolgozóinak vállalásaiból. Még döcög a verseny szervezése, az eredmények nyilvánosságra hozatala nem mindig történik

sokat tehetnek általa a hibák kijavításáért, a termelés fellendítéséért.

Bebizonyosodott ennek haszna, amikor a forgácsolóüzem kiszistái, Bálint Zsig- m o n d kommunista fiatal és társai, beálltak dolgozni a beteg szakmunkás helyére (pedig lakatosok és a gépjavítás a feladatuk), bebizonyosodott, mert 300 porlasztót készítettek el, hogy ne maradjon el az üzem a fontos munkákkal.

S világos lett: a munkaverseny, a munkások önérzetére való hivatkozás. igen hasznos előmozdítója a munkának. Mikor a kerékpár-agy hüvely

gyártásánál kiírták az igen alacsony teljesítményeket, utána,

Megbeszélést tart Kállai Sándor szocialista brigádja, hogy miként végezzék jobban és olcsóbban munkájukat.

meg, pedig erre számtalan, lehetőség kínakozik. {Táblák, hangos újság, üzemi lap, stb.)

Mégis mindennek ellenére javulás, csakis javulás várható ebben az ügyben is. A pártbizottság legközelebbi ülésén erről tárgyalnak majd. A helyenként fellelhető jó példák és módszerek pedig már ezekben a napokban is azt bizonyítják: nagy mozgósító ereje van a munkaverseny-mozgalomnak,

megszívlelve a nyilvános bírálatot — másfélszer, kétszer annyit produkáltak az emberek.

Ezért tartják a kommunisták hathatós eszköznek a munkaversenyt, ezért törekednek arra, hogy minél előbb fellendüljön ez a hasznos mozgalom a Finomszerelvénygyárban is.

Ezért dolgozik olyan igyekezettel sok munkás a szocialista brigád cím elnyeréséért, s akik

«tiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiuiiiiiiiiiiuiiiiuiiiiiiiiiiiiiiieiiiiiiuiiiióiHiiiiiiiiiiüiiiaiiiiiiiiiiiiiiiniiifiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiHaiiiuiniiiiiiiiiiiiiniiiiirii.iuii.a.iihininiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiír ii» iPiuiüaiiBiiaiiiiiaiiaiiaiiiiiaitaiiaiiiiiaiiaiiaiiaiiitiBiiiiiatiaiiiuaiiatiaiiaiiaiiaM

A középkor egyik félelmetes

hírű intézménye, az inkvizíció, egyszerűen bánt él azokkal, akik az egyház számára veszélyeseknek bizonyultak:

máglyára küldte őket. A máglya lángjai hamvasztották el Jeanne d’Arc szabadságért dobogó szívét, a máglya égette porrá Torquemada 8000 áldozatát, a máglyák oltották ki Giordano Bruno életét is. Giordano Brúnót megégették, de tudományos sejtéseit, felfedezéseit, gondolatait, a tudománytörténet legszebb lapjain örökítették meg számunkra.

Változtak az idők. Kezdetben még a német fasimus sem embereket küldött a lángokba, „csak” a könyvmáglyák lobogtak. Ezeken égtek hamuvá Puskin, Heine, Gorkij, Thomas Mann és Marx könyvei. A fasiszták tudták, hogy ezzel a barbár akcióval óriási károkat okoznak ellenfeleiknek: megölni még nem merték a tudomány és a kultúra nagyjait, 4® szellemüket, életművüket akarták megsemmisíteni. S hogy ez nem sikerült, az nem München és Hannover utcáin, a máglyák körül vitus- táneot járó hitlerjúgendeken múlott, hanem azokon, akiket Marx és Leonhardt Frank könyvei lelkesítettek a küzdelemre.

A szocialista társadalom egyik fő célja, hogy minél több ilyen embert neveljem Olyan embereket, akik élni tudnak a könyvvel, ezzel a hatalmas, minden fegyvernél hatékonyabb fegyverrel. A könyv a kultúra hiteles megérzése, hagyományozása száBetűfogyasztó nemzet lettünk

mára újabb nagy lehetőségeket teremtett.

A könyv legyőzi a távolságot; Tolsztoj és Gorkij müvei a távoli Oroszország tájait hozzák be szobánk falai közé, Molnár Gábor könyveiből tízezerkilométeres messzeség ellenére is érezzük a dzsungel fullasztó leheletét.

A könyv legyőzi az emlékezet korlátalt. Megeleveníti régi korok elfelejtett eseményeit.

A könyv a nevelés egyik legeredményesebb eszköze, az elolvasott könyvek hatást gyakorolnak az emberre, alakítják az embert.

Magyarországon a legolvasottabb íi'ók Móricz, Mikszáth, Jókai, Gárdonyi, Solohov, Gorkij, Fagyejev, Zsesztyev, Szej- fullina, Thomas Mann, Leonhard Frank, Sartre, Haming- wey; tehát olvasótáborunk jó része Joó György. Baradlay Richárd, Bornemissza Gergely, Pelagéja Nyilovna, Oleg Ko- sevoj, Mario, Michael és Simone emberségében, humanizmusában és hősiességében keresi és találja meg a követendő példát.

Az UNESCO adatai szerint Nyugaton, főleg Amerikában a ponyva kerítette hatalmába a tömegeket. Mit tanulnak az emberek a ponyvából? Milyen hősöket „faragnak” a ponyvák? Olyanokat, amilyenekre a válságba jutott polgári társadalomnak szüksége van. Algériai és dél-koreai gyilkosokat, kábítószerek hatalmába

került koravén kéjenceket és olyan embereket, akik csak a társadalom lumpen rétegeit gyarapítják. De milyenek is lehetnek azok az emberek, akiknek a ponyva a legfőbb szellemi táplálékuk? A ponyva, ahol olcsó az emberélet, esetleg a honorárium, a halottak számától függ, ahol a gépírólány és a vezérigazgató happy end-j ét énekli meg a szentimentális lelkek felturká- lásában járatos szerző.

A világon az ismeretterjesztő és szépirodalmi könyvek milliárdjai kerülnek ki sajtó alól. Ezek a könyvmilliárdok, mint valami lassan ható élesztő, végzik erjesztő hatásukat: hogy napról napra nőjön a kiművelt emberfők sokasága.

Magyarország, a magyar nép két évtizeddel ezelőtt „hárommillió koldusáról” volt nevezetes, most arról, hogy a népi demokrácia éveiben betűfogyasztó nemzetté válik. Ma annyi könyv jelenik meg Magyarországon évente, hogy mindenkire, még az egynapos csecsemőre is öt új könyv jut (1938-ban még kettő sem). Magyarországon tavaly több mint 30 millió könyvet vásároltak.

A szocialista társadalom nemcsak eltaposta a fasiszták által gyújtott könyvmáglyákat, hanem művelődéspolitikájával. anyagi eszközeivel lehetővé teszi, hogy mind szélesebb tömegek kezébe jusson el. mind nagyobb tömegek kerüljenek a betűk bűvkörébe. Az

utolsó tíz évben kifejlődött az állami könyvtárhálózat, amely több mint ötmillió kötet könyvvel elégíti ki a megnövekedett olvasóközönség igényeit.

Kielégíti?

... Nem teljesen. Mert napjainkban a könyvgyűjtés tömegmozgalommá vált, az emberek egyre jelentősebb része nem elégszik meg a könyv kölcsönzésével; a betű varázsa felkeltette „hírvágyukat” is és megvásárolják a könyvet. Különösen sok könyv talál gazdára decemberben, az ajándékozások hónapjában. Ez érthető is, hisz a könyv ajándéktárggyá lett. Mindennapi ajándékká.

Egy francia polgári demográfus szerint „a statisztika az a tudomány, amelynek segítségével fiatal politikusok mindent be tudnak bizonyítani.” Beleesnénk a burzsoá közgazdász által említett „fiatal politikusok” hibájába, ha csak az eredményeket látnánk, ha csak a fejlődés biztató tényeit vennénk szemügyre. A statisztikák felhívják figyelmünket a hibákra is. Rámutatnak arra, hogy nincs minden rendben ezen a téren. Elárulják, hogy az: ország lakosságának 30 százaléka könyvtárilag ellátatlan, nincs lakhelyéhez, munkahelyéhez közeleső könyvtár: tehát hiába kerülnek

könyvtárainkba a könyvek milliói, ha a könyvek gyűjtőhelyei. a könyvtárak nem jutnak el mindenkihez.

Igaz, a falusi könyvtárak kiépítése, a kerületi fiókkönyvtárak szervezése, s a művelődési autók működése már kikezdte ezt a 30 százalékot, de ez nem ment fel bennünket a felelősség alól, hogy a tanyavilág és az ipartelepek perem- kerületei lakosságának jelentékeny hányada még meg sem ízlelte a betűt.

Magyarország, területét és népességét tekintve, kicsi ország. Népünk a szocializmus útjára lépett; a nagy társadalmi ellentéteket és alapvető ellentmondásokat megoldotta, egyre jelentéktelenebbé zsugorodik a falu és a város közötti különbség is. A lakosság egymástól eltérő körülmények közt élő rétegeinek kulturális színvonala is közeledik egymáshoz, nivellálódik. De az életnek a cikk által említett kicsi — igaz, hogy jelentős — területén is olyan különbségek tapasztalhatók ember és ember között, amelyek megkövetelik, hogy a kultúrforrada- lom eredményeit még nagyobb energiával propagáljuk, s mindent megtegyünk azért, hogy még nagyobb tömegekhez jussanak el ezek az eredmények.

A szocialista társadalom megadta minden embernek az emberi méltóságot, biztosította mindenkinek a kultúrához, N a művelődéshez való jogot. De ennél sokkal többet is tett. Felkeltette a szép, a jó utáni olthatatlan vágyat, az Igényt a kulturális értékek iránt. S igyekszünk is az igényeket kielégíteni, mert azok nőnek, egyre nőnek.

Krajezár Imre

már kiérdemelték a címet, an* nak megtartásáért, jó hírük megvédéséért.

Az emberek szavaiban egyre több optimizmus lelhető már fel a gyár ügyét illetően. Jártunk Kállai Sándor szocialista brigádjánál. Fiatalok valamennyien. Kállai Sándor most tagjelölt (a legjobb munkások kerülnek be ezekben a napokban a pártba, nem is kis számmal) —, és erősen bízik a gyár helyzetének javulásában, ök maguk azért igen sokat tesznek. Nyugodt lelkiismeret- tel mondhatják: a maguk portáján megbirkóznak a hibákkal. Mostanában mindig 103— 108 százalék körül teljesítik tervüket, a minőségre sincs kifogás. Munka után tanulnak, technikumban, pártoktatáson, munkásakadémián, és Sportolnak — valamennyien birkózók.

Ök már sikerrel feltornászták magukat az élvonalba, a lanyhaság, a hibák mélységéből, ahonnan még sokan csak az első lépéseket teszik — felfelé.

Sokat kell még tenni a gyár kommunistáinak, hogy a mun- kásdemokráeia maradéktala* riul érvényesülhessen, hogy bátran szóljanak az emberek,

I megtorlás veszélye nélkül, sokat kell még dolgozni, érvelni, míg kilábal a gyár a száz százalék fölötti magaslatra.

Ez a kilábolás nem remény, télén vállalkozás. A hibák fed- ! ismeréséhez már eljutottak; j megkezdték annak kijavítását, a termelés grafikonja is fölfelé kúszik. A múlt hónapban 8, ebben a hónapban előreláthatólag 20—23 százalékkal növekszik a termelés. Erősen bíznak abban is, hogy az utolsó negyedéves tervet már sikerrel teljesítik.

A műszakiak az üzem technológiai tervén dolgoznak, amely azon a tarthatatlan helyzeten kíván segíteni, hogy a termelés növekedését ne létszámemelkedéssel, de minél termelékenyebb munkával biztosítsa.

Egyre több jel mutat arra is, hogy a párt iránti bizalom erősen megnövekedett a gyárban* A pártbizottsághoz egyre-más* ra érkeznek a dolgozók beje* lentései, javaslatai. Az üzem műszaki vezetői rendszeresen beszámolnak arról, hogy mint komunisták, miként végzik fel* adatukat. Az emberek gyakor* la kérnek segítséget a párttá* zottságtól, a pártszervezetek* tói, egy-egy fontosabb feladat megoldásához, s ezt a segít* séget mindenkor meg is kap* ják.

Biztató, hogy a bírálat és ön* bírálat egyre nagyobb szerepet kap a hibák feltárásában és ki* javításában. Reményt kelt, hogy a szakszervezeti, a KISZ* és a nőtanácsi munka is éledőben van, hogy egyre több se* gítséget tudnak adni ahhoz a nagy munkához, amelybe s gyár pártbizottsága fogott: visszaszerezni a gyár becsületét, a tervet teljesítve, minél több és jobb árut adni az országnak.

Nehéz volt eddig is a munka. most sem könnyű, ezért vannak, akik gyáván félreállnak, de helyettük egyre többen lépnek a sorba, s dolgoznak kettőzött erővél, fokozott felelősséggel.

Nem könnyűek ezek a hétköznapok, de már látszik eredménye, s mikor az emberek látják munkájuk hasznát, megnő kedvük, lelkesedésük.

Nagyon sok még a megoldatlan probléma, de ha továbbra is ilyen következetesen dolgozik a gyár több mint 200 kommunistája és ilyen felelősséggel végzi továbbra Is munkáját, nem maradhat, nem Is marad siker nélkül fáradozásuk, (Vége.)

Kovács Endre